Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-19 / 271. szám
6. oldal, 1991. november 19. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC RENDSZERVÁLTÁS A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARÁBAN Fejéről a talpára 9 A .Magvar Gazdasági Kamara részt yesz a külkupcsolatok alakításában. A napokban a megyei kamara vendége volt a pakisztáni nagykövet. Képünkön: Bessenyi István cs Khalid Amir Khan. (Fotó Galambos Sándor) A nemzetközi szövetségbe sem vették föl — ez mindent elmond a Magyar Gazdasági Kamara előző rendszerbeli szerepéről, lehetőségeiről. A központi irányítású gazdaságban egyike volt a számos hazai gittegyletnek. Bessenyi István, a Dél-Magyarországi Gazdasági Kamara társelnöke, a megyei kamara elnöke igy jellemzi a múltat. Tavaly ilyen tájban a rendszerváltás szellemében fejéről a talpára állították a szervezetet, amely immár alulról fölfelé építkezik, hat régióra alapozva, párttól, kormánytól függetlenül tevékenykedhet. — A társelnök mégsem elégedett. Mi az oka? — A kamara messzi nem tölti be azt a funkciót, amelyet a piacgazdaságú országokban betölt. Ennek több oka van, például az, hogy nálunk még nincs igazi piacgazdaság. — Mivel a legutolsó kiadású köz- gazdasági lexikonban sincs ilyen címszó, megkérdem: mire is hivatott a gazdasági kamara? —Részben arra, hogy a kormány előtt képviselje az egyes szakmák, ágazatok érdekeit, közvetítse a fejlődésük gondjait, felvázolja az egészséges előrehaladás perspektíváját, jelezze az akadályokat és javaslatokat dolgozzon ki ezek elhárítására. Ehhez rengeteg szakértő áll rendelkezésre: valamennyi tagvállalat vezetői. Ilyen módon a kamara fontos információforrás a kormány számára a gazdaság mindenkori állapotának pontos ismeréséhez, A kamara nem ellenzék, de a szakágak érdekeit körömszakadtáig védi, ha szükséges. A jogalkotásban, az ágazatokat érintő jogszabályok meghozatalánál ott kell lennie a véleményének, nem lehet minket mellőzni. Mindez, persze, még főként a jövő és nem a jelen. A Magyar Gazdasági Kamara képviseli a tagvállalatokat a külföld irányában, a szervezet hivatott a hazai cégek „beazonosítására”, a róluk történő informálásra. Szakembertalálkozót, oktatásokat szervezünk, igyekszünk segíteni abban, hogy a hazai cégek partnerei tudjanak lenni a nyugatiaknak. — Mi hátráltatja a szervezet kibontakozását? — A kamara a tagdíjakból teremthetné meg azokat az anyagi alapokat, amelyek például egy valódi adatbank létesítéséhez és működéséhez kellenek. Édeskevés a befolyó pénz a feladatokhoz képest. A megyében például körülbelül ötven vállalat, vállalkozó tagja a szervezetnek. Sokan nem értették még meg, hogy a nyugatiakhoz hasonlóan tekintélyes gazdasági kamarára milyen nagy szükség van. Most már, miután a nemzetközi szövetségbe fölvették az MGK-t, keresnek bennünket a partnerek, s ez nagyon jó dolog. Viszont még nem vagyunk elég erősek; sokan azt mondják: mit kapok én a kamarától, ha belépek? — Mit kapnak a tagok ? — Még korántsem azt, amit reményeim szerint öt év múlva kainak. Azonban például a szanálás elleni védelmet — mint ez már megtörtént—hiába várják tőlünk, a kamarának nem ez a feladata, s nem is személyek megvédése. Információözönnel szeretnénk a tagcégeket elárasztani, amelyeknek hasznát látnák. De az információ drága áru. A magas színvonalú szolgáltatáshoz pénz kell, tagság, tagdíj. Nehezíti a dolgunkat, hogy rengeteg szakszövetség alakul. Sokan ezekbe lépnek be és nem a Magyar Gazdasági Kamarába, pedig előbb ezt kellene megerősíteni, hiszen az alszö- vetségek csak erős kamarától várhatnak hathatós támogatást. A városi kamarákról — ilyen eddig a megyében Baján alakult — szintén azt mondhatom: kellenek, de előbb azt a nagy szervezetet kellene igazán életképessé tenni, amelyik nélkül egyetlen kis szervezet sem tud jól funkcionálni. Bessenyi István, a Konzum Kereskedelmi Rt. igazgatója — a kamarai tisztségeket társadalmi munkában látja el — végül is elégedett a talpára állított kamara egy ev alatti munkájával. Úgy látja, a kormány kezdi komolyan venni az MGK-t, tárgyaltak a pártok vezetőivel, tehát van elmozdulás a kívánt irányba. A gazdaság fejlődését nem előzhetik meg, türelemmel kell munkálkodniuk, s beérnek a gyümölcsök —vallja a tapasztalt szakember. — a.tóth — Az élelmiszer-gazdaság kilátásai Az Értéktőzsde az adórendszerről — Az agrárgazdaságban jövőre megkezdődik az átalakulás, gyorsulhat a privatizáció, és van esély arra, hogy megindul a földforgalom — hangoztatta Szerdahelyi Péter, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára az élelmiszer- gazdaság jövő évi feltételrendszerét ismertető tájékoztatóján. Az idei év tapasztalatait összegezve a helyettes államtitkár elmondta: a növénytermesztési ágazat még a tavalyinál is tíz százalékkal többet produkált, s így valamennyi területen értékesítési gondokkal kell megküzdeni. Az állattenyésztés 6-8 százalékkal visszaesett, azállatállomány minden tekintetben csökkent. A termelők egész éven át pénzszűkében éltek, nyomja őket a magas kamatláb, amit szinte lehetetlen kigazdálkodni. 100-150 gazdaság vár csődeljárásra. A tárca megítélése szerint jövőre 13 millió tonnára kellene csökkenteni a gabonatermést. A piac visszalépésre kényszeríti a cukorrépa-termesztőket és a szőlőtermesztőket is. Jövőre a vágóállattermelést további csökkenésére számítanak, s a tárca prognózisa szerint a sertés lesz keresettebb. Szerdahelyi Péter annak a véleményének adott hangot, hogy 1992-ben javulnak a mezőgazdaság piaci lehetőségei, amennyiben a közös piaci társulási szerződés és az EFTA-val kötendő szerződés tető alá kerül. Az adórendszer módosítása segítse elő a tőke eddiginél jóval szabadabb mozgását, a jövedelmeknek az értékpapírpiacra, az értéktőzsdére való beáramlását. Ezzel az adópolitika is hozzájárulhat az értékpapírok — a kárpótlási jegyek, az államkötvények, továbbá a részvények — viszonylagos stabilizálódásához. Megfontolandó az is, hogy az értékpapírok kínálatának minőségi javítását is ösztönözze az új adórendszer, mégpedig úgy, hogy a nyilvánosan kibocsátott értékpapírok kibocsátói, esetleg a tőzsdére bevezetett értékpapírok kibocsátói valamilyen vállalkozói- nyereségadó-kedvezményt kapjanak — szögezte le a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) a készülő adórendszerrel kapcsolatban közzétett előterjesztéseben. _ A Budapesti Értéktőzsde tanácsa szerint az elmúlt években a lakosság körében olyan értékpapírtípusok kerültek előtérbe, amelyek tőzsdei kereskedésre nem alkalmasak. A lakosság az értékpapírok közül a magas hozamú, árfolyamnyereséggel nem terhelt és viszonylag rövid lejáratú (ezért tőzsdei kereskedésre nem alkalmas) kincstárjegyeket, letéti jegyeket, értékjegyeket részesítette előnyben. A BÉT tanácsa szerint célszerű lenne a részvények után szerezhető árfolyamnyereséget adómentessé tenni. TALLÓZÓ Kivonul a ványa* A kormány elképzelése immár határozott formát öltött, miként kívánja az 1992. évi jövedelmeket adóztatni. Az alapelv, hogy mind a vállalkozási, mind a személyi jövedelmek adóztatása kapja vissza eredeti funkcióját, azaz a közkiadások finanszírozásához szükséges források előteremtését és ne a gazdaság szabályozását szolgálja. A tervezett adórendszer jellegzetessége, hogy a kedvezmények és a mentességek zömének kiiktatásával növeli az adóalapot, minek következtében az átlagos adóteher elosztása az eddiginél jóval egyenletesebbé válik. A jövedelem- tulajdonosok adótörvény előtti egyenlőségét, az adóterhek viszonylag egyenletes elosztását szolgálja az is, hogy a vállalkozási és a személyi jövedelmek adóterhei közelítenek egymáshoz. Az ideális megoldásokhoz azonban valószínűleg meg többévi törvénymódosítás szükséges. A jövő évtől megszűnik a vállalkozási nyereségadó és belép a társasági adó. Vagyis az egyik adónemet felváltja egy újabb, másik, amelynek kissé el is tér a filozófiája a régitől. * A társasági adó mértéke 40 százalék, de az adóalap védelme érdekében a számviteli elszámolások alapján kimutatott eredményt több tényezővel korrigálni kell. A korrekció azt jelenti, hogy — a fejlett piacgazdaságokban is alkalmazott megoldásokhoz hasonlóan—az adótörvény a számviteli törvénytől eltérően korlátozni fogja az elszámolható amortizációt, a veszteségek elhatárolását feltételekhez köti, és a lejárt, illetve a kétes követelések fedezetére képzett céltartalékokat is csak normatív mértékben lehet levonni az adóalapból. Az adótörvény által is megengedett leírások eredményeként a maihoz képest mintegy 10 százalékkal csökken az adóalap. Azért is meg kell tehát nyirbálni a kedvezményeket, hogy az állam bevételei szinten maradjanak. A ma még érvényes ványa-rendszer- ben a tevékenységhez, a szervezethez és a meghatározott beruházásokhoz kö* A Figyel* nov. 7-«i cikkének ismertetése. tődően széles körben és többféle adó- kedvezmény is érvényesül. Lássuk, mi maradna meg ezekből és mit javasol elvetni a kormány. Az adózás szabályozó szerepét a külföldi működőtöké beáramlásához fűződő érdekek miatt még két éven át fent kívánja tartani a kormány. A külföldi részvételű gazdasági társaságok tehát 1993. december 31-éig szerezhetnek a társaságiadó-kedvezményre jogosultságot. De mert a joggal rendelkezők a kedvezményt lejáratig, vagyis a megszerzéstől számított 10 évig élvezhetik, jó sok idő fog eltelni, míg ez a kedvezmény kifut a rendszerből. A külföldi befektetővel szemben — a versenysemlegesség követelményét megsértve — hátrányos megkülönböztetésben részesítik a hazai befektetőket. * A kizárólag belföldi magánszemélyek részvételével működő vállalkozások, szervezetek közül a jelenlegi feltételek szerinti lejáratig (vagyis utoljára az 1993- ban szerzett jövedelmekre) csak azok vehetik igénybe az 50, illetve 60 százalékos adókedvezményt, amelyek erre a jogosultságot ez év végéig megszerezték. A kedvezmény tervezett megvonását máris élesen bírálják a vállalkozók érdekképviseleti szervei és súlyos gazdaságpolitikai tévedésnek minősítik azt. Kétségtelen, hogy amíg a külföldi befektetőkkel működő társaságok 1993 végéig még 10 éves adókedvezményt szerezhetnek, egy ugyanilyen társaság magyar résztvevőkkel abban az évben élvez utoljára kedvezményt. És az is igaz, hogy az évről évre változó szabályok nem kedveznek a hazai magánbefektetéseknek. A kormány azt tervezi, hogy a mező- gazdasági, a kutatásfejlesztési és az egészségügyi tevékenységek adókedvezményét is megszünteti. A beruházások megvalósításához kapcsolódó adókedvezmények az ez év végéig megkezdett beruházások befejezéséig — kamatkedvezmény esetén a hitel lejáratáig — vehetők igénybe — szól a kormány határozata. És ez így is logikus, ha a tisztesség ide vonatkozó alapelvéhez tartani kívánja magát a kormány, nevezetesen, hogy már megszerzettjogosítványokat nem von vissza. A kedvezmények jó része tehát megszűnik, de a kifutási idő többeket még évekig fenntart és egyidejűleg a bevezetőben említett intézkedések is csökkentik az adóalapot. Következésképpen a kedvezmények mérséklése sem jövőre, de valószínűleg 1993-ra sem ad elegendő alapot a társasági adó általános kulcsának a csökkentésére. * A magánszemélyek jövedelemadózásában is olyan mértékű változások várhatók, amelyek új törvény megalkotását teszik szükségessé. Az alapelv itt is a kedvezmények szigorú leépítése és így az adókulcsok mérséklése. (A közreadott adótábla-változatok erre kínálnak megoldásokat, de nem lényeges eltérésekkel.) Mindettől azonban nem reméljük, hogy kevesebb adót fogunk jövőre fizetni. A költségvetési irányelvekhez készített táblákból kitűnik ugyanis, hogy az állam pontosan az általa prognosztizált infláció mértékének megfelelő, 25 százalékos szja-bevételnövekményt tervez. Vagyis, ha az összes jövedelem követi az infláció mértékét, akkor az átlagos adóterhelés változatlan marad. „Csupán” az adóterhek elosztása változik, válik egyenletesebbé. Nyilvánvaló tehát, hogy a személyi jövedelmek adóztatásának kiegyengetése azoknak lesz előnyös, akik eddig jószerével nem élveztek kedvezményeket, és azok lesznek a módosítás vesztesei, akik egy vagy több címen is jelentős kedvezményeket kaptak. (Azt pedig majd a piaci viszonyok döntik el, hogy ki mennyire tudja az árakban, illetve a béralkuban ellensúlyozni a kedvezmények elvesztésének hatását.) Szinte lehetetlen megmondani, hogy mely rétegek, szakmai és egyéb érdek- csoportok veszítenek legtöbbet a kedvezmények lefaragása nyomán. Az egyik nagy kárvallott réteg egyértelműen a szellemi tevékenységből származó jövedelmek adókedvezményét elvesztők tábora lesz. A mezőgazdasági kistermelők viszont, bár megváltozott módon, de továbbra is kedvezményesen, sőt az eddiginél még előnyösebb feltételek között adóznak. Általános, a társasági adó és a személyi jövedelemadózás alanyaira egyaránt kiterjedő törekvése a kormánynak, hogy a jövedelmeket az egyik vagy a másik helyen, de mindenképpen adózás alá vonja. Ennek érdekében például a munkáltatótól kapott természetbeni juttatások adóalappá történő minősítése az egyik átfogó cél. Például így kerül személyi jövedelemadózás alá a munkaruha pénzbeli megtérítése, a pénzben fizetett étkezési hozzájárulás, de az elképzelések szerint az autóhasználatra és az üdülésre adott költségtérítés is. Látszólag nem nagy tételek ezek, de a munkáltatók is jól kiismerték az ezekben rejlő lehetőségeket és fizetésemelés helyett elkezdtek ilyen címeken, de például szociális segélyek cimén is jókora pénzeket osztogatni. Sebők Emília „Ml AZ, PEMBROKE? MÁR MEGINT MEGPRÓBÁLT DÖNTÉST HOZNI?' FŐSZERKESZTŐJÉNEK ROVATA Telekupec Nagyon tetszik az elnevezés: TELEKUPEC. Ezt pályázaton nyerte néhány hónapja a Falutévé egy kedves nézője. Ugyanis arra gondolt a szerkesztőség: mivel tömérdek levelet kapunk az ország minden tájáról, sőt külföldről is, hogy tudniillik hozzunk össze partnereket üzleti ügyekben, nos, ezért az új szolgáltató rovat. A pályázat arra vonatkozott, hogy küldjenek a nézők névötleteket a — máskülönben keres-kínál rovatot jelentő — szolgáltatás népszerűsítésére. Hát küldtek! Százával jöttek a levelek. Gondolom, nem csupán azért, mert tízezer forintos díjat is kitűztünk a győztesnek. Nem. Talán azért is, mert tetszett a játék a résztvevőknek, tetszett az, hogy ők maguk is alakíthatják a műsor tartalmát, tetszhetett az is, hogy talán sok kedves nézőnk maga is sokat lótott-futott 1 ügyeit, üzleti kapcsolatait intézve. >■. Nos, november második felében J: megindult a Falutévében a TÉLÉ- X- KUPEC. Ebben az ügyben szíve-uk sen együtt dolgozunk mindenkivel.*71' Segítőnk a Magyar Mezőgazdaság^' című hetilap, amelynek telefonjátzik és telefaxát minden áldott nap lát hatják a nézők a műsor képernyő jén. íme hát a Petőfi Népe Olvasói nak is a két szám. Telefon: 1-114- 264, fax: 1-122-433. Hogy mit kereshetnek és kínáar. hatnak a nézők? Mindent, ami kereskedelmi élettel kapcsolatodig A műsor nem csupán terméked^' árut, mezőgazdasági avagy iparín- cikkeket keres, illetve kínál, haneií^ ' akár szolgáltatást is. A számok feR hívása után összehozhatok a part- 5-' nerek. A Falutévé ugyan nem közli ® a partnerek kívánságát, ám a fel- ajánlás vagy a keresett cikk olvas- ‘t ható a Magyar Mezőgazdaság hasábjain hétről hétre. Kedves leendő TELEKUPEC partnerek, kívánjuk, mielőbb találjanak egymásra! KINEK SIKERÜL, KINEK NEM Hétszázhatmnegy új vállalkozó Halason A kiskunhalasi polgármesteri hivatalban Kovács Gyuláné főelőadó, a vállalkozási ügyek intézője szerdán tart fogadónapot, s lévén ma szerda, ezért nem akarnak fogyni az ajtaja előtt várakozók. Pedig szinte adjak egymásnak a kilincset az ügyfelek — de mindig újabbak érkeznek. — Az idén eddig hétszázhatvan- egy igazolványt adtunk ki egyéni magánvállalkozónak — tájékoztat. — Tavaly egész évben négyszáz- nyolcvankettő volt ez a szám. Viszont tavaly csak negyvenötén adták vissza az igazolványukat, az idén pedig már százharminchárman. Különféle kisiparosok, kiskereskedők, használtruha-árusítók, vásározók, palackozott italt forgalmazók alkotják az új próbálkozók zömét. Általában olyasmibe fognak, amiben gyorsan forog a pénz, és kisebb tőke is elég az induláshoz. A palackos ital árusításába már har- minc-negyvenezer forinttal bele lehet kezdeni. Sokan bazári cikkekre állnak rá. —Az év végéig várhatóan tovább növekszik a városban a munkanélküliek száma, ami az eddigi tapasztalatok alapján a vállalkozók számának növekedését hozza magával — mondja a főelőadó. — Ugyanis az eddigi elbocsátások után is ez történt. Az emberek megpróbálnak valamit, hisz a család nem élhet a levegőből. Aztán kinek sikerül, kinek nem. Tavaly áprilistól idáig kétszázki- lencven kereskedés nyílt Halason, egyéni vállalkozásban. A társas vállalkozók ugyanez alatt az idő alatt nyolcvanegy üzlettel gazdagították a várost. — Nagyon sújtja a munkaviszony mellett vállalkozókat a havi háromszázötven forint baleseti járulék, amelyet akkor ií fizetniük kell, ha egy fillért sem kerestek — mérgelődik Kovács Gyuláné. — Ők a főállásuk után egyszer már fizettek társadalombiztosítási járulékot! Sokan közülük ezért adják vissza a vállalkozói igazolványt. Mentesíteni kellene a fizetés alól ezeket az embereket, hiszen sokan, bár még állásban vannak, azért próbálkoznak meg valamivel, hogy fölkészüljenek, ne érje őket váratlanul a munkájuk elvesztése, ne szoruljanak majd az állam segélyére. Ezzel a legmesszebbmenőkig egyet lehet érteni. Hisz ezekből a haromszázötven forintokból aligha törleszthető le a kincstár adóssága. — ats — angol font 13 955,37 13 969,34 ausztrál dollár 6 116,73 6 122,85 belga frank 234,45 234,68 dán korona 1 242,97 1 244,21 finn márka 1 793,12 1 794,91 francia frank 1 412,40 1413,81 holland forint 4 286,74 4 291,03 ír font 12 901,48 12914,39 japán yen (1000) 602,67 603,27 kanadai dollár 6 889,86 6896,76 kuvaiti dinár árfolyam jegyzés szí német márka 4 831,94 4 836,78 norvég korona olasz líra (1000) 1230,08 1231,31 63,94 64,00 osztrák schilling 686,09 686,78 portugál escudo 55,16 55,22 spanyol peseta 76,46 76,54 svájci frank 5449,10 5 454,55 svéd korona 1 321,18 1 322,50 tr. es cl. rubel 2 747,25 2 750,00 USA-doliár 7 773,14 7 780,92 ECU (Közös Piac) 9 856,88 9 866,75 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1991. november 19. devizanem vételi közép eladási árfolyam 100 egysegre, forintban ............. 13 983.31 6 128,97 234,91 1 245,45 1 796,70 1 415,22 4 295,32 12 927,30 603,87 6 903,66 :1 4 841,62 1 232,54 64,06 687,47 55,28 76,62 5 460,00 1 323,82 2 752,75 7 788,70 9 876,62 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK)-ÁRFOLYAMAI Érvényben: 1991. nov. 19—25. pénznem vételi eladási árfolyam 100 egysegre, forintban angol font 13 550,26 14 388,42 ausztrál dollár 5 939,16 6 306,54 belga frank 227,64 241,72 dán korona 1 206,88 1 281,54 finn márka 1 741.06 1 848,76 francia frank 1 371,40 1 456,22 görög drachma (a 41,34 43,90 holland forint 4 162,30 4 419,76 ír font 12 526,96 13 301,82 japán yen (1000) 585.17 621,37 kanadai dollár 6689,86 7 103,66 kuvaiti dinár árfolyamjegyzés szünetel német márka 4 691,68 4 981,88 norvég korona 1 194,37 1 268,25 olasz lira (1000) 62,08 65,92 osztrák schilling 666,18 707,38 portugál escudo 53,56 56,88 spanyol peseta 74,24 78,84 svájci frank 5 290,91 5 618,19 svéd korona * 1 282,83 1 362,18 USA-dollár 7 547,49 8 014,35 ECU (Közös Piac) 9 570,75 10 162,75 a) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: görög drachma 42,58 42,66
