Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS. PIAC 1991. szeptember 17., 7. oldal ERŐSÖDŐ VERSENY A BANKOK KÖZÖTT Mibe fektessük megtakarított pénzünket? Sok jel mutat arra, hogy a ban­kok között erősödő verseny indult meg a — szaknyelven szólva — forrásbevonásért, azaz a lakossági befektetésekért. Erre utal például az, hogy mind több külföldi része­sedésű, úgynevezett vegyes bank kezdi meg működését; hogy folya­matosan bővül a fiókhálózat és gyarapszik a különféle pénzügyi műveletek ellátására létrehozott, szervezetileg önállósult leányban­kok száma. Az egészséges versenyt közvetve-közvetlenül ösztönzi az értékpapírtörvény is, amely előír­ja, hogy az értékpapír-forgalma­zást le kell választani a kereskedel­mi bankok tevékenységi köréről. A pénzintézetek szolgáltatásai, s ezzel együtt a pénzbefektetési lehe­tőségek skálája az utóbbi időben je­lentősen bővült: a takarékbetétek mellett megjelentek a letéti jegyek, a pénztárjegyek, az értékjegyek és a diszkontjegyek. A hitelviszonyt megtestesítő banki értékpapírok sokféleségében közös, hogy — amint azt a központi szabályozás kimondja — a 6 hónapon belüli le­kötések kamata nem haladhatja meg a 26 százalékot. (A 6 hónapon túli lekötések maximális kamatáról a bankok egymás között állapod­hatnak meg, ez — jelenlegi meg­egyezésük szerint — 33 százalék.) A különböző értékpapír-kon­strukciók más-más előnyt ígérnek a befektetőknek, ezért előfordul, hogy az azonos időtávú lekötések­re — a megszabott határokon be­lül — egymástól jócskán eltérő ka­matokat fizetnek. A viszonylag alacsonyabb kamattal kecsegtető bank azonban igyekszik plusz­szolgáltatásokat nyújtani ügyfelei­nek. Például úgy, hogy kiterjed­tebb fiókhálózata révén bármikor és bárhol elérhetők értékpapírjai. Esetleg úgy, hogy a lejárat előtt visszaváltott papírok után fizeten­dő kamatoknál az általánosnál eny­hébb szankciót, kisebb levonást al­kalmaz. De szerepel a tárgynyere- mény-sorsolás és sokféle más eszköz is a befektetők, illetve a leendő be­fektetők kegyeiért folyó harcban. A bővülő befektetési „válasz­ték” és nem utolsósorban az inflá­ciós folyamat, amely a legrosszabb üzletek közé sorolja a megtakarí­tott pénz otthoni „tárolását”, arra figyelmeztet, hogy a kisebb- nagyobb megtakarításokkal ren­delkezőknek érdemes körültekin­tően tájékozódniuk a pénzügyi műveletek lehetőségeiről. Ferenczy Europress Kovácsmesterek kiállítása A Moszkva melletti Nyiko- lo-Arhangelszkojéban megtar­tották a kovácsmesterek ha­gyományos ’ termékkiállítását és vásárát. Az ország minden részéről idesereglett mesterek legszebb termékeiket hozták a bemutatóra. Oroszország mindig híres volt kovácsmesterségéröl. Idő­vel azonban az ügyes kezű mesterek száma egyre csök­kent. Ma már igen kevés idős kovács őrzi a régi mesterség titkait. • A fegyverkovács ősidők óta híres mesterség volt Oroszországban. • Ez a gyürüspáncél egy fiatal mester keze munkáját dicséri. hanem az amatőrt. Az amatőrnek a gulyásleves elkészítéséhez akkora bátorság kell, mint Sír Lancelotnak, midőn sárkánykeresőbe indult. Az előbbinek először húst és zöldségfélé­ket kell felhajtani. Ez máris mutatja, hogy tetten érhető a vállalkozói tipo­lógia : a cél kijelölése után taposni kell a hozzá vezető utat. Jó, jó, elmegy a piacra, meg a húsboltba, megveszi a répát, zöldséget, marhahúst, de ez mégsem ilyen egyszerű. A vállalkozás (gulyásleves) kettős megítélés alá esik: minőség és rentábilitás. Ez utóbbit a piacon és a húsboltban kell megalapozni. Aki nem tud jót olcsón beszerezni, az bizony már az út elején elvérzik. Hazatérvén, következik a második próbatétel, a járulékos anyagok számbavétele. A szellemi kvalitás magas szintje szükséges ahhoz, hogy semmi ki ne felejtődjön. Ezután következik a harmadik próbatétel (a népimitológiában—ha jól számolom—a huszonegy fejű sár­kány) : mindezeket értelmesen össze­rendezni ésföltennifőni. A vállalkozó ezután sem ülhet babérjain — már csak azért sem, mert a babérlevelet is bele kell tenni a levesbe—, hanem ál­landó készenlétben, feszült figyelem­mel. Szeme a gázlángon, föl kell ven­nie a marhahús puhulásának ütemét. Üzletfilozófia Szeretek főzni. Mint ahogy enni is, s ennek ismerőseim szerint azért van értelme, mert legalább meg is látszik rajtam. A főzésről pedig tudni kell, hogy ez nemcsak a kulináris, hedoni- kus élvezetek kéjelgő kielégítése, va­lamint a létfenntartást célzó táplál­kozás irányába ható tevékenység, ha­nem vállalkozás. Sőt, ez maga a „vállalkozásság”, mint olyan. Egy olyan modell, mely a struktúra minden részletét hitelesen mutatja fel, regisztrálja annak műkö­dési mechanizmusát, összefüggéseit. Egy tányér káposztás tészta kevés borssal maga a sokszínű valóság. An­nak persze egyszerűbb lenyomata, el­lentétben a marinírozott halszeletek­kel, melyeket mint tudjuk, vörösbor­ban szokás pácolni. Aki ma vállalkozásba akar Ma­gyarországon fogni, az először tanul­jon meg főzni. Nem mondom, az is igaz, hogy éhgyomorra bajos például gyárat alapítani, a főzés mégsem ezért ajánlatos, hanem azért, mert alapstúdium. Nem abból lesz a jó vál­lalkozó, aki lenyalván ajkáról a pap­rikászsír utolsó cseppjét, elégedetten dől hátra székében, s ugyanezen len­dülettel afogpiszkálót is magához ra­gadja, hanem az, aki mögötte áll és — gázlángon szerényre erőltetett büszke mosollyal törölgetikezét a konyharuhába, majd felteszi a történelmi kérdést: — Na, hogy ízlett ? Korunk hőse ő. Hogy miért, annak magyarázata oly egyszerű, mint rán­tást csinálni a zöldbabfőzelékhez. Aki főzésre szánja el magát, annak ugyanúgy ezer zátony Skylla és Cha- ribdi között kell eveznie célja felé, mint valamely vállalkozónak. Értel­me, esze legyen éles, mint a penge (persze a kések is), izma acélos (csakúgy, mint a kések). Tántorít­hatatlan, kitűzött célját vigyázza só­lyomszemmel — magyarul: tudja, mit akar és azt is, hogy miként! Ha valaki azt hiszi, hogy ez könnyű, az nem készített még borsos tokányt, és bárgyú önelégültségében dagonyázva lenézi a héroszokat. Sajnálatra méltó figura, hagyjuk is! Amint a görög sorstragédiákjó tol­lú szerzői már gyakorlattá tették, vá­lasszuk hősünknek az ezer veszéllyel szembenéző, próbákat vállaló és álló, esetleges bukásában is magasztosjel­lemet. A szakácsot. Nem a profit, aki rutinból dolgo­zik, akinek ambíciói kihúnytak, egész kommandó dolgozik a keze alá, HÍRES MAGYAR VAGYONOK — NAGY KARRIEREK __________________ We iss Manfréd, az iparbáró Napjainkban a hazai polgároso­dás új es reményeink szerint immár törések nélküli korszakát éljük. Azok közül, akiket a köznyelv fi­nom eufémizmussal ma vállalko­zóknak nevez, már látszanak ki­emelkedni az elkövetkező korszak nagy gyárosai, pénzemberei. Ők azok, akiknek mai sikersztorija az előttünk álló évtizedek magyar va­lóságát jelentősen befolyásolni fogja. De mit tudunk a régiekről? Az elmúlt évszázad híres magyar gyárosairól, bankárairól? Keveset, hiszen az elmúlt évtizedekben ezek „kizsákmányolok voltak csupán a történelemkönyvekben, és sokkal ritkábban esett szó az általuk felé­pített vállalatokról és bankbiro­dalmakról. A kiegyezés utáni Magyarország világhírű alakja volt Weiss Manf­réd. Pályafutása csak az amerikai karriertörténetekhez hasonlítható. Szinte gyermekként állt munkába, mint korának több más, később káprázatos gazdaságra szert tevő egyénisége. Külföldi tapasztalatszerzése után hazatérve, még alig húsz éves, amikor bátyjával közösen kon­zervüzemet alapít. Az első magyar A pénz többféleképpen jelenik meg a gondolkodásunkban. Egyrészt, mint elvont közgazdasági jelenség: értékmé­rőként, forgalmi és fizetési eszközként, a kincsképzés eszközeként, világpénz­ként és még sorolhatnánk. Ugyanak­kor sokak szemében a pénz valamiféle misztikus, titokzatos, az ember fölött álló hatalom. Ahogyan Mefisztó éne­keli Gounod Faustjában: .. Áll a bál a pénz körül, járja koldus és király ... minden ő előtte hódol, mindenki hit­vány pénzt imád.” Ritkán gondolunk arra, hogy a pénzhez fűződő viszo­nyunkban — csakúgy mint az élet más dolgaiban — lélektani tényezők is köz­rejátszanak. Nem látszik haszontalan­nak ebből a szempontból is körüljárni a pénzzel kapcsolatos szokásainkat, magatartásformáinkat, cselekedetein­ket. A kereskedelemben alkalmazott ár­táblázatokban kifejeződik az áru érté­ke, a kereslet és kínálat, a gazdaság törvényszerűségei. Nem így az emberek belső ártáblázatainál. Mert ilyen is van! Ez ugyan nem teljesen független a valóságostól, de néha furcsa ellent­mondásokat mutat. Az ok: a belső ár­táblázatunkat a lelki élet törvényszerű­ségei szabályozzák. Szerepe van benne a többi között a megszokásnak, a ha­gyományoknak és előítéleteknek is. Igaz, hogy ki mit talál drágának vagy olcsónak, az attól is függ, mennyi pénze van: a kisnyugdíjas drágának tarthatja a tejet és kenyeret; az újgaz­dagok egyike-másika jutányosnak egy millióért az Opel Kadettet. Ám a va­gyoni viszonyok az idők folyamán vál­tozhatnak. Lehet, hogy az egykori szűkpénzü diák — akinek pár száz fo­rint is megterhelést jelentett, tehetőssé, gazdaggá válik, és amit akkor elérhe­tetlennek tartott, most könnyűszerrel megveheti. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az emberek többsége meglehető­sen maradi. Ezért tartanak becsben sokszor olyan tárgyakat, amelyek szá­Önmaga szigorú bírája is maga le­gyen, ehhez kell a kivételes jellemszi­lárdság, hiszen csak azt adhatja ki ke­zéből, amit maga is jónak talál. Ezután jön a tálalás, sorsfordító pillanatok, siker vagy bukás. Gyen­gébb idegzetűek ilyenkor hunyják be a szemüket. Egy vállalkozás ér­telme a piacon igazolódik. Ha a főzést, mint modellt, előtanulmány­ként alkalmazzuk a vállalkozás tit­kainak kifürkészésére, akkor sem­miképpen ne hívjunk ismerősöket gulyáslevest szürcsölni. Még udva­riasságból azt mondanák, hogy jó, s máris oda a tudományos kísérlet hitele. Hívjuk meg ellenségeinket, viseljük el a gúnyos pillantásokat, homlokráncolással a hatásvadász fintorokat, és csupán a szürcsölés és a csámcsogás akusztikai értékeiből, decibelekben számolva mérjük fel vállalkozásunk sikerét. Aztán mér­leget kell csinálni, s ha pozitív az egyenleg, akkor nosza, lehet gyárat alapítani. A közelmúltban felépítettem a föntebb vázolt modellt. A vendége­im azt mondották, hogy nem túl jól sikerült a gulyás. Két eset lehetsé­ges: vagy a jellemszilárdság hiány­zott vagy a csipetke. Hámori Zoltán konzervgyár eleinte igen szerény körülmények között, alig száz munkással dolgozik. Weiss Manfréd éleslátással felis­meri, hogy milyen nagy hiba, ha a terményeket mint nyersanyagot külföldre szállítják s azután kész­termékként feldolgozva hozzák vissza. A magyar föld hiába ontja gazdagon terményeit, ha annak hasznát mások fölözik le. Az volt az álláspontja, hogy itthon kell azt feldolgozni, mivel ez munkaalkal­mat teremt és egyúttal a hazai gaz­daságot gyarapítja. így lett Weiss Manfréd a hazai agráriparosítás élharcosa és előfutára. Az első magyar konzervgyár ro­hamosan fejlődik, saját üzemmel bővül a konzervekhez szükséges bádogdobozok előállítására. A 90-es évek elején a folyton fejlődő gyárnak új telephelyre van szüksége. A legalkalmasabbnak erre, az akkor még szinte alig la­kott Csepel-sziget látszik, a többi között a vízi út kinálta előnyökért is. Weiss Manfréd nemcsak szerve­zőzseni, hanem kitűnő előrelátás­sal és intuícióval megáldott ember. A csepeli telepen lőszer- és hadi­mukra régen jelentős értéket képvisel­tek, de ma már alig jelentenek valamit. Ismerek egy valaha igen szegény em­bert, aki ma híressé és tehetőssé vált. Váltig ragaszkodik a régi, kicsorbult, konyhai bögrékhez, nem engedi kidob­ni azokat. A meggazdagodott emberek­nél gyakran találkozunk ilyen értékelési anomáliákkal. Miközben nagylábon él és nagy háztartást visz, egyes dolgokban kicsinyes és fukar. Ezek a szokások még a szűkös időkből erednek. anyag gyártásra rendezkedik be, majd rézkohóművel, fémöntödével és fémhengerművel szélesíti a mind terebélyesebb vállalkozást. Köz­vetlenül a balkáni háború előtt, 1911-ben nagy acélművet létesít, azzal a céllal, hogy az eddig kül­földről beszerzett különleges löve­dékacélokat itthon is elő tudja állí­tani. Felismeri azt is, hogy a balkáni háború csak főpróba, a közelgő világháború előszele. Az első világ­háború küszöbén készen áll a £yár- város, Csepel, ahol ekkor mar 30 ezer ember dolgozik. A háború alatt a monarchia hadianyag-szük­ségletének legnagyobb részét e gyáróriás adja. Bekövetkezett az összeomlás. A forradalmak utáni román megszállás alatt megbénul minden. A megszállók 1600 vagon gépet, 350 vagon fémanyagot, 500 vagon lőszert vittek el. A gyárvárost Weiss Manfréd még újra tudta éleszteni, átállította a ha­ditermelésből a békés termelésre. Alkotó életének negyven éve alatt európai viszonylatban is hatalmas üzemet hagyott hátra, amikor 1922- ben hatvanöt éves korában elhunyt. (MTI-Press) T.I. A fordítottjával is találkozunk: az elszegényedett, valaha „jobb napokat látott” emberek nagyon nehezen tud­nak hozzászokni a szegénységhez, a ta­karékossághoz, a beosztáshoz. Újra és újra előjön belőlük a pénz könnyelmű kiadására való hajlamuk. Manapság csupán egy kis réteg az, amelyik meggazdagodik. A középréte­gek nagyobb tömege elszegényedik, ar­ra kényszerül, hogy „összébb húzza a nadrágszíjat”. Tehát, ha akarjuk, ha nem, számolni kell azzal, hogy legtöb­bünknek sokkal beosztóbban kell él­nünk, mint annak előtte. Takács Ilona dr. Mi történt Vohh Ági masszázsszakmjával? Lotus néven keleti masszázs­szalont nyitott tavaly Voith Ági színművésznő, és barátnője, Smidtné dr. Holló Erzsébet, az ismert jósnő. Nem sokkal ezután városszerte elkezdődött a szóbe­széd és a pikáns célozgatás. Az érdeklődés azóta sem hagyott alább, noha az idén nyáron a vál­lalkozás csődbe ment. — Mi történt valójában? — kérdezem Voith Ágitól. — Csak annyi, hogy egyéves nyűglődés után bezártuk a sza­lont. A történetünk pedig úgy kezdődött, hogy Bözsi barát­nőmmel imádjuk a keleti termé­szetgyógyászatot. Én pedig test­kultúra-mániás vagyok. Rend­szeresen járok masszíroztatni, és úgy gondoltam, más is igényli ezt. Csináltunk tehát egy színvo­nalas természetgyógyászati sza­lont. Szakképzett keleti masszí­rozólányokat alkalmaztunk. És pechünkre, szinte a Lotus meg­nyitásával egy időben, egymás után jöttek létre a szexmasszázs- szalonok. Ettől kezdve egyre töb­ben telefonáltak, hogy szex van- e? Valójában ekkor kezdett kelle­metlenné válni az ügy. — Hogyan fogadta a pletyká­kat? — Kezdetben kivédtem a rosszmájú megjegyzéseket. Ami­kor azonban elszaporodtak a szexmasszázsszalonok, akkor ki­ábrándultunk ebből a vállalko­zásból. Egyébként engem nem érdekel, hogy mit beszélnek ró­lam. Csak az számít, hogy én tu­dom, mi az igazság. Kétségtelen, hogy a szalon nevét rosszul vá­lasztottuk meg, érdemes lett vol­na a természetgyógyászati jelle­gét hangsúlyozni. — A Lotust kik keresték fel addig, ameddig üzemelt? — Kevés vendég látogatta a szalont. Igaz, akadt néhány ál­landó kuncsaft, de kizárólag kül­földiek jöttek hozzánk. Voltak közöttük németek, olaszok, an­golok, akik tudták, hogy mire számíthatnak, és nem is igényel­tek egyebet. — LJgy gondolja, hogy kizáró­lag a szexmasszázsszalonok meg­jelenése okozta a bukást? — Alapvetően ez idézte elő a csődöt. Időközben a Normafa Hotelnek, ahol a szalont bérel­tük, új tulajdonosa lett. Noha az új főnök jószívvel fogadott bennünket, az egész váltás tor­túrával járt. A személycserét követően a hotelt átépítették. Emiatt be kellett zárnunk. Az ilyesmi nem használ egyetlen vállalkozásnak sem. Közben a masszírozólányok szétszéled­tek. Az egészet újra kellett vol­na kezdeni. — Ügy tudom, a fia, Bodrogi Ádám, aki időközben sikeres üzletemberré vált, át akarta vál­lalni a cég terheit. Miért lépett vissza? — Nem volt már értelme a to­vábbi befektetésnek. Ádám más­fajta természetgyógyász vállalko­zást tervezett volna, de végül is meggondolta magát. — Mihez kezd ezután? — Egyelőre semmihez. Most egy kicsit elfáradtam. Arra is rá­jöttem, hogy két lovat nem lehet egyszerre megülni. Az üzlet ak­kor sikeres, ha csakis arra össz­pontosítja a figyelmét az ember. Most egy ideig a színházra kon­centrálok. HT PRESS Lelki ártáblázataink • Élesedő verseny. (Szmodis Imre karikatúrája)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom