Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

PETŐFI NEPE KÖNYVESPOLC Horn Gvula v Cölöpök A németországi kiadassa! egy időben — megelőzve a holland és francia kiadásokat nálunk is megjelent a so­kak által kíváncsisággal várt könyv: Horn Gyula Cölöpök című önéletrajzi írása. Talán furcsának találhatja valaki a megjelölést, hiszen önéletrajzot álta­lában életpályájuk végén szoktak írni az emberek. Közöttük is elsősorban olyanok, akiknek van mit mondani pá­lyájukról. Nos, Horn Gyula még csu­pán hatvanéves, de máris több és főleg izgalmasabb, hogy úgy mondjam „köz- . érdekűbb” mondandója van a világról, mint sok más kortársának, akik élet­korban jóval meghaladják a szerzőt. Ebben a gazdag életpályában, annak ilyen alakulásában természetesen nagy része van a véletlenek tarka játékának, a történelemnek. Ugyanakkor elgon­dolkozhat az ember azon, hogy sok ’ VörTákTa,'pályatársa' közül miért éppen 1 lorn Gyula volt az, akit a sors kivá- ‘ Riszt oTf, próbára Tett és akt 'a köny­vet végigolvasva mondhatjuk meg­állta a próbát? Olyan kérdés ez, amely­re érvényes választ nem lehet adni, ta­lálgatásokba bocsátkozni pedig meddő dolog lenne. A kor, a történelmi szituá­ció, a feladat mindig megtalálja embe­rét, aki teljesítve feladatát éppen a tör­ténelem által kerül mérlegre. A politikai folyamatok iránt kicsit is fogékony, azokban némileg is jártas olvasó számára a könyv egyfolytában lebilincselő és ugyanakkor „felvilágosí­tó” is. Sok, korábban csupán sejtett, gyanított, a maga idejében természete­sen nem publikus politikai akció hátte­rére ebből a könyvből kapunk rávilágí- tást s összességében véve megértjük azt a hosszabb folyamatot is, amely a léte­ző szocializmus tartalmatlan frázisától a soha nem létezett szocializmus felis­meréséig vezetett. Különösen fontos köznapibban fogalmazva: érdekes - annak a felis­merése, hogy a Szovjetunió „nagy öregjei”, Hruscsovtól Csernyenkóig milyen kemény és diktatórikus mód­szerekkel tartották egyben a tábort s mennyire nem voltak hajlandók nem­hogy elfogadni, de megtűrni sem a leg­kisebb elhajlást, a legparányibb önálló­ságot sem, hacsak az nem a kimagasló eredmények ecsetelésében nyilvánult 8. oldal, 1991. október 2. , ' ' ov ’ •••>! xotííli:/Irt i: • A megoldás kulcsa a Drogunicum? S ebestyén Tibor 1956 nyarán került • Bajára, ahol kenderszállítási mun­kákat irányított, majd agronómus volt a Nagybaracskai FMSZ-nél. Utolsó munkahelyén, ugyancsak Nagybaracs- kán, a helyi tsz-ben, közel negyedszá­zadot töltött mint főagronómus. Innét vonult nyugdíjba. Ennek már nyolc éve és nemrégiben olyan hírek jutottak hozzám, hogy Sebestyén Tibor nyugdí­jas igencsak aktív tevékenységet végez. Könyvet írt Elemi károk — vadkárok címmel, valamint kikísérletezett egy természetes alapanyagokból álló, rege­neráló hatású italt, Drogunicum néven. Ezeknek próbáltam utána járni és kerestem fel gyulai otthonában. A KÖNYV — Mezőgazdasági szakember lé­tére írásra adta a fejét? — Akik ismernek, azok tudják ró­lam, hogy sose tudtam tétlenkedni. Az évtizedek során bennem felgyülemlett információhalmaz késztetett arra, hogy nekifogjak a könyv megírásának. Ennek a témának a mai napig nincs szakirodalma, ezeket az ismereteket nem tanítják semmilyen iskolában. A mezőgazdaság elkötelezettje vagyok. A könyv, a szakmai ismereteken túl —- azt hiszem — eléggé közérthetővé és olvasmányossá is sikerült. — Amennyire a témát ismerem, ez az írás nem tartozik majd az úgyne­vezett sikerkönyvek kategóriájába, ugyanis egy szükebb réteget céloz meg. Hogyan áll a kiadásával? Hadilábon. A könyv kézirata még 1987-ben elkészült. Először Baján, a tsz-szövétségnek ajánlottam fel, de ők a téma fontosságát és pozitív voltát elismerve, anyagi okokra hivatkozva nem vállalták a segítséget. Az, hogy mindezt kitalálják, kilenc hónapjukba tellett. Ennyi idő alatt pedig akár egy gyerek is megszületik. A második és ez idáig utolsó próbálkozásom az Agrico- la Könyvkiadó Kft. volt, akik megjele­nésre alkalmasnak találták az íráso­mat. Mire azonban erre sor kerülhetett volna, a cég csődbe ment, felszámol­ták. Kiknek ajánlaná, kik használ­hatnák eredményesen ezt a könyvet? A mezőgazdasági szakemberek, kistermelők és mindazon intézmények (biztosítótársaságok, iskolák stb.), ahol az elemi károk, vadkárok témája közvetlenül vagy közvetve felmerülhet. Kiemelten foglalkozom az aszálykár tárgykörével, mely a statisztikai ada­tok szerint a legnagyobb részarányt (közel 40 százalékot) képvisel az elemi károkból0 Kreybig ' lájos kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a kiváló ta­lajtani tudós elméletének a gyakorlat­ban történt megvalósulásának tapasz­talatait is taglalom az aszálykárok mér­séklésében, valamint a védekezés lehe­tőségeit. Külön fejezet foglalkozik a jégkár, fagykár, viharkár, vízkár elleni védekezésekkel általánosságban és nö­vényenként külön is. Természetesen szó esik a gyakorlati kárbecslés mód­szereiről, a kárszázalék-számításról gyakorlati mintapéldákon keresztül. A DROGUNICUM Az Írástól egy kicsit távolabb eső műfaj az, mely következtében megalkotta a Drogunicumot. El­mondaná a legfontosabb jellemzőit, hatását? — Alkoholt nem tartalmazó, növényi drogokból, származékokból összeállí­tott ital, mely az emberi szervezet bioké­miai egyensúlyának megteremtésére, szinten tartására szolgál. Fogyasztását különböző korú felnőtteknek javaslom, akik — sok esetben - az egészséges, szakszerű táplálkozás hiányában egész­ségkárosodásban, szellemi-, fizikaitelje- sítmény-csökkenésben vannak. Rendkí­vüli tulajdonsága a férfiszexhatás. — Mi volt az oka annak, hogy elkezdett kísérletezgetni? — Amikor nyugdíjba mentem, ideg­állapotom, kondícióm nem volt éppen a legrózsásabb állapotban. Elsősorban magamat próbáltam „versenysúlyba” hozni munkálkodásommal. Az első próbálkozáskor három komponensből indultam ki, aztán látva, érezve a ha­tást, ezt továbbfejlesztettem. Jelenleg kilenc fő összetevőből és rengeteg nyomelemből áll össze az ital. Meggyő­ződésem, hogy az élctritmusbeli zava­rok -r- szinte minden esetben - alap­vetően keringési problémákkal, vita­minhiánnyal párosulnak. Ezek meg­szüntetése növényi drogokkal, szárma­zékokkal is elérhető. Ez a túlzottan le­egyszerűsített megfogalmazás talán di­lettánsnak tűnő lehet a szakemberek szemében, de tapasztalataim alapján nem tudom ennek az ellenkezőjét állí­tani. Az a régi, bölcs és igaz mondás, hogy a „fűben, fában az orvosság", megítélésem szerint a sokat ígérő jövő­ben fog csak igazán beteljesülni. — Munkájának meglepetése, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy mel­lékterméke a rendkívüli szexhatás. Igazolja ezt valami a gyakorlatban ? — Csak a saját példámat tudom — egyelőre — említeni. Soha nem voltam nős, de a nők mindig jelentős szerepet játszottak életemben. Somogyi Gábor A KOSSUTH RÁDIÓ URH SÁVJÁN 23 ÓRAKOR ni.. . Furcsa, hogy egy összetett Né­meth László-mondatot nem tudnak vé­gigmondani. Erről jobb lenne szemé­lyesen beszélgetni, nem telefonon. — És ez már politika. Kibújt ön­ből a kisgazda politikus? — Igen, igen, igen. Szerettem volna a kisgazdáknak segíteni, mert nekem is meggyőződésem, hogy a magyar nép­nek vissza kell adni Magyarországot. Hogy birtokos legyen, hogy gazdag le­gyen, hogy erős legyen. Volt elég gumi­bot arra, hogy mindezt elvegyék? Volt elég gumibot? Se kormány, se rendelet, se alkotmány? Még mindig a gumibo­tot igazoljuk? Hogy is van ez? — A földet vissza kell adni, hogy gazdálkod... Hol van már az a fajta gazdálko­dás, mint hajdanán? A termelőszövet­kezetben mezőgazdasági munkások vannak, akik legfeljebb azt tudják, hol van a tehén eleje, mások pedig azt, hol a hátulja. Egyikük eteti, másikuk trá­gyáz, a harmadik pedig ismeri a fejőgé­pet. A traktorvezető nem biztos, hogy szerelni tud. A reneszánsz paraszt már kihalt. Hol van már az az ember, aki tudja a dolgát tavasztól késő őszig!? Ki az a hülye, aki ilyen körülmények kö­zött körömszakadtáig dolgozik?! — Pontosan erről van szó. Mi lesz a jövőben?- Édes kisapám, mindig lesz vala­hogy. — Akkor látjuk meg a kecskeméti színházban is? — Nagyon jó pajtásom az igazgató. Persze, nem mertem még rákérdezni arra, hogy adna-e szerepet. Véletlenül még tényleg tervezne velem. Nincs sem­mi bajom a kecskeméti színházzal, ar­ról pedig nem tehetek, hogy egy szeren­csétlen színdarabban szerepeltem Her­nádiék idején. — Rossz emlék? Igen, nagyon rossz emlék. A szín­ház viszont kellemes, szép. Remélem, jó dolgokat csinálnak majd ott. Amit az élet rám kirótt, már megvalósítot­tam, fölösen. Két életre valót dolgoz­tam. — Akkor jó pihenést Lajosmizse környéki tanyáján. Majd mcgláto­Borzák Tibor Óvszerbutik Panaszkodnak a nyár végi pangásra a londoni üzletemberek, nem megy a bolt még a kiárusításokban sem. Egyet­len üzletág virágzik, méghozzá minden különleges reklám nálkül: az óvszere­ket árusító butik. A portéka fő propa- gátora ugyanis az AIDS. A félelem nö­vekedését az eladott óvszerek száma is jelzi, a múlt évhez képest már eddig is 60 százalékos a növekedés. Darabszám szerint csupán az Egyesült Királyság­ban 144 milliót adtak el, elsősorban a gyógyszertárakban. És most a londoni Sohóban egy élelmes vállalkozó meg­nyitotta elegáns butikját. Kívülről ék­szerboltnak tűnik, bent azonban „nem mind arany, ami fénylik”. Az üzlet egyik alkalmazottja így fogalmazta meg a nyitáskor legfontosabbnak vélt mondanivalót az Independent munka­társának: „Ez nem az az üzlet, ahol egy halom kacatot kell venni ahhoz, hogy a kedves vásárló kérni merészelje az óvszert. Itt rögtön néven nevezheti, amit keres.” Hogy milyen a választék? Ultrakönnyü amerikai portéka, nevet­ségesen olcsó tajvani áru, elnyűhetet- lennek mondott német dara, és „hím­zett” azaz kicicomázott japán műre­mek. Természetesen az árak is külön­bözőek, néhány pennytől a súlyos fon­tokig. Az utóbbi voltaképpen ékszer­nek számít legalábbis ezt hangsú­lyozzák a csomagolással —, s főleg azok a sejkek vásárolják, akik a sofőrt küldik a Rupert Street butikjába, ter­mészetesen Rolls-Royce kocsival. Valóban tanyát vett Lajosmizse határában? meg. Ilyen körülmények között több­szörösen értékelhető az a sorozatos re­formkodás és a „Nyugat majmolása”, amely bár kezdetben csupán óvatos próbálkozásokban, de mégis megmu­tatkozott, elsősorban a magyarok kül- és gazdaságpolitikájában. Horn Gyula természetesen nem ön- mágát reklámozza, erre nincs szüksége, de mentalitása, egész habitusa sem ilyen. Magát a folyamatot mutatja be dokumentumokkal, hiteles tanúkkal, évszámokkal, tanácskozásokkal, kül­földi partnerekkel történt találkozások révén. Nem tagadja, hogy bizony egy- szer-egyszer elragadta az indulat és például — az NDK egyik fő politikusá­nak a szemébe vágta: maga taplófejű! Az ilyen kiborulásoknak is sok köze volt ahhoz, hogy nem egy diplomatát elsősorban és kizárólag a szovjet tömb országaiból —- kénytelenek vol­tak visszahívni, mert túlságosan be akart avatkozni a magyar belügyekbe, és ezt itt nem tűrték cl. A könyv segítségével „mögé látha­tunk" például a Dél-Koreával, Izraellel kialakított diplomáciai kapcsolatnak, az osztrák magyar határ megnyitásá­nak, a romániai forradalom kulisszái­nak, az MSZMP vezetésén belül a kon­zervatívok és a reformerek gyakran kí­méletlen csatározásainak. Ugyanakkor természetesen megismerkedhetünk a szerző gyermekkorával, családjával, életével, amely tulajdonképpen sokszí­nűségével és gazdagságával önmagá­ban is kalandos olvasmány lett volna. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1991.) Gál Sándor — A hír igaz! De mit mondjak erről? Alföldön, születtem, Hódmezővásár­hely határában. Majdnem ilyen ta­nyán, amit most lakhelyül választot­tam. Ahogy múlnak az évek fölöttem, húz vissza a föld, a természet. A Lajos­mizse környékén levő tanyát átalakí­tottam, szépen berendezkedtünk a fele­ségemmel. Nemsokára odaköltözöm. — Véglegesen? — Véglegesen. Pilisborosjenői birto­kunkat eladjuk, ám Pesten azért meg­tartjuk a kis lakásunkat. A pontos cí­memet nem tudom megmondani, csak annyit, közel van a tanyánk a Gerébi- kastélyhoz. Jöjjön el! — Árulja el, hogyan talált erre a tanyára? A feleségemnek köszönhetem. El­sősorban ő szeretett volna elhúzódni tanyára. Persze én sem mondtam ne­met. — Hogy őszinte legyek, először a pesti telcfonszámon kerestem, majd Pilisborosjenőn. Végül pedig majd­nem Lajosmizsén találtam meg, hi­szen a lovászfiútól hallottam, aznap itt járt. Ez már lóindenképpen azt jelenti, elhúzódik a főváros zajától, elbújik a rohanó világ elől. Nem? Jól gondolja. Teljesen elegem van. Mindenből. A megváltozott civilizáció­ból. A prostituálódott közéletből, ami körülvesz bennünket. Nem lehet közle­kedni ... Nincs kommunikáció ... Túl­szaladt a világ az életünkön! Nem gon­dolja? Az én generációm már nem tud lé­pést tartani a mai ritmussal. Nem azt mondom, hogy mi jobbak voltunk, más • — Ha én gazdag lennék! — énekelte Bessenyei Ferenc a Hegedűs a háztetőn címszereplőjeként. És megvalósult az álma ... lett volna az erkölcsi normánk, de mégis; a tartásra ügyeltünk. Most pedig? Min­den igaz—azután ennek az ellenkezője is igaz. Nem! Ez nem tiszta élet. — Mi lesz a lovaival? Azokat is viszem Lajosmizsére. Az Alföld alkalmasabb a lónevelésre. — Hány lova van? A fene tudja. Tíz vagy tizenöt. Nem tudom pontosan. — Nem tud elbújni. Lajosmizsé- hez közel van Kecskemét, a színhá­zával együtt. Gondoltam erre. Érzem a ve­szélyt. — Csak nem fordít hátat a szín­padnak? Nem is lehetne. A futószalagról nem lehet élve lelépni. Nem gondol­nám, hogy szükség lenne nagyon rám. A szakma kifutott alólunk. Jött egy leleményes törpe-nemzedék, akiket mindenre fel lehet bérelni. Ők értik ezt a korszakot, ahol egy mocskos szót kell artikulálni és máris érvényesülhet min­denki. Ezt persze kéjesen kell csinál­____________ SZÍN-FOLT__________ B ESSENYEI FERENCTŐL ÉRDEKLŐDTÜNK: Itt London Itt London. Az angol rádió, a BBC magyar adását hallják. A jól ismert kezdőmondatok szombaton este 23 órakor először Hangoztak el a magyar rádió hivatalos frekvenciáján, a Kos­suth URH-sávján. Az 52 esztendeje in­dított adás ezentúl egyelőre másfél évig — zavarás nélkül, stúdióminőség­ben lesz fogható. Eddig és ezt igazán azok tudják, akik jóban-rosszban ki­tartottak „a London” mellett a rö­vidhullámon lehetett megkeresni a tá­voli adót, illetve, a késő esti 11 órás műsort a középhullámon is ám ezek minősége meg sem közelíthette mind­azt, amit a mostantól kezdődő műhol­das közvetítés Ígérhet. Innen és túl a technikán, valójában sajtótörténeti jelentőségű eseményről van szó. Ha úgy tetszik hazaérkezett az a rádióműsor, amely minden időkben megkaphatta volna az abszolút tárgyi­lagosság mindenkor sokat jelentő díját. A londoni magyar adás amint a BBC összes többi műsora is félelme­tesen jó informáltságával, a hatalom legbelsőbb szentélyeiből szerzett ténye- ivel, ugyanakkor frissességével és pár­tatlanságával vívta ki a hallgató csodá­latát. Annak a 45 perces késő esti adásnak a szerkezete, amelyet immár a Kos- suth-frekvencián is hallhatunk, ősidők óta változatlan: a hírösszefoglaló után a BBC munkatársainak a világ minden tájáról küldött jelentéseit ismertetik, ezután helyzetértékelések, kommentá­rok következnek, majd hírösszefoglaló zárja a műsort. Időről időre angol bel­politikai Krónika, technikai beszámoló, filmhírek, szerkesztői üzenetek hangza­nak el. Miután a BBC Világszolgálatá­nak a föld minden jelentős pontján van munkatársa, s mert Caversham Park­beli lehallgatóállomásukon a nap 24 óráján át figyelik a világ rádió- és tele- víziómüsorait, aligha fordulhat elő, hogy fontos eseményről ne tudnának. Válságidőkben egyéb módszereket is alkalmaznak: bérelt lakásokban a taxi­sok, a tűzoltók, a légi irányítás által használt rádiófrekvenciák forgalmát kísérik figyelemmel és az így kapott hírekből vonnak le következtetéseket. A BBC tudósítóinak jólértesültsége közmondásosan nagyszerű. Magyar adásaikra ugyanez vonatkozik: a régi rendszerváltozás előtti — időkben a BBC volt az, amely mindig is mindent azonnal tudott, történjék akár hivata­los, akár nem hivatalos körökben. Grósz Károly főtitkárrá választását az MSZMP kongresszuson először nem a Kossuth rádió, hanem a BBC jelentet­te. Sokat mondó tény az is, hogy példá­ul a lakiteleki első sátorverésről fagga- tózó városi párttitkároknak egy kis­kunhalasi értekezleten a BBC részletes jelentését olvasták föl. Az a hallgató, aki mondjuk az utób­bi tíz évben kísérte figyelemmel a kül­földi magyar nyelvű rádióadásokat, alighanem megjegyzett magának egy­két tudósítót. Nick Thorpe, Sallie Eck- royd, a pártatlanságnak, a gyorsaság­nak és a jólértesüitségnek különleges hármasát voltak képesek összeötvözni. Krassó György pótolhatatlan szolgála­tot tett a Magyar Október Sajtószolgá­lat londoni megszervezésével és értesü­léseinek rádión keresztüli hazajuttatá­sával. Siklós István, aki hosszabb ideig vezette a BBC magyar osztályát, a Ma­gyar Köztársaság kikiáltására hazalá­togatott: riportermagnójával ott ünne­pelt ő is a Kossuth téren. A magyar külpolitikai a volt rádióst Angliába küldte diplomatának, ám nem sok időt tudott szolgálni, nemrég egy londoni kórházban meghalt. A BBC magyar adása a Kossuth URH-sávján nyilvánvalóan nem akar versenyezni a magyar rádió hírműsora­ival. Ugyanakkor mégis kialakul bizo­nyos versenyhelyzet, hiszen a pártat­lanság, az objektivitás és a függetlenség a BBC alapokmányában valami olyas­mit is biztosít, amire megfelelő a közszolgálati rádió és televízió műkö­dését szabályozó — törvény hiányában az elektronikus média Magyarorszá­gon még nem mindig képes. Az a tény, hogy a BBC világszolgálatának 37 nyelven sugárzott adásait a földkerek­ség mintegy 120 millió hallgatója figye­li, azt bizonyítja, hogy a hiteles hírekre mindig volt és van is kereslet. Ballai József Egy kézirat kiadót, egy szuperital gyártót keres Újabb szex fokozó szer a láthatáron?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom