Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

4. oldal, 1991. december 31. MEGYEI KÖRKÉP • Ez a kép március közepén készült, amikor még munkásfelvételről beszéltek ... EGY HERCEGSZÁNTÓI ÜZEM KÁLVÁRIÁJA A végzetes bőrhulladék Ez pedig a mostani állapot. A korszerű csarnok üresen kong. (Fotó: Gaál Béla) TALLÓZÓ A miniszterelnök a mezőgazdaságról M intha átok ülne az 1989-ben átadott hercegszántói ext- rudált kenyérgyáron. Már a kez­dés is rosszul sikerült. Az arra szer­ződött gödöllői vállalkozó ugyanis képtelen volt legyártani az ígért gépeket. Az üzem tulajdonosa, a helyi termelőszövetkezet ott állt az üres épületegyüttessel, a munká­sokkal, s lázasan új megoldások után kutatott. A nehéz helyzetben a Bajai Hűtőipari Vállalattal kö­tött megállapodás segített, de csak részletesen és néhány hónapig, mi­vel a szilvásgombóc-készítés kapa­citásainak mindössze egyharma- dát kötötte le. Ráadásul tavaly májusban lejárt a szerződésük és ismét munka nélkül maradtak. Váratlan döntés A Hercegszántói Mgtsz most már külföldi partnerek után kuta­tott. Többel is tárgyaltak. Végül a világszerte jól ismert német Lloyd cipőgyárral kötöttek bérleti megál­lapodást. így jött létre tavaly októ­berben Hercegszántón 100 százalé­kos német tőkearánnyal a magyar- országi Lloyd Cipőgyár Kft. Indu­láskor öt német szakember adta át tíz magyar munkásnak a cipőfelső­rész-készítés mesterfogásait, majd egyre bővült a létszám. Az idén tavasszal hetvenen, nyár végére pe­dig már százan dolgoztak az üzem­ben. E sorok írója is jár a helyszínen márciusban, s beszélt Neumann úr­ral, a kft. vezetőjével, aki elmond­ta: a Lloyd hosszú távra tervez Hercegszántón. Ezért tovább foly­tatják a létszámbővítést, a betaní­tást. Császár György tsz-elnöktől megtudtuk, hogy a németek öt év­re vették tőlük bérbe az üzemet, újabb öt esztendőre pedig előszer­ződést kötöttek. Ilyen előzmények után igazán váratlan volt a hír: A Lloyd cipő­gyár a közelmúltban beszüntette termelését Hercegszántón, lesze­relte gépeit, elküldte dolgozóit. Az okokról, az ügy hátteréről először Bognár Józsefet, Herceg- szántó polgármesterét kérdeztük. — Jómagam októberben hallot­tam a faluban először, hogy meg­szűnik a cipőgyár — idézi fel a történteket a polgármester — ta­lán egy-két nap múlva bejött a községházára Werli István, a kft. szervezési vezetője, és hivatalosan is megerősítette a hírt. Arra hivat­kozott, jelentős többletkiadása adódott a cégnek abból, hogy kü­lönböző hulladékanyagokat nem semmisíthettek meg sem az üze­men belül, sem pedig a községi sze­méttelepen. Ezért el kellett volna szállítaniuk valamelyik központi megsemmisítő üzembe vagy kivin­ni Magyarországról. Mindkét megoldás jelentős többletkiadással járt volna. — És ez már csak akkor derült ki, amikor megkezdték a termelést? — A választások utáni bemutat­kozó látogatásukkor már kérték, engedjük meg, hogy a községi sze­méttelepen megsemmisíthessék a hulladékot. Mi azt mondtuk, ré­szünkről semmi akadálya, de előt­te szerezzék be ehhez a szakhatósá­gok engedélyét. Ők annak rendje módja szerint megkeresték a meg­felelő fórumokat, és végül meg­kapták az elutasító választ. Ezután úgy ítélték meg, hogy nem tudják gazdaságosan üzemeltetni a her­cegszántói gyárat. Egy későbbi találkozásuk során Neumann úr még hozzátette, hogy a döntéshez hozzájárult a Magyar- országon tapasztalható pénzügyi bizonytalanság is. A cégvezető pél­daként elmondta: még mindig nem tudja, jövőre mennyit kell adóznia az állam felé. Németországban nem veszélyes A cipőgyár csarnoka most üre­sen kong. Ottjártunkkor összesen hat embert találtunk a hatalmas épületegyüttesben. Hárman a még meglévő értékeket őrzik. Hárman pedig a könyveléssel, a bútorok értékesítésével vannak elfoglalva. Egyikük Werli István szervezési vezető. — Velem október elején közölte Dieter Meyer úr, a cég tulajdono­sa, hogy veszteséges a magyaror­szági tevékenység, és semmi jelét nem látja annak, hogy ez a tenden­cia megváltozzon — mondja. — Továbbá panaszkodott, hogy a rossz telefon-, fax- és telexvonalak miatt akadozik az összeköttetés a németországi központtal. Ennél is nagyobb bajnak tartotta azonban, hogy az üzem telepítése előtti tájé­kozódása során nem derült ki, hogy Magyarországon a felsőbőr­hulladék veszélyes hulladéknak számít, és nincs megoldva igazán annak kezelése, megsemmisítése. — Miért Németországban ez nem veszélyes hulladék? Nem! Közönséges háztartási hulladéknak számít, és a települé­sek szeméttelepeire hordják. — Ön szerint tartalmaz veszélyes anyagot a felsőbőr? — El kell ismernem, hogy króm­mal cserzik a bőrt, s ezt az esővíz kimossa a talajba. A mi szemétte­lepeinken tehát mindenképpen in­dokoltnak tűnik a tilalom. — Miért csak a miénken? — Mert azokat nem lehet még csak összehasonlítani sem a fejlett országokéval, ahová fóliaágyba hordják az erősen válogatott hul­ladékot. így kizárt, hogy a króm a talajvízbe kerüljön. — És más hazai cipőgyárak mi­ként oldják meg ezt a problémát? — Mi is érdeklődtünk. Évente több ezer tonnányi felsőbőr-hulla­dék keletkezik. Akiket megkérdez­tünk, azt mondták, saját telepei­ken tárolják. Martfűn például több ezer mázsát! — És a megsemmisítés? — A dorogi égetőműben először minden hulladékot tételesen meg­vizsgálnak, s csak utána semmisí­tik meg. Ez sok pénz, aminél még a Németországba való szállítás is olcsóbb lett volna. Meyer úr ment, de fizetett A hercegszántói gyár tehát gaz­daságtalanná vált, s így hetven helybéli és harminc dávodi, csátal- jai, vaskúti ember elvesztette műn- kahelyét. A német cégtulajdonos az üzem felszámolása előtt felke­reste a helyi tsz elnökét, Császár Györgyöt is. — Meg kell mondanom, korrekt partnerünk volt a Lloyd — szögezi le az elnök. A bérletre a szerződést ugyanis öt évre kötöttük úgy, hogy az esetleges felmondás előtt egy esztendővel kötelesek tájékoztatni bennünket. Igaz, ezt elmulasztot­ták, de cserébe kifizették ’92-re is a bérleti díjat. — Mi lesz á továbbiakban az üzem sorsa? — Vagy kiadjuk a mostanihoz hasonlóan bérbe vagy egy társcég­gel közösen bármilyen tevékeny­séghez apportként bevinnénk. Vé­gezetül, ha nincs más megoldás, eladjuk az üzemet. De ez utóbbira csak végszükség esetén gondolunk. Arra a kérdésre, hogy mire szá­míthatnak az utcára került embe­rek, már ismét a polgármestertől kértünk választ. Ő elmondta, hogy egyelőre nincs kilátás a községben jelentős számú új munkahelyre. Bár a jövő esztendő elején Szőnyi Antal vezetésével indul egy maszek pékség. A vállalkozó a tervek sze­rint tíz főt alkalmaz majd. Bognár József hangsúlyozta: Hercegszán­tón nagy hagyományai vannak a sertéstenyésztésnek. Az önkor­mányzat segíteni szeretné a jövő­ben a háztáji fejlesztését, s talán a helyi parasztszövetségen keresztül hatékonyabbá válhat az értékesí­tés. Felmerült mostanában egy vá­góhíd és egy mozgó húsáruda gon­dolata is. Tervekben, elképzelések Az utóbbi időben többször láttunk a televízióban vagy olvastunk az újsá­gokban olyan esetekről, amikor vala­mely határállomáson az illetékesek „nagy fogásra” tettek szert. Sajnos, az is eléggé köztudott, hogy ezekben a tudósításokban bizony gyakran éppen olyan határátkelő neve szerepel, amely Bács-Kiskun megye területén találha­tó. A Petőfi Népében is közöltük azt a fényképet, amelyen bemutattuk, mi­csoda töménytelen mennyiségű szeszt foglaltak le Kelebiánál viszonylag rö­vid idő alatt. Most azért kerestük meg Farkas Ferenc századost, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokát, hogy átfogó képet adjon arról: szám­szerűen és értékben miként alakulnak a vám- és devizajogsértő cselekmények. Elöljáróban elmondta a százados úr, hogy a parancsnokság illetékessége két megyére: Bács-Kiskunra és Jász-Nagy- kun-Szolnokra terjed ki. Mindazt a fel­adatot, amely ezen a területen a vám- és pénzügyőrségre hárul, összesen alig valamivel több, mint kétszáz hivatásos, tehát „egyenruhás” pénzügyőr látja el. Ha a vám- és devizajogsértésről — bűncselekményekről, illetve szabály- sértésekről — beszélünk, akkor termé­szetesen korántsem soroltunk fel min­dent a feladatok közül. Mi azonban elsősorban ezekre va­gyunk kíváncsiak, mármint a jogsérté­sekre. Sajnos, ebből bőségesen van — tájékoztat Farkas százados —, és ha számszerűségében nem is, de értékében mindenképpen komoly emelkedést mu­tat. Ennek érdekében érdemes összeha­sonlítani az 1989-es, az 1990-cs évek adatait és a mostani év első felének szá­mait. Két évvel ezelőtt például összesen 1428 volt a felderített vám- és deviza­bűncselekmény, illetve a szabálysértés. Tavaly ez a szám alig változott, ponto­sabban az emelkedés szinte elhanyagol­ható: 1474.1991 első felének adata is azt mutatja, hogy ebben az évben sem lesz kiugróan magas a felderített esetek szá­ma, hiszen félévkor 787 ügyet regiszt­ráltak a megyei parancsnokságon. ben tehát nincs hiány. De a foglal­koztatási gondokat egyáltalán nem lesz könnyű megoldani, hisz nemrégiben a csátaljai Ganznál és több bajai üzemben is elveszítette jó pár hercegszántói ember a mun­kahelyét. Gaál Béla Teljesen más azonban a képlet, ha az elkövetési értéket nézzük, ugyancsak az említett évek vonatkozásában. 1989- ben a bűncselekményeket és szabály- sértéseket még „csak” 21 millió 645 ezer forint értékben követték el, rá egy évre viszont az összeg már megközelí­tette a 43 millió forintot. Ennek az a magyarázata — ha szükség van magya­rázatra —, hogy megszaporodtak az üzletelési célzatú és szervezett elköveté- sű esetek, és szintén emelkedett a kü­lönféle jogcímen hazánkba látogató külföldiek száma, akik — tisztelet a kivételt képező többségnek — ugyan­csak nem nagyon tartóztatták meg ma­gukat a szabálysértéstől, de a bűncse­lekménytől sem. Farkas Ferenc száza­dos elmondja azt is, hogy az idei esz­tendő első felében tovább emelkedett Egész oldalas interjút közölt karácso­nyi számában—Antall József miniszter- elnökkel — az Új Magyarország című napilap. Az interjúban a miniszterelnök beszélt a mezőgazdaság jövő évi esélyei­ről és lehetőségeiről is. Mivel sokakat érintő kérdésekről esett szó, közreadjuk Antall József gondolatait a mezőgazda­ságról: — A magyar gazdaságban a jövő esz­tendő a mezőgazdaság éve lesz. Hazánk gazdasági szerkezetét figyelembe véve ez korántsem jelentéktelen terv, tehát so­kunkban megfogalmazódik a kérdés: va­jon mit jelent ez? — Először is azt jelenti, hogy a kár­pótlási törvény végrehajtásával együtt Magyarországon megváltozik a mező- gazdaság tulajdoni szerkezete. Másrészt a szövetkezeti törvénnyel, a szövetkeze­tek átalakulásával változáson megy át a mezőgazdaság, méghozzá olyan mélysé­gig, ami egyben a magyar falvak átren­deződését is jelentheti. Ez az átrendező­dés természetesen felértékelődésnek fog­ható fel, de tudom, egy ilyen méretű áta­lakulás sok területen bizonytalanságot is jelent, ami esetleg a vetésterületek csök­kenésében mutatkozhat meg. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar az el­múlt évtizedekben a keleti piacok igé­nyeinek megfelelően alakult, ám most, a Közös Piac felé közeledve, meg kell vál­toztatnunk termelési szokásainkat. S ezt kell tenni azért is, mert a mezőgazdálko­dás további nagymérvű támogatására egyszerűen nincs pénzünk, azaz képte­A dízel üzemanyag, tehát a gázolaj nem csupán járművek üzemanyagaként használatos, hanem fűtőanyagként is. A kétfajta anyag a legtöbb országban azonos vagy nagyon hasonló minőségű, s nincs ez másként hazánkban sem. Ám­de — szociális meggondolásokból — többnyire kisebb-nagyobb árkülönbö­zet van a kétféle energiahordozó között (ami azt jelenti, hogy a fűtőolaj ol­csóbb). Ennek megfelelően általában ti­los a fűtőolajat autók üzemanyagaként használni. Azokban az országokban, ahol a fűtő- és a dízelolaj ára eltérő, az előbbit színezik, a rendőrség pedig rajta­ütésszerűen ellenőrzi a dízelautók tank­jának tartalmát. Ha a csalás bebizonyo­sodik, a büntetés összege hatalmas, sok­szor az autó értékével vetekszik. Sőt, akár el is kobozhatják a gépkocsit! Hazánkban a legutóbbi időkig min­denki szinte büntetlenül használhatott fűtőolajat dízelmotoros autója üzem­anyagaként, hiszen jóformán leleplezhe- tetlen volt a tette. Az évi sok milliárd fo­rintos adóbevételi veszteség ellen tehát tennie kellett valamit a kormányzatnak. A legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha egységes áron lehet forgalmazni a ház­tartási tüzelőolajat (HTO) és a jármű­vekbe szánt dízelolajat, ez azonban nem követhető út, s még jó ideig nem is lesz az. Ezért olyan döntés született, mely szerint az érték és július elsejéig már majdnem elérte a 26 millió forintot. E számok ismeretében nem árt újra hangsúlyozni, hogy ezeket csupán a pa­rancsnokság illetékességi területén, te­hát a két megyében „termelték” ki. így talán fogalmat alkothatunk arról, mekkora összegről lehet szó országo­san, s elképzelhetjük azt is, mennyi dol­ga van annak az alig több, mint kétszáz embernek, akik az állományhoz tartoz­nak. Mi a tapasztalata a vám- és pénzügy- őrségnek a leggyakrabban előforduló árucikkekről, tehát mi az, ami leg­többször fennakad az ellenőrzésen. Eb­ből ugyanis kiderül, hogy mi a sláger egyik vagy másik országban, miért tartják érdemesnek egyesek, hogy koc­káztassanak. Nem szükséges szakem­lenség fönntartani egy mesterségesen föl­épített nem jövedelmező agrárágazatot. — A Közös Piacba való bejutásunk miért pont a mezőgazdasági termékek esetében válik kérdésessé? — Pontosan azért, mert az Európai Közösségnek a leggyöngébb pontja a mezőgazdaság, hiszen egy támogatott ágazatról van szó, s ez komoly működé­si zavarokat okoz a közösségen belül. Ezt az akadályt csak akkor tudjuk le­küzdeni, ha egy piacképes mezőgazda­ságot tudunk kiépíteni. — A Szovjetunióban bekövetkezett változások vajon az agrárágazatra jóté­kony hatással lesznek-e? Arra gondolok, hogy az önállósult ukránok vagy baltiku­miak számára fontos lehet, hogy legyen élelmiszerük. — Élelmiszerre igény mindenütt van, csak ne hagyjuk figyelmen kívül a tényt: e térségből kétmilliárd dollár most a követelésünk ... Ők természetesen szá­mítanak támogatásokra és hitelekre, amelyen aztán élelmiszert kívánnak vá­sárolni, ám ez egy elég bonyolult és szi­gorú pályázati rendszerrel történhet csak meg, s azt se felejtsük, hogy a tá­mogatást nyújtó országok maguk is ha­talmas élelmiszerkészletekkel rendelkez­nek, tehát e területeken sem térhetünk ki a verseny elől. Nem eshetünk abba a hibába, mint a múlt évtizedek magyar mezőgazdaságának irányítói, akik nagy súlyt helyeztek a termelés folyamatos növekedésére, de nem eléggé gondoltak a végállomásokra, a piacokra. valamennyi elárusítóhelyen a háztartási tüzelőolajat csak adalékolva adhatják el. Az adalék égésjavító hatású, haszná­lata esetén kevesebb szén-monoxid, koksz és korom keletkezik, így a káros- anyag-kibocsátás csökkenése mellett gazdaságosabbá válik a tüzelés. Az ada­lékanyag — azonos hőteljesítmény el­éréséhez — kb. 5 százalékkal kevesebb olaj elégetését teszi lehetővé, s mivel az adalék olcsóbb, mint az eddig elpazarolt olaj, a gazdaságossághoz nem férhet kétség. Ugyanakkor igaz, hogy aki eddig dí­zelautójába használta a fűtőolajat, az jól teszi, ha ettől szigorúan tartózkodik. Az adalék ugyanis az égés során kemény oxidot termel, hatására a motor kopása érősen felgyorsul. Emellett nem távozik a motortérből, ellenkezőleg összegyűlik, s ez további károsodást okoz. Azt, hogy mennyi idő és hány üyen tankolás „ké­szíti ki” a motort, nem lehet előre kiszá­mítani. Az viszont biztos, hogy egyetlen „téves” tankolás még nem teszi tönkre. Az adalék használatával együtt meg­kezdődött a HTO színezése is. így aki mégis „vállalja a veszélyt”, nem csupán a motor megrongálódásától, de az eset­leges — egyre gyakoribbá váló — ellen­őrzés következményeitől is tarthat. A vörös színű festés a viták megelőzésé­re is jó — mondják a szakemberek. bernek lenni, hogy az első helyre a gép­kocsit tegyük, mint ahogyan valóban a nyugati márkájú autók vezetnek. A vámszabályokat sokan és sokféle­képpen próbálták már kijátszani. Far­kas százados úr említ egy olyan esetet, amikor a magyar honpolgár olyan „igazolást” hozott Ausztriából, misze­rint négy (4) márkáért vett egy jó álla­potban levő járgányt. Tavaly, 1990-ben először találkoztak olyan esettel — amilyet azóta nagy számban derítenek fel —, hogy kft.-k adják a nevüket és pecsétjüket magán- személyek gépkocsi-behozatalához, persze, nem ingyen. Hogy hogyan, azt a vám- és pénzügyőrök már nagyon jól tudják, s ennek a módszernek befelleg­zett ... Anélkül, hogy hosszan és részletesen sorolnánk, elemeznénk az árucikkeket, megoldásokat, csupán távirati stílus­ban említjük meg, hogy az autók után még mindig sláger a tiszta szesz (akadt olyan, aki az autó tankját megfelezve akart behozni tekintélyes mennyisé­get), az égetett szeszek, a kvarcóra, a kávé, különféle műszaki cikkek (gép­kocsialkatrészek, csapágyak), bizsuk, bőr- és szőrmeáruk és újabban az őrölt paprika. Említettük, hogy az idei év első felében emelkedett az elkövetési érték. Hozzá kell tennünk, hogy ez el­sősorban külföldieknek, főleg lengyel, szovjet és jugoszláv állampolgároknak a rovására írható. A devizajogsértő cselekmények idei, értékbeni növekedésének — amely mintegy háromszorosa az előző év azo­nos időszakának elsősorban az a magyarázata, hogy megemelkedett a jogszerűen kivihető forint, illetve kül­földi fizetőeszköz összege, ugyanakkor nem vizsgálható, hogy kinek honnan van devizája és még emellett az utazá­sok száma sincs korlátozva. Mindehhez, mint háttért hozzáteszi Farkas Ferenc százados a növekvő munkanélküliséget, az árak emelkedé­sét és az életszínvonal romlását, mint „hajtóerőt”. Gál Sándor VÁM- ÉS DEVIZAJOGSÉRTŐ CSELEKMÉNYEK Sláger a gépkocsi, a tiszta szesz és a paprika • A közelmúltban Tompán füleltek le a képen látható két fiatalembert, kocsijukban ennyi tiszta alkohollal. TÜZELŐOLAJ—DÍZELOLAJ Az adalék koptatja a motort

Next

/
Oldalképek
Tartalom