Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14 / 216. szám
PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 14., 5. oldal 0 Hiába ugatnak a láncravert kutyák. felújítására, meg a téli tüzelőre spóroltunk. A Láng Sándor lajosmizsei portáját ért tavalyi támadás nem egyedi eset. Egy 1989-ben kezdődött sorozat újabb „epizódja” volt csupán. — Azt megelőzően majdhogynem ismeretlen fogalomnak számított a tanyavilágban a rablás mondja dr. Paál Elemér alezredes, a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályának vezetője. — Álarcos, fegyveres meg végképp nem létezett. Am '89 közepétől szórványosan, tavaly pedig már egyre gyakrabban törtek rá az elhagyatott helyeken élő, elsősorban idős emberekre. Eleinte fegyver nélkül, később fegyveresen. Különös kegyetlenséggel Mindig egy meghatározott, 15- 20 kilométeres sávban. Ez Kecskemét felett, Lajosmizsétől indul, és Ladánybenén, Kerekegyházán át egészen Fülöpházáig tart, sőt a rablók egy alkalommal még Izsákon is feltűntek. Ebben a veszélyeztetett zónában történtek a brutális éjszakai támadások. A rendőrök szerint a sorozat nem áll meg Bács megyében, összefüggést látnak a szomszédos Pest megye déli részén történt hasonló ügyek és a -— főképpen — lajosmizsei rablások között. Először 1988. december 30-án helyszineltek Lajosmizsén rablás 0 A vasvilla ma fegyver a tanyákon. Tavaly októberben azzal futamította meg a 70 éves gazda a rablókat; ezt Erkli János használta a múlt héten. támadás, ezúttal Örkény külterületén. Itt használtak először pisztolyt. Előbb gázspray-vel lefújták, majd meglőtték a sértettet. Egy hónap múlva Táborfalván jártak, kispuskával fenyegetőztek, a háziakat összeverték, megkötözték és a zsákmánnyal távoztak. Bács-Kiskunban újból 1990 márciusában jelentkeztek. Szentkirályon, ahová többé nem mentek. Ez az ügy annyiban tér el a megelőzőktől, hogy nem éjjel, hanem korábban, este hat óra felé törtek az áldozatukra. Itt is vadászpuska volt a bűnözőknél. Majd áprilisban újból egy táborfalvi tanyán „dolgoztak”: úgy összeverték az ott élő nénit, hogy csaknem belehalt. Szinte mindig elképesztő brutalitás jellemezte a rablókat. A megtámadott öregeket ok nélkül ütlegelik, még akkor is, ha már célt értek, megtalálták a pénzt. A primitív, embertelen bűnöző nem ismer kegyelmet. Mint a lajosmizsei tanyavilágot félelemben tartó banda. A szadista módszerekben nem válogatósak. így történt egy budapesti vállalkozó lajosmizsei lovaspanziójában is, 1990. május 29-én. Majdnem felgyújtották A tulajdonos egyedül aludt a házban. Reccsent az ajtó és az ágyánál álltak a fegyveresek. Az egyik vadászpuskával tartotta sakkban, a többiek vasrudakkal verték. „Pénzt, pénzt!" — üvöltöztek a támadók, de a férfi csak nem akarta elárulni a rejtekhelyét. A banditák taktikát változtattak. 0 Erkliék felforgatott szekrényei. Az erőszak szülte erőszakra, mint a tűzre az olaj, úgy hatottak a tavaly október 24-én éjjel történtek. Két órán belül három tanyát akartak kirabolni ezen az éjszakán. Lajosmizse-Közösben a 71 éves gazda kisbaltával fogadta az éjszakai látogatókat: őt a támadók mindkét kezén meglőtték. Egy óra múlva 20 kilométerrel arrébb Fü- löpháza tanyavilágában tűnt fel a két fegyveres, de itt szárvágóval védekezett az ugyancsak idős, 68 éves ember. Ezért a szomszédja felé vették az irányt, ám itt is „fegyverrel” találták magukat szemben. Vasvillát kerített a tanya 70 esztendős tulajdonosa. Tulajdonképpen ö volt az, aki megfutamította a bűnözőket, mert a másik két helyen csak sikerült valamennyi pénzt is zsákmányolniuk. Lajosmi- zséről hatezret, a fülöpházi portáról 30 ezret vittek el. A mozgalmas éjszaka után mintha a föld nyelte volna el a rablókat. Hosszú hónapokon keresztül nem jelentkeztek. A rendőrségi felderítés ettől függetlenül nem állt le, viszont egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben a nyomozók. Hézagos személyleírások, nyomszegény helyszínek jellemzik a tanyasi ügyeket, ám ezek egy része ugyanazokra az elkövetőkre utalt. Minden esetben gépkocsival érkeztek, és a házaktól többszáz méternyire állították le. A kutyákat gázspray-vel ártalmatlanították vagy lövéssel kergették szét. Egy évvel ezelőtt igy nyilatkozott egy riportban a felderitésben résztvevő Szappanos András rendőr alezredes: — Amíg nem jutunk eredményre, addig erőnkhöz mérten éjszakai akciókat, portyákat szervezünk ebben a térségben. Ilyenkor érezhetően javul a közbiztonság, nem csak a rablások, hanem a külterületi boltbetörések is szünetelnek. Meghatározó a helyi önvédelmi csoportok segítsége is. Es a lakosságra szintén számíthatunk. A hatalmas területet átfogó rendőri ellenőrzés azonban szinte megoldhatatlan. Kecskeméten és tágabb körzetében mintegy 190 ezer ember él. Ugyanitt 284 rendőr dolgozik. Mindössze ennyien vigyázzák a közbiztonságot. — Tavaly ősztől ez év szeptemberéig mégis átmeneti béke nyugtatgatta a Lajosmizse külterületén élőket. Nem volt rablás, sőt: más súlyos bűncselekmény sem történt ez idő alatt. Béke múltidőben? Szeptember 7-én újból rablásról tudósított a Petőfi Népe. Lajosmizse-Közösben az Erkli házaspárra törtek rá előző éjjel a bűnözők. A férfi kórházba került. 12 ezer forintjukat elvitték. A rendőrség újból nagy erőkkel nyomoz a tettesek után. — Szerencsére ezúttal segített, hogy az itt élők már a legkisebb gyanús jelre felfigyelnek — tájékoztatta lapunkat a napokban drl Paál Elemér. — Valakinek feltűnt egy gazdátlan Trabant, felírta a rendszámát. Óriási segítséget adott a munkánkhoz. Bővebben egyelőre nem nyilatkozhatunk, de ^nnyi már most is tudott: egy férfit előzetes letartóztatásba helyezett a bíróság, a másik elten pedig országos körözést adtunk ki. Ma még nincs róla hír: vajon ők lesznek-e az évek óta tartó rablási sorozat tettesei? Lajosmizsén bizakodnak ... Ha igen, akkor a hoszÁlarcos banditák A történet csaknem napra pontosan, egy éve jelent meg a Petőfi Népében. A három álarcos férfi kevéssel éjfél előtt, csendben, lopakodva közelítette meg a Lángtanyát, s mire a kutyák megrohanták voína őket, addigra feltépték a gyenge ajtót a szobán. A támadásra riadt gazdát az ágyában ütötték bottal, míg feleségének a torka előtt húzogatta egyikük a kést. — Elvittek mindent amit leheteti — sírdogált a szerencsétlen ember. — A feleségem ruháit, ingeket és pénzt, százezren felül, amit a ház miatt, akkor egy idős néninél. Éjszaka, álarcosán, de fegyver nélkül rúgták rá a banditák az ajtót. Hosszabb szünet után, 1989 augusztusában a Pest megyei Dabas közelében megismétlődött az eset, most 76 éves asszony volt a károsult. Másnap ismét egy dabasi tanyát választottak ki. Megint szünet, ám 1990. január 15-én újabb A fogadóst az ágyhoz kötötték, alkohollal locsolták le és gyufával közelítettek felé. így sikerült megtudniuk, hogy 250 ezer forint van a tanyában, de nem csak ezt vitték el; lószerszámokat, márkás italokat, cigarettát és műszaki cikkeket is pakoltak. A ház berendezését pedig összetörték. Lajosmizsén ekkor már nagyon féltek, rettegtek az éjszakai támadásoktól a tanyasiak. Állítólag, aki tudott, fegyvert szerzett magának. Mondják, az egy éve már hazafelé készülődő szovjet katonáktól vagy a piacon lengyel árusoktól. Az öregek eladták a házikóikat, ahol születtek, ahol a gyerekeiket nevelték fel és ahol most magukra maradtak, mert fiaik már jóval korábban feladták ezt az életformát. Most bizalmatlanokká váltak az idegenekkel szemben, vasvillával, fejszével, dorongokkal várták a bűnözőket. Egy éve valaki névtelen levelet irt a Petőfi Népének: „Kérem, írják bele az újságba: Lajosmizsén megszervezzük azt, hogy éjszaka a tanyák bejáratánál vadcsapdát állítunk és elektromos áramot vezetünk az ajtókba. Ott dögöljön meg az ilyen aljas csavargó. Még el is ássuk, hogy nyoma se maradjon ..." Lajosmizse háborúra készült. Pisztoly ellen vasvilla 0 Retteg a tanyavilág — most már fél Erkli ga/da is. A dűlőút mellett rozoga, rossz lécekből összetákolt kerítés, alig akarja állni az acsarkodó kutyák — meg-megújuló rohamát. Ösztönösen húzódunk hátrébb, az autó biztonságosnak vélt közelébe. Lessük a távoli tanyaépületet, hátha felfigyel valaki a zajra. Az „öreg”, a nyolcvanesztendős Láng Sándor óvatosan méreget minket a háza mellől. Nem mozdul. Áll az omladozó falnál, hunyorogva várja mikor unjuk meg, s megyünk eggyel odébb. Csak amikor kísérőnk, az egyenruhás rendőr alhadnagy is kitornássza magát a kocsiból, akkor indul felénk, közben csitítja az egyre vadabbá váló korcs kutyákat. Láng bácsi óvatossága nem alaptalan. Néhány napja őt is, a feleségét is véresre verték. Az éj- szaka támadó rablók. Itt, a saját házukban. Láng Sándor azóta is bottalsántikál. i.vu.tmlo szabb szünet után újból akcióba lendült bűnözők végre rajtavesztek. Bíróság ítélkezik felettük.- Fél itt mindenki — mondta Láng bácsi tavaly, amikor a rablás után felkerestük. — Amióta megesett velünk ez a dolog, az asszony mindenáron be akar költözni a faluba. Azt mondja csináljak valamit, mert ő itt nem marad. De mondja meg uram, mit csináljak? Ötven éve élünk itt, ebben a házban szerettük volna befejezni is ... Azt mondják a környéken; Láng bácsi végül maradt. A héten Erkli- éknél voltunk, most ő az, aki nem tudja mit tegyen. Még felszedte a krumplit, folytatja a betakarítást. Itt született, ide hozta az asszonyt, itt vigyáz néha az unokákra — itt, egyedül itt boldog. A tanyán, amely az élete értelmét adja. Az egész élete ebben van. És most fél. Nagyon fél, hogy a tanyák között a béke csak átmeneti volt. Mindössze néhány hónapig tartott. Szöveg: Noszlopy N. Miklós Kép: Walter Péter (A szerző az írás elkészítéséhez a 07 Magazin januári, számában megjelent riportját is felhasználta.) Retteg a tanyavilág f\/ áldozatok \ legtöbbször magányos öregek. Védtelenül...