Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-15 / 12. szám
« MEGYEI KORKÉP 1992. január 15., 5. oldal Nagybaracska vízifalu horgászszemmel Kevés község mondhatja el magáról azt mint Nagybaracska, hogy közvetlen környezetében dúskálhat a vizekben. A falu szélén folyik el a Ferenc-csatorna, két holtágat is találhatunk a Füzesi és a Tischeri (öreg) Dunát. 300 hektáros halastó működik, sőt, iqa- gánkézben is vannak apróbb tavak. A két holtágat évekkel ezelőtt a Bajai Új Élet HTsz (ma: Bajahal Kft.) üzemtervessé alakította, a Ferenc-csatorna pedig nemcsak beteg, hanem „üres” is — hangzott el a 235 tagot számláló Nagyba- racskai Horgász Egyesület vasárnapi ülésén. Ők a sok víz ellenére saját tavat építettek maguknak. Egy folyamat következménye lett ez, amikor a sok kérés, könyörgés, felsőbb szervek támogatása, „elvtársi” viták egész sora sem hozott megnyugtató eredményt, csupán süket füleket talált. Végül, a szélmalomharc közepette, 1986-ban a Mohosz jelentős segítségével, valamint több mint száz horgász anyagi hozzájárulásával és munkájával „megásták” a saját birodalmukat. Jutott tehát egy 8,5 hektáros „gödör” a pecások táborának, melyet azóta gondoznak, halasítanak, takarmányozzák és csinosítják. A gyerekek számára két kisebb kárászozótavat is kialakítottak, és épülőfélben van a horgásztanya, valamint a pihenőpark, mely utóbbiba padokat és szalonnasütő helyet terveznek még az idén. Nagyon nagy értéket jelent a 43. évét taposó HE-nek ez a tó. Persze, a nagy értékbe beletartoznak a fenntartás, vízpótlás, telepítés, ellenőrzés egyre növekvő költségei is. Erről a tóról el lehet mondani: van benne hal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tavaly júniusban megrendezett kétórás horgászverseny, melyen 51-en indultak és ösz- szesen 1333 darab halat fogtak. Az első helyezett 140 darabbal vitte él a pálmát. A hetvenes óránkénti átlag pedig még országúton sem rossz eredmény. A január 12-ei ülésen megjelent 118 horgász, valamint a Mohosz megyei ib titkára, Selmeczi Ernő elismerően nyilatkozott a HE működéséről, a vezetőség munkájáról. Idén újra megrendezik, a tavaly már bevált és nagy létszámot megmozgató környezetvédelmi napot. Somogyi Gábor A SZÉKELY NÉPDALKOR LELTÁRA Hagyományőrzés Csátalján Még tavaly a karácsony előtti hétfő estéjén — ünnepi összejövetelként — értékelte 1991. évi munkáját a csátaljai székely népdalkor. Már hagyománynak számít, hogy minden évben ilyentájt azzal kezdik az utolsó próbát, hogy gyertyafénynél, a képzeletbeli fenyőfa alá rakják az elért eredményeiket. Hat alkalommal egyházi rendezvényeken énekeltek, felléptek az idősek napján, a székelyek hazatelepítésének évfordulóján, a békevilágnap alkalmából. Ott voltak esküvőkön és néhány kórustag közeli hozzátartozójának a temetésén is, mint egy igazi, összefogó közösség. Csátalján kívül szerepeltek Érsekhalmán, Hercegszántón, Szekszárdon és két ízben külföldre is eljutottak. Áprilisban a csehszlovákiai Alsósze- liben töltöttek három napot, ahol az ottani magyar együttessel adtak közös műsort. Ismeretségük immár öt évre nyúlik vissza. Egy másik országgal és csoporttal is sikerült összejönniük Romániában, Csernakeresztúron. A kapcsolat, úgy tűnik, itt is tartós lesz, hiszen rokoni szálak is fűznek csátaljai énekeseket a helybéliekhez. Idei terveik között szerepéi meghívni mindkét külföldi csoportot Csátaljára. Nagy örömmel nyugtázták, hogy fiatalok is jelentkeznek énekelni, és be kívánnak kapcsolódni a hagyományőrzésbe. KOMÁMASSZONY, HOL A TEHÉN? Karcsi bácsi valamit félreértett • Petyke hűlt helye. A kormányrendelet kiváló, de a gazdák még így is félreértik a benne foglaltakat — erre hívta fel a figyelmet a napokban a Földművelésügyi Minisztéréium egyik tanácsosa. — Aztán meg azt is sérelmezik, hogy nem kapták meg a levágott tehenek után megígért támogatást. Ilyent pedig senki nem ígért, sőt, a rendelet célja nem az állatok levágásának az ösztönzése volt, csupán a tejtermelés korlátozása ... Kunszálláson viszont Karcsi bácsi valamit nagyon csúnyán félreérthetett. Például az 1. § 2. pontját, amely a támogatás igénylésének feltételeként határozza meg a saját tulajdonú tehén levágását, vagy élő exportra való értékesítését. Karcsi bácsi ugyanis a mai napig meg van győződve arról, hogy ezáltal bizony csökken a tehenek száma. Ha pedig mindezért még fizetnek is, akkor ez ösztönzés — szerinte. Különben miért is vitte volna el Petykét az orgo- ványi felvásárlótelepre? .. . Egy éve aztán se tehén, se pénz. Pedig Karcsi bácsi igazán drasztikusan csökkentette a tejtermelést, lévén hogy Petyke volt az egyetlen tehénkéje. De hát így jár mindenki, aki nem képes betű szerint értelmezni egy kormányrendeletet. Pedig ehhez nem is kell doktorátus vagy államigazgatási főiskola, mert az írás egyértelmű. Az a tejtermelő, aki vállalja, hogy az értékesítést az 1990. évhez viszonyítva csökkenti, minden teljesített 4500 liter/ év csökkenés után 10 000 forint támogatás igénybevételére jogosult. Ez a világos beszéd ... Adott ennyit, sőt, még többet is Petyke, de nem 1990-ben. Ebben az esztendőben ugyanis Karcsi bácsi súlyos betegen hosszú ideig kórházban feküdt. Utána meg a felesége szorult orvosi ápolásra. Petykét ekkor a szomszédok fejték, akik tejet kaptak a segítségért. Rövidesen pedig Petyke került áldott állapotba. Szóval, több évtizedes, gazdálkodással eltöltött év közül pont ekkor nem jött össze „tehenenként” az a fránya 4500 liter. Ez pedig, ugye, teljesen tiszta ügy: nem volt tej, nincs tehén, nem lesz pénz. Passz . . . A megyei földművelődésügyi hivatalban nagyon kedves emberek dolgoznak. Még igazolást is adtak, amin pecsét van. Bárki elolvashatja benne, hogy „a szarvasmarha biológiájából következően a ve- hem növekedésének előrehaladtával a tejtermelés jelentősen csökken, illetve az ellést megelőző hetekben a szárazra állítás szükséges”. Mindezt, persze, jól tudta Karcsi bácsi is, számára inkább az írás vége az érdekes: „a fenti objektív tényeket figyelembe véve, javasoljuk, hogy a teljes támogatási összeget részére kifizetni szíveskedjenek”. Azért kellett hangsúlyozni, hogy a teljes összeget kellene odaadni, mert 1500 forintot már egyszer felajánlottak, de ezt Karcsi bácsi nem fogadta el. No, nem azért, mert ilyen részösszegről a kormányrendelet még csak említést sem tesz, hanem büszkeségből. Szerinte ugyanis egy tehén ennél valamivel azért többet ér. Tessék, itt egy Újabb félreértés. Látszik, hogy mennyire nincs tisztában a piaci viszonyokkal, az egyéni gazdálkodók támogatásának a kérdésével. Csak azt tudja hajtogatni, hogy ha három évig nem termel tejet, az akkor 13 500 litert jelent testvérek közt is. Ezt pedig, ha csak tíz forinttal szorozzuk is be, már akkor is tetemes összeg. Mindezért pedig adnának neki 1500 forintot — a leadás után egy évvel... Azon a hideg februári reggelen, amikor elindultak Orgoványra, Petyke a szokottnál is szomorúbban nézett öreg gazdájára. Persze, sosem volt valami vidám teremtés. Rövid élete során például csak egyszer röhögött egy jót: amikor megtudta, hogy Karcsi bácsi mennyire félreértette a kormányrendeletet . . . Galambos Sándor BÁCSBOKODI VÁLLALKOZÁSOK Az önkormányzat a falugazda • Önkormányzati élelmiszerbolt segíti a lakosság ellátását. Nem most kezdődött, de ma is jó kezekben van Bácsbokod falufejlesztő programja. A gázprogram után megépült a kábel-tv, és teljes a telefonhálózat is. Mindezt úgy érték el, hogy sem tavaly, és előreláthatólag még két évig nem kell helyiadót kivetni az önkormányzatnak. Takarékos gazdálkodással 7 miihó forintot spóroltak meg azzal a céllal, hogy ha sikerül megszerezni a 40%-os állami támogatást ebben az évben hozzáfognak a tornacsarnok építéséhez. Bár a fejlesztési pénzeket a gázbekötésből még két évig 10 millió forint terhek, azt remélik, hogy a költségvetésből további összegeket biztosíthatnak az új beruházáshoz. Amint Mészáros István polgármester elmondta kezdetben a mozi épületének átalakítására gondoltak a tornacsarnok építése kapcsán, de a lakosság véleménye az volt, hogy kár egy kész közösségi helyiséget megszüntetni, mivel funkcionálisan sem nyújt ideális feltételeket a sportoláshoz. A bokodiak megtanulták, hogy vállalkozás nélkül nem sokra viheti a falu, ezért rögtön a választások után a község 130 hektárnyi földjét azonnal saját célú termelésbe fogták. A jó színvonalú termelés meghozta az eredményt, melynek nagy részét szociális célokra fordítják. Az idén 70 hektárt bérbe adnak, a többit az ön- kormányzat veti be, garantáltan értékesíthető növénnyel. Ebből adnak minden olyan igénylőnek, aki munkanélküli, így bérmunka formájában, év végi elszámolással pénzhez juttatják a rászorulókat. Átszervezték a költségvetési üzemet is. Megvásárolták a bácsborsódiaktól a vagyonrészt és a vezetőváltás után építőprofillal működik tovább, és a közületi megbízások mellett lakossági szolgáltatást is vállalnak. Azt tervezik, hogy a vállalat működésében raktárüzletet nyitnak, mely olcsón biztosítaná az építőanyagot és a különböző műszaki cikkeket. Egy éve folyik a szolgáltatóház kialakítása, reményeik szerint tavasszal a 10 üzlet megnyithatja kapuit. A lakosság minőségi ellátására önkormányzati élelmiszerboltot nyitottak. A képviselő-testület érzékenyen reagál a falu szociális ügyeire. Áz elmúlt évben alaposan megszervezték a gondoskodást. Minden gyermek ingyen kapja a reggelijét, melyhez az önkormányzat a péksüteményt, a termelőszövetkezet a tejet biztosítja. Ez a forma az idén is tovább él, és azok a gyerekek, akik szociális szempontból hátrányos helyzetűnek számítanak, ingyen napközihez juthatnak. Az olcsó kannástej-akció is megmarad. Sajnos, a munkanélküliség itt is mindennapi jelenség, de a polgármester és hivatala sokat tesz azért, hogy enyhítse ezt a gondot. Kész terveik vannak arra, amennyiben megfelelő piaci partnert találnak, megnyitnak egy 50 —100 főt foglalkoztató üzemet, ahol élelmiszer-ipari munkát vállalhatnak az emberek. A testület arra ösztönzi a nagyközségben működő gazdasági egységeket, hogy aktívabb piacpolitikával járuljanak hozzá a helyi munkanélküliség felszámolásához. Az intézmények működési formáját tavaly alakították át, és most mindent megadnak, hogy megvalósítsák az önkormányzat által megszabott célokat. Kicserélik a fogorvosi rendelő elavult eszközeit, és amennyiben a társadalombiztosítástól megkapják a szükséges bérfedezetet, megnyitja kapuit az orvosi laboratórium is. A volt járási hivataltól örökölt káptalanfü- redi úttörőtábort a vagyonátadás során megszerezte az önkormányzat. Ennek nem minden alapító község örül, de a továbbműködés szempontjából szükséges volt ez a lépés. A továbbiakban önköltségi áron bármely megyei település intézménye igénybe veheti. A megyei önkormányzattal németnyelvi tábort hirdetnek, és várják a hasonló ötleteket a tábor kihasználására. Az elmúlt évben alapítványt hoztak létre a bácsbokodiak, hogy méltó emlékművet állítsanak a II. világháború áldozatainak. Az időjárás függvénye, hogy mikor tudják befejezni a munkálatokat, de azt tervezik, hogy március 15-én átadják a 180 nevet magába foglaló, és a falu címerét is viselő emlékművet. Papp Zoltán Több ezer kapcsolat a különleges hívője) okán Albániából rádióztam Rádióamatőrök a világ csaknem valamennyi országában vannak. Ahol nincsenek, oda expedíciókat indítanak más országok rádiósai. Albániában eddig sem az előbbi, sem az utóbbi nem jöhetett létre — politikai okok miatt. Az egyetlen fehér folt volt Európában. Mindig vágyódtam arra, hogy egyszer eljussak oda, és onnan rádiózzak. Ä Magyar és az albán rádiómatőr-szövetségek közti megállapodás keretében végül is sikerült! Ä mi szövetségünk ajándékba korszerű rádióadót, forgatható Yagi antennát telepített Elbasani városában, a sportcentrumban. Megtanították a rádióforgalmazást albán fiatalokkal. Cserébe rádiózási lehetőséget kapott a magyar csapat. Indulás Jánoshalmáról Vízumbeszerzés — egyetlen ország Európában, ahová kell — és élelmiszerbevásárlás után rádiókkal és egyéb szükséges berendezésekkel jól megpakolt három kocsivak indultunk útra Jánoshalmáról. A háborús Jugoszlávián át olyan útvonalat választottunk, amely minél távolabbra esik Horvátországtól. Útközben sokszor próbálkoztunk benzinvásárlással, de a kutak üresek voltak. Fájó szívvel gondoltunk a tele benzineskannáinkra, melyeket a határon nem engedtek kivinni. Este hat órakor érkeztünk a jugoszláv albán határra. Megszoktuk, hogy az átkelőhelyek jól megvilágított, tnodem épületek. Az albán oldalon „családias” fények, nyugodt légkör fogadott. Kapkodásnak semmi jele. Az átkelés megkönnyítésére előkerültek az e célra hozott cigaretták. Most is, később is, bármikor adtunk valakinek valamit, illedelmesen —enyhe meghajlással és szívre tett kézzel köszönték meg. Egy szűk óra elteltével — a vámparancsnok kézfogása után — nekivághattunk a hegyek országának. Korlát nincs, de bunker... Hatalmas szerpentinen ereszkedtünk, útra hullott kövek kerülgetésével. Az útjelző táblák, védőkorlátok, útfelfestés: ezek mind hiányoznak, pedig állandóan több száz méteres szakadékok kisérték utunkat. Meg kellett elégednünk a lép- ten-nyomon felbukkanó bunkerokkal. A szembejövő forgalom elenyésző volt, az autók többsége teljesen kivilágítatla- nul. Ránk villogtak, mert megszegtük a náluk természetes dolgot. Az utakon — messze minden településtől — kisebb- nagyobb csoportokban gyalogló emberekkel találkoztunk. A városokban, falvakban, ahol áthaladtunk, sok-sok ember az utcán. Megállni nem tanácsos, mert rögtön tömeg gyűlik a kocsi köré rágógumi, cigaretta reményében. Ez még nem is volna baj, de ha ezek az áhított dolgok mégsem kerülnének elő kellő mennyiségben, akkor a kocsi tükre, antennája, ablaktörlője mindjárt veszélybe kerül. Első állomásunk Elbassani város volt, ahol a hotelben fogadott bennünket az Albán Rádióamatőr Szövetség elnöke: Myftar Fana. Kávé és rövid megbeszélés után indultunk Tiranába. A főváros csaknem üres utcáin átrobogva — éjfél körüljárt az idő — és újabb egyórás szerpentin után megétkeztünk a Mali Dajti hegy 1300 méteren lévő fennsíkjára, egy volt úttörőtáborba. Itt voltak a rádiók és az antennák telepítve. Koccintottunk az előző magyar csoport rádiósaival. A fáradtság és a késői időpont ellenére egy pár gyors összeköttetést létesítettünk az albán hívójelünkkel. A világranglistán Az ott eltöltött egy hét alatt több ezer összeköttetést létesítettünk a világ minden részével. Az albán hívójcl olyan ritkaság, hogy mindenki velünk akart kapcsolatot teremteni. Aggódó családommal is rendszeres kapcsolatot tudtam tartani természetesen rádión keresztül. Külön köszönet ezért Csipes Károlynak, a jánoshalmi városi rádióklub tagjának. A hét végén állomásunk és a Tiranában dolgozó másik két magyar rádióállomás közös csapatot alakítót: indultunk a rövidhullámú világversenyen. Két nap alatt több mint 12 000 kapcsolatot létesítettünk, s reméljük, hogy helyezésünk a világranglista élvonalában lesz. Ismerkedtünk az albán konyhával is: naponta meleg ebédet — általában fris- scnsülteket - kaptunk, érdekes ízesítésekkel. Az otthoni ízeket csak a vacsorák alatt sikerült ismét érezni, a hozott kész- ételkonzervekből. Vakolni nem kell? Tiranában, sajnos, nem sikerült olyan jellegű üzleteket, kirakatokat felfedezni, mint amiket mi annak ismerünk. Újságárusító pavilont, telefonfülkét sem. Volt néhány épület, melynek ajtaja előtt hosszú sor várakozott, később kiderült: kenyeret árultak. Építkeznek sokfelé, hagyományos építési móddal. Téglából épülnek a lakótelepi lakások is. Sajnos, vakolásra már nem jut pénz vagy idő. (?) A bevakolt épületek felett is eljár az idő. Tovább rontja a képet a szétvágott vashordókból épített rozsdásodó kerítések. A város járműállományát a nálunk kötelező műszaki vizsga azonnal kivonná a forgalomból. Kivételt képeznek a nemzetközi segélyként adott mentők — a teljes állomány új, korszerű — no, meg az Alb- tourist autóbuszai. Rövid vásárlásra betértünk a Hotel Dajti shopjába. A szálloda európai színvonalú, üzletében angolul beszélő, csinos hölgyek árusítottak, valutáért. Segítőkész pincér Közelebbről megismertük éttermünk egyetlen pincérét. O — Sela mindenben segített: az antennaépítésben, a villanyszerelésben, kenyérbeszerzésben. Az utóbbit szó szerint kell érteni. Szerzett nekünk benzinjegyet is egy dollár/liter , de még így is jo pár órába került, mire a benzin a tankba került és hazafelé tudtunk indulni. Sela beszélt oroszul, s így sok mindent megtudtunk tőle Albániáról, az ott élő emberekről. Jó barátsággal váltunk el egymástól Tirana külvárosában. Elszorult torokkal kívántunk minden jót neki. Lehet, hogy nem véletlenül nyúlt a szeméhez integetés közben? Remélem, sikerül neki ellátogatni Magyar- országra és élvezheti a rádióamatőrök vendégszeretetét! Magyar József Albánia, a titokzatos.
