Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-26 / 277. szám
6. oldal, 1991. november 26. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Gazdasági közérzet* TALLÓZÓ Kisipari jövendőmondó* Úgy látszik, a piacgazdaság az okkult tudományok virágzásának is kedvez. Annyi lett hirtelen a kártyavető, tenyérjós, jövendőmondó, mint égen a csillag. S hogy honnét bújtak elő — az ördög tudja. Az ország egyik hivatásos jósnőjét, Varjasi Évát kerestem fel. — 14 éves korom óta jósolok — meséli. — Egy öregasszony „fedezett fel”, később derült ki, hogy a Tolnai Világlapja jósnője volt. — On volt az első adófizető jósnője az országnak. Mit kezdett Önnel az APEH? — Két és fél éve dolgozom legálisan, az engedélyt az akkori Művelődésügyi Minisztériumtól kaptam. Az adóhivatal négyszer módosította a besorolásomat, míg végül kiötölte a „személyiségelemző kisiparos” kategóriát. Egy éve pedig vállalkozó jósnő vagyok. — Ez kedvezőbb? — Semmiképp, éppen az adózás miatt. De az előbbi besorolásomat megszüntették. — A páciensei nyilván hiszékeny, iskolázatlan emberek ... — Meg fog lepődni. A vendégeim 90 százaléka diplomás, járt már nálam pap is. Kerestek Amerikából, sőt Brazíliából is. A hozzám fordulók 50 százaléka pedig vállalkozó. — Mennyi a tarifája egy-egy félórának? — Szeptember elsejétől 500 forintról 700 forintra kellett emelnem. Magas a rezsim, hiszen szolgáltatásokat is nyújtok. Amíg vár a vendég, megkínáljuk kávéval, teával, cukorkával, s közben nézheti a tévét is. — Fáradtnak látszik, kimerítő munka lehet. — Rengeteg energiát veszítek a beszéddel. Napi 4-5 vendégnél többet nem is tudok fogadni. Nehezebb kipihenni, mint a fizikai munkát. Egyébként máris töröm a fejem egy újabb vállalkozáson. — Mit tesz egy ilyen dilemma előtt a jósnő ?- Belenézek a kártyáimba, és elmegyek az asztrológusomhoz. Németh Ildikó * Közli: a Cash-Flow novemberi száma. Továbbra is kérdés: forintban vagy konvertibilis valutában érdemes-e takarékoskodni? Másfél-két évvel ezelőtt sokan úgy' gondolták, lényegesen biztosabb a dollár vagy a márka a forinttal szemben, hiszen a gazdasági válság akkoriban nagyon fenyegetett és a szakemberek közül sokan 50^100 százalékos inflációt jósoltak. A fogyasztói árak emelkedése azonban elmaradt az ilyen túlzó jóslatoktól, s így ebben az időszakban végül is nem jártak rosszul, akik forintban takarékoskodtak. A takarékbetétek kamatai, ha késve is, de lépést tartottak az inflációval, ugyanakkor a külföldi valuta ára kevésbé nőtt, fekete árfolyamuk pedig még jobban a várt szint alá került. Ez a tanulság sokakat arra késztetett, hogy külfoldivaluta-megtakarításaik egy részét forintositsák, illetve újonnan keletkezett jövedelmüket ne váltsák át —netán illegálisan — más pénzre. A helyzet azonban novemberben bizonyos mértékben megváltozott. Részben azért, mert a kormány minden korábbi ígérete ellenére november elején meglepetésszerűen — igaz nem túl drasztikusan — 5,8 százalékkal leértékelte a forintot a konvertibilis valutákhoz képest. De lényeges és ennél jelentősebb változás: Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kilátásba helyezte, hogy ez volt az utolsó nagy leértékelés, a jegybank ugyanis a jövőben rugalmas, vagyis piaci árfolyam-politikára tér át. Mit takar a „rugalmas árfolyam-politika” ? Ebben az esetben ismét felmerül a pénztulajdonosok számára: mit válasz- szanak? A biztosabb, de még mindig olcsóbb kamatozású külföldi valutákat, vagy a forintot, amely egy darabig még magasabb kamatot ígér, ám várhatóan nagyobb mértékben is inflálódik? Sajnos, még túl sok a bizonytalansági tényező ahhoz, hogy egyértelmű választ tudA konjunktúrabarométer, amely az ipari termelőcégek helyzetét és rövid távú kilátásait együtt tükrözi, a nyári mélypont után látványos lendületet vett. Ez alapján azonban — sajnos — még nem állíthatjuk, hogy a konjunkturális fellendülés kezdeténél vagyunk. Ehhez, ha nem is a lendület, de a tendencia fennmaradása és néhány egyéb konjunktúramutató „támogatása” szükséges. Kétségtelen azonban, hogy akadnak biztató jelek. A cégek saját helyzetük megítélésében például most októberben pesszimistábbak ugyan, mint az előző évek októberében voltak, de a nyári helyzethez képest enyhe javulást regisztráltunk, holott az eddigi tapasztalatunk inkább az volt, hogy nyártól őszig a tendencia enyhén romló. A cégek rövid távú kilátásait illetően is ez volt eddig a tipikus, azaz a júliusihoz hasonlítva októberben a válaszadók pesszimistábban értékelték a következő fél évben várható helyzetüket. Jelenleg a várakozásokban is némi javulás érzékelhető, s a két enyhe, szezonálisan nem tipikus javulás együtt emelte — a nyári zuhanást ellensúlyozva — a szezonalitással számolt barométert a tavaszi szintre. Saját helyzetét jelenleg a cégek 8 százaléka tartja jónak, s egyaránt 46-46 százaléka közepesnek, illetve rossznak. Szembetűnő a gépipar és a kohászat cégeinek átlagosnál jóval rosszabb, illetve a vegyipariak és az élelmiszer- ipariak jobb helyzete. Javuló saját helyzettel a cégek 11, romlóval 33 százaléka számol, a többség (56 százalék) szerint helyzete a következő hat hónapban alig változik. A kohászat és a gépipar termelőinek válaszai tükrözik, hogy nincsenek túl a válságon: válaszaKanadában fogják készíteni az új ukrán fizetőeszközt — közölte az előállítással megbízott ottawai Canadian Bank Note Co. nevű vállalat képviselője. A 36 millió dollár értékű megállapodás értelmében a junkadni. Bár az MNB illetékesei kinyilvánították, hogy áttérnek a rugalmasabb árfolyam-politikára, arról azonban semmilyen részletet nem közöltek: az új árfolyam-mechanizmus miként fog működni? Az elmúlt években ugyanis — a sorozatos forintleértékelések ellenére — a magyar valuta reálértékben felértékelődött. Ez az, ami a megtakarítók számára hasznos volt, előnyösebb, mint ha a külföldi szilárdabb valutákat választották volna. Ebben az esztendőben Magyarországon a fogyasztói árak 34-35 százalékkal emelkednek. Ugyanakkor a forint árfolyama januárban 15 százalékkal, novemberben pedig közel 6 százalékkal csökkent. Hasonló politikát folytatott a MNB az előző esztendőben is. Nem lehet azonban tudni, hogy mindezt a következő években is folytatni tudja-e a Magyar Nemzeti Bank. Ha változik is a gyakorlat, és véletlenül, számos előre nem látható, illetve többé-kevésbé látdóik 54, illetve 43 százaléka prognosztizál további romlást. Az átlagosnál kedvezőbbek a kilátások a vegyipari és a könnyűipari cégek számára. A magyar gazdaság helyzete a válaszadók 79 százalékának megítélése szerint rossz, a helyzetértékelés az előző negyedévhez viszonyítva sem nem romlott, sem nem javult igazán. A következő fél évben javulásra 5, stagnálásra 55, romlásra 40 százalék számit, a nyári arányokhoz hasonlítva 11 százalékponttal csökkent a romlást, és nagyjából ugyanennyivel emelkedett a stagnálást vávállalat 1,5 milliárd bankjegyet nyomtat. A vállalati illetékes elmondta: egyelőre nem tisztázott az új ukrán bankjegy neve; a jelenlegi két változat az ukrán dollár, illetve a grivna. ható ok miatt mégsem szilárdul meg a gazdaság, akkor nagyon könnyen pórul járhatnak a forintban takarékoskodók. Nagy a bizonytalanság Meglehetősen nehéz kiszámítani, hogy mi történik a jövőben a Szovjetunióban, s azt is nagyon kevesen látják előre, hogyan oldódik meg a jugoszláviai válság. A szovjet és a jugoszláviai események nagy mértékben módosíthatják Magyarország jövőjét. A játszma továbbra is kétesélyes. A pesszimisták mindenesetre továbbra is a dollárra, a márkára és a svájci frankra szavaznak. Ez meg is látszik a bankoknál folyamatosan növekvő lakossági devizaszámlákon. Azok, akik vállalkoznak, akik forgatják a pénzt, rövid távon mindenképpen a forint mellett teszik le a „garast”. Más kérdés, hogy tartós megtakarításaikkal, felhalmozódó vagyonukkal mihez fognak kezdeni, ha annak értékét szeretnék megőrizni, netán gyarapítani. rók aránya. A gazdaság egészére vonatkozó ítéleteikben most sincs említésre érdemes különbség az egyes ipari ágazatok cégei között — némi hajlam ugyan fellelhető arra, hogy a saját helyzetre és kilátásokra vonatkozó értékelést vetítsék ki, azaz az átlagtól azonos irányban térjenek el mind a saját, mind az egész gazdaságra vonatkozó értékelésükben. * A KOPING-DATORG ipari konjunktúratesztjének eredményeiből, amelyek az év III. negyedére vonatkoznak. ÜJ UTAKON A MCDONALD’S Hamburger helyett pizza és koktél? A McDonald’s, az Egyesült Államokat, majd a világot behálózó gyorsétterem-hálózat az első és — sokáig — a legsikeresebb volt a maga nemében. A vetélytársak azonban mind veszélyesebbek s miközben a McDonald’s sorra nyitja meg hagyományos hamburgerétkezdéit a legújabb piacon, Közép-Kelet- Eürópábán. Amerikában máTC (.forradalmi" újításokat kell bevezetni, hogy csökkenő forgalommal és a konkurenciával küzdő McDonald’s talpon maradhasson. Igaz, hogy Moszkvában van a cég legnagyobb forgalmú üzlete, de másutt nem kígyóznak sorok a McDonald’s-ok előtt és az amerikai Business Week legutóbb a „McRizikósék” címet adta az óriás cégről szóló beszámolójának. Míg a 80-as évek végén még évi átlagban 14 százalékkal nőtt a hazai étkezdék tiszta jövedelme, az elmúlt néhány esztendőben nem volt növekedés, s így nem csak a tulajdonosok aggódnak, hanem az anyavállalat is, amelynek a márkanévért, a know-how-ért a bérleti díjat űzetik — részben a forgalom százalékában. Az okok elemzése tanulságos, hiszen az amerikai életforma változásai idővel átterjednek Európára. Mint kiderül, 18 millió amerikai étkezik ugyan naponta McDonald’s-éknál, de míg egy évtizede csak 20 százalékuk vitte magával az ételt, napjainkban kétharmaduk. Ami azt jelenti, hogy feleslegessé válnak a tágas, sokférőhelyes éttermek, amelyeket javarészt hiába fűtenek-hűtenek-világítanak arról nem is beszélve, hogy az elvitt élelmiszerhez lényegesen több (ingyenes) csomagolóanyag jár. A másik tanulság: helytelen volt, hogy a hálózat az elmúlt években az inflációt meghaladó arányban emelte az árakat s a hajdan a legolcsóbbnak számító gyorsétterem immár nem volt az. A konkurencia, természetesen, nem hagyta ki a lehetőséget és sok vevőt elcsábított. Ami annál is köny- nyebb, mivel hamburger és hamburger között, a fantázianevektől eltekintve, nincs igazán különbség. Azaz mégis: McDonald’s-ék tavaly, alkalmazkodva az amerikaiak mind egészségesebb táplálkozási szokásaihoz, sikerrel vezették be a csaknem zsírmentes hamburgert. Az egészségre való apel- lálás tehát a jövő egyik útja, s ehhez készülnek a további tervek: háttérbe a hizlaló hasábburgonyával, jöjjön a gyümölcssaláta, nyers répa, a (bőrtelenített) sült csirke. A McDonald’s-étlap lehetséges újdonságait egy-egy városban próbálják ki, kísérletezve a többi között az Egyesült Államokban népszerű olasz konyhával: pizzákkal, lasagne-vel is. A másik nagy kezdemény: bevezetni olyan, otthonosabb éttermeket, ahová nemcsak reggelit-ebédet bekapni, hanem vacsorázni jön a család. Ahol pincér szolgál fel — szeszes italokat is. S ahol természetesen többet költ a vendég. Ötletben tehát nincs hiány és reklámban sem: McDonald’s-ék évi reklámköltségvetése egymilliárd dollár körül van ... S miközben Amerikában megnyílnak majd az újfajta McDonald’s-ok, amelyek talán igencsak hasonlítanak majd egy szokványos, szolid étteremre, a nagyvilágban tovább hódít a hamburgerbirodalom: eddig 53 országban 3 355 McDonald’s üzemel. Tekintettel arra. hogy egyedül az Egyesült Államokban 2 300 üzlet működik — néhány évtizedre előre adott még a fejlődési lehetőség. Heltai András Washington A FORINTLEÉRTÉKELÉS KÉRDÉSE: Forintban vagy valutában tartsuk pénzünket? • Idén jobban járt, aki forintban tartotta megtakarilasat. MUSTRA — Ötös pont a megjelenés, így nézzen ki, persze mindig pöttyös nyakkendővel ... (A Figyelő Menedzserszerződések című cikkének illusztrációja, now 14-ei szám.) f, FŐSZERKESZTŐJÉNEK /!** ROVATA Bent vagyunk a tojásban? Peches az emberiség: nem a nyúl tojja a húsvéti tojást. Mert ha a gyáva nyúl lenne a „tettes”, akkor tán olcsóbb volna. Igaz, ez nem teljesen igaz. Nyúlügy- ben is folyik az állóháború. Sokan úgy vélekednek, hogy kitört idehaza — nem is akármekkora külföldi segédlettel — a nyúlháború is. Erről, persze, a nyuszi tehet a legkevésbé, ám hogy ki, vagy mi az igazán gyáva? Nos, ezt bizony igen nehéz kideríteni. Szóval a tojás. Ismerőseim mesélték, akadt olyan hely országunkban, ahol tizenkét forintot is megpróbáltak elkérni egy darabért. Kevés híján verekedésre került a sor. Még szerencse, hogy nem a kofa meg a kuncsaft, hanem csupán néhány tucat tojás tört ri- pityomra. Szóval a tojás. Az illetékes szakminisztérium szerint a tojás termelési költsége legföljebb négy forint. (Mielőtt termelők tucatjai nekem esnének, sietek leszögezni: a minisztérium szakértője szerint. . .) És a fönnmaradó pénz? A két, három, négy, öt forint plusz? Fizesse meg a fogyasztó?! Éxportáljunk? Eladjunk idehaza? Termelési válság? A kereskedelem válsága? Végső soron egyremegy. Drága és kész — mondhatná a háziasszony. Nem, nincs kész! Mert ez idáig csupán a hazai tyúkok termelvényéről beszéltem. Mi történik akkor, ha bejön az importtojás? Könnyű megmondani: jóval olcsóbban jön, mint a hazai ár. Honnan? A szakminisztérium illetékese nem fenyegetésképpen, de azt találta mondani: Szlovákiából. Menten letörhető a hazai tojásár ... Ám nem csak Szlovákia van a világon, és nem csak tojás. Számos mezőgazdasági cikkünknek versenyre kell kelnie Európával a Közös Piacon, Amerikában, Ázsiában. Bent leszünk-e akkor, közös piaci tagként, a tojásban? Magyarán: tudunk-e akkor is drágítani árat, ha tucatnyi országgal versenyzőnk, tucatnyi vagy még több országgal, agyontámogatott piacokkal, kevésbé támogatott magyar termékekkel? Nem kéne most KÖZÖS-en kigondolni valamit? Megelőzhető-e a nagyobb stressz? Nehogy aztán úgy törjön össze szándékunk a versenyben, mint tojás az aszfalton ... HA HITELT KÉRÜNK . . . Mi is a „saját erő”? I’iacosodó, szavakban már vállalkozásbarát és a vállalkozókat ösztönző világunkban mind többen szorulunk hitelfelvételre abból a célból, hogy elképzeléseinket valóra válthassuk. Ám aki már tárgyalt ilyesmiről pénzintézetekkel, az tapasztalhatta: a hitellehetőségeket könnyen hirdetik, de annál nehezebben adják a hozzájuk fordulóknak. Az első kérdés rendszerint az: mennyi saját erővel tudja megtoldani a vállalkozó az igényelt kölcsön összegét? — Ez valóban így van — ismeri el Bokor Csilla, az Agrárkamara jogi szakértője a Falutévé riporterével.foly^ tatott beszélgetés kezdetén. — A saját erő megléte főként a beruházási hiteleknél fontos, s azt rendszerint a kért hitel 15—50 százalékában szokták meghatározni. Mi lehet a saját erő? Az általános hiedelemmel szemben nem csupán készpénz, bár persze elsősorban az a fontos. Ám lehet már beinvesztált készpénz is, azaz bármilyen megvásárolt eszköz, felépítmény, épület, gép, amit a vállalkozó már korábban — a saját vagyonából — megvásárolt. — Bevihetjük a lakásunkat, a kocsinkat is saját erőként a vállalkozásba ? — Ezek az értékek, sajnos, nem felelnek meg a saját erő fogalmának, mert annak csak a beruházáshoz szükséges, vagy az adott tevékenységhez kellő eszközök nevezhetők. Az autó, a lakás és más nagyobb értéket képviselő személyi tulajdonok, mint a hitel fedezete jöhetnek számításba és ez a másik nagyon nagy kérdés. A bankok ugyanis az általuk folyósított hitelekre rendszerint 100—200 százalékos fedezetet szoktak kérni. Mi is jöhet tehát fedezetként szóba? Legelőször is: az ingatlan, de csak akkor, ha forgalomképes, pél- 4ául eladható telek, vagy olyan ház, amely nem lakott, például üdülőnek használják. Vagy második ház, ha pedig saját tulajdonú, ám lakott házról van szó, akkor a hitelre számítónak mindenképpen befogadónyilatkozatot kell kérni valakitől arra az esetre, ha majd a házat az adósság törlesztése fejében értékesíteni kellene. Ez egyébként egy nagyon veszélyes megoldás. — Bizony, ettől sokan megijedhetnek, hiszen fennállhat a veszélye annak, hogy földönfutóvá válnak . . . Nincs a hitelfedezetre valamilyen áthidaló megoldás? — De van, hiszen nem csak ingatlant tudnak fedezetként elfogadni a bankok. Megfelel ugyanennek a célnak bármilyen értékpapír, amit letétbe helyeznek a pénzintézetnél. . . Deviza- számla, amit le kell kötni a banknál és fel kell a banknak ajánlani. Forintbetétet is elfogadnak a bankok, készfizetőkezességet, bankgaranciát is. Sőt, még nemesfém tárgyak, különféle értékes festmények letétét is. Ezenkívül elfogadhatnak gépeket, eszközöket, készleteket zálogul lekötve. A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI 1991. november 25., hétfő Érvényben: 1991. november 26. Vételi Közép Eladási Devizanem árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 13854,04 13867,91 13881.78 Ausztrál dollár 6103,11 6109,22 6115,33 Belga frank 236,77 237,01 237,25 Dán korona 1255,48 1256,74 1258,00 Finn márka 1799,44 1801,24 1803,04 Francia frank 1427,62 1429,05 1430,48 Holland forint 4331,23 4335,57 4339.91 ír font 13020,79 13033,82 13046,85 Japán yen (1000) 602,96 603,56 604,16 Kanadai dollár 6773,60 6780,38 6787,16 Kuvaiti dinár árfolyamjegyzés szünetel Német márka 4882,17 4887,06 4891,95 Norvég korona 1238,23 1239,47 1240,71 Olasz ura (1000) 64,48 64,54 64,60 Osztrák schilling 692,92 693,61 694,30 Portugál escudo 55,02 55,08 55,14 Spanyol peseta 76,11 76,19 76,27 Svájci frank 5489,32 5494,81 5500,30 Svéd korona 1332.47 1333,80 1335,13 Tr. és cl. rubel 2747,25 2750,00 2752,75 USA-dollár 7707,01 7714,72 7722,43 ECU (Közös Piac) 9920,20 9930,13 9940,06 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTA- BANKJEGY- ÉS CSEKK-) ÁRFOLYAMAI Érvényben 1991. november 26—29-éig Pénznem Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Finn márka Francia frank Görög drachma a) Holland forint ír font Japán yen (10001 Kanadai dollár Kuvaiti dinár Német márka Norvég korona Olasz lira (1000) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona USA-dollár ECU (Közös Piac) Vételi Eladási árfolyam 100 egységre, forintban 13451,87 14283,95 5925,94 6292,50 229,90 244.12 1219,04 1294,44 1747,20 1855.28 1386,18 1471,92 41,55 44.11 4205.50 4465,64 12642,81 13424.83 585,45 621.67 6576,97 6983,79 árfolyamjegyzés szünetel 4740.45 1202.29 62,60 672,80 53,43 73.90 5329.97 1293.79 7483,28 9632,23 a) A bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: Görög drachma 42,79 5033,67 1276.65 66.48 714,42 56,73 78.48 5659.65 1373,81 7946,16 10228,03 42,87 Ukrán dollár?
