Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-10 / 212. szám
PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 10., 9. oldal HETI SOROZATUNK Miről árulkodik a láb? A nyár akarva- akaratlanul folyamatos utcai divatbemutatókból áll, hiszen kiki — hölgyek és urak — megnézik feltűnő mozgású társaikat. A „Bild am Sonntag”-ból kiderül, miért rajonganak a „teremtés koronái” az X-lábú, többnyire extrarövid, szorosan testhez simuló ruhácskákat viselő hölgyekért. A férfiak úgy vélik, az X-láb különleges nőies benyomást kelt és a személyiségnek szűzies jelleget kölcsönöz. A müncheni pszichológus, dr. Stefan Lermer, megmagyarázza: A vádlitól lefelé enyhén szétnyíló lábak fölül igen szorosan zárulnak, ami keskeny medencére utal. Ez az, amit a férfiak erotikusnak és vonzónak találnak”. És mi van, ha egy férfinak X-lába van? — kérdezhetik vissza az agyonkritizált hölgyek. Nos, ez rettenetes—vallja a tudós. Dr. Lermer nekik azt tanácsolja, legalább ne hordjanak rövidnadrágot. Mert az X-lábú férfi kevésbé öntudatos, sohasem „szexi”. Sokkal inkább vonzó, ha egy férfinak O-lába van, bár ezért is megnézik az utcán .. . A hosszú láb életerős, sportos, erotikusán titokzatos, fantáziát megmozgató személyiséget takar. Minél hosszabb lábak tulajdonosa valaki, annál inkább felkelti a férfinép érdeklődését — így a szakvélemény. A rövid láb a gyakorlatias, reális gondolkodású, megbízhatóés anyai érzelmeket fölmutatni tudó asszonyok jellemzője, akik viszont egy kicsit önfejűek is. A kövér lábak általában nehézkes, kevésbé temperamentumos személyiségre vallanak, akik azonban engedékenyek is. Jó háziasszonyok és másokra is gondjuk van. A vékony lábú hölgyek első pillantásra betegesnek és ügyetlennek tűnnek, de ez csak a látszat! Ha megkapják az igényelt figyelmességet, kivirulnak, és akár igazi „Vas Lady”-vé válhatnak ... A vastag vádli hol cicamicaként si- mulékony, hol pedig tigrisként támadó amazont takar. A vastag boka arra vall, hogy az illető ugyancsak a valóság talaján áll. Sokszor ugyan makacs, mint az öszvér, de igazi segítőtárs, ha baj van. A kerek térd olyan nőt sejtet, akinek elég nagy a tűrőképessége és remekül megvédi magát. Főleg pedig jókat tud nevetni önmagán. S ez sem utolsó .. . FEB RÁSZORULTAK MUNKAHELYE Ahol a dolgok nehezen jönnek össze Jóval többen vannak rászorulva, mint ahány embernek munkát tud adni a kecskeméti szociális foglalkoztató. Főleg otthon végezhető bedolgozást szeretnének vállalni sokan, ilyen munkára azonban kevés a megrendelés. Közös telepi munkára — elsősorban a varrodájukba — ugyanakkor most is felvennének 10-15 dolgozót, ha lenne megfelelő jelentkező. Akiknél a dolog összejön, százan, százhúszan vannak általában. Ők a „szerencsések”: dolgozhatnak, s ha van más jövedelmük is, esélyük lehet önmaguk fenntartására. Hat évvel ezelőtt hozta létre szociális foglalkoztatóját a városi tanács. Sokáig egy Bethlen körúti, régi épületben dolgoztak. Tavaly költöztek a Démász helyére (a Csongrádi utcára), s úgy tűnt, itt sikerül kialakítani egy ideális telephelyet. Időközben azonban elfogyott a pénz, a beruházás félbemaradt. De másfelől is kellemetlenség várhat rájuk: ha az önkormányzat valóban ki-, vagy eladja a Kuruc téri épületet, ami most a foglalkoztatónak ad helyet, akkor nem tudni, mit kapnak ha kapnak helyette. — Pedig a Kuruc körúton jól elférünk — mondja Slavit- sek Endre igazgató , magunk vagyunk és közel a másik telephez. Persze — teszi hozzá —, örülünk, hogy egyáltalán létezhetünk. — Az önkormányzat teherbíró képessegén múlik? — Is — is. Működési költségünknek általában a felét mi fedezzük, de nagyon nehéz megrendeléshez jutni. Pedig a vállalkozóknak sokba kerül, ha a kézi munkát is a saját dolgozóikkal végeztetik el. Adót, tb.-járulékot, rezsit kell utána fizetniük, holott ha bérbe adnák, egyszerűen leírhatnák a költségükből. — Talán attól félnek: megbízhatatlan a munkájuk?- Erre nem adunk okot, állandó pertnereink is bizonyíthatják. A Rubin Ruhaipari Vállalatnak varrt ruhaféléket például Nyugatra exportálják. De sok olyan múnka létezik, amit szinte a szellemi sérülteknek találtak ki. Most például drótot fűznek műanyagba. A társaság másik része az Olympos Kft.-nek üvegeket mos. Egyébként ez a cég is jó partnerünk. S ha már erről van szó; a Petőfi Nyomdától is szinte folyamatosan kapunk megrendeléseket. Újabban lapfóliázást is vállalhatunk. Gépet vettünk hozzá, s igazán szépen megcsináljuk. Például a névkitűző, az oklevél jól mutat és praktikus lesz fóliával borítva. Nehéz dolguk van a foglalkoztató vezetőinek. Ezen a munkahelyen ugyanis nem kötelező a munka: aki nem jól érzi magát, nem megy be dolgozni. De aki bemegy, arra nézve sem kötelező semmi. Itt nem munkaidő van, hanem nyitva tartás — lévén ez bedolgozás közös telephelyen —, a vezető számára csak a technológiai irányítás megengedett. Ennek ellenére vállalásukat jó minőségben és határidőre teljesíteni kell, mert ha nem, nem kapnak újabb megrendelést. Sokan vállalnának bedolgozást a rokkant, illetve alacsony nyugdíjasokon kívül a gyesen lévők, a beteg családtagot otthon gondozók: a megrendelők tehát válogathatnak. A foglalkoztató vezetői pedig elsősorban a rászorultság szerint választják ki munkavállalóikat. S hogy mit jelent „kiválasztottnak” lenni? Az itteni keresetből nem lehet megélni mondja az igazgató. A munkavállaló vagy tud dolgozni. vagy sem mikor milyen az egészségi állapota —, vagy van munkája, vagy sem, de folyamatos munkával is csak nyugdíj-, illetve jövedelemkiegészítésre elég a keresete. — Ilyen körülmények között nem lenne okosabb a foglalkoztatóra fordított pénzt segélyként kiosztani? — A szociális foglalkoztatót nemcsak a segélyezéssel, hanem a napközi otthonnal és a rehabilitációs intézettel is párhuzamba kell vonni. Egymagában mindazt nyújtja, amit azok. így pedig sokkal olcsóbb, hasznosabb és célravezetőbb — tehát okosabb is — a foglalkoztató fenntartása. És humánusabb. • A pénzsegély nem pótolhatja az ember tenni akarásának fontosságát. (Straszer András felvételei) Ez a városi képviselő-testület véleménye is. Mint dr. Földesi Ferenc, az önkormányzat népjóléti irodájának vezetője mondta: tavaly 4,6 millió forintjukba került a foglalkoztató működtetése, az idén több mint ötmilliót, tehát jelentős összeget fordítanak rá. Mégis az a véleményük, hogy nem szabad, az intézményt felszámolni. Az valóban előfordulhat, hogy a Kuruc téri telepükről el kell költözniök (ha a tőkés vállalkozó, aki ott nagyberuházást tervez, megveszi azt a részt), de akkor is kapnak helyette más ingatlant. Valószínűleg a Bethlen körúti házat. Almási Márta MÉLTÓNAK LENNI A VÁLASZTÓK BIZALMÁRA Ajtónyitás a külvilágra • Merész József: a polgármesternek nem az a dolga, hogy viszályt szítson, hanem hogy megpróbálja elsimítani a vitás kérdéseket. (Fotó: Koczka István) Néhány, közérdeklődésre számot tartó kérdésre kértünk választ Merász Józseftől, Kecskemét polgármesterétől. — Polgármester úr, Ön egy év alatt többet utazott külföldre, mint régen egy választási ciklus alatt összesen az akkori tanácselnök. — Fogalmam sincs, mennyit utaztak az elődeim, a magam részéről pedig csak akkor mentem, ha úgy éreztem, hogy ez a város számára előnyös. Útjaim egy része a testvérvárosi kapcsolatokkal függ össze, másokat a Megyei Jogú Városok „ Szövetsége elnökeként tettem. Úgy gondolom: Kecskemét városának az elismerése, ha polgármestere képviseli az Európa Tanácsban a magyar önkormányzatokat. Az Önkormányzatok Világszövetségének oslói kongresz- szusán azért vehettem részt, mert az én személyemben bízott meg feltétel nélkül a hét országos önkormányzati szövetség. Én is hallottam, persze, olyan hangokat, hogy talán túl sokat utazom. Végeztem egy számítást, eszerint a hivatalban töltött időmből napi egy órát töltöttem külföldön. Mivel azonban soha nem nyolc órát vagyok bent, ezt bizonyosan le is dolgoztam ... , — Kecskemét újabb testvérvárosi szerződés aláírása előtt áll, ezúttal egy osztrák település a partner. Szovjet, francia, német, olasz, izraeli testvérváros után biztosan kell még egy újabb is? Lesz erre is energia, pénz? Ennyire fontos ez? — Kecskemét legutóbb Rüsselsheim városával kötött szerződést. Azóta több százan vagy talán már ezren is jártak kint, és a német városból ugyanennyien jöttek Kecskemétre. Európában is példaértékű az a kapcsolat, amelyet fölmutathatunk. Egy újabb kapcsolat még több munkát, elfoglaltságot ad mindenkinek, akinek ezzel hivatali dolga van — miközben az egész város profitálhat belőle. Nem csak azzal, hogy a világ új szegletét ismerheti meg. Leendő osztrák testvérvárosunk a tárgyalások kezdetén fölajánlotta az átképzés lehetőségét több tucat kecskeméti szakember számára — ők kint nemcsak a kenyérkeresés új módját, hanem egy más világ itthon is alkalmazható szemléletét is elsajátíthatják. Kecskemétnek ez nagyon-nagyon kevés pénzébe kerül, az idén eddig összesen alig költöttünk 400 ezer forintot reprezentációra, külkapcsolattal összefüggő kiadásokra, miközben a város költségvetése hárommilliárd forint körüli. — A közéletben csak egy kicsit is járatosak arra figyelhettek föl, hogy egy viszonylag csendes időszak után mintha a polgármester került volna a bírálat középpontjába. Az MDF nyílt levélben vélte úgy, hogy augusztus 20-án helytelenül cselekedett, illetve a legutóbbi közgyűlésen két képviselő ragaszkodott ahhoz, hogy ezentúl írásos beszámolót kapjon a testület arról, amit Merász József a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökeként tesz. — A polgármester egész tevékenységével kell hogy bizonyítsa: méltó arra a feladatra, amit választói bizalmából végez. Konkrétan: a Megyei Jogú Városok Szövetségének munkája nyilvános, aki akarja, figyelemmel kísérheti, ezekután rendszeresen megjelenik majd írásos tájékoztatója is, amit a kecskeméti képviselő-testület is meg fog kapni. Az augusztus 20-ai ünnepségek, és az azon való hivatalos képviselet megítélése pártonként más és más lehet. Nekem is van véleményem. Nevezetesen: nem feltétlenül követendő az a régi gyakorlat, hogy a kirendelt tömeg biztosítson keretet a vezető megjelenésének és beszédének. Talán helyesebb ott kapcsolatba lépni emberekkel, ahol egy ilyen ünnepet ők valójában töltenek. Ami a bírálatokat illeti: természetesen nem hiszem azt, hogy a polgármester vagy a polgármesteri hivatal nem követhetett el hibákat, de abban biztos vagyok, hogy szándékosan biztosan nem. Kecskemét — minden nehézség ellenére — kiegyensúlyozottan működik; én mint polgármester ennek biztosítását tartom legfontosabb feladatomnak, és ha megvalósul, a legjobb eredménynek. Egyébként pedig úgy vagyok: a polgármesternek nem az a dolga hogy viszályt szitson, hanem hogy próbálja elsimítani a vitás kérdéseket. Ballai József PÉNZ ÉS PIAC AZ OKTATÁSBAN Van nyelvtanár vagy nincs? • A nyelvi laboratórium megkönnyíti a diákok dolgát. Van nyelvtanár vagy nincs? A kérdés indokolt, hiszen egyrészt azt tapasztaljuk, hogy rendszeresen keresik a nyelvszakos pedagógust hirdetésekben, még most, tanévkezdés után is. Hogy nyelvvizsgával, és tanári diplomával vagy anélkül oktatnak, a többi kollégáénál esetenként jóval magasabb fizetésért iskolákban. Ugyanakkor egyre szaporodik a nyelviskolák száma, bővül kínálata, s a nem is mindig csekély összegért a hallgatók — felnőttek vagy iskoláskorúak — elvárják a legmagasabb színvonalat. Ezért viszont jóval többet fizetnek a tanároknak. Náluk találhatók tehát azok, akik máshol hiányoznak ? — S akkor most nem beszélünk a pályaelhagyókról. Három vélemény, amelyből egyfajta kép kirajzolódik. Grosán Pálné, a kecskeméti Vörösmarty Általános Iskola igazgatója: —- Idén szerencsésebb helyzetben voltam, mint tavaly, három nyelvet (német, angol, orosz) ajánlhattam a diákoknak. Az első kettőt választották. Van egy gyesről visszajött német szakos tanárom, s hárman tanítanak nyelvvizsgával angolt. Kettő orosz szakos átképzős, egy pedig tanító, aki angol szakképzős volt. Ha jött volna angol szakos kolléga, nem utasítom el, jóllehet külön státus erre nincs. Tavaly egyébként úgy nézett ki, hogy kerül hozzánk angol szakos pedagógus, de végül elvitte egy kft. Sokan mások is az anyagiak miatt nem jönnek a nevelői pályára. A mi helyzetünkre jellemző, hogy sok a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű tanulónk. Nekik, kérésre, rendelet alapján, idegen nyelv helyett is magyart tanítunk — a felzárkóztatás érdekében. Mindezekkel együtt vannak nálunk rosszabb helyzetben lévő iskolák — ahol nem tudnak felajánlani nyelvet, s akadnak persze jobbak: válogatott gyerekekkel és diplomás, szakos nyelvtanárokkal. Dr. Tóth Imréné, a kécskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója: — Az én iskolámban is nagyon nagy gond jó nyelvtanárt szerezni. Különösen akkor probléma ez, ha megcélozzuk, hogy a végzősök két nyelvből is a középfokú állami nyelvvizsga színvonalát megközelítő tudással távozzanak. Ma azoríban még örülünk, ha egy nyelvből tudjuk ezt elérni, miután a harmadik évfolyamban tanítunk nagyobb óraszámban. Egyébként az az igazi, ha nem óraadókkal oldjuk meg a nyelvtanítást, de erre tavaly is, idén is rákényszerültünk. Sőt volt nem tanár végzettségű, nyelvvizsgás oktatónk is. Idén két korábbi óraadó már nálunk dolgozik. Az is tény: a nyelvtanárokat az iskolákban kicsit jobban fizetik, de másutt még jobban! Viszont nem lenne igazságos a többi pedagógussal szemben, ha a nyelvszakos kolléga bére kiugróan magas lenne. Ami külön elgondolkoztató: már a gimnáziumok is hasonló gondokkal küszködnek. Dr. Keresztes Nagy Imre, a Korona nyelviskola vezetője, hosszú ideig a TIT idegen nyelvi szakosztályának elnöke volt, ma is tanít középiskolában: — A jelen és a jövő érdekében minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy egy-két éven belül jól képzett nyelvtanárokkal ellássuk az általános és középiskolákat. Részben az egyetemi, főiskolai oktatás bővítésével, és az orosz szakosok átképzésével. Ők egyébként, saját tapasztalatom, kiemelkednek a nyelviskolai hallgatók közül. Súlyos gond, hogy idén megszűnt a szervezett, intézményes átképzés támogatása. Ezt némileg ellensúlyozandó a nyelviskolák maguk is támogathatnák az átképzést, már csak kol- legalitásból is, akár a bevételük terhére. Azt is időben föl kell ismerni: a jelenlegi kiugró érdeklődés az angol és a német iránt hosz- szú távon nem megnyugtató. Az olasz, francia, orosz nyelv ismerete éppúgy szükséges lesz. Ami pedig a nyelviskolák elszívó hatását illeti: minden tanár csak annyi pluszt vállaljon, amennyi nem akadályozza iskolai oktatását. Vagyis a nyelviskolában hosszú távon ne főállásban dolgozzanak. Ha a jelenlegi konjunkturális idő lefut, s ha az iskolákban sikeresen felkészítik a diákokat egy vagy két nyelvből is az állami nyelvvizsgára, akkor egyébként az a tevékenység is beáll egy megfelelő szintre. Váczi Tamás
