Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

PETŐFI NÉPE

1991. augusztus 28., 5. oldal

Kárpótlás: az igazságtalanul okozott károk orvoslására

ADJANAK TÁJÉKOZTATÁST AZ ÖNKORMÁNYZATOK

Az okiratok később is csatolhatok

— Viták, politikai pengecsattogtatások előzték meg a kárpótlási törvény születését. A végrehajtás sem ígérkezik sima ügynek, és nemcsak azért, mert 4 millió embert érint. Nehezíti a lebonyolítást az is, hogy magának a végrehajtási rendeletnek is vannak vitatható pontjai: hiszen a jogszabály és az élet nem húzható egy kaptafára. Melyik kérdésekben látja dr. Tütős Sándor, az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnökhelyettese már most a kibomló vitákat?

• A technikai feltételek már az első naptól adottak voltak.

ÉRDEKLŐDŐ KÁRIGÉNYLŐK

Ki érti, s ki nem ?

— Tájékoztatásra megyek — vetette oda az öreg, és rákönyökölt a bárpultra.

— Hová? — kérdezte4öle színlelt érdeklődéssel a csokornyakkendős pincér.

— Hát ide, a városházára — felelte könnyed közvetlenséggel, és fölhajtotta a kisfröccsöt. Aztán gyorsan folytatta is mondandóját. — Három miniszter jön — s fontoskodva közelebb hajolt a pulton át a pincérhez. — Most majd elmondják miért adnak a földemért papirost.

— A legkritikusabb pont a kijelöléssel kapcsolatos. Ez ugyanis sértheti mind a jogosultak, mind a jelenlegi használók érdekeit. Ezért még mielőtt a hivatal kiadja, hogy egyes gazdaságok mekkora területet kötelesek kijelölni, egyfajta kompromisszumra kell lépni a jogosultak érdekképviseleti szerveivel a gazdaságoknak és az önkormányzatnak. A másik kritikus pont az árverés, tágabb értelemben a kárpótlási jegyek felhasználása lesz. Az utóbbira a törvény különböző lehetőségeket ad. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a föld iránti igény fog jelentkezni. A felmérések szerint elképzelhető ötven, de akár száz-százötven százalék is. Várhatóan nemcsak azok akarnak ugyanis majd földet, akiktől elvették, hanem olyan vállalkozók is, akik a jegyüket ebbe kívánják befektetni.

Bács-Kiskun megyében a tanyás ingatlanok jelentenek majd gondot. Ezekre elővásárlási jog van. Márpedig addig kijelölni nem lehet, amíg a tanya tulajdonosa, aki kárpótlásra jogosult, nem kapta meg a kárpótlási jegyét. Tehát amennyiben tanyás ingatlanokról van szó, a hivatalnak sürgősen el kell bírálni az igényt, mert máskülönben nagy földterületek maradhatnak parlagon. Amíg ezek sorsa bizonytalan, addig a gazdaságok is csak egy fenntartó művelést végeznek rajtuk, s így kiesnek a gazdaságból. Ebben a kérdésben a hivatalnak és a gazdaságoknak nagyon szigorúan együtt kell működni. Az, hogy mi milyen gyorsan tudunk majd dolgozni, szintén kritikus pont, de ez már belső állam- igazgatási eljárás. A jelenlegi állás szerint sikerülni fog, bár gondot jelent, hogy a bizonyítási nehézségek rendkívüliek. Azt mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy az igénybejelentést akkor is megteheti, ha az adatokat még nem tudták beszerezni. A későbbiekben pótolhatják majd az okiratokat. Az viszont kétségtelen, hogy ezzel az egész eljárást elhúzhatják.

— Vannak akik attól tartanak, hogy a kárpótlási jegyen fel lesz tüntetve a felhasználásának módja, és így időközben nem változtathatnak az elképzelésükön. Az sem mindenki számára érthető, hogy miként biztosítják: csak a jogosultak licitálhassanak a kárpótlási jeggyel a földterületekre.

— A kárpótlási jegyen nem fog szerepelni, hogy ki milyen célra kívánja felhasználni. Ezzel szemben nyilvántartjuk majd a jegy sorszámát és sorozatát a határozaton. Ez jelenti majd a védettséget a felvásárlók ellen.

— Többen életjáradékra szeretnék fordítani a kárpótlási jegyüket. Csakhogy ez zsákbamacska, mert erről még nem született meg a jogszabály.

— Mi is érezzük, hogy erre van igény. Az idős jogosultak — akiknek a gyermekei nem kívánnak földdel foglalkozni — egy életbiztonsághoz szeretnének jutni. Ezért is kell nagyon sürgősen — a kormány ígéretének megfelelően — szeptemberre vagy októberre kidolgozni ennek a törvénynek minden paragrafusát.

— Önök már a törvény hatályba lépése előtt is igyekeztek minél több tájékoztatást adni. Most, hogy már munkához láttak a hivatalok, mit tapasztalnak? Jól sikerült az előkészítés?

— Igen sok helyen jártunk, mégis nagy a tájékozatlanság. Az emberek vádaskodnak egymással szemben, mert nem értelmezik jól a törvényt. Nagy szerep hárul a hivatalokra és nemcsak rájuk, hanem valamennyi igazgatási szervre, amelyek segítenek a tájékoztatásban. Azt kérem az érdeklődőktől, hogy elsősorban a polgármesteri hivatalokban kérjenek útbaigazítást.

— Több mint egy hónappal ezelőtt Kecskeméten tartott előadásán azzal fordult a résztvevőkhöz, hogy a megnyíló kárrendezési hivatalt ne ostromolják. Ezzel szemben ilyesmiről szó sem volt.

— Azt hiszem, ez egy kicsit bizonyítja, hogy mégsem beszéltünk hiába. Sokan csak információért mentek a hivatalba. Az első héten két, két és fél ezer kérelmet vettünk nyilvántartásba az egész ország területén. Tehát az emberek megfogadták a tanácsot: előbb tájékozódnak, s csak azután fordulnak hozzánk. Ettől függetlenül az is igaz, hogy nagyon sokan állnak a hivatalok előtt, de tényleg csak az érdeklődés miatt. A tájékoztatás azonban nem a hivatalok^ dolga, hanem az egyéb szerveké. ígéretet kaptunk pártoktól, hogy tanácsadó szolgálatot állítanak fel. Ez nem történt meg. Azt sem titkolom, hogy egyes önkormányzatok tiltakoznak e munkában a részvételtől. Én óvatos lennék a részükről, mert a választók fogják értékelni a tevékenységüket. Ha azt mondom, Magyarországon mintegy négymillió embert érint a kárpótlás, akkor nyilvánvaló: az ön- kormányzatoknak kötelessége megadni a tájékoztatást.

— Hány kárigényre számítanak?

— Nagyjából pontos felmérés szerint másfél-kétmillióra. Ebből Bács-Kiskunban körülbelül százezerre számítunk.

Valóban néhány perccel később a városházán találkoztam vele, ahol a kárpótlásról tartottak tájékoztatót. Igaz, miniszter egy szál sem volt ott — ezt nem is ígérte senki — de megjelent három szakértő és igen sok érdeklődő. Ettől függetlenül az öreg igazat mondott: a földjéről beszéltek és több ezer társáéról. Azóta már egy hónap is eltelt, s a kárpótlási törvény hatályba lépett, a kárrendezési hivatalok munkához láttak. Valószínűleg mára az öreg is érti vagy éppen próbálja megérteni: hogyan lesz a három holdból — papiros.

Az első napokban a Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatal ügyfélkörét főleg az érdeklődők alkották. Ennek az információnak a megszerzéséhez nem kellett kárpótlási szakértőhöz fordulnom, elegendő volt a hivatal bejáratánál kérdezősködnöm.

Földből életjáradék

Idős férfi elégedett arckifejezéssel épp iratcsomót csúsztat kifelé jövet a táskájába.

— Sikerrel járt?— érdeklődöm.

— Igen. Két kérdésem volt, de most választ kaptam rájuk—meséli. — Elmagyarázták, hogy minden ingatlanról külön nyomtatványt kell kitölteni. Bemutattam a téesz- től kapott papíromat is, amelyen nyilatkoznak arról, hogy használják a földemet és a megállapított kártérítés összegéről. Itt most azt mondták, hogy ez nem jó, pedig a tévében úgy hallottam: az ilyen kártérítési határozatot is elfogadják. Most el kell mennem a Kalocsai Földhivatalhoz a papírokért. Pedig ezt én már le is másoltattam.

— Van-e már terve, hogy mire fordítja a kárpótlási jegyet?

— Gondolkoztunk már rajta és a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy életjáradékra váltjuk. A gyerekeinknek nem kell föld, meg nem is tudnának venni. Legfeljebb, ha én megvásárolnám és nekik ajándékoznám. De azért még nem döntöttünk véglegesen — hagyja nyitva a kérdést.

Örült bonyolult

— Őrületes, amilyen bonyolult ez — mondja szinte kérdés nélkül egy ugyancsak immár hazafelé igyekvő idős asszony. — Nem is tudok mit mondani.

— Gond van a kitöltéssel?

— Á, még hozzá sem kezdtünk. Majd a család összeül és együtt megpróbáljuk. De hogy egyáltalán sikerülni fog-e? S ha megírja a Petőfi Népében, ha nem, akkor is azt mondom: őrült bonyolult. Aki ezt a rendeletet kiadta! Hogy ezt egyáltalán ki tudja kitölteni, és azokat az okiratokat be tudjuk-e, vagy be le- het-e szerezni?

— Járt már a földhivatalban ?

— Hogyne. Ott is kérvényt kell benyújtani. Csak azt nem tudom minek, ha ki van adva rendeletbe. És hát kérem ha a kérvény megtalálja az iratot, akkor szerintem a személyes kapcsolat is. Szóval ez teljesen reménytelen — mondja és elsiet talán haza családi tanácskozásra, vagy a földhivatalba.

Ugyanazt, ugyanott

— Föld ügyében jöttem —^tudom meg egy idős férfitól. — Úgy szeretném visszakapni, ahogy azt annak idején elvették tőlem. Tudomásom szerint, valamikor kiszedték belőle a szőlőt. Most kint jártam,és úgy láttam visszatelepítették. így most olyan, mint amikor az enyém volt.

— De azt biztosan hallotta, hogy tulajdonba visszahelyezés nincs. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy a régi helyén, ugyanazt>az ingatlant visszakapja.

— Az akkor nagyon szomorú, mert így be vagyunk csapva. Mert arról volt szó, hogy akinek természetes állapotban megvan a területe, az a tulajdonát visszakapja. Mindenesetre beadom a papírokat. Már mindent kitöltöttem, az összes okiratot csatoltam. Nézze, én már idős vagyok, ha én nem élvezem az előnyeit a gyerekeim hátha. Ők meg akarják művelni, jó lesz nekik hobbinak.

Az idősebb úr az előbb egy hetilap kárpótlással foglalkozó oídalait mutogatva tárgyalt az ügyintézővel.

— Ez alapján töltötte ki az adatlapokat ? — szólítom meg.

— Igen. Ebben benne vannak a minták is. Most már egy-két kérdés kivételével értem a dolgot, de még csak ezután kezdek majd az ügyem intézéséhez.

Kárpótlás a fiókban

Fiatalabb házaspár kisfiúkkal együtt jött érdeklődni.

— Már le is adták az adatlapokat?— állítom meg őket.

— Nem. Azért jöttünk be, mert nem tudtuk mihez folyamodjunk. Még nincsenek meg a papírjaink.

A kárpótlással kapcsolatos kérdéseiket várjuk címünkre (Petőfi Népe szerkesztősége, 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A, mi pedig szakértőtől kérünk választ rájuk.

KÉRDÉSEK ZÁPORÁBAN A HIVATAL

Mindenki választ kap

Hiába kértünk interjút a Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatal vezetőjétől augusztus 10-e, a kárpótlási törvény hatályba lépése előtt — nem kaptunk. Dr. Izsák Dezsőné udvariasan, de elzárkózott a nyilvánosság elől. Bz teljesen érthető, mert az utolsó pillanatig nem érezte biztosnak, hogy megkapja a megbízatást, sőt, még a hivatal székhelye, is találgatások tárgya volt. Ma azonban már választ kaphatok a kérdéseimre.

Nem kerültek lépéshátrányba azzal, hogy az utolsó pillanatig vártak a hivatal felállításával?

— Nem. Minden anyagi, technikai és személyi feltételt úgy teremtettünk meg, hogy gördülékenyen, pontosan menjen az ügyintézés. Az induláskor semmi sem volt, ami a munkánkat hátráltatta volna.

— Említette a személyi feltételeket. Milyen képzettségű munkatársakkal dolgozik együtt?

— Jogászokkal, mezőgazdásszal, építésszel és mérlegképes könyvelővel. Mindannyian felkészültek, és a beosztásuknak megfelelő szakképzettségük van.

— Milyen kérdésekkel keresik meg Önöket a leggyakrabban?

— Főleg arra kíváncsiak, milyen okmányok kellenek és hol lehet beszerezni őket.

— Mit gondol, november 7-éig hány kárpótlási igény kerül majd a Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatalhoz?

— Nem tudom pontosan, de körülbelül százezer.

— A beérkezett borítékoknak mi a további sorsuk?

— Először számítógép segítségével beiktatjuk, majd az érdemi ügyintézőhöz kerülnek. Ő ellenőrzi az adatlapok kitöltését, valamint az okirat meglétét. Ezt követően adjuk át adatrögzítésre a TAKISZ-nak, és onnan hamarosan visszakerül hozzánk. Ha az ügyintéző olyan adatlapot talál, amely hibásan van kitöltve, és nem tudja kijavítani: visszaküldi a feladóhoz. Ha hiányosságról van szó a TÁK1SZ elkészíti a pótlást kérő levelet, amit mi postázunk a kérelmezőnek. A TÁK1SZ végzi az adatrögzítést és -feldolgozást, majd az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal központi agyába kerülnek az információk.

— Aki már föladta a kérelmét most bizonytalan lehet: minden rendben van-e?

— Értesítést fog kapni. A biztonság kedvéért azért érdemes ajánlottan föladni a borítékot. A TÁKISZ-nak a beérkezéstől számítva két napon belül fel kell dolgozni az anyagot. Ezt követően visszakerül hozzánk. Mi néhány napon belül kiküldjük a leveleket, melyek egy része azt tartalmazza majd: az adatlap beérkezett, legyen türelemmel, a kérelme érdemi elbírálása következik. Egy részénél pedig előfordulhat, hogy hibás vagy hiányos. Ezeket a leveleket is néhány napon belül postára adjuk.

• Régi, féltve őrzött, megsárgult papírok kerülnek most elő a kárigénylők szatyraiból. (Fotó: Straszer András)

A szentkirályi községházán adtak nekünk egy igazolást — mert ott van a föld —, de itt kiderült, ez nem jó. Most a földhivatalhoz megyünk. Ha nem tudnak segíteni, akkor ahhoz a téeszhez kell fordulnunk, amelyik elvette a földet. Végül is bonyolult ez. Mindenesetre addig nem töltöttük ki az adatlapokat, amíg nem tudtuk hogyan kell.

— Csak földről van szó?

— Igen 25 holdról.

— Az már nem kevés. Mit kezdenek a kapott kárpótlási jegyükkel?

— Hát nem sok mindent — legyint lemondóan a férfi. — Ez körülbelül 190 ezer forint. Nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Tulajdonképpen még azt sem döntöttük el, visszavegyük-e a földet vagy sem.

— De kétszázezer forintért mit adnak? — kérdez vissza az asszony. — A föld megműveléséhez is pénz kell. Lehet, hogy majd betesszük a fiókba a jegyet: s néha elővesszük, hogy ne felejtsük el — volt kárpótlás is.

Lojálisán licitálva

Gyorsan, célratörően teszi fel a kérdéseket az imént érkezett fiatalember a kárpótlási ügyintézőnek, s hamarosan távozna is, ha meg nem állítanám: — Gyorsan végzett. Ismeri a törvényt és így kevés kérdése voll? ,

— En nem olvastam, de szerintem az emberek többsége sem. A másik fele meg hiába olvasta el, mert a jogi fogalmazás miatt nem értette meg. A sajtóban egy kicsit nyomon követtem a kárpótlást, de legtöbbet az a falugyűlés segített, amit nálunk, a községben tartottak. Az bizonyos, hogy itt a kárrendezési hivatalban rendkívül kedvesek voltak, s amit akartam mindent megtudtam.

— 5 azt is tudja már, mirefordítja a kárpótlási jegyet?

— Apám révén, mert őt illeti meg a kárpótlás, földhöz szeretnék jutni. Tehát földből föld lenne. Én kertész vagyok, így érthető, igaz? Jelenleg is van szakcsoporti területem és házikertem is. Egyébként tanár vagyok, s amellett foglalkozom valamennyit a kertészettel.

— S ha földet kap otthagyja a munkáját ?

— Nem, dehogyis.

— Akkor hogyan fog gazdálkodni?

— Hogy is mondjam. Szóval, aki jelenleg komolyan átgondolja ezt a kérdést az rájön: ha eddig még nem gazdálkodott és nincs gépe, ezután sem fog tudni komolyan gazdálkodni. Éz egészen biztos. Tehát itt komoly támogatásra lenne szükségük a vállalkozóknak. Például megfelelő hitelkonstrukciókra gondolok, amelyek ugyebár nincsenek. Márpedig elegendő indulótőke nélkül egyszerűen irreális vállalkozásba fogni. Ezért most egy átmeneti megoldást akarok választani, mint sokan mások is. Amint megkapom a földemet—amit most egy téesz használ —, azonnal kiadom bérbe, művelésre ugyanannak a téesznek. Aztán az erőm függvényében — gyümölcsöst szeretnék

— elkezdek folyamatosan telepíteni — mondja, és elköszön. Ám alig telik el néhány perc ismét előttem áll.

—- Szeretnék még valamit elmondani, mert otthon nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni, ha ez a cikk megjelenik — magyarázza. — Szóval, a nagyapám földje Sza- bolcs-Szatmár megyében volt. Ez azért fontos, mert a községbeli gazdák tudják, én nem régóta lakom ott. Nem szeretném, ha most ferde szemmel néznének rám, mert el akarom licitálni előlük a földjüket.

De gondolom mégiscsak itt akarja megkapni a földjét.

— Igen, de senkiére sem szeretnék rálicitálni. Ha már mindenképpen licitálni kell, tegyük úgy, hogyha egyszer ezer forint egy aranykorona, akkor tartsuk meg annyiban. A földigénylők legyenek egymáshoz lojálisak. Az emberek között lenni kell ennyi összetartásnak. Ráadásul olyan is van, aki nem tart igényt a földjére. Egyébként sincs akkora földéhség, mint sokan hiszik — nyugtatja meg saját magát is és végleg elköszön.

Valamiből meg kell élni

Narancssárga nejlonszatyrába igyekszik éppen belegyömöszölni az iratcsomót már a bejárati ajtón kívül egy középkorú férfi.

— Minden rendben ment? — érdeklődöm.

— Épp ellenkezőleg. Semmi eredményt nem tudtam elérni. A földhivatalhoz kell mennem a tulajdont igazoló iratokért. Korábban már jártam ott, sőt, levélben kértem tőlük adatokat. Akkor elutasítottak. Most itt azt mondták, menjek vissza nyugodtan, ki kell adniuk, amit kérek, mert már törvény van rá. A jogos tulajdonomhoz kell ugyanis jutnom.

— Hállottám, amikor az ügyintézővel beszélt. Ón ugyanazt a földet akarja ismét a birtokába venni, amit elvettek. Mielőtt eljött a hivatalba, tájékozódott már a kárpótlásról?

—A tévét néztem. Abból próbáltam kiszűrni valamit, de borzasztó bonyolultnak tartom az egészet. Aki nem jártas ebben, arra rengeteg útvesztő vár.

— Sa kárpótlásijegyet mire szán- ja?

— Gazdálkodni akarok. Majd három hold földről van szó. Ez kettőnké a húgommal, együtt örököltük. Nagyon szeretném visszakapni, annál is inkább, mert a munkahely már bizonytalan állami vállalatnál. Valamiből meg kell élni. Ha a családom és a saját szükségletem meg tudom termelni, már nyert ügyem van — szögezi le.

Ki elégedetten, ki elkeseredetten lép ki a kárrendezési hivatal kapuján, s valószinűleg így lesz ez még november 7-éig. Hogy ki, miért elkeseredett változó: mert nem érti a törvényt, vagy éppen mert érti. Mindenesetre a kérdéseket, az intéznivalókat hallva — már nem is tűnik hosszúnak ez a hátralevő, alig több mint két hónap.

• A két úrréti

asszonynak nincs oka aggodalomra: egyetlen okiratuk sem hiányzik. (Fotó: Walter Péter)

Az oldalt írta és szerkesztette: Bencze Andrea