Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-02 / 282. szám
PETŐFI NEPE 1991- december 2., 5. oldal Megszenvedett élet SZABÓ KLÁRA RIPORTJA Ilonka nénit egy átlagosan zsúfolt délelőtti buszon ismertem meg, amire tévedésből szállt fel. Az egész testében remegő, percenként sírva fakadó idős asszonyról könnyebb lett volna feltételezni, hogy hosszú betegség után teszi első bizonytalan lépéseit, semmint az igazat: a rosszul látó-halló, emlékezetkihagyásokkal küszködő matróna a heti piacra buszozott — volna — be, városszéli otthonából. Mint régen, amikor még oda is érkezett, ahová elindult... Fogadatlan prókátoraként másnap felkerestem ügyében a kecskeméti szociális intézmények vezető gondozónőjét, Trungel Ilonát, akivel együtt indultunk látogatóba Ilonka nénihez, a Bokréta utcába. Rövidesen kiderült, ami sejthető volt: az idős asszonynak nemcsak városszéli idegenvezetőre van időnként szüksége. Tartósabb támaszt is igényelne, érdemelne. Tavaly bekövetkezett agyvérzése óta rendszeres látogatója ugyan a körzeti ápolónő, aki megméri a vérnyomását, ellenőrzi gyógyszereit — de sokkal többet ő sem tud tenni. Ilonka néni beteg lába rendszeres intézeti kezelést igényelne: sokszor a legközelebbi boltba is csak a kerítésekbe kapaszkodva jut el. Mégis példás rendben tartja szegényes otthonát, az ősszel a házat is körbemeszelte. Jelenlegi állapotát látva, ezt alig tudjuk elhinni. Lassanként azonban megvilágosodik számunkra, honnan is a törékeny asszony emberfeletti teherbírása. Ahogy szakadozva tolulnak fel benne az emlékek, néha évtizedeket előre, majd visszaugorva, sorstragédiák mozaikjaként bontakozik ki előttünk élete. Ezek egyike-másika önmagában is túl sok lenne egy embernek. Neki csak a vállát, egészségét Toppantották meg a csapások, szíve-lelke nem kérgesedett bele a fájdalomba. Míg beszél, patakzik a könnye ... * — Kislánykoromban libapász- torkodtam, dajka voltam. Amikor már meg bírtam fogni a kapát, el sem engedtem nyitástól takarásig. Soha nem féltem a munkától. Az uram nagybetegen jött haza árháborúból, a fejét is érte valami. Évekig kísérletezett az öngyilkossággal. Nem tudtak rajta segíteni. Ti- zedmaganifá dolgoztam. Amikor engem is baleset ért, mankóval jártam a szőlőbe, úgy sütöttem a kenyeret is. Egy évet kórházban töltöttem, az alatt a legnagyobbik lányom rászokott a csavargásra. Hiába kértem, mikor hazakerültem: csak most segíts rajtam, csillagom! Adósságokat csinált, amit nekem kellett kifizetnem- Már a többiek betevő falatját veszélyeztette: sírt a lelkem, de én magam jelentettem fel. Hat hónapot kapott. Miután kiszabadult, egy napot töltött otthon. Kért 2500 forintot és eltűnt. Most Pesten él. — Az uram baja meg csak súlyosbodott: volt, hogy szemem láttára ugrott a kútba, máskor meg éppen csak hogy odaértek a kiabálásomra a tanyaszomszédok, hogy időben levágják a kötélről. Mégse így halt meg szegény, hanem rákban, már tizennégy éve. Én is egyre gyöngébb lettem, a két hold földünket leadtam a téesznek, amiért kapok 6700 forint járadékot. A szőlőt addig műveltem, míg a permetező súlya alatt egyszer össze nem estem, nyakamba borult az összes permedé. Hetvenötezer forintért eladtam, abból vettem ezt a kis házat, ami az egyik fiam nevén van, aki itt él velem. Rajta kívül még öt gyermekem él. Két fiam nemrég halt meg. Az egyiket 24 évesen érte motorszerencsétlenség, a másik Oroszországban, ahol dolgozott, kapott valami gyógyíthatatlan betegséget. Meglepődünk a fordulaton: hát Ilonka néni nem egyedül lakik? Nos, a tisztes szegénységgel berendezett apró lakókonyha, ahol beszélgetünk, s a szomszédos tisztaszoba a megállapodás szerint valóban csak az ő birodalma. A fiú a különálló épületben lévő kiskonyhát lakja. Utóbbiban, lakója távollétében is barátságos meleg uralkodik, míg Ilonka néni kis vaskályhájában csak este lobban lángra az oda készített aprófa. Én nem fázom, mentegetőzik, amit rongyokba burkolt lábaira nézve ismét nehezen tudunk elhinni. Vele élő fia felől érdeklődünk. Segíti Ilonka nénit? A fa felét kifizette, különben napi 20 forintot ad a többi kiadásra: ennivalóra, villanyra, meg ami jön. Őt meg tavaly, a Hullám vendéglőnél ütötte el egy autó, még most sem tud miatta dolgozni. Alkalmi munkákat vállal. De sokkal régebben, 12 éves korában érte az igazán nagy baj: tetanuszmérgezést kapott. Azt mondták az orvosok, ezer közül egy, ha megmarad ilyen súlyos betegségből. Ő felgyógyult nagysokára, de az agyán maradt valami, amit csak ritkán, tiszta pillanataiban ismer be. Különben akaratos, kötekedő, összeveszik mindenkivel. Elvadítja a többi gyerekemet is, meg az-unokákat. > Pedig 12 kisunokám van ,, Sűrű könnyek közt bukik ki be- 1 lőle legnagyobb szégyene: ez a fia rendszeresen meg is veri őt. Legutóbb azt torolta meg, hogy édesanyja hagyta ellopni a kiskonyhá— • Énnekem már nein idegen a halál... ból a gázpalackot. Mit is tehetne ez a járni alig tudó, nagyothalló öregasszony a besurranok ellen? Ugyanarra gondolunk: mi történhetett volna, ha felfedezi őket, s közbe akar lépni...? A döbbenetből hamarabb ocsúdó gondozónő tapintatosan arról érdeklődik, beköltözne-e Ilonka néni egy otthonba, ahol gondját viselik, ha leesik a lábáról. De míg erről dönt, addig is felkeresik a házi szociális gondozók, ígéri Trungel Ilona. Ha kell — az agresszív fiú miatt — akár férfikísérettel. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben semmiképpen nem hagyják. — Mondta több gyerekem is, hogy magához vesz, ha már nem tudom ellátni magam, de nem szeretnék a terhűkre lenni. Énnekem már nem idegen a halál. Jó lenne csak szépen elaludni. Megérdemelném. Nagyon megszenvedtem ezért a hetvennyolc évért... * Ilonka nénit azóta pártfogásba vették a szociális gondozók. Bevásárolnak neki, orvoshoz szállítják.—Bizonyára a fiút is próbálják jobb belátásra bírni. Talán''nem lesz szükség szociális otthoni elhelyezésre. Az öreg fa a viharok tépázását is inkább elviseli, mint azt, hogy új földbe ültessék. • Sokszor csak a kerítésbe kapaszkod\a sikerül a járás ... • Trungel Ilona: A házi gondozók hamarosan felkeresik Ilonka nénit. (Gaál Béla felvételei) Nemzetközi összefogás a bűnözés ellen • A nehéz gazdasági helyzet tovább r°ntja a közállapotokat... célkitűzései megvalósításának fi- képzőére, valamint a külföldi nanszírozására vonatkozik. Az szaktanulmányok és a bevált bünENSZ pénzügyi támogatása alap- megelőzési módszerek átvételére, a ján Magyarország is számíthat hazai gyakorlatban történő hasz- szakemberei nemzetközi szintű nosításukra. (MTI) HA AZ INFLÁCIÓ LELASSUL Csökkenő lakáskamatok? ♦ A világszerte növekvő bűnözés elleni eredményes fellépés érdekében mind a bűnüldözésben, mind a bűn- megelőzésben egyaránt nemzetközi összefogásra van szükség. Egyebek között erre a megállapodásra jutottak az ENSZ tagállamainak Ver- sailles-ban, november 21—23. között tartott, a bűnmegelőzés és a bűnügyi igazságszolgáltatás kérdéseivel foglalkozó nemzetközi miniszteri csúcstalálkozóján — tájékoztatta az újságírókat csütörtökön dr. Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, a konferencián részt vett magyar delegáció vezetője. Isépy Tamás elmondta: a tanácskozáson több mint 120 ország küldöttsége vett részt, mintegy 70 felszólalás hangzott el. A magyar delegáció nevében az államtitkár felhívta a figyelmet arra a Magyar- országra és kelet-európai országokra jellemző helyzetre, hogy a demokratikus állam kialakítása paradox módon együtt jár a bűncselekmények számának növekedésével. A bűnüldözés jogi korlátái, a gyanúsított jogainak messzemenő védelme szinte bátorítja a bűnelkövetőket. Ezen túlmenően a nehéz gazdasági helyzet, valamint a társadalom erkölcsi válsága tovább rontja a bűnügyi helyzetet. Ilyen körülmények között a bűn- megelőzés nemcsak jogi, hanem szociális és erkölcsi probléma is. Magyarországon konkrét igény van arra, hogy a bűnözés nemzetközivé válásával a bűnüldözés mellett a bűnmegelőzésben is széles körű, és egységesen kialakított együttműködés jöjjön létre — ismertette felszólalását. A konferencia munkájában visz- szatérő megállapítás volt a növekvő bűnözés és a bűnüldözés nem megfelelő személyi, technikai feltételei közötti ellentmondás. Ezért is fontos a csúcstalálkozón egyhangúlag elfogadott határozattervezetnek az a része, amely a nemzetközi bűnüldözés és bűnmegelőzés Valami halvány reménysugár látszik kibontakozni azok számára, akik az elmúlt években lakást vásároltak és jelentősen eladósodtak. Elképzelhető ugyanis, hogy jövőre az ez évi piaci kamatok csökkenni fognak. Ennek elsősorban az a feltétele, hogy megálljon az infláció, visszaessen a fogyasztóiáremelkedés éves üteme. Az idén az inflációs ráta várhatóan 35-36 százalék körül alakul, ám optimista kormányzati prognózisok szerint elképzelhető, hogy jövőre a fogyasztói árak az esztendő teljes egészében csupán 20-25 százalékkal emelkednek. Meg kell mondani, hogy a független gazdaságkutató intézetek nem teljesen osztják ezt a véleményt, általában jóval óvatosabb prognózisokat készítenek. Abban azonban egyetértenek a szakemberek, hogy valószínűleg megáll az infláció növekedése, és azok a borúlátó jóslatok semmiképpen sem valósulnak meg, amelyek 50-60 százalékos áremelkedéseket, a forint teljes elértéktelenedését prognosztizálták. Egy-két százalékkal kevesebbet Amennyiben mégis igaznak bizonyulnak a kormányzati elképzelések, ez jó hír azoknak, akik jelentős összeggel tartoznak az OTP-nek, mert az elmúlt években lakásvásárlásra, -felújításra kedvezményes kamatozású kölcsönt vettek fel. Mint ismeretes, ezeknek a kölcsönöknek a kamata annak idején 0 —3,5 százalékig terjedt. Ilyen alacsony kamattal az OTP csak úgy tudott hitelt nyújtani, hogy az állami költségvetés jelentős támogatást nyújtott a pénzintézet számára. Mivel a 80-as évek végén az infláció és a kamatszínvonal a pénzpiacon emelkedett, így a költségvetési támogatást is növelni kellett. Egy idő után azonban az állami költségvetés erre már nem volt képes, így meglehetősen nagy vita közepette, ha jogilag nem is, de etikai alapon mindenképpen vitatható módon az OTP megváltoztatta a hitelszerződési feltételeket. Erre a parlament által elfogadott törvény biztosított számára lehetőséget. A változtatás lényege az volt, hogy két megoldást kínáltak az adósoknak a kamatemelésre. Az egyik megoldás lényege a z v°h, hogy [ 5 százalékos fix kamatot választhattak az adósok fennmaradó tartozásaikra. A másik esetben a még törlesztendő kölcsön te*®1 elengedték, viszont a megmaradó másik felére piaci kamatot kell fizetni az állampolgároknak. Sokan ez utóbbi megoldást választották, s egy részük a maradék kölcsönt határidő előtt törlesztette. Nagyon sokan azonban ügy vállalkoztak piaci kamatokra, hogy a fennmaradó adósságot nem tudták kifizetni. Számukra jelenthet elsősorban jó hírt a jövőre beharangozott kamatcsökkenés. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ha a pénzpiacon csökkennek a kamatok, akkor várhatóan minimum 1-2 százalékkal kevesebbet kell majd fizetni tartozásaik után. Jelzésértékű kezdeti lépések Biztató jel ebből a szempontból, hogy a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a Bankszövetség megállap°dása alapján a legnagyobb kereskedelmi bankok már hozzáláttak a kamatcsökkentéshez. A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt két hónap során két alkalommal egy-egy százalékkal csökkentette egyes refinanszírozási hitelek kamatát és a kereskedelmi bankok egy r®sze a betéti és a hitelkamatoknál is különböző módon ugyan, de érvényesíteni kezdi. Persze szó sincs arról, hogy hirtelen a kamatcsökkentés hulláma söpörne végig az országban működő bankokon. Csupán a kezdeti lépések tapasztalhatók még, ám ez is jelzés a befeketetőknek, az üzletembereknek, a pénzpiac résztvevőinek. Jelzés arra, hogy kamatcsökkenés várható és ezzel kell számolni a jövőben. Ez azért lényeges, mert az áremelkedések jövőbeni alakulásában az objektív gazdasági tényezők mellett manapság egyre nagyobb súllyal esnek latba a várakozások- Áz egyes állampolgár várakozásai és az, hogy az üzletemberek mire számítanak. Ha ezek a várakozások megfordulnak, nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kedvező folyamatok felgyorsuljanak és hamarosan mindenki számára érzékelhetővé váljon a kamatcsökkenés. p. f. Ki MTI levéltári ritkaságai Magyarországon A Magyar Távirati Iroda olyan becses dokumentumgyűjtemény birtokába került, amely eddig ismeretlen tényeket tár fel nemcsak a magyar hírügynökség, hanem a század eleji egész magyar közélet történetéről. A dokumentumok dr. Badó Sámuel külföldi hagyatékából kerültek elő. Dr. Radó 1898- tól 1918-ig az MTI első tulajdo- nos-foszerkesztője volt, s ő fejlesztette nemzetközi jelentőségűvé az intézményt, a dokumentumokat unokája, a Belgiumban élő Héder- váry Klára asszony adta át csütörtökön Oltványi Ottónak, az MTI vezérigazgatójának. Az MTI-nek ajándékozott dokumentumok dr. Radó Sámuel sok Publicisztikai cikkét, a kor vezető Politikusaival folytatott levelezését tartalmazzák, valamint I904:tol 1915 -ig vezetett politikai naplóját, amelyből az első világháború előtti magyar és nemzetközi politika számos kulisszatitkára derül f.eny. A levéltári gyűjtemény többi, 1915 utáni anyagát a tanács- köztársaság idején elkobozták Magyarországon.' Héderváry Klára jelenleg az ENSZ tanácsadója, édesapjának, az egykori Újpest—Gödöllő független párti országgyűlési képviselőnek 1932-ben bekövetkezett halála után Párizsban élt, később Brüsszelben telepedett le. Héderváry Klárát fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök is. Környezetmentés Az Egyesült Nemzetek Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) 1990 szeptembere és 1991 októbere között japán szakértők közreműködésével széles körű környezettanulmányt végzett a borsodi iparvidék- különös tekintettel a Sajó völgyében koncentráltan települt nehézipari üzemek súlyos környezeti ártalmainak felmérésére. Ezzel párhuzamosan, csaknem 7 millió dolláros költséggel, program készült Dél-Lengyelország, Szilézia, Szlovakia és az észak-magyart >r- szág1 ipari térséget átfogó környezettanulmány elkészítésére.
