Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

1991. október 16., 7. oldal TISZTELT SZERKESZTOSEG! Kedves Olvasóink! Ígéretünkhöz híven most adjuk közre mindazokat a leveleket, ame­lyek a Tízen — tízezret! pályáza­tunkra küldött javaslatokkal együtt érkeztek szerkesztőségünkbe, s amelyeknek nem jutott hely egy héttel ezelőtti összeállításunkban. Ismételten köszönjük minden Kedves Olvasó véleményét, jó ta­nácsait, elismerő vagy bíráló so­rait. Kölcsönösen hasznunk lesz belőle. A szerk. Javaslat az USA-ból A Tizen — tízezret pályázatunk­ra az Amerikai Egyesült Államok­ból is érkezett témajavaslat. László Temesy környezetünkről és a ter­mészetvédelemről szeretne olvasni, továbbá kéri a Házunk tája, vala­mint az Egy város — egy oldal ro­vatot. Többet szeretne olvasni a megyei labdarúgó-mérkőzésekről és az I. osztályú meccsekről. (Kö­szönjük javaslatait. A szerk.) László Temesy 6 E Brooklawn Dr Morris Plains NJ 07950 A Petőfi Népét most már mindennap hozza a postás Elsősorban is köszönetét szeret­nék mondani kedvességükért, hogy írtak nekem. Vissza is küldtem a kitöltött pályázati szelvényt. Nagyon érdekes és hasznos té­mák vannak mind a kilenc pont­ban. Engem még a tizedik is nagyon érdekelne, amit én írtam be. A Pe­tőfi Népét megrendeltem, s.most már mindennap hozza a postás. Most egy kicsit eltérek a témától. Személyes ügyről van szó, egészen pontosan munkáról. Tudnának-e Ónok olyan munkakört, amit ott­hon lehet végezni? Én nagyon szere­tek például írni, a zene is nagyon érdekel, főleg másolni szeretek. Harminckét eves vagyok, élelmi­szer-ipari iskolát végeztem és 1982 —1991 között presszóban voltam felszolgáló. Jelenleg itthon vagyok a gyerekekkel. A nagyobbik 12 éves, a kicsi 3 és fél. Két gyermek mellett a vendéglátásban dolgozni nehéz, mivel délután meg éjszaka is btt kell lenni. Ezért érdekelne valamilyen könnyebb munka, inkább pa­pír.. . Elnézést kérek ezért a kéré­sért, de mivel Kecskemét nagy vá­ros, ott talán akad olyan munka, ami nekem is jó lehet. Előre is kö­szönöm. Rácz Lászlóné, Gátér, Dózsa Gy. út 91. (Tisztelt Asszonyom! Szerkesz­tőségünk munkaszerzéssel, illetve -közvetítéssel nem foglalkozik. Ja­vasoljuk, próbálkozzon ezzel hir­detés útján. Mindazonáltal, ha tu­domásunkra jut az Ön igényének megfelelő otthoni munka, levélben értesíteni fogjuk. A szerk.) Miért nem kellettek a sertések a tompái áfésznek? Panaszommal azért fordulok a Petőfi Népe szerkesztőségéhez, mert ez a legközkedveltebb és a legolvasottabb napilap, s hadd ol­vassa mindenki, hogy az ország­ban nincs még egy olyan áfész, mint Bács-Kiskun megyében a tompái, amely gálád módra rá­szedte, becsapta a környékbeli ser­téshizlaló polgárokat. Most pedig közre adom a velem történteket. 1990. X. hó 27-én bér- hizlalási szerződést kötöttem , a tompái áfésszel, 50 db sertésre. Én jó gazda módjára, hogy minél előbb készen legyenek a hízók, csi­betáppal etettem őket és így kellő időben, sőt idő előtt szállításra al­kalmasak lettek. Ezek után már márciusban bejelentettem szállí­tásra a hízókat, de az áfész azzal az érveléssel elutasította a szállítást, hogy még nincs itt a határidő. Az­tán, állandó zaklatásomra, végre elszállítottak 9 darabot, de ezek­nek az árából az én beleegyezésem nélkül az áfész lefogott 11 hízó árát, holott nekem a plusz két hízó ára kellett volna arra, hogy takar­mányt vegyek a többinek. így, saj­nos, szövetkezeti kölcsönt kellett felvenni, 32 százalékos kamatra, 50 ezer forintot. Megjegyzem, amikor a 9 hízót leadtam, az áfész mérlegén csak az alsó súlyhatárt érték el, ezzel szem­ben a saját mérlegemen az alsó súlyhatár felett voltak 10 kilo­grammal. Végül a másnapi szállí­tás alkalmával bebizonyosodott, hogy az áfész tulajdonában levő mérleg 10 kilogrammot csalt, így a következő napi szállítást már a Bácska Tsz mérlegén kellett sú­lyozni. Ezután került sor a mérleg kijavítására. Ettől a naptól kezdve hiába je­lentettem be az áfész átvevőjénél a hízókat, mindig azt a választ kap­tam. hogy nem kaptak diszpozíci­ót, holott rájöttünk több kisterme­lőtársammal, hogy minket az átve­vő becsapott, nekünk azt mondta, hogy nem lesz szállítás, s közben megtudtuk, hogy volt, csak a má­sik faluból szedte össze a hízókat, mert azok hajlandók voltak borra­valót adni. így a mi hízóink to­vábbra is maradtak. Persze nem hagytuk annyiban, azután is ostromoltuk az áfészt, hogy szállítsák el a mi állatainkat is. Erre egy körlevéllel válaszoltak, amiben közölték, hogy csináljunk a hízókkal amit akarunk, nem tar­tanak igényt sem kötbérre, sem ka­matra. Ezzel az áfész egyoldalú szerződésszegést követett el. Kér­dem én, ha szerződéssel nem tudta átvenni a hízókat, vajon mi szerző­dés nélkül hova tudtuk volna elad­ni azokat? Sajnos, az áfész még most sem méltányolja a szerződésszegést. Igaz, sikerült túladni, a hízókon, kinek így, kinek úgy. Én is 8 dara­bot levágtam, a húst a szomszédok hűtőládáiban tárolom, a többit pe­dig élősúlyban el tudtam adni, csakhogy kilogrammonként 10 fo­rinttal olcsóbban. Kérdezem én, ki fogja nekem megfizetni ezt az ár­különbözetet. Most az áfész beperelt bennün­ket és felszámolta a kötbért és a kamatot is. Szeretnénk tudni, hogy kötelesek vagyunk-e kifizetni a kötbért és a kamatot, amiről az áfész egyszer már lemondott? Azt is szeretnénk tudni, hogy mi köve- telhetünk-e kártérítést, s hová for­dulhatunk panaszunk orvoslá­sáért. Jónás Ferenc, Kisszállás, Hámán Kató u. 1. (Mivel Ön azt írja, hogy az áfész pert indított, javasoljuk várják meg a bírósági döntést. Amennyi­ben jogszerűen Önöknek van iga­zuk, a bíróság bizonyára nem az áfésznek fog igazat adni. A szerk.) Már nemcsak a címszavakat olvasom el Fogadó­órákon Egyelőre csak az érdekek s nem a járművek és az emberek ütköz­nek egymással a kecskeméti Petőfi- városban. Az ott lakók közül szá­mosán, főleg szülők, veszedelmet látnak a száguldozó autókban, amelyeket egyes utcákban sajátos módon fékeznek. Helyenként húsz centiméteres magasítót építettek az úttestre, keresztbe, így korlátoz­va a kocsik haladását. Negyven ki­lométeres sebességnél ne többel! Kocsis Péter a Bibor utca 12-ből neheztel a magasításért. Szabad ezt? Hiszen ők is közlekednek, an­nak idején húszezer forint hozzájá­rulást fizettek az útért. Szmecskó Ferencné előtt már ne­hezebben vehető akadály áll Kerek­egyházán. Gyermeke dislexiás, ami az olvasás és a diktálás utáni írás za­varában nyilvánul meg. A kézráté- teles gyógymód (?) és más hókusz­pókuszok nem segítettek — pana­szolta —, valamelyes segítséget csak logopédustól kapott. Szeretne hasonló problémával küzdő szü­lőkkel tapasztalatot cserélni. (Pon­tos cím a szerkesztőségben.) És még mindig akadályok! A pi­ac nélkül veszteségessé vált gilisz­tatenyésztéssel pórul járt kisterme­lőknek már az nagyon jó lenne, ha az OTP a 200 ezer forintos kölcsö­nökért legalább a kamatot elen­gedné. A jó üzleti haszon reményé­ben a közvetítő forgalmazók által felültetett vállalkozók egyike azt javasolja: találkozzanak, alakítsa­nak egyfajta véd- és dacszövetséget a tönkrementek, hogy együtt vív­ják meg jogi harcukat azokkal, akik becsapták őket. Fájdalmas az egyedüllét. Adácsi Erzsébet nyugdíjas, a Kecskeméti Szabadság tér 3. szám alatt éppen 30 esztendeje éli a magán napjait — zokogva mondta el nemrég, ná­lunk járva. Ha látogatója volna, nem lenne olyan nehéz az idős kor. Magányosnak érezte magát Nagy Ferenc is (Izsák, Szabadság tér 26.), amikor Kecskemétre bejö­vét, három óra hosszat (!) töltött el a rendőrségen gépjárművének a forgalomból való kivonásáért. (kohl) ...továbbra is olvasójuk maradok Szeretnék részt venni az Önök által meghirdetett sorsoláson. A Petőfi Népét már évek óta előfi­zetem és továbbra is olvasójuk ma­radok. Folyószámlámon fizetem elő a lapot (320-05809-3) az OTP- nél. Tisztelettel: Sárrétiné Baracskai Edit Kecskemét, Reile Géza u. 20. VII. 19. Nagyon fog hiányozni a lap Én az egész újságot nagyon sze­rettem, de sajnos július 20-án sze­gény férjem meghalt. Kisnyugdíja­sok voltunk, de a Petőfi Népéről nem tudtunk lemondani. Mivel most már csak egy nyugdíj jön, ebből a felemelt lap árát már nem tudom fizetni. Régi olvasójuk vol­tam, nagyon fog hiányozni a lap. özv. Fehér Sándorné Sükösd, Deák Ferenc u. 38. Tisztelt Szerkesztő Uraim! Lenne néhány mondanivalóm az Önök szerkesztőségéhez. Én el­fogadhatónak tartom már azt is, ha elolvasták levelemet, de jobb­nak tartanám, ha válaszolnának rá, s külön örülnék, ha megjelen­tetnék. Mielőtt rátérnék mondaniva­lómra, megemlítem, hogy az önök, illetve elődeik lapját meg­szakítás nélkül 30 éve járatom, s ezért semmiféle köszönet nem jár. Minek is. Amikor még a bolsevisták voltak a lap paran­csoló urai, tartalmilag semmit érő cikkekkel, sok hazugsággal, a rendszer dicsőítésével és ha­sonló egyebekkel volt tele az új­ság. Akkoriban csak a címszava­kat olvastam el, s már abból megértettem a szöveg mondani­valóját, ami rendszerint érdekte­len volt. Ennek ellenére, érdekes módon, mindig előfizettem ... Mióta a bolsevizmus megszűnt, a lapok tartalmáról sokkal másabb a véleményem. Tartalmasabbak a cikkek, szókimondóbbak, és ami a leglényegesebb, igazmondónk. Már nemcsak a címszavakat olva­som el, hanem a szövegeket is, de van egy pocsék nagy bűne, az, hogy drága, ezért megint csak gon­dolkodom, hogy előfizessem-e vagy sem. De hát nagyon szeretek a friss hírekről tudomást szerezni. Az előfizetési vágyamat a minap megint csak alaposan oldalba csapták lapjuk áremelésével. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én szerintem erre nem lett volna szük­Kicsit bővebben írok eme ked­venc lapomról, a Petőfi Népe új­ságról. Én eddig is figyelemmel kísértem a lap munkatársainak írásait. Külön örülök annak, hogy változatosabb és sokak számára érthetőbb lesz az újság. A nagyobb terjedelmű újság­ban akár a községek sporttevé­kenysége is szerepelhetne bőveb­ben, példának okáért. Van sok téli teremfoci is, ezeknek az eredményei is benne lehetnének, a helyezésekkel. Ezen túl szíve­sen venném azt is, ha megyei szintű versírási versenyt írna ki a szerkesztőség először diákköl­tőknek, aztán újdonsült költők­nek, illetve amatőr vagy műked­velő versíróknak. Mindezek hadd versenyezzenek a lap­ban . . . Ezen túl szeretnék többet olvas­ni a tudományokról és a megyei tehetségekről, a sokakat érdeklő fantasztikumokról és a valóságról, a parapszihológiáról, az ufó­témákról, a gömbvillámokról, stb. Több mint húsz éve előfizető­je vagyok a Petőfi Népének. Meg vagyok elégedve a lap tar­talmával, bár kissé soknak talá­lom a hirdetéseket, de megér­tem, hogy a lapot fenn kell tar­tani. Azt hiszem, főleg nyugdí­jasok járatják, illetve olvassák. Az egyre gyakoribb áremelések ség, még akkor sem, ha az újság oldalszámát 12-re emelték. Mindezek után további rosszat tudok még mondani. Szerintem az oldalszámot nem kellene emelni, ugyanakkor az árát sem. Megmon­dom, hogy miért. Ahogyan elnéze­gettem a lap küllemét, sok térfogat- pocsékolást látok. Elsőként emlí­tem, hogy a rádió- és tévéműsort duplán jelentetik meg, egyszer egy hétre, aztán minden nap ugyanazt, kivéve a vasárnapot. Vagy az egyi­ket, vagy a másikat kellene alkal­mazni. Szükségtelennek tűnik a rek­lámszövegek negyed, fél- és egészol­dalas közlése is. Kisebb térfogattal is észreveszi, aki felfigyel rá ... Lapjuknak adnék még egy cikk­sorozatra témát. Azokról a bolse­vista vezérekről kellene cikkeket írni kikérdezéssel, akik a lenini— sztálini eszme folytatói voltak: mit csinálnak, miből élnek. Nem szé- gyellik-e felvenni a meg nem érde­melt nyugdíjukat, továbbra is a nép nyakán élősködni, holott az emberek százezreinek az életét ke­serítették meg. Tisztelt szerkesztőség! Hogy őszinte legyek, ezt a levelet már 5 héttel ezelőtt megírtam, de vala­hogy azért mellőztem a feladását, mert úgy véltem, hogy kit érdekel az én véleményem! De lapjuk fel­bátorított A névtelen levelek he­lyett című cikk megjelenése után. Ha megjelentetik cikkemet, P- betűvel jelezzék Orgoványról. Ma­radok tisztelettel: A környezetünk védelme is igen fontos, mivel ebben az országban az erdők zöme ki van pusztítva, s ólommal, a városok pedig főleg ipari szénmonoxiddal vannak tele, s ma már magam sem csodálko­zom azon, hogy egyre melegebb éghajlati zónába készülünk, s még a havas tél is csak az emlékeze­tünkben fog megmaradni. Talán még sincs késő a figyelmeztetés: az erdőtelepítést az Alföldön is szor­galmazni kell(ene), a további elsi- vatagosodás ellen ... S végül szeretnék olvasni arról is, hogy mi a véleményük az ol­vasóknak a megyénkben is mű­ködő masszázsszalonokról. Az­tán a Házunk tájában egy-egy város vagy nagyközség heti programjairól szeretnék olvasni tudósításokat. Köszönöm szíves figyelmüket, minden szerkesztő­nek sok boldogságot! Üdvözlet­tel olvasójuk: lassan meghaladják e réteg anya­gi erejét, így lapjuk előfizetőinek a száma csökkenni fog, s ez nem jó sem önöknek, sem az olva­sóknak. További jó szerkesztést kívánok. Csőszi Sándorné Kecskemét, Pákozdi csata u. 24. II. 21 Orgoványról Örülök, hogy változatosabb lesz az újság Haskó Imre Soltvadkert, Petőfi u. 83. Megértem, hogy a lapot fenn kell tartani 0 0 NAPJAINK HUMORÁBÓL e:s ew? „ MIKOR TEH&TENl A \_E 4­FE&WERT ?! Paraszti sors Jugoszláviában. Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Egy kecskeméti olvasó témaözöne A Szerkesszen velünk! felhívá­suk 10. pontjához, az egyebekhez szeretnék számos témát javasolni. 1. Magyar vagy külföldi írók újonnan kiadott müveinek bemu­tatása. 2. A bajban lévőknek adjanak lehetőséget a megszólalásra. 3. Az emberi magatartás javítá­sa érdekében ismertessenek élő példákat. 4. Ismertessék a különböző szin­tű iskolák belső életét, munkáját. 5. írjanak a városok rendjéről, a lakótelepek gondozatlanságáról, az utcák, parkok szennyezettségé­ről úgy, hogy ami jónak minősíthe­tő, azt is mutassák be. 6. Szívesen olvasnék a Kecske­mét központjában lévő létesítmé­nyek keletkezési idejéről, rendelte­téséről stb. 7. Mutassanak be egy-egy alko­tóművészt. 8. Akár a relativitáselmélet nagy­szerű feltalálójának, Einsteinnek a bemutatása is szóba jöhetne, főleg a tanulóifjúság számára. 9. A sci-fi irodalomból is válo­gathatnának szemelvényeket. Dr. Lestár Béláné Kecskemét, Ady Endre u. 2. Bajor vendéglátóknál Közvetlenül a kecskeméti Euró­pai Gyermekfesztivál után váro­sunkból a legnagyobb általános is­kola, az árpádvárosi II. Rákóczi Ferenc 39, német nyelvet tanuló diákja és 6 pedagógusa Bajoror­szágba látogatott, a München mel­lett 16 kilométerre fekvő Here- bertshausenba. Ez az egy olyan ba­jor település jelenleg, amelynek ál­talános iskolai kapcsolata van egy volt szocialista országgal. A fogadtatás ünnepélyes és egy­ben bensőséges volt. A fél község órák óta várt a csoportunkra. A családok meghívták magukhoz a kecskeméti diákokat, így az otta­ni emberek életstílusáról és élet- színvonaláról több benyomást sze­rezhettek. Találkoztak olyan né­met családdal, akikkel viszontláto- gatásban állapodtak meg. A jól megszervezett látogatás al­kalmával a diákok jártak az Al­pokban, a müncheni olimpiai léte­sítményekben, a Bavaria Filmstú­dióban (ahol az RTL PLUS műso­rait készítik, és ahol a magyar mo­zikban is játszott Végtelen történet című filmet is forgatták). A kecs­keméti tanulókat meghívták szá­mítástechnika-, zene-, rajz-, ének­és hittanórára is. Remek hangula­tú iskolai ünnepség, futball- és ké­zilabda-mérkőzés, valamint tom­bola- és ügyességi versenyek, és ál­talunk bográcsban főzött slambuc közös elfogyasztása zárta a hetet. Vendéglátóink komolyan vették a látogatást. Bizonyítja, hogy a záró rendezvényen megjelent a polgár- mester és a megyei iskolaszék igaz­gatója is. Hazatérve, most itthon, azon törjük a fejünket, milyen ötletek­kel és tervekkel készülhetnénk, hogy német vendéglátóink jövő ta­vaszi kecskeméti látogatása az is­kola új épületének tízéves fennállá­sa alkalmából kiemelkedő ese­mény legyen. Hevér Ilona és Fröhlich Éva nyelvtanár II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom