Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-09 / 211. szám
1 4. oldal, 1991. szeptember 9. PETŐFI Népe j Jánoshalmi anzix 9 1. Pápalátogatás után vagyunk. Vajon meddig maradnak meg a plakátok, az információs ragaszok? Egyet Jánoshalmán láttunk, az OTP bejárata előtt, a hirdetmények vitrinében. Jánoshalmán János Pál áldást oszt — legalábbis a plakátról nézve. Vagy hogy is van ez? A bank előtt ez sem árt? 9 2. Szegény Hunyadi. Eléggé szerencsétlenre sikerült a szobra és még bántják is a jánoshalmi vandálok. Az orrát letörték, a homlokát kifúrták, a száját bekenték ... hogy is mondjam, mivel, de nem biztos, hogy sárral. Ahogyan én megismertem Hunyadit a történelemből, biztosan visszavágna az őt bántóknak. Csak az a baj, szoborvoltában már keze sincs... 9 3. Béke tér csak egy van? Jánoshalmán bajban voltunk. Az egyik ház falán egymás alatt hirtelenjében két Béke térre leltünk. A táblák szerint a IV., illetve a Vili. kerületi Béke térre érkeztünk. Kapkodtuk a fejünket: hol vagyunk? (Fotók: Straszer András) AZ EGYIPTOMI FŐHÓHÉR JÓL ÉRZI MAGÁT Harminchatan a siralomházban Kétszáznegyven embert akasztott fel eddig saját kezűleg Helmi Sultan, Egyiptom főhóhérja, akinél a napokban a Reuter brit hírügynökség kairói tudósítója tett látogatást. Sultan nem állítja, hogy kifejezetten élvezné munkáját, de a lelkiismerete tiszta. „Akkor érzem magam jól lelkileg, amikor az elítélt nyakára teszem a kötelet és hallom amint azt morogja: Istenem, bocsáss meg, Istenem, bocsáss meg. Ezekből a szavakból tudom, hogy valóban bűnös.” A főhóhér 53 éves, s húsz évet töltött ebben az állásban. Munkahelye az egyik kairói börtönben van, ahol jelenleg 36 elítélt vár a kivégzés napjára. Amikor a nap eljön, a börtönre fekete zászlót húznak fel, s az elítéltnek, aki csak reggel értesül az ítélet-végrehajtásról, megengedik, hogy találkozzék családjával. Utolsó kívánságát már a bitófa alatt teljesítik, s az lehet egy cigaretta, egy bonbon, vagy egy imádság. Ezt követően minden úgy történik mint a kalandfilmekben: a főhóhér bőrszíjakkal megkötözi az elítélt kezét és a lábát, s fekete kámzsát húz a fejére. Meghúz egy fogantyút és a halálra ítélt, nyakán a kötéllel, alázuhan. A főhóhér, akinek nyolc gyermeke van, 1971-ig másodállásban volt „kivégző”, s felesége nem tudta, hogy mivel foglalkozik. Abban az évben azonban átment főállásba és egy kairói lap leközölte a fényképét. „Ez ugye, te vagy?” — kérdezte a felesége, ő amikor megtudta az igazságot, csak annyit mondott Suhannak: „Isten segítsen. Csak attól félek, nem fogják bírni az idegeid.” Az idegei azóta is bírják, sőt, egyfaj ta ügybuzgalom jellemzi őt. Meggyőződéssel vallja például, hogy az akasztásokat a televíziós nyilvánosság előtt kell végrehajtani, természetesen azért, hogy elrettentsék a potenciális bűnelkövetőket. „A kivégzés szörnyű, nagyon szörnyű dolog” — magyarázza a föhóhér. „Azt akarom, hogy az emberek lássák. Mert ha látják, soha többé nem akarnak maguk ilyan helyzetbe kerülni.” Atlantic Sajtószolgálat NEM TANULTAK, ÚJRAKEZDIK Válási szokások Amerikában Az amerikai válási és újra házasodási szokásokkal kapcsolatban hozott nyilvánosságra érdekes adatokat az egyik amerikai kormányzati intézmény. Például azok között, akik már egyszer elváltak, de ismét megesküsznek, a nők kerültek többségbe, s nagy részük idősebb, de még független férfihoz megy feleségül. Az amerikai Országos Egészségügyi Statisztikai Központ felmérése szerint 1988-ban 2,4 millió házasság köttetett az Egyesült Államokban. Ennek több mint tíz százalékánál elvált férfiak vettek feleségül addig férjnél még nem volt hölgyeket, ám nagyobb számban voltak azok a nők, akik már egyszer elváltak és eddig még a boldogító igent ki nem mondó férfiakkal kötöttek újból házasságot. A központ 1964 óta végez ilyen felméréseket, s ez volt az első alkalom, hogy az arány így alakult. Szakértők szerint ennek oka részben az, hogy a férfiak egyre később kötnek először házasságot. 1974-ben például a nősülő férfiak átlagéletkora még 22 év körül volt, míg 1988-ra ez már 25 és fél évre emelkedett. Ezzel együtt megváltozott az egyedüllétnek is a természete — mondják. Azok a férfiak, akik césőbb nősülnek, már nem az iskolából vagy egyetemről választanak párt, hanem munkahelyen vagy társaságban találkoznak lehetséges jövendőbelijükkel. A nők nagy része azonban ekkorra már férjhez ment. Másik ok lehet az, hogy a második világháború utáni úgynevezett „baby boom” generáció egyre idősebbé válik. Az 1940-es évek vége és a hatvanas évek eleje között 63 millióan születtek Amerikában, s annak a generációnak a fiatalabb tagjai számban felülmúlják a korábban születetteket. Figyelembe véve, hogy a fiatalabb férfiak átlagban valamivel még fiatalabb nőket vettek feleségül, ez azt jelentette, hogy idősebbek számára nem marad elegendő számban fiatal hölgy házasságra. Ennek következtében közülük több az idősebb és az elvált nők felé fordul. Szakemberek szerint ezek az adatok azt jelzik, hogy változik a válás intézményének társadalmi megítélése is, a válás talán jobban elfogadhatóvá vált, s kisebb akadályt jelent az újraházaso- dás előtt. Az sem kizárt, hogy sok esetben már nincs is nagy különbség aközött, hogy valaki még nem volt házas vagy már elvált, amikor (újabb) házasságot kíván kötni. Érdekes megfigyelni azt is, hogy rendkívül magas az újra- házasodók aránya. Például az összes házasságkötést figyelembe véve 54 százalék esetében fordult elő az, hogy mind a menyasszony, mind a vőlegény először mondta ki a boldogító igent. NAGY LAJOS Jól áll a búza 9 Nagy Lajos nem létező múzeumát létező tábla jelzi. Idedvezőek a terméskilátások. Több lesz a búza, rozs, zab, mint tavaly volt. Örülünk neki. Örömünk, persze, inkább negatív, nem annyira a várható jók miatt való, mint inkább abból a megfontolásból fakad: mi lenne, ha semmi búza, rozs, zab nem teremne, ha mindet elverte volna a jég vagy a szekerce, ami esetleg az égből esett volna. Éhség és éhhalál lenne, én magam szinte látom magamat lelki szemeimmel, amint már hét napja nem ettem egy marék búzát sem, illetve egy falat kenyeret sem, s egy kitűnő ismerősöm az előkelő étterem teraszáról szívszakadva nézné amint összeesek a kocsiúton és haldoklók, s közben — mivel igen jószívű ember — könnyei zár porként hullanának a bécsi szeletre, amit ő éppen ebédelne, előtte hallal, utána palacsintával. Szóval éhhalál és éhínség lenne, ha búza nem teremne. így ellenben a kilátások már sokkal, de sokkal kedvezőbbek. A grófnak kétszázezer pengővel lesz több az idei jövedelme, a művésznő ötvenezerrel kap többet a gróftól, mint tavaly kapott: a cigány pár száz pengővel, a pezsgőgyáros és ügynök néhány ezerrel keres többet a grófon, a nyertes ló zsokéja háromezer pengő különju- talmat kap, a külföldi fürdőhely és szálloda is keres, operettbe és orfeumba is többször megy a gróf, tehát fölvirágzik a kultúra is, Lőcsei kalendáriumból, Gátai almanachból, valamint a Vadász- és Versenylapból is vásárol a gróf, ez újfent a kultúra virulását jelenti, sót emelkedik a nyomdászipar is: új vörös frakkot csináltat a gróf a téli rókavadászatra, az agarak és kopók élelmezését is följavíttatja — szóval egy nagy áramlás indul meg, az egész ország vérkeringése fölélénkül, a grófnak kétszázezer, a művésznőnek ötvenezer, a zsokénak háromezer, a cigányprímásnak hatszáz és így tovább, lefelé, egészen, mondjuk a költőig, akinek — ha csakugyan néhány millió métermázsával több gabona terem, mint tavaly — szintén jut legalább egy zabszem, ha belefér — mondjuk a zsebébe. A béreseknek és földművesmunkásoknak is meglesz a maguk erkölcsi haszna, mert amikor kivonulnak a munkára, ugyanolyan kis bérért, mint tavaly, sokkal kellemesebb látványban lesz részük, mint tavaly, mert egy dús búzatábla még a tájképfestők szerint is üdítőbb látvány, mint a kopár föld. SZÍN-FOLT MEGKÉRDEZTÜK CLAIRE KENNETH-TŐL: Meggyógyult-e már? — Köszönöm érdeklődését!.. . Kecskemét? Petőfi Népe? A magyar- országi újságoknak mindig szívesen adok interjút, amióta hazánk felszabadult. Tudja, életem nagyobbik felét Amerikában, pontosabban New Yorkban töltöttem. A szabadságharc után menekültünk el a férjemmel és kisfiámmal. Biztosan nem kell mondanom, hogy férjem történelmi nevet visel, a mártírhalált halt Bárdossy miniszterelnök rokona, aki hadat üzent a Szovjetuniónak. — Azóta nagyot fordult a világ. — Hála istennek megbukott a kommunizmus. Szinte odaragadtunk a tévéhez, figyeltük a sorsdöntő eseményeket. A magyarországi változásoknak is kimondhatatlanul örültünk! — Magyarországon, úgymond, szerencsétlenül járt a kora tavasz- szal, elcsúszott és combnyaktörést szenvedett. Szinte egy lépést sem tudott tenni az „új Magyarországon”. Meggyógyult? — Hónapokig tartó, mozdulatlan fekvés után végre ismét lábra álltam és nem maradtam sánta, pedig ettől nagyon féltem. Az ágyamban is ott volt az írógépem . . . — ... és természetesen írt egy könyvet! — Igen. A címe: Sanghaj szépe. Ez egy kisregény, és mellette 30 novella lesz, „illesztve”. November elején jelenik majd meg 200 ezer példányban, Budapesten. — Kétszázezer példány. Szép. Meg tudná mondani, összesen hány könyve fogyott el nálunk? — Az elmúlt két év alatt négymillió. Sajnos, az örömbe üröm is vegyült, mert az amerikai kiadó — kinek csak az USA-ban volt joga kiadni a műveimet — nemhogy eladta a jogokat, de bele is hamisította a COPYRIGHT-et, holott az az enyém, minden nyelven, minden országban. — Önéletrajzot nem ír? — Nem. Részben már megírtam a könyveimben, hogy milyen szenvedésen mentünk keresztül a Bárdossy név miatt, melyet mindig emelt fővel viseltünk és viselünk ma is. 1951 májusában, az első transzportban kitelepítettek bennünket. Otthonunkból elhurcolva, rizsföldeken kényszermunkára köteleztek. Állati sorban éltünk egy tiszasülyi romos házban. Fáztunk, éheztünk a legborzasztóbb reménytelenségben. — Hogyan érzékeli a tengeren túl magyar sikereit? — Boldoggá tesz, mert nekem a magyar közönség a legkedvesebb. Igaz, amerikai állampolgár vagyok, de a szívem mindig magyarul dobog. Nem lepi meg, hogy akcentus nélkül beszélek? 9 Claire Kenneth: — Fiatal éveimet a kommunizmus tette tönkre. — A sikeres embereket támadják, irigy lik. — No, igen. Engem Aczél Tamás „elvtárs”, a hajdani Sztálin- díjas költő — aki nyáladzó ódákban dicsőítette Sztálint, ezért a pesti ádáz humor elnevezte Sztálin "nyalnokának — támadott a legtöbbször. Mondhatnám, lepergett rólam. — Mostanság sokan hazatelepednek. Nem gondolt erre? — Az igaz, hogy sokan hazaköltöznek. En csak látogatóba mennék haza. Fiam és két unokám itt él velünk New Yorkban. Nem tudnám őket itthagyni. Huszonnyolc éve lakom a Riverdalen, e szép villanegyedben. A 23 emeletes felhőkarcoló a dombtetőn áll, ahonnan a kilátás a Hudson folyóra nyílik. Esténként a kivilágított George Washington hídra nézhetek. Ez a látvány mindig a budapesti Lánc- hidra emlékeztet és ilyenkor elfog a honvágy. A honvágy soha nem múlik el, az egy életen át fáj, mint a gyógyíthatatlan, mély seb. Kará- dy Katalin gyakran kijött hozzám és neki is könnybe lábadt a szeme, ahányszor csak a hidat nézte a teraszomról. Őt is gyötörte a honvágy. Készült haza, de sajnos már csak koporsóban térhetett vissza. — Lehet megszokni Amerikában? — Most mondtam el, hogy milyen borzasztó a honvágy. Nekem senki nem adhatja vissza fiatal éveimet, azokat a kommunizmus végleg tönkretette. Nem tud kárpótolni semmi... Könyveim angolul, portugálul, hollandul, sőt japánul is megjelentek. Regényeim II. Erzsébet királynő magánkönyvtárából sem hiányoznak. Julianna holland kiránynőtől 1961-ben kaptam kitüntetést. — Akkor: boldog? — Lenne okom szomorkodni? Ä, nem. (borz) Hölgyművészek Komoly müpártoló intézményhez képest komolytalan, mondhatni játékos szempontok vezérelték a Kecskeméti Képtár programfelelős szakembereit, amikor meghatározták legújabb kiállításuk koncepcióját. Míg rendesen a minőség, ezúttal az alkotók neme volt a válogatás legfőbb szempontja. Művésznők című kiállítássorozatuk most látható, első összeállítása a századforduló képző- és iparművészetéből nyújt válogatást. Érdekessége: minden egyes darabja a kor hölgymüvészeinek és egyszerű lányainak, asszonyainak produkciója. A falakon színes vásznaikkal, szőtteseikkel dekoratív egymásutánban sorakoznak a neves alkotók, többek között Lesznai Anna és Nagy Sándorné Kriesch Laura, akit a Gödöllői Művésztelep egyik jeles művészeként s a magyar szecesszió leghíresebb hazai műhelyét vezető Körösfői-Kreisch Aladár húgaként tart számon a művészettörténet. A rendbontást annak a hölgykoszorúnak a beválasztása jelenti, akik — meglehetősen szerény színvonalon — unalmukban festeget- tek, művészkedtek. K. J.
