Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-28 / 303. szám

1991. december 28., 9. oldal TISZTELT SZERKESZTOSEG! Kedves Olvasóink! Örömünkre szolgál, hogy az utóbbi időben talán a korábbiaknál is több levelet kaptunk Önöktől, olyan témájúakat, mellek nyilvánosságot érde­melnek, amelyeket Önök is az újságba szántak. Épp ezért elnézést kérünk mindazoktól, akiknek az* írásai most nem láthattak napvilágot. ígérjük, következő oldal-összeállításunkban szerepeim fognak, ha csak nem névte­lenek. Ez alkalommal is békés, boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak, es várjuk további A dolog úgy kezdődött, hogy 1991. nyarán vettünk 2000 négy­szögöl szőlőt. Nagyon elhanya­golt volt, az ára is ennek megfe­lelő. Tudtuk, hogy telekkönyvi- leg nincs rendezve. Ez volt a múlt rendszer egyik átka, hogy tsz-tagtól csak tsz-tag vehetett földet, mert nem lehetett terüle­tet kivinni a tsz-ből, de mivel már 20 éve megvásárolta és mű­velte az új tulajdonos, és mivel mindenkit ismertünk, szomszé­dok lévén, és soha semmi bajunk nem volt egymással, gondoltuk, a telekkönyvi rendezésnek nem lesz akadálya. A nyáron mi is műveltük, és annak ellenére, hogy a tavasszal elfagyott, mini­mális termést is hozott. Gondjaink akkor kezdődtek, amikor szüret után a húsz évvel ezelőtti tulajdonos egyik fia, Ha­lász Mihály kiszedte a szőlőből a szőlőkarót, a hároméves hor­ganyzott drótot — amit nem ő rakott bele —, kiásta a barack­fát, majd kitermelési engedélyt kért és megkezdte a szőlő kiter­melését, azzal a jelszóval, hogy ő ezt az édesanyjától testvérével együtt 1979-ben megörökölte, és tőle a mi eladónk csak bérelte a szőlőt azóta. Ő nagyon is jól tudja, hogy ez nem igaz, hiszen 1972-ben, amikor az édesanyja eladta a szőlőt, ő vitte be aláíratni az adásvételi szerző­dést az ügyvédi munkaközösségbe és ő volt az egyik tanú is. Kihasználva azt a joghézagot, hogy telekkönyvileg nem volt ren­dezhető a terület, kárpótolta ma­gát, de csak magát, a testvérét nem. így rúgott belénk az elmúlt rendszer még egyet, és a kárpótlási törvény, ami még nincs is, így jut­tatja vissza azoknak is a földet, akik már egyszer (20 éve) eladták. Bőröndé László Ágasegyháza, Templom u. 1. Harács volt — most adó Allah verje meg Mindenki lop, aki tükörbe néz? Többször biztatták az olvasó­kat, írják meg véleményüket. íme az enyém. Ismét nem mondott igazat a kormány, amikor azt állította, a svéd adórendszert vette mintának. Európában, jobban Magyarorszá­gon ilyen mérvű adóztatás csak 1541—1686 között volt, az ozmán —török uralom alatt, csak ezt ak­kor harácsnak nevezték. Hallot­tam, volt akkoriban egy KUPA nevű janicsár aga, Allah verje meg, aki kíméletlen adóbeszedési mód­szeréről volt hírhedett. Ha vala­mely település főbírája nem tudta a rövid határidő alatt a házaktól összeszedni az általa követelt aranypénzeket, melyeket fényeste­kintetű padisah feneketlen hordó­jába kellett volna önteni, akkor a főbírót karóba húzatta. Feltétele­zésem szerint ma is akadna olyan település, melynek lakossága szíve­sen látná első szabadon választott elöljáróit karóba húzva a piacté­ren. Sok a nyugdíjas. Pontosan any- nyi van, amennyit csinálnak. Ha a fele lakosságot nyugdíjazzák ilyen­olyan címekén, akkor 5 millió lesz. De kérem, amiből sok van, azt ir­tani szokták. Pl. szúnyog, veréb, patkány stb. Nálunk fejlettebb ci­vilizációkban a nyugdíjaskérdést régen megoldották. Az eszkimók egyszerűen agyonverik az örege­ket, az afrikai busmanok ott hagy­ják őket egy fa alatt, s volt, ahol a hegyekbe egy barlangba vitték fel őket. Hát verni már nálunk is kez­dik az öregeket. Pl. a debreceni szociális otthonban az „irgalmas” nővérkék néha eleresztik azt a dol­gos két kezüket. A Németh-kormány idején el­hangzott egy halovány ígéret, hogy a 70 éven felüliek nyugdí­ját évente jobban közelítik az infláció okozta értékvesztéshez, mondván, ez a réteg a legvédte­lenebb, koránál és egészségi álla­potánál fogva. Ez el lett felejtve. Másik érdekes kérdés, senkit sem érdekel, hányán kell, hogy megéljenek egy nyugdíjból. Szintén az idősek között sok olyan házaspár van, ahol a feleség­nek nincsen nyugdíja. Ha most a férjnek úgynevezett közepes nyug­díja van, mert életében mindig job­ban kellett hajtania, mint ahol több kereső volt, az most felér egy istencsapással, mert minden eme­lésből kimarad. Pedig, ha kettéosz­tunk például 12 ezer forintot, a fele már a létminimum alatt van. Divattá vált a dolgozó nyugdíja­sok elbocsátása, függetlenül attól, hogy hasznos dolgot végeztek-e vagy sem, mondván, nekik már van valami jövedelmük. Hát ké­rem, olyan szivesen elcserélném ezt a néhány ezer forint nyugdíjamat egy 25 éves munkanélküli fiatalem­ber erős két karjára és egészségére! Sok minden kavarog még ben­nem, de ha eddig is végigolvastak, azt is köszönöm. Tápai József nyugdíjas agrármérnök, Kecskemét, Bakonyi A. u. 36. Mostanában rengeteg kellemet­lenség történik az emberekkel, szinte a nap minden órájában. En­gem is sok bosszúság ért és most már nem bírom magamba fojtani. December 12-én délután 4 óra után barátnőmmel bementem Kecskeméten a lordok háza alatti élelmiszerüzletbe. Hajlakkot és sampont szándékoztam vásárolni, ezért a legbelső polcokhoz kellett menni. Vásárlás és nézelődés köz­ben többször belenéztem a tükör­be, amely — mindenki tudja — arra szolgál, hogy az enyveskezű- eket lebuktassa. Vásárlás után fizettem, majd amikor kezdtem volna elpakolni a vásárolt holmit, odalépett hozzám egy „eladónőféleség”, aki meglehe­tősen nyers modorral közölte ve­lünk, hogy bele óhajt nézni a tás­kánkba. Mi természetesen nem túl nagy örömmel, de megmutattuk. Miután végzett az ízléstelen moto­zással, én nemtetszésemet egy fin­torral és morgással fejeztem ki. Ezek után ő tett egy olyan meg­jegyzést, amely miatt e sorokat pa­pírra vetettem. Tehát: „Na, mi az, talán az a bajod, hogy nem tudtál lopni?” Fölháborító, hogy itt mindenki­ben csak a bűnöst látják, ennyi erővel jobb lenne, ha ki sem nyit­nának. Köszönöm a bolt „bizal­mát”: Cs. Erika egy volt vevő Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Csúszópénz a boltban Az ünnepi ajándékvásárlás köz­ben elrontották a hangulatomat. A kiskunfélegyházi üveg-porcelán boltban árán felül, csúszópénz elle­nében jutottam porcelánkészlet­hez. Az üzletben lévő kontyos hölgy — később tudtam meg, a bolt vezetője — csak mosolygott. Kinek jó ez, ki tűri ezt meg? Sejt­jük. Ki károsodik? Természetesen a vásárló. Innen sem vásárolok többet. Kérem, írják meg! Kovácsné Nagy Mária Kiskunfélegyháza, dr. Holló L. u. 69. Nem csak a panaszos, az OTP is kiszolgáltatott A svábokkal mi lesz? A Garancia Biztosító Rt. vála­szolt a Petőfi Népe 1991. december 11 -ei számában megjelent, „Ki­szolgáltatott vállalkozók” című cikkre. Mellékelte az egyszerű ke­zesi biztosításnak kitöltetlen köt­vényét, melynek hátlapján olvas­ható a biztosítási szabályzat. A részletes szöveg megismerésével Pieczka Magdolna lajosmizsei la­kos és vállalkozótársa kárvallott- Ságának körülménye valóban nem minősül biztosítási eseménynek. A kötvény szerint biztosítási esemény, ha a kölcsön visszafizeté­si, törlesztési kötelezettségének el­mulasztása miatt, a biztosított el­len, a pénzintézet által lefolytatott végrehajtási eljárás nem a pénzin­tézet hibájából maradt eredmény­telen. A panaszos szerint az OTP helyi fiókja nem kezdeményezett ellene végrehajtást. Folytatva a biztosítási szabály­zat szövegét: eredménytelen a vég­rehajtási eljárás, ha az alábbi okok miatt szünetel: a biztosított (adós) lakóhelye, tartózkodási helye nem állapítható meg, és lefoglalható vagyontárgyai nem lelhetők fel. Ismét csak a panaszos bejelenté­sére hivatkozhatom: jelenleg ugyanott lakik, ahol a kölcsön­szerződés megkötésekor, tehát nem ismeretlen a tartózkodási he­lye. Arról, hogy vannak-e lefoglal­Felháborodásomban ragadtam tollat a kecskeméti, széchenyiváro- si postahivatallal kapcsolatban. A minap csomagot adtam fel. Előttem egy idősebb hölgy már 10 —15 perce várt, hátha valaki oda­jön és átveszi a csomagját. Én úgy­szintén ennyi időt töltöttem az ő társaságában. Az már közel félóra volt, mire ránk szóltak, hogy áll­junk sorba a csomagszállítóval. Eddig mindig a mérleghez küldtek először, utána az ablakhoz fizetni. Ez lenne az ésszerű. Most három ablaknál ültek a hölgyek, ebből kettő volt nyitva. A sor hosszú. Nem elég, hogy 11 órakor nyitnak, de délben egyesek már ebédelnek, Kimondhatatlanul boldog va­gyok, hogy bal szemem világát visz- szaadták a bajai városi kórház sze­mészeti osztályán. Az osztályvezető főorvos űr, főorvosnő és az ott dol­gozó nővérek fáradságot nem kí­mélve, rendkívüli ellátásban részesí­tettek. Szeretetükkel is segítettek a gyógyulásomban. ható vagyontárgyai, a lap munka­társa nem kért, nem is kapott felvi­lágosítást, hiszen a panaszos sze­rint a bejelentés időpontjáig (1991. december 3.) nem indult ellene végrehajtási eljárás. Ez egyben vá­lasz a biztosítási szabályzat szöve­gében a végrehajtási eljárás szüne­teltetésének másik okára, ha a biz­tosítottnak (adósnak) nincs lefog­lalható vagyona, illetve a lefoglalt vagyontárgy (ingóság) értékesítése sikertelen volt. Pieczka Magdolna és vállalko­zótársa sarki róka vásárlására kért kölcsönigénylését az OTP lajosmi­zsei fiókja elfogadta, az összeget közvetlenül átutalta a tenyészálla­tokat forgalmazó Biokont Kft. számlájára. A panaszosok 1989 augusztusától ez év december 3-áig sem a 44 sarki rókát, a szintén vá­sárolt ketreceket sem kapták meg a budapesti kft.-től, illetve helyi megbízottjától. Ez nem biztosítási eset, de ki­szolgáltatott helyzet, nemcsak a két vállalkozó, hanem a kölcsönt a Biokontnak a sarki rókák vásárlá­sáért átutaló lajosmizsei OTP-fiók- nak is. A forgalmazó kft. nem tel­jesítette kötelezettségét, a panaszo­sok nem juthattak hozzá a vállal­kozásukhoz szükséges prémes álla­tokhoz. Pieczka Magdolna és társa La- josmizsén nem tudott olyan kezes­aki csomagot akar feladni, az meg ráér. Ilyenkor, karácsony előtt tisztá­ban vagyunk vele, hogy sok a pos­ta munkája. De ők is megpróbál­hatnának egy kicsit alkalmazkod­ni. Mindenki ideges, ingerült, sze­retné minél előbb letudni a dolgát, de akkor legalább annyit elvár­nánk, hogy ne úgy beszéljenek ve­lünk, mint a kutyával. Mert hogy szépséget nem adott a teremtő, azért még egy kis kedvesség, jó modor szorulhatott volna beléjük. P. I.-né. Kecskemét (cím a szerkesztőségben) Dr. Vas főorvos úrnak külön kö­szönöm, hogy engem, mint helvéciai lakost, fogadott és sikeres műtétet végzett. Ezúttal szeretnék mindany- nyiójuknak további munkájukhoz erőt, egészséget és boldog új évet kívánni, sok szeretettel: Özv. Nagy Imréné Helvécia ségi biztosítást kötni, bár a díjat befizette, ami kiszolgáltatottságu­kat enyhítette volna. Sőt, a pénzin­tézetét sem, hiszen az OTP-fiók ar­ra kényszerült, hogy Pieczka Mag­dolna jelenlegi munkahelyéről származó keresetének 33 százalé­kát levonassa. így remélve, hogy hosszabb távon hozzájuthat a köl­csönzött összeghez. A Garancia Biztosító Rt. észrevé­telezte, hogy a szóban forgó cikk nem teljes szövegében idézte a bizto­sítási szerződés idevonatkozó ré­szét. Arra nem is volt szükség, hi­szen a vállalkozók kiszolgáltatott­sága — ebben az esetben — anélkül is nyilvánvaló. A biztosítási sza­bályzat 3. pontja első bekezdésének záró mondatrésze: ide értve a köl­csönt, a kamatokat és a költségeket is, inkább egy fizetett hirdetés szöve­ge lehetne, mert a panaszosok eseté­re egyébként sem vonatkozik. Az OTP, mint pénzintézet, 1991. január elseje óta kereskedelmi bank. Ezért nem tévedésből, hanem stilisztikai okból került „a pénzintézetnek” he­lyezett „a banknak” szó a cikkben szereplő szövegrészbe. Mindezek alapján a Garancia Biztosító Rt. levelének befejező ré­szében tett megállapításokat az új­ságra nézve nem megalapozott­nak, a cikk írójára nézve pedig sér­tőnek tartom és visszautasítom. (k. a.) Jó a fűtés, de... Azért írok Önöknek, mert ami­kor személyesen mérték a hőt a lakásokban, már akkor elmond­tam, jó a fűtés, csak miután annyi­ra emelni akarják a fűtési díjakat, sokkal jobb lenne, ha éjszaka nem fűtenének 25 fokig. Ugyanis a la­kásokban olyan szárazság van, hogy alig lehet aludni. A rádióban azt lehet hallani, hogy alacsony hőmérsékleten egészséges az alvás. Akkor miért nem tesznek így, hiszen 4 fokkal kisebb hőmérséklettel is rengeteget lehetne spórolni. így kellene talán inkább tenni, mint felemelni a díja­kat. Gondolom, egy kis odafigyelés­sel és tenniakarással meg lehetne oldani ezt is. A gazdaságosságot így kellene elérni, nem pedig az emberekkel megfizettetni a fűtőmű pazarlását. Miért nincs...? Az arra illetékesek figyelmét szeretném felhívni az alábbi problémákra, s ha orvosolnák vagy megnyugtató választ adná­nak rá, megköszönném. Kecske- mét-Széchenyivárosról van szó. 1. Hiányzik a Széchenyiváros- ból egy egységes helyen lévő ta­péta-, festék- és barkácsbolt. Mi­ért nincs? Vagy ha van, akkor hol? 2. Hiányzik egy tejbár, ahol reggelente a kisiskolások is meg tudnának reggelizni pár forint­ból, hiszen ennyi kocsma mellett egy-kettő ilyen is elférne ilyen nagy városrészben, mint a Szé­chenyi. 3. Nincs tudomásunk róla, hogy az egész Széchenyivárosban működne egy bútorjavító aszta­los-kisiparos, aki lakossági beje­lentésre, házhoz kiszállva, meg­javítaná az elhasználódott, el­korhadt bútorokat (pl. mosoga­tófedél). Sok ember egyre kisebb pénzzel rendelkezik, s nem képes arra, hogy egy kicsi, hiba miatt megvásároljon egy egész sor gar­nitúrát, ezért inkább a javítást választaná, ha tehetné. Az illetékesek szíves segítségét, jóindulatát kérjük. Tisztelettel: Vajda Sándorné Kecskemét, Balaton u. 18. II. 21. Búcsúzni csak nagyon szé­pen szabad, főleg akkor, ha az örökre szól. Ebben segített Feri bácsi, aki a Hollós József me­gyei kórház phatológiai osztá­lyán dolgozik. Az ő munkája nem látványos, neki sikerélmé­nye nem lehet, hiszen ő az el­hunytakat indítja az örök nyu­galom felé, s az elköszönni vá­gyók helyett a soha el nem fe­lejthető hozzátartozót, a szá­mára idegent, úgy érinti meg kezével, mintha a saját hozzá­tartozó simogatná meg. Köszönetét ezért ritkán vagy soha nem kap, inkább bizal­matlanságot vagy elmaraszta­lást, érthetetlen módon. Pedig az ő munkája nagy szeretetet kíván a másik ember iránt, aki félve, izgalommal megy elkö­szönni, mint én tettem testvé­„Az 1991. évi XXV. törvény mi­ért nem vonatkozik a svábokra? Azokra akiknek már a dédszülei is itt éltek, ebben a megyében Har- tán, Hajóson, Nemesnádúdvaron, Császártöltésen. A földjük, a háza­ik elvétele miért nem esik egy elbí­rálás alá a szomszédos községek­ben élőkével? Tudomásunk szerint földre lici­tálni csak e törvény alapján lehet. Ezek a svábok mikor licitálhatnak e 12 200/1947-es jogszabály alap­ján elvett földjeikre, s ezen terüle­tek „bekebelezése” miért csak há­rom évvel később, 5402/1950 szám alatti hivatkozással történt? Mi ké­pezi tehát az elbírálás alapját olyan esetben, amikor a volt tulajdonos, akit munkaszolgálatra vittek Oroszországba, már 1946-ban meghalt vagy aki katona volt és 1944-ben meghalt. A jelenlegi törvény első paragra­Ezúton szeretnék köszönetét mondani a számomra igen kedves és megható karácsonyi ünnepsé­gért, melyet a szabadszállási kis­iparosok rendeztek nyugdíjasaik­nak, december 15-én, a most ren­delkezésünkre bocsátott ipartestü­letben. Ez már önmagában meg­remmel, akik édesanyánk arcát véstük ott emlékezetünkbe. Fe­ri bácsi! Köszönjük a fájdalmas búcsú megkönnyítését és bol­dog új évet kívánunk! Némethné Dombi Ágnes fus 3. bekezdése leírja, hogy a fenti jogszabályban nem érintettek, il­letve az I. sz. mellékletben lévő rendeletek alapján jogsértettek kárpótlására a november 30-áig meghozandó törvény intézkedik. Hol maradt ez a törvény? November 28-ai számukban je­lent meg „A sváboknak várniuk kell" című cikk. Ennek olvastával Császártöltésen is sok ember él ab­ban a tudatban, hogy járna a kár­pótlás és földre is licitálhatna. Nagy­részük nem természetben kívánja a földeket, hanem közösben hagyva a bérleti díjjal szeretnék kisnyugdíju- kat kiegészítem, illetve a művelés eredményéből hasznot látni. Sokan vettek „F" lapokat, feleslegesen köl­tötték pénzüket. Őket akkor éri csa­lódás, ha elutasítják igényüket. A megkülönböztetés okán. Valter Ferencné Császártöltés, Keceli út 15/9. hatottságot és nosztalgiát keltett bennünk, nyugdíjasokban. Annak idején oda jártunk tánc­iskolába, ott voltak a felejthetetlen szilveszteri bálok, színielőadások. Engem ott szerződtettek három éves nőiszabó tanoncnak (inas­nak), pont ötven éve. Most, mint nyugdíjast köszöntöttek a fiatal iparos vezetők és gyermekeik, ked­ves versekkel, csodálatos zenés műsorral. A gyermekek kis kezük­kel karácsonyfa-díszítésű szalvétát hímeztek és minden megjelent nyugdíjasnak adtak egyet. Aztán eszem-iszom vacsorával fejeződött be ez a kedves délután. Kívánom ezeknek a fiatal rende­zőknek, hogy érjék meg jó egész­ségben ők is a nyugdíjaskort. Kovács egy kecskeméti lakóközösség nevében Az oldalt összeállította: Rapi Miklós és testvére Kecskemét, Rákóczi út 2. fszt. 2. Latos Istvánná, Szabadszállás, Jókai u. 29. Napjaink humorából Hosszú sor a postán Jókívánság a bajai szemészetnek Otven év után így jártunk a kárpótlással • A türelmes bika. Köszönet, Feri bácsi!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom