Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
4. oldal, 1991. augusztus 24. PETŐFI NÉPE A maffiózók is járnak moziba Az elet utánozza a művészetet, avagy a művészet másolja a kegyetlen valóságot? Ford Coppola híres maffiafilmjc, A keresztapa után nem volt hajlandó egyértelmű választ adni a kérdésre. Most az élet sietett a segítségére. Emlékezzünk a film nagyjelcntérc: a keresztapa kedvenc lovának levágott fejével ébred, így figyelmeztetik ellenfelei. A palermói rendőrség más „rendezői megoldásban” láthatta ugyanezt a témát, amiből annyi mindenképpen kiviláglik, hogy a maffiózók is járnak moziba. A szicíliai nagyváros egyik építési vállalkozójának kocsijában, a vezetőülésen, levágott lófejet talált a tulaj. A La Repubblica beszámolója szerint senki sem látta, hogy — fényes nappal — mikor és kik nyitották ki a villanegyed egyik forgalmas utcájában parkoló Citroent, és hogyan helyezték az ülésre véresen komoly figyelmeztető jelzésüket. A rendőrség szerint a szemben álló klán sajátos hadüzenetéről lehet szó. Az egyetlen bizonyosság, hogy a leszámolás várható. Most még csak a ló volt az áldozat. A filmbéli keresztapa levonta a következtetést. A palermói „címzett” válasza még ismeretlen. A módszer azonban terjed: az érettségi vizsgák után, Catániá- ban — szintén Szicília — egy szigorú tanár kapott véres lófejet, igaz, díszes dobozban. A HUNGAROLÓGUSOK, MINT „VÁNDORDIÁKOK' A többség Bács-Kiskunt választotta Kevés ország történelmét befolyásolták annyira peregrinusai, azaz rövidebb- hosszabb ideig külföldet járó, határainkon túl élő honfitársai”, mint a mienket. Eszméket, magatartásokat, gyakorlati ismereteket közvetítettek. Tevékenységüket elemezte a minden eddiginél népesebb szegedi hungarológiai kongresszus. Az előadói emelvényen külföldi, ma- gyarságtudomannyal foglalkozó kutatók, egyetemi tanárok, hazánkból ideiglenesen vagy végleg határainkon túlra települt magyar anyanyelvű hunga- rológusok és honi tudósok váltották egymást. A tudományos kongresszus némileg a régi vándordiákok, céhlegények módjára egy szép napon fölkerekedett általuk kevéssé ismert vagy régen látott tájak megismerésére. Indokolt a némileg szó az utalásnál, mert a tanácskozás résztvevői szervezetten, kényelmes autóbuszokkal indultak országjárásra. A fölajánlott útvonalak közül a többség a Bács-Kiskun megyei programot választotta. Tanszékvezető Olaszországban, díszdoktor idehaza A kiskun múzeumban találkoztam Petőfi S. Jánossal. A kedvesen közvetlen tudóst életútjáról kérdeztem, míg a többiek a rabvallató alkalmatosságokon álmélkodtak. 1969-ben kerültem Svédországba. Ott doktoráltam, majd a Német Szövetségi Köztársaságban foglalkozhattam az akkor mind többek érdeklődését felkeltő szövegtudománnyal. Jelentéstani munkásságomra figyeltek föl Olaszországban. Most nyelvfilozófiát oktatok az olaszországi Macerata ősi egyetemén. — Miként lett a szövegszerveződés filozófiájának nemzetközi hírű tudósa? — Mindig az irodalom érdekelt, de matematika-fizika szakon végeztem Debrecenben, diplomáztam német szakból is. Akkor kezdődött a modern nyelvészet, kombinálták az említett tudományszakokat. Külföldön bizonyos tekintetben úttörőnek számítottam, olyan korán kezdtem szövegtannal foglalkozni. Ez segített pályám további alakulásában. — Olvastam néhány publikációját hazai folyóiratokban. Másféle kapcsolatokat is fart a hazai tudományos élettel? — Néhány esztendeje Pécsett is tanítok. Megtiszteltetésnek tekintem, hogy díszdoktorrá választottak a dél-dunántúli egyetemen. — Járt-e Bács-Kiskunban ? A hatvanas években néhány napot Kecskeméten töltöttem. Kodályné Péczeli Sárika kezdeményezésére a matematika és a zenei műveltség kölcsönhatását vizsgáltuk. Akkoriban a fővárosi Kodály Zoltán zenei gimnáziumban tanítottam. — Most kicsit körülnézhet a Kiskunságban. — A bugaci csárdában ebédelünk, délután Petőfi szülőházát tekintjük meg, Kalocsáról indulunk vissza Szegedre. A bajai professzor lengyel tanítványa Szívesen adott interjút lapunknak a lengyel Sieroszewski Ándrej egyetemi tanár is. — Föl tudja-e idézni a magyarokkal kapcsolatos első emlékeit — kérdem a varsói egyetem filológiai karának dékánjától, a magyar tanszék vezetőjétől. — A második világháború vége felé, a varsói felkelés heteiben. A főváros környékén gyerekeskedtem és büszkék voltunk arra, hogy a magyar katonák a partizánokat segítették. — Állítólag kecskeméti kerékpáros honvédek is támogatták hősies vállalkozásukat. — Olvastam erről, ha nem csal az emlékezetem. — A magyarok iránti rokonszenvből iratkozott be a magyar szakra?- Őszinte leszek, kényszerűségből. Jogász szerettem volna lenni, de nem vettek föl, mert rossz káder voltam. Az akkor, 1952-ben induló magyar szakra irányítottak. Sejtelmem sem volt arról —, hogy mihez kezdek az egyetem befejezése után.- Mihez kezdett?- Bent maradtam a tanszéken. Több mint 3 évtizede tanítom a magyar nyelvet és a kultúrát. — Hány tanítványuk van? — Jelenleg 46. Minden második évben indítunk új évfolyamot. — Remélhetően a kapcsolatok kutatásával mind többen erősítik közülük a lengyel-magyar barátságot. Van mit folytatniok. — Csapiáros professzor úr nagyszerű munkát végzett.- Tudtommal a bajai származású professzor élete kilencedik évtizedében új monográfiával koronázza öt évtizede megkezdett kapcsolattörténeti kutatásait.- Magam is egyik tanítványának vallom magam. Terveznek-e valamilyen megemlékezést Katona József 200. születési évfordulóján ?- Nem hallottam ilyen tervekről. Tudtommal még soha sem játszották hazámban a Bánk bán-t. Talán le sem fordították. Sajnos a piacgazdaságos világban aligha várható kiadása a közeljövőben.- Ezek szerint Lengyelországban sem járnak jó napok a kultúrára. — Jobbnak tartom általános helyzetünket mint 2-3 éve. Az életviszonyok javulásával, a kibontakozó valódi demokráciában újra megtalálják közönségüket, olvasóikat a színházak, az írók. — Tisztelt Sieroszewsky professzor úr azt hiszem, már a bugaci program hatására mindenki jobb színben látja a világot. Indulnak a buszok, be kell fejeznünk a beszélgetést. Köszönöm a beszélgetést. — En még az érdeklődést. Heltai Nándor Szobánkba méretezett hifikészülék Az EUREKA rendszer Archimedes nevű kutatóprogramja 1986 óta majdnem 5 millió ECU (európai elszámolási egység, 1 ECU kb. 90 Ft) költségvetéssel azon dolgozik, hogy a hifilejátszó- hangerősítő berendezések a lakásban is nyújtsák a hangrögzítés-technika'által előállított hangminőséget. Kevesen gondolják, hogy kedvenc lemezünk hangminőségét mégoly tökéletes és borsos árú hifitornyaink sem biztosíthatják, mert lakásunk akusztikai viszonyai miatt ez csaknem reménytelen. A koppenhágai műegyetemen a dán Bank és Olufson sztereóerősítőket, és az angol KEF-hangszórókat gyártó cég együttműködésével azt tanulmányozzák, hogy a zenerajongók benyomásai szerint mikor tökéletes a hangzás. A laboratórium 1000 négyzetméteres süketszoba, amelynek falai hangelnyelő elemekkel vannak fedve. A közepén egy távirányítással mozgatható fotelben ül az érzékelő, aki körül kb. 6 méter sugarú gömb felületének pontjaiban van 24 hangszóró. Ezek egyike sugározza a valódi programot, 23 pedig milliszekundumos skálán különbözőképpen késleltetve, különböző intenzitással ugyanazt a programot. A hangzás minősitése az átlagos zeneértő egyénileg meglehetősen eltérő ízlésének feltárásával kezdődik. A kutatók olyan automatikus behangoló és kombináló eljárást akarnak megvalósítani, mely helyettünk, nálunk jobb hatásfokkal oldja meg a berendezés akusztikai illesztését otthonunkhoz. 1992-ben tervezik a hifiautomatikák megjelentetését az Európai Közös Piacon, s ez az európai tudomány és technika jelentős vívmányának ígérkezik. Képünk: Kísérleti „fülelő” személy a süketszobában (MTI-Press). Í|| iíM Ara Blandiana álmai Meggyőződéssel vallom, hogy ha érteni akarjuk Erdélyt, s egyáltalán a magyar sorsot, történelmet, meg kell ismernünk a román iroda! mat is. Nem úgy, mint a dolgok visszáját, hanem, mint más nézőpontot, más fénytörést. Mert nem is annyira az az izgalmas, amit rólunk mondanak (Ana Blandiana sehol nem írja le a magvar szót), hanem ahogyan önmagukat látják. A román irodalomtörténészek is elismerik, hogy a legmaróbb szatírát éppen klasszikusuk, Ceragiale irta a román mentalitásról, valóságról. Ana Blandiana, a költő sokkal szeli- debb és varázslatosabb képet mutat magyarul először megjelenő no- velláskötetében. Milyen Ana Blandiana világa? Amint azt címadó novellája is ígéri, álomszerű. A minden izükben lírai történetek az álom és a valóság határán játszódnak, konkrét helyeken, de valamiféle lebegésben, mintha fátyol mögül szemlélnénk a világot. Ez az álom álomszerűség azonban soha nem önkényes, mesterkélt. Maga a szerző is utal arra (pl. a Múlt-változatok című novellában), hogy a szerző tudatosan menekül az abszurd valóság elől (Ceausescu Romániájáról van szó) egy képlékenyebb, maga formálta valóságba. Az említett novellából tudjuk meg, hogy a szerző édesapját (oly sok társával együtt) elhurcolták az ötvenes években, s ezt a gyermekkori emléket - minthogy beszélni nem volt szabad róla — mintegy leszorította a tudat alá, a mély rétegbe, az álmok világába. Később már felnőttként, riporterként eljut arra a szigetre (Lidércálom — utánzat), ahol édesapja raboskodott. A szigetet fenyegető áradatot (rettenetes árvíz sújtja az országot) egy morbid ötlettel úgy akarják megfékezni, hogy az ott eltemetett rabok csontvázát építik be a védőfalva. A szerzőben és az olvasóban is döbbenetét kelt ez az iszonyú Déva-vára-szindró- ma, az a felismerés, hogy a diktatúrában (ezt a szót sem mondja ki Blandiana), ahol az ember, „korlátlanul áll rendelkezésre", lényegében magát a népet építették be a Gulag falába, hogy maga a nép a fal Ez a szelíd szavú nő olyan mélységeket tár föl, a szenvedésnek olyan rettenetes bugyrait, mint kevesen. Lidércálom-utánzat című novellája „arról szól”, hogy egy bolti bevásárlás során fogságba ejti egy óriás martalóc. Szekus? Rendőr? Hatalmas mancsával szorítja a nő csuklóját, aki tiltakozik, segítségért esdekel a bámészkodó járókelőknek, akik közt kollegáit, ismerőseit is felismeri. Ezek döbbenten, később közömbösen, sőt kárörvendően szemlélődnek, de nem segítenek. Sőt — s ez talán a legmegalázóbb — valaki kétségbe vonja a személyazonosságát is. Ami mellékes is, hisz az erőszakkal szemben mindenki anonym. Az erőszakban pedig az a legszörnyűbb, hogy értelmetlen. A félelmet, a nyomort is meg lehet szokni? Igen, s egy idő után ez tűnik természetesnek. Ezért is olyan rettenetes kereszt itt Közép- Kelet-Európában a múlt, ezért olyan nehéz meghaladni, mert nem lehet meg nem történtté tenni. Mózes azért bolyongott negyven évig a pusztában, mert nem akart szolgalélekkel, páriákkal bemenni Kánaánba. Blandiana nem mondja ki ezt,,ysupáfhnyomás-tói.visszatérő < álmait írja le. A tudat csak abból tud építkezni, amit élményként bevésett. Freud óta azonban tudjuk , hogy az álom gyógyít is. Menekü lés a nyomasztó valóság elöl, de reménység is, hogy van egy ideáli sabb, emberszabásúbb világ, ahol az én azonos lehet önmagával. (A megálmodott.) Van Blandiana álmaiban, vízióiban valami skandináv misztikum és borongás, de nála Bergmannal szemben maga a valóság a lidércnyomás. Tegnapi valóságunk: a „létező szocializmus". Ilorpácsi Sándor Nősülni nem bűn A Komszomolszkaja Pravda nem szokta véka alá rejteni véleményét a mai szovjet közélet visszásságainak láttán, hallatán . . . Legutóbb arról adott hírt, hogy a központi házasságkötő teremben feleslegessé vált a házassági tanú. Igor Csernyák különtudósító hozta a lap tudomására ezt az újdonságot, aki házasságot kötött Olga Zubarjovával. „Mert hiszen, fogadjuk el, helyszíni tanúkra csak a bűnügyekben van szükség...” — hangzik a groteszk poén. (AN) ROMÁNIAI ZENEMŰVÉSZEK DELEGÁCIÓJA A KODÁLY-INTÉZETBEN Á kolozsvári zeneakadémiától a Metropolitan színpadáig A Kodály-fesztivál kortárs román és romániai magyar szerzőket bemutató, Camerata Transsylvani- ca című hangversenye alkalmából a közelmúltban négytagú kolozsvári delegáció járt a kecskeméti Kodály-intézetben. Az est egyik zeneszérzőjével, Terényi Edével és Alexandru Farkas rektorral beszélgettünk, akik a többi között elmondták: a kolozsvári zeneakadémia az utóbbi másfél évben a szakma hazai képviseletében elsőként lépett kapcsolatba a magyarországi társintézményekkel és a nemzetközi zenei élettel. T. E.:—Az én feladatom a híd verés és a hídépítés. Nemzetközi kapcsolataink rendezése, legrövidebb idő alatti kibontakoztatása intézményünk vezetésének is szívügye. Persze 35 éves elmaradást igen nehéz behozni egy-két év alatt. Eddigi eredményeink mögött az ügy néhány lelkes híve áll. Többek között Körber Tivadarné, aki a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviselőjeként igyekszik megadni minden segítséget. Ittzés Mihály májusban egy delegációval a kecskeméti intézetet „hoztad” nekünk Kolozsvárra. Nagyon sokat jelent számunkra, hogy most személyesen is megismerkedhetünk a nagy zenepedagógus szellemi otthonának sokrétű kulturális tevékenységével, számunkra is tanulságos továbbképzési rendszerével. Kamaraegyüttesek, előadók cseréjével és az ösztöndíjrendszer kiépítésével mindenképpen szeretnénk szorosabbra fűzni kapcsolatainkat. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a soproni konzervatórium igazgatóival is tárgyalásokat folytatunk az együttműködés lehetőségeiről . A francia, a német és az angol zenei élet képviselői ugyancsak tudnak rólunk, közreműködésükkel néhány akciót tervezünk a közeljövőben.- Ezekkel összefüggésben több országos kezdeményezés kötődik a kolozsvári akadémiához. Melyek ezek ? T. E.:—Júliusban több mint félszáz érdeklődő vett részt a Jeunesses Musicales legelső romániai rendezvényén, a cselló- és klarinét-mesterkurzusokon, amelyeket külföldi vendégtanárok tartottak intézményünkben. Jövő nyáron —július 6 —15-éig — akadémiánk rendezi meg az egyébként stuttgarti székhelyű nemzetközi Bach-szemináriu- mot. A rendezvény befejeztével a koncertprogrammal: a János-pas- sióval turnéra indulunk. — A romániai szerzők kecskeméti estje abból a szempontból is rendhagyó volt, hogy nemcsak zeneszerzői kötődtek szoros szálakkal az akadémiához, hanem a közönség soraiban is jelen voltak az intézményben végzett tanárok. A. F.: — Fantasztikus élmény volt számomra, hogy ebben a körben együtt láthattam egykori növendékeimet. Az elnyomás évtizedei alatt azért harcoltam, hogy tehetségeink ne menjenek külföldre, ne hagyják el hazájukat. Én is azok közé tartozom, akik maradtak, noha számtalan alkalommal elhagyhattam volna az országot. Operaénekesként 1968 óta rendszeresen szerepeltem külföldön, elsősorban Francia- és Olaszországban. De sokakkal együtt mindig hazatértem, hogy megpróbáljam védeni, amit megteremtettünk az iskolákban, a kultúránkban. Mindezek mellett arra törekedtünk, hogy megismerje a nagyvilág nemzetközi mércével sem lebecsülendő színvonalú munkánk eremdényét. Ebből a célból jelentettük meg a szeptemberi évnyitóra az intézményünk tevékenységét reprezentáló kiadványt.- Az iskola milyen körből gyűjti növendékeit, s mekkora befolyással rendelkezik a romániai zenei életre ? A.F.: — Többmintaz ország felé- ből érkeznek diákok és diplomásként általában ugyanabba a helységbe vissza is térnek. Hangsúlyozom: ez a terület korántsem határolható be Erdélyre, tanítványaink gyakorlatilag az ország minden táján koncerteznek, dolgoznak. Mint az operatanszék vezetője elmondhatom: három évtizedes tanári pályámon legalább húsz rendkívüli tehetséget készítettem fel a pályára. Közülük élvonalbeli operaénekesként többen énekelnek a világ legnagyobb színpadain, a többi között a Metropoli- tanban. A pálya legifjabb kiválóságai közé tartozik Zsellér Éva, aki a közelmúltban Japánban nyert meg egy rangos nemzetközi versenyt a Pillangókisasszony szemelvényeinek előadásával. Kolozsvár végül is méltó helyszíne a legnagyobb karrierek indulásának, hisz nem sok város büszkélkedhet (tanszékünkkel együtt) három operaszinpaddal. Károlyi Júlia SZEGÉNY DINOK A gyémánt és a meteorok A vírusoknál is parányibb gyémántok, amelyekre nemrég bukkantak tudósok a kanadai Alberta tartományban, feltételezések szerint újabb bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy 65 millió évvel ezelőtt egy óriási meteor csapódott be a Földbe és ez a katasztrófa — mint azt egyes tudósok állítják a dinoszauruszok kipusztulásához vezetett. Ismeretes, hogy ezek a parányi gyémántok némely meteorban is megtalálhatók. Az újabb leletről feltételezik, hogy amikor a meteor becsapódott, a becsapódás hatására a gyémántsze- mecskék szétszóródtak és azután visszahullottak a Földre. A felfedezésről és az annak kapcsán keletkezett elméletekről két kanadai tudós, David Brez Carlisle és Dennis Bra- man számol be a Nature című tudományos folyóirat csütörtöki számában. Carlisle szerint a gyémántok parányibbak, mint a legtöbb ismert vírus. Ha belőlük ezret összekapcsolnának, éppen egy „öv” telne ki belőlük egy baktérium „derekára” — persze, ha lenne dereka a baktériumnak. Elmondotta még, hogy a gyémántokat szürke agyagrétegbe ágyazva találtak Alberta tartomány területén. A meteorteória azt tartja, hogy egy vagy több meteor vagy üstökös ütközött a Földdel, s annyi port és törmeléket juttatott a légkörbe, hogy a nap elsötétedett. Ennek hatására azután nem termett élelmiszer, de az is elképzelhető, hogy a becsapódás nyomán gyilkos savas eső hullott, esetleg az egész világra kiterjedő erdőtüzek keletkeztek. A Nature-ben megjelent tanulmány egyébként megjegyzi, lehetséges, hogy a most felfedezett parányi gyémántok a Földről származnak — meteorbecsapódás nyomán keletkeztek és nem meteoron érkeztek a Földre. Carlisle ezzel kapcsolatban elmondta, hogy tanulmányozni fogja kétfajta szénvegyület jelenlétének arányát a gyémántokban, mert a meteorokból származó gyémántokban ez az arány különbözik a Földön keletkezett gyémántokétól.
