Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-18 / 194. szám
4. oldal, 1991. augusztus 18. PETŐFI NÉPI A TORTÁT MEG LEHET UNNI — A JÓ KENYERET SOHA (Koczka István felvétele) Jól kisütött vállalkozás lalkozni; eladta a villáját, s pékségnek alkalmas házat keresett, amit végül a Csáky utcában talált meg. — Szerencsére megvolt a szükséges tőkém—mondja a mester, beérve a műhely szívébe, a kemencékhez. — A dagasztáson kívül mi minden munkát kézzel végzünk, a zsömlét is kézzel slejfoljuk, vagyis formázzuk. Az elektromos svéd kemencesorban süteményeket sütünk. Van francia gyorsdagasztónk. A gáztüzelésű kemencében kenyér sül. Egy segéd — összesen tízen vannak — éppen lapáttal átmozgatja a piruló vekniket. Megtudom a mestertől: a jó házikenyér készítésére ez a lapátos rendszer a legalkalmasabb. — Azt gondolom, hogy majd’ ötven év után a pék is úgy lehet már a kenyérrel, mint a gyári munkás a vascsavarral: pusztán termék számára, amiből minél többet készít, annál többet keres vele. Ingatja a fejét Cseh Ferenc pékmester, akivel illatos utcácskában óvakodunk előbbre; kétoldalt rózsás kenyerek guruló állványokon. Ötvenöt éves a kecskeméti sütöde tulajdonosa, de már hatéves korában a kemencénél sürgölődött, Csépán. A tiszántúli faluban született, s a jeles helybeli pék, Sustik Péter volt a keresztapja. A félárva fiú neki segítgetett, pedig a mester mindig arra biztatta, festő legyen: egy létra, egy vödör és a pemzli — fütyülve keresheted a pénzt! Nem olyan nehéz munkával, mint az övék. Cseh Ferenc pék lett, Budapesten vizsgázott le 1956-ban, de igazából máig a Sustik úr tanit- ványának tartja magát. — Egy szép kenyérre ránézni nekem ma is boldogság — állítja. — Jó érzéssel tölt el a szép munka. A kenyeret én az élet legfőbb kellékének hiszem, így gondoltam ezt fiatal koromban, és most is. A tortát meg lehet unni, de a jó kenyeret soha. Ha nem is olyan gazdagon van terítve az asztal, de ha valaki finom kenyérből szelhet, az jóízüt eszik akármiből. Csépáról szabadabb teret keresve települt a Cseh család Kecskemétre. Kisiparosként az ötveneshatvanas évekbeli csendes fojtoga- tás elől menekült a pék a városba, azonban itt jó darabig nem kapott iparjogosítványt. Nyolcvanötben aztán úgy látta, most érdemes vál• Cseh Ferenc okkal elégedett. (Fotó: Walter Péter) — Milyen a Cseh-féle házikenyér? — Pár hete egy család Olaszországba utazott, húsz kilónál több kenyeret vittek tőlünk. Huszonegy nap múlva visszajöttek; egy darabka kenyerük még maradt a lakókocsiban — és az még mindig ehető volt. Türelemmel sütött kenyér a miénk. Sokféle tényezőt kell ösz- szehangolni. A jó alapanyaghoz jó szakember is kell. Olyan, aki lelketlen munkára képtelen. — Lehetnek ma, a huszadik század végén egy péknek szakmai titkai? — Én azt hiszem, lehetnek, nekünk is vannak olyan szakmai fogásaink, amelyekről azt hisszük, hogy csak mi alkalmazzuk, és nem is igyekszünk ezeket továbbadni. Cseh Ferenc többes számban beszél, nem csupán a maga nevében. Énnek az az oka, hogy az alkalmazottakat — akik munkaadójukat emberséges főnökként és nagy tudású szakemberként jellemzik — szinte családtagként kezeli. No és a vállalkozásban dolgozik a felesége, harmincévi óvónői gyakorlat után, valamint a két fia: Zoltán, a tartósítóipari mérnök, és László, a közgazdász, a jogi egyetem levelező hallgatója. Egy ilyen viszonylag kis pékség - - a különféle sütemények mellett napi húsz mázsa kenyeret szállít a viszonteladóknak — és ekkora szellemi kapacitás? A családfő szerint hasznosul a kenyér illatához hazacsábult diplomás fiúk tudása. A gmk- forma mellett döntöttek, a papa — egészségügyi okok miatt — szaktanácsadó, de valójában azért ő még a főnök. — Mekkora selejt tel dolgoznak ? — kérdem Cseh Ferencet. — Nyolcvanöt óta nálunk még selejt nem volt. Ha valamivel nem vagyunk megelégedve, legföljebb feldolgozzuk morzsának. Nagykőrösön kilenc pék van, mégis sokan eljönnek Csehékhez kenyérért, s nem félnek a kecskeméti konkurenciától sem. A termékskálát bővítgető mesternek kapacitásfejlesztési tervei is voltak, azonban ezeket egyelőre félretette. Azt hallotta, Kecskeméten jövőre bevezetik a vállalkozói adót, s ennek az üzletre gyakorolt hatását előre nem lehet kiszámítani. Úgy gondolja, bölcsebb várni. Nem szeretné „odaégetni” mostani, jól „kisütött” vállalkozását. A. Tóth Sándor készül a házikenyér. • Nem kevés erő kell a süteménytészta megdolgozásához. • Lapátos technológiával Szent István és Európa Az ezredfordulón a keresztény uralkodók pius et pacificusnak, jámbornak és békésnek hirdették (elég III. Ottó zarándokra utalni). Nem véletlen tehát, hogy az István udvarába jött német írnokok első királyunkat jámbornak, a legkeresztényibbnek, igaz hívőnek és a szentegyház tagjának titulálták. Ahogy azt az Intelmek kifejezik: „minden ember egyforma állapotban születik, és semmi sem emel fel, csakis az alázat, és semmi sem taszít le, csakis a gőg és gyűlölség”. E jellemzés látszólag ellentétes azzal a képpel, amit az utókor szintén hangsúlyozott: erőskezű, sőt kegyetlen uralkodó. A Kál- mán-kori irodalom sok olyan vonást is megtartott, aminek a középkori eszményítés korában el kellett volna tűnnie. István 41 éves uralkodását a történetírás két részre osztja. A határ 1018—1019, amikor István új zarándokutakat nyitott, amely az országot Európa vérkeringésébe kapcsolta be. A következő évtized a nemzetközi távlatú fejlesztés korszaka, amikor Magyarország Európa jelentős tényezőjévé vált. István személyesen is megismerkedett a zarándokokkal. A Gellért-kisle- gendából tudjuk, hogy Gellért Pannónián indult a Szentföldre, de engedett István meghívásának és az országban maradt. István a királyi székhellyel is igazodott a zarándokút vonalához: Székesfehérvárott építette fel a királyi kápolnának és temetkezőhelynek szánt bazilikát. Ezzel egy olyan szakrális központ létesítése lebegett szemei előtt, mint egykpr Nagy Károlyé volt Aachenben. És aki ellátogat Európa középpontjába, Aechenbe, az ottani gazdag magyar emlékek megtekintése nyomán rádöbbenhet arra, hogy abban az időben valóban Éurópa voltunk. Nem véletlen, hogy az aacheni székesegyházban is tartottak Szent István-emlékülést. A szentté avatással Magyarországnak saját szentje lett, aki a középkor nemzetek feletti eszme- rendszerében nem csupán magyar, hanem európai volt. Szentté avatásával a magyar egyház továbblépett előre a hitvalló szellemben. Az új templomokba már magyar ereklyék, István, Imre, Gellért, András és Benedek ereklyéi kerültek. Az országos Szent István- kultusz gyökerei a szentté avatás idejéig nyúlnak vissza. Szent László kora István személyében már egyesülve látta a dinasztiaalapító hős és a keresztény király egyénisé• A Szent korona egy részlete. • A kalocsai főegyházmegye féltett kincsei, az ősiség emlékei: faragott.oszlopfők. a Szent István alapította Székesegyházból. (Képeinken.) Az ásatások során a romok között találták meg az egyetlen hitelesnek mondott Szent István-portrét, a kalocsai királyfejet, amely a Nemzeti Múzeum féltett értéke. Másolata a kalocsai érseki kincstár bejáratánál látható. gét. Az Álmos személyéhez fűződő Turul-mondát Istvánnal hozza kapcsolatba. A legendában Emese helyett Sarolta kap álmában égi figyelmeztetést István születése előtt. Ezzel István törvényhozó és szervezőmunkáját mitikus értelemmel ruházták fel. (Részlet a nemrég megjelent Szent István és Európa című könyvből.) A szent jobb története A Berettyó-parti monostorban őrzött szent jobbot Zsigmond, magyar király még 1433 előtt Székesfehérvárra vitette. Amikor 1541-ben a törökök Székesfehérvárt feldúlták, a szent jobbal együtt még itt őrzött több ereklye is a törökök birtokába került, akiktől kereskedők vásárolták meg az értékes tartókban lévő ereklyéket és azok egy részét a dalmát tengerpart hires kikötővárosában, Raguzában (Dubrovnyik) értékesítették. Raguzától 1771-ben Mária Teréziának sikerült visszaszereznie Szent István jobbjának kézfejét. Mária Terézia Bécsben a raguzai küldöttségtől 1771. június 1-jén vette át a kincset, majd Schön- brunnban kelencedet tartottak tiszteletére. A királynő úgy rendelkezett, hogy a szent jobbot a néhány évvel előbb újjáépített budai királyi palota Szent Zsigmond-templomában őrizzék. A nemzeti ereklye 1771. július 20-án érkezett Budára. A Zsigmond- kápolnában 1882-ig a csillagkeresztes lovagok őrizték. Tőlük, 1882-ben az egyházmegyés papság vette át a királyi vár templomának és a szent jobbnak az őrzését. 1938-ban, Szent István halála 900. évfordulóján a szent jobbot az „aranyvonat” vitte el az ország jelentősebb helységeibe. Ez a körút nagyban öregbítette első szent királyunk tiszteletét. A II. világháború idején a nyilasok 1944-ben Nyugatra vitték nemzeti ereklyénket. Onnan az amerikaiak 1945-ben juttatták vissza a szent jobbot, amelyet először a Váci utcai Szent Mihály-templom- ban őriztek. Az ereklye innen 1950-ben a budapesti Szent István-bazilika Szent Lipótról nevezett kápolnájába került. m*í mm RÉGI ÜNNEPEK A KONYHÁBAN _________________ Á ldd meg Urunk, asztalunkat... „Az étkezés, a közös asztal közösséget teremt. A Bibliában szent jellege is van. A hálaadás és a vendégszeretet kifejezése ...” Ezekkel a gondolatokkal ajánlja az olvasóknak dr. Dankó László kalocsai érsek Szakái László vendéglős könyvét az olvasóknak. Az „Áldd meg Urunk, asztalunkat!” címmel a pápalátogatás alkalmából megjelent gyűjtemény az egyházi ünnepek gasztronómiai vonatkozásairól szól, sok-sok „izgalmas” elkészítési ajánlattal. A szerző karácsonytól karácsonyig, a naptár liturgikus sorrendjében, a néprajzi vonatkozások bemutatásával vonultatja föl a régi magyar konyha jellegzetes ételeit, a karácsonyi mákos gubától a húsvéti sonkán keresztül a lakodalmas ételekig. A soltvadkerti mesterszakács könyvét Straszer Andrásnak, a kalocsai érseki palotában készült színes képei gazdagítják. — F —
