Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-23 / 300. szám

1991. december 23., 7. oldal „AN-TAN-TÉ-NUSZ, SZÓ-RAKA-TÉ-NUSZ” ÖSSZEÁLLÍTÁS A TÍZÉVES KECSKEMÉTI JÁTÉKHÁZRÓL Emlékplakett A papír­hajtogatás bűvöletében • Kricskovics Zsuzsanna: — Az origami nem csak a felnőtteket varázsolja el... A Szórakaténusz egyik leg­népszerűbb szakköre az origami. Lelkes és rendkívül tehet­séges irányitója Kricskovics Zsu­zsanna kecskeméti grafikus, rajz­filmtervező és rendező. — Milyen az itteni hangulat? A látogatónak, az ide betérő ide­gennek nyilván megkapó a lát­vány, különleges a hangulat. Én már törzsvendég vagyok itt, való­jában nem tűnik fel a Szórakaté- nusz varázsa. El sem hiszem, hogy már tízévesek. Számomra nagyon nagy kihívást jelentett az a lehető­ség, amit itt kaptam az origami szakkörrel, ami egyedülálló az or­szágban. Természetesen a sikeres tevékenységhez a partnerekre is szükség volt. Négy éve tart a kap­csolat a felnőttekkel, pedagógu­sokkal. A gyerekek általuk sajátít­hatják el az origami titkait. Erre sok óvodában, iskolában van már lehetőség Kecskeméten. Akik pe­dig odahaza szeretnék megismerni a papírhajtogatást, nekik eddig hat kiadványt készítettünk. — A Szórakaténusz nevéhez kö­tődik már az origami is. — Sőt, a nemzetközi origami szövetségbe is betársultunk már. A világ számos helyéről kapunk leveleket, sok-sok barátunkkal tartjuk a kapcsolatot. A szingapúri origami minta nekünk egzotikus, az általunk küldöttek pedig ott kü­lönlegesek. így kerek a világ! — Mivel szerettél foglalatoskod­ni gyerekkorodban? — Édesanyámtól tudom, hogy ha ceruza, papír került a kezem ügyébe, nem volt velem gond .. . zi szünetekben mindig langáztam. Meglehet, sokan azt sem tudják, mi az a langaméta. (Két csapat játszotta az ütősjátékot.) Szeret­tem bigézni is. • Dr. Bánszky Pál: — A Szóraka- ténuszról emlegesse a világ Kecske­métet! , A tízéves Szórakaténuszban a jubileumi ünnepségen adták át először az emlékplakettet. A kitüntetettek közül összeállításunkban Kerényi József, Bánszky Pál, Kricskovics Zsuzsanna, Miszory Franciska kap szót, vala­mint két külföldi díjazott hazai képviselője. Mexikóból Az adományozó • Taide Navarrete Pellicer: — Nem csak a játék köt Kecskemét­hez bennünket! a kecskeméti Kodály-intézet ösz­töndíjat ajánl fel mexikói zene- pedagógusoknak, művészeknek. Ennek nagyon örülünk, hiszen az a célunk, hogy a kultúra leg­különfélébb területein tanulhas­sunk egymástól. — Távolságok pedig nem létez­nek! — így van. — Megkérdezhetem, hogy önnek mi volt a kedvenc gyerekkori játé­ka? — A fakocka. Ajándékok Nemrég a Mexikóban élő Bű- dy-Rocha Annamária értékes já- tekkollekciót adott ajándékba a Szórakaténusznak. A kapcsolat, amint az természetes, megma­radt. A jubileumi ünnepségen Kecskeméten járt Taide Navarre­te Pellicer, a mexikói követség kultúrattaséja. — Legfőbb törekvésünk az, hogy a mexikói kultúra értékeit bemutassuk, eljuttassuk a közön­ségnek — nyilatkozta a Petőfi Né­pének a csinos fiatalasszony. — Azt is fontosnak véljük, hogy ne- csak a fővárosban, hanem a vidéki városokban is bemutatkozhas­sunk. Kecskeméten szerencsénk van. a Szórakaténusz jóvoltából sikerül gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani. — Érdekes, a játék révén „ismer­kedünk” önökkel. — Nemcsak a játék jelenti a kapcsolatot, hiszen a naiv művé­szek múzeumában láthatók Bű- dy-Rocha Annamária festmé­nyei. Az egy hónappal ezelőtt aláírt kulturális együttműködési szerződésben pedig az áll, hogy Kártyák ; Burger László a bécsi Piatnik Já­tékkártyagyár magyarországi kép­viselője is megkapta a Szórakaté- nusz-emlékplakettet. — Ha a világ múzeumait néz­zük, mindegyiknek megvan a ma­ga jellegzetes épülete, sajátos han­gulata — mondja Burger úr. — Az külön öröm, hogy a Szórakaté­nuszban a magyar jellegzetességet is sikerült megtalálni. Büszke va­gyok arra, hogy a kecskeméti gyer­mekbirodalom előkelő helyet fog­lal el a múzeumok sorában nem­csak idehaza, hanem Európában is. — Most már a kártya sem hiány­zik a gyűjteményből! — A Rodolfó-gyűjtemény ala­S ozta meg a kártyakollekciót. Az irdög bibliája című tárlatot köve­tően Budapesten is bemutattuk a múzeum, illetve a bécsi kártyagyár anyagát. Azt hiszem, hogy vissza­tér a kártyázás, ez a kellemes idő­töltés. Talán végre elszabadulunk a televízió képernyője elől és lesz mód arra, hogy társaságba jár­junk, két kártyaparti közben pedig még beszélgetni is fogunk! vitrinben • Burger László: — Két kártya­parti között talán beszélgetni is fo­gunk! — Önnek mi volt a kedvenc játé­ka? — Gyermekkoromban? A fajá­tékokat kedveltem a legjobban. — A kártya közül? — Természetesen a magyar kár­tya a legkedvesebb. • A dédapái ajándékok egyike... Európai rang Dr. Bánszky Pál művészettörté­nész, ny. megyei múzeumigazgató, az Országos Népművészeti Egye­sület elnöke: — Ha visszatekintek a mögöt­tünk álló évtizedre, azt kell mon­danom: a Szórakaténusz bebizo­nyította, hogy nagyon nagy szük­ség van rájuk. Ha a városi és a megyei vezetők helyében lennék, akkor ezt az Európában, az or­szágban egyedülálló intézményt olyan rangúra emelném, hogy er­ről emlegetné a világ Kecskemétet. Bizony, fejleszteni kellene a múze­umot, a műhelyt. Kevésnek, a ha­zai játéktörténetről csak egy ke­resztmetszetet adónak vélem a ki­állítást. Egy reprezentatív, sokrétű bemutatót lehetne rendezni, de eh­hez az egész épületre szükség vol­na! És akkor hol kapnának helyet a műhelyek, a szakkörök, az egyéb foglalkozások, rendezvények, a raktárak? Kodály városában nem­csak a népdalnak, hanem a játék­nak is rangot kell adni, hiszen ele­mi emberi tevékenységről van szó mindkét esetben. — Hogy mi volt a kedvenc játé­kom iskolás koromban? Az órakö­• Kerényi József építész ... vá felírjuk a támogató bankok ne­vét. Természetesen azok is felke­rülnének a listára, akik elutasitó választ adnának. — Ezt akár a kezdetekig vissza­menőleg is megtehetnénk. — Igen. A játékház kezdeti tör­ténete nagyon szép. A semmiből valósítottuk meg. A legnagyobb probléma talán az, hogy senki nem volt édesgazdája a Szórakaténusz­nak. Sem a város, sem a megye. Könnyen lehet, hogy a helyzet azó­ta sem változott. — Érdekes, az összes idelátogató exkluzív vendéget elhozzák a Szó- rakaténuszba. Jó, hogy lehet muto­gatni? — Nem mutogatni, hanem hasz­nálni kell ezt az intézményt. Aki nem ismeri meg a benne lévő életet, ne is nyisson ajtót ide. A jövőt sem szabad szem elől téveszteni. A Szórakaténusz élni akar, s ehhez az életbenmaradáshoz szükséges a bővítés, a játékcentrüm kialakítá­sa. — Benéz néha a múzeumba? — Persze. Nagy élmény, ha lá­tom alkotás közben a gyerekeket. A ház ez által szépül meg nekem. • Miszory Franciska, az adomá­nyozó, ezúttal kapott, mégpedig emlékplakettet dr. Bárth János me­gyei múzeumigazgatótól. Elet a házban A Szórakaténusz jellegzetes épü­letét Kerényi József Ybl-díjas épí­tész tervezte. Az elmúlt tíz évben nyilván többször megfordult ő ma­ga is az álmai után megvalósult intézményben. — Mint építészt, mindig az fog­lalkoztatott, milyen a ház élete — mondja Kerényi úr. — Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ebben a végtelenül egyszerű épületben rendkívül értékes élet telepedett meg. És szeretném az illetékesek, elsősorban a kecskeméti önkor­mányzat figyelmét felhívni, hogy ha valóban Európa felé igyekez­nek, vegyék észre a Szórakaténusz­ban már meghonosodott életet. Az már maga is európai! Tudom, ke­vés a pénz a mai világban, éppen ezért szükség lenne megkeresni a hazai, netán kecskeméti bankokat, hogy adjanak pénzt a Szórakaté­nusz megfelelő szintű működteté­séhez. Higgyék el, megéri. Ha kell, keresünk a házban egy falat, aho­• ... és megvalósult álma. A kecskeméti Miszory Franciska boldogan vette át a Szórakaté- nusz-emlékplakettet. Adományá­val ő is gazdagította a gyűjte­ményt. — Mesekönyveket, leporelló­kat, papírmasé állatfigurákat aján­dékoztam — meséli. — Dédapám ajándéka volt édesanyámnak a la- terna-magika, ezt a tartóban lévő játékot is átadtam. Gondolkoztam azon, mi is lesz majd ezeknek a sorsa, ha én már nem leszek. Úgy döntöttem, hogy a Szórakaténusz­nak adományozom, hiszen itt jó helyen, jó kezekben vannak. — Mi a véleménye a mai játé­kokról, melyek nemigen kerülnek majd be a gyűjteménybe? — Nagyon hiányolom, hogy nincsenek olyan játékok, melyek­kel én is szerettem játszani. Babám nem volt, inkább a papírfiguráim foglaltak le. Ha lennének unoká­im, biztosan nem vennék nekik já­tékokat a mostani torz, ízléstelen kínálatból. — Mivel játszanak a mai gyere­kek? — Sajnos, ismerek olyanokat is, akik semmivel sem. Nem tudnak játszani. Csodálkozva néznek rám, mi az, hogy játszani: az unalmas dolog. — A régi játékszerekre sem kí­váncsiak? — Remélem, csak kirívó eset volt, amit az imént említettem. Szeretném, ha legalább a Szóraka- ténuszba betérnének időnként és szemlélődnének a szépséges régi já­tékok között. Az igazgaté és a jövő A Szórakaténusz tíz évéből nyolc esztendőt töltött eddig az igazgatói székben Kriston Vízi Jó­zsef, aki Egerből jött Kecskemétre. — Bánszky Pál hívott a hírős városba. Azonnal igent mond­tam, ám az elköltözés nem volt igazán könnyű. Abban biztos vagyok, jól döntöttem akkor, hogy Kecskemétet választottam. Néha úgy tűnt, bizonyítania kell a Szórakaténusznak, holott a vi­lágban igen jó híre van az intéz­ménynek. Persze, kisebb- nagyobb harcok, küzdelmek mindenhol előfordulnak. — Mi volt az eddigi legemlékeze­tesebb pillanata az intézményben? — Az 1986-ban megrendezett el­ső országos játékszimpózium igen vakmerő vállalkozás volt. Szeren­csére, színvonalas tanácskozás lett belőle és azóta rendszeressé váltak a szakmai fórumaink. Ugyancsak emlékezetes a Magyar Játék Tár­saság megalakulása. — Mi várható a jövőben? — Egy évtized nagyon rövid idő. Múzeumunk feladata a ha­gyománykutatás is, de ettől füg­• Kriston Vízi József: — Európai kitekintésű játékcentrumot szeret­nénk létrehozni. getlenül a jövőre kell koncentrál­nunk. Meg kell teremtenünk a Szórakaténusz új bázisát, valahol itt a közelben. Remélhetően sike­rül majd létrehoznunk egy közép­európai kitekintésű játékcentru­mot. A sajtó tükrében Mintegy nyolcszáz újságcikk és hír­adás jelent meg az eltelt tíz esztendő alatt a Szórakaténuszról. Ebből adunk közre válogatást. „Tudod-e mi a Szórakaténusz? Be­vallom, én nem tudtam. És amikor kecskeméti barátom meglátogatott, és áradozni kezdett a Szórakaténusznak elnevezett játékmúzeumról, fölényesen csitítgattam: — Egy újszülöttnek minden vicc új, vagy ha jobban tetszik, megint föltalál­ta valaki a spanyolviaszt! Tudod te, mióta van Philadelphiában játékmúze­um? ... És egy teljes szint a legfelső, telisdedtele automatákkal... Hát automata játékot igazán nem sokat találhatsz a Szórakaténuszban, akad helyette más így a barátom ... A kecskeméti Szórakaténuszban a játékmúzeum mellett, alatt és fö­lött — játékműhelyek sorakoznak, ha valamelyik kicsiny látogatónak vagy akár felnőttnek „játszani támad kedve, ott helyben játszhasson.” (Magyar Hí­rek, 1982. április 3.) „Friss, faillatú játékok. Színhely: a kecskeméti Szórakaténusz előtti tér. A fából készült szekérnek is örültek már a gyerekek, s most ugyancsak jó kedvvel vették birtokukba — ki-ki csak röpke percre — a miskei alkotótábor­ban faragott libikókát, az árbocos ha­jót és a padokat. Újból találkozott a népi hagyomány a jelennel, a gyerkő­cök pedig a múlttal. (Petőfi Népe, 1982. augusztus 20.) „Játékparadicsom Kecskeméten. A gyerekek többsége nem tud mit kez­deni szabad idejével. Unatkozik, mert nemigen tud cselekedni, kezdeményez­ni, alkotni. A kész, „mindentudó” játé­kok — amelyekkel elhalmozzák a fel­nőttek őket nem kívánnak gondol­kozást, ezek nem alkalmasak az egyéni elképzelések megvalósítására ... A Szórakaténusz nem kevesebbre vál­lalkozott tehát, mint hogy megfordítsa ezt a folyamatot, segítsen leküzdeni a rossz nevelési szokásainkat; a játékkal, az örömteli, igazi élményt adó játékle­hetőségek megteremtésével.” (Szolnok Megyei Hírlap, 1983. január 8.) „Átjátszott esztendő. Nagy sikere a kecskeméti Szórakaténusz Játékház­nak cs Játékmúzeumnak. Tavaly a leg­látogatottabb nyári hónapokban a 12 ezret is elérte az érdeklődők száma. A Szórakaténusz pedagógusai 416 fog­lalkozást tartottak. Jöttek Budapestről éppen úgy, mint Szolnokról vagy Sze­gedről több mint 10 ezer gyermek tanult új játékot, vett részt alkotóan a közös munkában.” (Petőfi Népe, 1983. március 30.) „Miskén játszottak. Országos konfe­renciát tartottak Miskén a Tóth Meny- hért-emlék- és alkotóházban egy hó­napja a játszótérkészitők. Az elmúlt két hétben általános oskolások töltöt­ték itt játékkal szünidejüket. A kecske­méti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum játékkészítői és kézműveskö­rének leglelkesebb tagjain kívül Buda­pestről. Békés megyéből és Hajósról jöttek gyerekek. (Petőfi Népe, 1983. jú­lius 17.) „Nemezkutatók és művészek. Ha­gyományos nemezkészítés Eurázsiában címmel nemzetközi tudományos ta­nácskozás nyílt Kecskeméten a Szóra­katénusz Játékműhely és Múzeumban. A rendezvénysorozat jelentőségét Fi­scher István tanácselnök-helyettes mél­tatta megnyitó beszédében. A három­napos tanácskozáson a hazai néprajz- kutatók, a régészek és történészek mel­lett külföldről — az Egyesült Államok­ból, az NSZK-ból, Hollandiából és a Szovjetunióból — érkezett tudósok és iparművészek is részt vettek.” (Petőfi Népe, 1984. május 18.) „A legfontosabb, hogy békében él­jünk. Ajándék Japánból. Saskia Ishi- kawa-Frankét tulajdonképpen azért kerestem meg, mert úgy értesültem, hogy hagyományos és mai japán gyer­mekjátékokat és a játékhoz valamikép­pen kapcsolódó könyveket hozott a kecskeméti Szórakaténusz Játékmű­hely és Múzeumba. — Hogyan támadhat valakinek Ja­pánban az az ötlete, hogy játékokat adományoz Kecskemétnek? Két éve jártam először Kecskemé­ten, egyik japán barátnőmet látogat­tam, aki itt tanul a Kodály-intézetben. Akkor körülnéztem a városban s vélet­lenül rábukkantam a Szórakaténusz- ra . .. Az épület csodálatos. Akkor ha­tároztam el, hogy idehozom a játéko­kat.” (Petőfi Népe, 1984. augusztus 2.) „Mit tudunk a matrjoskáról? Sokan személyesen, még többen pedig a Petőfi Népe hasábjairól értesülhettek Raissza Gorbacsova kecskeméti programjáról. Mint köztudott, a vendég, egyebek kö­zött, felkereste a Szórakaténusz Játék­múzeumot is, amelynek gyűjteményébe egy 16 darabból álló nagyméretű matr- joska-babát ajándékozott.” (Petőfi Né­pe, 1986. június 20.) „Tagtoborzó játéktársaságba. Meg­alakul a Magyar Játék Társaság. Fel­adata a magyarországi játékkultúra ér­tékeinek őrzése, széles körű terjesztése, korszerű továbbfejlesztése ... Az ala­kuló közgyűlés előkészítése megkezdő­dött; A Magyar Játék Társaság mun­kája iránt érdeklődők jelentkezését a Szórakaténusz Játékház Kecskemét, Gáspár A. u. 11. szám alatti címre vár­ják.” (Napló, Veszprém, 1986. decem­ber 27.) „Kitüntetett Szórakaténusz. A Szó­rakaténusz Játékműhely és Múzeum vállalta a játéktárgyak gyűjtését, és munkatársai elméleti-történeti kutatás­sal is foglalkoznak. Ezt az elkövetke­zett munkát honorálta most a Gyerme­kekért díj”. (Magyar Hírlap, 1987. júni­us 1.) „Magyar játékok Prágában. Kiállí­tás nyílt a Prágai Magyar Kulturális Központban a kecskeméti Szórakaté­nusz játékmúzeum és műhely gazdag anyagából. A bemutató betekintést nyújt a magyar játékkészítés és -gyártás hagyományaiba, a vidéki és a városi gyermekek életét, szórakozását tükrö­ző régi játékkultúra ötleteiben gazdag, széles palettájába.” (Új Szó, 1988. júni­us 6.) „Múzeumban őrzik Rodolfó kártyá­it. A legtöbb pakli a 60-as, 70-es évek­ből származik, de szép számmal akad­nak értékes, a játéktörténet szempont­jából sem lebecsülendő példányok is. Ilyen az 1910-ből származó porosz ké­pes kártya vagy a legrégebbi, egy 1880- as készlet. Kecskeméten a különleges hagyaték.” (Mai Nap, 1990. május 14.) „Kecskeméten az ördög összes bibli­ája. Tiltás, átok és égetés sem árthatott a játékkártya népszerűségének. Ma­gyarországon megtörtént az első olyan kísérlet, mely a kártya és a kártyázás egész történetét próbálja bemutatni, s e kísérletre a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum vállalkozott.” (Petőfi Népe, 1990. november 9.) A sajtófigyelőt átlapozta: Váczi Mária Az oldalt írta és szerkesztette: Borzák Tibor Fotók: Straszer András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom