Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

8. oldal, 1991. október 24. TISZTELT SZERKESZTOSEG! Kedves Olvasóink! Az Önök jóvoltából igencsak változatossá, tartalmassá sikerült mai összeállításunk. Kritika, panasz, válasz, aggódás egyaránt he­lyet kapott az alábbiakban. Ennek örülünk, ugyanakkor megismételjük kérésünket: leveleik alá írják oda nevüket és lakcímüket akkor is, ha ezek közlését nem kérik. Ilyen esetben ehhez tartjuk magunkat. Egyébként sokan ezt tették már eddig is, s ennek ellenére segíteni tudtunk gondjaikon. Ellenkező esetekben a jövőben kénytelenek leszünk mellőzni a névtelen leveleket, mégha közérdekűek is. Továbbra is várjuk közlés­re az Önök bátor hangvételű, nevesített írásait! A szerk. EZ AGYRÉM Felnégyelnek, kerékbe törnek? A nyáron minden lakó kapott az Ingatlankezelőés Távfűtő Vállalat­tól egy kérdőívet, miszerint lehető­ség lenne a fűtést lakáson belül egyéni fogyasztásmérővel mérni, is­mertetve a módját s a költségeket. Örültem a lehetőségnek, mert bár nem egy olcsó dolog (ha jól emlékszem, radiátoronként 4-5 ezer forint), de lehet takarékos­kodni a fűtéssel. Szeptember elején felhívtam a távfűtő vállalat vezetőjét, jelezvén, hogy érdekel a dolog, s már a fűtési szezon előtt fel szeretném szereltet­ni a mérőórákat. Megdöbbenésemre közölte: ez csak akkor kivitelezhető, ha elő­ször is a lakóközösség felszereltet 180 ezer forintért egy olyan mérő­órát, amely a ház által felhasznált hőmennyiséget méri, másodszor pedig, ha minden lakásban felsze­relik a fogyasztásmérőt. Hát kérem szépen, ez a tisztelt illetékes urak részéről — hogy fi­noman fogalmazzak — agyrém. (Tudom, nem a Kecskeméti IKTV találta ki.) Tízemeletes házunkból hárman küldtük vissza a kérdőívet, s már ebből látszik a „nagy érdeklődés”. A lakóközösségnek nincs 180 ezer forintja ilyen célra. Ebben a gazda­sági helyzetben az emberek nagy részének nincs pénze ilyenre (sem). Egyszerűen felháborító, hogy a tisztelt illetékesek nem törik a fejü­ket olyan műszaki megoldáson, amely lehetővé tenné a tényleges lakásonkénti mérést. Az eszük he­lyett a számológépet használják, mert nincs senki, aki erre kénysze­rítené őket. Helyette árat emelnek, az idén először 70 százalékot, majd ki tud­ja mennyit és meddig és miért?! S ha nem fizetnek az emberek, mert már nem tudnak miből, ak­kor letiltanak, s ha már nincs mi­ből letiltani, akkor mit fognak ten­ni? Felnégyelnek, kerékbe törnek? Azt mondják, új világ köszöntött ránk. A világ új (?), a kiszolgálta­tottság a régi. Dr. Takácsné Monori Aranka Kecskemét, Akadémia krt. 24. Pompa—de mi a fedezete? Örömmel vesszük tudomásul, hogy ha lassan is, de kialakulóban van egy vagyonosodó polgári, vállal­kozói réteg, amely letéteményese le­het országunk felvirágoztatásának. Nem irigyeljük, nem sajnáljuk a ke­mény munkával, vállalkozói kocká­zattal, rátermettséggel megszerzett anyagi javakat senlotől. Természetes, hogy milliárdos nagyságrendek felett rendelkező pol­gár az olyan nagy fontosságú ese­ményt, mint gyermeke házasságköté­sét, kellő pompával, reklámmal, tár­sadalmi, művészeti életünk reprezen­tánsaival próbálja emlékezetessé ten­ni. Tegye, mert megteheti! Tényleg megteheti? Megteheti-e anélkül, hogy némely állampolgár­ban, akinek halvány ismeretei lehet­nek bizonyos dolgokról, ne keltsen disszonanciát? A számunkra szokat­lannak tűnő ragyogás és pompa mö­gött nem a hosszú idő óta kifizetetlen számlák, éhbérszintre leszorított vál­lalkozói dijak, importból származó értékes berendezések tisztázatlan be­szerzési árai, többszörös sürgetés elle­nére elő nem kerülő számlái húzód- nak-e meg fedezetként? Bízzunk benne, hogy az idő nem ezeket a rosszindulatú feltételezéseket fogja igazolni, s nem ismétlődik meg a századelő híres-hírhedt dzsentrijé­nek az esete, aki a pompát a tönkre­ment hitelezők pénzéből finanszíroz­ta. Sebestyén János Móriczgát Kárt okozott a takarék­szövetkezeti ügyintéző Ez év februárjában kölcsönt vettem fel a Jászszentlászlói Takarékszövetkezet­től, azzal a feltétellel, hogy az első részle­tet augusztusban fizetem. Augusztus 21- én megjelentem a kölcsönt adó szövetke­zetnél, fizetni akartam, de nem fogadták el tőlem a pénzt. Arra hivatkoztak, hogy nem tudják a gépbe „betáplálni”. Október 3-án kaptam egy tájékoztatást, hogy a tartozásom 32 854 forint. Egy hét múlva ismét elmentem a takarékszövetke­zetbe, hogy felvilágosítást kérjek, miért nö­velték meg a kamatomat, s miért nem fo­gadták el tőlem a felajánlott összeget. Ek­kor az ügyintéző, Bárkányiné - - aki előző- legis tárgyaltvelem—minősíthetetlen han­gon, gúnyolódva érdeklődött: miéri csak most tudok fizetni? Az ügyfélszolgálatban megengedhetetlen hangnemet használt, majd gúnyos megjegyzéseket téve, infor­máció nélkül, röhögve otthagyott. Ekkor egy másik munkatársa adta meg, végül is, a kért magyarázatot. Ami ezután megintcsak fölbosszantott: kiderült, hogy Bárkányiné engem augusz­tus 21 -én félreinformált. M unkatársai ezért elnézést kértek tőlem. A félretájékoztatás­ból nekem 4 200 forint károm származott. Ezt nem tagadhatják le a takarékszövetke­zetben, ez így történt, nem egyedül voltam ott, tudom bizonyítani. Ennek a panasznak a közreadásával nemcsak asaját érdekemet vettem figyelembe, hanem sok más ügyfélét is, ugyanis senkinek semmindegy, hogy mi­lyen tájékoztatást kap a saját ügyéről, és hogy egy ügyintéző hanyagságára mennyi­re ráfizethet az ember. Jó lenne, ha az illeté­kesek megtennék a megfelelő lépést az ilyen ügyintézők ellen, hogy ajövőben másokkal ne fordulhasson elő hasonló kellemetlen­ség. Kérem, hogy a 4200 forintos káromat Bárkányiné ügyintéző fizesse meg. Ameny- nyiben a takarékszövetkezet vezetősége nem hajlandó kárügyemet saját berkein bé­lül elintézni, magasabb fórumhoz fordu­lok. A mai munkanélküliségben az utcára tett emberek között bizonyára akadna olyan, aki megélhetéséért örömmel és fele­lősségteljesen intéznéa pénzügyeket a Jász­szentlászlói T akarékszövetkezetben. Tisztelettel: Szabó Sándomé Petőfiszállás, Dózsa György u. 40. Szeretnék én is hoz­zászólni azokhoz a Pe­tőfi Népében megjelent cikkekhez, amelyek a munkanélküliekkel, illetvea „csalókkal" foglalkoztak. Én ismunkanélküli vagyok és próbálko­zók ezekkel a hirdetésekkel, de mindegyi­kért csak fizetni kellett. Én ezt csalásnak mi­nősítem, nem is küldtem egyiknek sem pénzt. Az egyik alkalmi munkát hirdetett, onnan én is kaptam egy listát. Négy sze­mélynek kellett volna elküldeni 500-500 fo­rintot és egy ugyanilyen hirdetést feladni. Véleményem szerint ez bízta tás csalásra. Két címet fel is kerestem, az egyiken egy romos házat találtam, a másikon egy üres telket. Próbálkoztam olyan hirdetésekkel is, amelyek játék, bizsu összerakására szól­Munka vagy csalás? tak. Kaptam is az egyiktől pénz nélkül is vá­laszt, de az október 11 -ei újságban olvasot­tak után ebben is kételkedem. Közölte ve­lem hat amerikai cégeimét, ahova leveleket kellene írni, természetesen angolul, s onnan dobozban küldenék a munkát. Ezeket a címeket is egy könyvből másol­ták ki? Kíváncsi lennék, hogy valaki pró­bált-e írni ezekre a címekre? Én tisztességes munkát szeretnék vállal­ni, de. sajnos, még remény sincs munkára, helyben. Szeretném, ha közreadnák levele­met az újságban, de kérem, a nevemet ne ír­ják ki... B.-né Soltvadkert A tompái polgármesteri hivatal elutasít Alulírottak tisztelettel kérjük szíves segítségüket az alábbi panaszunkban, melyben eddig érdemben senki nem se­gített. Tulajdonunkban volt a tompái ju­goszláv határon (Tompa. Alsósáskala- pos 28. szám alatt) 2000 négyszögöl szőlő és gyümölcsös, ugyanott lakóház melléképületekkel, ezt 1952. évben el kellett bontani katonai intézkedés vé­gett, mivel nyomsávba esett a terület. Először az istállót és a pincét kellett elbontani, melyért kaptunk 8000 forin­tot, de a főépületért kártérítést nem adtak. A környékben lévő lakosok eh­hez hasonló épületekért kaptak kártérí­tés címén 28-30 ezer forintot. Ebből a nyolcezer forintból tudtuk megvenni ezt a területet, ahol most la­kunk, akkor nádfedeles épülettel, 1150 négyszögöl területet közösen az édes­apámmal. Ko vacsics Péterrel, egy szege­di lakostól, akinek saját tulajdona volt. Édesapám 1964-ben elhunyt és a testvé­rek az apai részt rámhagyták, amiért édesapánkat eltartottuk és eltemettet­tük. Tehát ezt a területet telekkönyvileg 1964-ben a nevünkre vezették. A területet 1982-ig műveltük, majd a tompái tanácstól földrendezői munka­körben alkalmazott Belágyi Mihály sze­mélyesen megjelent és 650 négyszögölt, a házunkhoz közcllévőt, meghagyta, a kertünk másik felét, 500 négyszögölet, pedig kisajátított a tompái tanács nevé­ben, melyet hobbikerteknek kiosztot­tak. Ezért a területért, tehát az 500 négy­szögöl földért, 1982-től a mai napig, egy fillér kártérítést sem kaptunk. Belágyi Mihály azt hangoztatta ak­kor is és most is azt mondja, hogy ezt a területet a tsz adta át, holott soha nem volt a tsz tulajdonában. Ezt a Ke- lebiai Rákóczi Tsz igazolta is. Arról végzésünk van, hogy ezt a területet mi megvettük, saját tulajdonunk volt, a fent leírtak alapján. A tanácshoz kérelemmel fordultunk, hogy hagyják meg a területet, mivel már akkor is idős emberek voltunk, de kérésünket figyelmen kívül hagyták, beleegyezésünk nélkül, telckkönyvileg hamisan, átvezették a Tompán lakó Gersics Mihály és felesége, majd Zol­tán nevű gyermekükre. A környezetünkben lévő lakók közül 6 családnak az ugyanezen a helyen lévő területet meghagyták, nem sajátította ki a tanács, mert ezt kérték, s az ő kérésüket figyelembe vették, a miénket elutasították annak ellenére, hogy a helyzet ugyanaz volt. Nagyon szeret­nénk ezen területet megkapni, mivel a kertünkhöz tartozik, és megteremné nekünk is az egész évre elegendő ter­ményt. Férjem 100 százalékos rokkant, egyrészt ezért, másrészt idős korom mi­att más kereseti lehetőségem nincs. Ahányszor a jelenlegi polgármesteri hivatalhoz fordultunk ez irányú kérés­sel, mindig elutasító választ kaptunk, pedig okmányokkal igazoljuk, hogy sa­ját tulajdonunk volt, beleegyezésünk nélkül sajátították ki, vezették le ne­vünkről, és érte semmi kártérítést nem kaptunk, de hangsúlyozzuk, hogy nem is kérünk, csak a területet kérjük vissza. Veverka Mihályné és Veverka Mihály Tompa, Örökföld 12. szám Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Rendetlenség a buszok körül Nem szívesen fogok tollat mások meg­szégyenítésére, de most mégis ezt kell ten­nem. Ugyanis számomra (és gondolom sokak számára) már hihetetlen, ahogy a Kunság Volán autóbusz-vezetői és ellen­őrei viselkednek. A következők történtek: A korai órákban nem hajlandók meg­állni a buszmegállóban, annak ellenére, hogy az utas kézzel-lábbal kalimpál, hogy fel szeretne szállni. Egyik-másik so­főr úgy száguldozik, mintha egyedül ülne a buszon. Nemhogy a mozgássérültek­nek, de még az egészséges embereknek is örülniük kell. ha talpon maradnak. Pél­dául október 9-én, reggel fél 8-kora 11-es busz sofőrje (ACH 447 frsz.) úgy ment egy útkanyarulatban, hogy az egyik utas az ajtónak csapódva a lépcsőn kötött ki. A következő megállónál kishíján odacsu­kott egy utast. Régebben történt, de említésre méltó eset. Szintén 11-es busz. Menetjegy- és bérletellenőrzés. Az egyik utas sem bérlet­tel, sem jeggyel nem rendelkezett, ezért a hátsó ajtót nem nyitották ki, nehogy meg­lépjen az illető. Azt viszont nem vették fi­gyelembe, hogy egy idős hölgy és egy kis­gyermekes édesanya le szeretett volna szállni. A poén az egészben az, hogy a raj­takapott utas, egy óvatlan pillanatban, az utolsó előtti ajtónál leugrott. Az autóbuszok tisztaságát és a menet­rend betartását, azt hiszem, jobb nem ecsetelni. Tíz perc ide vagy oda, nekik oly mindegy. Csak a munkába siető utasnak nem .. .> írásomat azért nem az érdekelt válla­latnak címeztem, mert már több esetben telefonáltam és elpanaszoltam gondjai­mat az ottani illetékeseknek, de sajnos ők nem sokat tettek a gondok kiküszöbölése érdekében. A Petőfi Népében legalább megoszthatom bosszúságomat sorstársa­immal. Tisztelettel: Egy összvonalas bérlettel rendelkező utas Kecskemét Levélváltás Ezúton mondok köszönetét Mé­száros Istvánnénak, a Bajai Házi­ipari Szövetkezet elnök asszonyá­nak, hogy részemre az újságon ke­resztül megnyugtató választ adott. Örültem válaszának, az igaz, de jobban örültem volna, ha válaszá­ban elnézést kér, hogy rosszul tájé­koztatott. (E levél írója, Vigh End- réné panaszára, mely megjelent la­punkban, hogy tudniillik rokkant­nyugdíjazása előtti, szövetkezeti munkaviszonya elveszett, az elnök asszony pozitív választ adott, me­lyet ugyancsak közöltünk.) Az én sérelmem nem alapul téve­désen, mint ahogy az elnök asszony írta, mert én az igazamat bizonyíta­ni tudom a többi tagtársammal együtt, hacsak azóta azok is nem lettek alkalmi süketek. Véleményem szerint nem szégyen az, ha egy vezető ember nincs tisz­tában egyes jogszabályokkal, ez nem is csoda, hiszen nap mint nap új törvények, új jogszabályok szü­letnek. Vagy a dolgozónak soha­sem lehet igaza? Vigh Endréné Szeremle, Hunyadi u. 20. Postai mulasztás történt Értesítem Önöket, hogy az 1991. VII. 1-jén lapjukban megjelent Se pénz, se posztó című, a postai tevé­kenységet bíráló cikkben foglalta­kat megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy az ügy­ben postai mulasztás történt, mert levelezőjük 1991. május 20-án fel­adott belföldi postautalványa csak május 27-én érkezett Szigethalom­ra, a rendeltetési postahivatalba. Az utólagos vizsgálat során azt már nem lehetett megállapítani, hogy az utalvány a felvétel és a beérkezés közötti időszakban mely postahivatal kezelésében volt. Az utalvány feladásának napján ugyanis a Kecskemét 1-es számú postahivatalnál felvett küldemény továbbítatlanul nem maradt visz- sza. Fentiekről tájékoztattam a levél íróját és intézkedtem a tudakozó­dás díjának visszafizetése iránt. Dr. Lénárd László igazgatóhelyettes Szegedi Postaigazgatóság A vásárló, a tej meg a pénztáros A hetényegyházi, Kossuth Lajos utcai Univer ABC-ben jártam ok­tóber 15-én, 12.30 órakor. Több mindent vásároltam, s amikor a pénztárhoz értem, akkor vettem észre, hogy a kosaramban levő tej folyik. Megkértem a pénztáros hölgyet, legyen szíves kicserélni a tejet, mert a zacskója hibás. A vá­lasz: nem tudjuk kicserélni, mert tőlünk sem veszi vissza a tejipar, s egyébként is hazáig nem lesz an­nak semmi baja. Ezzel befejező­dött beszélgetésünk. Igen ám, de nekem naponta itt kell vásárolni, mert ez a legköze­lebbi bolt hozzánk. A tejet egyéb­ként otthagytam a kosárban, mert nem találtam semmi értelmét, hogy lyukas zacskós tejet cipeljek a táskámban. Azt szeretném még megtudni, hogy ha a kislányom kéri a tejet, mit válaszoljak neki, miért nem tudok adni neki? Az itteni bevásárlás után még akadt más dolgom, tehát még so­káig rázogathattam volna a lyukas zacskós tejet. Azt szeretném Önök­től megkérdezni, hogy helyesen vagy helytelenül jártak-e el velem? Netán az is lehet, hogy csak nekem esett rosszul, hogy félig kifolyt te­jet kellett volna hazacipelnem? Szeretném, ha az újságban a ne­vem és a címem nem szerepelne. H.-né Hetényegyháza (Asszonyom! Megértjük az ön bosszú­ságát. De ki nem járt már hasonlókép­pen?! Sajnos, sok a hibás tejeszacskó. Javasoljuk, ha ezután tejet vásárol, el­lenőrizze le a zacskót még mielőtt a ko­sarába teszi, s ne a pénztárost zaklassa ilyesmivel. Ha folyik, dobja vissza. A szerk.) Fogadóórákon Legutoljára gépészként dolgo­zott az a kohómérnök, aki most Kiskunfélegyházán, a szintézis ok­tatási stúdióban, nemzetközi üzlet­kötő és számítógépes adatfeldol­gozó képesítést is szerez a megyei átképzési alap anyagi támogatásá­val. Hónapokkal ezelőtt szűnt meg a munkaviszonya, s ennek a mód­ját a kárvallott — szándéka szerint — nem kívánja a nyilvánosság elé tárni. Azt viszont igen, hogy a há­rom kiskorú gyermeket nevelő, öt-' tagú család a feleség fizetéséből él, mert hosszabb munkaviszonya el­lenére a férj nem részesül munka­nélküli-segélyben. Hogy miért nem? Ez a nagy kérdés. Szeméttel tele a város. A megye- székhelynek szinte minden bokra, kerítéstöve, facsoportja illegális le­rakóhely. Aki nem szórja szét a szemetet, s a háztartási hulladékot a kijelölt telepre viszi — ha megta­lálja —, köbméterenként 10 forin­tot fizet érte — mondja egy pana­szos, aki így tett. Szerinte a köte­lességtudó családnak, személynek, inkább tombolajegyet kellene kap­nia, hogy esetleg gépkocsit nyerjen vele. Hátha ez a példa, másokat is ösztönözne a szépre, a város tiszta­ságának helyreállítására. Az önkormányzat felügyelete alatt működő szakvállalatnak ugyanis, a saját költségére, időn­ként rendbe kell tennie a város közterületeit, gyűjtőhelyre szállíta­ni a hulladékot. Az sem lenne baj, ha olyan gyorsan és szervezetten teszi, amint ezt legutóbb a széche- nyivárosi Margaréta Otthonhoz közeli szemét- és építésihulladék- hegyekkel tette, két nappal a város japán vendégeinek látogatása előtt. Elképzelhető - mondta egy másik telefonáló —, hogy a megye- székhely főbb útvonalai mellett, a város szélén, egy-egy szemétgyűjtő konténert helyez el a szakvállalat. Talán oda kerülhetne és nem az árokba a fóliazsákokba rakott háztartási hulladék. Hátha ez is egy lépés a demokráciához! Aggódás Angliából egy kecskeméti elesettért Levelet kaptam otthonról, hozzám közel álló személytől, aki 72 évesen egyedülálló és betegen fekszik, lumbá- góval, hosszú hetek óta. Nagyon elke­serítő. Férjét annak idején elhurcolták az oroszok hadifogságba, aki vasúti tiszt volt. Végül is évek után haza ke­rült, mint az utolsó számú fogoly. Az­tán elváltak, ismerősöm egyedül ma­radt két kisgyerekkel. Ma teljesen egyedül él, s mint emlí­tettem, levélben kért, hogy én írjak va­lamelyik újságnak innen, Angliából, hogy segítsen rajta valaki. O kért álla­mi segélyt és tüzelőt, de elutasították kérelmét. Szomszédjai fel vannak há­borodva emiatt, mondván, sok tróger ingyen kap mindent. Szerencsétlen kecskeméti ismerősöm azt is említi, hogy az orvosság sokba kerül és hamar elfogy. Nyomorultan, 27 évig dolgozott, hogy nyugdíja le­gyen öreg napjaira, de az nagyon kevés és az infláció is felemészti. Kért segélyt tejre, ingyen ebédre és gyógyszerre, de elutasították, mondván, nem jár neki, csak annak, aki nem dolgozott. írta, hogy kórházi kezelésre lenne szüksége, mert nem tud felkelni, ha felkel, rette­netes fájdalmak gyötrik. A szegény kis házikó, melyben lakik, majdnem fel­emészti a kevés pénzét. Az ő kérésére fordulok segítségért a Petőfi Népéhez, amit előre is köszönök a nevében. Nevét és címét Önöknek megadom, de kérem, ne tegyék az új­ságba, érthető okok miatt. Honfitársi üdvözlettel: Ilona Skapst Bedford, Anglia Tulajdonképpen semmi közöm a fü- löpszállási iskolához, sem az egyik vagy a másik igazgatójához, hiszen a legutóbbi időkig azt sem tudtam, hogy ott személyi gondok vannak. (Én még az életemben sem voltam Fülöpszállá- son.) Annyit mégis szeretnék megjegyez­ni, hogy hadd döntsék el azok, akik az igazgatóval együtt dolgoznak, akik­nek a gyerekei abba az intézménybe járnak, akiknek a jövőjéről van szó, hogy kinek az irányítását tudják elfo­gadni. Lehet, hogy az illetékes hon­atyák, a maguk igazához ragaszkodva, a régi rendszer emberét alkalmatlan­nak tartják e tisztségre, de alig hiszem, hogy ez politika, pártállás, vagy szim­pátia kérdése. A pedagógus szakszervezet biztosan van olyan felkészültségű, hogy helye­sen meg tudja ítélni a helyzetet. Hagyni kell, hogy a többség akarata érvénye­süljön. Hátha ez is egy lépés a demokráciá­hoz! Egy 50 éves anyuka Kiskunhalas TEHETSEGEK ISKOLÁJA Felirat: Húzni! (Die Presse) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom