Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-28 / 252. szám

PETŐFI NÉPE 1991. október 28., 5. oldal A legújabb Torgyán-ügy igazi hattere (Folytatás az 1. oldalról) — Ezt ugye úgy kell érteni, hogy a pártvezetés még mindig nem is­merkedhetett meg annak a boríték­nak a tartalmával, amelyet Antall miniszterelnök átadott Torgyán- nak.- Pontosan erről van szó. Ami­kor ugyanis.^ Független Kisgazda- párt országos elnökségének tagjai által kért átvilágítás befejeztével a miniszterelnök úr minden érintett­nek személyesen is átadta a vizsgá­lat anyagát és eredményét tartal­mazó borítékot, ekkor ezt Tor­gyán úr is átvette. Tizenegy fő volt jelen, tíz átadta az eredményt a párt elnökének (aki akkor még nem Torgyán József volt — A szerk.). Kivéve Torgyán urat. — De elolvasni ő is elolvasta? Hogyne! Ekkor derült ki, hogy a vizsgálat eredménye szerint őt 1957-től 1978-ig a III/III. belső elhárítási hálózat nyilvántartásá­ban szerepeltették, Szatmári Lajos fedőnéven. Ekkor Torgyán úr a miniszterelnökhöz fordulva kérte hát természetesen viták és indu­latos, szenvedélyes kitörések kísé­retében -, hogy őt teljes részletes­ségében vizsgálják ki, ezt ő az or­szág nyilvánossága előtt vállalja. A kapott boríték hátlapjára azon­nal meg is fogalmazta ezt a kérést. A miniszterelnök úr ezt a vizsgála­tot elrendelte és egy bizonyos idő után tájékoztatta Torgyán urat, hogy az eredmény rendelkezésre áll, jöjjön a miniszterelnökségre, hogy átadhassa. Ez júniusban tör­tént. Torgyán úr a borítékot azóta sem vette át, sőt, azóta is folyton azt nyilatkozza, hogy őt, mint egy párt elnökét egy másik párt elnöke ne világítsa át, politikai múltjáról ne mondjon véleményt. Tehát a boríték a mai napig sem lett átvéve és ez a kisgazdapárt életében egy komoly feszültséget okozó körül­mény. Mi ezt nem akartuk tovább fokozni, ezért nem tettünk semmi­féle nyilatkozatot, bár természete­sen többször kértük az elnököt, hogy véglegesen tisztázza magát. A viszonylagos nyugalom addig tartott, amíg ki nem derült, hogy "aTorgyán úrral' váló együttrú'ükö- désnek komoly akadályai vannak. — Ez miből és mikor vált világos­sá? A parlamenti frakció és a pártelnökség által tartott egyezte­tőülésen hozott döntéseket Tor­gyán úr nem hajtotta végre. Sőt, támadást intézett a frakció ellen, előrángatva egy már régen lezárt pénzügyet. Több vizsgálat megál­lapította, hogy az akciók pártpoli­tikai célokat szolgáltak — piac lé­tesítését Veszprémben, vágóhíd építését Szabolcsban és szőlőter­més átvételét Kiskőrösön —, a pártnak anyagi kára nem szárma­zott belőlük, hiszen a pénzek köl- csönképpen lettek kiutalva és azó­ta már visszakerültek a kasszába, és személy szerint senkinek sem származott anyagi előnye ebből. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a pénzkezelés terén voltak kívánni­valók, hiányoznak például egyes jegyzőkönyvek testületi ülésekről, ám később az elnökség nyilatko­zatban megerősítette, hogy hozott ilyen döntéseket. Ezért, legalábbis, meglepő volt, hogy fölmelegítették az ügyet, ráadásul úgy, hogy az ellenőrző bizottság elnöke — min­den tekintetben túllépve a párt al­kotmányának kereteit — ügyészsé­gi vizsgálatot kért. A frakció nem vitatja, hogy történt hiba az ügyin­tézésben, de semmiféle bűncselek­ményről nem volt szó. Györgyi Ár­pád, az ellenőrző bizottság elnöke minden szempontból jogtalanul lé­pett tehát föl, ezért a frakció kérte a felfüggesztését tisztségéből, egyúttal pedig pártfegyelmi vizsgá­lat megindítását. Szerintünk fel­mérhetetlen károkat okozott. — Időrendben az újabb botrány­sorozat tehát a frakció és az elnök­ség egyeztetőülésével kezdődött, Györgyi Árpád „leleplezéseivel” folytatódott... —... nagyon fontos, ha már ezt fölsoroljuk, maga az időzítés: pon­tosan akkor történt a támadás, amikor Békés megyében a kisgaz­dapárt fennállásának 61. évfordu­lóját ünnepeltük történelmi szemé­lyiségek részvételével, egy felemelő templomi összejövetelen — miköz­ben az aknákat már elhelyezték és időzítették. Miután Torgyán úr fölrúgta a megállapodást és meg­alapozatlan támadást indított, mi úgy gondoltuk, eljött az ideje, hogy visszatérjünk az ő múltjának le nem zárt ügyére is. Tartozik a pártnak, tartozik a társadalomnak azzal, hogy tisztázza szerepét, me­lyet jegyzőként játszott a Tucsek- féle vérbíróságban, amelyet a Ili/ III-as belső elhárítási hálózatban; tisztázza, hogy mi az igaz abból, hogy kérte a fölvételét az MSZMP-be és a nemleges döntést megfellebbezte, amit elutasítottak. A társadalom átalakulásának tisz­tasága iránti igény, a vagyonát- mentések megakadályozásának ügyében egyszer s mindenkorra te­gyünk rendet: így Torgyán úr kör­nyezetében se jelenjenek meg sú­lyosan kompromittált múltú va­gy onátmentők. — A kisgazdapárt elnöksége, mely a hírek szerint rendkívül hiá­nyos összetételben ülésezett, .gyor­san lépett. Kizárta a pártból Omol- nár Miklóst és javasolta a kizárást más tagok, így az ön esetében is. — Én személy szerint furcsállom, hogy egy vérbírósági jegyző ma föl­léphet olyan ember ellen, akit 1956- os tettei miatt halálra ítéltek és hó­napokig ült a siralomházban, akasztásra várva. Az egész cirkusz azokra a koncepciós perekre emlé­keztet, amelyek korát — úgy gon­dolom — örökre lezártuk 1989. ok­tóber 23-án, illetve 1990-ben az or­szággyűlési választásokon. Sem az elnökségnek, sem az országos veze­tőségnek nincs joga kizárni embere­ket a pártból, úgy pedig, hogy még indokot sem hoznak föl, meg sem hallgatják őket, föllebbezési lehető­séget sem adnak — ehhez hadd ne fűzzek kommentárt. Csonka elnök­séggel, nem is egyhangú határozat­tal ez akkor is eleve jogtalan lenne, ha a párt alkotmányának értelmé­ben a képviselők fegyelmi ügyeiben nem a frakció lenne a kizárólag ille­tékes. —- Kocsenda Antal tehát a maga részéről nem fogadja el a csonka elnökség döntését. — Nem hát. — Torgyán József egymillió fo­rintot ajánlott föl annak, aki bizo­nyítaná a reá szórt, úgymond, rá­galmakat, sőt, följelentéseket is tett. Mit szól ön ehhez? — Csodálkozom, hogy mond­juk Gálszécsy Andrást is följelen­tette, aki pedig nemmel válaszolt a neki föltett kérdésekre. Megje­gyezném. egyébként, hogy ezek a nemleges válaszok semmit sem bi­zonyítanak, ha csak azt nem, hogy Gálszécsy úr nem állított soha semmit Torgyán úrról. Az egész cirkusz jól beleillik abba a képbe, amelyet Torgyán úr az utóbbi idő­ben magáról megrajzolt. — Mit gondol, a kisgazdapárt valaha elér-e egy botránymentes időszakhoz? — A kérdést úgy tenném föl: ké­pes lesz-e arra a párt, hogy megtisz­tuljon, képes lesz-e a társadalom egy jelentékeny rétegének érdekeit képviselni. Ha erre képtelen lesz, akkor a kisgazdapárt leírta magát a magyar politikai palettáról. Min­denesetre én reménykedem. Ballai József Hivatalosan soha nem hívták Csillagnak, de mégis ez lett a közis­mert neve a Szegedi Fegyház és Bör­tönnek. A makacs ragadványnév egyáltalán nem véletlen. Utal a sok­szögű központi térből kiinduló négyszárnyú, háromemeletes épít­mény formájára. Tervezői, építő­mesterei ugyancsak értették dolgu­kat a múlt század végén, hiszen olyan börtönt ötlöttek ki és hoztak tető alá, amely furcsa elrendezésé­nek köszönhetően a mai napig rend­kívül biztonságosnak mondható. A központi csarnokból kiválóan szemmel tartható a hatalmas ház fo­lyosóin a mozgás. Az elítéltszár­nyak belső, komor összképével szö­ges ellentétben áll az egész sárga épületegyüttes külső szépsége, ele­ganciája. A Mars téren járva bárki meggyőződhet róla: valóban város­képet meghatározó látványt nyújt a Csillag, amelyet 1883-ban kezdtek építeni, s mindössze másfél eszten­dőre volt szükségük ahhoz, hogy átadják rendeltetésének. A nagy hí­rű házban az eltelt százhét évben számtalan közismert ember rabos­kodott. Csáti András alezredes, az intézet parancsnoka nem szívesen mond neveket, ám annyit elárul, hogy napjainkban is akad néhány közismert lakójuk. De ennél is érde­kesebb, amit a harmincas évekről mesél. Akkoriban ugyanis előfor­dult, hogy a létesítmény egyik szár­nyában kommunisták, a másikban fasiszták voltak becsukva egy idő­ben. Parancsnok • • Oregcsertőről- Ám ez már a múlt! Az ötvenes évektől kezdve ugyanis politikai foglyok nem ültek a szegedi házban. Azóta csak köztörvényes elítélteket tartunk fogva hangsúlyozza a pa­rancsnok, aki mindössze harminc- nyolc esztendős. Ő maga tehát csak a régi iratokat böngészve ismerhette meg a Csillag múltját. Csóti András egyébként..mindössze egy,.éve.iráv nyitja az intézmény munkáját. Éle- LánékazezUwegeiőző időszakát már csak azért is érdekes felidézni, mert Bács-Kiskun megyéből származik, s mind a mai napig ezer szállal kötő­dik szűkebb hazánkhoz, elsősorban Öregcsertőhöz. Itt született, szülei, testvére mind a mai napig ebben a kis faluban élnek. Csóti András az általános iskola után Kalocsán járt középiskolába, majd a szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola el­végzését követően, 1977-től kezdve tíz éven keresztül az Állampusztai Börtön és Fogházban teljesített szolgálatot. Dolgozott nevelőtiszt­ként, csoportvezető nevelőként, majd az intézet biztonsági és nevelési parancsnokhelyettese lett. 1987-ben kinevezeték a Nyiregyházi Megyei Börtön parancsnokának. "90 áprili­sában komoly szervezési feladatot kapott: megbízták a Nagyfai Bör­tön és Fogház, átszervezési munkái­nak irányításával. (Korábbanmun­katerápiás alkoholelvonóként mű­ködött ez az intézet.) A Csillagba szóló parancsnoki kinevezését ta­valy november l-jén kapta meg. Intézetünk jelenleg három funkciót lát el — kezdi a hires bör­tön bemutatását a fiatal alezredes. Egyrészt országos végrehajtó in­tézet a miénk. Fegyház fokozatú, öt évnél hosszabb szabadságvesztésre ítéltek töltik itt büntetésüket. Van tehát egy kimondatlan, de kétségte­lenül létező szegedi kategória: az életellenes, nagyon hosszú szabad- ságvesztéseseket tartjuk fogva. Je­lenleg itt található az ország vala­mennyi életfogytiglanra ítéltje. Ugyanakkor házunk ellátja a me­gyei jellegű feladatokat is, vagyis fogva tartjuk a Csongrád megyei előzetes letartóztatottakat. A har­madik funkciónk az átmeneti inté­zet, amelyben öt évnél hosszabb sza­badságvesztésre ítélteknek próbá­lunk segíteni a szabadulás utáni visszailleszkedésben. Ide az elítéltek büntetésük utolsó két évében, de mi­nimum hat hónapjában kerülnek. Bútorgyár — magas rezsivel Az előzetes tájékoztató után elin­dulunk a nagy házban. Első utunk a börtönüzem felé vezet. Kanyargós, betonfalú alagúton sietünk keresz­tül. Megtudjuk: éppen egy utca alatt lépdelünk, amelynek a túlsó oldalán működik az Álföldi Bútorgyár. A felszínre bukkanva szokatlan gyárudvari kép tárul elénk: magas kerítések, sehol egy ember, az ajtók mind zárva. Az üzem belső képe vi­DR. TERNÁK GÁBOR ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA BAJÁN Az Öböl-háborúban Amikor a parlament ülésére mentem, hogy eldöntsük, van-e közünk az Öböl menti ügyhöz, úgy gondoltam, a mai Magyarország­nak elleneznie kell a terrorizmust. A zárt ülés után azonnal jelentkez­tem a miniszterelnöknél, hogy a szavazatomhoz híven, első legyek a feladatra. Azt mondta, ha nem jövök vissza, hiányozni fogok. így kerültem ötven társammal abba a felkészítőtáborba, ahol a legjobb magyar tudás szerint megkaptuk a felkészítést. Dr. Ternák Gábor ba­jai élménybeszámolója, bár nem kapott különösebb reklámot, köz- érdeklődésnek örvendett. Elsősor­ban az egészségügyiek, mint meg­hívók jöttek el, a videóval és erede­ti hangfelvételekkel fűszerezett előadásra. — Eredetileg egy olyan kórház­ba készültünk, amely 20 kilométer­re lett volna a frontszakaszhoz, de az egyeztetőbizottság végül 300 ki­lométerre elhelyeztette a helyszínt. Igaz. a mai technikánál ez semmi. A felkészítés során sokan „meglép­tek”. Végül is érthető, hogy a hadi­fogság vagy egy szörnyű gázhalál nem vágyálom. Az utolsó pillanat­ban is volt meghátráló, de a cso­portok ha nem is teljes létszámmal, a bevetésre elindultak. Aki nem hiszi, hogy a palesztin terroristák veszélye Paksot és Százhalombat­tát fenyegette ebben az időben, an­nak elmondom: az én családom csak Franciaországban volt elérhe­tő biztonságban. Már három napja voltunk a helyszínen, amikor egy fogadás al­kalmából a háború valóságos lett. Még a mellékhelyiségekbe is gáz­álarccal mentünk. Tudtuk, hogy a város mellett lévő légi bázis folya­matos célpont az iraki rakéták szá­mára, de bíztunk abban a mérhe­tetlenül nagy technikában, amit a föld még nem látott. Öt percig nem volt senkinek kétsége, hogy a szö­vetségesek nyernek, mégis a vérál­dozat sokáig bizonytalan volt. Képzeljék el, hogy 80 ezer • Hiába a számítógépek irányította technika, az ember védtelen a háborúban. egészségügyi és 40 ezer ágy állt ké­szenlétben. Az európai tartalékok­ról nem is beszélve. Mi csak az utolsó háborús napokban kerül­tünk nagy munkába. SCUD-raké- ta — a számítógép meghibásodása miatt — becsapódott a friss ameri­kai erők közé. Már túl voltunk a napi ügyeletén, de visszavittek bennünket. Negyven sebesültet, száz operációval hoztunk vissza az életbe. Sajnos, főleg katonalá­nyokról volt szó . .. A békét picit nehezen hittük, ám Izrael és Irán nem mozdult. Haza­felé azt is számba vettük, hogy a misszió igen sok előnyt jelenthet a magyar népnek. Bizonyíték erre az a számos arab gratuláció, amely munkánkat és gesztusunkat érté­kelte. A szaúdi király fia emlékpla­kettel jutalmazta tevékenységün­ket. Itthon aztán voltam pénzhaj- hász, kalandor, sőt még hülye is, de ez egyszerűen nálam csak any- nyit jelent: a lelkivilágom tiszta és er°S- Papp Zoltán • Ember okozta sérülések, emberkézzel — a gyógyításért. A frontnak két oldala van ... • A börtön zárt, totális világ. (A szerző felvételei) szont már megtévesztően hasonla­tos egy szokványos „civil” bútor­gyáréval. A gépek itt is technológiai sorban állnak. Mi ezt a sorrendet követjük, az alapanyagtól a kész szekrényekig, asztalokig. —Vállalatunk korpusz- és kárpi­tos búrorokat készít, azaz komplett lakószoba-berendezéseket -^kom­mentálja a látnivalót Csóti András. — Az Alföldi Bútorgyár 1957 óta működik ezen a néven. Termékei ép­pen ezért ismertek, kedveltek a pia­con. Ennek ellenére mostanában komoly gondjaink vannak. A bútoriparban jellemző kereslet- csökkenés miatt nekünk is jóval ke­vesebb a munkánk, mint régebben. Ráadásul a mi üzemünk rezsiköltsé­gei lényegesen magasabbak egy „normál” bútorgyárénál. Az elítél­tek között alig akad szakképzett. Emiatt a termelési folyamatokat egészen apró részekre kell bonta­nunk. És ahol más cég egy-két mű­vezetőt alkalmaz, ott nekünk leg­alább öt-hatra van szükségünk. A biztonsági berendezések, a szük­séges őrök alkalmazása ugyancsak plusz kiadásokkal jár. A piacot vi­szont nem érdeklik a költségeink, így nagyon nehezen tudunk konku- ráíni a többi bútorgyárral. A Csillagban ettől függetlenül mindent elkövetnek, hogy ne álljon le a munka. Mert a parancsnok sze­rint borzasztó lenne, ha az elítéltek nem dolgozhatnának. Éppen itt, ahol tíz-tizenkét évet töltenek, külö­nösen fontos, hogy lekössék őket, s némi pénzt is kereshessenek. Külvilági falak — A szabadságvesztést a lehető legnormálisabb körülmények kö­zött kell letöltetni az elítélttel — hangsúlyozza Csóti András. — Odakint gyakran egészen más­képpen vélekednek az emberek. Van­nak számosán, akik túlságosan libe­rálisnak tartják a hazai büntetés­végrehajtást — vetem közbe.- Én azt szoktam mondani: a büntetés a bíróság dolga. Az elítélt nem a büntetésért, hanem büntetés- bőljön a börtönbe. Tehát nem a bör­tönben kell megbüntetni őt, hanem csak a kiszabott szabadságvesztést kell letöltetnie vele — törvényes ke­retek között. — Igen, de ennek a végrehajtásnak a szigora mintha napjainkra sokat enyhült vola. Gyakorta hallani újabb, és még újabb kedvezményekről, mi­közben egyre nő a bűncselekmények száma. —Az elítélt is ember. Nem szabad megtiporni, megalázni, hanem a be­fogadás pilíanatától arra kell felké­szíteni. hogy egyszer majd kilép a szabad életbe. Akár öt-tíz év múlva is, de kilép! És erről, sajnos, a társa­dalom egyszerűen nem hajlandó tu­domást venni. Az emberek pedig, amikor kiszabadulnak, sokszor me­rev falakba ütköznek. „Börtönvi­selt”, rögtön rásütik a homlokára ezt a bélyeget, s elfordulnak tőlük. Pár éve nyitottunk a külvilág felé, s ezt tovább akarjuk folytatni. Fon­tosnak tartjuk, hogy bejöjjenek a karitatív szervezetek, s olyan külső személyek, akik valós értékeket köz­vetítenek. Általuk is el szeretnénk érni, hogy a büntetés-végrehajtás valódi-folyamat lőhessen. Az elítél­tek ismerkedhessenek meg idebent ezekkel a szervezetekkel, amelyek odakint majd fogadhatják őket. Kíváncsi kamerák • Benéznek a legrejtettebb zugokba is. A gyári séta után visszaérkezünk a Csillag elítéltcsarnokába, amely­nek középső terét üvegtető borítja. A felülről beömlő fényben jól látha­tóak az őrök szintenkénti fülkéi; a sok kíváncsi kamera és tükör, ame­lyekkel be lehet pillantani a legrejtet­tebb zugokba is. A folyosókat erős vasrácsok, a zárkákat súlyos ajtók zárják el mindenfelé. — A börtön zárt, totális világ szögezi le a parancsnok. Érték­válságos időket élünk. Egyetlen ér­ték azonban biztosan megmaradt: az ember személyes szabadsága. Az elítélttől éppen ezt vesszük el. Ám a többi jogától, lehetőségétől nem foszthatjuk meg. mert jóvátehetet­len károkat okozunk. Az újságok, ha börtönökről írnak, szinte mindig csak az elítéltekkel foglalkoznak, a fegyőrökkel sohasem. Pedig az ő munkájuk nagyon nehéz, rajtuk igen sok múlik. Á smasszerek dolga, hogy az elítélteket m unkáltassák. ér­tékeiket megőrizzék, ha lehet, erő­sítsék fel; akadályozzák a személyi­ségük leépülését, csők kentsék a bün­tetés-végrehajtással járó ártalma­kat. A börtönökből naponta szaba­dulnak emberek. Bennünket csak egyetlen cél vezérelhet: olyan embe­reket bocsássunk el, akik képesek lesznek közöttünk szabadon, tisz­tességesen élni. Gaál Béla Bezárt világ Gaál Béla riportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom