Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

SPORT SPORT SPORT 1991. szeptember 21., 11. oldal Két évig két keréken Három fiatalember őrültségnek tűnő vállalkozásba kezdett. A helvéciai Szakolczai József és Molnár Pál, valamint a budapesti Maráz Ferenc elhatározták, hogy körbekerékpározzák a Földet. Az útiterv szerint 60 ezer kilométer megtétele után 1992-ben érkeznek majd Barcelonába, a nyári olimpiai játékokra. Az expedíció 1990. szeptember 10-én vágott neki a nagyvilágnak. Fiármójuk közül Szakolczai Józsefet Törökországban bal­eset érte, ezért haza kellett jönnie. Két társa azonban jelenleg is kerekezik. Ausztráliában azonban elváltak útjaik, így ezúttal egyikük beszámolóját közöljük. Kerülővel hazafelé Darwinból a Kakadu Nemzeti Park­ba vezetett az utam. A látványosságai­ról messze földön híres park megtekin­téséért mintegy 300 kilométeres kitérőt kellett lekerekeznem, de megérte, mert az ezt követő 1600 kilométeren semmi látnivaló nem volt. A legszebb panorámát a Déli-Aligá- torrivernyújtotta. A folyó évezredek so­rán mély medret vágott ki magának a sziklákban. A sziklafal olyan függőleges mintha késsel metszették volna, látható a rétegek szabályos egymásra rakodása. A szikla magasan kinyúló pereme tető­ként védi az itt látható körülbelül tízezer éves Aboriginál rajzokat a gyakori eső­zésektől. Ezen a részen urániumot bányásznak. A környék legnagyobb bányavárosa Ja- bira. Észak- és Ny ugat-Ausztráliában a népsűrűség nagyon alacsony, az 5-6 ezer lakosú város már nagynak számít. Eze­ken a területeken alig van ipar. Ausztrá­lia ipara és gazdasága a keleti partokra orientálódik. Főleg Sydney és Melbour­ne köré. Ennek a függőségnek a követ­kezménye, hogy itt északon mindent két-háromszoros áron adnak, nem úgy mint a keleti partok mentén. Az üzletekben a külföldről importált áruk vannak többségben. Ezek behoza­talát az ország gazdag ásványkincsei fe­dezik. Nagyon sok család turista és munkát kereső egyszerre. Vagyonuk az autó és a lakókocsi. Sokan már évtizede az orszá­got járják, biztos munkát és megélhetést keresve. Szeretnének letelepedni. A kempingfelszerelésük fontos része a puska. Időnként kilőnek egy-egy tehe­net. Ilyenkor kellemes egy ilyen piknik­be belecsöppenni! A farmoknak nem sokat számít az a néhány száz szarvasmarha, hiszen so­kan 20-30 ezer tehenet is tartanak, sza­badon. Ha valakit viszont rajtakapnak, az peches ember, mert a környék szinte teljesen lakatlan. Némely farm (főleg egyes társaságok tulajdonai) nagysága Magyarországé­hoz hasonló. Központjában 5-6 család él, és 300 kilométeres bekötőutakon le­het megközelíteni. Katherinében, mivel már jártam ott egyszer, ismerősként üd­vözölhettem pár családot. Innen hosszú út vezetett ide Mt. Isaba. Végig szembe­szelem volt, és sokszor egész napos pe- dálozással is csak 50-60 kilométert tud­tam megtenni. Mount Isa valódi nagyváros. A köz­pontjában a munkát adó gyár füstölög, a nagyolvasztó kéménye már kilométe­rekről látható. Esténként a gyárral szemben levő kilátón gyűlnek össze a tu­risták, hogy lefényképezzék a kohók és a kémények mögött lebukó napot. Ilyen megbecsülést kap a gyár, és valóban ez az egyik legszebb látvány a környéken. Mt. Isa után már sűrűbben lakott te­rületeken fogok kerékpározni, és körül­belül 14 nap múlva elérem a Csendes­óceán partját. Ezután dél felé fordulok, és már csak néhány nap kell Brisbane eléréséhez, amelytől még több mint 2000 kilométerre vagyok. A keleti partok mentén valószínűleg változatosabb lesz a vidék. Katheriná- ból 1800 kilométeren át csak füves, bok­ros részt láttam. Egyik nap olyan volt mint a másik. Mintha egy poszter előtt bicikliznék. Az időjárás valamivel válto­zatosabb volt. Távolodva a tengerpart­tól, egyre hidegebbek voltak az éjsza­kák. Kerékpárom gumijait kissé megvisel­te az út. Le kellett cserélnem a külsőket is. Közel 4000 kilométert gurultak! Ked­ves emlék marad a sok kimerítő tekerés ellenére is Észak-Ausztrália. Reggelen­ként mikor felébredtem, színes volt az ég a felhőként elszálló papagájrajoktól. Az esti lefekvés már nem volt ilyen kellemes. A kígyók és a krokodilok miatt megpró­báltam minél magasabbra rakni a füg­gőágyamat. A sikertelen kísérletek szá­mával arányosan megszaporodtak raj­tam a kék foltok. Acél, ami a véraláfutá- sok ellenére is mozgat, hogy hazafelé bi­ciklizek, még ha nagy kerülővel is! Molnár Pál KIHÍVÁS SZAKEMBEREKNEK, TÁRSADALMI MUNKÁSNAK 5»^\/h$>! fihr\/ Reménylovasok Mi van a férfiak kosarában? Régi játékosai mondták; a lehető legjobb húzása volt a Kecskemét Univcr Kosárlabda Klubnak, hogy visszahozta az „Öreget”. A megne­vezés ezúttal kevésbé a kort jelöli, sokkal inkább a kivívott rangra utal. S ez elvitathatatlan, pedig Guóth Iván személyében a magyar férfi kosárlabda vitatott egyéniségé­ről van szó, aki 1970-beli távozását követően, két évvel később még visszatért „anyacgycsülctéhcz”, hogy aztán több mint másfél évtize­dig csak hírt adjon magáról Szeged­ről, Székesfehérvárról vagy éppen a válogatott házatájáról, amelynél hat évig másodedzőként is dolgo­zott. Nos, ha a módszerei olykor vál­tottak is ki vitát, az eredményei aligha vitathatóak. Keménykezű, következetes edzőnek ismerhette meg, aki dolgozott vele. A közép- szerűséget nem szívlelte, s így első­sorban azok a játékosai tisztelték, szerették, akik mesterükhöz hason­lóan nem alkudtak meg a „lan­gyos” játékkal. Iván, a „rettenthetetlen” most új­ra itthon van, mert amint mondta; neki az otthont mindig is Kecskemét jelen­tette. Ide kötötte a családi kötelék, s a második közösség, a tanítványai, akik bizony több százan vannak. Ha konf­liktusa, nehéz meccse volt Fehérváron vagy Szegeden, mindig Kecskemétre jött feltöltődni. Most ő vette át az akkumulátor sze­repét, neki kell feltölteni másokat; egy egész csapatot. Koncot vett a nyakába, ahogy mondta, mert ma már más a fiatalok hozzáállása, sportszeretete, s ezt bizony ő nem érti, meg nem is akar­ja elfogadni. Ezért „romokon” épít, s küszködik önmagával is, mert az el­múlt másfél évtizedben profi csapatok­nál dolgozott, most pedig amatőr kö­rülmények között kell profi teljesít­ményre képes játékosokat képezni. Bosszankodik, mert fizikailag lerob­bant társaságot kapott. Nagyon sok játékos technikailag is képzetlen (egy- kezű). s ezekből a hiányosságokból már következtetni lehet, hogy taktikai szempontokból mire képesek. A hiá­nyosságok egyúttal megszabták a leg­fontosabb tennivalókat. Guóth Iván­nak egyébként is mindig a kifogástalan erőnlét volt a vesszőparipája, érthe­tő, hogy ezúttal is elsősorban ezt súlykolta, hiszen taktikát ritkán gyakoroltathatott, mert tanulmá­nyi és munkahelyi elfoglaltság mi­att alig jött össze az edzéseken egy csapatra való játékosa. A kérdésemre, hogy ilyen körül­mények között mi értelme a küsz­ködésnek, tiltakozik. Egy kis re­mény azért van, s ezt kell meglova­golni. A csapatot bent kell tartani az NB I/B-bcn, még pedig úgy, hogy közben saját nevelésüekből olyan utánpótlást képeznek, amely alkalmas lesz magasabb feladatok­ra. Igazi kihívás ez a szakemberek­nek és a háttérben dolgozó társa­dalmi aktívának egyaránt. Kecskemét azonban mindig is ar­ról volt ismert, hogy megállt a saját lábán akkor volt igazán jó a ko­sárlabda —, ezúttal pedig nincs más út, mint a saját nevelés. Jó példák bizonyítják, hogy kecskeméti játé­kos tud igazán lelkesedni a saját csapatáért, a város színeiért. Kosárlabdázóként egykor Szar­ka Balázs, az Univer KSE elnöke, Farkas István szakosztályvezető és az elnökség legtöbb tagja is ezt tet­te. Most személyük és sportszerete- tük a garancia annak megvalósítá- sárá, amit zászlajukra tűztek; „A fiatalokat neveljük, jövőnket ala­pozzuk.” Banczik István LABDARÚGÁS Válogatottak Kiskőrösről Válogatottság. Aki valaha is spor­tolt, mindig vágyakozva ejtette ki ezt a bűvös szót. A három évvel ezelőtt megalakult Labdarúgó Amatőr liga egyik céljául tűzte ki az országos amatőrválogatott létrehozását, amelybe az NB 111-tól le­felé valamennyi osztályban játszó 23 év alatti tehetséges fiatal bekerülhet. Mi­után ez a csapat rendszeresen játszik majd nemzetközi mérkőzéseket - a tervek szerint mindig a nagy válogatott előtt — az első és második osztály szakvezetői játék közben szemrevéte­lezhetik az új tehetségeket. így volt ez az elmúlt héten Győrben is, ahol a ma­gyar—ír mérkőzés előtt lépett pályára az országos amatőrválogatott, Burgen­land csapata ellen. Az amatőrgárdában helyet kapott két megyénkbeli játékos, a kiskőrösi Márics Béla és Himer Ist­ván. — Számomra biztosan sokáig emlé­kezetes lesz ez a bemutatkozás, mivel kiállították — mondta Márics Béla. — A kezdeti lámpalázat levetkőzve, nagy harcot vívtam osztrák ellenfelem­mel, aki csapatának egyik leggyorsabb játékosa volt. Valósággal „feldobott” csapatunk jó játéka és a 2—1 -es vezeté­sünk, így néhány esetben magamat sem kímélve szereltem az emberemet. Jófor­mán még szabadrúgást sem ítélt elle­nem Bay játékvezető, ezért nagyon meglepett, amikor a 40. percben egy hasonló becsúszásom után felmutatta a piros lapot! Nem így képzeltem el a debütálásomat! Hogy lesz-e folytatás, az talán most már nemcsak rajtam mú­lik. ASZTALITENISZ Nem volt csípős a „csabai • S/osznyák Attila, a fvlegyhá/iak Icgjohh játékosa, aki a bajnokságban még nem talált legyőzőre. ZÖLD MEZŐ SZÖVETKEZETI SE —BÉKÉSCSABA 15:3 NB I. A csoportos férfimérkőzés. Kis­kunfélegyháza, 100 néző. Győztesek: Szosznyák, Vitsek (4—4), Varga (3), Ka­iser (2) és a Szosznyák—Zoltán, Varga —V itsek páros, illetve Somosi (2), Krein- hardt (1). A Békéscsabai Konzerv ebben az év­ben került fel a legjobbak közé. A nyáron Somosi és Kreinhardt leigazolásával je­lentősen megerősödtek. A hazaiak kezdtek jobban és a két pá­ros, valamint az első két kör egyes mér­kőzései után 9:1 arányban vezettek. A félegyházi csapatban ezúttal is Szosz­nyák volt a húzóember, aki az eddig leját­szott három bajnoki forduló után még veretlen. Rajta kívül Vitsek is kirobbanó formában versenyzett. Végeredményben a szövetkezetiek biztosan nyertek és biza­kodva várhatják a következő heti kettős fordulót, amikor szombaton Szolnokon, vasárnap pedig hazai pályán a Kaposvár ellen kell asztalhoz állniuk. SPORTEGYESULET ÖSSZEFOGÁSSAL Kunadacs világbajnokot akar nevelni Kurdi Jánossal, az Észak-Bács Me­gyei Vízmű Vállalat üzemmérnökség­vezetőjével, a kunszentmiklósi sport­kör elnökével Kunadacsra tartottunk. Halcsik Antal polgármester meghívá­sának tettünk eleget, mert Adacson is­mét történt valami. A kocsiban felem­legettük az elmúlt évek eseményei: Be­neveztek a „Nem dohányzó település” mozgalomba, és megosztott első díjat nyertek. A „Szebb, emberibb környe­zetért” országos pályázaton harmadi­kok lettek. A megyei településfejlesztési versenyben kétszer a dobogó harma­dik, egy ízben a második fokán végez­tek. Az így kapott pénzekből, no meg a sokat szidott, de Adacson közmegelé­gedésre fölhasznált tehóból tavaly sportcsarnokot építettek. Az idén pe­dig létrehozták a kisközség sport­egyesületét. Utunk első állomása a kunadacsi Napsugár eszpresszó volt. A tulajdo­nos, Bíró István, a helyi sportegyesület elnöke a következőket mondta: —■ Valamikor volt már a falunk­ban sportklub, de jó tíz esztendeje megszűnt. Ezt követően a tehetséges adacsi gyerekek, többségében birkó­zók — amíg bírta a szülők pénztár­cája —, Kunszentmiklósra jártak edzeni. — Mivel az utóbbi időben már nem bírta, gondoltak egyet, és januárban megalakították a Kunadacsi Sporte­gyesületet? — Sportcsarnokunk van, a tehet­séges ifjú sem kevés, sportot szerető polgár is szép számmal akad a falu­ban. Ahogy mondani szokták: össze­jöttek a dolgok. Három szakosztály alakult: labdarúgó-, mert a focit imádják, tömegsport-, mert „egy ki­csi mozgás mindenkinek kell” és bir­kózó-, mert Hoffman Géza, a BVSC mesteredzője szerint nagyszerű adottságú fiúk cseperednek föl a ta­karos kunadacsi házakban. — No és pénz honnan mindehhez? -—kérdeztem Halcsik Antal polgármes­tertől. — Mindenki segített, ahogy és ami­vel tudott — mondta az adacsiak Tóni bácsija. — A kunszentmiklósi sportkör és az ottani birkózószakosztály épp­úgy, mint a fiainkban nagy fantáziát látó BVSC. A megyei sportvezetéstől birkózószőnyeget kaptunk. A Bács- Kiskun megyei OTP-banktól pedig az induláshoz szükséges pénzt. A képvise­lő-testület évi százezret szavazott meg a sportegyesületnek, de segített a Ba­rátság Tsz, az áfész és még sokan má­sok. A kunadacsi sportegyesület megszü­letése alkalmából augusztus 20-án bir­kózóünnepet rendeztek a Csikókert­ben. Ezen részt vett Tóth István birkó­zó-világbajnok, a BVSC vezetőedzője is, aki fültanúk szerint kijelentette: könnyen lehet, hogy leendő világbaj­nok is kószál a kunadacsi utcákon. A BVSC azt adja Kunadacsnak is, amit a nagyobb testvérnek, Kunszent- miklósnak. Besegít az utaztatásokba, elviszi a fiúkat külföldi edzőtáborokba, versenyekre és szakmai segítséget nyújt Ilonka Ferencnek, a szabadfogású baj­nok kunadacsi edzőnek. Bízva benne, hogy innen is kikerül majd egy Takács Ferenc. Tóth István szerint ezek a mo- kány adacsi gyerekek három-hat hóna­pos edzésmunka után már komoly eredményeket fognak produkálni. Halcsik Antal valamikor maga is sportolt, futballozott. Nagyon szeret­né, ha a tehetséges adacsi fiatalok nem kallódnának el. Kurdi János szerint egy született tehetség parlagon hagyása nemcsak a falunak, a nemzetnek is veszteség. — Lesz-e Kunadacsnak világbajnok birkózója? — kérdeztem a polgármes­tert. — Én nagyon bízom benne! — hang­zott a hittel teli válasz. Sitkéi Béla • Márics Béla Egyébként a labdarúgással a Bp. Va­sasban ismerkedtem meg, ahol Kistele­ki István edzősége alatt 12 évig játszot­tam. A katonaság után a BVSC-hez igazoltam, ahol ismét összetalálkoztam Kistelek) mesterrel, akinek az irányítá­sával bajnoki címet nyertünk. Miután az NB 1-be feljutott BVSC-nél idősebb, rutinosabb játékosoknak szavaztak bi­zalmat, az első hívó szóra Kiskőrösre jöttem. Bízom benne, jövőre az Alföld­csoport bajnokaként kiharcoljuk az NB II-be jutást. — Az amatőrválogatott mérkőzésén a második játékrészben kaptam bizo­nyítási lehetőséget vette át a szót Himer, István, a kiskőrösiek kapusa. • Hinter István — Miután tíz főre olvadt a csapatunk, 4—2-re kikaptunk. Nagyon letört, hogy három gólt is kaptam. Édesapám, amikor még az NB I-ben játszott, sok mérkőzésre kivitt Szege­den. Már ötéves koromban elhatároz­tam, ha törik, ha szakad, kapus leszek! Eleinte a merészséget összetévesztettem a vakmerőséggel, aminek következté­ben kétszer súlyosan meg is sérültem. Szerencsére Berkes doktor mindkétszer remekül „összerakott”. Mára sikerült lehiggadnom. Igyekszem a Shilton-féle rutinos kapusmegoldásokat elsajátíta­ni és jó védéseimmel hozzájárulni a Kiskőrös bajnoki címéhez. . F. T. RÖPLABDA Sípszóra vár a másodosztály Báf a magyar röplabdázás nem tartozik a kontinens élvonalába, azért a szurkolók már várják a baj­nokság rajtját. Élvonalbeli együt­teseink csak egy hét múlva lépnek pályára, az NB II-esek azonban már szombaton megkezdik a pont- vadászatot. Két megyebeli női gár­dánkat, a Kalocsai SE-t és a Kecs­keméti Tűzoltó SC-t a második vo­nal középcsoportjába osztották be. — A tavaly még „délen” játszó kalocsai lányok az új csoportban mire lehetnek képesek? — kérdez­tük Faragóné Magyar Edit edzőt. — Az ide beosztott 12 együttes közül csak néhányat ismerünk iga­zán jól, így nehéz a végső sorrendet illetően jóslásba bocsátkozni. Mindenesetre csalódott lennék, ha az| ötödiknél rosszabb helyezést ér­nénk el. — Jöttek-e új játékosok a csa­páiba ? — Már régi gyakorlat, hogy in­nen inkább elmennek, mint jön­nek. Az utóbbi tíz évben csak egy­két esetben fordult elő, hogy nem saját nevelésű játékossal erősítet­tünk. Most Surman távozott ta­nulmányai miatt Kaposvárra. A helyére Lakatos Líviát állítom a Csapatba, aki még csak 14 éves, de nagyon tehetséges. — A Kalocsai SE mindig híres volt a jó utánpótlás-neveléséről. Fiataljaink az ifjúsági baj­nokság küzdelmeiben edződtek. Az idén azonban a 12 együttes kö­zül mindössze hat indít ifjúsági csapatot, így csökken a versenyle­hetőség és a bajnokság is komoly­talanná válik. — Milyen eredményre számít a Budaörs elleni nyitómérkőzésen ? — A lányok jó formában van­nak, bizonyítja ezt a múlt heti. Pi­ros Arany Kupán elért második helyük. A budaörsi együttes az ot­tani röplabda-tagozatos gimnázi­umra épül. Tavaly gyengén szere­peltek, de ez nem téveszt meg ben­nünket. Edzőjük az a Kocsis Atti- láné, aki valamikor a magyar női válogatottal olyan sok sikert ért el. Bízom a győzelemben, egy jó rajt lendületet adna a társaságnak. * * * — Hogyan sikerült a bajnoki fel­készülés? — kérdeztük Breszkó Andrást, a Kecskeméti Tűzoltó SC edzőjét. — Tizenegy játékossal, akik kö­zül öt még középiskolás, augusztus eleje óta heti három edzéssel ké­szülünk a rajtra. Szükség is volt erre az alapos munkára, mert az idén négy- helyett háromcsoportos NB Il-t alakítottak ki, így sokkal kiegyenlítettebb a mezőny, amely­ből talán csak a BHG gárdája emelkedik ki, a többiek bárkit le­győzhetnek és bármelyik ellenfe­lüktől ki is kaphatnak. Remélem, hogy a kecskemétiek a tavalyinál nagyobb önbizalommal lépnek pá­lyára, és sikerül az 5-6. hely egyikét megszerezni. — Az első mérkőzésen milyen eredményt vár a budapesti Pulzus SE ellen ? — A fővárosiakról elég keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a sokszoros volt válogatott Szalainé Sebők Éva a játékosedzőjük, és szerepel a csapatukban néhány, az élvonalból kiöregedett pesti röp- labdázó is. A rutinos játékosokkal szemben lelkesedéssel próbáljuk felvenni a versenyt. Sajnos az egyik legjobb ütőnk, Bőtös Margit be­teg, igy rá egyelőre nem számítha­tok. —52— Feladó neve: POST ASZOLGALATI Lakcíme: (bélyeg nélkül feladható) POSTAHIVATAL HELYBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom