Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

1991. szeptember 10., 6. oldal PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC NE A KORMÁNYTÓL VÁRD Kecelre német tőkét csalogatnak Kecelen nem a kormánytól várják, hogy üzleti öszeköttetést építsen ki a nyugattal a helybeli vállalkozók szá­mára. Fölhasználják erre a Schwar- zenbruckkal való partneri kapcsolatu­kat. Schindler János polgármester a nyár végén az együttműködés több for­májáról tárgyalt számos német üzlet­emberrel, közvetítve a keceli szándéko­kat vegyes vállalatok létrehozására. A legnagyobb német söripari céggel sörgyár létesítéséről cserélt eszmét, az üzem Kecelen lenne, s száz embernek adna munkát. Á tokét felerészben köz­ségbeli üzletemberek adnák össze, má­sik felét a Tücher nevű német cég állná. Jelenleg azt vizsgálják: használható-e a keceli víz a bajor típusú sör előállításá­hoz. Tervezik egy borozó nyitását Schwarzenbruckban. Azt gondolják, ha kicsiben is, de jelenjen meg a keceli bor a német piacon, később ezáltal könnyebb lehet teret nyerni az ottani fogyasztóknál — ha majd ezt a vám- és egyéb szabályozások is lehetővé teszik. Egy keceli bőrdíszműves már megkap­ta az első megrendelést német partneré­től, aki azt is szeretné, ha a mester, Papné Cserni Katalin évente pár hónapot kint dolgozna az ő műhelyében. A napokban várható az egyezség megkötése. Schwarzenbrucki üveges keceli üve­gessel társulna közös üzlet létrehozására, a szükséges korszerű eszközöket ő adná a vállalkozáshoz. A felek a napokban ve­szik föl hivatalosan a kapcsolatot. Tehát Kecelre így csalogatják a külföl­di tőkét. Schindler János polgármester el­mondta: a németeket tapasztalata szerint leginkább az tartja vissza a magyarorszá­gi befektetésektől, hogy földingatlant nem vásárolhatnak, csak bérelhetnek ná­lunk. Ők pedigamireépítkeznek, szeretik saját tulajdonuknak tudni. A gazdasági kapcsolatok szélesítésére októberben a keceli menedzserklub 35 tagja Schwarzenbrucbka. látogat, őket novemberben a helybeli kereskedők, iparosok, gazdák ötvenfős csoportja követi. Az utóbbiak újabb ötvenfős cso­portjait januárban, illetve márciusban várják a német testvértelepülésen, ahol ki-ki saját szakmájabeli polgár vendége lesz, betekinthet annak üzletébe, s kap­csolatot kezdeményezhet. ats Földművelők figyelmébe Az a kárpótlásra jogosult személy, aki a törvény 21. §-a értelmében termő­földvásárlásra jogosult és vállalja, hogy az adóhatóságnál mezőgazdasági vállal­kozóként bejelentkezik, gyakorlatilag százszázalékos kárpótlásban részesül­het. (A föld árverésétől számított 30 na­pon belül kell az adóhatóságnál beje­lentkezni.) A megállapított kár mértéke és a kárpótlás összege közötti különbö­zeire ugyanis utalványt kaphat, amelyet kizárólag földvásárlásra, a kárpótlási jeggyel azonos módon használhat fel a licitálásnál. A mezőgazdasági vállalkozási támo­gatás összegéről, a jogosult kérelmére, az illetékes megyei kárrendezési hivatal állítja ki az utalványt. A kárpótlás és a támogatás együttes összege nem halad­hatja meg az l millió forintot. Amennyiben az említett határidőn be­lül az illető mezőgazdasági vállalkozó­nak nem jelentkezik be, vagy akiről az adóhatóság a termőföld vásárlásától szá­mított 5 éven belül megállapítja, hogy ténylegesen nem folytat mezőgazdasági tevékenységet, a támogatás hitellé alakul át, megfizetése azonnal esedékessé válik, évi 20 százalékos késedelmi kamattal. B. N. É. A PN-KALAUZ VENDÉGE Gyárat épít Tiszakécskén — Kecske leg­gazdagabb polgá­raként tartják önt számon a helybe­liek. Vállalja? — Nem tu­dom, ki a leggaz­dagabb a város­ban. Az a vélemé­nyem, hogy ha valaki szorga­lommal, nem mindennapi szor­galommal és átla­gon felüli szakér­telemmel dolgo­zik, annak ez tíz év alatt már meg­mutatkozik a bankszámláján és persze a vállalko­zásán is. Tiszakécskén az évszázad első felében Kiss Bá­lint volt az első igazi gyáros, aki a permetezőgépei révén vált híressé; megkozkázta- tom: a rendszer- váltás után Tu- rucz István mondhat magáénak legelsőként ko­moly ipari üzemet. Tulajdonképpen e kijelentésben nincs is semmi kockázat, hiszen a gyár helyét a Vízhányó János utcában már megvásárolta. — Sőt már a csarnokszerkezetet is — tájékoztat az ötvenhat éves vállalko­zó. — A jövő májusban ott már termel­ni kell, sürget az idő, a hosszú távra szóló német megrendelés teljesítéséhez korszerű üzemre van szükség. Százöt­ven-kétszáz ember foglalkoztatásával számolok az új gyárban. Turucz Istvánék családi házának ud­vara tele van kis műhelyekkel, annak idején a garázsban kezdett dolgozni, azt bővítgette. Féltucatnyi számjegyve­zérlésű gép várja becsomagolva, hogy a majdani légkondicionált terembe ke­rüljön. Jelenleg is termel már CNC-gép és korszerű maró-megmunkáló köz­pont a vállalkozásban, amely egyéb­ként több lábon áll. — Négy hete Renault-szalont nyitot­tunk Szolnokon — meséli Turucz úr. — Az a tervem, hogy a márkaszervizt is létrehozom mellé, egy kihasználatlan autójavító műhely bérbevételéről tár­gyalok, ahol két másik francia autó, a Peugeot és a Citroen javítására is be­rendezkedünk. Egyébként az alaptevé­kenységünk a szerszámkészítés, de a svájci, német és svéd megrendelőink­nek gép- és autóalkatrészeket is szállí­tunk. Az idei összárbevételünk 150-200 millió forint között várható. Turucz István 1980-ban lett kisipa­ros, akkor meg sem fordult a fejében, hogy egyszer saját gyára lehet. Egyéb­ként Debrecen környékéről származott a Duna—Tisza közére; művezetőnek jött el fiatal szerszámkészítőként, tech­nikusként Félegyházára az akkori bá­nyagépgyárba. Később onnan hívta Kécskére a kiskunfélegyházi Vízhányó János, aki a permetezőgépgyárat igaz­gatta. (Róla neveztek el utcát.) A kivá­ló szakember erről a munkahelyről lé­pett ki iparosnak. Egy ideje kft. formá­ban működnek, családi alapon. Na­gyobbik fia, István, aki szintén szer­számkészítő technikus, és a felesége, valamint az idősebbik Turucz István felesége is a vállalkozásban dolgozik. A kisebbik fiú, Zsolt harmadéves kö­zépiskolás, ugyancsak a papa nyomdo­Turucz István nem fogyott még ki az ötletekből. (Sándor Lajos felvétele) kain halad, gyártástechnológiát és szerszámkészítést tanul. No, és a fiúk mindketten profik akarnak lenni a CNC-gépek programjainak készítésé­ben. — Az ötvenhat fős termelő létszám mellett hány improduktív dolgozót fi­zet? — Hárman vannak, a feleségem és a menyem, és egy kívülálló személy. No, és van egy jogászunk. — Külföldi megrendelőkre hogyan tett szert? — Még kisiparos koromban kaptam egyszer egy nyugatnémet megbízást. Aztán a többi már jött magától, illetve nem egészen. Nagyon is keményen meg kellett dolgozni a bizalomért. — Az export-import ügyleteibe kiket von be segítségként? — Senkit. Csak annyian dolgozunk a kft.-ben, ahányunkat említettem. Be­letanultunk a teendőkbe. Turucz István vállalkozói filozófiájá­nak egyik alaptétele: a profitot azonnal visszaforgatni az üzletbe; célja újabb munkahelyek teremtése. Tiszabögön egy tsz-melléküzem harminc dolgozó­ját látja el jelenleg lakatosmunkával. De vannak újabb tervei is. — Lakitelek szélén, a 44-es út mellett benzinkutat építek, most készítik hoz­zá a tervet. Lesz majd itt kisebb panzió, étterem és szerviz is. A kécskei vállalkozó filozófiájának még egy tétele: óvakodj a bankoktól! Nevetségesnek mondja, hogy nálunk vállalkozásbarát erről-arról beszélnek. A bankok által kért kamatokat lehetet­len kigazdálkodni. No, de ő nem a kor­mány szapulásával foglalja el magát, hanem inkább dolgozik; a szerencsére semmit sem alapoz. Vállalkozása vázolt fejlesztéséhez Turucz István nem veszi igénybe a ban­kok szolgáltatásait, saját tőkét fektet be. Korábban meg akarta venni a hely­beli Agrikon gyárat, azonban éppen a goromba hitelfeltételek miatt más utat keresett a továbblépéshez — így hatá­rozta el az új gyár építését, amely ugyan kisebb lesz, de a célnak megfelel. Egyenlőre. Mert Turucz István még nem fogyott ki az ötletekből, az ambí­cióból. A. T. S. STATISZTIKA DIÓHÉJBAN Mozog a tőke Az első fél évben több mint 23 ezer magánvállalkozó tevékenykedett Bács- Kiskun megyében: 64 százalékkal több, mint a múlt év hasonló időszaká­ban, 20 százalékkal több, mint decem­berben. Közülük négyezer-négyszázán az utóbbi hat hónapban váltották ki iparengedélyüket. Nemcsak az ambíció ösztönzi az embereket a vállalkozásra: sokan a munkanélküliség helyett vá­lasztják ezt a megoldást. Áprilisban például, a létszámleépítések „tetőzése’' után kiugróan sokan, 873-an kértek jogosítványt önálló tevékenységhez. A vállalkozók 53 százaléka kisiparos, közel 23 százaléka kereskedő, 0,6 száza­léka mezőgazdasági vállalkozó (bevallá­suk szerint ennyien kötelezettek adófize­tésre). Közel 24 százalékra tehető azok­nak a száma, akik nem tartoznak a felso­roltak közé: szellemi tevékenységet foly­tatók leginkább orvosok, mérnökök, szoftverkészítők, könyvelők , mező- gazdasági bérmunkát vállalók, fakiter­melők. Decemberhez viszonyítva a kis­iparosok létszáma 17, a magánkereske­dőké 37. az egyéb kategóriába tartozóké tíz százalékkal növekedett. (A mezőgaz­dasági vállalkozóké 31 százalékkal, de szám szerint ez nem sokat jelent.) Egy asztalnál az aggódóan optimista pénzügyminiszterrel A napokban jelen lehettem egy kötetlen beszél­getésen, ahol Kupa Mihály pénzügyminiszter mondta el véleményét az ország gazdasági helyze­téről, a Kupa-programról és más aktuális ügyek­ről. A Minisztertanács épp előző nap tárgyalt a jövő évi költségvetésről, így érthetően ez a téma került először szóba. Kupa Mihály szerint 1992-ben a gazdaságban meg lehet állítani a visszaesést, esetleg szerény nö­vekedés is beindulhat. Megállhat a lakossági fo­gyasztás csökkenése, az infláció pedig nem lesz több 25 százaléknál. — Politikám középpontjában az infláció elleni harc áll, nem hagyom, hogy túlköltekezzen az or­szág. Az infláció ugyanis senkinek sem jó — mondta a pénzügyminiszter, és hozzátette: — Az a benyo­másom, hogy az inflációs várakozás tevékenységem­nek köszönhetően is csökkent. Vajon a kárpótlás beindulása nem ad lökést jövő­re az inflációnak? — kérdezte egy újságíró kolléga. — Úgy látom, a kárpótlási infláció megfelelő pénzügyi technikákkal minimalizálható — hangzott a miniszter válasza. Példaként azt hozta fel, hogy a termelőszövetkezetek a kapott kárpótlási jegye­ket azonnal befektethetik, privatizálásra fordíthat­ják az élelmiszeriparban. Nem maradhatott ki a kérdések közül, hogy valóban összeomlott-e a Kupa-program? — A lényeg az, hogy a gazdaság nem omlott össze — válaszolt a tőle megszokott stílusban Kupa Mi­hály. Elismerte, hogy a privatizációban vannak lemaradások, de mint mondta, kész az új stratégia. A legnagyobb gond, hogy év végéig kilencven gaz­dasági törvényt kellene elfogadnia az Országgyű­lésnek, de erre a politikai csatározások miatt kevés a kilátás. Többünket is érdekelt: milyen erős a pénzügyminiszter pozíciója a kormányban? — Nem panaszkodhatott! — hangzott a válasz —, a miniszterelnök eddig kilencven százalékban mellém állt, ha vita volt egy kérdésben. Mi Kupa Mihály véleménye a vállalkozókról? íme: — A vállalkozók zöme jól mozog, kihasználja a lehetőségeket, ezért „kaszálnak”. De ezen nem kell csodálkozni, hisz a vállalkozások célja a profit. Van egy gyorsan erősödő, jól alakuló hazai tőkés réteg, mely két éven belül olyan erős és higgadt lesz, hogy számottevő politikai szerepet játszhat. A bankszektorról megtudhattuk, hogy a pénz­ügyminiszter szerint gyorsan privatizálni kellene legalább egy nagy kereskedelmi bankot és azután folyamatosan a többit. Októbertől egyébként lét­rehoznak egy olyan rekonstrukciós bankot is, amelyik segít átállni a vállalatoknak. Kupa Mihály szerint a vállalkozásokban a Du­na választóvonal, az Alföldön rosszabb a helyzet, mint a nyugati országrészben. Ezért regionális gaz­daságpolitikára van szükség és például a kelet— nyugati autópályák gyors kiépítésére. A beszélgetés vége felé a közeljövő kilátásainak összegzésére kértük a pénzügyminisztert, aki így válaszolt: — Összességében, szokásomhoz híven, aggódóan optimista vagyok. Úgy látom, Magyarországot négy év alatt stabilizálni lehet úgy, hogy egy szelíd növekedési pályán működjön, nem túl magas infláci­óval és munkanélküliséggel, kezelhető adósságállo­mánnyal. — lovas — ERDEKVEDELEM Az iparosok érdekvédelmi szervezete az Iparosok Országos Szövetsége, az IPOSZ. Vidéki szervezetei a következők: Kecskemét és Vidéke Általá­nos Ipartestület, Kecskemét, Csokonai u. 9., tel.: 76/23-673 (ez a fax is). Bácska Ipartestü­let, Baja, November 7. tér 6., tel.: 79/22-453. (Nem tagja az IPOSZ-nak.) Kiskunhalasi Ipartestület, Kiskunhalas, Szat­mári S. u. 5., tel.: 77/21-306. Kalocsa és Környéke Ipartestü­let, Kalocsa, Marx tér 1., tel.: 74/61-238. (Nem tagja az IPOSZ-nak.) Solti Ipartestület, Solt, Béke tér 1., telefon nincs. Vállalkozók Ipartestülete, Kis­kunfélegyháza, Jókai u. 28., tel.: 76/61-841. Kiskőrös és Vidéke Ipartestület, Kiskőrös, Rákóczi u. 28., tel.: 78/11-421. Kunszent- miklós és Társközségeinek Ipar­testülete, Kunszentmiklós, Ta­nácsköztársaság u. 3., tel.: 77/ 51-953. Lajosmizsei Ipartestü­let, Lajosmizse, Dózsa György u. 137., tel.: 76/56-612. Szabad­szállási Ipartestület, Duna u. 11., telefon nincs. Izsáki Ipartes­tület, Izsák, Gábor Áron u. 4., telefon nincs. Jánoshalma, Vá­rosi Ipartestület, Kossuth u. 22., tel.: 204. Kiskunmajsai Ipartes­tület, Kiskunmajsa, Tanácsköz­társaság u. 25., tel.: 77/31-900. Tiszakécskei Ipartestület, Ti- szakécske, Vásár u. 3., tel.: 76/ 41-310. Dunavecsei Ipartestület, Dunavecse, Bocskai u. 6., tele­fon nincs. A kiskereskedők érdekvédel­mi szervezete a Kiskereskedők Országos Szövetsége, a KI- SOSZ. Bács-Kiskun megyei szervezetének címe: Kecskemét, Klapka u. 35., tel.: 76/29-702. Kirendeltsége: Baja, Árpád tér 1., tel.: 76/22-231. A Vállalkozók Országos Szö­vetsége, a VOSZ kecskeméti irodájának címe: VOSZ Kunsá­gi Területi Csoport, Kecskemét, Rákóczi út 2., tel.: 76/22-744. Bajai iroda: VOSZ Bácskai Te­rületi Csoport, Baja, Szarvas Gábor u. 3., tel.: 79/12-622. A kereskedők között a vegyiáru- ügynökök vannak a legtöbben (az AMWEY amerikai cégnek köszönhe­tően), az iparosok túlnyomó része a teherfuvarozásban és az úgynevezett vegyes faáru szakmában tevékenyke­dik. Különösen nagymértékben nőtt a fodrászok száma, de ez nem azt jelenti, hogy többen vannak, hanem azt, hogy a_ korábban a szövetkezeteknél áta­lánydíjban dolgozók működési formát váltottak. Az év első felében az összes vállalko­zónak közel négy százaléka szüntette meg tevékenységét — szám szerint ezertizenöten —, huszonnégy százalék­kal többen, mint a múlt ev hasonló időszakában. A záróbevallások adatai­ból megállapítható, hogy a feladott vállalkozásoknak közel a fele nyeresé­ges volt. Csaknem 29 százaléka nulla eredménnyel zárta tevékenységét, és 22 százaléka volt veszteséges. Tehát az esetek nagyobb részében az alacsony jövedelmezőség okozta a visszalépést, a nyereséges vállalkozók pedig feltéte­lezhetően a gazdaság más területeire „nyergeitek at”, oda, ahol nagyobb profitot remélnek. a. m. Keserű a szőlő Az idei szüret elkeseredett hangulatban köszön­tött a szőlőtermelőkre. Becslések szerint országo­san 4,5-5 millió hektoliter bornak megfelelő szőlő terem, ebből Bács-Kiskun megye termelői 1,4-1,5 millió hektoliterrel részesednek, ami közepes ter­mésnek felel meg. Emiatt tehát nem lenne okuk panaszra a termelőknek, azonban nem találnak vevőt a termésükre. A felvásárló és feldolgozó cégek a volt KGST-országok piacainak elvesztése miatt az idén már nem vállalkoznak a szőlő felvá­sárlására, csupán az átvételére és feldolgozására. Ez annyit jelent, hogy sem most, sem később nem fizetnek a szőlőért, feldolgozását és tárolását ak­kor vállalják, ha annak költségeit a termelő megfi­zeti. így a bor a termelő tulajdonában marad, s úgy értékesíti, ahogyan tudja. Megyénkben a jelentősebb pincészetek 2—6 fo­rint közötti árat kérnek a szőlő kilójáért, ennek fejében feldolgozzák, kezelik és tároljak, egyes he­lyeken decemberig, máshol tavaszig, illetve egy évig. A legmagasabb összeget a Kecskemétvin Rt. kéri, amely jelentős szőlőterületeket hosszú távú szerződéssel, illetve kooperációs telepítésekkel in­tegrálva korábban megyénk szőlőtermésének 30 százalékát vásárolta fel. Információink szerint a Kecskemétvin Rt. ajánlatát, amely teljes egészében a partnereire hárítja át a kockázatot, a termelők múlt héten megtartott tanácskozásán elfogadha­tatlannak minősítették és visszautasították. Nem jobb a helyzet az állami gazdaságok pincé­szeteinél sem, mindenhol a bérfeldolgozási szerző­déses konstrukciót ajánlják. A korábban komoly mennyiséget felvásárló Hosszúhegyi Mg. Kombi­nát még feldolgozásra sem vesz át szőlőt, mivel felszámolás alatt áll. Kritikus a helyzet Kiskőrösön, ahol az állami gazdaság bérfeldolgozást is csak a saját szakcso­portjának tagjai részére tud vállalni. Régen évente 4-5 ezer tonna szőlőt vásároltak fel, az idén 7-800 tonna átvételével számolnak. A kiskőrösi és a kör­nyékbeli szövetkezetek is csak arra tudnak vállal­kozni, hogy a tagjaiknál és az érdekeltségi területü­kön megtermett szőlőt átvegyék, s a bor értékesíté­si ütemének megfelelően fizetnek, de a termés 30 százalékának kifizetését decemberig vállalták. A helyzet annyival kedvezőbb, hogy a feldolgozá­sért és tárolásért nem kérnek pénzt tagjaiktól, kivé­ve ha a termelő maga akarja értékesíteni borát. Ez a helyzet a kiskőrösi, a keceli, a soltvadkerti és a soltszentimrei szövetkezeteknél. Ezek a szövetke­zetek a tagjaiknak nyújtott kedvezőbb feltételeket kiterjedt hazai értékesítési hálózatukra alapozzák. Információink szerint a borászattal foglalkozó kft.-k is csak bérfeldolgozásra tudnak kjánlatot tenni. Ilyenformán az idei őszön nincs szó a szőlő felvásárlási áráról. Néhány szövetkezetben, ahol a tagok termését közös kockázatvállalás mellett át­veszik, a tavalyinál 10-15 százalékkal alacsonyabb árról beszélnek. B. Nagy Éva MOGORVA MONOLÓG Visszaesett a forgalom, abbahagytuk Nem a mi ötletünk volt a játékte­rem megnyitása. Balesetben meghalt a sógorom, s a felesége kért meg bennünket, hogy próbáljuk meg hasznosítani a meglévő játékauto­matákat. Először hat évvel ezelőtt vállalkoztunk rá. Akkoriban még új­donságnak számított, különösen fa­luhelyen, a fiatalok jobbára csak fil­men láttak ilyet. Pénzt is inkább kaptak a szüleiktől, abban az időben még jól jövedelmezett a szőlő. Mégis be kellett zárnunk az üzletet. A fia­talok egy év alatt megismerték és megunták a játékot, szüleik meg a türelmüket vesztették el, hogy a gye­rek mire jordítja a zsebpénzét. Visz- szaesett a forgalom, abbahagytuk. Tavaly májusban fogott bele meg­int a férjem, másodállásban. Félig kész üzletet vettünk bérbe, belső munkáit mi fejeztettük be, bizakod­tunk, hogy talán most jobban megy majd. Nem úgy lett. Mind a tíz auto­matánk igen öreg már, húszéves is van közöttük, korszerűbbek, érdeke­sebbek vannak máshol, ráadásul el­használódtak. Volt. hogy hetenként, kéthetenként kellett javíttatni, Kalo­csára, Halasra vinni hol az egyiket, hol a másikat. Túl sokba kerültek, miközben a forgalmunk egyre apadt. A szülők pénze is kevesebb már, meg aztán értelmetlen időtöltésnek tart­ják az automatával való játékot. Pe-, dig ezek fejlesztik a reflexet, a meg- figyelökészséget, „ügyesítik" a gye­reket. Kell hozzá logika is, ilyen ér­telemben kicsit hasonlít a számító­géphez. Tehát a költségeink növekedtek, a forgalmunk csökkent, fél év múlva bezártuk az üzletet. Persze, ha italt is árulunk, több vendégre számítha­tunk, de mi nem akartunk olyan üz­letbe kezdeni. Ital nélkül is megérné ezt csinálni: több helyen, sok auto­matával. Akkor lehetne cserélgetni a játékokat, mindig lenne újdonság. De akkor még mindig szembe kelte­ne nézni a szülői nemtetszéssel... Lejegyezte: Almási Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom