Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 14., 5. oldal 0 Hiába ugatnak a láncravert kutyák. felújítására, meg a téli tüzelőre spó­roltunk. A Láng Sándor lajosmizsei por­táját ért tavalyi támadás nem egye­di eset. Egy 1989-ben kezdődött sorozat újabb „epizódja” volt csu­pán. — Azt megelőzően majdhogynem ismeretlen fogalomnak számított a tanyavilágban a rablás mondja dr. Paál Elemér alezredes, a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapi­tányság bűnüldözési osztályának vezetője. — Álarcos, fegyveres meg végképp nem létezett. Am '89 köze­pétől szórványosan, tavaly pedig már egyre gyakrabban törtek rá az elhagyatott helyeken élő, elsősor­ban idős emberekre. Eleinte fegyver nélkül, később fegyveresen. Különös kegyetlenséggel Mindig egy meghatározott, 15- 20 kilométeres sávban. Ez Kecske­mét felett, Lajosmizsétől indul, és Ladánybenén, Kerekegyházán át egészen Fülöpházáig tart, sőt a rablók egy alkalommal még Izsá­kon is feltűntek. Ebben a veszé­lyeztetett zónában történtek a bru­tális éjszakai támadások. A rend­őrök szerint a sorozat nem áll meg Bács megyében, összefüggést lát­nak a szomszédos Pest megye déli részén történt hasonló ügyek és a -— főképpen — lajosmizsei rablá­sok között. Először 1988. december 30-án helyszineltek Lajosmizsén rablás 0 A vasvilla ma fegyver a tanyákon. Tavaly októberben azzal futamította meg a 70 éves gazda a rablókat; ezt Erkli János használta a múlt héten. támadás, ezúttal Örkény külterüle­tén. Itt használtak először pisz­tolyt. Előbb gázspray-vel lefújták, majd meglőtték a sértettet. Egy hó­nap múlva Táborfalván jártak, kispuskával fenyegetőztek, a há­ziakat összeverték, megkötözték és a zsákmánnyal távoztak. Bács-Kiskunban újból 1990 márciusában jelentkeztek. Szentki­rályon, ahová többé nem mentek. Ez az ügy annyiban tér el a megelő­zőktől, hogy nem éjjel, hanem ko­rábban, este hat óra felé törtek az áldozatukra. Itt is vadászpuska volt a bűnözőknél. Majd áprilisban újból egy táborfalvi tanyán „dol­goztak”: úgy összeverték az ott élő nénit, hogy csaknem belehalt. Szinte mindig elképesztő bruta­litás jellemezte a rablókat. A meg­támadott öregeket ok nélkül ütle­gelik, még akkor is, ha már célt értek, megtalálták a pénzt. A pri­mitív, embertelen bűnöző nem is­mer kegyelmet. Mint a lajosmizsei tanyavilágot félelemben tartó ban­da. A szadista módszerekben nem válogatósak. így történt egy buda­pesti vállalkozó lajosmizsei lovas­panziójában is, 1990. május 29-én. Majdnem felgyújtották A tulajdonos egyedül aludt a házban. Reccsent az ajtó és az ágyánál álltak a fegyveresek. Az egyik vadászpuskával tartotta sakkban, a többiek vasrudakkal verték. „Pénzt, pénzt!" — üvöltöz­tek a támadók, de a férfi csak nem akarta elárulni a rejtekhelyét. A banditák taktikát változtat­tak. 0 Erkliék felforgatott szekrényei. Az erőszak szülte erőszakra, mint a tűzre az olaj, úgy hatottak a tavaly október 24-én éjjel történ­tek. Két órán belül három tanyát akartak kirabolni ezen az éjsza­kán. Lajosmizse-Közösben a 71 éves gazda kisbaltával fogadta az éjszakai látogatókat: őt a támadók mindkét kezén meglőtték. Egy óra múlva 20 kilométerrel arrébb Fü- löpháza tanyavilágában tűnt fel a két fegyveres, de itt szárvágóval védekezett az ugyancsak idős, 68 éves ember. Ezért a szomszédja fe­lé vették az irányt, ám itt is „fegy­verrel” találták magukat szemben. Vasvillát kerített a tanya 70 eszten­dős tulajdonosa. Tulajdonképpen ö volt az, aki megfutamította a bűnözőket, mert a másik két he­lyen csak sikerült valamennyi pénzt is zsákmányolniuk. Lajosmi- zséről hatezret, a fülöpházi portá­ról 30 ezret vittek el. A mozgalmas éjszaka után mintha a föld nyelte volna el a rablókat. Hosszú hónapokon ke­resztül nem jelentkeztek. A rend­őrségi felderítés ettől függetlenül nem állt le, viszont egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben a nyo­mozók. Hézagos személyleírások, nyomszegény helyszínek jellemzik a tanyasi ügyeket, ám ezek egy ré­sze ugyanazokra az elkövetőkre utalt. Minden esetben gépkocsival érkeztek, és a házaktól többszáz méternyire állították le. A kutyá­kat gázspray-vel ártalmatlanítot­ták vagy lövéssel kergették szét. Egy évvel ezelőtt igy nyilatkozott egy riportban a felderitésben részt­vevő Szappanos András rendőr alezredes: — Amíg nem jutunk eredményre, addig erőnkhöz mérten éjszakai ak­ciókat, portyákat szervezünk ebben a térségben. Ilyenkor érezhetően ja­vul a közbiztonság, nem csak a rab­lások, hanem a külterületi boltbetö­rések is szünetelnek. Meghatározó a helyi önvédelmi csoportok segítsé­ge is. Es a lakosságra szintén szá­míthatunk. A hatalmas területet átfogó rendőri ellenőrzés azonban szinte megoldhatatlan. Kecskeméten és tágabb körzetében mintegy 190 ezer ember él. Ugyanitt 284 rendőr dolgozik. Mindössze ennyien vi­gyázzák a közbiztonságot. — Tavaly ősztől ez év szeptem­beréig mégis átmeneti béke nyug­tatgatta a Lajosmizse külterületén élőket. Nem volt rablás, sőt: más súlyos bűncselekmény sem történt ez idő alatt. Béke múltidőben? Szeptember 7-én újból rablásról tudósított a Petőfi Népe. Lajosmi­zse-Közösben az Erkli házaspárra törtek rá előző éjjel a bűnözők. A férfi kórházba került. 12 ezer forintjukat elvitték. A rendőrség újból nagy erőkkel nyomoz a tette­sek után. — Szerencsére ezúttal segített, hogy az itt élők már a legkisebb gyanús jelre felfigyelnek — tájé­koztatta lapunkat a napokban drl Paál Elemér. — Valakinek feltűnt egy gazdátlan Trabant, felírta a rendszámát. Óriási segítséget adott a munkánkhoz. Bővebben egyelőre nem nyilatkozhatunk, de ^nnyi már most is tudott: egy férfit előzetes letartóztatásba helyezett a bíróság, a másik elten pedig országos körö­zést adtunk ki. Ma még nincs róla hír: vajon ők lesznek-e az évek óta tartó rablási sorozat tettesei? Lajosmizsén biza­kodnak ... Ha igen, akkor a hosz­Álarcos banditák A történet csaknem napra pon­tosan, egy éve jelent meg a Petőfi Népében. A három álarcos férfi kevéssel éjfél előtt, csendben, lopa­kodva közelítette meg a Láng­tanyát, s mire a kutyák megrohan­ták voína őket, addigra feltépték a gyenge ajtót a szobán. A támadás­ra riadt gazdát az ágyában ütötték bottal, míg feleségének a torka előtt húzogatta egyikük a kést. — Elvittek mindent amit leheteti — sírdogált a szerencsétlen ember. — A feleségem ruháit, ingeket és pénzt, százezren felül, amit a ház miatt, akkor egy idős néninél. Éj­szaka, álarcosán, de fegyver nélkül rúgták rá a banditák az ajtót. Hosszabb szünet után, 1989 au­gusztusában a Pest megyei Dabas közelében megismétlődött az eset, most 76 éves asszony volt a káro­sult. Másnap ismét egy dabasi ta­nyát választottak ki. Megint szü­net, ám 1990. január 15-én újabb A fogadóst az ágyhoz kötötték, alkohollal locsolták le és gyufával közelítettek felé. így sikerült meg­tudniuk, hogy 250 ezer forint van a tanyában, de nem csak ezt vitték el; lószerszámokat, márkás italo­kat, cigarettát és műszaki cikkeket is pakoltak. A ház berendezését pedig összetörték. Lajosmizsén ekkor már nagyon féltek, rettegtek az éjszakai támadá­soktól a tanyasiak. Állítólag, aki tu­dott, fegyvert szerzett magának. Mondják, az egy éve már hazafelé készülődő szovjet katonáktól vagy a piacon lengyel árusoktól. Az öregek eladták a házikóikat, ahol születtek, ahol a gyerekeiket nevelték fel és ahol most magukra maradtak, mert fiaik már jóval korábban feladták ezt az életformát. Most bizalmatla­nokká váltak az idegenekkel szem­ben, vasvillával, fejszével, doron­gokkal várták a bűnözőket. Egy éve valaki névtelen levelet irt a Petőfi Népének: „Kérem, írják bele az újságba: Lajosmizsén megszervezzük azt, hogy éjszaka a tanyák bejáratánál vadcsapdát állítunk és elektromos áramot vezetünk az ajtókba. Ott dögöljön meg az ilyen aljas csavar­gó. Még el is ássuk, hogy nyoma se maradjon ..." Lajosmizse háborúra készült. Pisztoly ellen vasvilla 0 Retteg a tanyavilág — most már fél Erkli ga/da is. A dűlőút mellett rozoga, rossz lécekből összetákolt kerítés, alig akarja állni az acsarkodó kutyák — meg-megújuló rohamát. Ösztö­nösen húzódunk hátrébb, az autó biztonságosnak vélt közelébe. Les­sük a távoli tanyaépületet, hátha felfigyel valaki a zajra. Az „öreg”, a nyolcvanesztendős Láng Sándor óvatosan méreget minket a háza mellől. Nem mozdul. Áll az omla­dozó falnál, hunyorogva várja mi­kor unjuk meg, s megyünk eggyel odébb. Csak amikor kísérőnk, az egyenruhás rendőr alhadnagy is kitornássza magát a kocsiból, ak­kor indul felénk, közben csitítja az egyre vadabbá váló korcs kutyá­kat. Láng bácsi óvatossága nem alaptalan. Néhány napja őt is, a feleségét is véresre verték. Az éj- szaka támadó rablók. Itt, a saját házukban. Láng Sándor azóta is bottalsántikál. i.vu.tmlo szabb szünet után újból akcióba lendült bűnözők végre rajtavesz­tek. Bíróság ítélkezik felettük.- Fél itt mindenki — mondta Láng bácsi tavaly, amikor a rablás után felkerestük. — Amióta meg­esett velünk ez a dolog, az asszony mindenáron be akar költözni a falu­ba. Azt mondja csináljak valamit, mert ő itt nem marad. De mondja meg uram, mit csináljak? Ötven éve élünk itt, ebben a házban szerettük volna befejezni is ... Azt mondják a környéken; Láng bácsi végül maradt. A héten Erkli- éknél voltunk, most ő az, aki nem tudja mit tegyen. Még felszedte a krumplit, folytatja a betakarítást. Itt született, ide hozta az asszonyt, itt vigyáz néha az unokákra — itt, egyedül itt boldog. A tanyán, amely az élete értelmét adja. Az egész élete ebben van. És most fél. Nagyon fél, hogy a tanyák között a béke csak átmene­ti volt. Mindössze néhány hónapig tartott. Szöveg: Noszlopy N. Miklós Kép: Walter Péter (A szerző az írás elkészítésé­hez a 07 Magazin januári, számá­ban megjelent riportját is felhasz­nálta.) Retteg a tanyavilág f\/ áldozatok \ legtöbbször magányos öregek. Védtelenül...

Next

/
Oldalképek
Tartalom