Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-07 / 235. szám

Lakásbitorlók és adósok Nemcsak a csótányok jelentenek ve­szélyt az 5800 kecskeméti bérlakás kö­zül jó néhányban. Egyes bérlök is el- nyűvik, idő előtt a használatra kapott lakást. Az Akadémia körút 15. szám alatt lévőt, az ötödik emeleten úgy hagyta hátra a 48 ezer forint lakbérrel tartozó asszony, hogy legkevesebb 300 ezer forint kárt okozott benne. A pad­lószőnyegtől a mosdókagylóig mindent ki kellett cserélnie az Ingatlankezelő Vállalatnak ahhoz, hogy ismét bérbe adhassa. A gázt és a villanyt már ko­rábban kikapcsolták a szolgáltatók. Az esetről nemrégiben lapunkban is beszá­moltunk. Ám ennyivel nem érik be a lakásbi­torlók Kecskeméten. Tönkreteszik az ajtókat és az ablakokat is. Az újonnan festett falakat összefirkálják. Megron­gálják a konyhai, a fürdőszobai és a WC-berendezéseket. Az idén, 15 eset­ben hárommillió forint kárt okoztak, amelyet a lakbérekből nem bír fedezni, a rongálóktól pedig képtelen behajtani az IKTV, mivel azoknak semmilyen vagyonuk nincs. Ősztől kezdve, ahogyan romlik az idő, növekszik az önkényes lakásfogla­lók száma. Egy-egy lakásba három- szor-négyszer is behatolnak önhatal­múan, mint arról Vass István házkeze- lőség-vezető tájékoztatott. Az egyik, el­• így is nézhet ki egy bérlakás konyhája. Bérlője válogatja. (Walter Péter felvétele) hunyt bérlő hagyatéka még ott volt a lezárt lakásban, amikor egy önkényes­kedő már elfoglalta a helyiséget. Kiköl­töztetni (kirakni) pedig bárkit is igen nehéz, ha már egyszer befészkelte ma­gát. Megy a könyörgés, a sírás-rívás a „birtokban” maradásért. A Klapka ut­ca 22.-ben rövid ideig tartott egy család kilakoltatása az elfoglalt lakásból. Dél­előtt kitették őket az udvarra — dél­után visszaköltöztek. VELEMENYEK SZABADON Református fiatalok a halasi óvodakérdésről A kiskunhalasi Gagarin téri óvoda református egyháznak történő átadá­sáról már sokan kifejtették véleményü­ket. Mi húsz év körüli református fiata­lok reméljük, hogy gyermekeink, más felekezetű hívő szülők csemetéivel együtt, nem is olyan sokára ebbe az óvodába járhatnak. Mivel pedig mind­annyian itt, Kiskunhalason szeretnénk élni, dolgozni, családot alapítani, úgy gondoljuk, hogy kifejthetjük vélemé­nyünket. Senkivel sem akarunk vitat­kozni, csak a kérdéssel kapcsolatos alapgorvdolptainkait szeretnénk, ismer­tetni. Tudjuk, hogy a gyakorlati kivite- lezésben .sok buktató akad,í,de, ezek megoldása nem a mi hatáskörünk. Nem egy párt, diktatórikus hatalom vagy maga az egyház, hanem a magyar nép döntött a rendszerváltás mellett; hangsúlyozni szeretnénk, hogy a min­denki által választott országgyűlés hoz­ta meg az egyházi tulajdon reprivatizá­ciójáról szóló törvényt. így amennyi­ben az egyház tulajdonát visszaigényli, törvényadta jogával él, nem pedig ön­kényes uralkodási vágyait elégíti ki. Az új nemzedékek felneveléséről kötelessé­günk gondoskodni. Olyan önző, „hata- lomratörő” kívánság az, hogy fél év­század kemény ideológiai kényszere után a hívő emberek végre oly módon is szabadon akarják gyakorolni vallá­sukat, hogy gyermekeiket olyan intéz­ménybe adják, ahol azok hitüknek megfelelő nevelésben részesülnek? Ez az óvoda ökumenikus jellegű lesz, a református egyház irányításával. A hívő emberek képviselnek akkora hányadot Kiskunhalason, amely lehe­tővé teszi egy ilyen óvoda működését, a keresztyén szellemű gyermeknevelést. Ez az intézmény lesz az egyházi oktatás folyamatának első lépése városunk­ban. Megjegyeznénk, hogy napjaink erkölcsi zsákutcába jutott társadalma előtt talán ily módon is felcsillanhatna valamiféle fénysugár. Tisztában vagyunk az óvoda beindí­tásával járó problémákkal — a szerete- tet hirdető egyház nem gázolhat át em­berek egzisztenciáján. Meg kell érteni mindenkinek, hogy itt nem revans poli­tikáról van szó, az „ellenség” pedig nem a „rendszerváltás eszközévé” lett óvoda jelenlegi óvónői, az odajáró gyermekek és szüleik. Egyházi tulajdo­nú óvodában nem folyhat tovább ma­terialista—ateista világnézetű nevelés! Ez azonban nem jelenti azt, hogy elta­nácsolják a nem hívő szülők gyermeke­it, és azokat a társaikat, akik nincsenek . megkeresztelyp. Minden a szülőkön múlik, ha nem tudnak az egyházi neve­lés .gondolatával megbarátkozni, az egyház nem akadályozza őket abban, hogy gyermekeiket az általuk megfele­lőnek ítélt intézménybe átvigyék. Ugyanúgy, ahogy a gyermekektől és szüleiktől nem várja el senki, hogy egyik napról a másikra hívővé legyenek (vagy annak mondják magukat), úgy az óvónőknek sem kell köpönyegfor­gatóvá válniuk. Azt azonban el kell dönteniük, hogy ilyen nevelési elvek mellett hajlandók-e elvégezni munká­jukat. Szeretnénk, ha legalább a krisz­tusi tanokat megismernék az egyházak által felajánlott lehetőségek igénybevé­telével, és így döntenének, hogy együtt­működnek, vagy sem. Úgy gondoljuk, hogy jogos igényünk az, hogy egyházi óvodában egyházi tanoknak megfelelő nevelés folyjék; ezt csak olyan nevelők tudják ellátni, akik alapjaiban ismerik és tisztelik ezeket a tanokat, és azono­sulnak velük. Ebben a fájdalmas átalakuló idő­szakban, ahol társadalmunk most tart, nagyon nehéz mindenki számára elfo­gadható megoldást találni. Milyen jó lenne, ha az óvodakérdésben ütköző felek be tudnák bizonyítani, hogy problémamegoldási kísérleteik és maj­dani döntéseik egy demokráciában élő társadalom tetteit tükrözik. Kiskunhalasi református fiatalok Kérdések és válaszok a kárpótlásról A kárpótlási törvénnyel, a kárigényléssel kapcsolatos kérdéseikre szívesen köz­lünk válaszokat lapunkban. A Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatal munkatár­sai nyújtanak ebben szakszerű segítséget. Gibicz Józsefné Kiskunfélegyházáról a következő kérdésekkel fordult hoz­zánk: „Kérem, szíveskedjenek tájékoz­tatni, hogy az államnak beszolgáltatott cséplőgépekre és a velük együtt járó ka­zánokra lehet-e kárpótlási igényt beje­lenteni? Ha igen, akkor milyen hivatal vezetett ezekről a gépekről annak idején nyilvántartást? Hová lehet fordulni a bi­zonyító okiratokért? Ha a téesz aföldte­rületen lévő tanyát elbontotta, lehet-e a tanyára kárpótlást kérni?’’. A kárpótlási törvény alapján az 1939. május 1-étől 1949. június 18-áig terjedő időben alkotott — a törvény 1. számú mellékletében felsorolt jog­szabályok alkalmazásával okozott ká­rok kárpótlására az e törvényben meg­határozott elvek szerint 1991. novem­ber 30-áig megalkotandó külön tör­vény rendelkezései alapján kerül sor. Egy 1949-es kormányrendelet a cséplő­gépek műszaki állapotának felülvizsgá­latáról és egyes cséplőgépek igénybevé­teléről rendelkezett, ezért csak a későb­biek folyamán kerül sor a cséplőgépek­re vonatkozó kérdések rendezésére. Második kérdésére a válaszunk: az időközben elbontott tanyára is lehet kárpótlást kérni az „F” jelű adatlap megfelelő rovatainak kitöltésével. Amennyiben igazolni tudja a tanya egykori alapterületét, ezt az adatlapon fel kell tüntetni. Ha az egykori alapte­rület ismeretlen, illetve igazolása nem lehetséges, abban az esetben átlagosan 100 négyzetmétert veszünk figyelembe. B. A. Lakbérrel, fűtés- és melegvíz-díjjal nagy számban tartoznak az IKTV-nek. Negyvenmillió forint jelenleg a vállalat követelése. Egy belvárosi bérlő 64 ezer forinttal adós. A Hoffmann János ut­cából 28 ezer forint tartozást várnak az egyik lakótól. Az adósok ellen indított perek korántsem hoznak látványos eredményt. A legtöbben nem tudnak fizetni, mert nincs miből. (kohl) Huszon­négyből egy volt jó A közelmúltban összegezte a vendéglátói és az élelmiszerüzletek­ben végzett ellenőrzéseinek tapasz­talatait a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség. A mérleg nyelve az idén sem billent át a vevők javára. A figyelemre méltó megállapítások közül csak néhány: 103 ezer forint értékű, lejárt minőségmegőrzési ha­táridejű élelmiszert alacsonyabb áron engedtek forgalomba hozni. Egyes áruk értékesítését feltételek­hez kötötték, míg 129 ezer forint­nak megfelelő élelmiszert és ven­déglátó-ipari nyersanyagot elko­boztak, mivel egyáltalán nem felel­tek meg az értékesítés (a felhaszná­lás) követelményeinek. Huszon­négy alkalommal kértek folyóbor­ról szakvéleményt, de csupán egy esetben volt kedvező a minősítés. A fagylaltminták 59 százaléka: rossz. Nőtt az egy vásárlót ért kár, 9-ről 31 forintra emelkedett 1989 óta. A különböző szabálysértéseket el­követett kereskedelmi és vendéglá­tó-ipari vezetőket és alkalmazotta­kat 634 ezer forintra bírságolták. Ez 431 ezerrel haladta meg az előző évi bírságokat. HETI SOROZATUNK Két császárlátogatás kulisszatitkai Csak feltételezhetjük, hogy több ma­gyar király járt a török hódoltság előtt Kecskeméten. Szerémi György króni­kájából tudhatunk Hunyadi Mátyás — a későbbi király — látogatásáról. A trónörökös II. Józsefet is köszönt­hették a régi városházánál. Megkoro­názott király az utóbbi évszázadokban csak átutazóban fordult meg a hírős városban. Mintha császárok valamivel gyak­rabban vetődtek volna a Kiskunságra. Nem kívánt tiszteletét tette a beszélő kaftánt adományozó II. Mohamed, különleges könyvek őrzik nagy egyházi bibliotékánkban az egyik ázsiai uralko­dó ittjártának emlékét. Ferenc József üdvözlésére két alkalommal kondultak meg a kecskeméti templomok harang­jai. Érthetően viszonylag kevés szó esett két látogatásáról. A világosi fegyverletétel után, nem egészen 3 évvel, éppen azt akarta bizo­nyítani az ifjú uralkodó, hogy ezen a színmagyar vidéken mennyire szeretik őt! A jegyzőkönyvekből nehéz kideríte­ni: a kivezényeltek mennyire őszintén kiáltották az éljent, de a kiegyezés után azért illetlenség lett volna a 48-as ha­gyományaira oly büszke településen az első császárlátogatás felidézése (mint ahogyan Bach díszpolgárrá választásá­ról is hallgattak). Másodszor 5 év múlva, ifjú hitvesé­vel fogadta a homoki metropolis lakói­nak üdvözletét. Ma már a szabadságharc hőseinek tisztelete nem zárja ki a monarchia lété­ből adódó előnyök elismerését, senki sem vitathatja, hogy Kossuth Lajos és Ferenc József egyaránt történelmünk része. Ezért néztük át a kecskeméti levél­tárban az ifjú császár két kecskeméti látogatásának aktáit. Érdekes kép ala­kult ki a még villanytalan, kövezetlen homoki városról, a magas vendégek fogadásának kulisszatitkairól. Az ere­deti, részben eddig publikálatlan doku­mentumokra alapuló sorozatunk hol­nap megjelenő első részének ezt a címet adtuk: „Ágyúk üdvlövései”. II. N. Első kecskeméti látogatása után csak 15 évvel koronázták magyar királlyá Ferenc Józsefet. Korabeli rajz a szertartás egyik részéről, a kardvágásról. Zsanán közgyűlés A gyámügyi feladatok ellátásá­ról s a község állategészségügyi helyzetéről kapnak tájékoztatást a zsanai képviselők legközelebbi ülé­sükön. A közgyűlés október 9-én, szer­dán délután három órakor kezdő­dik a községházán. Helyzetjelentés a tompái határállomásról (Folytatás az 1. oldalról) A FEP ügyeletes parancsnoka udva­riasan fogad, de nem nyilatkozhat. Ja­vasolja, forduljak az országos parancs­noksághoz. A péntek éjféltől bevezetett szigorító rendelkezés hatásait azonban hivatalos nyilatkozatok nélkül is érzé­kelni lehet az átkelő munkájában. Egyébként a rendelkezések többnyire nem újak, csak a betartásuk feszes most. Ä feszültség egyaránt érzékelhe­tő az utasokon s a szolgálatot teljesítő vámosokon és határőrökön is. Az érkezési oldalon minden sáv töm­ve, s a legszélsőn vízumra várakozók álldogálnak, illetve ez a visszafordítot­tak kanyarodósávja is. A valutabevál- tók 24 órás szolgálatot tartanak, így is alig győzik a (nem kis országos jövedel­met hozó) munkát. — Ma rengeteg a török ügyfél — int ki a fiatal hölgy az ablakon, hogy nincs ideje beszélgetni sem. Valóban odakinn — vagyoni helyze­tüknek megfelelően — busszal utazó vendégmunkások várakoznak, egy csa­lád kis mikrobuszban éli az életét, s az elegáns Mercedesben várakozó török házaspár asszonya ugyanazt a jellegze­tes fejkendőt viseli, mint a csecsemőjét levegőztető, batyuk hátán utazó fiatal- asszony. Ámbár levegőről nemigen le­het beszélni itt a fedett ellenőrző terüle­ten. Folytonos a kipufogók működése. Egymás után fordulnak vissza a másik sávból jugoszláv rendszámú kocsik, bár akad köztük bécsi vagy nyugatné­met rendszám is, ám utasaik ugyan­olyan kelet-európai fazonok, mint a rozzant, öreg Zastaváké vagy Ladáké. Egyiket a rakomány alkohol miatt kül­dik vissza, másikuknál nem egyezett a forgalmi és a vezetői engedély tulajdo­nosa. — Ki tudja ellenőrizni, hogy kölcsön kapta vagy lopta? — magyarázza a vá­mos. — Sem adásvételi, sem kölcsön­szerződés nem volt nála, hogy igazolja, joggal használja a kocsit. A fiúk a rozoga kis Polskival Sza­badkáról Tompára készültek átruccan­ni, de nem hozták a napi ellátmányt, az ezer forintnak megfelelő konvertibilis valutát. Már orral visszafelé állnak a sorban, s nem mondhatni, hogy jóked- vűek, mint ahogy a magyart csak törve beszélő szerb férfi sem, akinek a zöld kártyája hiányzott. — Nem értem — morogja bosszú­san, s legyint a levegőbe. A befelé araszoló sorban hasonló in­dulattal hadonászik egy magyar család férfitagja. Őt a túloldalról küldték visz- sza ugyanezért. — Áz előbb jött vissza egy Merci, azoknál minden rendben volt, mégis visszaküldték őket — mondja.-— Az az igazság, hogy erre vála­szul most a túloldal is bekeményített — mondják a Yamahás rendőrök, akik a nyolcórás szolgálat alatt sok mindent tapasztalnak. Általános egyébként a vélemény, hogy erre a szigorításra most - bár­mennyire is áldatlan a lézengő külföldi­ek miatt az ország közbiztonsága — nem a legalkalmasabb pillanatban ke­rült sor, s ez nemcsak a forgalom torló­dására értendő. Végül a rövid látogatás kézzelfogha­tó hasznaként hadd szolgáljunk a kiu­tazni szándékozó honfitársainknak egy jó tanáccsal. Javasoljuk, hogy amit biz­tosítóink elmulasztottak a kötelező biztosítás megkötésekor, azt most ők pótolják. Kérjék el a nemzetközi ér­vénnyel bíró zöld kártyát is, amely a megkötött biztosításhoz díjtalanul jár, de csak külön kérésre kapjuk kézhez! (Az már csak magánvélemény, hogy a különböző csekkek, igazolószelvény mellé, amivel haptákban kell állnunk egy-egy igazoltatás alkalmával, talán ez is elfért volna a forgalminkban. Na, ja! Hogy ez minket szolgált volna, hangza­tos nevű biztosítóinknak pedig csak kö­telesség lett volna? Szereljük le a rend­számtábláikat.) H. T. A VAGYONÁT MÁSKÉNT HASZNOSÍTJÁK Megszűnik az ATI Baján és Kecskeméten A korábbi jogelőd intézmé­nyekből 1983-ban jött létre Bács-Kiskunban is, a megyei közlekedési felügyelet, valamint a részben önálló gazdálkodású bajai és kecskeméti Autóközle­kedési Tanintézet. Utóbbiak fel­adata volt a gépjárművezető­képzés, speciális tanfolyamok szervezése, szakoktatók képzése veszélyes anyagok szállítására, nemzetközi teherfuvarozásra, terifőri, gépjármű-ügyintézői feladatok ellátására. Az 1988-ban megjelent tör­vény nyomán kibővült a gépjár­művezetés oktatásával foglalko­zó cégek köre, miután a megfele­lő feltételek megléte esetén e te­vékenység bárki számára enge­délyezett. A piaci helyzetben, különösen 1991-től, megválto­zott az ATl-k feladata is. S mi­után már korábban is a vagyon­tárgyaik jelentős részét külön­böző szervezeteknek bérbe ad­ták, maguk pedig jobbára elmé­leti szaktanfolyamokat szervez­tek, a megyei önkormányzat más módon kívánja hasznosíta­ni az ATl-k önkormányzati tu­lajdonba került vagyonát. A piaci szférába tartozó gép­járművezető-oktatás az önkor­mányzat számára ugyanis nem kötelező feladat, ezért a legutób­bi megyei közgyűlésen döntöt­tek a két ATI megszüntetéséről, az ingatlanok, eszközök, bérbe­adása pedig hatékonyabb, ha azt az önkormányzat végzi. Hogy pontosan melyik, arra vo­natkozóan végleges megállapo­dás nem született, mert több te­lepülés is igényt tart a korábban helyi pénzekből, helyi munkával elkészült létesítményre. így erről rövidesen egyeztető megbeszé­lést tartanak az érintett önkor­mányzatok vezetői. V. T. Betlehemesek találkozója A Bábjátékosok Egyesülete, az Or­szágos Közművelődési Központ, a Kecskeméti Városi Televízió, a Szóra- katénusz Játékműhely és Múzeum, a Magyar Néprajzi Múzeum, s a Ciróka Bábszínház közreműködésével 1991. december 21—22-ére országos betlehc- mestalálkozót hirdet. A hírős város, sőt, a helyi televízió révén, az ország nyilvánossága előtt zaj­ló találkozó célja dramatikus népi ha­gyományaink (a téli ünnepkör) meg- élesztése, értékeinek felmutatása és át­örökítése. Szeretettel várjuk azokat a hagyo­mányőrző csoportokat, akik eddig is betlehemeztek, vagy azokat a most ver­buválódó felnőtt- és gyerekcsoportokat, akik felgyűjtik, s bemutatják e népszo­kás helyi változatát, illetve azokat is, akik a szakirodalomból merítve szer­kesztenek betlehemesjátékot. A jelentkezéseket 1991. október 15- éig a következő címre kérjük: Bábjáté­kos Egyesület, Országos Közművelődé­si Központ, 1011 Bp., Corvin tér 8. A jelentkezők a fenti címen a további­akban részletes tájékoztatót kapnak. A bioenergiáról Kecskeméten Kedden este 6 órai kezdettel Pavel Kazimirovics Alma-Ata-i extraszensz és bioenergetikus tart előadást Kecskemé­ten, a Tudomány és Technika Házában azoknak, akik érdeklődnek a téma iránt, és esetleg később maguk is el akar­ják sajátítani a területhez tartozó külön­féle speciális eljárásokat. , CSAK KERDEZEM... Tényleg igaz az amerikai mondás, hogy a magyar ember az a fajta, aki utolsónak megy be a forgóajtón és elsőnek jön ki onnan? Szerintem igaz. A minap félfüllel hallottam, hogy valami új jogszabályt tervezgetnek, ami a gépkocsihasználati-díjat még konkrétabban kötné az adott autó fogyasztásához. Azaz, a gyári szab­vány szerint fizetnének minden ko­csihasználónak, aki hivatalból utaz­gat saját járgányán. Ebben az a jó, hogy — mint mindenki tudja — egy tízéves Lada már rég nem annyit fogyaszt, mint amennyit a Togliatti­ról elnevezett gyár katalógusa jelöl. Minimum 2-3 litert saját zsebből kell ezek szerint finanszírozni. Talán nem kell bizonygatnom, hogy több tízéves Lada fut a magyar utakon, mint két hónapos Renault Clió. A probléma tehát valós. A magyar ember észjárására jellemző, hogy még meg sem jelent a jogszabály, már megtalálta a megoldást egy is­merősöm. Azt mondja, hogy némi befektetéssel még meg is lehet élni abból, ahogy átveri a törvényalkotó­kat. Vesz egy nagy, öreg, amerikai ko­csit — igazolt fogyasztása 23 liter száz kilométerenként. Beíratja és utazásai során ilyen benzinköltséget számoltat el. De vesz egy kis Daihat­sut is, amelynek fogyasztása három liter, és nyilván ezzel jár. A különbö­zet, 20 liter benzin száz kilométeren­ként, ami nem kevés. Rövid idő alatt megtérül a két kocsi ára. Most már csak azt kérdezem, hogy mit csináljon az, akinek nem hogy új Daihatsura, de még a tízéves Lada új gumijára sincs pénze? Hámori Zoltán V ______ J

Next

/
Oldalképek
Tartalom