Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

PETŐFI NEPE 1991- december 2., 5. oldal Megszenvedett élet SZABÓ KLÁRA RIPORTJA Ilonka nénit egy átlagosan zsúfolt délelőtti buszon ismertem meg, amire tévedésből szállt fel. Az egész testében remegő, percenként sírva fakadó idős asszonyról könnyebb lett volna feltételezni, hogy hosszú betegség után teszi első bizonytalan lépéseit, semmint az igazat: a rosszul látó-halló, emlékezetkihagyásokkal küszködő matróna a heti piacra buszozott — volna — be, városszéli otthonából. Mint régen, amikor még oda is érkezett, ahová elindult... Fogadatlan prókátoraként más­nap felkerestem ügyében a kecske­méti szociális intézmények vezető gondozónőjét, Trungel Ilonát, aki­vel együtt indultunk látogatóba Ilonka nénihez, a Bokréta utcába. Rövidesen kiderült, ami sejthető volt: az idős asszonynak nemcsak városszéli idegenvezetőre van időnként szüksége. Tartósabb tá­maszt is igényelne, érdemelne. Tavaly bekövetkezett agyvérzé­se óta rendszeres látogatója ugyan a körzeti ápolónő, aki megméri a vérnyomását, ellenőrzi gyógysze­reit — de sokkal többet ő sem tud tenni. Ilonka néni beteg lába rend­szeres intézeti kezelést igényelne: sokszor a legközelebbi boltba is csak a kerítésekbe kapaszkodva jut el. Mégis példás rendben tartja szegényes otthonát, az ősszel a há­zat is körbemeszelte. Jelenlegi álla­potát látva, ezt alig tudjuk elhinni. Lassanként azonban megvilágoso­dik számunkra, honnan is a töré­keny asszony emberfeletti teherbí­rása. Ahogy szakadozva tolulnak fel benne az emlékek, néha évtize­deket előre, majd visszaugorva, sorstragédiák mozaikjaként bon­takozik ki előttünk élete. Ezek egyike-másika önmagában is túl sok lenne egy embernek. Neki csak a vállát, egészségét Toppantották meg a csapások, szíve-lelke nem kérgesedett bele a fájdalomba. Míg beszél, patakzik a könnye ... * — Kislánykoromban libapász- torkodtam, dajka voltam. Amikor már meg bírtam fogni a kapát, el sem engedtem nyitástól takarásig. Soha nem féltem a munkától. Az uram nagybetegen jött haza árhá­borúból, a fejét is érte valami. Éve­kig kísérletezett az öngyilkosság­gal. Nem tudtak rajta segíteni. Ti- zedmaganifá dolgoztam. Amikor engem is baleset ért, mankóval jár­tam a szőlőbe, úgy sütöttem a ke­nyeret is. Egy évet kórházban töl­töttem, az alatt a legnagyobbik lá­nyom rászokott a csavargásra. Hi­ába kértem, mikor hazakerültem: csak most segíts rajtam, csillagom! Adósságokat csinált, amit nekem kellett kifizetnem- Már a többiek betevő falatját veszélyeztette: sírt a lelkem, de én magam jelentettem fel. Hat hónapot kapott. Miután kiszabadult, egy napot töltött ott­hon. Kért 2500 forintot és eltűnt. Most Pesten él. — Az uram baja meg csak sú­lyosbodott: volt, hogy szemem lát­tára ugrott a kútba, máskor meg éppen csak hogy odaértek a kiabá­lásomra a tanyaszomszédok, hogy időben levágják a kötélről. Mégse így halt meg szegény, hanem rák­ban, már tizennégy éve. Én is egyre gyöngébb lettem, a két hold föl­dünket leadtam a téesznek, amiért kapok 6700 forint járadékot. A szőlőt addig műveltem, míg a permetező súlya alatt egyszer össze nem estem, nyakamba borult az összes permedé. Hetvenötezer fo­rintért eladtam, abból vettem ezt a kis házat, ami az egyik fiam nevén van, aki itt él velem. Rajta kívül még öt gyermekem él. Két fiam nemrég halt meg. Az egyiket 24 évesen érte motorszerencsétlenség, a másik Oroszországban, ahol dol­gozott, kapott valami gyógyítha­tatlan betegséget. Meglepődünk a fordulaton: hát Ilonka néni nem egyedül lakik? Nos, a tisztes szegénységgel beren­dezett apró lakókonyha, ahol be­szélgetünk, s a szomszédos tiszta­szoba a megállapodás szerint való­ban csak az ő birodalma. A fiú a különálló épületben lévő kiskony­hát lakja. Utóbbiban, lakója távol­létében is barátságos meleg ural­kodik, míg Ilonka néni kis vas­kályhájában csak este lobban láng­ra az oda készített aprófa. Én nem fázom, mentegetőzik, amit ron­gyokba burkolt lábaira nézve is­mét nehezen tudunk elhinni. Vele élő fia felől érdeklődünk. Segíti Ilonka nénit? A fa felét kifizette, különben napi 20 forintot ad a többi kiadás­ra: ennivalóra, villanyra, meg ami jön. Őt meg tavaly, a Hullám ven­déglőnél ütötte el egy autó, még most sem tud miatta dolgozni. Al­kalmi munkákat vállal. De sokkal régebben, 12 éves korában érte az igazán nagy baj: tetanuszmérge­zést kapott. Azt mondták az orvo­sok, ezer közül egy, ha megmarad ilyen súlyos betegségből. Ő felgyó­gyult nagysokára, de az agyán ma­radt valami, amit csak ritkán, tisz­ta pillanataiban ismer be. Külön­ben akaratos, kötekedő, összeve­szik mindenkivel. Elvadítja a többi gyerekemet is, meg az-unokákat. > Pedig 12 kisunokám van ,, Sűrű könnyek közt bukik ki be- 1 lőle legnagyobb szégyene: ez a fia rendszeresen meg is veri őt. Leg­utóbb azt torolta meg, hogy édes­anyja hagyta ellopni a kiskonyhá­— • Énnekem már nein idegen a halál... ból a gázpalackot. Mit is tehetne ez a járni alig tudó, nagyothalló öregasszony a besurranok ellen? Ugyanarra gondolunk: mi történ­hetett volna, ha felfedezi őket, s közbe akar lépni...? A döbbenetből hamarabb ocsú­dó gondozónő tapintatosan arról érdeklődik, beköltözne-e Ilonka néni egy otthonba, ahol gondját viselik, ha leesik a lábáról. De míg erről dönt, addig is felkeresik a házi szociális gondozók, ígéri Trungel Ilona. Ha kell — az ag­resszív fiú miatt — akár férfikísé­rettel. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben semmiképpen nem hagyják. — Mondta több gyerekem is, hogy magához vesz, ha már nem tudom ellátni magam, de nem sze­retnék a terhűkre lenni. Énnekem már nem idegen a halál. Jó lenne csak szépen elaludni. Megérdemel­ném. Nagyon megszenvedtem ezért a hetvennyolc évért... * Ilonka nénit azóta pártfogás­ba vették a szociális gondozók. Bevásárolnak neki, orvoshoz szállítják.—Bizonyára a fiút is próbálják jobb belátásra bírni. Talán''nem lesz szükség szociális otthoni elhelyezésre. Az öreg fa a viharok tépázását is inkább el­viseli, mint azt, hogy új földbe ültessék. • Sokszor csak a kerítésbe kapaszkod\a sikerül a járás ... • Trungel Ilona: A házi gondozók hamarosan felkeresik Ilonka nénit. (Gaál Béla felvételei) Nemzetközi összefogás a bűnözés ellen • A nehéz gazdasági helyzet tovább r°ntja a közállapotokat... célkitűzései megvalósításának fi- képzőére, valamint a külföldi nanszírozására vonatkozik. Az szaktanulmányok és a bevált bün­ENSZ pénzügyi támogatása alap- megelőzési módszerek átvételére, a ján Magyarország is számíthat hazai gyakorlatban történő hasz- szakemberei nemzetközi szintű nosításukra. (MTI) HA AZ INFLÁCIÓ LELASSUL Csökkenő lakáskamatok? ♦ A világszerte növekvő bűnözés el­leni eredményes fellépés érdekében mind a bűnüldözésben, mind a bűn- megelőzésben egyaránt nemzetközi összefogásra van szükség. Egyebek között erre a megállapodásra jutot­tak az ENSZ tagállamainak Ver- sailles-ban, november 21—23. kö­zött tartott, a bűnmegelőzés és a bűnügyi igazságszolgáltatás kérdé­seivel foglalkozó nemzetközi mi­niszteri csúcstalálkozóján — tájé­koztatta az újságírókat csütörtökön dr. Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitká­ra, a konferencián részt vett ma­gyar delegáció vezetője. Isépy Tamás elmondta: a ta­nácskozáson több mint 120 ország küldöttsége vett részt, mintegy 70 felszólalás hangzott el. A magyar delegáció nevében az államtitkár felhívta a figyelmet arra a Magyar- országra és kelet-európai orszá­gokra jellemző helyzetre, hogy a demokratikus állam kialakítása paradox módon együtt jár a bűn­cselekmények számának növeke­désével. A bűnüldözés jogi korlá­tái, a gyanúsított jogainak messze­menő védelme szinte bátorítja a bűnelkövetőket. Ezen túlmenően a nehéz gazdasági helyzet, valamint a társadalom erkölcsi válsága to­vább rontja a bűnügyi helyzetet. Ilyen körülmények között a bűn- megelőzés nemcsak jogi, hanem szociális és erkölcsi probléma is. Magyarországon konkrét igény van arra, hogy a bűnözés nemzet­közivé válásával a bűnüldözés mellett a bűnmegelőzésben is szé­les körű, és egységesen kialakított együttműködés jöjjön létre — is­mertette felszólalását. A konferencia munkájában visz- szatérő megállapítás volt a növek­vő bűnözés és a bűnüldözés nem megfelelő személyi, technikai felté­telei közötti ellentmondás. Ezért is fontos a csúcstalálkozón egyhan­gúlag elfogadott határozatterve­zetnek az a része, amely a nemzet­közi bűnüldözés és bűnmegelőzés Valami halvány reménysugár látszik kibontakozni azok számára, akik az elmúlt években lakást vásároltak és je­lentősen eladósodtak. Elképzelhető ugyanis, hogy jövőre az ez évi piaci kamatok csökkenni fognak. Ennek el­sősorban az a feltétele, hogy megálljon az infláció, visszaessen a fogyasztóiár­emelkedés éves üteme. Az idén az inflá­ciós ráta várhatóan 35-36 százalék kö­rül alakul, ám optimista kormányzati prognózisok szerint elképzelhető, hogy jövőre a fogyasztói árak az esztendő teljes egészében csupán 20-25 százalék­kal emelkednek. Meg kell mondani, hogy a független gazdaságkutató inté­zetek nem teljesen osztják ezt a véle­ményt, általában jóval óvatosabb prognózisokat készítenek. Abban azonban egyetértenek a szakemberek, hogy valószínűleg megáll az infláció növekedése, és azok a borúlátó jósla­tok semmiképpen sem valósulnak meg, amelyek 50-60 százalékos áremelkedé­seket, a forint teljes elértéktelenedését prognosztizálták. Egy-két százalékkal kevesebbet Amennyiben mégis igaznak bizo­nyulnak a kormányzati elképzelések, ez jó hír azoknak, akik jelentős összeggel tartoznak az OTP-nek, mert az elmúlt években lakásvásárlásra, -felújításra kedvezményes kamatozású kölcsönt vettek fel. Mint ismeretes, ezeknek a kölcsönöknek a kamata annak idején 0 —3,5 százalékig terjedt. Ilyen alacsony kamattal az OTP csak úgy tudott hitelt nyújtani, hogy az állami költségvetés jelentős támogatást nyújtott a pénzinté­zet számára. Mivel a 80-as évek végén az infláció és a kamatszínvonal a pénz­piacon emelkedett, így a költségvetési támogatást is növelni kellett. Egy idő után azonban az állami költségvetés er­re már nem volt képes, így meglehető­sen nagy vita közepette, ha jogilag nem is, de etikai alapon mindenképpen vi­tatható módon az OTP megváltoztatta a hitelszerződési feltételeket. Erre a parlament által elfogadott törvény biz­tosított számára lehetőséget. A változtatás lényege az volt, hogy két megoldást kínáltak az adósoknak a kamatemelésre. Az egyik megoldás lényege a z v°h, hogy [ 5 százalékos fix kamatot választhattak az adósok fenn­maradó tartozásaikra. A másik esetben a még törlesztendő kölcsön te*®1 elengedték, viszont a megmaradó másik felére piaci kamatot kell fizetni az állampolgároknak. So­kan ez utóbbi megoldást választották, s egy részük a maradék kölcsönt határ­idő előtt törlesztette. Nagyon sokan azonban ügy vállalkoztak piaci kama­tokra, hogy a fennmaradó adósságot nem tudták kifizetni. Számukra jelent­het elsősorban jó hírt a jövőre beharan­gozott kamatcsökkenés. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ha a pénzpiacon csökken­nek a kamatok, akkor várhatóan mini­mum 1-2 százalékkal kevesebbet kell majd fizetni tartozásaik után. Jelzésértékű kezdeti lépések Biztató jel ebből a szempontból, hogy a Pénzügyminisztérium, a Ma­gyar Nemzeti Bank és a Bankszövetség megállap°dása alapján a legnagyobb kereskedelmi bankok már hozzáláttak a kamatcsökkentéshez. A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt két hónap so­rán két alkalommal egy-egy százalék­kal csökkentette egyes refinanszírozási hitelek kamatát és a kereskedelmi ban­kok egy r®sze a betéti és a hitelkama­toknál is különböző módon ugyan, de érvényesíteni kezdi. Persze szó sincs ar­ról, hogy hirtelen a kamatcsökkentés hulláma söpörne végig az országban működő bankokon. Csupán a kezdeti lépések tapasztalhatók még, ám ez is jelzés a befeketetőknek, az üzletembe­reknek, a pénzpiac résztvevőinek. Jel­zés arra, hogy kamatcsökkenés várha­tó és ezzel kell számolni a jövőben. Ez azért lényeges, mert az áremelkedések jövőbeni alakulásában az objektív gaz­dasági tényezők mellett manapság egy­re nagyobb súllyal esnek latba a vára­kozások- Áz egyes állampolgár vára­kozásai és az, hogy az üzletemberek mire számítanak. Ha ezek a várakozá­sok megfordulnak, nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a ked­vező folyamatok felgyorsuljanak és ha­marosan mindenki számára érzékelhe­tővé váljon a kamatcsökkenés. p. f. Ki MTI levéltári ritkaságai Magyarországon A Magyar Távirati Iroda olyan becses dokumentumgyűjtemény birtokába került, amely eddig is­meretlen tényeket tár fel nemcsak a magyar hírügynökség, hanem a század eleji egész magyar közélet történetéről. A dokumentumok dr. Badó Sámuel külföldi hagyaté­kából kerültek elő. Dr. Radó 1898- tól 1918-ig az MTI első tulajdo- nos-foszerkesztője volt, s ő fejlesz­tette nemzetközi jelentőségűvé az intézményt, a dokumentumokat unokája, a Belgiumban élő Héder- váry Klára asszony adta át csütör­tökön Oltványi Ottónak, az MTI vezérigazgatójának. Az MTI-nek ajándékozott do­kumentumok dr. Radó Sámuel sok Publicisztikai cikkét, a kor ve­zető Politikusaival folytatott leve­lezését tartalmazzák, valamint I904:tol 1915 -ig vezetett politikai naplóját, amelyből az első világhá­ború előtti magyar és nemzetközi politika számos kulisszatitkára de­rül f.eny. A levéltári gyűjtemény többi, 1915 utáni anyagát a tanács- köztársaság idején elkobozták Magyarországon.' Héderváry Klára jelenleg az ENSZ tanácsadója, édesapjának, az egykori Újpest—Gödöllő füg­getlen párti országgyűlési képvise­lőnek 1932-ben bekövetkezett ha­lála után Párizsban élt, később Brüsszelben telepedett le. Héder­váry Klárát fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök is. Környezetmentés Az Egyesült Nemzetek Iparfej­lesztési Szervezete (UNIDO) 1990 szeptembere és 1991 októbere kö­zött japán szakértők közreműkö­désével széles körű környezetta­nulmányt végzett a borsodi iparvi­dék- különös tekintettel a Sajó völ­gyében koncentráltan települt ne­hézipari üzemek súlyos környezeti ártalmainak felmérésére. Ezzel párhuzamosan, csaknem 7 millió dolláros költséggel, program ké­szült Dél-Lengyelország, Szilézia, Szlovakia és az észak-magyart >r- szág1 ipari térséget átfogó környe­zettanulmány elkészítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom