Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-18 / 270. szám
PETŐFI NÉPE 1991. november 18., 5. oldal AKIK ELOLTOTTÁK AZ OLAJ POKOL TÜZEIT A magyar gép csodájára járta világ Kuvaitban • Állandósult az éjszakai sötétség a lángoló olajmező felett. • A Birodalmi lépegető, útban a tűzfészek felé. Már hónapok óta lángokban állt a kuvaiti olajmező, amikor végre útnak indulhatott a magyar kitörésvédelmi csapat. A Rotary Fúrási Kft. szakemberei október közepén érkeztek a helyszínre. Katona János kiskunsági üzemvezető szerint a késedelem legfőbb oka a kuvaitiak nagyon is indokolt óvatosságában keresendő. A pénz szagát megszimatolva ugyanis számtalankalandor jelentkezett az arab országban. A Rotary Kft. eddig csak hazai kitöréseknél bizonyított, ezért határainkon túl nem nagyon ismerték. Végül mégis megkötötték a szerződést a Technoim- pexen keresztül. A titkos fegyver — Mikor a háború vége felé megláttuk a tv-ben a lángoló kutakat, rögtön hozzáláttunk a felkészüléshez — emlékezik az üzemvezető. — Úgy gondoltuk, ebből a világméretű feladatból mi is részesedhetünk. A Rotary szakemberei bíztak saját felkészültségükben, s tudták, van egy titkos fegyverük, amelyet hatékonyan bevethetnek a tűz ellen. Birodalmi lépegető. Maguk között csak így nevezték a T—34- es tankból és a két MÍG—21-es hajtóműből összeszerelt monstrumot, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem tervei alapján a központi repülőgép-javító üzem munkatársai készítettek el. — Még nyáron, a felkészülés időszakában, kipróbáltuk két gyakorlaton a masinát — mondja Békési János, a majsai kitörésvédelmi csoport egyik helyszínen járt tagja. — Pillanatok alatt elfújta a hatalmas lángot, olyant, amilyenekkel odakint is találkoztunk. Ám akadt tennivaló bőven azelőtt, mielőtt a csodagép munkához látott. Először ki kellett építeni az olajjal átitatott homokon az utat a tűz felé. Ez a feladat Lábodi István majsai nehézgépkezelőre várt. — Tudtam, rendkívüli feladatra vállalkozom, de a helyszínen tapasztaltak minden elképzelésemet felülmúlták — így a gépkezelő. — Előttem a lángoszlop. Én a nagy hőségben a dózerban araszolok óvatosan feléje. Döngölöm a géppel a gecset a homokra. (A gees egy érdekes, szemcsés anyag, amit a sivatagi homok alól termelnek ki. Lehengerelve olyan keménnyé válik, mint a beton.) Szóval, megyek előre, centiről centire, de jóformán semmit sem látok, mert a mellettünk levő kút tüzét már kioltották, s onnan az olajat éppen hozzánk hozza a szél, egyenesen rá, a szélvédőmre! Amikor aztán elkészült az út, hozzáfoghattak a vezetékek kiépítéséhez, ami a tárolóból indult a vízágyúkhoz. Ha ezzel is végeztek, megkezdhették a hűtést, hogy akcióba léphessen a Birodalmi lépegető. A fedélzetre szerelt vezérfülkében az egyik konstruktőr, a kecskeméti technikus, Kurilla Tibor ült, s telefonon adta az utasításokat a harckocsi vezetőjének. Közben, persze, összeköttetésben állott a tűzoltóval is, aki pár méterrel távolabbról tökéletesen rálátott a tűzre. A tűzoltó mellett dolgozott Ácsai Pál, a berendezés elektromos rendszerének egyik tervezője. Tőle tudtuk meg, hogy bár beépítettek több irányítási rendszert, ám a gyakorlatban mégis inkább a távirányítás mellett döntöttek. Ebben az üzemmódban a tűzoltót egy harmincméteres kábel kötötte össze a lépegető vei. Ezen keresztül működtették a hajtóműveket. A T—34-es sarkosan, döcögve mozgott. A szakemberek meg is jegyezték: a T—55-ös finomabban manőverez, ezért sokkal alkalmasabb lenne az ilyen kényes munkára. Ami ugye, fontos szempont egy olyan gépnél, amelyen emberek ülnek, 3000 fiter kerozin felett — pár méterre a lángot lehelő olajkúttól... Az alattomos metán melyek szerint egy vacak barká- csolmány lett volna a lépegető. — Nagyon is hatékony volt! — szögezi le határozottan Dinda Balázs, a majsai kitörésvédelmi csoport rangidőse. — Előfordult, hogy egy percen belül eloltotta a tüzet. — Persze, ezzel még nem ért véget a munka, csak ezután kezdődött! — szól közbe az ugyancsak majsai Pilhoffer Csaba, majd magyarázatképpen hozzáteszi: — a kút akkor a legveszélyesebb, miután eloltották. A láng helyett olaj lövell a magasba, s a kiséretében gáz. — Igen, a környék tele volt alattomos, láthatatlan metánnal erősíti meg a hallottakat Békési János. — Ilyenkor bizony az sem mindegy, milyen irányból fúj a szél. A szél egyébként sok galibát okozott valamennyi kitörésvédelmi csapatnak. Reggel általában délkelet felől fújt. Délben pihent egy órácskát, majd megfordult. Na, persze, nem ennyire szabályosan. Előfordult, hogy egész nap össze-vissza fújdogált. A majsaiak egyszer emiatt két napot veszítettek. milliméter, újabb víz. Igazi türelemjáték. Az eddig elmondottakból is kitűnik: kötélidegzetet igénylő, aprólékos, veszélyes munkára vállalkoztak. Munkaidejük nem volt. Az idő múlását egyébként sem nagyon érzékelték, hiszen a fölöttük fekete ernyőként szétterülő koromfelhő teljesen elfedte a napot. Induláskor szálláshelyükön, Mangat városában, általában 30 fokot mértek. Az olajmezőn azonban már csak 17-et mutatott a hőmérő. — Döbbenetes tájakat láttunk — mondja Pilhoffer Csaba, aki ’79-ben töltött már néhány napot Kuvaitban. Ő tehát látta ezt az országot a rombolás előtt. A városban inkább csak a kifosztott üzletek emlékeztettek a háborúra. Kint, a sivatagban azonban . . . Talán nem is lehet helyrehozni a károkat. A kutak környékén minden fekete, csak az aknakeresők barázdáiban bukkan fel itt-ott a homok. A légyen kívül egyetlen élőlényt sem látni. Azaz két olajos-csatakos postagalambot fogtunk. Megitattuk őket, megtisztítottuk a tollúkat, majd elszálltak a város felé. Valamennyien kísértetiesnek látták a sivatagot. Ezúttal nem találkoztak gyíkokkal, és skorpiótól sem kellett tartaniuk. Békési János szerint a sivatag mélyedéseiben tucatszám képződtek akkora olajtavak, mint a kiskunhalasi Sóstó. Őt ezeknek a feketén hullámzó, halott tavaknak a látványa döbbentette meg legjobban. Persze, a csapatnak nem maradt sok ideje a nézelődésre. Mert bár kapkodni nem szabadott, de az idő sürgetett. Az alföldi KV-sek végül is összesen hét, a majsaiak két kutat zaboláztak meg. Munkájukat mindvégig óriási figyelem kísérte. Különösen a Birodalmi lépegető aratott osztatlan sikert. Amikor működésbe lépett, mindig sok nézője akadt. Az amerikai Red Adair, a világ legismertebb szakembere meg is jegyezte: „az egész kuvaiti munkában a magyarok jelentették a sót”. Persze, azért ennél többről volt szó a lépegető esetében is. Nyilván nem véletlenül bérelte ki egy nyugati csapat, miután a saját berendezésével nem bírt a tűz fölé kerekedni. Végül valamennyi óriásfáklya kialudt. Az utolsót maga a kuvaiti emír altatta el. Neki már nem permetezett olajeső a nyakába. Ünnepség keretében elfordított egy elzárócsapot. A huszonhét csapat — közte a 23 fős magyar team — maradéktalanul végrehajtotta feladatát. Talán most egy picit megpihenhetnek. De nem sokáig! A Rotary Kft. fúrósai remélik, kamatozik a kuvaiti jó szereplés. A beteg olajmezőn a sérült olajkutakat ugyanis nem érdemes megjavítani. Helyettük inkább újakat kell fúrni. Egy kuvaiti csapat már hozzá is látott a munkához. A rotarysok remélik.'nekik is jut majd a feladatból. A nevüket most már ismerik. Gaál Béla—Galambos Sándor A szerkezeten tehát akadt azért javítanivaló, de a repülőgép-javító szakemberei mégis joggal tiltakoznak az olyan minősítések hallatán. Daily Maii. Thursday. October 31,1991 HUNGARIAN HEROES WHO HAVE TAMEp KUWAIT’S OIL INFERNO The master blasters S heets or name pom*d .......... wounded 0>) well and o ranee oallti «feaked high into the smoko- laden Kuwait Bky. This blaze, just one of the hundreds created in one ot the century'« most evil arson Stopped even the world’s greatest firtdmsten in thru- tracks. Catch some Efamol Marine • A világsajtó elismeréssel írt szakembereink teljesítményéről. Az angol Daily Mai! például „A magyar hősök, akik megszelídítették a kuvaiti olajpoklot” címmel közölt riportot október 31-ei számában. Kísérteties tájak — Szóval, a tűz eloltása után különösen veszélyessé vált a kutak közvetlen környéke — magyarázza Dinda Balázs. — A kitörést ugyanis csak úgy tudtuk megfékezni, ha előtte rendbehoztuk a kútfejet. Arra szerelhettük fel a kitörésgátlót. Csakhogy az irakiak, annak idején földet toltak a kútfejekre, s így robbantottak. Ezért először ki kellett azokat ásni. A föld pedig — a hűtés ellenére — órákig, napokig izzott, mint a láva. A román, s a kínai csapatból is akkor sérült meg néhány ember, amikor a markoló túl gyorsan látott munkához. A hatalmas acélkanál hirtelen kiemelte az izzó homokot. Egy szempillantás alatt újra belobbant a kút... Lábodiék sokkal óvatosabbak voltak. A gépkezelő lassan merítette a kanalat a földbe, s csak parányit mozdított rajta. A keletkezett résen rögtön vizet fecskendeztek be. Újabb néhány • A magyar csapat az utolsó megzabolázott kútnál. • A tűz már kialudt, de a tennivalók java még hátravan. (Kurilla Tibor felvételei)
