Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02 / 257. szám
6. oldal, 1991. november 2. HÉT VÉGI MAGAZIN CSALAD — OTTHON — SZABADIDŐ Zsazsa ötletei A gyöngyök és a flitterek feldobják a divatjamúlt ruhákat. Azt hiszem, egy nő a megjelenésével akkor elégedett igazán, ha nemcsak a férfiak fordulnak meg utána. Cserny Zsuzsát már legalább egy évtizede ismerem. Kezdetben jó öltözete miatt figyeltem fel rá. Később mint a Délröviköt kecskeméti lerakatának vezetőjével találkoztam. Pár esztendeje magánkereskedő, akit Zsazsa néven sokan ismernek. — Gondolom, a munkáddal pár- huzamdsan megváltoztattad a ruhatárad is. — Persze nemcsak azért, mert nem tudok még annyit sem költeni ruházkodásra, mint korábban. De soha nem vittem túlzásba. Mindig a praktikus öltözködésnek voltam a híve. Alapvetően szoknya-blúz a ruhatáram, s azt egyéniségemnek megfelelően újszerű dolgokkal variálom. Sokat utazom, én vagyok az árubeszerző, szállító, csomagoló, s az sem mindegy, hogyan lépek ki a kocsiból, ahonnan üzletemberekhez visz az utam. — A divat a nők jövedelméhez képest gyorsan változik. Mégis hogyan követed? — Nagyon sok lehetőség- van már arra, hogy a régi ruhatárat kevés ráfordítással, sok-sok ötlettel felújítsuk. Az én toalettem átalakításában sokat segít a sógornőm. Én meg adom a tippeket, azért jó néhányat — ha időm engedi — magam valósítok meg. — Közreadnád? — Éppoly szívesen teszem, mint alkalmanként bárkinek, ha ötletet kér akár csak egy gomb erejéig. Ismét hódítanak a szalagok, a gombok, a csipkék. A válltömők is felemelik a régi darabokat. A nyáron szinte minden pólómba varrtam,, s most a pulóvereken a sor. Van olyan régi kötött darabom, amibe hosszú szőrű díszítőfonalat fűztem, s állítom, új lett. A gyöngyök, a flitterek szintén feldobják a divatjamúlt ruhákat. Ha veszek olcsóbb blúzt, és csakis azt, főleg leértékeléskor —, azon biztosan szépre cserélem a gombokat. A csipkékkel is remekül lehet csalni. Rávarrom a már agyonmosott, de anyagában még jó, megunt darabra, s aztán kigondolom a színt. Elmegyek a háziasszonyok boltjába, veszek ruhafestéket és festek. Keki, banánzöld, mélysárga — most ez a divat. A körloknis szoknyáimat is előszedtem, blúzok lettek, lesznek belőlük. Persze, én soha nem dobok ki semmit. Itt vannak a szaténszalagok is. A sötét színű blúzokra élénkebb szegélyt varrók. A bő, régi típusú ruhákat, blúzokat varrógép nélkül is át lehet alakítani. — A recept? — Végy egy közönséges szatén- szalagot. Dolgozd rá gumira, két sarkára pedig huzentrógli-csipte- töt. A mű közepére már csak egy arany- vagy ezüstszínű gomb kell. Ezzel a darabbal annyit lehet ösz- szébbhúzni a bő ruhából, ameny- nyit akarunk. Korábban bizsukra is költöttem. Ma már nem szerepel a kiadásaim között. A régi vagy éppen új gombokból magam csinálom a klipszeket, kitűzőket. Nem ördöngösség. — Most hódít a kötött. — A maradék fonalakból érdemes sokszínű kesztyűt, sálat kötni. A húzózáras, a cipzárvéges díszítés is divat. Már felszereltem egy-két darabra. Hosszú pulóver készíthető az egykor divat volt kötöttruhából. mondjuk új paszpóllal. Lehet. hogy sok nő mosolyog rajtam, de ha látnák, milyen szexis fehérneműt lehet házilag készíteni! A rugalmas csipkékből, gumikból, kapcsokból magam csinálom a harisnyatartóm is. Hidd el, kedvesebb, s nekem szebb is, mint ha drága pénzért vettem volna. — A lányok, asszonyok nevében is köszönöm az ötleteket. pulai — Cserny Zsuzsa: — Az apró kellékek, a szalagok, a gombok, a csipkék, a válltömők felemelik a régi darabokat. (Fotó: Méhesi Éva) CSAK A NAGYMAMA HIÁNYZIK Egy régész és egy etnográfus otthonában Vajon milyen az otthona és hogyan él egy olyan család, ahol mind a két szülő alkotó, szellemi munkát végez, s nem napi nyolc óra a munkaideje? Erre voltam kíváncsi, amikor meglátogattam kecskeméti otthonukban V. Székely Györgyöt és feleségét, Körösi Ilonát. Mindketten több diplomát szereztek az évek során: György régész, történész és numizmatikus, Ilona népművelő, történész és etnográfus. Hivatásuk velejárója a gyakori utazás. Ilona nemrégen járt gyüjtőúton Erdélyben, férje pedig augusztusban több hetet töltött Ausztriában egy ásatáson. Ezen kívül nem ritka, hogy az éjszaka az íróasztal előtt találja őket. E tevékeny élet mellett alapítottak családot és hoztak létre szép, barátságos otthont. A házuk környéke is gondos gazdára vall. Az utcán gyümölcsfák sorakoznak, benn a kertben oszlopos tuják, virágok. A családban Ilona a kertész. — Nagyon szeretem a növényeket — mondja —, amikor az időm engedi, itt dolgozgatok a kertben. Férje a házépítés nehézségeiről számol be. A belső munkálatokból ő is sokat vállalt. Csempézte a konyhát, a fürdőszobát, a nappalit is saját kezűleg lambériáz- ta. Miközben beszélgetünk, előbukkannak a gyerekek. Gábor nyolcéves és mindene a rajzolás, a három évvel fiatalabb György még játékos. Lassan kicsi lesz kettőjüknek a gyerekszoba. Egyébként nekik köszönhető, hogy a szülők belevágtak a házépítésbe. Hat éve egy másfél szobás lakásban éltek, ahonnan Gábor folyton kikívánkozott. Ilonának — lévén elfoglalt értelmiségi nő — nem volt ideje óráka't sétálgatni az utcán. Akkor határozták el, hogy kertesházba költöznek. Ilona sokat vívódik, hiszen hivatása mellett jó feleség és jó anya szeretne lenni. — Szinte lehetetlen minden elvárásnak megfelelni — panaszolja. — Az az igazság, én soha nem utasítottam vissza semmilyen munkát a családra hivatkozva. Próbálok mindenhol eleget tenni, ebben a férjem segít. — Talán főzöl is? — Erről a férjemet kérdezd! — A család férfitagjai nagyon elégedetten nyilatkoznak a háziasszony főztjéről. Az ebédlő szekrényén a kertészet és a konyhaművészet rejtelmeibe bevezető könyvek sorakoznak. Kiderül, hogy Ilona nemcsak rendszeresen főz, hanem minden nyáron befőttet és savanyúságot rak el télire. A lakás luxustárgya a két fagyasztóláda, melyeket a kertben termett gyümölcsökkel és zöldségfélékkel töltenek meg. — Úgy tudok főzni —, magyarázza a háziasszony —, ha minden elő van készítve. Sütni is szeretek, a gyerekek főleg a kelt tésztákat kedvelik. Székelyék bánata, hogy a nagyszülőkkel nem egy városban élnek. Egy nagymama ugyanis nagyon hiányzik. Benke Márta • Bármily elfoglalt a család, a ház elejét és a kertet rendben tartják. Ebben a szobában György dolgozik. Ilona íróasztala a hálószobába szorult. • A gyerekek birodalma. (Gaál Béla felvételei) Mit főzzünk karfiolból? KARFIOLSALÁTA Hozzávalói: fél kilogramm karfiol, 1 liter víz, 1 kávéskanál só, 1 babérlevél, 3-4 szem fekete bors. Salátalé: fél csésze ecetes víz, csipetnyi só, cukor, 1 kis fej reszelt vöröshagyma, 2 kávéskanál étolaj. A rózsákra szedett karfiolt sós- édes-borsos-babérleveles vízben 10 percig főzzük, majd a levében hagyjuk kihűlni. Leszűrjük, tálra tesszük és a salátalével leöntjük. SAJTOS KARFIOL CSŐBEN SÜLT KARFIOL TEJFÖLÖS KARFIOL Az oldalt szerkesztette: Pulai Sára Könyvespolcra Ma már sok házaspár elutasítja az anyai és a szülői szerepről alkotott merev felfogást és abból indul ki, hogy nagyobb rugalmassággal kitűnő eredményeket érjen el. Magától értetődőnek veszi az apa tevékeny részvételét, hiszen a szülői feladatkör így válhat azzá, ami rendeltetése: olyan felelősséggé, amely egyformán oszlik meg az anya és az apa között. De honnan a csecsemőgondozáshoz a tudomány, s főleg, ha első gyerekről van szó? Manapság egyre inkább előtérbe kerülnek az anyagi természetű aggályok is: ezután három emberre kell keresni, le kell mondani. Mi tagadás: szülővé válni azt is jelenti, hogy elveszítjük szabadságunkat. Ezek és a többi félelmek, aggályok természetesek és van rájuk gyógymód. Mit is jelent szülővé válni? Milyen az újszülött, hangjától a mozgásáig? Mi minden kell. a babának, ha alszik, eszik, ha pe- lenkázzuk, ül, mászik, jár? Milyen legyen a praktikus gyerekszoba, a baba ruhatára, s hogyan mossuk azokat, ha különféle szennyeződés éri? A totyogó gyereket sem könnyű tisztán tartani — s ha fél a víztől? Milyen korban, mivel tápláljuk a babát? Lázas, aluszékony, bárányhim- lős, netán füle fáj, vagy kancsal? Hogyan vesszük észre, mit tegyünk, hová s egyáltalán rohanjunk-e vele? Mindezekben segít dr. Miriam Stoppard Babakönyv cimű kötete, ami igaz, kicsit sokba kerül, de a több mint háromszáz oldalon az év 365 napján hasznosan forgatható. p. s. A piacon most legolcsóbb zöldségnövény a káposztafélék családjába tartozó karfiol. C-vitamin- tartalma, 100 grammonként, 50-60 milligramm, fehérjetartalma 2,4, szénhidráttartalma 3,9 százalék. Rostjai lazák, könnyen emészthe- tők. Néhány — kipróbált — felhasználási módja: Hozzávalói: 1 kg karfiol, 5 dekagramm margarin, 10 dekagramm reszelt sajt, 1 pohár tejföl, só, víz. A karfiolt gyengén sós vízben egészben megfőzzük, lecsepegtetjük, tűzálló tálba rakjuk. A margarint felolvasztjuk, belekeverjük a reszelt sajtot és a tejfölt, megsózzuk, és a karfiolra öntjük. Előmelegített sütőben addig sütjük, míg a teteje megpirul. Hozzávalói: 1 kilogramm karfiol, 3 tojás, 4 dekagramm liszt, 5 dekagramm margarin, 1/8 liter tej, 2 dekagramm sajt, margarin és morzsa a forma kikenéséhez, só. A sós vízben főtt karfiolt leszűrjük, rózsáira szedjük. A lisztből és margarinból rántást készítünk, amelyhez lassan hozzáöntjük a tejet és sűrű sima krémmé keverjük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a tojássárgáját, a reszelt sajtot és a fehérjék kemény habját, végül a karfiolt. A formát kikenjük, morzsával kihintjük, a keveréket beleöntjük, és lassan, körülbelül fél órán át sütjük. Hozzávalói: 1 fej karfiol, 1 pohár tejföl, zsemlemorzsa, só, étolaj. A karfiolt sós vízben egészben megfőzzük, ha puha, tálra tesszük, és az olajban megpirított zsemle- morzsával beterítjük, a tetejére tejfölt rakva tálaljuk. Önálló vacsoraétel. PULAI SARA Szakadások A gyerekek már megszületésük előtt is — hát még utána! —■ tudnak váratlan, meglepő, szívszorongató pillanatokat okozni. A történetek családonként is szinte kimeríthetetlenek. Éppen ezért olvasóinkat arra ösztönözzük, írják meg sztorijaikat. Addig is, amíg tollat ragadnak, a hétvégi összeállítások családiasabbá tétele érdekében saját szerzeményeket közlünk. Benke Márta kisfiának produkciói után íme leányomé. Hang nélkül jött a világra Gyerek nélkül annyira boldogtalan voltam, mint amennyire boldog voltam, amikor megtudtam, hogy gyermekem születik. Az apróság hamar véget vetett örökmozgó mivoltomnak. Ez persze nem panasz, hiszen hosszú ideig tartó, de örömteli rabságban volt részem a megyei kórházban, ahol főleg — az azóta tragikusan elhunyt — dr. Milovai Mátyás főorvos vigyázta a kicsi idő nap előtti világra jövetelét. Az első, a köldökzsinórtól történő szakadás után a lányomnak hangja sem volt. Kétségbeesésem az orvos vigasztaló szavai oszlatták el. Innen aztán túl hosszú időnek tűnt, amikor az egyik etetés alkalmával először láttam meg gyerekemet. Ekkor már szívem mélyén régen ott volt a fogadalom: soha nem válunk el. Es mégis, sorra következtek a szakadások. Klapka utcai bölcsödé kapuját, megdöbbentem. A gyerek úgy szaladt a májusi napfényben az udvari homokozóhoz, mintha ott nőtt volna fel. Hangját sem hallottam, vissza sem nézett rám. Aznap csak az órám lestem. Nehezen, de eljött az idő, mehettem érte. A lány, aki megszületése óta csak akkor sírt, ha éhes volt, meglátott, s hatalmas könnyeket hullatott, s alig tudtam rávenni, hogy hazamenjünk. Költözés A kisasszony a bölcsődét választotta Szeretetem mások szemével nézve, néha kimondva is, máj- molds volt. Mi azért jól megvoltunk. Mi tagadás, külön ágyon bár, de egy szobában aludtunk — csak ketten. Félálomban örökkön őriztem, s így visszagondolva is úgy érzem, soha olyan jókat nem aludtam. Am, amikor Andrea az iskola ötödik osztályába lépett, azzal a kijelentéssel állt elő: „Anya, én mától a szobámban alszom.” Alszik is, ellenőrzőm számtalanszor ... Nem tartoztam az unatkozó kismamák közé, sőt, örökös időzavarban voltam. „Mert mindenért átöltözteted, nem kell mindig babusgatni, többfogásos menüt préselgetni...” — ilyen és hasonló tanácsokat kaptam a gyerek apjától, aki ha azt akarta, hogy legalább vasárnapi ebédet kapjon, akkor sétálni vitte az egyetlen, egyébként lánynak várt gyermekét. De a hetek, a hónapok, az évek zömét kettesben töltöttük. Szinte összenőttünk — hittem én, mígnem az első bölcsődei nap felborította a lelkivilágom. Hogy fog utánam ordítani?! Biztosan visszafordulok érte. Mi lesz vele nélkülem ? — ilyen gondolatok jártak az eszemben. Andrea ekkor már elmúlt kétéves. S amikor átlépte a A fiú az utcán Kislányom, bár a lakáshoz közeli iskolába jár, de akkor voltam nyugodt, ha az egyetlen, zebra és lámpa nélküli forgalmas útkereszteződésben átkísérhettem. Persze, mindaddig fogtam a lassan enyémmel egyformává nőtt kezét. így volt ez idén tavaszon is. Az utca vége felé haladva a lány egyszeresük elengedte a kezem. Gondoltam, igazit a táskáján, netán összébbhúzza a kabátját. Semmi sem történt. Újra próbálkoztam . . . Ő népi szólt, de a kezét sem adta. Én sértődötten előre néztem, s láttam, hogy a túloldalon a kék szemű, szőke, mosolygós, kerek képű, sokat emlegetett osztálytárs ...