Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám

PETŐFI NÉPE 4. oldal, 1992. január 17. Ti •• 1 •• 1 r * Fulophazan féltik az iskolát az önkormányzattól? Miért kell feloszlattatni az álta­lános művelődési központot? Mi lesz az iskolai oktatással a változá­sok után? — ezek voltak a legfőbb kérdések azon a kibővített szülői értekezleten, melyet a fiilöpházi is­kolában hívták össze hétfőn estére. A jelen lévő több mint negyven szülő arra is kíváncsi volt, kinek is áll az érdekében szétbontani az ÁMK-t, s minden vezetői posztra új pályáza­tot kiírni. A helyi önkormányzat tavaly december 16-ai ülésén született jegyzőkönyve alapján dr. Szilágyi Rózsa jegyző javaslatára a képvise­lők öt igen, kettő nem arányban elfogadták a szervezeti bontás ter­vét. Annak ellenére, hogy a koráb­bi elképzelések szerint erre csak nyáron került volna sor. Az önkormányzat megkeresésé­re az ÁMK- és az iskolaigazgatói állásokat 1991-ben elvállaló Ra- konczai János szerződését is erede­tileg június 30-áig rögzítették. A szenátorok közül Garaczi Ferenc jobb szerette volna, ha a szerinte helytelen döntéstől eltekint a testü­let. Ellenfelei arra hivatkoztak, hogy a kis faluban nem indokolt a szovjet mintára létrehozott „nagy monstrum” működtetése. Balogh József alpolgármester úgy véleke­dett, hogy ez egyébként sem sért közösségi érdeket. A szülőkkel az átalakítást megvitatták. Azok pe­dig úgy gondolták, ha nem csök­ken az oktatás színvonala, akkor a bontásnak nincs jelentősége. A hétfői fórum résztvevői más­ként vélekedtek elöljáróik döntésé­vel kapcsolatban. Sokan úgy gon­dolták, hogy a változások mögött személyes érdekek húzódnak. Ta­lán ezért is kellett oly sietősen meg­hirdetni a vezetői állásokat január 11-én a megyei lapban, január 20- ai pályázati határidővel. Garaczi Ferencné szerint nem volna jó, ha új igazgatót neveznének ki az isko­lába, mert a jelenlegi vezető jól irá­nyítja a szakmai munkák Ezt bizo­nyítja a diákok sport- és közisme­reti versenyeken elért számos me­gyei eredménye is. S ha egy másik vezető kerülne a pedagógusok élé­re, könnyen széteshet a pedagó­gusgárda, amely munkájával a falu elégedett. Felvetése nem volt alap­talan, mert a Kecskemétről évek óta kijáró testnevelő tanár jelentet­te be, hogy a következő hónaptól már nem fog Fülöpházán tanítani. Azért kényszerült erre a változta­tásra, mert energiáinak és idejének nagy részét gáncsoskodások s sze­mélyes támadások kivédésére kel­lett fordítania, nem pedig szakmai munkájára. Hegedűs Lászlóné ijedten kér­dezte meg: mi lesz az ötödikes és a pályaválasztás előtt álló gyerekei­vel, ha a tanárok egy része elhagyja az iskolát? S akik maradnak, ho­gyan fognak ilyen rossz hangulat­ban tanítani? Kárász Irén, a pedagógusok kö­zül megjegyezte, hogy az oktatói­nevelői munka szempontjából fél­évkor igazgatót cserélni szeren­csétlen dolog volna. S ennek a le­vét a tanárokon kívül a gyerekek isszák meg. Ferenczi Zoltán tanár megnyugtatta a szülőket, hogy a nevelők év végéig még kitartanak. Aláhúzta azonban, hogy az önkor­mányzattal nehéz lesz dűlőre jutni, ugyanis hiába szólal fel egy-egy ülésen, megvonják tőle a szót. Ész­érvekkel nem lehet meggyőzni a választottakat, akik jószágetetés és egyéb elfoglaltság miatt különben sem szeretik húzni a vitákat. S ha az iskolát otthagyják a tanárok, és megszűnik a tanítás, s elmarják még a körzeti orvost is, akkor akár ingyen is el lehet adni a házakat, mert senki nem akar majd itt lete­lepedni. Ez pedig megpecsételné a fiatal település sorsát. De mit szól mindehhez a polgár- mester asszony? — kérdezte Nagy István Fülöpháza vezetőjét. Pesti Józsefné a képviselők döntésével kapcsolatban nem tudott kielégítő válasszal szolgálni. Füányzott ugyanis arról az ülésről, amikor a kérdést napirendre tűzte az önkor­mányzat. A csaknem háromórás értekez­let végén a szülők úgy döntöttek, hogy a pályázatok elbírálása előtt rendkívüli testületi gyűlésen pró­bálják meggyőzni választottjaikat arról, mi is volna jobb a falu szá­mára. Reménykedve abban, hogy a döntésnél figyelembe veszik Fü­löpháza érdekeit. Barta Zsolt HETI SOROZATUNK GRŐSZ ÉRSEK KÁLVÁRIÁJA (5.) Koholt vádak, letartóztatás, börtön és ennek folytatását helyezték kilátásba, ha nem tesz „beisme­rő” vallomást. Az egész ügyben Grősz számára a legnagyobb za­vart az okozta, amikor a tárgya­láson a bíró eltért a forgató- könyvtől, s rögtönöznie kellett. A letartóztatásában közreműkö­dő ÁVH-parancsnok már az íté­let előtt közölte vele. ne ijedjen • Hiába zárták az érseki palota kapuját, az ÁVH bejutott rajta. Az állam és az egyház közötti egyezmény aláírása után, a szemé­lyi kultusz eluralkodása idején, 1951 áprilisában újra a békeívek aláírása körül éleződött ki a püs­pökök és az állam közötti vita. A püspöki kar megtagadta a Béke­világtanács berlini felhívásának aláírását, Grősz érsek a küldöttsé­get sem volt hajlandó fogadni. Ez újabb ok volt eltávolítására. Grősz egykori érseki szertartója. Kühner János, a Kalocsai főegyházmegye helynöke így emlékezik vissza az eseményekre: — A Mindszenty-perhez hason­lóan a Grősz ellen koholt vádakat is kampány előzte meg. Az érseket rágalmazó és gyalázó feliratú táb­lákkal fiatal kommunisták tüntet­tek az érseki palota előtt, a sajtó is támadásba lendült. Ezt követően érsek úr kiadta, hogy a rezidencia főkapuja mindig zárva legyen, oda csak papot vagy apácát szabad be­engedni. Az utasításnak eleget is tettek, mígnem 1951. június első napján, már a kora délelőtti órák­ban, addig soha nem látott, civil ruhás emberekre lettek figyelme­sek. A szürkület beálltával aztán az egyik, a kastélyban elszállásolt pap, akiről később derült ki kolla- boráns mivolta, sétálni indult. A kapus ki is engedte, ám amikor a sötétség beálltával visszafele in­dult és csöngetett, már nem egye­dül érkezett. Pillanatok alatt ÁVH-s nyomozók lepték el a há­zat, s az előkerülő irodaigazgató­tól azt követelték, mutassa meg az érsek lakosztályát. Az igazgató ar­ra hivatkozva, hogy ilyen késői órában már nem szokták zavarni az érseket, ezt megtagadta. Maga kitűnő jogász lévén megkérdezte, van-e írásos parancsuk, mire a ve­zetőjük átadta a letartóztatási pa­rancsot. Miután megnézte, ponto­san fölsorolta azokat a paragrafu­sokat, amelyek egy ilyen okmányt hivatalossá tesznek. Ugyanis a le­tartóztatási parancsról hiányzott a dátum. Mire a jelen levő tiszt oda- kanyarította, s kérte, hasonlítsa össze az aláírással. Ebből^aztán ki­derült, hogy maga az ÁVH pa­rancsnoka is jelen van Grősz érsek letartóztatásánál. Az érsek, hallva a gyanús lármát, bezárkózott, ám a fürdőszoba ajtaját tolvajkulccsal kinyitották, s két másik munkatár­sával együtt elvezették, majd a házkutatás során egy sor doku­mentumot, levelezést, köztük a kortörténeti jelentőségű naplóját is lefoglalták. Az ügyészség 1951. június 11-én, (tíz nappal a letartóztatás után!) adott ki vádiratot államellenes összeesküvés, kémkedés és valuta­üzérkedés miatt. Új motívum volt, hogy egy gyilkosság ügyét is kap­csolatba hozták Grősz József sze­mélyével. Ugyan a vádak konst­rukciós jellege, maga a koncepció, Grősz félreállítása és a papság megfélemlítése nyilvánvaló volt, senki nem tudott ellene tenni. A július 22—26-áig zajló per a 28- án kihirdetett ítélettel zárult. Grősz József érseket 15 évi szabad­ságvesztésre ítélték. A megyei ka­tolikus papi békebizottságok sorra úgy ítélték el Grőszt és társait, mint az amerikai imperialisták és titóisták ügynökeit. Grősz maga, egyik legbizalma­sabb munkatársának, Kühner Jánosnak arról számolt be: nem verték, csak az első három napra egy teljesen sötét pincébe zárták, meg, nem végzik ki, csak 15 évet kap. A per után gyakorlatilag vala­mennyi egyházkormányzat álla­mi felügyelet alá került, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal a tényle­ges püspökök mellé miniszteri biztosokat nevezett ki, aki köz­vetlen adminisztratív felügyeletet gyakorolt az egyházmegyei veze­tés felett. Ekkor vált általános eljárássá, hogy vezető beosztás­ba idegen egyházmegyei békepa­pok kerültek, a püspöki kar lo­jalitásának bizonyságaként meg­követelték, hogy a szószékről a soron következő mezőgazdasági munkákra buzdítsanak. Grősz bebörtönzésével a kompromisszumokra korábban is hajló Czapik Gyula egri érsek lett a püspöki kar elnöke, aki nem habozott, s 1951. július 21- én az Elnöki Tanács elnöke előtt valamennyi vezető egyházi sze­mély esküt tett. Ekkor születtek az erre az időszakra jellemző „aratási körlevelek”, amelyek „növelték a béketábor erejét”. Zsiga Ferenc (A befejező részben: Visszatérés Kalocsára, 1956-ban.) MEGSÉRTETTE-E A TÖRVÉNYT A KINCSTÁRI SZERVEZET? Laktanyaper Kecskeméten Tegnapi lapszámunkban röviden beszámoltunk arról, hogy Kecskemé­ten megkezdődött a laktanyaper, amelynek a Bács-Kiskun Megyei Bí­róság soronkívüliséget biztosított, te­kintettel arra, hogy az ügy példaérté­kű, s amennyiben törvénytelenséget állapítana meg a bíróság, a privatizá­ció káros gyakorlatát mielőbb szük­séges lenne leállítani. A pert a Bács-Hun Kereskedelmi Gmk indította a Kincstári Vagyon­kezelő Szervezet mint elsőrendű és a Média Kft. mint másodrendű alpe­resek ellen. A KVSZ tavaly novem­ber 7-én árverésen eladta a Petőfi II. elnevezésű, volt szovjet laktanyát a Média Kft.-nek, kikiáltási áron, 92 millióért. A másik pályázó, a létesít­ményt április óta bérlő Bács-Hun visszalépett a licitálástól, majd pedig benyújtotta keresetét a megyei bíró­sághoz, a KVSZ és a Media közti adásvétel semmissé nyilvánítására és az árverés általa törvényesnek tar­tott formában való megismétlésére. A felperes Bács-Hun Gmk hiá­nyolta, hogy az árverésen nem volt jelen közjegyző. Mint a kereset teg­napi ismertetéséből kiderült, kifogá­solta azt is, hogy a licitálni szándé­kozóktól nem kérték a fizetőképes­séget igazoló bankgarancia fölmuta­tását, holott ez a versenyezés alap­föltétele volt a hirdetmény szerint. A felperes álláspontja szerint tehát szabálytalan volt az árverés. A tár­gyaláson a bíró is megkérdezte a KVSZ képviselőitől: miért nem volt jelen a törvényességi garanciát bizto­sító közjegyző, s hogy a szervezet mely jogszabály alapján értékesíti az állami tulajdont? Az elsőrendű alpe­res (a KVSZ) arra hivatkozott, hogy a tulajdonba adási szándék és maga az eljárás is kellő nyilvánosságot ka­pott, s nem írja elő jogszabály, hogy közjegyzőnek is részt kell vennie. Ki­derült, olyan jogszabály, amilyen az Állami Vagyonügynökség hasonló privatizációs tevékenységét körülha­• A felújítás félbemaradt, s egyelőre kérdéses, ki fogja befejezni. (Gaál Béla felvétele) tárolja, a KVSZ működéséhez egye­lőre nincs. Fontos kérdésnek tűnik az ügy­ben: volt-e joga a Kincstári Vagyon­kezelő Szervezetnek a laktanya el­adására, ugyanis a felperes szerint nincs olyan jogszabály, amely erre feljogosítaná. Áz elsőrendű alperes több jogszabályra — köztük a föld­törvényre — hivatkozva bizonyítot­ta, hogy jogosan árverezte el az ob­jektumot. A tárgyalás során elhang­zott a Bács-Hun oldaláról: érvényes tulajdonjogot csak tulajdonostól le­het szerezni, viszont a KVSZ-nek nincs az ez esetben szükséges kezelői joga a perbeli ingatlanra. Válasz: va­lóban nincs bejegyzett kezelői joga sem erre, sem más, általa privatizá­landó ingatlanokra, azért, mert ez a joga ideiglenes, ezért nem jegyezték be a földhivataloknál. Egyébként 1990-ben kérte ezt a KVSZ, de a Földművelésügyi Minisztérium el­utasította. Mindezekkel együtt jo­guk volt eladni a laktanyát — érvelt a szervezet jogi képviselője. Egyébként a két alperes, a KVSZ és a Média Kft. védekezésében egy­aránt azt kérte a bíróságtól, hogy utasítsa el a felperes keresetét, ugyan­is szerintük a Bács-Hunnak nincs jogi alapja ahhoz, hogy ellenük ilyen tár­gyú pert indítson, azaz nem kérheti az adásvétel semmisségének kimondá­sát. Az alperesek a Ptk. alanyi korlá­tokra vonatkozó passzusaival érvel­tek. Dr. Rózsa Sándor bíró a már említett szünetbeli nyilatkozatában elmondotta, hogy amennyiben a bí­róság azt állapítja meg, hogy a Bács- Hunt nem illeti meg a keresetindítás joga, a per egyszeriben véget ér. A Pe­tőfi Népe megkérdezte: amennyiben ilyen kifejlete lenne a pernek, de az nyilvánvalóvá válna, hogy a privati­zációs eljárás során törvénysértés tör­tént, van-e olyan szerv vagy személy, aki jogosult lenne perindításra? A vá­lasz: igen. A tárgyalás szünete után a bíró megkérdezte a KVSZ képviselőit: nincs-e mód arra, hogy ahhoz hason­ló árverést folytassanak le, mint ami­lyeneket az ÁVÜ szokott, ugyanis törvényességi garancia — közjegyző közreműködése — nélkül állami tu­lajdont privatizálni érdekes dolog. El­sőrendű alperes szerint erre nincs le­hetőség, egyébként nem érti a felpe­rest, akinek lehetősége lett volna az általuk szabályosnak tartott árveré­sen célját elérni, de erről lemondott. A Bács-Hun magatartását kifogásol­ta az elszámolással kapcsolatban is: többszöri felszólításukra nem hajlan­dó érdemi tárgyalásra, illetve a kért számlák bemutatására beruházásai­ról. Az első tárgyalás végül is halasz­tással ért véget. A bíró a felperestől azt kérte, a következő alkalomra ala­pozza meg kereshetőségi jogát, az el­ső- és másodrendű alperestől pedig azt váija, döntsenek a viszontkerese- tükről, szerezzenek be teljes tulajdoni lapot a laktanyáról — a földhivatal már bejegyezte a Média tulajdonjo­gát —, továbbá jelöljék meg azokat a tételeket, amelyeket a Bács-Hun be­ruházásai közül terítésre jogosnak is­mernek el. A. Tóth Sándor A BÁCS VOLÁNNÁL — EGYELŐRE — ELMARAD A TARIFAEMELÉS A szintentartáshoz 24 forintos lenne a vonaljegy Vértesy László városgazdasági osztályvezető visszavonja a helyi autóbusztarifa emelésére vonatko­zó előterjesztését. — Hogy miért? Kérdésemre ő maga világította meg az okokat. — Az 1990-es LXXXVII. tör­vény a képviselő-testületek hatás­körébe utalta a helyi tömegközle­kedés hatósági árainak megállapí­tását, illetve azoknak a különjára­toknak a díjszabását,melyeket — általában az oktatási intézmények — helyi céljaikra bérelnek. A dön­tést illetően azonban az önkor­mányzatok nincsenek azonos hely­zetben. A Budapesti Közlekedési Vállalat például joggal tarthat igényt az önkormányzat támoga­tására, hiszen a BKV a főváros saját tulajdonát képezi. Vidéken egészen más a Volán és az önkor­mányzat viszonya. Az utóbbi csak igazgatási jellegű felügyeletet lát el. További féket jelent, hogy a vidéki önkormányzat csak a Pénzügymi­nisztérium egyetértésével hozhat a viteldíjakkal kapcsolatos határo­zatot, mert az emelés befolyásolná a tanuló- és nyugdíjasbérlethez nyújtott 300 százalékos ártámoga­tást, azaz jelentősen megnövelné. Amint megtudtam, Vértesy László eljárt a Pénzügyminisztéri­umban az említett egyeztetés vé­gett. Itt azonban azt javasolták, hogy a Bács Volán készítsen új szá­mításokat. Az országos költségve­tés 17-18 százalékos díjemelést lát indokoltnak, ezzel szemben a Bács Volán — három változatot nyúj­tott be — 28,5%, 50%, illetve 72 százalékos tarifaemelést kért. (Ez esetben a vonaljegy ára 18,21 vagy 24 forint lenne.) Az első változat szerinti 28,5 százalékos tarifaemelés (15 száza­lékos utasszámcsökkenéssel szá­molva) csak az üzemeltetési költsé­gek emelését fedezné, az elörege­dett jármüvek lízing útján történő pótlására 15,8 millió forintos tá­mogatás szükséges az önkormány­zattól. A második változatban (50%-os díjemelés) változatlanul kell az önkormányzati támogatás, a lízing felére, 7,6 millió forintra. A harmadik változatban — itt, 72 százalékos tarifaemelés esetén de­rűlátónak tűnik a mindössze 15 százalékra prognosztizált utas- számcsökkenés — nem kérne a Bács Volán támogatást az önkor­mányzattól. A megoldás valószínűleg belső tartalékok feltárásában — gazda­ságosabb járatrend, nem csúcsidő­ben járatritkítás, -összevonás — és egy átfogó utasszámlálás utáni ra­cionalizálásban keresendő — mondta végezetül az osztályveze­tő. G. Z. ÉJJELI MENEDÉKHELYEK, INGYENKONYHÁK Rendelet az intézményeknek A hajléktalanság — akár a mun­kanélküliség — Magyarországon is évek óta létező társadalmi jelenség. A sokáig elhallgatott tények a két esztendővel ezelőtti Déli pályaudva­ri események nyomán tudatosultak és váltak végérvényesen letagadha- tatlanná. Erről Lakner Zoltán he­lyettes népjóléti államtitkár nyilat­kozott. Miután szerdán hatályba lé­pett a népjóléti miniszter rendelete a hajléktalanokkal foglalkozó szociá­lis intézményekről. A helyettes államtitkár elmond­ta: azóta, hogy 1990. szeptember végén a Népjóléti Minisztérium­ban — a hajléktalanügy megoldá­sát keresve — válságprogram­iroda alakult, az ország számos pontján jöttek létre szállást nyújtó, egyéb szociális szolgáltatást, vala­mint a rehabilitációt és krízis keze­lését szolgáló intézmények. Az or­szágban jelenleg működő tizen­négy éjjeli menedékhely 300, a hat­vanhárom átmeneti szállás 2500, a tíz nappali melegedő 400 hajlékta­lan befogadására alkalmas. Az el­múlt másfél év során létrejött ki­lenc szociális információs szolgá­lat, hat településen úgynevezett ut­cai gondozókat alkalmaznak, to­vábbi öt városban hajléktalanok gondozási központja működik. A több mint 40 népkonyha napon­ta összesen 6000 személyre főz, az ország tíz pontján működő rehabi­litációs és kríziskezelést szolgáló intézmények pedig 200 helyet tud­nak biztosítani. Ezzel — mutatott rá Lakner Zoltán — a hajléktala­nokkal foglalkozó szociális intéz­mények olyan „gerinchálózata” jött létre, amely szinte az egész or­szágot lefedi. Lakner Zoltán rámutatott: a mi- • niszteri rendelet végre megadja az eddig hiányzó, a munkához biz­tonságérzetet adó jogszabályi hát­teret a hajléktalanokról gondosko­dó szociális intézmények működé­séhez. A jogszabály az intézmé­nyek típusba sorolásán keresztül meghatározza tevékenységi körü­ket, igénybevételük lehetőségét, fi­nanszírozási módjukat és az ott dolgozók képesítésére vonatkozó előírásokat. Rekord idegenforgalmi aktívum November végéig mintegy 200 millió dollárral nagyobb aktívu­mot termelt az idegenforgalom, mint egy évvel korábban tizen­egy hónap alatt — közölte a Magyar Nemzeti Bank. A most elkészült összesítés szerint a bevétel 937,5 millió dollár volt, ami 23 százalékos növekedést jelent, miközben a kiadás 410 millió dollár volt, ez pedig 5 százalékos csökkenést mutat. így összesen 527,5 millió dol­lár aktívum keletkezett, míg 1990 novemberének végéig ez 33,4 millió dollárt tett ki. Az év végére az aktívum való­színűleg elérte a 600, a bevételek pedig az 1 milliárd dollárt. SZÍNHÁZ — TEVE — MOZI Kecskeméti Katona József Szín­ház: este 7 órakor: MACSKAJÁ­TÉK. Blaha Lujza-bérlet. Kecskeméti Városi TV: 9.00— 10.00: KÉPÚJSÁG. 14.00 15.00: KÉPÚJSÁG. 19.00—20.00 KÉPÚJSÁG. 20.00—22.00 TV- Tévé-produkció. Kecskemét. Városi mozi: fél 4. 3/4 6 és 8 órakor: LESZÁMO­LÁS KIS TOKIÓBAN. Színes, amerikai film. Árpád mozi: 3/4 6 és 8 óra: CSAK EGY LÖVÉS. Színes, amerikai film. Otthon mo­zi: fél 6 és fél 8 órakor: A HA- LAJ5ZKIRALY LEGENDÁJA. Színes, amerikai film. Stúdiómozi: 7 órakor: ROSALIE VÁSÁROL­NI MEGY. Színes, német film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Mesemozi: 3/4 6 órakor: CSIBE- CSEL. Színes mese-összeállítás. Kiskunfélegyháza. Petőfi mozi: 5 és 7 óra: ROBIN HOOD, A TOLVAJOK FEJEDELME. Színes, mb., amerikai film. Stúdiómozi: 6 óra: NYITOTT AJTÓK. Színes, olasz film. Kis­kunhalas. Mozi: fél 6 és fél 8 óra: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁ­GA. Színes, mb., amerikai film. Baja. Uránia mozi: fgl 4, fél 6 és fél 8 óra: TIGRISTANC. Színes, amerikai film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kiskőrös. Petőfi mozi: 7 órakor: KUTYAPARA- DICSOM. Színes, mb„ amerikai film. Kalocsa. Otthon mozi: 6 és 8 óra: VISSZATÉRÉS A KÉK LA- GÚNABA. Színes, amerikai film.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom