Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
PETŐFI NÉPE 1992. január 21., 9. oldal HETI SOROZATUNK ENERGIÁT AZ ENERGIATAKARÉKOSSÁGRA (1) Tanácsok az olcsóbb fűtéshez A háztartások amúgy is meglehetősen bizonytalan anyagi egyensúlyát leginkább az energiaárak drasztikus emelkedése veszelyezte- ti. Vannak azonban viszonylag egyszerű, könnyen elsajátítható, kis befektetést igénylő megoldások, amelyek révén takarékosabban, jobb hatásfokkal gazdálkodhatunk az energiával. Segítségükkel elérhető, hogy a hóvégi szarnia a valóban indokolt igények kielégítése ellenére se okozzon pénzügyi földrengést. A tapasztalatok szerint a háztartások által felhasznált energia 66 százalékát a fűtés „nyeli el”. Kifizetődő tehát, ha elsősorban azokat a racionális megoldásokat honosítjuk meg, amelyekkel a hőfelhasználást csökkenthetjük. A központi fűtésű lakásokban például érdemes megfogadni a tanácsot: ha nem vagyunk otthon, kapcsoljuk ki vagy állítsuk minimumra a fűtést. Ha megoldható, természetesen más fűtési rendszerekre is érvényes ugyanez — kivált hosz- szabb idejű, egésznapos távoliét esetén. Hangsúlyosan ajánlják a szakemberek, hogy ahol radiátorok árasztják a meleget, szereltessünk a fűtőtestekbe szabályozó szelepeket. így napszakonként, illetve helyiségenként eltérő hőmérsékletet biztosíthatunk. Nyilvánvaló, hogy például az előszobát nem szükséges olyan hőmérsékletre fölfűteni, mint a gyerekszobát vagy éjszakára ugyanolyan melegről gondoskodni, mint délután vagy az esti tévézés idején. A szabályozó szelep beszerelése néhány száz forintba kerül, a segítségével elérhető megtakarítás egy-egy téli idényben ezer-forintokban mérhető. Ahol kazán szolgáltatja a meleget, célszerű külön gondot fordítani a kazánberendezés rendszeres tisztántartására. A csövekben, a hálózatban lerakódó korom, a folyamatosan képződő vízkő ugyan• A radiátorok többségéből hiányzik a szabályzószelep. is — a szennyezettség mértékétől függően — nehezíti a meleg víz, illetve a meleg levegő cirkulációját, s ezzel a hőenergia optimális hasznosítását. Figyelni kell az égő jó beállítására is — ez egyik lényeges feltétele a teljes, magas hatásfokú hőfejlesztésnek. A megfelelően karbantartott berendezés a költségelszámolásnál jól érzékelhetően, sokszorosan meghálálja a gondoskodást. Beépítetlen környezetben levő házakban egy-egy fokkal magasabb hőmérséklet elérése 5-5 százalékkal több energiát igényel. Az ilyen otthonokra vonatkozóan a szaktanács úgy szól: ha egyszer föl- fűtötték a házat, célirányos a meleget megtartani, illetve állandósita- ni. Ebben segít például az, ha a fűtőtestek mögé a falra alufóliát erősítünk, s így a meleg nem szökik át a falon. . _ . . , , r ' (Folytatjuk)^0-' 1 (domi) TALLÓZÓ Világűri csoda • Az űrállomás rajza. Hét ókori építészeti csodát tart számon a világ, rövidesen azonban — amerikai szakemberek szerint — elkészül a jelenkor első „világűri csodája” is, a Freedom nagy űrállomás. A napokban véglegesítették az űrkutatás eddig legnagyobb és legtöbbet ígérő objektumának építési tervét, meghatározták a munkálatok kezdetének dátumát és az üzembe helyezése időpontját. A tervek szerint a Freedom, vagyis a Szabadság nevű nagy űrállomás 1995 novemberében kezdi meg keringését a Föld körüli pályán. Eleinte nem fog működni teljes kapacitással, és csak négy állandó lakója lesz. Később, a század végéig, fokozatosan őjeg egységeket helyeznek üzembe, és a személyzet létszáma is növekszik ... Nehéz lenne megállapítani, hogy a tervek véglegesítéséig hányszor módosítottak rajtuk, csupán 1991. márciustól decemberig több mint száz változtatást hajtottak végre. Erre mindenekelőtt anyagi okok, a technika ugrásszerű fejlődése, valamint az építésben reszt vevő partnerek kívánságai miatt kényszerültek. Ugyanis az Európai Űrkutatási Ügynökség, az ESA, a japán NASDA és a kanadai űrkutatók saját szükségleteiknek megfelelő állomásrészlegeket és úgynevezett lebegő platformokat terveztek, amelyeket a Freedomhoz kívánnak csatolni. Ennek megfelelően alakultak a Freedom tervrajzai is... Az űrállomás elemeit világhírű mamutüzemekben készítik. Az állomásrészlegeket űrrepülőgépek viszik Föld körüli pályára, ahol az erre a célra kiképzett asztronauták végzik az összeszerelést. Előreláthatólag több mint hat űrkompjáratra lesz szükség az űrállomást alkotó elemek szállítására. Az építési terv véglegesítését jó ideig az is akadályozta, hogy nem tudták pontosan megállapítani, milyen tevékenység fejthető ki az egyes részlegekben, milyen termékek előállítása lesz kifizetődő az „űrműhelyekben”. Szem előtt tartva, a jelenlegi szükségleteket és lehetőségeket a problémák zömét megoldották, tehát megkezdődhet a legnagyobb űrobjektum építése. A Freedom-űrállomás hossza 106 méter lesz, súlya 227 tonna, építésének és felszerelésének költségei meghaladják a 40 milliárd dollárt ... (Magyar Szó) HELYSZÍNI RIPORT A GYÁSZOLÓ HORVATORSZAGBOL Együttélni a háborúval A magyar—Horvát határt átlépve elhalványulnak, a Barcstól 20 kilométernyire lévő Viroviticára érve pedig jóformán megszűnnek a színek. A férfiak zöme a Horvát Gárda terepszínű egyenruháját viseli. A nők többsége fekete ruhát és fejkendőt hord. Nincsenek tarka kirakatok — azokat rég be- deszkázták —, még az autók hátsó jelzőlámpáit is fakóbama szigetelőszalag fedi a légiveszély miatt. Virovitica körül tankgyűrű húzódik: tankokat mégsem láttam az út mellett, csak az ezek megfékezésére szánt síndarabokból eszkábált úttorlaszokat, s homokzsákokkal védett lőállásokat. Viroviticán 12 gárdistát temettek. A holttesteket iszonyúan megcsonkítva, műanyag zsákokban küldték haza, 51 élő szerb hadifogolyért cserébe. A városházán fölállított ravatal előtt 20 és 30 év közötti férfiak fényképei sorakoznak. A díszőrség tagjai között 20 évnél fiatalabbak is voltak. Nem ritka a gárda egyenruháját viselő fölfegyverzett fiatal nő sem. Az utakon főként „Cro Army” rendszámú gépkocsik láthatók, vannak azonban rendszám nélküliek is. Ezek olyan kocsik, amelyeket eredetileg Szerbiában vizsgáztatták, s valamelyik ottani város betűjelét viselték. Több helyen romosak a házak. Egy részüket bombatalálat érte, a többit a helybeliek rombolták le, mert korábban olyan szerbek laktak bennük, akik elmenekültek, s most Horvátország ellen harcolnak. „Odaát maguk könnyen mondhatják, hogy ez vandalizmus” vagy hogy „miért nem hagyják már abba a harcot? De kérdezzék meg erről azokat is, akiknek a fiát műanyag zsákban, földarabolva küldték haza. Kérdezzen meg bárkit, egyebet sem fog hallani, mint hogy ha kell, mindannyian elmegyünk harcolni, az idősebb férfiak és a nők is!” Az utcai beszélgetések valóban bizonyították a rendkívüli eltökéltséget, s azt is, hogy bár az elmúlt napokan a körzetben hallgattak a fegyverek, ez még korántsem a béke. • A gyász, a temetés mindennapos. előtt a háborúval. Most a békét érzem egy különleges álomvilágnak, ami csak filmekben létezik. Az emberek sétálnak, kirándulnak, nincsenek légitámadások, az üzleteken neonfények világítanak. Talán egyszer valóra válik mindez. Háborús termelés Anton Hablacev Virovitica alpolgármestere. Hónapokat töltött a zágrábi börtönben még belgrádi parancsra, az emlékezetes magyar fegyverszállításokról szóló vádaskodások kapcsán. A vi- roviticai polgárok száz személyautóból álló karavánnal vonultak kiszabadítására. Mivel akkor már gyengült a központi hatalom, az akció sikerrel is járt. Anton Habianect hazahozták és hősként ünnepelték. Most ő a helyi válságstáb vezetője is. — A helyi polgári lakosság körében volt-e halálos áldozata a háborúnak? — Az elmúlt hónapokban 50 verőcei gárdista és 15 civil halt meg. — Mit várnak a kéksisakosok érkezésétől? — A kéksisakosokra nem azért van szükség, hogy megvédjék azokat a határokat, melyeket a szerbek jelöltek ki, hanem azért, hogy tartós tűzszünet jöjjön létre Horvátországnak a világ által is elismert határain. Úgy gondolom, jönniük kell, mert addig nem szűnnek meg a harcok. — 1992 meghozza a békét? — Csak akkor, ha a szerbek kivonulnak az elfoglalt horvát területekről. Személy szerint még hat hónapnyi harcot föltételezek, jóllehet az ittlakók közül sokan hiszik, hogy az elismerés napjával — január 15-tel — megszűnnek a háborúskodások. Sajnos, ez csak illúzió. — Folyik-e a városban a termelés? — Igen. A háborús körülmények között is valamennyi környékbeli üzem termel. Sajnos, nagyon sokba kerül a háború. Csak városunk napi 30-50 ezer márkát költ a helyi gárdaegység élelmezésére. Pénzünk nincs, ezért szükségünk van a külső segítségre. Eddig 500 tonna élelmiszert, gyógyszert és ruhaneműt kaptunk. v Ivan Ruzsek könnyes szemmel állt harcostársai ravatala előtt.-— Július óta vagyok gárdista. Fél év alatt hozzászoktam a veszélyhez. Félteni csak a családomat féltem. Ők itt élnek Viroviticán. — Talán ez az utolsó ilyen szomorú esemény... ■ — Ebben nem hiszek. — Ha béke lesz, mennyi idő kell, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba ? — Ezt még megbecsülni sem tudom. — Mi a polgári foglalkozása? — A faipari üzemben dolgoztam, asztalos voltam. —- Ki csinál most asztalokat? — Vannak, akik helyettesítenek. Nők egyenruhában Ilonka középkorú asszony. Családjából kilencen harcolnak a Horvát Gárdában. — A testvérem most tért vissza egy ütközetből. A gyerekei nem akarják elengedni az édesapjukat. Mindig mellette akarnak lenni — mondja elcsukló hangon. — De hát hamarosan vissza kell m?nnie a frontra, hogy a szabadság mielőbb eljöjjön. Sokat rettegtem az elmúlt hónapokban. Most egyre több bennem a reménység, talán már ebben a hónapban béke lesz. Ezért mi, asszonyok is mindent megtettünk. A fiatalabb nők közül mint a húgom is — sokan harcolnak a gárdá ban. Mi többiek pedig béketüntetése két, felvonulásokat szervezünk, akciót kezdtünk azoknak a felkutatására, akiket eltűntnek nyilvánítottak vagy akikről családja nem tud. A legtöbbet mégis azzal tehetjük, hogy dolgozunk. Mert nem állhat meg az élet. Van, ahol a pincében folyik a munka. Dolgozunk a harcolók helyett is. Sok asz- szóny végez most férfimunkát. A gyerekeknek is nehezebb. A tanítás folyik, de nemegyszer szakította meg az órákat a légiriadó. — Mikor volt az utolsó légiriadó? — A karácsony óta este az utcákat is kivilágítják. A Horvát Gárda helyi egységéről, a „verőcei brigádról” már legendák is terjednek. Viroviticán közismert a történet, mikor a helyi gárdisták a daruvári harcokba mentek segíteni. A feladatuk több golyószórófészek megsemmisítése volt. A verőceiek nem isméitek félelmet. A golyók röpködtek, de ők csak mentek előre. Mikor a szerbek ezt látták, hátraarcot csináltak. Igaz, a bombázók ellen ez nem segít. De talán az ilyen kiállásra már csak az újjáépítésben lesz majd ismét szükség. Igaz, egy békeszerződést könnyebb lesz aláírni, mint a lelkekben békét teremteni, s begyógyítani az ország sebeit. Az elmúlt évtizedekben sok vegyes házasságot kötöttek. Most vannak szerbek, akik a gárdában harcolnak Horvátországért, és nyilván horvátok is „odaát ’. Talán egy emberöltő is kevés lesz e belső emberi konfliktusok lenyugvásához. Addig is béke kell. Bíró Ferenc • Kihalt város Horvátországban. • Apját sirató kisfiú. • Horvát gárdisták díszőrsége bajtársuk temetésén. (A felvételek nem a riport helyszínén készültek) A főtéren fiatal horvát gárdista lépett hozzánk, magyarul köszönt. Helybeli lakos, Éder József Bélának hívják. — Az itteni háború nem olyan, mint ahogy azt az európaiak elképzelik. Nem olyan, mint mondjuk az első vagy második világháború volt. Ez egészen más, itt furcsa dolgok vannak, melyeket igazán még én sem értek. Lent voltunk például Daruváron, mikor ott bombáztak, s Pakrac irányában támadtunk. Pakrac határában két tank állta az utunkat. Ki akartuk lőni ezeket, ám a pakraciaktól küldöttség jött, hogy ne tegyük: féltek, hogy bosszúból lebombázzák a várost, ha kilőjük a két tankot. — Szóval szemet szemért? — Próbálja megérteni: a gárda egy félreguláris hadsereg, mely nem a vasfegyelemtől ütőképes^ inkább a harcosok eltökéltségétől. Ügy is mondhatnám, itt minden városnak külön hadserege van. Igaz, ezek segítenek egymásnak. — Hogyan tudnak az emberek együttélni a háborúval? — Úgy, hogy a legszömyűbb dolgot is meg lehet szokni. Ha megszólalnak a szirénák, sokan már le sem mennek az óvóhelyre. Karácsony és szilveszter • A romok között olykor feltűnik valaki. között Daruváron voltunk, ahol mindennapos volt a bombázás. Én sem jártam le. Csak egyszer, akkor is parancsra. — Számítanak újabb támadásra? — Állandó készenlétben vagyunk. — Fiatalember, Ön nem élt még háborúban, ám filmek vagy olvasmányok alapján volt egy elképzelése a háborúról. Miben más ez a valóság? — Legfőképpen abban, hogy ami filmen csak jó kalandnak látszik, azt itt át is éli az ember. A pakraci harcok közben mögöttem 50 méterrel csapódott be a tank lövedéke. S aztán egyre csak sípolás és bumm. És az ember már nem is tud semmiről, csak az ismétlődik a fejében, hogy meghalhatok, meghalhatok. És ez végig jelen van. Most inkább a békével vagyok úgy, mint azVIROVITICA Együtt a háborúval
