Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1992. január 13., 3. oldal FÜLÖPJAKAB, ÉRSEKHALMA, FELSŐLAJOS BÁBÁI A közösségek élnek, ha lehet • Faluház Felsőlajoson, az utóbbi években alakult fiatal települések egyikén. Tíz éve alakult Kecskeméten az MTA Regionális Kutatások Központjának Településkutató Csoportja, amely főleg az Alföld tájegységeinek gazdasági, társadalmi, földrajzi, közigazgatási sajá­tosságait, s fejlődésének lehetséges irányait vizsgálja. Dr. Csatári Bálint kandidátust, osztályvezetőt kérdeztük az elmúlt évtized ered­ményeiről, jövőbeli terveikről. Évekkel ezelőtt a Magyar Tudo­mányos Akadémia Pécsett alapí­totta azt a központot, amelynek egyik csoportja — Győr, Miskolc, Békéscsaba mellett — Kecskemé­ten dolgozik. A tudományos háló­zat kialakítása a fővároscentrikus- sággal szemben azért történt vidé­ken, mert sikerült meggyőzni a bu­dapestieket arról, hogy a település­kutatásokat csak az adott terüle­ten élve lehet eredményesen foly­tatni. Az eltelt időszakban számos cikk, tanulmány publikálásával, könyvek megjelentetésével, szak­mai konferenciák rendezésével bi­zonyította a hatfős team, hogy he­lye van a magyar tudományos köz­életben. A munkák eredményeit nemcsak a szakma, de az önkor­mány zátok is elismerik, s nem egy helyi jelentőségű döntésnél vették figyelembe a tanulmányok megál­lapításait. A 80-as évek legjelentősebb fel­méréseinek az egyike az a tanyaku­tatás volt, amelynek vizsgálatáról két országos szimpóziumon szá­moltak be a kecskemétiek. Bizo­nyították, hogy a központi politi­ka igyekezett ugyan elsorvasztani a tanyai térségeket, de a törekvé­sek nem mindenhol jártak sikerrel. E településformának fontos szere­pe van a Duna—Tisza közén, sőt fejlődni is képes. Ilyen folyamat eredményeként jött létre Fülöpja- kab, Felsőlajos, Érsekhalma is. Részben az említett felmérésekre hivatkozva sikerült 1989-ben ki­harcolni egy több mint 60 milliós támogatást, amelyet az állam- kincstár fejlesztési forrásként utalt át a megyének. A legutóbb befejezett kutatások egyike a 30 ezer főnél kevesebb létszámú kisvárosok jelenlegi hely­zetét s jövőbeli lehetőségeit vázol­ta. De megpróbáltak választ keres­ni arra is, hogy a rendszerváltás következtében milyen új szerepe lehet a megyéknek. Ez azért is volt aktuális, mert a politológusok sze­rint a központi és a helyi irányítás között közigazgatási, politikai, de gazdasági szempontból is egy üres tér keletkezett. A régi centralizált megyei vezetés megszűnt, s az új közgyűlések ma még a helyüket keresik. A közelmúltban alakult megyei jogú városok szövetsége e területen szintén szerepet akart vállalni. Az újonnan létrehozott köztársasági megbízottak hivata­lai is pozíciókat kívánnak szerezni. A közös tevékenység összehango­lása, pont az átalakulás folytató­dása miatt, ma még nem történt meg. Az európai fejlődési folyama­tokat tekintve különös kettősség jelentkezik a következő évtizedek folyamán. Az Európai Közösség további egyesülése megszünteti az etnikumokat elválasztó határokat. Ezzel párhuzamosan a régiók sze­repe megerősödik, s várhatóan Bács-Kiskun megye is ebbe az irányban fog fejlődni. E vizsgálatok érdekében pályá­zott meg a csoport az Országos Tudományos Kutatási Alapnál egy két és fél milliós támogatást. A következő három év egyik fel­adata annak feltérképezése lesz, milyen gazdasági, társadalmi, lel­ki, mentalitásbeli kötődések kap­csolják‘á1 polgárokat azokhoz a te­rületekhez, ahol élnek. A munká­nak részben azért van jelentősége, mert egy-egy politikai döntésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a közösségi szerveződési formákat, amelyeket az elmúlt év­tizedekben igyekeztek elsorvaszta­ni. Barta Zsolt RÁDIÓS VENDÉGEK JÁNOSHALMÁN A szeretet, a segítés európaiságunk bizonysága Rapcsányi László, a jeles rádiós személyiség pénteken a jánoshalmi városi könyvtárban földijeivel ta­lálkozott. Előadásának címe Be­szélgetések az örömről. Bevezető­jében utalt arra, hogy most, ami­kor a jövő bizonytalan és súlyos társadalmi problémákkal terhes, többet ér, ha van bennünk örömér­zés, mások iránti szeretet. Szólt a terrorról is, amelynek lényege a fé­lelem légkörének megteremtése, az egymás iránti bizalmatlanság kel­tése. Olyan lelkiséget szül, ami se­hová sem vezet. Az elmúlt évtize­deknek voltak ugyan pozitívumai is, de például a munkaerkölcs, a kötelességérzet, a becsület, a nem­zedékek tiszteletének fogalma más síkra tevődött át. Akkor leszünk igazán európaiak, ha ezek vissza­nyerik fontosságukat. Az egymás iránti szeretet megnyilvánulása a társadalom alapsejtjében, a család­ban mutatkozik először. Fontos a békés együttélés, a segítségnyújtás, nemcsak akkor, ha bajba kerü­lünk. A másik vendég rádiós, Per­jés Klára kollégája gondolataihoz hozzáfűzte: a múltban sok min­dent kibírtunk. A szabadság, ami­re sokan régóta vártak, elérkezett. Nem az a fontos, hogy a múlt bű­nei miatt egymást okoljuk. Meg­ható volt a Rádió gyűjtése a ju­goszláviai menekültek számára. A háromévestől az idősebb gene­rációk képviselőjéig sokan megfor­dultak karácsony táján a Rádió épületében, elhozták illetőleg el­küldték ajándékaikat. Egy alka­lommal egy 91 éves néni lépett be, aki ezerforintos utalványt ajánlott fel, amit a polgármesteri hivatalból kapott. Minden kicsi dolog „nagy­nak” számít, amivel másoknak örömet tudunk szerezni. • Rapcsányi László és Perjés Klára. Rapcsányi szólt arról is, hogy az elektronikus sajtónak, jelen esetben a Magyar Rádiónak fontos szerepe van a külvilággal történő kapcsolat­fenntartásban. A hallgatói telefo­nok azt bizonyítják, az embereknek, kortól és nemtől függetlenül szüksé­gük van arra, hogy gondjaikat, problémáikat, ha nincs kivel, velük, rádiósokkal megosszák. Szakái Lajos polgármester kö­szöntötte Rapcsányi Lászlót, meg­köszönte munkáját, legutóbb az 1990-es jánoshalmi rádiós éjféli misét, amelyekkel a város hírnevét öregbítette az éter hullámain ke­resztül. Rapcsányi László azzal búcsúzott, hogy fél évre ugyan a Vatikánba utazik tanulmányútra, de 1992-ben még találkozni fog a város polgáraival. Gáspár Róbert Háromnapos betegséghez nem kell igazolás December végén — az emlékeze­tes maratoni ülésen — egyebek kö­zött arról is döntést hozott a parla­ment, hogy az idén három munka­napot orvosi igazolás nélkül is be­tegszabadságon tölthet a dolgozó. Néhány munkáltatónál arról ér­deklődtünk, hogy fogadták a dön­tést, befolyásolhatja-e ez a munka- fegyelmet. A Démász kiskunhalasi kiren­deltségének vezetője, Rácz-Fodor Mihály: — Az általunk végzett munka jellege miatt nálunk eddig is fesze­sebb volt a munkafegyelem, mint sok más helyen, s ezután sem lehet másképp. Ha tényleg úgy lesz, hogy három napot igazolás nélkül szabad hiányozni — mi hivatalo­san még semmilyen értesítést nem kaptunk erről a törvényről —, hát becsületből elhisszük, hogy az va­lóban betegség miatt történt. Hangsúlyozom, dolgozóinkra ed­dig sem volt jellemző a lógás, ez­után sem feltételezhető. De ha mégis azt tapasztalnánk, hogy va­laki visszaél ezzel a lehetőséggel, egy esetleges létszámleépítéssel nem kétséges, hogy őt meneszte- nénk először. A kiskunfélegyházi MÁV- dolgozók azt firtatják, évente egy­szer három nap, vagy háromszor egy nap vehető ki igazolás nélküli betegszabadságra — mondta mun­katársunknak Makra János állo­másfőnök. Az erről szóló hivatalos utasítást mind ez ideig ők is hiába várták. — Márpedig amíg a Magyar Közlönyben nem jelenik meg — s azt meg nem kapjuk —, nem alkal­mazhatjuk a jogszabályt, hiába lé­pett életbe már január elsején. Any- nyit tudunk róla, ami a sajtóban megjelent. A háromnapos távolma­radás lehetőségének kihasználásá­tól mindenesetre a mi dolgozóinkat nem tartja vissza az, hogy félteni kell a munkahelyüket. Nálunk még nem voltak elbocsátások, a lét­számcsökkentést úgy oldottuk meg, hogy másfél éve a nyugdíjba vonulók helyett nem veszünk fel újakat. Ezt folytatjuk a jövőben is, így tudunk bért emelni. De a dolgo­zóink ismerik, máshol mi a helyzet, talán ez visszatartja őket attól, hogy visszaéljenek a lehetőséggel. A Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatója, Nagy Ervin kétségbeesve várja a hivatalos érte­sítést a „háromnapos törvény” részleteiről: Ha ezt bevezetik, itt a sütőiparnál, ahol vasárnap délután is el kell kez­deni a munkát—elszabadul a pokol! Nagyon laza a munkaerkölcs, nem válogathatjuk meg a dolgozóinkat. Tele van a város munkanélkülivel, mi mégis százezreket fizetünk évente hirdetésekre, hogy egyáltalán mun­kaerőt kapjunk. Még a mai viszo­nyok között is meggondolják az em­berek, hogy elmenjenek-e péknek. Szabó Klára A HALASI KÖZGYŰLÉS ELŐTT Otthonok szabálytalanul Kiskunhalason, az önkormány­zati képviselő-testület mai közgyű­lésén az egyik napirendi pont a zártkertekre vonatkozó helyi épí­tési szakhatósági előírások meg­tárgyalása lesz. A témában tulaj­donképpen önkormányzati rende­letet kellene alkotni, ám a helyi viszonyok — tanyák, hobbikertek, üdülőtelkek és lakótelkek sajátos keveredése — miatt kénytelenek eltérni az Országos Építésügyi Sza­bályzat előírásaitól. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha a Környe­zetvédelmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium erre felmentést ad. A felmentésre vonatkozó kérelem pedig csak akkor járhat eredmény­nyel, ha a képviselő-testület és a helyi szakhatóságok már előzete­sen, szinte az önkormányzati ren­delet részletességével kidolgozzák és jóváhagyják a szabályozást. Ez a rendelettervezet tehát gya­korlatilag kétszer kerül a közgyűlés elé. Először azért, hogy a miniszté­riumba mehessen, másodszor azért, hogy formálisan is jóváhagyják. A jóváhagyandó eltérés lényegé­ben abban áll, hogy míg általában a zártkertekben lakótelek és lakó­épület kialakítása tilos, Kiskunha­lason erre is legyen lehetőség. Mert például az Öregszöllők, Alsószál­lás és Rekettye térségében olyan sok az engedély nélkül létesült la­kóépület, hogy lebontásukat lehe­tetlen keresztülvinni, sőt, újabbak engedélyezése is célszerűnek lát­szik, miközben a terület zártkert jellege megmarad. A spontán kialakult, úgyszólván kaotikus, de immár törvényesíteni kívánt állapotok rendkívül megne­hezítik a tájékozódást is. Az emlí­tett térségekben szinte lehetetlen, hogy a mentők vagy a rendőrök a postacím alapján találjanak meg valakit. Ezért a műszaki osztály most azt javasolja a kiskunhalasi közgyűlésnek, hogy a külterületi ingatlanok házszámozása a hely­rajzi számokkal egyezzen meg. így a keresett telek a külterületi térké­pek alapján könnyen megtalálható CIKKÜNK NYOMÁN Ami a hetényegyházi cikkből kimaradt... Szabó Klára újságírónő a Petőfi Népe 1992. január 12-ei számában a hetényegyházi háztartásiszemét-szállítás múltját és jelenét próbálta bemu­tatni. Néhány tényről röviden: 1. Valóban: képviselővé választásom óta folyamatosan szorgalmaztam, hogy Kecskemét-Hetényegyháza belte­rületét a Városgazdasági Vállalat (VGV) kapcsolja be a rendszeres sze­métszállításba. Tettem ezt főként azért, mert a városrész külterületén sajnos egyre jellemzőbb az a helyzet, amelyet a cikkben közölt fotó oly jól illusztrált. E tevékenységemet egyébként Kecske­mét-Hetényegyháza városrész önkor­mányzati testületé egyhangúan, a kép­viselői tájékoztatóimon megjelent vá­lasztópolgárok többsége támogatta. Természetesen számítottam arra, hogy a lakosság egy része (idősek, egyedülál­lóak) főként szociális okokból tiltakoz­ni fognak. (Kb. 180 fő írásban ellenvé­leményét fejtette ki. A belterületen kb. 1000-1100 lakóház található.) 2. A cél tehát az volt, és jelenleg is az, hogy minden ingatlanra kiterjedő sze­métszállítás valósuljon meg. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy Hetényegy- háza számára ez a lényeg és nem az, hogy a szolgáltatást az egyébként erre kötelezett VGV végzi-e, vagy e tevé­kenységre más szervezettel (magánsze­méllyel) szerződést köt-e. Ezt teljesen nyilvánvalóan a vállalat felelős vezetői­nek kell eldöntenie. 3. Számomra (számunkra) az is har- madlagos kérdés volt, hogy a szolgálta­tást a vállalat kukás autókkal, vagy — szépen, magyarosan — félpormen­tes formában oldja-e meg. (Kétségtelen az előbbi megoldás szimpatikusabb.) Az elmúlt nyáron a kukás lehetőség látszott megvalósíthatónak — 1991. október vagy november 1-jétől kezdő­dően —, később a VGV módosította elképzelését. 4. A fentiekből következően — a cikk erre is céloz — tevékenységem (és a testület egyhangú állásfoglalása) nem az eddigi szemétszállító kisiparos meg­bízása vagy munkája ellen irányult. Ezt egyébként vele testületi ülésünkön tisz­táztuk is. Összefoglalva tehát: Számomra a XX. század kérdés végén nem kérdés az, hogy a nagyváros egy részében (amely remélhetőleg néhány szempont­ból előbb-utóbb városiasodik) szükség van-e szemétszállításra, vagy sem. A válasz szerintem és sokak szerint is egyértelműen: igen. Ezúton is kérem azokat a lakókat, akiknek e döntés nehézséget okoz, hogy gondjukkal keressék fel a helyi önkormányzati kirendeltséget. Bízom abban, hogy a Petőfi Népe és személye­sen Szabó Klára újságírónő a jövőben is folyamatosan Kecskemét város köz­véleménye elé tárja Hetényegyháza problémáit. E munkájukhoz ezúton is felajánlom segítségemet. Gömöri Tibor Kecskemét-Hetényegyháza önkormányzati képviselője Huszonhét elsős Tavaly szeptemberben nyílt meg Kis- kunmajsán a katolikus iskola és az óvo­da, a volt MHSZ épületében. Az első, a harmadik, negyedik és ötödik osztály­ban 72 diákot oktatnak; az óvodai fog­lalkozásokon 68 kisgyermek tölti tartal­masán napjait. Kerpits Miklós igazgató örömmel tá­jékoztatott bennünket arról, hogy janu­ár elejéig 27 leendő elsős szülei kérték a katolikus osztályba a felvételt. Szerződések nélkül A kiskunsági szövetkezeteket — mi­vel 95 százalékuk kedvezőtlen termőhe­lyi adottságok között gazdálkodik — különösen érzékenyen érinti az e címen kapott központi támogatások idei meg­szűnése. Ráadásul a mostani évet is érté- kesitési bizonytalanságban kezdik, a termékek túlnyomó többségére nincs szerződésük. A fenti, illetve egyéb okok miatt a kiskunsági termelőszövetkeze­tekben a már most is tízszázalékos mun­kanélküliség további növekedésére szá­mítanak. Méhészek találkozója Baján Közel háromszáz méhész jelent meg vasárnap a Dél-Bács-Kiskun Megyei Méhészszakcsoport Baján megtartott találkozóján. Amint Kusztor József el­nök elmondta, a rendezvényen elsősor­ban az állat-egészségügyi kérdésekkel foglalkoztak, mivel az elmúlt egy-két év­ben óriási veszteségeket okoztak a kü­lönböző fertőzések, vírusok és atkák, nem odázható tovább a méhészetek vé­delme, a tenyésztők alapos felkészítése. A betegségek megelőzéséről Ruff János, a zalaapáti méhésziskola igazgatója és dr. Hegedűs Dénes, a megyei állat-egész­ségügyi központ munkatársa tartott elő­adást. Dr. Lipokatich József bajai főál­latorvos pedig a méhészetek beindításá­val és fenntartásával kapcsolatos jogsza­bályokról, rendelkezésekről szólt. Csak kérdezem... Mennyi tartalékunk van még? Gyanúm szerint kimeríthetetlen. Nincs az a költségvetési hiány, amit ne lehetne úgymond hetömni. A na­pokban olvasom, hogy kétszeresére nőtt a játékkártyák után fizetendő fogyasztási adó. Ez az jelenti, hogy például a Csapd le csacsi meg a Fe­kete Péter immár hatvan forint adót tartalmaz paklinként. Ez szerintem nagyon jó, ha például azt vesszük, hogy a lélekölő Csapd le csacsit szi­varfüstös játéktermek mélyén a ki tudja honnan odavetődött szmokin- gos urak csapkodják hajnalig. Ahogy a gengszterfilmekből ismer­jük az eléggé el nem ítélhető mód­szert, így akarják láthatatlan jöve­delmüket tisztára mosni. Ezeket bi­zonyisten nem sajnálom. A Fekete Péterről már nem is beszélve, ami­nek már a neve is sötéten hangzik. E költségvetési tartalékok kiak­názása azonban még korántsem tel­jes. Egy nagy terület egyelőre abszo­lút szűz. Ez pedig maga az adózás. Tudjuk, hogy a leggazdagabbak fi­zetik a legtöbb adót. Honnan van nekik olyan sok pénzük adóra? A kérdés bonyolult, de ha belegon­dolunk, hogy az adóhivatalnak mennyi munkával jár ennek a sok pénznek a bevételezése, földolgozá­sa, könyvelése, akkor logikusnak látszik, hogy velük, az adózókkal kell megfizettetni a súlyos többlet­terheket. Egyszerűen adóztatni kell az adót és kész. Ha az adóhivatal ötletemre eset­leg szabadalmi díjat akarna fizetni, akkor szükségem lenne előtte egy fontos információra. Mennyit kell a honoráriumomért nekik fizetni? Csak kérdezem . . . Hámori Zoltán \ ____________________________)

Next

/
Oldalképek
Tartalom