Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-07 / 184. szám
PETŐFINEK 1991. augusztus 7., 5. oldal HETI SOROZATUNK Híres-hírhedt gyilkosságok a Kiskunságban Mi lett a kalapácsos gyilkossal Bejáró diáklányok hívták föl 1931. március 26-án hajnalban, Cegléd előtt, a Budapestről induló 732. sz. vonat 31 092 számú vagonjának egyik másodosztályú fülkéjéből kiszűrődő gyanús zajokra a kalauz figyelmét. Szörnyű látvány tárult szemei elé. Bezúzott koponyával, vérben úszva, betömött szájjal nyöszörgött a pamla- gon az az úriember, aki az indulás előtt kecskeméti ébresztést kért tőle. Másnap vastag betűs címekkel, feltűnő tálalásban közölték az újságok, hogy a ceglédi kórházba szállították Steinherz Rudolfot, a tönkrement Fructus Rt., volt igazgatóját, aki pontosnak látszó személyleírást adott támadójáról. A nagy erővel dolgozó nyomozók azonban újabb információkat nem kaphattak az áldozattól, mert másnap belehalt sérüléseibe. Már-már kudarccal fenyegetett a nyomozás, amikor április 8-án közölhették: Steinherz meggyilkolásával a 19 éves kommunista kárpitossegédet, Fischl Frigyest gyanúsítják. Neve 1930 májusa óta szerepelt a bűnügyi nyilvántartásokban. Törvénytelen röplapterjesztés miatt állították bíróság elé. Részben dr. Molnár Erik hatásos védőbeszédének, részben köztiszteletben álló családjának köszönhetően enyhe büntetéssel megúszta a tiltott kommunista agitációt. Lopás miatt is összeütközésbe került a törvénnyel. Bár erős bizonyítékokkal hozakodott elő a rendőrség, sokan kételkedtek a fiatalember bűnösségében. Dr. Vajda Gyula detektív ugyan már a gyilkosság másnapján Fischlire gyanakodott, csak a bor- és gabonakereskedő vallomása miatt ejtette ezt a szálat. A kirabolt férfiú ugyanis ismerte Fischlit, vallomásában pedig ismeretlennek mondta a merénylőt. Az általa elmondott személyleírás sem illett a kecskeméti fiatalemberre. A gyanúsítottól várták az ellentmondás feldolgozását. Sokáig hiába. Elszállt, mint a harmat. Talán sohasem fogják el, ha nem adja föl magát. Becsapottnak érezte magát, ezért jelentkezett kommunista emigránsként április végén a bécsi szovjet követség előtt. Hiába mutogatta a Steinherztől kapott fedél nélküli órát, mint megbeszélt jelet, hiába kereste az állítólag ott tartózkodó Vágó Bélát, nem kapta meg az ígért 5000 dollárt, nem ölelték keblükre elvtársai. A fiatalember mindvégig tagadta a rablógyilkosság vádját. Szerinte az áldozat vette rá egy látszat-rablótámadásra. A körülmények őt látszottak igazol- ni. Steinherz egy balul sikerült bécsi tőzsdei ügyletben elvesztette vagyonát. Ráadásul törvénytelenségeket követett el a csődeljárás során. 1931. április 7- ére tűzték ki ügyének tárgyalását. A károsultak csak akkor tekintettek volna el az eljárástól, ha előzőleg megtéríti a csalásával okozott kárt vagy előlegként annak egy részét. Kétségbeesésében mindent megpróbált. Bécsben és Prágában több nagy összegű életbiztosítást kötött kimondottan utazás közben bekövetkezett baleset, haláleset utáni kártérítésre. A biztosítási összegek messze meghaladták vagyoni és kereseti viszonyait, lehetőségeit. Soha olyan izgalommal nem vártak tárgyalást Kecskeméten, mint Fischli- ét. A lapok újabb és újabb szenzációkat közöltek vagy találtak ki. Valóban ellopták a bűnjelek egy részét, vad híreket terjesztettek. Még lovas rendőröket is kivezényeltek a tárgyalásra. A bíróság épülete körül vigyázták a rendel. Oly sok újságíró érkezett, hogy még az ügyész helyét is elfoglalták. A tárgyalás első napján részt vett Márai Sándor, „az új írógeneráció egyik legtehetségesebb tagja" is. Az ügyész az előre megfontoltságot bizonygatta, a védő szerint a fiatalember a megbeszélés szerint csak meg akarta sebesíteni Steinherzet. Még olyan vélekedés is elhangzott, hogy életben maradhatott volna Steinherz Rudolf, ha az átlagosnál nem vékonyabb a koponyacsontja. Bármilyen ügyesen védekezett, nem tudta megindokolni, hogy miért ütött kilencszer, ha csupán az áldozat megsebesítése volt a cél. („Ütöttem, mint a gép” -*■ vallotta.) Az épelméjűségét megállapító vizsgálat után folytatták és fejeztek be a tárgyalást. Négyévi fegyházbüntetést kapott szándékos emberölésért. Harmadolással, az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításával, 1934 júniusában szabadult. Hónapokig nem tudott elhelyezkedni, majd eltűnt. Ellenőrizhetetlen hírek szerint közeli rokonához, Franciaországba költözött. Mások tudni vélték, hogy vezeklésként jelentkezett a Franco ellen harcoló köztársasági csapatokba és Madrid védelmében esett el. Többet e sorok írója sem tudott meg róla, noha még a hatvanas években beszélt Fischl több rokonával, érdeklődött spanyolosoktól — nem ismerték —-, írt a kalapácsos gyilkos egyik párizsi rokonának. Életének befejező évei, évtizedei éppen olyan rejtélyesek, mint a „szívességből gyilkolás” tisztázatlan körülményei. (Következő számunkban azt vizsgáljuk , hogy miért gyilkolta meg egy kereskedő a templomban a két világháború között a jakabszállási papot.) Hcltai Nándor Titokzatos tárgy a világűrben Az amerikai Országos Űrhajózási Hivatal, a NASA szakértői elismerik, hogy rejtéllyel állnak szemben: mind ez idáig nem tudták megállapítani, hogy mi lehetett az a körülbelül másfél méter hosszú, autólökhárítóhoz hasonló tárgy, amely szombaton „ellibegett” a Föld körüli pályán keringő Atlantis’ amerikai űrrepülőgép mellett. Abban biztosak, hogy nem madár, nem repülőgép és nem „szuperman” volt. . . Az ufók fanatikus híveinek legnagyobb bánatára azonban a NASA hajlik arra feltételezésre, hogy „valamilyen roncsról” van szó, amelyet az Atlantis elveszített, amikor pénteken kibocsátotta a távközlési mesterséges holdat. Ugyanis hasonló „rejtélyes” tárgyakat észleltek a múltban is, valahányszor űrrepülőgépről mesterséges holdat indítottak útnak. A Johnson Űrközpont szóvivőjének tájékoztatása szerint azonban a NASA szakértői, egyelőre, „vakarják a fejüket”, mert teljes bizonyossággal csak azt tudták megállapítani, hogy a titokzatos, az Atlantis űrhajósai által videóra felvett tárgy hasonlít a múltban észleltekhez. Azt is elképzelhetőnek tartják. hogy olyasvalamiről van szó, amit a technikusok rajtafelejtettek az Átlan- tison, amikor Cape Canaveralban felkészítették a startra. Nem kizárt az sem, hogy levált tartozéka annak a rakétának, amely az Atlantist Föld körüli pályára állította. Végül is, bármi legyen ez a rejtélyes tárgy, az bizonyos — a NASA szakér- toi szerint . hogy eddig még egyetlen űrrepülőgépet sem akadályozott feladata teljesítésében és nem akadályozza a most úton levő Atlantist sem. (A Reuter hírügynökség alapján.) AZ ALLAM GARANCIÁT VÁLLALT A VISSZAFIZETÉSRE Veszély leselkedik a kötvénytulajdonosokra Pár éve, amikor az első lakossági kötvényeket kibocsátották, csak kevesen gondolták volna, hogy ilyen gyorsan ilyen drámai változások mennek végbe a magyar gazdaságban. Az infláció ütemének növekedése már jelezte, hogy a kezdetben olyan jó befektetésnek induló kötvény talán mégsem lesz akkora üzlet, mivel ezek fix kamatozású értékpapírok. Most újabb veszély leselkedik a kötvénytulajdonosokra, hiszen a magyar gazdaságban mind több a csőd, és még ennél is több a nyílt csőd nélküli fizetés- képtelenség. Ki fizeti ilyen esetekben az esedékessé vált kamatot, illetve a törlesztést? Mivel az állam a kötvények visszafizetéséért szavatosságot vállalt, elvben megvan a fedezet, ám a gyakorlatban egy sor tisztázatlan kérdés merült fel máris. A kereskedelmi bankok, amelyek a kötvények forgalmazásával foglalkoznak, egyre kockázatosabbnak érzik a saját helyzetüket, hiszen a befektetőkkel ők állnak kapcsolatban, ám azok a vállalatok, amelyek annak idején a kötvényeket kibocsátották, esetleg mára fizetésképtelenek lettek. Ebben az esetben az államnak kell a fizetésképtelen cég helyébe lépni és neki kell állnia a cechet. Csakhogy a költségvetés — a közismerten szorongatott helyzetében — ettől a kötelezettségtől, amíg lehet, menekül, és olyan feltételeket igyekszik szabni a kereskedelmi bankoknak, hogy azok maguk legyenek kénytelenek behajtani a pénzt a bajba jutott vállalatokon. A tét nagy, ez idő szerint 18 milliárd forint értékű olyan kötvény van forgalomban, amelynek kamata és törlesztőrészlete kifizetéséért az állam szavatosságot vállalt. Csak az idén 6 milliárd forintot keli a lakossági kötvényekért kamat, illetve törlesztés formájában visszafizetni a befektetőknek. Ha ennek csak a fele a költségvetésre marad a csődbe jutott vállalatok miatt már ennek is súlyos következményei lennének. Pedig túl sok választási lehetőség nincs, hiszen, remélhetőleg, azon a megoldáson senki sem gondolkodik, hogy jóllehet a kötvény visszafizetését az állam szavatolta, most. a nehéz helyzet miatt mégis vonakodna e kötelezettség teljesítésétől. Ez ugyanis nemcsak azért lenne veszélyes lépés, mert sok tízezer ember megtakarítása kerülne veszélybe, hanem legfőképpen azért, mert itt az állam szavahihetősége forog kockán. Ha ez meginog, alááshatja minden intézmény tekintélyét. Az eddigi információk szerint a bankok és a Pénzügyminisztérium között tovább folynak az egyeztető tárgyalások, és egyelőre az az álláspont, hogy a lakossági kötvényekben vállalt kötelezettséget valaki, minden körülmények között, teljesíti a befektetőknek. P. É A REFORMÁTUS IFIKKEL KEZDŐDÖTT HALASON Egy ljelkész, aki politizál is Halas a 18. században volt erős református város. Mára átfordult, több a katolikus hívő legalább száz éve. — Ámbár az is igaz, hogy a város vezetése mindig is református maradt- mondja nagytiszteletű Nagy István úr, a város egyik református lelkésze. — Egészen a háborúig, mert utána aztán lefejezték ezt a réteget. Azokat a családokat, akik a közélet irányítóinak számítottak, többnyire elűzték, a helyükbe már más vallásúak jöttek, hisz a felvevőterület, a környék is.katolikus. Meg aztán sok a közömbös református is, akiről nem is tudok, ha kiválik a gyülekezetből. Katolikus házasságot köt, s a gyermekei már nem reformátusok. Az az igazság, hogy a reformáció egyházai azzal, hogy a bibliát az emberek kezébe adták, hogy olvassák és értelmezzék, kockázatot is vállaltak. A protestáns hívők szorosan kovácsolt összetartása itt, a katolikus környezetben azonban sokáig tartotta magát, s tehetős egyházat, olyan jelentős javakat teremtett szellemiekben és anyagiakban egyaránt, amelyeknek máig ható, a város arculatát befolyásoló jelentősége van. A Kiskunságban messzire tekintő, fehér homlokú templom ma is meghatározó pontja a város szívének, az őt körülölelő épületegyüttes nemkülönben. Egyik oldalról a volt leány polgári iskola, másikról madárfüttyös kertjével a papiak. Amellé, napjainkban is folytatva a példamutató gyarapodási, mintegy védőbástyaként csatlakozik az újonnan épült csodaszép imaház. Nagy István úr lassan húsz éve messziről jött Halasra, talán még most is úgy érzi, idegen, mégis hamarosan egyik meghatározó személyisége lett a városnak. 45 éves, háromgyermekes családapa. Szigorú, olykor keményen ostorozó szónok, prédikátor egyrészről, oldott, jó kedélyű, fiatalokat maga köré gyűjtő közösségi ember másrészről. —Debrecenben születtem, paraszt- ember volt az apám — meséli, amikor az életútjáról érdeklődöm. Nem voltak igazán vallásosak a szüleim, nem tőlük kaptam az indíttatást. Ami igazából meghatározta az életemet, az az iskolám, a debreceni református gimnázium volt. Csodálatos tanáraink voltak, jól felkészült, nagy tudású emberek. Például a latintanárom — aki mellesleg a kémia szakot is elvégezte — egyszer mérgében, mert mi, kamaszok, meg akartuk őt fogni a tudásában, felkapta a Bibliát, s a Jelenések könyvéből oldalakat idézett görögül. Káprázatos tanári kar volt az. Ott értek azok a hatások, amelyek aztán elindítottak ezen az úton. Jeles érettségivel a debreceni teológián, majd két év után Budapesten folytatta tanulmányait. Amikor befejezte, tanárai másodmagával külföldi ösztöndíjra javasolták, máig nem tudja, miért nem kapott engedélyt. (Majd érett fejjel, 1984—85-ben ül be a padba egy szemeszterre * a berni egyetemen.) A püspöki rendelet a Dunántúlra, Ce- cére küldi segédlelkésznek. Itt hozza össze a sors Ilorjkával, feleségével, aki hozzá hasonló tudású, kemény akaratú, hihetetlen munkabírású asszony. — Mikor kerültek Halasra? — 1972-ben jöttünk ide. Két évig káplán voltam,Tnajd a gyülekezet lelkészének választott. — Mára egész kis tábora van a református ifiknek, akiknek akkoriban ön kezdte a szervezését. Mesélne erről a munkájáról? — Az első konfirmandus csoporttal kezdődött, 1973-ban. Összeszoktak a heti foglalkozásokon a konfirmációra készülve, s fájúvolna szélnek eresztenem őket. Elhatároztam, nyári tábort rendezek nekik'Mert nem az a nagy dolog, összeterelni a gyerekeket, hanem megtartanilőket később is az egyházban. Konfjj-máció a legvadabb időkben is volt.’-de utána elmentek, és soha vissza nem jöttek többé. Az elődöm azt mondt|, az ifjúság tabu. Megvonják a lakhatási engedélyemet a rendőrök, ha .nem tartom be. Azt mondtam, akkor elmegyek Baranyába. Attól kezdve mjnden esztendőben, néha több csoportban — volt úgy, hogy kétszázas létszámmal — is táboroztunk. A 70-es években ezért könnyen leszedhették volna a palástot is rólam. Az az igazság, hógy soha nem rúgtak belém. Aztán enyhült is a helyzet, sokat számított Tóth Károly püspökké választása is. • • — Úgy látszik, sikerült megtartani azokat a gyerekeket. Még most is van közülük ^csoportban?- Persze. A presbitereink egy része is közülük kerültíki. Sokuk feleséget is onnan választott, mostanra már a gyerekeik is ide járnak. Önállóan szerveznek programokat. —- Ebben a munkában a felesége támogatására is szükség volt. — Olyannyira, hogy ő ezeknek a nyári konferenciáknak a motorja. Szervez, főz, a hátteret ő biztosítja. Hihetetlenül sokat dolgozik. — Ön most az önkormányzat egyik választott képviselője. Miért vállalkozott erre a szerepre? — Annak idején szinte minden párt megkeresett, s felajánlotta a támogatását. Ha állíthat magáról ilyesmit az ember, én a kezdetektől fogva egyfajta ellenzékiséget képviseltem ebben a városban. De ez úgyszólván természetes, mi már a hivatásunknál fogva is determinálva voltunk erre a szerepre. A tisztesség kívánta így, nem kell ezért most a vállunkat veregetni. A korábbi prédikációim kihívások voltak. Én a temetéseken nem rikatni akartam, hanem a nyilvánossághoz szóltam. Amiért elhatároztam magam az indulásra a választásokon, az egyetlen dolog miatt történt, hogy legyen az egyházaknak valami képviseletük a megújuló társadalomban. Hogy hallassák a hangjuk valamennyire autentikusan. S most látszik, hogy erre valóban szükség is van. — Néhány évvel ezelőtt nagy port kavart a Cicciolina-ügy. Akkor az. ön nevét visszhangozta az ország. Nevetve legyint az akkori botrányra, amely annak nyomán fakadt, hogy az egyházak tiltakoztak a pornósztár halasi fellépése ellen. — Sok bosszúságom is volt, de az az igazság, hogy még külföldről is kaptam egyetértő leveleket. Hiszem, hogy megérte vállalni. Most is vállalnám, hogy példát mutassunk a képviselő-testületünkkel az országnak, hogy nem engedjük meg ezeknek a masszázsszalonoknak a működését a városban. Any- nyi gond és erkölcstelenség között nem hiszem, hogy így kellene a vállalkozásokat támogatnunk. — Mik a legközelebbi céljai? — Szeretném az iskolaügyünket kiverekedni. Hogy az elemi iskolával kezdve, aztán a hatosztályos gimnáziummal folytatva Halason teret nyeljen az ökumenikus egyházi oktatás. Úgy vélem, ha kellő időt szánunk rá, emberséges átmenetet biztosíthatunk, s az állami gimnázium is fennmaradhat. Az erkölcsi romlás zűrzavara ellen azonban az egyházaknak közös erővel kellene fellépni. Hajós Terézia IBM-kísérlet: munkahely otthon Az IBM cég németországi leányvállalatának dolgozói reggelenként hamarosan feltehetik maguknak a kérdést: bemenjek ma az irodába vagy maradjak itthon? Ami persze , nem azt jelenti, hogy aznap nem kell dolgozniuk, hanem csupán azt, hogy a komputeres munkahelyeken dolgozóknak a lakásukra telepítik munkaeszközüket, és így akár otthon is elvégezhetik a rájuk váró feladatokat. A stuttgarti vállalat vezetői szerint ily módon egyrészt jobban ki lehet használni a munkaidőt, másrészt a munkatársak nagyobb kedvvel dolgoznak, aminek következtében nő a teljesítményük is. Nem is beszélve arról az előnyről, hogy mindenki maga osztja be munkaidejét. Ez különösen a gyermekes anyák számára nagy előny, de a férfiaknál sem elhanyagolandó tényező, hogy így többet lehetnek együtt a családjukkal. A munkahelyekről eddig teljesen kiszoruló, mozgásukban erősen korlátozott emberek számára is reménysugár lehet a kísérlet. Az IBM cég 1992 végéig összesen 350 otthoni munkahelyet akar telepíteni, amelyek felszerelési költsége egyenként körülbelül 10 000 márka. Havi 40 márkával kívánnak hozzájárulni a villanyköltségekhez. de ha a dolgozó bizonyíthatóan több energiát használ, azt a cég természetesen megtéríti. Az otthon végzett munkáért éppen olyan szociális juttatások járnak, mint az irodában töltött munkaidőért. A pszichológusok egyetlen veszélyre hívják fel a figyelmet: lesznek, akik egyszerűen nem tudják abbahagyni a munkát, szinte megszállottan dolgoznak. Az eddigi kísérletek ilyen furcsa tapasztalatokkal is jártak. Ferenczy Europress AZ OLAJSZAG BABONÁZTA MEG AZ ALAPÍTÓT Nem a család tulajdona a Honda A hétfőn 84 éves korában elhunyt Honda Szoicsiro, az egyik legnagyobbja- pán aulóbirodaJom, a Honda Motor Company alapi tója egy szegény kerékpárjavító fia volt, aki 1913-ban, nyolcéves korában lát ott először autót szülőfalujában, a Japán középső részén fekvő Tenrjúban. íg y emlékezett vissza erre a Keizai Simbun című lapnak adott interjújában: „Ez volt az első autó, amelyet életemben Iáit am. Micsoda szenzációs élmény! Amikor megállt előttem, csöpögött belőle az, olaj. Az orromat a földhöz szorítottam, mint egy kutya és úgy szívtam be az okaj szagát. Kezeimet bedörzsöltem az olajjal és nagyokat szippantottam . . . Akkor támadt az elhatározásom, hogy c gyszer majd magam készítek autót." Ma a Honda Motor Company a harmadik legnagyobb japán autógyártó a Toyota és a Nissan mögött és több autót ad el az Egyesült Államokban, mint bármely más japán autógyár, kivéve a Toyo- tát. Honda Szoicsiro 22 éves volt, amikor megalapította autójavító műhelyét a szü- lőfalujához közeli Hamamucuban. Öt év múlva azonban felszámolta műhelyét és betársult a Toyota cég tulajdonát képező egyik autóalkatrész-gyárba. 1946-ban azután eladta részesedését a gyárból és elkezdett motorkerékpárokat gyártani — kis motorokat szerelt kerékpárokra. Néhány év elteltével'már nagy mennyiségben exportált 'motorkerékpárokat és 1962-ben kezdett el sportautót gyártani. Ez a kocsi nem ért el ugyan akkora sikereket a külföldi piacokon, mint a Toyota és a Nissan futószalagjairól lekerült gépkocsik, de Honda nem adta fel a harcot. Üzleti sikereit nagyrészt annak köszönhette, hogy gombamódra szaporodó gyáraiban és laboratóriumaiban előszeretettel alkalmazott fiatal technikusokat, akiknek képességeiben feltétlenül megbízott. Rokonokat sem alkalmaztak gyáraikban: a Honda Motor Company nem a Honda család tulajdona. Honda Szoicsiro 30 éves koráig maga is versenyzett. Akkor baleset érte és kénytelen volt a versenyzést abbahagyni. Ennek ellenére 65 éves koráig minden új Honda- modellt maga próbált ki. 1986-ban nagy öröm érte: a Honda az angol Williamsszel együtt megnyerte az az évi Forma—1 legjobb konstruktőri cimct—a két autót Nigel Mansell, illetve Nelson Piquet vezette. J apán gépkocsi első ízben nyert F orma 1-díjat. Honda Szoicsiro 1935-ben nősült, egy fia és két leánya van.
