Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
SPORT SPORT SPORT 1991. szeptember 7.,'11. oldai Bajai kosarasgondokról, egy edzőmérkőzés ürügyén Plakátok nem hirdették, s a Kecskeméti Univer KSE sem tájékoztatott bennünket, így véletlenül tudtuk meg, hogy hét közben Kecskeméten edzőmérkőzést játszanak a Bajai Bácska férfi kosárlabdázói a helyi NB I-es gárdával. Vártuk a bajaiakat, s végül jöttek is. Igaz, nem diadalme- ' netben, hanem kis csoportokban, ugyanis a vendégek autóbusza a város határában kapott defektet. Onnan autóstoppal, s ki hogy tudott, igyekezett a csarnokba. Amíg a csapatok melegítettek, Tax Imrével, a Bajai Bácska elnökségi tagjával — aki néhány fiatalabb társával egy dinnyés kocsi tetején futott be — ültünk le egy rövid beszélgetésre. — Azzal kezdem - mondta —, hogy a bajai kosárlabdáról a Petőfi Népében augusztusban megjelent két írásban volt sok igazság, és akadt, sajnos, ferdítés is. A három saját nevelésű bajai játékos, Hosszú, Pálkerti és Rátvay, kihasználva a lehetőséget, elment. Ezt persze lehet többféle módon magyarázni. Van, aki cserbenhagyásnak nevezi, és akadnak megértőbbek is. A vezetőség úgy hiszi, hogy az igazság valahol a kettő között van. Mindenesetre az elmúlt évben a csapatból a három eltávozott játékos vette fel a legtöbb pénzt. ..Ami, JPalkerti Tamásnak.-a nyilatkozatában elhangzott, vagyis hogy durván, gorombán tárgyaltak velük, hogy a kérésüket senki nem hallgatta meg, cáfolom. Egyrészt ő maga hivatkozott arra, hogy az elmúlt évben a fizetéséből 40 százalék adót vontak le, vagyis nem kis pénzt keresett. Azt viszont ő sem kívánhatja, hogy a kedvéért új adórendszert vezessenek be. A felesége állását pedig én magam intéztem. — Akkor mi a valóság a három játékos ügyében? — Maradjunk abban, hogy mindenki a piacról él. Többet akartak keresni és a kínálkozó lehetőséget egyből kihasználták. A városhoz, a sportkörhöz, a társakhoz való ragaszkodás nekik csak romantika. — Helyettük jöttek új játékosok? — A lengyel Rozwardowski, aki 210 centiméteres center. Most azért nem játszott, mert a családért hazautazott. A szlovák Vass remek, gyors játékos és egy másik 210 centiméteres center, Korcsok Mihály, akit Kecskeméten is jól ismernek, hiszen itt tanulta a játék alapjait. — Vannak gondjai az új egyesületnek ? — Igen, de biztos, hogy talpon maradunk. Sokszor temettek már bennünket. Amikor Kovács vagy Ágfalvy abbahagyta, majd Kovács Lajos eligazolt, mindig azt hitték, hogy vége a bajai kosárlabdának. Most hárman mentek el, mégis dolgozunk tovább. Ha az a sorsunk, hogy neveljük a sportág utánpótlását, s a végén másik egyesület „bagóért” viszi el a válogatott szintű kosarasainkat, azt is ki fogjuk bírni. A pályán közben már játékhoz álltak fel a csapatok. A kék trikós Univer KSE-ben Fekete, Szolnoki és Vilkas, a sárga-kék bajai együttesben Likár, Szabó és Vass villogott, a lepattanóknál pedig Korcsok volt az úr a palánk alatt. A félidőben még az Univer KSE vezetett, de végül nyert a bajai gárda. Az eredmény a történeti hűség kedvéért: Univer KSE—Bajai Bácska 87—99 (52—50). Ld.: Szolnoki (25), Vilkas (18), illetve Vass (25), Likár (22), Mihá- lovics (19). Ennyivel jobb is volt a Bácska. Szabó Zoltán • Minden rendben, felszállásra készen. • A mintegy 300 ezer forint értékű sárkány 70-80 km-es sebességgel szeli a levegőt 3-400 méter magasan. • Rabnecz Gábor: „Önálló méhész vagyok, ez a szórakozásom, imádom a repülést.” • Utolsó ellenőrzés felszállás előtt. • Martinecz Endre (szemben, fehér trikóban) eligazítást tart a napi feladat előtt. Három fiatalember őrültségnek tűnő vállalkozásba kezdett. A helvéciai Szakol- czai József és Molnár Pál, valamint a budapesti Maráz Ferenc elhatározták, hogy körbekerékpározzák a Földet. Az útiterv szerint 60 ezer kilométer megtétele után, 1992-ben érkeznek majd Barcelonába, a nyári olimpiai játékokra. Az expedíció 1990. szeptember 10-én vágott neki a nagyvilágnak. Hármójuk közül Szakolczai Józsefet Törökországban baleset érte, ezért haza kellett jönnie. Két társa azonban jelenleg is kerekezik. Ausztráliában azonban elváltak útjaik, így ezúttal egyikük beszámolóját közöljük. Hondával terelték a teheneket a fejéshez Broome-ban néhány napot pihentem, felkészülve a hosszú útra Kunu- nurráig, a következő nagyvárosig. Bro- omeban megismerkedtem egy világjáró kosárkészítő kisiparossal. Megtanított kosarat kötni, és közben hangsúlyozta, hogy a kosárkötészetnek nagy haszna van, a világ bármely részén meg lehet belőle élni, még ha sanyarúan is. Délutánonként bejártuk a környék nevezetesebb pontjait, és kimentünk a tengerpartra. A strandot szinte mindenki útba ejti munkából hazafelé menet. Nagyon szép fekvésű ez a város, tiszta, gondozott, a központban egymást érik a parkok és az aranyboltok. Az itt lakóknak komoly bevételi forrást jelent a gyöngyhalászat. A bárkák hajnalban indulnak kagylót szedni. Természetesen a gyöngyhalászoknak most már a legmodernebb búvárruhájuk van, és jól megfizetik őket az állandó cápaveszély miatt. f A várost elhagyva főleg lalcáúán ízületeken vezetett az utam^Fit^roy Crossing és Tukey'Cfeék között levágtam egy kanyarulatot a highwayből, így kö- rüíbelül 300 kilométerre elhagytam a főutat. Szerencsétlenségemre éppen ezen az úton ment tönkre az első gumim. Úgy-ahogy megjavítottam. Még nagyapámtól láttam, hogy ilyenkor „papucsot” tesz (egy rossz gumidarab) a külső és a belső gumik közé és vastagon átköti madzaggal. Szükség esetén nagyszerű megoldás, de igen kényelmetlen. Nagyon megszenvedtem a hátralévő 200 kilométert. A fejem majdnem elvesztettem, annyira rázott a kerék. A legszörnyűbb mégis az volt, hogy elfogyott a vizem. Fél napig kellett ugyan csak elviselnem a 40-45 fokos hőséget, de nekem ez is nagyon hosszú időnek tűnt. Este, mikor visszaértem a highwayre, megállítottam az első autót, és 2 liter vizet ittam meg egy szuszra. Kunurrától 150 kilométerre voltam, amikor egy autó lassított mellettem. „What is your place? kérdésemre, a legnagyobb megdöbbenésemre, „hát mi is magyarok vagyunk”, felelték. Soha nem gondoltam volna, hogy magyarokkal találkozom ezen a kietlen helyen. Tibor, Imre, Misi, Pali és Árpád éppen Farkas József tanyájára igyekeztek, amely Kunururra közelében volt. Este már igazi hazai ízű birkapörköltet főztünk. Egy hetet töltöttem a farmon, ahol érdekes volt az élet. Korán reggel Honda robogókkal hajkurásztuk a teheneket a fejéshez, este pedig horgászni jártunk a közeli Old Riverhez. Sokszor hajnalig is eltartottak ezek a horgászatok, miközben rémtörténetekkel ijesztgettek engem és egymást. Sok történetet meséltek veszélyes sós vízi krokodilokról. Valóban sok szerencsétlenség történt már itt. Erre táblák is figyelmeztetnek, és a folyónak ezen a szakaszán tilos úszni. Nemrégen lőttek ki egy 4 méteres példányt, ami felhasított egy csónakot. Szerencsére én csak egy-két édesvízi krokodilt láttam. Ezeket veszélytelennek tartják, de inkább nem játszottam velük. Kununurra után elhagytam a Western-Ausztráliát, és áttértem egy másik államba, Northern Terriforyba. W.- Ausztráliában 4000 kilométert kerékpároztam. Ebből több mint 3000 kilométert olyan tájon tettem meg, ahol heteken át nem láttam mást, csak a végtelennek tűnő bozótost. Katherinében és Darwinban már várt családom levele. Darwin nem hasonlított, a többi nagyvárosra, inkább egy lakótelepre. A tengerpart viszont nagyon tetszett. Visszafelé jövet 450 kilométeres kitérővel útbaejtettem a Kakadu nemzeti parkot. Gyönyörű volt az Aligátor River vadon tája. Az Aboriginál bennszülöttek sziklarajzai láthatók. Vannak köztük tízezer évesek is. Örülök, hogy észak felé vettem utam, így megismerhettem az Aboriginál kultúrát. Szép legendáik, érdekes rajzaik vonzzák a turistákat. Piros és fehér pöttyökkel, a jellegzetes Aboriginál ábrázolással díszített bumerángjaikat meg lehet vásárolni. Nemsokára Queensland állam felé indulok. Célom Brisbane elérése. Addig 2000 kilométer vár még rám, és ebből a fele lakatlan területen visz keresztül. A keleti partok mentén már egyre sűrűbben lesznek lakott területek. Azt hiszem, az út nehezén már túljutottam. Nem volt könnyű ez az északi kerékpártúra. Sokat tekertem éjszaka, mert a hőséget napközben nem lehetett elviselni. Az ivóvizet is nagyon be kellett osztanom a nagy távolságok miatt. Az itt élő kígyók közül szinte minden faj harapása mérgező, nem beszélve a skorpiókról, pókokról, vöröshangyákról, krokodilokról. Eddig nem írtam ezekről, mert nem akartam családom tagjait ijesztgetni. A magyar rádióval nem sikerült kapcsolatot teremtenem, de semmi baj. Jól vagyok, és most kaptam egy kis ízelítőt, milyen is a vadon természet. Molnár Pál Tizenegy ország sárkányrepülő-pilótái versengnek a héten Ersekcsanád légterében. A 3. motoros könnyürepü- lő Európa-bajnokság finisében megkezdődött a visszaszámlálás; vasárnap eredményt hirdetnek. Amikor ott jártunk izgalmas, szép feladatok teljesítésére készültek a versenyzők. — Mi, magyarok olyan helyzetben vagyunk itt —, mondta Martinecz Endre, a magyar csapat vezetője —, mintha Trabanttal Forma—1-es versenyre készülődnénk. — A nyugati technika évtizedekre megelőzött bennünket. Akiket itt lát a nemzetközi mezőnyben — mutatott körbe —, szinte kivétel nélkül gyári csapatok képviselői. Mi pedig saját kezünkkel, a családi költségvetés terhére építettük a gépeinket. Ezért nem tudjuk felvenni a versenyt a százezer márkát érő eszközökkel. — Akkor mi értelme az egésznek? — szalad ki a kérdés a számon. — Van ám emberi hiúság is! És nagyon szeretünk repülni, ezért mindent megteszünk; motort szerelünk, vázat építünk, alakítgatjuk a géptestet. És bizakodunk, hogy a gazdasági élet Magyarországon is kikényszeríti a technikai fejlődést. Reggel 9 óra körül megpezsdült az élet a sátortáborban. Sorra berregtek fel a gépek, s amint a magyar csapat vezetője befejezte a következő feladat ismertetését, szót válthattunk megyénk egyetlen képviselőjével, Rabnecz Gáborral is. — A bajai repülőklub tagja vagyok, egyébként Soltvadkerten lakom — mondta. — Dunaújvárosban jártam iskolába, ott ismerkedtem meg a repüléssel, aztán Szép Laci elhivatottsága, sportszeretete rám ragadt. Hamarosan érsekcsanádi lakos leszek, közel a klubhoz, a reptérhez. — Mi vonzza ehhez a látványos, de cseppet sem olcsó sportághoz? — Jól mondja, valóban nem olcsó. Huszonegy éves a Wartburgom — mutatott a kocsija felé —, nem tudom kicserélni, mert elviszi a pénzem a repülés. Pedig a gépem is amolyan kooperáció. A test burkolatát Bogdola János készítette, a vázat, a Trabant-motort részben cseréltem, részben építettem. De a szárny a lényeg, minden azon múlik. Jó szárnnyal csodát lehet művelni. És én nagyon szeretem a repülést. Nincs két egyforma fel- és leszállás. Itt mindig okulhat az ember. Minél több tapasztalatot szerez, annál jobban szeretne elmélyülni a repülés rejtelmeiben. A hét végi utolsó feladatok előtt a britek állnak az élen, a magyarok közül a dunaújvárosi Thuróczy Endre, a szegedi Bajusz Huba és a bajai Rabnecz Gábor is a közvetlen élmezőny tagja. A magyaros sportszeretet csodákra képes. Banczik István • Útban a légtér felé, egy maréknyi motorral. (Walter Péter felvételei) Két évig két keréken Itftyfl Lím SÁRKÁNYOK CSANÁD FFVeFí Trabant-motorokkal a légi Forma—1-en RÖVIDEN RÖPLABDA Manőverezés az életben maradásért Aki a férfi röplabda A és B válogatottunk múlt heti, Dunaújvárosban bemutatott harmatgyenge produkciója után még kíváncsi erre a sportra, a szeptember végén rajtoló bajnokságra, annak néhány hírrel szeretnénk szolgálni megyénk egyetlen élvonalbeli férficsapatáról, a Kecskeméti SC-ről. Az NB I. A csoportjában szereplő kék-fehérek az előző bajnokságban nem nagyon villogtak — éppen hogy bentmaradtak —, és ekkor még hízelegtem is nekik. A nyáron Karagics Mátyás hét év edzősködés után felállt a kis- padról és a helyét Kelemen György, a kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskola testnevelő tanára foglalta el. — A tavalyi kezdő hatosból Gily- sen és Sándor Zoltánon kívül mást nem láttam a délutáni edzésen. Ezek szerint igazak az átigazolásokkal kapcsolatos mendemondák ? — Sajnos, pénz híján bágyadt kísérletet sem tudtunk tenni arra, hogy a legjobbjainkat megtartsuk — mondta az edző. — Nyúl Attila, aki egy évig Belgiumban játszott, Nyíregyházára, Vámos Ferenc Szegedre, Somodi István, miután felvették az egyetemre, a MAFC-hoz igazolt, Demeter György elment Kaposvárra. Nagy Péter, Újhidy Géza és Szappanos Tibor abbahagyta. Gyapjasnak pedig olyan súlyos térdszalagszakadása volt, hogy legideálisabb esetben is csak egy hónap múlva kezdheti el a mozgást. — Az itt felsorolt játékosokból olyan csapatot lehetett volna kialakítani, amely eséllyel pályázhatna éremre is. Ezek után kikkel kezdte el' az alapozást? — Csupa fiatal, 16-17 éves röplab- dázóval, valamint Sándorral és a litván Gilyssel augusztus elején láttunk munkához. Néhány hét formába hozó időszak után jelenleg a taktikai elemek gyakorlása, a csapatszerkezet kialakítása folyik. A társaság hozzáállása kifogástalan, mindenki becsületesen dolgozik. — Mire lesz ez elég a profi játékosokat felvonultató ellenfelekkel szemben? — Tény, a kulcsemberek távozása alapjaiban rendítette meg az együttest. Közben a legtöbb csapat, a Szeged, a Csepel, a Nyíregyháza, a Kaposvár orosz, román „idegenlégió- sokkal” és hazai éljátékosokkal erősített. A kecskeméti röplabdázók tudják, hogy ezekkel az együttesekkel ilyen amatőr körülmények között nem vehetik fel a versenyt. Számítunk rá, hogy jönnek majd a vereségek és két-három évre búcsút mondhatunk az A csoportnak. — Ilyen helyzetben miért ült le mégis a KSC kispadjára? — Valakinek vállalnia kellett ezt a szerepet, mégha nem túl hálás is. Kecskeméten, ahol ennyi jó szakember és tehetséges fiatal van, a röplabdasport nem tűnhet el a süllyesztőben. — Gondolja, hogy az elmúlt években sikerekhez szokott közönség türelmét veszítve, nem veszi majd szájára a kék-fehér mez birtokosait ? — Mivel a válogatott szintű, rutinos játékosokat szűkös anyagi körülményeink miatt nem tudtuk megtartani, egyelőre az utánpótlás-nevelésből kell megélnünk. — Az arányokról pedig csak any- nyit szólt közbe Dunszt Ferenc mesteredző —, hogy az NB I. második helyén végzett Kaposvár férfi röplabdacsapatának az egész éves költségvetése több, mint a KSC ösz- szes szakosztályáé együttvéve. Ahogy a mondás is tartja, szegény ember vízzel főz. — sze — • Az Esztergomban megrendezett női junior cselgáncsversenyen jól szerepeltek a Bajai JC sportolói. A 66 kilós súlycsoportban Simon Lívia az első, Husti Krisztina a negyedik helyen végzett. A + 72 kg-ban Laukó Hajnalka az első helyet szerezte meg. • Szeptember 4-ei számunkban a szanki tekecsapatról készült cikkben, a nyomda hibájából, tévesen jelent meg a játékos neve. Helyesen Fehér Béláné, a Szanki Olajbányász egyik tekézője nyilatkozott a csapat felkészüléséről és az esélyekről. • Szeptember 7-étől újra indul Bácsalmáson a focisuli, amelyre 6—14 éves fiúk jelentkezését várják. A foglalkozásokat szombat délelőttönként a bácsalmási városi sportcsarnokban tartják. • A kecskeméti Sankukai Karateklub gyermekek és felnőttek jelentkezését várja a helyi Béke Téri Általános Iskola tornacsarnokában minden héten pénteken 18 órától. • A KSC labdarúgó-szakosztálya önköltséges tanfolyamot indít 1978. augusztus 1. és 1981. július 31. között született fiúk részére. Az érdeklődök a Széktói stadionban kedden és csütörtökön 15—^16 óra között Némedi Lajos edzőnél jelentkezhetnek.
