Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-30 / 254. szám
TISZTELT SZERKESZTOSEG! 1991. október 30., 7. oldal Kedves Olvasóink! Az Önök által az utóbbi egy hét alatt írt levelekből ismét közreadunk egy újságoldalnyit. Az alábbi írások egy része válaszféle korábbi összeállításainkban közölt témákra. Ezek közreadását is kötelességünknek tartjuk. Ezenkívül olvashatnak egyebek között arról, hogy „elveszett” egy képviselő, szakember tollából pedig arról, hogy nem lyukadt ki az ózonréteg, mint azt a közelmúltban írtuk egy cikkben. Vannak, akik a Kunság Volán védelmére kelnek, fogadóórán viszont ismét panaszkodtak a közlekedési vállalatra. Várjuk Tisztelt Olvasóink további leveleit, mindenféle témában. (A szerk.) Vállaljon a férje másodállást! Harminc éve járatom kedvenc lapomat, a Petőfi Népét, de újabban sokat bosszankodom, mert túl sok fiatal panaszát kell olvasnom. Legutóbb az a levél háborított fel nagyon, amelyben egy fiatalasz- szony elpanaszolja, hogy őt nem segíti a kecskeméti önkormányzat. Pedig — írja — három gyermeke van, vízvezeték-szerelő férje csak 8 ezer forintot visz haza havonta, ő gyedet kap, és ilyen kevés pénzből nem futja a tüzelőre, sőt 20. után a konyhára sem. Csak egymást nézik a férjével, hogy miből is vásároljanak holnap reggel kenyeret. Nem tudom megállni, hogy el ne mondjam: az én időmben szülés után 8 hétre már dolgozni kellett menni, nem volt gyes, gyed, sem bölcsődei, óvodai férőhely. Fizetésem nagy részét a szomszédasz- szonynak adtam, aki vigyázott a gyerekemre, mégsem szaladtam segélyért a községházára. Annyi gyereket szültem, amennyit nagy gond nélkül fel tudtam nevelni, de szüléink vállalták az öt, hat, meg a több gyereket is a mostaninál nehezebb időkben. Azt sem tudták, mi fán terem a szociális segély, gyerekeik mégis hasznos tagjai lettek a társadalomnak. Én az idén tavasszal mentem nyugdíjba, az utolsó fizetésem után több hónapra kaptam meg az első nyugdíjat, ami egyébként minimális, mégsem szaladtam az önkormányzathoz, hogy segítsenek. Szégyellném azt mondani, hogy nem tudom megoldani a problémámat. Ilyent én nem ismerek, amíg van két kezem és dolgozni tudok. Különben is mi, kisnyugdíjasok miért tudjuk úgy beosztani a pénzünket, hogy egész hónapban elég? Azt mondanám a panaszkodó anyuká(k)nak: mindenki annyi gyereket szüljön, amennyit fel tud nevelni, ne az állammal fizettessék meg annak költségeit. Ha meg a pénzük annyira kevés, vagy annyira nem tudják beosztani, keressék meg a lehetőségét, hogyan lehetne kiegészíteni! Ne egymást nézzék 20. után, hanem vállaljon a vízvezeték-szerelő férje másodállást, vagy a gyeden lévő anyuka pluszmunkát. Akkor majd jut pénz tüzelőre, hónap végén kenyérre! Tisztelettel: F, I.-né Kecskemét A sertésátvétel országos gond Az 1991. október 16-ai lapszámunk 7. oldalán közzétett „Miért nem kellettek a sertések a tompái áfésznek?” cikkükre az alábbiakban teszem meg észrevételemet: Már 1990. december hónaptól a húsipari vállalatok részéről — a keleti piacok megszűnésével — átvételi gondok jelentkeztek a leszerződött hízósertéseknél. Ez olyan formában nyilvánult meg, hogy a leadásra kész hízósertések csak néhány heti késéssel kerültek átvételre. Ez a jelenség nem Tompa és térségbeni, hiszen országos méretben is jelentkezett. Jónás Ferenc kistermelőnk 1990. október 27-ei szerződésre hizlalt sertések átvételére 180 nap tartás után, vagyis 1991. október 27-ét követően lett volna szerződésileg kötelezettségünk. Ennek ellenére valóban kéréssel fordult hozzánk 1991. január 28-ai levelében, hogy anyagi gondjai miatt a leadásra kész hízóit vásároljuk fel. Kérését méltányolva utasítottuk a felvásárlót néhány sertésének átvételére. Február 8-án 5 db sertést átvettünk, melynek ellenértékét az általunk adott előleg levonásával kifizettük. Később, április 8-án, 4 db-ot ismét felvásároltunk, és valóban 6 db sertésre vetített előleg került levonásra. Más időpontban is vállaltunk — az időpont nem került feljegyzésre — nevezettől átvételt, azonban a mérlegelésnél megállapításra került, hogy a behozott sertések a kötelező alsó súlyhatárt nem érték el, ezért azokat vissza kellett küldeni. Tehát a panaszos által említett 9 db sertés átvételére két esetben a szer- ződésbeni kötelezettségünk ideje előtt adtunk lehetőséget, ellenkezőleg azzal, ahogy az újságban ő közreadta. A tisztánlátáshoz hozzátartozik az is, hogy Jónás Ferenc a leszerződött 50 darab sertés meghizlalásához nem rendelkezett megfelelő összegű tőkével, ezért volt kénytelen határidő előtt kérni a sertések egy részének az átvételét, továbbá magas kamatlábbal kölcsönt felvenni. A sertésátvétel a községben épített — a termelőszövetkezet és az önkormányzat közös tulajdonát képező — mérlegházban történik. Tehát ellenkezően a panaszos állításával, az nem az áfész tulajdonát képezi, ezért a mérlegelésekért használati díjat fizetünk. Jónás Ferenc és felesége is jelen volt a sertéseik leadásánál. A felvásárló, ismerve a nevezetteket, a vita elkerülését megelőzve, a sertések mérlegelését rájuk bízta. Ezért utólag érthetetlen előttünk, hogy a mérések pontosságát vitatja. Megjegyzem, ez idáig a mérlegeléssel kapcsolatban a községből termelői panasz ezenkívül nem érkezett. Jónás Ferenc azon állítása, hogy a felvásárló szerződésen kívül, más falubeliektől, borravaló ellenében, vásárolt sertéseket, ezért rágalmazás címén a felvásárlónk bírósági feljelentést szándékozik kezdeményezni. A bevezetőmben már említett piaci gondok miatt a húsipari válA buszvezetők sem robotok! Az október 24-ei, Rendetlenség a buszok körül című cikkhez akarok véleményt fűzni. Már nem bírom elviselni, hogy folyton a Kunság Volán autóbusz- vezetőinek és ellenőreinek viselkedését s a buszok piszkosságát kritizálják! Könnyű az autóbusz-vezetőket bírálni! És az az utas,' aki későn jelez, mert nem figyelt eléggé? A sofőrnek két választása van: vagy nem áll meg, vagy ha mégis, hirtelenül, gyors fékezéssel. Mindkét esetben őt szidják az utasok. Kérdezem: miért kell éppen kanyarodáskor jelezniük, főleg az időseknek? Ne csodálkozzanak azon, hogy elesnek. Az utazni szándékozóknak semmi szükségük nincs a kézzel lábbal való kapálódzásra, ha normálisan — azaz idejében és a megállóban —, nem pedig a buszváró mögött, egy közeli járdán, esetleg egy ABC vagy egy butik bejáratánál várják a buszt. Visszatérő téma a kocsik belseje. Mindenki vegye tudomásul, hogy nem a buszvezetők és az ellenőrök szemtelenek a buszokon, hanem az utasok. Nem lenne szabad eltűrni egy utasnak sem, hogy a mellette ülő vagy álló társa napraforgóhéjat szórjon szét vagy az ülést tép- desse. Aki ilyet lát, javaslom, szóljon rá a rendetlenkedőre, és értesítse a sofőrt a történtekről. Közös érdekünk, hogy jobb körülmények között utazhassunk. A Kunság Volán dolgozói — főleg az autóbusz-vezetők — is emberek, nem pedig robotok, ahogy azt egyesek gondolják. Tisztelettel: B. P. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) Ki veszi meg ezt a riasztót? Október 16-ai lapszámukban olvastam a Riasztó riasztó című cikket. Amint abból kiderül, Baja környékén egy vállalkozó ajtóra szerelhető elektromos riasztoszerkezetet forgalmaz és épít be megrendelésre, 5660 forintért. Hétszáz forint előleg lefizetése ellenében eléggé hosszú határidőre vállalja a szerelést. Miután nem ismerem a szóban forgó szerkezetet, nem tudom minősíteni a hatásfokát. Engem az ára mégis meglepett, hiszen hasonló rendeltetésű, hangjelzésű riasztót a fenti árnak az egytizedéért is be lehet szerezni. Az ilyen olcsóbb, de a célnak megfelelő berendezést is kellene reklámozni az újságban, amit a szerényebb keresetű lakástulajdonos képes megvásárolni, felszerelni. Scheiber Sándor Fülöpháza, II. kér. 210. Adjuk meg a holtaknak a tiszteletet! Közeleg a mindenszentek ünnepe és a halottak napja. Erről a világon mindenhol megemlékeznek kegyelettel, tisztelettel. Minden embernek van legalább egy közelebbi vagy távolabbi rokona, ismerőse, barátja, akik már örök nyugalomra tértek. A szép hagyománynak megfelelően ilyenkor virágdíszbe borulnak a temetők sírjai a hozzátartozók által és milliószám lobbannak fel a sírokra Helyezett gyertyák lángjai. A sok parányi fény mindenki számára szubjektiven jelent valamit. A hívőknek a feltámadásba, az örök életbe vetett hitet, a nem hívőknek pedig az emlékek továbbélését, őrzését a szívek mélyén. Mindenszentek ünnepén és halottak napján az ember jobban magába száll és e csendben gondolatait a halálszisztéma foglalkoztatja. Ezért kell tisztelni ezt az emberi érzést, kulturáltan, európai módon. Mert a halál gondolatával tudni kell együtt élni és így is kell élni a hétköznapjainkat. Ezért kellene az ilyen emlékünnepek, hagyományok méltóságteljes megtartását a sajtónak és nem utolsósorban a hatóságoknak is elősegíteni! Ne engedjük meg például, hogy vásáros hiénák kihasználják a temetők forgalmát, tanyát verjenek a temetők területén vagy a kapuiban és zenét bömböltetve kínálják a sült hurkát, kolbászt, édességeket, játékokat, ahogy ezt tették Kiskunfélegyházán tavaly és tavaly előtt a Felsőtemető bejáratánál. Az ilyen cselekedet szerintem kegyeletsértö. Gondolom, néhány mondatban fel lehetne hívni erre a nem kívánatos jelenségre a figyelmet és elejét lehetne venni az emberek megbotránkozásának. Tisztelettel: Kovács Ferenc Kiskunfélegyháza Kinek nem kell tv-díjat fizetni? Lapjuk 1991. szeptember 12-ei számában „Hetven éven túl: ingyen” címmel közölték Laczi János, Orgovány, Attila u. 4. szám alatti nyugdíjas levelét, melyben a levélíró azt kifogásolta, hogy bár szeptember 17-én betöltötte a 70. életévét, a postás szeptemberben még be akarta szedni tőle a tv- díjat. A levélben foglaltakat megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy postai mulasztás nem történt, az olvasó panasza félreértésen alapult. A tv-díjakat ugyanis nem előre, hanem utólag kell fizetni, így a helyi postahivatal a szóban forgó esetben az augusztus—szeptemberi tv-nyugtát kézbesítette a levélírónak, akivel egyébként a félreértést a helyi postahivatal vezetője tisztázta. Október l-jétől pedig — mint 70 éven felüli nyugdíjasnak — nem kell tv-díjat fizetnie. A hasonló félreértések elkerülése végett ezúton is szeretném tájékoztatni a tisztelt olvasókat, hogy tv-díjmentességre jogosult: — az a 70 éven felüli nyugdíjas, aki egyedül él, — az az önálló háztartásban élő nyugdíjas házaspár, akik mindketten betöltötték a 70. életévüket, — valamint az a 70 éven felüli nyugdíjas, aki nyugdíjkorhatárt elért, de önálló nyugdíjjal vagy egyéb jövedelemmel nem rendelkező házastársának, önálló keresettel nem rendelkező kiskorúnak vagy egyéb eltartásra szoruló, jövedelemmel nem rendelkező családtagjának eltartásáról gondoskodik. A díjmentesség a 70. életév betöltését követő hónap l-jétől esedékes. Addig pedig utólag jön a tv-nyugta! Dr. Lénárd László igazgatóhelyettes, szegedi postaigazgatóság Hol a katonatelepi képviselő? Az 1990. évi őszi választások „rendkívül jelentősek” voltak Katonatelep lakóinak. Tudniillik, ekkor vált képviselőnélkülivé ez a gyorsan fejlődő, Kecskemét peremén lévő kertváros. A választásig Zsíros Éva óvónő képviselte a városrész lakóit, igen eredményesen, hiszen az ő tanácstagsága alatt építették meg a víz- és a gázvezetéket, a Kocsis Pál utca úttestjét, és ebben az időben kapcsolták be a települést a városi autóbusz-forgalomba. A városrész — nagyságánál fogva — jelenleg is megérdemelne helyben lakó képviselőt, mint ahogyan ez így volt 1990-ig. Az 1990-es, őszi választások előtt gyakran láttam a plakátokon Dómján Gergely bácsit, kackiás bajuszával, ám azóta, mióta megválasztották, nem tudjuk, él-e még, nem beteg-e, vagy esetleg nem köl- tözött-e el Kecskemétről. Szóval, nem tudunk a képviselőnkről semmit, akkor bizonyára ő sem tudhat rólunk. A képviselőnek képviselnie kellene választóit az önkormányzatban! Sok a probléma és a megoldatlan feladat itt, a mi lakóterületünkön is, de már több, mint egy éve nincs, aki képviselje az itt lakókat. Remélem, nem azért vállalta el a tisztséget képviselőnk — Dómján Gergely bácsi —, mert esetleg a tiszteletdíjból szeretné nyugdíját pótolni egy kicsit. Idősebb korban, persze, az ember teherbíró képessége csökkenhet, amit mi megértünk, viszont, tisztelt képviselőnk, reméljük, ön is megérti Katonatelep lakóinak jogos elvárását. Buka György Kecskemét, Kocsis Pál utca 54. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Nem lyukadt ki az ózonréteg Lapjuk ez évi, október 19-ei számát olvasva olyan — a tömegkommunikációban sajnos elég sűrűn fellelhető — hibára figyeltem föl, amelyet feltétlenül szükséges korrigálni, mert nem szabad, hogy az efféle tévhitek elterjedjenek és fölöslegesen túlzott aggodalmat keltsenek. Az Ózonhiány Eszak-Európa felett című rövid cikkben az egyik mondatban a „kilyukadt” szót használják. Nos, ez nem igaz, szó sincs az ózonréteg „kilyukadásáról". A valóságban az antarktikus területek fölötti sztratosz- ferikus ózon mennyiségének csökkenéséről van szó és nem valamiféle lyukról, ami óriási különbség! Meg kell jegyezni, hogy valóban létezik erre a jelenségre az eléggé elterjedt „ózonlyuk” kifejezés, amely maga is félrevezető, de a „kilyukadt” szó jóval súlyosabb értelmezésű. Nem becsmérelni akarom lapjukat, hanem szüleimnél Kecskeméten tartózkodva szoktam olvasgatni azt, és a pontosítás kedvéért tettem meg észrevételemet. (Köszönjük. A szerk.) Tóth Zoltán Országos Meteorológiai Szolgálat A Kunság Volán védelmében A Rendetlenség a buszok körül című írással kapcsolatban tapasztalataim a következők: általában azok az utasok morognak a buszvezetőkre, akik pontatlanul érkeznek a megállóba, bár a sofőrök őket is fel szokták venni, ha van rá lehetőségük. A mozgó járműveken kapaszkodni kell, és akkor nem történik semmi baj! Szeretem az időseket és a kisgyermekes anyákat is, de az utasok ne mindig rájuk hivatkozzanak panaszaikban. A buszok tisztaságával kapcsolatban csak annyit: nem a vezetők szemetelik tele a tiszta buszokat, és nem ők vágják fel az üléseket, hanem egyes utasok. Vegyük már észre, hogy a Kunság Volánnál is emberek dolgoznak! Tisztelettel: Egy utas lalat átvételi ütemezésénél nagyobb mértékben jelentkezett a kistermelők részéről az értékesítési bejelentés. Ezért 1991. március 25- én levélben közöltük a kistermelőkkel, hogy amennyiben más csatornán előbb tudják sertéseiket értékesíteni, úgy ahhoz mindennemű hátrányos kötelezettség nélkül hozzájárulunk. Ugyanakkor kikötöttük, hogy az ilyen jellegű értékesítési szándékát a felvásárlónak köteles bejelenteni. Továbbá tartalmazza körlevelünk azt is, hogy amennyiben az állományát más csatornán értékesítette, úgy az áfész által nyújtott hizlalási támogatást az értékesítésről számítva 8 napon belül köteles részünkre megfizetni. Tehát körlevelünk tartalma nem azonos a Jónás Ferenc által leírtakkal, miszerint a kistermelők csináljanak a sertésekkel, amit akarnak. Mi csak lehetőséget adtunk számukra, ami nem egyenlő a szerződésbontással. Peres eljárást csak azokkal szemben kezdeményeztünk, akik a hizlaláshoz felvett tápok értékét és a malac árát több hónapos várakozásunk után, felszólításunk ellenére is, elmulasztották visszafizetni. Ezek közé tartozik Jónás Ferenc panaszos is. Tekintettel arra, hogy Jónás Ferenc panaszos által leírt alkalmas .az áfész hitelrontására, kérem, hogy a fenti észrevételemet — legalább a panaszos levelében írt terjedelmében — szíveskedjenek lapjukban megjelentetni. Marusa Ferenc, a Tompa és Vidéke ÁFÉSZ elnöke Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Levélváltás A Tisztelt Szerkesztőség! levelei között „A vásárló, a tej, meg a pénztáros” című, október 24-ei írásra az alábbiakat válaszoljuk: A hetényegyházi ABC-ben a pénztáros helyesen közölte a vevővel, hogy a tejüzem másnap nem veszi vissza a folyós zacskós tejet. Abban, hogy az üzletben valójában mi történt, s hogy a tejeszacskó hol és kinek a kezében szakadt ki, nem tudunk állást foglalni, ez az üzletet irányító forgalmazó vállalat feladata lenne. Ami bennünket illet: a raktárban a szállításra előkészített árukat naponta ellenőrizzük, azonban még így is előfordul — a fólia rossz minősége miatt — előre nem látható hiba a zacskón. Ilyen esetben, az üzletvezetők jelzésére, minden esetben vissza- yesszük, teljes áron a folyós árut. Üzemünk és az ellátásért dolgozó kereskedelem vigyáz arra, hogy a hasonló panaszokat a jövőben megelőzze. Azonban a forgalmazás közbeni hibákért ezután sem tudunk felelősséget vállalni. Reméljük, hogy még az idén üzembe állíthatunk egy, dobozos tejet gyártó korszerű gépsort, és a kedves vásárlóknak lesz lehetőségük a polizacskós és a dobozos tej közül választani. Annak ellenére, hogy a tejüzemet az említett panasz miatt nem érheti kifogás, sajnáljuk, hogy a vásárló nem közölte nevét és címét. így személyesen nem kérhetünk tőle elnézést, és a panasz jogosságától függetlenül kárpótolni sem tudjuk. Aradi László tejüzemi igazgató FOGADOORAKON Fiatalasszony gyászruhában, vele 20 hónapos kislány. Megrendítő látvány. Messzi István- nénak, a kecskeméti Sajó utca 24. szám alól fél éve ment el örökre a férje, azóta kijár a köztemetőbe, emlékezni rá. Könnyes a szeme, amint hellyel kínálom a fogadószobában, de most másért csuklik meg a hangja, nem a korai özvegység miatt. Már kétszer maradt le a 12-es buszról (legutóbb október 24-én délelőtt), mert az három perccel előbb indult el a temető kapujától, mint ahogy 10 óra következett volna. Először 104, majd 100 forintot fizetett, hogy taxival visszajöhessen a városba. A második költséges utazás után már nem bírta tovább zokszó nélkül hagyni az ottha- gyást. Nem elég a saját baja, még ezzel is idegesítik ? Tamási Istvánnénak (Pálma utca 8.) nem várt pénz, 2165 forint (úgymond: fel nem vett munkabér) ütötte a markát az előző munkahelyéről, a BRG Elektromechanikai Rt.-tői. Megörült az asszony. Lám, milyen rendesek! Küldtek neki pénzt, biztosan egy hibás bérelszámolást akartak ezzel jóvátenni. Ám később csalódnia kellett. A pénzt elköltötte az utolsó fillérig, amikor egy hónap múltán levelet hozott a posta. A BRG-től. Hoppá, tévedtek, nem Tamási, hanem Tamás Istvánnénak szánták a pénzt. Hoci, vissza, mert amennyiben a határidőn belül rendőrség, bíróság ... majd meglátja, mi lesz, ha nem fizeti gyorsan vissza. Meglátta. Új munkahelyén — szerinte teljesen jogellenesen — letiltatta a fizetéséből a részvénytársaság a tévesen kipostázott munkabért. Azóta úgy néznek Tamásinéra a dolgozótársai, mintha még terhelné valami tartozás a korábbi munkahelyéről. Kínos! A pénztárosokkal (tisztelet a kivételnek) időnként baj van a kereskedelemben is. Az Alföld Áruház élelmiszerosztályán az egyik este olyan angyali nyugalommal ütött be a pénztárgépbe a pénztáros nyolcvan helyett nyolcvannyolc forintot egy doboz mosóporért, hogy azt csak az vehette észre, aki ilyenkor is résen van. A vevő résen volt. Észrevette, szólt, mire a pénztáros: „Ja, tényleg, igaza van!” (kohl) NAPJAINK HUMORÁBÓL • Éhe a szónak . .
