Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-16 / 294. szám
PETŐFI NÉPE 1991. december 16., 5. oldal Nem kértem tőled az életet Tények, érvek és vélemények az abortuszról Tavaly 4587 Bács-Kiskun megyei nő esett át művi terhességmegszakításon. (Ugyanebben az évben 6956 volt az élveszületések száma.) Közülük tizennégyen még a 14. életévüket sem töltötték be, legtöbben 30—34 év közöttiek voltak. Házasságban élt 2883 asszony, 1180 a haja- donok száma, a többi, családi állapotát tekintve özvegy vagy elvált. 953-an első gyermeküket nem engedték világra jönni, 814-en a másodikat. Többségük, 1939 asszony a harmadik kistestvér érkc/éVt akadályozta meg. 634-üknek már három, 247-üknek pedig négy vagy annál több élő gyermeke volt. 2523 nőnek a tavalyi volt az első abortusza. Második terhesség- megszakításán esett át 1166 személy, 519-cn harmadszor, 205-cn negyedszer döntöttek az abortusz mellett. Ötödik terhességmegszakítását végezték el 88 asszonynak. 86 személynél már a hatodik —- vagy ennél is több — abortuszműtétre került sor. Az előző éveket tekintve állandó tendencia figyelhető meg Bács- Kiskun megyében (is): az élveszü• Kgy apró kéz, az anyaméhből (különleges műtéti felvétel). letések száma egyenletesen csökken, az abortuszoké folyamatosan növekszik. (Az adatokat a KSH megyei igazgatósága bocsátotta rendelkezésünkre.) Néma sikoly Széles e hazában változatlan hévvel dúlnak a csatározások az abortusz körül. „Gyilkosság” — mondják a magzatvédők, „személyiségi jogok” — vallják az abortuszpártiak. Az ország pedig várja az alkotmánybírósági döntést életről és halálról. A legfőbb bíráknak el kell dönteniük, hogy az élethez való jog a megszületéstől vagy a fogantatástól illeti-e meg a magzatot, illetve a csecsemőt. Ha úgy döntenek, hogy a fogantatástól védik az új életet, akkor minden magzatelhajtás törvénytelen és alkotmányellenes lesz. A magzatvédők egyik fő érve az, hogy a magzat művi úton történő „eltávolítása” az anyaméhből durva és kegyetlen eljárás. Azt hiszem, ezt senki sem vitatja. A tévé is többször bemutatta a Néma sikoly című néhány perces filmet, ami ultrahang segítségével követ nyomon egy terhesség-megszakítást. A film egy kb. 12 hetes magzat elhajtását rögzítette, bemutatva, hogy a műtét kezdetekor a kicsi (akinek már mindene megvan ) békésen rugdalódzik, nyugodtan ver a szíve. Amikor elkezdik a magzatvizet leszívni, a baba szíve egyre hevesebben kezd verni, a mozgásán is észrevehető a félelem, a rettegés. Amikor a magzatvíz már eljögyóban van, a szívócső a magzat felé irányul, akinek szíve már őrült tempóban ver, és (a film tanúsága szerint) egy utolsó végső sikoly hagyja el a száját. Ez a sikoly azonban néma marad. Ezután az ultrahang már csak szövetmaradékokat mutat a méhben. Azt hiszem, senkinek sem kell bizonygatni az eljárás borzalmasságát. Biztos vagyok benne, hogy még nem született olyan nő a világon, aki élvezetből vagy jókedvéből vetette volna el magzatát. Általában a gazdasági ellehetetlenülés, a társadalmi, családi kitaszítottság (vagy az attól való rettegés) juttatja őket a műtőbe. Ráadásul óriási árat kell fizetni a legális abortuszokért is. Orvosi becslések szerint a Rat- kó-korszak óta eltelt időben közel 4000 nő halt meg, 150 000 vált meddővé a műtét következtében, és sok ezer gyerek lett koraszülött. A megoldás természetesen a megfelelő védekezés, vagyis az, hogy ne legyenek nem kívánt terhességek. A tökéletlen eszközök miatt azonban valószínűleg mindig lesznek ilyenek. B. K. • Ultrahangos felvétel: magzat az anyaméhben. Hová szüljem? Miből tartsam el? Kórházi beszélgetések a műtét előtt Reggel fél nyolc. A megyei kórház nőgyógyászati ambulanciáján legalább nyolc nő várakozik, köztük tizen- és negyvenéves egyaránt. Néma csendben ülnek, senki nem néz a másikra. Nem is kérdeznek egymástól semmit, hiszen nagyon is jól tudják: mindenki ugyanazért jött ide. Kezükben egy papírt szorongatnak, melyen ez áll: terhességmegszakítás. Vajon mire gondolhatnak? — próbálok olvasni az arcokról, a szemekből. Egy fiatal asszonyka folyton a sírással küszködik, a mellette ülőn pedig azt látom, hogy egy pillanat múlva felugrik és kirohan a kórházból. Van, aki csak egykedvűen néz a semmibe s várja, mi következik. Nyílik a rendelő ajtaja, a nővér — hangosan kiáltva a neveket — szólítja be az asszonyokat. Benn újabb papírokat töltenek ki, s ezzel elindul a gépezet. Most már nemigen fordul vissza senki. * Szó nélkül megy mindenki a pénztárba, hogy befizesse az abortusz díját, a kétezer forintot, majd az adatfelvételi irodában jelentkezik és ismét az ambulancián. Míg eljutnak a kórteremig, hosszú az út: vért vesznek, harmadszor jegyzik fel a személyi adatokat, majd számítógépbe táplálják, ki, mikor szült és hányat. hány napig menstruál és hány évet járt az iskolába. Néhá- nyan már az összeesés határán állnak, amikor a nővér szobájához érnek, ahonnan már — néhány vizsgálat után -r- az ágyhoz vezet az út. * Túl a lélekölő tortúrán, egy órával a műtét előtt sápadt arccal fekszenek a kórteremben. Az egyik fiatalasszony szemére húzva a takarót, sír. Húszéves, ez az első terhessége. — Ha ennyire fél, miért nem tartja meg a gyereket? — kérdezem. — Tudja, milyen nehéz ez — feleli zokogva. — Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy mit csináljunk. Végül így döntöttünk. — Kivel? svisnoai — A barátommal. Már két éve élünk együtt, Csak az a baj, hogy semmink nincs. Albérletben lakunk, havi tízezret fizetünk érte. Az én fizetésem csak a lakbérre megy. Hová szüljek én gyereket? Pedig nagyon szeretném. — A szülőknél nem lakhatnának? — A munkahelyünk Kecskemétre köt bennünket, ők pedig nem itt élnek. — Tudnak a terhességéről? — Igen. Ők is azt mondták, várjak még a gyerekkel, nagyon fiatal vagyok még. — S miért nem vigyáztak? — Vigyáztunk mi. Én fogamzásgátlót szedtem, de nem bírtam. Időnként kihagytam egykét hónapot, olyankor számoltunk. Itt az eredménye. Most olyan rossz érzés van bennem * K. M. 15 éves, ugyancsak abortuszra vár. Meglepően nyu- godtnak tűnik. — Hogy kerültél ide ilyen fiatalon? — érdeklődöm. — Már két éve járok egy fiúval, ő 23 éves. Azt hittük, a szüzesség megvéd a terhességtől. — Ezt hogy érted? — Amikor együtt voltunk, kértem, ne vegye el a szüzességem. Nem is értem, hogy lettem terhes. Amikor nem jött meg a vérzésem, elmentem az orvoshoz, aki azt mondta: valóban megvan a szűzhártyám, mégis gyereket várok. — S még mindig szűz vagy? — Á, dehogy! Amikor hazamentem az orvostól, megmondtam a barátomnak, hogy most már vegye el. Inkább ő, mint az orvosok. — A szüleid mit szóltak? — Anyám azt mondta, hogy vetessem el a gyereket, hiszen nagyon fiatal vagyok még. Egyébként ő 16 éves korában szült. S. E. 33 éves, olyan az ágyban, mint egy kismadár. — Nekem már két gyerekem van — tudósít. — Az egyik másfél éves, a másik pár hónapos. Igazán nem hiányzik egy harmadik. — A férje is így vélekedik? — Nincs férjem, az élettársam pedig nem régen hagyott el. — Hol lakik? — Itt, Kecskeméten, egy albérletben. — Miből élnek? — Én két műszakban dolgozom, de nagyon keveset keresek. A két gyereknek alig tudok enni adni, hogy szülhetnék még harmadikat is? — Akkor miért nem védekezett? — Á, gyógyszer mellett lettem terhes. A mellette lévő ágyon egy 35 év körüli nő együttérzőleg bólogat. — Nekem is két gyerekem van — szól közbe. — De nem akarunk harmadikat. Miből tartsuk el? A férjem is, én is munkanélküliek vagyunk. — Istenem! •— sóhajt a sarokban egy középkorú nő. — Én meg negyvenéves vagyok és elváltam. Most mondja meg, mit csináljak? — Miközben beszélgetünk, szólítják az első asszonyt. Lepedővel a kezében indul a műtő felé. Alig telik el 10 perc, már hozzák is vissza. Sírva ébred, a nővér próbálja nyugtatni. — Mi a baj? — kérdezi együttérzően. — A hasam — zokogja. — Nagyon fáj a hasam! Néhány perc s megszűnnek a görcsök. Már fájdalom nélkül, de részvéttel szemléli az ágyból sorstársai szenvedését. Lassan mindenkire sor kerül, a nyelvek is megoldódnak hirtelen. Van, aki már pakolni kezd, hogy induljon haza. Arcáról eltűnt a reggeli kétségbeesés. Fizikailag túl van rajta, a többi meg a lélek nem a riport dolga ... Benke Márta • Kérem a kmetke/nt. • Illegális műtét valahol Európában. (A felvétel helyszínén készült.) Mi a véleménye a terhességmegszakításról? Élet elleni bűn Önrendelkezéshez való jog — Nekem nem is lehet más véleményem — mondta Varga László lelkész —, csak a keresztyén emberé: az élet a fogamzás pillanatában indul. Ezt a tudomány is bizonyítja. Épp ezért már a nevelést is méhen belül kell kezdeni. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a már fo- gamzott magzatot védeni kell épp úgy, mint bármilyen más életet. Élet elleni bűntettnek tartom az abortuszt. Nyilván az más kérdés, ha a szükség kívánja. Az anya élete természetesen megelőzi - a magzat életét. . • Deazt, ami ittaz'elmúk negyven évben történt, a nemzet és az élet elleni bűnnek tartom. Mert ez nem szabadság, hanem szabadosság. A védekezés bármilyen formája a mi erkölcsi értékeink szerint is megengedett. A szülők felelősen, Isten és ember előtt kell, hogy eldöntsék a gyermekek vállalásának a dolgát. Erről azonban már nem akkor kell határozni, amikor egy élet megszületik. Csak a hívő embernek tudom mondani —mert a hitetlennek hiába mondom—, hogy hitben kell gyermeket vállalni. Ha egy felelősen gondolkodó nagycsaládost megkérdez, elmondja: lehet, hogy nagy-küzdelmek -árán, de annak az örömét, amit ők megkapnak nem lehet megvenni pénzben, autóban, kirándulásban. • Itt vagyok, világra jöttem! 0 \nya év gyermeki'. Az indítvány benyújtói sérelmezik, hogy aki e kritériumoknak nem felel megvannak a saját lelkiismeretére tartozó döntése felett állami szervnek van rendelkezése. Azt is kérik az Alkotmánybíróságtól, hogy a kérdést törvényben szabályozza. Az aláírók az abortusz tilalmát hátrányos megkülönböztetésnek értékelik. Mondandójukat az indítványban így összegezték: „Meggyőződésünk, hogy a nőnek a művi abortuszhoz való, az állam által nem korlátozható joga- a nő emberi méltóságához, egyenlő bánáshoz, önrendelkezéshez való olyan lényeges joga, amely semmilyen törvénnyel nem korlátozható.” Az Alkotmánybíróság a terhességmegszakításról már meghozta határozatát, kihirdetni a mai napon, december 16-án fogja. Még augusztus végén született az az indítvány, melyet abortuszügyben az Alkotmánybírósághoz nyújtottak be 46 aláírással. Egyebek mellett olyan neves közéleti személyiségek látták el kézjegyükkel, mint Bossányi Katalin,. Csákányi Eszter, Ember Judit, Ferge Zsuzsa, Hódosán Róza, Kútvölgyi Erzsébet, Mérei Zsuzsa, Mészáros Márta, Pet- sching Mária, Solt Ottilia, Szegvári Katalin. Indítványukban egy 1988-as kormányrendelet ellen tiltakoznak, s kérik az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg e jogszabály alkotmányellenességét. Ebben ugyanis nem másról van szó, mint a terhességmegszakítás szabályozásáról. E szerint a terhesség első 12 hetében a művi abortusz elvégezhető, ha a terhes nő a 35. életévét betöltötte, vagy ha legalább két gyermeke van. Szükséges rossz Mi a véleménye az abortuszról annak, aki gyakorló nőgyógyászként naponta kell, hogy végrehajtson terhességmegszakításokat is? A kérdéssel a kecskeméti kórház adjunktusát, dr. Korányi Lászlót kerestük meg. — Az abortusz: szükséges rossz. Különbséget kell azonban tennünk egészségügyi indok alapján javasolt és a terhes nő kérésére végzett művi terhességmegszakítás között. Előbbire akkor kerül sor, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti vagy ha az előzetes vizsgálatokból arra lehet következtetni, hogy a születendő gyermek súlyos testi-szellemi károsodásokkal fog világra jönni. De még ilyen esetekben is csak javaslattételi joga van az orvosnak. A döntést — a várható kockázatok mérlegelése után — a szülők kell, hogy meghozzák. — Jóval több azonban azoknak a száma, akik nem egészségi okok miatt szakiitatják meg terhességüket. Milyen egyéb körülmények fogadhatóak el alapos indokként? — Például, ha valakinek már két gyermeke van, túl van a harmincötödik életévén, nem él házasságban, esetleg katona a férje, ha erőszakos cselekményből származik a terhesség, továbbá szociális körülményei miatt nem kívánatos számára adott pillanatban a gyermekáldás. — Mi jellemző azokra a lányokra, asszonyokra, akik erre a visszavonhatatlan lépésre szánják el magukat ? — Általában elmondható többségükről, hogy szexuális ismereteik hiányosak, szexuális magatartásukat illetően felelőtlenek önmagukkal szemben. Hiszen ma már a fogamzásgátlás valamilyen formája mindenki számára elérhető. Bár megjegyzem, hogy védekezés mellett is bekövetkezhet néha a nem kívánt terhesség. Az erkölcsről is szólni kellene — Nehezményezem, hogy az önmegtartóztatás helyett kondomokat dobálnak helikopterről. Mintha ezt hirdetnék: Élj ahogy akarsz, csak nehogy szaporodj! Az erkölcsöt nem szokás emlegetni, kizárólag a védekező eszközöket. A katolikus egyház ettől elzárkózik, s csakis a terméketlen napok idejére szabályozza a családtervezést. Szexuális kapcsolatról eleve egyedül a házasságon belül lehet szó. Ha pedig két ember összekapcsolja az életét, akkor egymás megértése, szeretete köny- nyen segít megoldást találni. Ehhez természetesen elengedhetetlen a felvilágosítás, amiben az egyház is feladatot vállal. Jegyes oktatásokon erről is tájékoztatást adunk a fiataloknak. De arra is szívesen vállalkozom, hogy ha valaki ilyen felvilágosító előadást rendez, kihirdessem a templomban. Teljes egészében elutasítjuk az abortuszt. Persze előfordulhatnak kivételes esetek, mint például, ha az édesanya élete veszélyben forog. Ám máskülönben a magzatot világra kell hozni. Szomorúnak tartom, hogy manapság sokan az anyagiakra hivatkozva nem akarnak több gyereket. Ismerek hatgyerekes családokat, akik nagyon boldogan, ha anyagiakban nem is, de lelkiekben annál gazdagabban élnek. (bencze—szabó) • Nemzedékek.
