Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS. PIAC 1991. október 22., 5. oldal Kalauz kezdőknek és profiknak A PN-KALAUZ VENDÉGE Haragudjunk-e a pénzintézetekre? A „Kiskunság” Közművelődési Egyesület szervezésében pénzügyi szakemberekkel és vállalkozókkal találkozott — a kiskunhalasi Vé- nus Klubban — Pulai Miklós, a Magyar Bankszövetség főtitkára. A három és fél órás ankéton a leg­több szó a bankrendszer és az át­alakuló gazdaság viszonyáról esett. A találkozó végén a neves közgazdász interjút adott lapunk munkatársának. — Jól érzékelhető volt a vitában — de úgy hiszem, ez általában is jellemző — a bankellenes hangulat. Többen emlegették kritikusan a magas kamatokat, az elavult banki infrastruktúrát és azt, hogy a pénz­intézetek nem tekintik igazán part­nereknek a befektetőket; igen nehéz hitelhez jutni a hazai pénzpia­con ... — Reális fölvetések ezek. És az sem tagadható, hogy szerencsé­re — a banki szféra a kevés prospe­ráló ágazat egyike. Sorra alakul­nak a külföldi és a hazai társasá­gok. Feltűnő a reprezentáció, ha­tásos a PR-munka. Ugyanakkor a kliensek, a termelők vért izzadnak, hogy valamilyen szerény haszon­hoz jussanak. Értem tehát a gon­dokat, de mint a kereskedelmi bankok, a szakosított pénzintéze­tek és a takarékpénztárak szakmai érdekképviseletének választott ve­zetője, igazából nem tudok velük mit kezdeni. A pénzek aktivizálá­sánál a legfontosabb szempont, hogy a hitel visszakerüljön a tre­zorba; mégpedig haszonnal. Ha az OTP betéti kamatait nézzük —■ és tisztában vagyunk a forrásadó és az. infláció mértékével kiderül: a pénz igazából nem hoz hasznot a betéttulajdonosoknak. Megértem a kollégáimat: lehet, hogy előbb kap pénzt a dohánygyáros vagy a nagykereskedő, mint az, aki, mondjuk, a rákos betegek meg­mentését ígéri nagyívű gazdasági tervében. A kockázatszámítás az egyik legfontosabb művelet a szak­mában. Ez nem barátság vagy szimpátia kérdése. Én inkább azt tanácsolom: szellemi és anyagi té­f ren jól meg kell alapozni a vállal­kozást, és csak azzal kell foglal­kozni, ami kiállja a piac próbáját. Mindehhez fontos tudni a hitvallá­somat: nem a bankok tehetnek ar­í ról, hogy ilyen magas az infláció, hogy bekövetkezett a piacvesztés és visszaesett a termelés. Azt azon­ban nagyon remélem: fontos szere­pük lesz intézeteinknek a kibonta­kozásban. Mi magunk is örülünk, hogy már ettől az évtől csökken­nek a kamatterhek. Ha olcsóbb a pénz, többen fektetnek be, nincs gond a likviditással... — Sokak szerint a bankoknak azért van komoly nyereségük, mert nem invesztálnak a technika fejlesz­tésére. Szolgáltatásaik színvonala ezért gyenge. Akadályozza a keres­kedelmet ... — Az elmaradott gépek és tech­nológiák miatt a szakma szenved a legjobban. Van, amikor számlát nem tudnak nyitni a jelentkezők­nek, mert betelt a számítógép me­móriája. Vigaszul két dolgot mon­dok. Közismert, hogy a COCOM- listán sokáig ott díszelegtek a ban­ki számítástechnikai és informáci­ós rendszerek típusszámai is. Rossz rágondolni, hogy mennyi pénzünk veszik el, ha mondjuk szovjet masinákkal szereljük föl a bankokat. Most azért lobbizunk, hogy az egész ország banktechno­lógiája megújuljon. Nem csak ügy­feleink jogos türelmetlensége sür­geti ezt. A kis és a közepes bankok, amelyek az utóbbi két-három év­ben alakultak, és viszonylag szűk ügyfélkörrel dolgoznak, abszolút modern technikát hoztak be. A nagybankok azonban, amelyek császármetszéssel születtek az MNB-ből, lényegében a régi esz­közökkel indultak és csak részben tudták lecserélni a rendszereket. Minthogy a számlavezetés, a hitel- állomány, a hitelezés nagy része a nagybankoknál van, színvonal­emelkedés csak a teljes korszerűsí­tés után várható. Világbanki hitel­lel már el is indult a fejlesztés. A legjobb szakemberek bevonásá­val készül a diagnosztika, amely alapján megtervezik a jövő prog­ramját. Egész biztos, hogy rövide­sen új, Magyarországon eddig nem alkalmazott szolgáltatásokkal se­gítik bankjaink a számlatulajdo­nosokat. — Egy élénkülő gazdaságban elengedhetetlen, hogy az európai normáknak megfelelő rend ural­kodjon a pénzpiacon. Ezért várunk sokat a készülő, hamarosan a T. Ház elé kerülő pénzintézeti törvény­től... — Szövetségünk rendkívül fon­tosnak találja a szigorú szabályo­zást. Ami azonban nem járhat a banki tevékenység túlzott korláto­zásával. Hiszen ez kedvezőtlenül hathat az ügyfelekkel szembeni ak­tivitásra. A keménykezűségre ter­mészetesen szükség van. A bankok veszélyes üzemek, és a mások pén­zével gazdálkodnak. Szövetségünk nem kívánja követni azokat az ér­dekvédelmi vezetőket, akik min­den héten meg akarják mondani a kormánynak, hogy mit tegyen. De szeretnénk, ha a politika messzire kerülne a banki területtől. Nem lenne uniformizálás és nem lenné­nek kivételek sem. — Az emberek eddig bízva vitték a pénzüket az OTP-be. Az állam garantálta a betétek visszafizetését. Ez az apáskodás megszűnik a jövő­ben? — A banktörvény életbe lépése után — a bizottsági viták alapján mondhatom — másként kell a bankokra tekinteni. Az állami ga­rancia helyére — a világban általá­nosan elfogadott elvek szerint — az úgynevezett, betétvédelmi alap szolgál majd. És esetleg számolni lehet azzal is, hogy egy ügyetlenül gazdálkodó társaság csődöt jelent. Vagyis a bankok is megbukhatnak — ha ez valakit vigasztal. Szeret­nénk azonban, ha legalább az át­menet idejére — a pénzintézetek és a betétesek bizalmi kapcsolatának a megvédésére — garanciát ígérne az állam erre az alapra. Hosszan lehetne sorolni azokat a vitás pon­tokat, amelyeket a szövetségünk opponál(t) a vitákban, mondjuk a kormánnyal szemben. Alapvető­nek tartom, hogy pontosan körvo­nalazódjon a bankfelügyelet jogál­lása és szerepe. Reméljük, hogy si­kerül egy önálló, szankcionálási le­hetőségekkel fölruházott felügye­letet létrehozni. Olyat, amelynek egyetlen dolga a törvény betartása, nem kis dologról van szó. Gondol­junk csak a banktitkok védelmé­nek kérdésére vagy az MNB jogál­lására, önállóságára. A szabályo­zás közvetve meghatározhatja a várva várt gazdasági kibontako­zást, amelyre 1992-től reális esélyt látok magam is ... Farkas P. József HAJÓZNI — KELL! Versenyben a „fordítókorong” szerepért • A Dunán nagyobb „jármüsűrűség" volna ajánlatos. / ^ \ Az európai vízi utak kihasz- \zL. ) náltságáról, az együttműkö­dés lehetőségeiről huszonkét ország szakemberei tanácskoztak a közel­múltban Budapesten. A konferencia egyik magyar résztvevője volt dr. Ná­das Péter, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium hajózási osztá­lyának vezetője. Őt kérdeztük a hazai hajózás gondjairól. — Említette, hogy a tanácskozáson kiemelten foglalkoztak a Becs—Buda­pest közötti Duna-szakasz helyzetével. Miért volt erre szükség? — A tengerek felől érkező árukat akár a kontinens közepéig is érdemes volna folyón szállítani. Furcsa dolog, de ma még nyugat-európai tengerpart­ról gazdaságosabb a földrészt megke­rülve, tengeren árut szállítani a Fekete­tenger valamely országába, mint más úton. Európa közepén Belgrádig gaz­daságos csak a vízi szállítás, ezért ér­deklődnek nyugati partnereink a ma­gyar hajózás fejlesztése iránt. Bécs, Po­zsony, Budapest és Belgrád között éle­ződik a harc, ki szerezze meg a térség hajózási központjának, az úgynevezett „forgatókorongnak” a szerepét. A kül­földi tapasztalatok igazolják, hogy ahol a vízi út megfelelő keresztmetsze­tű, és ahol kikötő is van, oda települ az ipar, kereskedelmi központtá válik a térség. — A hajózás hazai reneszánszához jelentős háttéripar kell — hajógyártá­sunk azonban visszafejlődik ... Mivel fogunk hajózni? — A kétoldalú kormányközi egyez­mények szerint a kölcsönös áruszállí­tásból közel egyenlő arányban kell ki­venniük részüket a feleknek. A vízi uta­kon tehát csaknem ugyanannyi magyar hajónak kell szállítania, mint külföldi­nek. Hajógyártásunk visszaesésének oka az, hogy a hiányos infrastruktúra és a még ma sem értékarányos tarifák mellett a folyami hajózás nem gazdasá­gos. A Duna magyar szakasza például az év nagy részében — az európai szab­ványméretű hajóknak — csak fél terhe­léssel biztosítja az áthaladást; így pedig a folyami hajózás soha nem lesz ver­senyképes. Kevés a kikötő, s a megle­vőkhöz sem csatlakozik teljesítőkepes vasúti kocsiellátás. Ha az efféle akadá­lyok elhárulnak, egész biztosan újra lesz igény hajóra, hajógyártásra. Addig pedig — megfelelő kiegészítőtevékeny­ségek és külföldi kooperációk segítsé­gével — fenn kell tartani a meglevő nemzeti hajóépítő, -javító üzemeket. A nemzeti hajózást, a hajógyártást egyébként nyugaton is preferálja az ál­lam. Nálunk sem lehet másként. Ha a költségvetésnek erre nincsenek forrá­sai, akkor közvetve, megfelelő szabá­lyokkal kell e nemzeti iparág kihalását megakadályozni, s a hajózást visszahe­lyezni a gazdaságban őt megillető hely­re. Semmi kétség: az erre fordított költ­ségek többszörös haszonnal térülnek meg. Domi Zsuzsa Ferenczy Europress BÖNGÉSZDE A nagymenő Tizenegy pár zokni, négy pár strandpapucs, hat pulóver, két— ha akarom használt, ha akarom új — farmernadrág, egy szoknya, két ing, egy üveg Vinjak, valamint két so­ványka vég, nyári, női ruhának való anyag, amelyet valamelyik áruház­ban bizonyára véglegesen leértékel­tek — mindez a nagymenő gyéké­nyén hever. O maga nem titkolt gőg­gel támaszkodik piros autójának, amely társa vándorlásaiban. Itt, a falu legnagyobb élelmiszer- boltjával szemben szokta kínálatéit a földre rakni. Honnan jött és hová megy?— senki sem kérdi, senki sem A vállalkozások egyik legége­tőbb problémája, s a korai csőd leggyakoribb okozója a fizetési fe­gyelem ma már szinte tarthatatlan helyzete. Ezért célszerű megismer­kedni a fizetési késedelemre vonat­kozó szabályokkal. A polgári jog jelenleg hatályos rendelkezései szerint eltérő szabá­lyok érvényesülnek a magánszemé­lyek egymás közötti, valamint a gazdálkodószervezetek közötti ké­sedelmi kamat mértékére. A ma­gánszemélyek egymás közötti (illet­ve amennyiben a szerződő felek egyike magánszemély) pénztarto­zása esetén a fizetésre kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles évi 20% ka­tudja. Csodás portékái előtt néha le­lassít egy-egy járókelő. A nagymenő úgy tesz, mintha észre se venné a futó érdeklődést, de gyorsuló pislogása elárulja, nagyon is éber. Hisz ma még a benzinre valón sem kereste, meg! Mindenesetre Jő a méltóság. 0 nem rohan a vevő után, ha vakon elmegy az ő hihetetlenül príma árui mellett, úgy kell neki! A nagymenő délután összepakol. Egy árva petákot sem árult. Talán romlik a látása. Ha nem így lenne, látná, hogy a bolt kirakatában kia­bál a felirat: Diszkonténak! Es körü­lötte olyasféle áruk, mint az övéi. Csak nagyobb választékban. A ben­tiek nyilván nem rövidlátók: profilt változtattak és becsalták az ő koráb­bi kuncsaftjait.. ats matot fizetni, ha a tartozás egyéb­ként kamatmentes. Abban az eset­ben, ha a szerződő felek kamatot kötöttek ki a közöttük létrejött megállapodásban és alacsonyabb mértékben nem állapodtak meg, a késedelembe eséstől a megállapított kamat további 8%-kal növekszik. Egy példával bemutatva ez utób­bi esetet: A szerződő felek megálla­podásukban évi 25%-os kamatot kötöttek ki, a késedelembe eséstől számítva a fizetésre kötelezett 33 %- os kamattal köteles tartozását meg­fizetni. Ezen túl természetesen a fi­zetésre kötelezettnek meg kell térí­tenie a jogosult ténylegesen felme­rült kárát. A mai helyzetben tehát egyértel­KASKANTYÚ (1100 lakos): Hiányzik a cipész, női, férfisza­bó, autó-motorszerelő, háztartá- sikisgép-szerelő. Ha a helyi ke­reslet nem is tart el egy-egy szakmában önálló iparost, a szomszédos településekről érde­mes lenne kijárni. TÁZLÁR (2000 lakos): Itt is a hiányszakmákban nincs vállalko­zó. Szükség lenne cipészre, ház- tartásikisgép-szerelőre, fényké­pészre. Tévé-rádiószerelő kijár ugyan Halasról, és felkeresi a polgármesteri hivatalban bejelen­tett címeket, de jobban szeretné­műen tanácsolható, hogy pénztar­tozás esetén mindenkor célszerű re­ális kamatot kikötni, ugyanis ennek hiányában csak a 20 % -os törvényes kamat érvényesíthető, amelynek mértéke igen jelentősen alatta ma­rad a hitelpiacon kialakult kama­toknak. A gazdálkodószervezetek, gaz­dasági tevékenységet folytató ma­gánszemélyek — tehát a vállalko­zók — egymás közötti viszonyában előforduló fizetési késedelem esetén a késedelmi kamat mértéke — ha a szerződő felek magasabb mérték­ben nem állapodtak meg — a jegy­banki alapkamat kétszerese. A ban­ki alapkamat mértéke 22%, tehát a késedelmi kamat jelenlegi mértéke nek a községben bármikor elér­hető mestert. ÉRSEKCSANÁD (3000 lakos): Csak egy fodrász van a települé­sen. Kevés. Nincs kozmetikus, ci­pész. textiltisztító, illetve felvevő­hely. Háztartásikisgép-, villamos- sági szerelő ugyan átjár a szomszé­dos községből, de ritkán jön, mel­lette vagy helyette másik is kellene. A településen gyógyszertár sincs. Vállalkozásban mikrobuszjáratot is megérné indítani Bajára, mert van rá igény. Nem kielégítő az élel­miszer-kereskedelmi ellátás sem a községben. 44%. Ebből a szabályból kitűnik, hogy a felek ennél magasabb mér­tékben is megállapodhatnak a kése­delmi kamatot illetően, azonban a túlzott mértékben megállapított ké­sedelmi kamat összegét a bíróság mérsékelheti. Szükséges megjegyezni, hogy a most ismertetett, igen szigorú sza­bályozás 1990. november 14-én lé­pett hatályba, s rendelkezéseit a ha­tálybalépést követően kötött szer­ződésekre kell alkalmazni. Ezért fő­ként a hosszabb távra kötött szállí­tási, vállalkozási szerződéseket cél­szerű felülvizsgálni, s az új szerződé­seket az ismertetett késedelmes fize­tésre vonatkozó szabályoknak megfelelően indokolt megkötni. Dr. Jobbágy Lajos ügyvéd Szerkesztette: A. Tóth Sándor VÁSÁRNAPTÁR Október 26.: autóvásár: Kecske­mét, Kiskunhalas. Országos állat- és kirakodóvásár: Hajós, Kiskun­halas. Október 31országos állat- és ki­rakodóvásár: Jászszentlászló. November 2.: autóvásár: Kecske­mét. November 3.: autóvásár: Kecske­mét, Kiskunfélegyháza, Lajosmi- zse, Tiszakécske. Országos állat- és kirakodóvásár: Izsák, Lajosmizse. • A moszkvai Független í jság karikatúrája. (HVG, 1991. okt. 19.) JOGI SZAKÉRTŐNK TOLLÁBÓL Sokba kerül a fizetési késedelem Támogatás utánpótlás­neveléshez Közel ezren pályáztak az idén a Szakképzési Alap támogatására. Az igényük összesen 6 milliárd 300 ezer forint volt. Az igények és a lehetőségek között nagy a rés, mindössze 360 pályázó részesült a támogatásból, közöttük 550 millió forintot osztottak szét. A kecske­méti ipartestület 1,5 milliót kapott, amelyet tíz olyan vállalkozónak to­vábbít, akik —- többek közt Bar­csik Zoltánná női szabó, Tormási Attila autószerelő — hosszú ideje és sikeresen vesznek részt a tanuló- képzésben. A kapott pénzeket a tanulóoktatás gyakorlati részének korszerűsítésére kell fordítani. Igényfelmérés a Bácska Ipartestületnél A bajai Bácska Ipartestület jó korán megkezdte az egyes szak­mák utánpótlási igényeinek felmé­rését. Az iskolai felév közeledtével a most 8. osztályos általános isko­lai tanulóknak dönteni kell, hogy milyen pályát választanak. Á mes­terek ez év végéig közölhetik, hogy milyen szakmában és hány tanuló képzését vállalják, de nagyon so­kan máris bejelentették fogadási készségüket. Igényeltek például Bajáról és környékéről fodrász-, kozmetikus-, kőműves-, autószere­lő-, szobafestő-, bútorasztalos-, karosszérialakatos-, nőiszabó-, kő­faragó-, fogtechnikustanulókat. Mestervizsga Tizenhárom szakmában kezdő­dik meg a mestervizsgáztatás a kecskeméti ipartestületnél, amely a megyében egyedül jogosult erre. Az első vizsga a fogműveseké lesz, nyolcán jelentkeztek a november 2-ai megméretésre. A vizsgabizott­ság elnöke Szekeres István fogmű­vesmester. A fogművesek után au­tóvillamossági műszerészeknek szerveznek mestervizsgát. Rüsselsheimben jártak A Kecskemét és Vidéke Általá­nos Ipartestület vezetői nemrégi­ben a német testvérvárosban, Rüs- selshcimben jártak, az ottani ipar­kamara meghívására, hivatalos kapcsolatfelvétel céljából. Megál­lapodtak, hogy januárban 20-30 it­teni iparost vendégül látnak kinti szaktarsaik. vállalkozók; talán a barátkozásból üzlet is lesz. Ezenkí­vül a németek árusítási lehetőséget ajánlottak föl a kecskeméti kézmű­veseknek, ajándékkészítőknek az I idei karácsonyi vásárukon. Április­ban ipari kiállításra várják a hírős városbelieket a német mesterek, akik a jövő év tavaszán jönnek majd viszontlátogatásra. Baja és vidéke cégmutató A bajai Sziporka BT. nemrégi­ben vállalkozói tanácsadó irodát nyitott. Első szolgáltatásuk az a cégmutató, mely bemutatja Baja és vonzáskörzete gazdaságának, ke­reskedelmének oktatási, ellátási hátterét. Modenából jöttek... A vállalkozók egy csoportja nem­régiben Modenába utazott. Olasz partnereikkel a megyei agrárkama­ra és a modenai gazdasági kamara hozta össze őket. A magyar vállal­kozók (és cégek képviselői, mert ilyenek is voltak köztük) első be­nyomása az volt, hogy az olaszok is inkább eladni akarnak, vevők jobbára csak az olcsó munkaerőre lennének (bérmunka formájában). A kétnapos, csupán az étkezések idejére, illetve éjszakára megszakí­tott tárgyalássorozat közben vi­szont egyre többen találták meg a saját igényüknek megfelelő ajánla­tot, így a csoport 19 tagja közül talán egy-kettő jött haza „üres kéz­zel". Bár szerződést senki sem kö­tött, ez azonban a legtöbb esetben úgy tűnik csak idő, valamint néhány körülmény tisztázásának kérdése. Az új Nobel-díjas Ronald Coase, a chicagói egye­tem brit származású professzora nyerte el az 1991. évi közgazdasági Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudo­mányos Akadémia azzal indokolta döntését, hogy Coase munkássága felszínre hozta a tranzakciós költ­ségek és a tulajdonjogok jelentősé­gét a gazdaság intézményi struktú­rája és működése számára, és ezzel segített jobban megérteni a gazda­ság működését. „Kutatásai nagy­hatású jogtudomány-, gazdaság- történet- és szervezéselméleti ered­ményeket hoztak, s ezzel interdisz­ciplináris összefüggésben is igen je­lentősnek tekintendők" — teszik hozzá az akadémiai bírák. Coase a díjjal 1 millió dolláros pénzjutal- , mat kapott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom