Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-04 / 258. szám
PETŐFI NÉPE 1991. november 4., 5. oldal Hazátlanok (Folytatás az 1. oldalról) A hely, ahová szállásolták őket, s ahol élelmükről is gondoskodnak, a Szikrai Idegenforgalmi és Vendéglátó Kft. panziója. Október 9-én érkeztek Nagyatádról és Békéscsabáról, s valószínűleg hosszabb ideig maradnak Magyar- országon. A kft. ügyvezető igazgatója, Baji Mihály napi gondokról számol be. Nincs igazolványuk, nem kaptak egészségügyi csomagot, s mivel semmi nélkül jöttek át a határon, nincs meleg holmijuk sem. Csizmákra és télikabátokra van most a legnagyobb szükség. A legsúlyosabb gond azonban, hogy tétlenül telnek napjaik. Sehol nem tudnak dolgozni, nem kapnak munkát, ami nem csoda, hiszen Tiszakécs- kén pillanatnyilag 560 munkanélkülit tartanak számon, s számuk ebben a hónapban háromszázzal nő. Az utcáról nézve, senki nem gondolná, kiket rejteget az út Szélén álló panzió. Néha ugyan gyerekcsoportok rajzanak ki az udvarra vagy a panzió előtti sportpályára, de az új bőgi iskola közelsége miatt ez nem is feltűnő. A felnőttek nemigen hagyják el az épületet. Nemcsak azért, mert pénztelenül nincs kedvük menni sehová, hanem azért is, mert félnek. Benn, a kulccsal zárható szobák mélyén érzik magukat biztonságban. Attól tartanak és szinte rettegnek, hogy ide is követik őket ellenségeik, s beváltják rajtuk a fenyegetést. Levelet nem mernek írni, meg ne tudják a címüket, az üzenet is más városba érkezik, amit Baji Mihály hoz el és ad át a címzettnek. Ismerőseikről, szomszédaikról, szeretteikről semmit nem tudnak, hiszen telefonálni sem lehet. Benn nagy a nyüzsgés. A folyosókon gyerekek szaladgálnak, kiabálásuktól hangos a panzió. Kíváncsian néznek szembe fotóriporterünk fényképezőgépével. A felnőttek annál inkább tartózkodóbbak. Az asszonyok csendben üldögélnek a társalgóban, mindegyikőjük kezében sebesen jár a kötőtű. A férfiak a félhomályos szobákban üldögélnek és figyelmesen hallgatják a rádiót. Fájlalják, hogy nem tudják nézni a zágrábi televíziót. A belgrádi hazudik, mondják. Az egész csoportból ketten tudnak magyarul. A közös nyelv és a közös sors kapocs lehetne köztük, mégis erősebb a gyűlölködés. Persze a várakozás, a semmittevés, az egyforma nappalok kikezdik az idegeket. K. F., harminc év körüli, magas, szép szál ember, jól beszél magyarul. Tőle tudjuk meg, hogy az Eszék környéki településekről jöttek mindannyian. O otthon erdei őr volt s emellett a horvát demokrata párt tagja és tartalékos rendőr. Ezer márka vérdíjat tűztek ki a fejére. —- Féltem, hogy megölnek — meséli történetét. — Elhatároztam, hogy Magyarországra jövök, s magammal hozom a családomat is. Ha csak én jövök el, rajtuk állnak bosszút. — Másokat is megöltek? — Hallottunk a kínzásokról. — A csetnikek?- Azok. Van, akinek késsel szúrták ki a szemét, vagy levágták a kezét, a férfiaknak meg a nemiszervét. A múlt héten ismerősök látogattak meg, ők is Horvátországból jöttek, s azt mondták: jobban teszem, ha nem megyek vissza. Ahol mi laktunk, nyolcvan százalékban szerbek maradtak, a horvá- tok mind elmenekültek. — Mit fog csinálni? — Nem tudom. Talán itt maradok Magyarországon. — Mit hagyott a hazájában? — Az öreg házat, amit az apámtól örököltem, de állítólag már tönkretették. Mellette, ugyanazon az udvaron építettem egy újat, de még be sem hurcolkodtunk. Azzal mi van? — Nem tudom. Lehet, már az sincs meg. Amíg beszél, mellette egy idős asszony sírva hallgatja. — Mi a baj? — kérdezzük. — Cukorbeteg vagyok — panaszolja — és magas a vérnyomásom. — Egyedül jött ide? Nem. Itt az egyik fiam a családjával. — Egy gyereke van? • Készül a vacsora. A menekültek részére a panzió konyháján főznek. • A gyerekek barátkoznak egy mással, a szülők már kevésbé. 9 így telnek a nappalok. Az asszonyok a társalgóban vagy szobájukban kötögetnek. — Miért hagyták el az otthonukat? — Már aludni sem lehetett, állandóan lövöldöztek a ház körül, nagyon féltünk. Azt mondták, hogy takarodjunk, mert különben megölnek bennünket. — Mindenki elmenekült? — Nem. A szomszédunk például átállt a szerbekhez. — Mi lett a házukkal? — Azt hallottuk, hogy beköltöztek a szerbek. — Mi lesz magukkal? — Nem tudjuk, csak várunk. — Visszamennék? — Mit lehet azt tudni? Nekünk Kanadában vannak rokonaink. A folyosón egy fiatal férfi és egy nő ácsorog, körülöttük kicsi gyerekek. Ők egy boltot hagytak ott, s most itt állnak a semmi határán. Fújják a füstöt, ha kapnák valahonnan cigarettát és naphosszat bámulnak ki az ablakon. Mi lesz velük? Benke Márta • Itt moshatják ki azt a néhány szál ruhát, amit magukkal hoztak.-X — Nem. Három fiam és egy lányom. Az egyik fiam megsebesült, úgy tudom, ő Mohácson van. — S a többiek? — Nem tudom, semmit nem tudok — mondja zokogva. Rozália szintén jól beszél magyarul. Ő férjével és három gyermekével indult útnak. Színes fonalakból pulóvert kötöget, férje a rádió mellett kucorog. I M • A felnőttek félnek. Eltakarják arcukat a fényképezőgép előtt. GYŐRÖTT, HALASON IS . .. Kitárult a Pető Intézet kapuja Pető András magyar orvospedagógus kezdett foglalkozni a világon elsőként a központi idegrendszer sérülése következtében mozgássérült gyermekek azóta konduktív nevelés néven elterjedt — sokoldalú személyiségfejlesztésével. A professzor alapeszméjének lényeges eleme, hogy nem a gyermek csökkent képességeihez igazítja a környezetet és a követelményeket, hanem a mozgássérült fejlesztését tűzi ki célul, hogy élete során képes legyen a társadalmi elvárások teljesítésére. Az elmúlt évtizedekben Pető András gyógyító-nevelő módszere szerte a nagyvilágban is ismertté vált. Hazánkban a Nemzetközi Pető Intézet ápolja és teszi közkinccsé a professzor pedagógiai örökségét. Az intézet munkájáról az MTI-Press kérdéseire dr. Balogh Erzsébet, a főigazgató orvoshelyettese válaszolt. Egy időben 520 gyermek —- Milyen korú gyermekek gondozását-nevelését vállalják ?- A gyermekambulancia féléves kortól óvodás korig fogadja a gyermekeket. A csoportos foglalkozásokon a konduktorok a gyermekeket különböző mozgások, helyzetváltoztatások gyakorlására, a játékkészség kialakítására, beszédre késztetésre és az életkornak megfelelő étkezési szokások elsajátítására tanítják. Óvodánkban a három- és hatéves kor közötti bentlakó gyermekekkel foglalkoznak. Az óvodai nevelés egyik fontos célja az életkornak megfelelő ismeretek, készségek kialakítása mellett az, hogy $ fejlettségi szinttől függően a gyerekeket felkészítse az iskolai tanulásra. A gyakorlóiskolában folyó munka a magyar általános iskolák oktatási-nevelési követelményeihez igazodik, de a feladatokat a konduktív pedagógia eljárásaival, eszközrendszerével valósitja meg. Az oktatás és a nevelés szoros egységet alkot, s az iskolában a csoportos, kiscsoportos és az egyes gyerekekkel való foglalkozások egyaránt helyet kapnak. Egyébként az intézet fejlődésére csupán egy adatot említek. Nem Andrásfalvy Bertalan jelenlétében hangzottak el a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, október 20-ai konferenciáján, az egész pedagógustársadalmat elítélő és sértő kijelentések. A miniszternek ugyanis — miután beszédét megtartotta —, távoznia kellett a tanácskozásról — közölte Havasi János, a művelődési minisztérium szóvivője azon a sajtótájékoztatón, amelynek témájaként előzetesen a könyvkiadás és a könyvkereskedelem privatizációját jelölték meg. A könyvszakma helyzetét elemezve a sajtótájékoztatón a tárca szakemberei kifejtették: A művelődési minisztérium — látva, hogy a végelgyengülésben szenvedő magyar könyvkiadás és könyvterjesztés bajait a költségvetésből nem lehet orvosolni — a könyvszakma privatizációját sürgeti. A szociális piacgazdaság viszonyai között működő, piaci elemekkel is bíró egészségügyi rendszert kíván megvalósítani a népjóléti tárca —jelentették ki a Népjóléti Minisztérium sajtótájékoztatóján. Az új egészségügyi és szociális rendszer megvalósításának fontos állomása a meglévő struktúrák felülvizsgálata. Hiszen — mutatott rá az államtitkár—például a minisztérium felépítése is az évtizedekkel Míg korábban, a hatvanas években a Villányi úti, 80 személyre tervezett intézetben zsúfolt és mostoha körülmények között 100-110 mozgássérült gyermekről gondoskodtunk, napjainkban az 1985-ben átadott Kútvölgyi úti nemzetközi intézetben már 520 fiatal nevelésével foglalkozunk. Emellett zajlik a felnőtt bejáró mozgássérültek induktív nevelése. Utógondozás a család bevonásával — Mi történik a gyerekkel, ha betölti a 14. életévét? — Az intézetből való távozással a család és az intézet kapcsolata nem szűnik meg. Az utógondozási csoport egészen a munkába állásig nyomon követi neveltjeink életútját. A csoport rendszeres időszakonként az intézetbe invitálja a gyermekeket és a szülőt, s ezeken a találkozókon, foglalkozásokon sok mindenre mód nyílik, köztük tanulási, beilleszkedési zavarok leküzdésére, átmeneti visszaesések kijavítására. Érdemes még két szervezeti egység, a Szülők Iskolája és a Bentlakó Mamás Csoport munkáját megemlíteni, hiszen ezeket elsősorban a vidéken élő, súlyos mozgássérült gyermekek ellátására szerveztünk. Az előbbi havonta, évi 4- 6 alkalommal, az utóbbi pár hetes, hónapos — édesanyával együttes — bentlakással nyújt lehetőséget a konduktív nevelés alkalmazására a fővárostól távol élő mozgássérültnek és családjának. Vidéken: konduktorcsoportok — Vidéken dolgoznak-e konduktorok, s az intézet hogyan segíti őket? — Hazánkban 1963-ban kaptak főiskolai oklevelet az első konduktorok, és a hetvenes évek végén kezdtek vidéken dolgozni. Családi, személyes kapcsolatok révén álltak munkába kórházi osztályokon, iskolákban, állami gondozottak intézeteiben, nevelési tanácsadókban. Bejelentették még, hogy a minisztérium a könyvszakma megmentésére a Magyar Könyv Alapítvány létrehozását tervezi. Ez egyes művek, könyvsorozatok, folyóiratok kiadásához nyújtana támogatást; elősegítené szépirodalmi alkotások létrejöttét valamint a piacképes könyvkiadás és a piaci körülmények között működő könyvkereskedelem kialakulását, megerősödését. Az alapítvány törzsvagyonának biztosítására több lehetőség is adódhat, ám leginkább megvalósíthatónak az látszik — szögezték le a tárca illetékesei —, ha a könyvszakma vállalatainak kezelésében lévő állami ingatlanok a Magyar Könyv Alapítvány tulajdonába kerülnének. Erről azonban a kormány fog dönteni, hangzott el a sajtótájékoztatón. ezelőtti állapotokhoz igazodik. Történtek ugyan módositások, jelenlegi formájában azonban az intézmény nem állja meg a helyét a piacgazdaság viszonyai között. A közelmúltban tett egyesült államokbeli látogatása során ezért Jávor András az amerikai egészségügyi tárca segítségét kérte a Népjóléti Minisztérium új struktúrájának kialakításához, a minisztérium szervezeti felépítésének átvilágításához. Az első vidéki konduktív nevelési intézet Kiskunhalason nyílt meg 1982-ben. Különlegessége abban áll, hogy a Pető-féle konduktív nevelést, amely pedagógiai módszer, kórházi telephelyen valósították meg, hiszen a városi kórházban jött létre a mozgássérültek nevelőintézete. A halasi Pető Intézet 40 gyermekkel foglalkozik, de az ambulanciára bejáró mozgássérültek száma ennél jóval több. Napjainkban a konduktív nevelés legjobb vidéki gyakorlatát az jellemzi, hogy a megyeközpontokban, a megyei kórházakban 5-6 főből álló konduktorcsoportunk foglalkozik mozgás- sérült gyerekekkel. Az effajta csoportos munka lehetőséget nyújt arra, hogy a legkisebb korú gyermektől a legnagyobbig komplex nevelést kapjanak a rászorulók. Ilyen jó felkészültségű és eredményes konduktorcsoport dolgozik Győrben. A csoportokon kívül 15 megyében munkálkodik még konduktor. A magányosan dolgozó konduktor eredményeinek nem a rátermettség és képzettség, hanem a feltételrendszer hiánya és a csoport- munka megvalósításának lehetetlensége szab határt. Intézetünkben a hálózatfejlesztési osztály áll kapcsolatban a vidéki konduktorokkal. Szaktanács- adással, továbbképző előadásokkal segíti munkájukat. Arra is lehetőség van, hogy maguk a konduktorok jelöljék meg a továbbképzés témáját, irányát, a szervezett találkozók mellett gondjaikkal, szakmai problémáikkal az intézet valamennyi munkatársát felkereshetik, konzultálhatnak velük. 75-en felsőfokon tanulják — Szeptembertől az intézetben önálló főiskolán folyik a konduktorképzés. Milyen az érdeklődés a képzés iránt? — Hetvenöt elsőéves hallgató kezdte meg tanulmányait szeptemberben, őket 430 jelentkező közül válogattuk ki. Nemcsak érettségizettek vannak a jelentkezők között, de olyanok is — tanárok, és tanítók —, akik második diplomát akarnak szerezni. Egyébként a konduktorjelöltek jelentős többsége nő, a férfiak aránya mindössze 2 százalék. Az idén külföldi fiatalt nem tudtunk felvenni az első évfolyamra, ennek ellenére most is 47 külföldi diák tanul nálunk. Érdekességként említem, hogy sok-sok évvel ezelőtt az első külföldről jött konduktorjelölt egy japán fiatalember volt — mondotta befejezésül dr. Balogh Erzsébet főigazgató-helyettes. Kiss György Mihály Amit soha nem merünk megkérdezni Antit a nők mindig szerettek volna megkérdezni a férfiaktól, de soha nem merték, és amit a férfiak szerettek volna megtudni a nőkről — íme a svéd Aftonbla- det magazin összeállítása. A 100 kérdésből csupán néhány jellemzőt ragadtunk ki. A nők például szeretnék megtudni a férfiaktól . . . miért gondolják, hogy a nők örülnek, ha egy férfi utánuk fütyül az utcán? . . . miért kell mindig csodálni a férfiakat, ha ők főznek ? . . . honnan gondolják, hogy a nők mindig tudják, hová tették ők a kulcsukat? . . . miért nem borotválják a lábukat ? . .. miért mondják a legkisebb meghűlésre is, hogy súlyos betegek ? . . . miért mondják mindig azt, hogy jobban tetszenek nekik a nők smink nélkül, ugyanakkor Madonnát vagy Marilyn Monroe-t bámulják? Magyar Könyv Alapítvány Szerkezetátalakítás előtt az egészségügy
