Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-25 / 225. szám
4. oldal, 1991. szeptember 25. PETŐFI NÉPE BÍRÁK, PEREK, HATÁRIDŐK Keményedik a bűnözés — Évi ötezer ügyben kell dönteni — Új feladatok is jelentkeznek Nyilatkozik a megyei bíróság elnökhelyettese Alig múlik el nap, amikor a Petőfi Népében ne jelenne meg rendőrségi tájékoztatás alapján a Bűnügyek című rovatunk. Ugyanakkor meglehetős gyakorisággal közöljük a tárgyalóteremből készült írásainkat is. Mindebből arra következtethet az olvasó, hogy bizony a bünte- tőbírákat nem fenyegeti a munkanélküliség veszélye. — Mennyi és milyen összetételű munkája van Bács-Kiskunban a büntetőbíráknak s győzik e idővel, energiával a tennivalókat? ezt kérdeztük dr. Stefancsik Kajmund- tól, a megyei bíróság elnökhelyettesétől. — Munkanélküliség valóban nem fenyeget bennünket, sőt úgy gondolom, hogy talán mi vagyunk legjobban ellátva feladatokkal. Igaz, az utóbbi tíz év átlagában a bűnügyek száma szinte változatlan: évi öt-, öt és fél ezer érkezik a megyében működő bíróságokhoz, de ezen belül óriási a változás. Egy bűnügy ugyanis ma már legtöbbször nem egy bűncselekményt jelent. Ez utóbbiak száma például szintén tíz év alatt háromszorosára emelkedett. Csupán ritka kivételként fordul elő, hogy egy vádlott egyetlen cselekmény miatt kerül bíróság elé. — Ebből az következik, hogy tartalmában változott a bűnözés. Ugyanakkor a közvélemény tapasztalata szerint keményedett, durvult az elkövetők magatartása. Mi a bíróság tapasztalata? — A következtetés helyes. Tartalmában valóban változott. Gyakori, sőt szinte meghatározó, hogy többen, hosszabb ideig követnek el Ha fentebb azt írtuk, hogy a büntetőbírákat nem fenyegeti a munkanélküliség réme, akkor ez sokszorosan igaz azokra a jogászokra, akik a polgári, gazdasági, vagy a cégbíróságokon dolgoznak. Az ügyforgalomhoz képest ugyanis kevesen vannak országosan a bírák, egyharmada büntető területen dolgozik, kétharmaduk pedig gazdasági és polgári peres eljárásokkal foglalkozik. Bács-Kiskun megyében is hasonlóak az arányok, mint országosan. Az elmúlt évben például a helyi — városi — bíróságokhoz több mint nyolcezer polgári ügy érkezett, és megközelítette a tízezret az úgynevezett peren kívüli ügyek száma. Ugyanakkor a megyei bírósághoz befutott fellebbezések bűncselekményeket. Például műszaki boltok feltörésére specializálódnak. Ilyenkor azután öt-hat vádlott áll a bíróság előtt tíz-tizenöt rendbeli bűncselekménnyel, amelyeket a megye kilenc településén követtek el. De a bíróságnak ez csak egy bűnügy. Az ilyen esetek jogi megítélése természetesen ösz- szetettebb, a tárgyalás menete szükségszerűen bonyolultabb, mint egy szimpla ügyben. A kérdés második felére áttérve elmondhatom, hogy a mi tapasztalatunk megegyezik a közvélemény tapasztalatával: a bűnözés keményedik. — Miben nyilvánul ez meg? — Évekkel ezelőtt a bűnözők megelégedtek azzal, hogy például lefogták a tanyában lakó idős embert és elvitték a pénzt. Ma már félholtra verik. Ha a tolvaj nem talál semmit, vagy kevesebbet, mint amire számított, összetöri a berendezést. De megjelent a szervezett bűnözés is. Nemcsak úgy, hogy többen, egy akarattal, előre kitervelten követnek el bűncselekményeket, hanem úgy is, hogy a tettesek pontos címre mennek. Például budapesti betörők Soltvad- kertre utaznak egy meghatározott címre, éppen akkor, amikor a kiszemelt áldozat előző napon nagyobb összeget vitt haza. Mi ez, ha nem szervezettség? — Említette, mennyi ügy érkezik évenként a bíróságokhoz. Hány embernek kell ezt elintéznie és hogyan képesek tartani a határidőket? — A megyében működő bíróságokon — a hét városin és a megyein — összesen 21 büntetőbíró dolgozik. Egy bíróra tehát éves átlagban körülbelül 260 ügy elintézése száma meghaladta az 1200-at, míg ugyenez a bíróság első fokon 180 ügyet tárgyalt. S ekkor még nem szóltunk a munkaügyi perekről, a fellebbezett nem peres ügyekről, a közjegyzői ügyintézésről, a cégbíróságokról és a közigazgatási bíráskodásról. Országos tapasztalat, hogy a legkritikusabb a gazdasági jogvitákat átölelő terület, hiszen az elmúlt két évben mintegy négyszeresére nőtt az ilyen esetek száma, s vannak olyan megyék, ahol az ilyen gazdasági ügyekkel foglalkozó bírákra évi ezer ügy elintézése vár. Nálunk, Bács-Kiskunban is hasonlóak az arányok, hiszen a befejezésre váró ügyek éves szinten meghaladják a húszezret, ugyanakkor a polgári ügyszakban dolgohárul. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez szigorúan átlagszám s ezen belül óriási különbségek vannak az ügyek természetéből fakadóan. Mindezek ellenére mutatóink országosan is jók. Tavaly például a nyomozás elrendelésétől a jogerős ítéletig az ügyek 75 százalékát hat hónap alatt intéztük el. Országosan ez az arány 56 százalék. A tulajdonképpeni bírósági szakma, tehát a vádemeléstől az első fokú ítéletig az ügyek 76 százaléka három hónap alatt jutott el. Úgy gondolom, megalapozottan állíthatom, hogy szégyenkezésre nincs okunk. — Az ügyek milyen arányban kerülnek a másodfokú bíróság elé, mennyi az, amely már az első fokon jogerőssé, végrehajthatóvá válik? — A megyei bíróságon, a büntető ügyszakban két fellebbviteli tanács működik hat bíróval. Hosszú évek tapasztalata szerint az első fokú bíróságok — jelen esetben a városiak — ítéleteinek 20 százaléka ellen jelentenek be fellebbezést, tehát nyolcvan százalékuk jogerőre emelkedik. A fellebbviteli bíróság az elé kerülő ügyek 55-60 százalékát helybenhagyja, 2-3 százalékát hatályon kívül helyezi, a többit megváltoztatja: csökkenti vagy emeli a büntetés mértékét. — Úgy tudom, hogy a büntető ügyszakban a bíróságoknak több új feladatot is el kell látniuk. Beszélne ezekről? — Igen, vannak ilyen feladataink. Például a fegyveres testületek tagjai által elkövetett köztörvényes bűncselekményekben mi járunk el. Korábban ez a katonai bíróságokra tartozott. Szintén a mi feladazó bírák száma ehhez kevés. Érthető és szinte természetes, hogy szinte „menekülnek” a bírák az óriási tehertől, a bénító lekötöttségtől. Kedvező, hogy úgy mondjuk helyzeti előnyben vannak a polgári ügyekben gyakorlattal rendelkező bírák. Ők ugyanis könnyen válthatnak át ügyvédi, jogtanácsosi szerepkörre, míg azok, akik büntetőbíráskodásra szakosodtak, már nem mozdulhatnak ilyen könnyen. Természetesen, minden átállás megrázkódtatással jár, de mégis egyre többen vállalják, nekivágnak. A bíróságokon — a városi és a megyei bíróságokat értve ezalatt — az üres státusok száma mára megközelítette a húszat (ebben természetesen azok is benne vannak, tunk a vádemelés előtti letartóztatás kérdésében dönteni. De mindezeknél fontosabb új feladatkör az úgynevezett semmisségi igazolások kiadása. Ilyen igazolások kiadására az 1945—1963 között jogerős ítélettel befejezett politikai, közellátási és bizonyos gazdasági ügyekben, valamint az 1956-os forradalom időszakában, azzal összefüggésben elkövetett köztörvényes ügyekben kerülhet sor. Anélkül, hogy részletezném, elmondom, hogy 1989 novemberétől — amikor erről a jogszabály megszületett — napjainkig körülbelül 600 ilyen igazolást adtunk ki Bács- Kiskun megyében. Ehhez természetesen a korabeli aktákat töviről hegyire át kellett tanulmányozni. — Az emberek még tanúként sem szívesen jelennek meg a bíróság előtt, pedig vallomásuk nélkül nem tudják befejezni az ügyet. Milyen tapasztalatai vannak erről? — Örülök, hogy fölvetette ezt a kérdést. Egy idézés, amelyet ajánlottan, tértivevénnyel kell el- küldenünk, a bíróságnak 28 forintjába kerül. Évenként ezrével kell ilyeneket postáznunk, de a tárgyalások negyven százalékát el kell halasztanunk. mert az idézettek nem jelennek meg. Ilyenkor újabb idézéseket küldünk, egy ügyben természetesen nem egyet. Könnyen ki lehetne számolni, hogy mekkora összeg megy veszendőbe, persze az adófizető polgárok zsebéből, hiszen a bíróságok a költségvetéstől kapják a pénzt — mondta befejezésként dr. Stefancsik Rajmund, a megyei bíróság elnökhelyettese. Gál Sándor 1 i akik szülési szabadságukat töltik, gyesen, vagy gyeden vannak, de helyettük is dolgozni kell), az ügyek száma pedig egyáltalán nem apad, a törvényekben leírt határidőket pedig - éppen azért, mert törvények írják elő azokat — nem lehet a végtelenségig nyújtani. Az eddig munkaközösségekbe kényszerített ügyvédek is „felszabadultak”. Társaságokat alapítanak, s közülük nem egy magánirodát nyit, mert erre most már lehetősége nyílik. Élnek is ezekkel a lehetőségekkel, hiszen óriási mértékben megszaporodtak — amint említettük — a gazdasági jogviták, de a kárpótlási törvény végrehajtásával összefüggő jogi tennivalók is mind-mind „ügyvédért kiáltanak”. Munkájuk tehát nekik is bőven van, és bizonyára hosszabb távon is lesz. Igaz, hogy emelték a bírák fizetését — amint interjúalanyunk is elmondta. Ez az emelés azonban koránt sincs arányban azzal, amit a szakmai gyakorlat, a felelősség és nem utolsósorban az óriási munkateher indokolna. Ugyanakkor messze elmarad attól, amit a „szabadúszó” jogászok keres(het)- nek. Pedig a perekért elsősorban a bírák tartják a hátukat. . . G. S. HIÁNYZÓ BÍRÁK A POLGÁRI ÜGYSZAKBAN Hatalmas aktaforgalom, túlzott leterheltség • Törvényiül/ a megyei bíróság épülete. • l)ís/terem. \ nagy ügyeket itt tárgyalják. NYUGATON FORDÍTOTT A KARRIER MOZGÁSIRÁNYA Ügyvéd lesz az exbíró Nyugaton bírónak, ügyésznek lenni — ez a jogászkarrier mozgásiránya; nálunk az ügyvédség. Távol áll tőlem, hogy megsértsem a bírói testületek tagjait, de az utóbbi évtizedekben a társadalmi ranglétrán, a köztudatban státusuk közelített a hivatalnokokéhoz. A tekintélyt parancsoló talár a régmúlté, azazhogy nem egészen így van: legfelsőbb szinten a jövőben talárban ítélkeznek. A városi bíróságokon viszont — a kecskeméti példát tekintve — tovább tart, sőt, élénkült a fluktuáció, a nyáron négy bíró jelentette be távozási szándékát a testületből. Egyikükkel, dr. Varga Tamással (30 éves) az okokról beszélgettünk. — Egy polgári peres bírónak egy időben százötven-kétszáz ügye van folyamatban mondta az exbíró, a leendő ügyvéd. A bírák leterheltsége nemcsak a kecskeméti, hanem a többi bíróságon is hasonló. A kormányzat bizalmából bővül a bíróságok jogköre, ami a munkát többszörözi, ugyanis a létszám nemhogy nőne, inkább zsugorodik, státusok várnak betöltésre. — Pedig a fizetésüket már „rendezték”. A köztudatba ez így került be, de valójában az emlegetett százszázalékos emelés csak a kezdőkre vonatkozott, ők harmincezer forintos alappal indulhatnak, plusz háromezer bírói pótlékkal. Viszont az idősebbek esetében négy-ötezer forintokat hozott az emelés. Messze vannak a bírók továbbra is attól a jövedelmi szinttől, ami a hivatásukhoz méltó lenne. — A perek átfutási idejének rövidülése aligha várható akkor mostanában. — Szerintem nem várható. A bírák, meggyőződésem szerint, már eddig is maximális erőkifejtéssel dolgoztak, gyorsítani nem lehet, az az ítélkezés rovására menne. Az átlagos pertartam hat hónap fölött lesz, persze, például a vagyonközösségi ügyek ennél is jobban elhúzódnak, természetüknél fogva, úgy, mint eddig. — A parlament elfogadta az ügyvédségről, majd a közjegyzőségről szóló új törvényt. Az eddigi tapasztalatok alapján arra lehet számítani, hogy kezdő és gyakorlott jogászok sokan az ügyvédi pálya felé veszik az irányt, mert ott lehet a legnagyobb jövedelmet elérni. — Elképzelhető, de egyesek egyszerűen az óriási leterheltségtől igyekeznek szabadulni. A közigazgatásban dolgozó jogász kollégák jövedelme nem marad el a bíráké- tól, vannak, akik oda pályáznak. — Most már minden végzett jogász lehet ügyvéd? — Aki a szakvizsgát letette, s aki tagja a kamarának, vagyis gyakorlatilag bárki lehet ügyvéd, hiszen a kamaráknál megszűnt a hosszú ideig tartó létszámstop. A piac dönt majd, hogy ki él meg az ügyvédi pályán. — Ön miért mondott föl a bíróságnak? — Nyomasztott az ügymennyiség, amivel foglalkozni kellett, és a helyzet gyökeres megváltozására nincs remény. Napi hat-hét ügy tárgyalása, ez sok. Másrészt amikor a pályára léptem, ügyvédkedésre nem gondolhattam, akkor még kevesen juthattak be a kamarába. Most van lehetőség, kipróbálom, milyen a pulpitus másik oldalán. A váltás szakmai kihívás számomra. — Nem fél attól, hogy a régi ügyvédek mellett nehéz lesz majd „labdát szerezni”? Régiekkel és újakkal, mint én is leszek, egyaránt számolok, hiszen Kecskeméten valószínű, hogy a következő időszakban lényegesen több lesz az ügyvéd. De a társadalmon belüli mozgásokat figyelve azt gondolom, az ügyek száma is nő, tehát bízok benne, hogy jut belőlük nekem is — mondotta dr. Varga Tamás, aki az ügyvédséggel cseréli föl a bírói tisztséget. A napokban kézhez kapta Göncz Árpád fölmentő levelét. A. Tóth Sándor Ez az üt vezet a börtönbe. És persze vissza. (C.aál Béla felvételei)
