Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

* MEGYEI KÖRKÉP 1992. január 20.. 3. oldal Tanácsok a takarékos fűtéshez 9 A fűtés, főzés, vízmelegítés minden háztartásban az egyik legnagyobb kiadás. A tapasztalatok szerint a ház­tartások által felhasznált energia 86 százalékát a fűtés nyeli el. Ez azt jelenti, hogy egy-egy család költségvetésének a nagy részét erre kell áldoznia. Az energia­árak drasztikus emelése már-már csőddel fenyeget sok háztartást. Holnap induló négyrészes soro­zatunkkal szeretnénk abban segí­teni, hogy milyen ésszerű, pénz­be sem kerülő megoldásokkal le­het a hó végi számlát apasztani. Az első részben a központi fűté- ses házak tulajdonosainak aján­lunk néhány ötletet. JÖVŐRE ISMÉT FÉLEGYHÁZA DÍSZE LESZ Felújítják a Szarvas-házat HETI SOROZATUNK • Ilyen les/ a felújítás után a Szarvas-ház. A félegyházi főutca (Kossuth ut­ca) 2. szám alatt egy nagy, szürke, gazdátlan saroképület árválkodik már jó néhány esztendeje, a Szar­vas-ház. Bejárata mellett márvány­tábla, rajta a szöveg: Városképi jel­legű épület. Épült 1860-ban. Földszinti üzlethelyiségei közül az egyikben fényképész, a másik­ban órásműhely működik, a többi üres. Kirakatait még nem is oly régen letépett plakátok és sokszo­rosított hirdetések éktelenitették. Mivel utam nap mint nap mel­lette vezet el, végül is elhatároz­tam, utánajárok e régi, patinás, és mindenképp méltatlanul elhanya­golt épület sorsának. A városi önkormányzat műsza­ki osztályán kérdésemre Horváth Dezső osztályvezető, főépítész a következőket mondta: — Sajnos, ez a régi és városképi szempontból is igen értékes épület valóban jó ideje üresen áll. A ré­gebbi szakszerűtlen beavatkozá­sok következményeként állapota annyira leromlott, hogy 1980-ra gyakorlatilag életveszélyessé vált, így az akkori tanács — nem lelvén más alternatívát — kilakoltatta a benne élő és tevékenykedő embere­ket. Tizenkét éve tehát úgyszólván lakatlan. Tavaly a frissen alakult ön- kormányzat pályázatot hirdetett az épület hasznosítására, ám ez az akció eredménytelenül zárult. Röviddel ezután jelentkezett egy kecskeméti vállalkozó azzal a szándékkal, hogy megvásárolja — tekintettel állapotára és a fel­újításával járó költségekre — hétmillió forintért. A vele folyta­tott tárgyalások eredményeként létrejött egy gazdasági megálla­podás, melynek értelmében a vállalkozó — a Műemlékvékvé- delmi Felügyelet kikötése szerint — eredeti formájában állíttatja helyre az épületet, s csak ezt követően nyeri el annak tulajdon­jogát, azzal a kitétellel, hogy hét­millió forint értékben, mintegy 110-130 m2-es rész az önkormány­zat tulajdonában marad. A felújítási munkálatok hama­rosan elkezdődnek, és várhatóan 1993 nyarára már ismét egykori szépségében díszítheti az épület Kiskunfélegyháza főutcáját. Szász András BIZTOSÍTJÁK az önköltséges üdülést Bácsbokod nem akar haragot Szombati lapszámunkban megje­lent, Kié a Balaton-parti ifjúsági tábor? című cikkünkben arról ír­tunk, hogy 16 észak-bácskai telepü­lés Bácsbokod önkormányzata el­len a bíróságon keresi igazát. A lé­tesítmény fenntartásáért felelős elöljáróság, a törvény adta lehető­ségre hivatkozva, a falura íratta az üdülő tulajdonjogát. A szomszédok ezt nem nézték tétlenül, s úgy hatá­roztak, hogy a törvény elé viszik az ügyet. A tulajdoni vitával kapcso­latban megkérdeztük az alperes fa­lu polgármesterét, Mészáros Ist­vánt, aki elmondta, hogy évek óta Bácsbokod működteti a tábort. A törvény biztosította az ingatlan megszerzését, amit a bokodiak ki is használtak. A település rengeteg pénzt költött Káptalanfüredre, a la­kosok társadalmi munkával járul­tak az üdülő fejlesztéséhez, s ezért is érzik úgy, hogy jogosan cseleked­tek. Az igaz, hogy a többi önkor­mányzat is finanszírozta a fenntar­tást, de ez — a bácsbokodi polgár- mester szerint — nem terhelte meg jelentősen a kasszájukat. A költsé­gekhez legtöbbel ugyanis a megye járult hozzá még 1990-ben is. A bo­kodiak azonban nem akarnak sen­kivel sem haragot tartani. Garan­tálják a pert indító szomszédoknak, hogy a gyermekek számára tovább­ra is biztosítják az üdültetést ön­költségi áron. S ha kell, úgy a falu elöljárói ezt akár írásba is foglalják — tudtuk meg Mészáros István polgármestertől. B. Zs. A HALŐRÖKET FERIHEGYEN VIZSGÁLJÁK Aki fegyvert akar viselni, szenvedjen! — Az egészségügyben dolgozók fittyet hánynak a népjóléti miniszter rendeletére — ezzel a nem minden­napi állítással kezdte a panaszát egyik felháborodott olvasónk. Elmondta, hogy a fegyvertartást szabályozó rendeletben kötelezően előírt pszichológiai vizsgálatot kizárólag Budapesten, a Ferihegyi repülőtéren hajlan­dók elvégezni, de ott is csak előjegyzés alapján. Az pedig, hogy a vizsgálat ára többszöröse a közlönyben megjelentnek — egyenesen felháborító! — Tudunk ezekről az anomáliákról és bizony mi is értetlenül állunk a hallottak előtt — mondja dr. Varga Péter alezre­des, a megyei rendőr­főkapitányság osztályve­zetője. — Mindez pedig azokat érinti, akik mun­kakörükkel összefüggés­ben, hivatásszerűen kí­vánnak fegyvert viselni. Ilyenek például a vad- és halőrök, a /nezőőrök, a hivatásos vadászok, és a jogi személyeknél szolgá­lati pisztollyal rendelke­ző vagyonőrök is. Sőt, ebbe a körbe tartoznak még a vadászboltok el­adói is. Szóval, amennyi­ben továbbra sem törté­nik semmi változás, úgy bizony sok száz ember­nek kell a megyéből Feri­hegyre utaznia. Egyelő­re ugyanis valóban csak itt végeznek ilyen kötele­ző vizsgálatot. így persze a sorban állás is azonnal érthetővé válik. Érdeklő­désünkre az illetékesek elmondták, hogy legna­gyobb sajnálatukra is csak február második fe­lére tudnak jelentkezést elfogadni. A mi gondunk viszont ott kezdődik, hogy a kormányrendelet értelmében március 31- éig az érintetteknek fegy­verismereti vizsgát kell tenniük,' ennek hiányá­ban ugyanis bűncselek­ménynek minősül a lő­fegyver tartása. A vizsga előfeltétele pedig a pszi­chológiai vizsgálat. — Mit lehet tenni ilyen helyzetben ? — Úgy látszik, bár­mennyire is szerettük volna, mégsem tudjuk el­kerülni a kapkodást, a tumultuózus jeleneteket. Azt tudom tehát javasol­ni minden érintettnek, hogy a lehető legrövi­debb időn belül kezdjék meg az utánajárást. Va­lószínűleg csak így lesz esélyük arra, hogy a meg­adott határidőre eredmé­nyes vizsgát tegyenek. A magunk részéről csu­pán annyit tehetünk, • A vadász boltok eladói is Ferihegyre utaznak majd. hogy tudomásul fogjuk venni, ha valaki önhibá­ján kívül nem tudott le­vizsgázni. Ilyen esetben tehát áprilistól nem te­kintjük automatikusan érvénytelennek a korábbi engedélyeket. — Nem esett szó még a pszichológiai vizsgálat dí­járól. Jogosnak tartja ol­vasónk panaszát? — Az úrnak tökélete­sen igaza van. A népjóléti miniszter rendeletének 14. paragrafusa ugyanis az első fokú vizsgálat té­rítési diját 1000 forintban határozza meg. Ferihe­gyen viszont 4500 forin­tot kérnek ezért. Ehhez nem kívánok kommen­tárt fűzni... — galambos — Az évtized blöífje — Akar-e 300 ezer forintot kapni?— ezzel a kérdéssel kopogtatott be egyik ismerősöm mun­kahelyemre, a bajai szerkesztőségbe. — Ide vele — adtam a meglepő választ, s már nyújtottam is a markomat a pénz leszámolásá­nak céljából. (Magyarázat az olvasónak: hónap vége felé már ennél kisebb összeget is hajlandó vagyok elfogadni, természetesen csak megfelelő hangnemben megfogalmazott kérésre.) — No, azért olyan egyszerűen nem megy. A 300 ezerre néhány napig várni kell, és előzőleg csekély befektetés szükséges — hütötte lelkese­désemet a vendég. Hogy hosszúra ne nyújtsam: bárki kaphat ennyi pénzt, aki egy budapesti kft. ügyfelévé válik, és nem sajnál 3 ezer forintot saját érdeké­ben befektetni. Az ügymenet a következő: az ajánlattevőtől, aki megkérdezi, hogy kell-e a 300 ezer forint, egy ezresért veszek egy borítékot. (Jó papírból van, már önmagában is megéri ezt a csekély summát.) A borítékban van egy prog­ramszabályzat, néhány postai befizetőszelvény és belépési engedély. Az utóbbi nyilván azért, mert a kft. előre megadja az engedélyt, hogy befizet­hessem a pénzt. Ha ez megtörtént, akkor nincs más dolgom, mint várni Adám bácsit, a postá­sunkat a 300 ezer forinttal. Azaz van még egy csekély momentum. Postán kapok négy ugyanolyan borítékot, mint amilyet kiindulásul én vásároltam, és azt eladhatom da­rabonként ezer forintért, ha találok más embere­ket, akik szintén hajlandók 300 ezret elfogadni. Mivel ilyenek nyilván tömegesen lennének, java- soltatott, hogy sógoraimat vagy szerkesztőségi kollégáimat részesítsem előnyben. Hogy végül elállók a dologtól, nem a kicsiny- hitűségből származik, mintha kételkednék, hogy megkapom a napokban a 300 ezret. Még abban sem kételkedem, hogy sógoraim és kollégáim is megkapják. — De mi lesz, ha mégsem? Tartok a fizikai retorziótól. A szóban forgó kft. Market Model nevűjátéka ugyanis a jól ismert elven működik: felkerülök egy lista negyedik helyére — volt ilyen már fo­hásszal, könyvvel, képeslappal, bélyeggel, s ki tudja még mivel —, és ha az első helyre jutok, ömlik majd a pénz. Csakhogy — és itt van egy kis bibi ahhoz, hogy például a játék a 11. fordulóhoz gördüljön — négy ember eladja a borítékot tizenhatnak, ők hatvannégynek és így tovább —, pontosan 4 millió 194 ezer 304 olyan polgárra van szükség, akinek van felesleges 3 ezer forintja. Ez a dolog matematikai, a mértani haladvány szerinti lehetetlenségét bizonyítja. De minden matematikai törvény alkalmazása nélkül is belátható: ha mindenki 3 ezret fizet, akkor nem kaphat vissza mindenki 300 ezret. Illetve valaki igen: a kft. nagyreményű tulaj­donosa. Csak a számítógépes nyilvántartás veze­téséért személyenként 300 forint illeti. Az álta­lam látott sorszám szerint legalább 150 ezren ugrottak be a blöffnek. Ez pedig a kft.-nek negy­venöt millió forintot jelent. Már ezért megérte a Commodore 64-es komputert beruházni. Gál Zoltán Adózni tanulnak a kalocsai iparosok A Kalocsa és Környé­ke Ipartestület tagjai ré­szére csütörtökön kez­dődnek azok a tanfolya­mok, amelyeken a vállal­kozó iparosok az adóbe­valláshoz szükséges is­mereteket megszerezhe­tik. A közeljövőben nél­külözhetetlen informáci­ók mellett tájékoztatást kapnak az adótörvények idei változásairól, a tár­sadalombiztosítási tör­vény várható módositá- sairól. A tanfolyam elő­adóját, Zsigmond Tibor ipartestületi titkárt a kez­deményezésről kérdez­tük: — Évenként visszatérő probléma, amit az APEH-ellenőrzések is igazolnak, hogy iparosa­ink nem rendelkeznek az adóbevallás elkészítésé­hez szükséges ismeretek­kel. Ezért is fontos, hogy az adóbevallások elkészí­tésének határideje előtt konkrét segítséget kapja­nak. Szinte természetes, hogy a szakmára kon­centráló, megrendelők után kutató iparosnak nincs ideje és lehetősége a szabályok teljes körű megismerésére. Persze, maguk a szabályok is olyanok, hogy elsajátítá­suk alaposabb szakmai felkészültséget feltételez. Ezért fontos, hogy vala­miféle garancia legyen arra az egész évet átfogó adóbevallás időben és helyesen kerüljön az adó­hatósághoz. Nem kö­zömbös az sem, hogy az idei szabályokat időben megismerjék tagjaink, hi­szen tevékenységüket, jö­vedelmezőségüket alap­vetően befolyásoló kér­désekről esik szó. Zs. F, A szövetkezetek átalakulásáról Az év elején elfogadott szövetkezeti törvény egy európai típusú szövetke­zet alapjait rakta le. Az átmeneti törvény pedig, amely gyakorlatilag egy évig lesz érvényben, azo­kat a tennivalókat hatá­rozza meg, amelynek végrehajtása végén a ma­gyar szövetkezeteknek úgy kell kinézniük, aho­gyan azt az új szövetke­zeti törvény meghatároz­za. Erről tanácskoztak pénteken délután a Kis­kunsági Mezőgazdasági Szövetségnél szövetkeze­ti szakemberek, meghall­gatva dr. Tassy Irénnek, a MOSZ főtanácsosának előadását. Az átalakulás végrehajtására, amely a kárpótlással együtt zaj­lik, pontos menetrendet kell készíteni. Első lépés a szövetkezeti vagyon privatizálása, vagyis az üzletrészek kiadása. Ez­zel párhuzamosan kell a földterületeket is kije­lölni. Elkülöníteni a ta­gok tulajdonában levő, a tagokat és alkalma­zottakat a törvény sze­rint megillető és a kár­pótlás során árverésre kerülő területeket. Ezt követi a szervezeti vál­tozások előkészítése, majd az új alapszabály megalkotása. Mivel — mint ismere­tes, a módosító indítvá­nyok kapcsán — több rendelkezés úgyszólván az utolsó pillanatban ke­rült bele a törvénybe, így némely paragrafus értel­mezése még szükséges ahhoz, hogy a tenniva­lókhoz hozzáláthassanak a mezőgazdasági szövet­kezetek. Ezekre az egyez­tetésekre e napokban ke­rül sor az érdekképviselet és az illetékesek között. B. N. É. Bizottságok előtt a megyei büdzsé Halasztás után, decemberben, az 1992. évi költségvetés előzetes koncep­cióját vitatta meg a Bács-Kiskun me­gyei közgyűlés. Miután a parlament elfogadta az ország idei költségvetését, a végleges számok ismeretében elké­szült az immár részletes tárgyalásra bo­csátható megyei tervezet is. A megyei önkormányzat szakbizottságai ezen a héten kezdik meg az anyag tárgyalását, a véleményeket, javaslatokat a gazda­sági bizottság összegzi majd, s február elején kerül az a közgyűlés elé. A mezőgazdasági vállalkozásról Holnap, január 21-én, kedden dél­után fél 6-kor Kiskunhalason, az Álta­lános Művelődési Központban Madari Jenő, a megyei földművelésügyi hivatal vezetője tart előadást a mezőgazdasági vállalkozások gyakorlati kérdéseiről. Érinti a kárpótlással, valamint a szö­vetkezetek átalakulásával várható új viszonyokat, a földadóval kapcsolatos szabályokat, valamint a mezőgazdasá­gi vállalkozók hitelfelvételi lehetősége­it. A rendezvényt a Magyar Demokra­ta Fórum helyi csoportja szervezi, akik minden érdeklődőt tisztelettel várnak. Csak kérdezem... Miért nem lehet egy nyugdí­jasnak Trabantja? Ezt tulajdon­képpen nem is én kérdezem — bár magam is kíváncsi lennék a válaszra —, hanem egy olva­sónk Egy trabantos kesergése című, hozzám címzett levelében. Tényleg, miért nem lehet? Mint írja, ő most már gyalog lesz kénytelen Európába menni, mert a gépkocsiadók és a benzináremelések jóvoltából le­adta öreg kocsija rendszámát. Nem tudja nyugdíjából finanszí­rozni saját fényűzését, már amennyiben egy Trabanttal űz­ni lehet a fényt. Érdekes módon hallottam olyan véleményt is, mely szerint még mindig jobb, ha a gazdago­kat adóztatják meg — azaz az autótulajdonosokat —, mintha a szegényeket. Ezzel a nézettel csak az a bajom, hogy a statisz­tikák szerint körülbelül minden második magyar családnak van gépkocsija, tehát ezek szerint az ország fele gazdag. Amennyi­ben ez igaz, arra csak azt tudom mondani, hogy: hahó, hujjé! Másrészt viszont az is köztu­dott, hogy egy jobb kiállású bi­cikli ma már háromszor annyi­ba kerül, mint egy használt Tra­bant. Velük, a biciklistákkal mi lesz? Csak dőzsölnek a pedálo­kon, és se súlyadó, se casco? Hol itt az igazság ? Persze, ha a bicikliadót bevezetnék, mérget veszek rá, hogy megint az olcsó orosz biciklik tulajdonosain csattanna az ostor. Ezek a jár­művek nehezebbek, lassabban is mennek, ráadásul gyakrabban kell őket zsírozni. Dupla ki­adás. A baj szerintem abból fakad, hogy túl izgága a magyar. Min­dig máshol akar lenni, mint ahol éppen van. Ebből aztán olyan bonyodalmak származnak, mint például a közlekedés. Segítene, ha mindig ott maradnánk, ahol éppen vagyunk? Csak kérde­zem ... Hámori Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom