Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-17 / 193. szám

PETŐFI NÉPE 1991. augusztus 17., 3. oldal TELJESÍTETT FOGADALOM — NEGYVEN ÉV UTÁN Megnyílt a Bácsalmás—Bajmok határátkelő Nem kétséges, hogy a város­krónika feljegyzi majd a tegnapi napot Bácsalmás történetében. Kilenc évi előkészítő munka után — igaz, hogy egyelőre csak öt napra —, megnyílt a Bácsal­más—Bajmok közötti határátke­lőhely. Pontban reggel 6 órakor Tóth Árpád polgármester kö­szöntötte a magyar oldalon ösz- szeuvűll mintcuv száz érdeklő­dőt, majd a bácsalmási képvise­lő-testület tagjai Bajmokon tet­tek rövid látogatást. Itt Kőtörő Miklós, a megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke méltatta a Tompa és Hercegszántó után immár harmadik átkelőhely je­lentőségét a gazdasági és kultu­rális kapcsolatok fejlesztésében. Jugoszláv részről Kasza József szabadkai városelnök aki so­Ahany Irat űrállomás nyílik, annyi lehetőséget kapunk szomszédaink jobb megis­merésére ... (Galambos Sándor felvétele) kát fáradozott az ügy érdekében — válaszolt. Szinte hihetetlen, milyen hamar elterjedt a megnyitás híre a határ mindkét oldalán. Elsőként egy né­met házaspár gördült át hófehér Mercédeszével. Nem óhajtottak Tompán órákat várakozni, hát megpróbálták, jobb-e itt a helyzet. — Nem is lehet összehasonlítani — mondták —, ráadásul itt csupa barátságos, mosolygós arcot lá­tunk. (Sőt, a mosolyhoz most egy pohár pezsgő és frissen sült lepény is dukált.) Kerékpáros csapat érkezik. A nagymama, az anya és a két fiúcska. A nagyobbik saját két ke­réken, a kisebbik, Ivies Dániel, még az anyu biciklijén. Kérdésemre három esztendejé­nek teljes komolyságával válaszol: — Az Ilka nenéhez megyünk Al­másra. Most könnyen meglátogat­hatjuk, nem kell autón utazni. Bajmok irányába is sűrű a for­galom. A kiléptetéshez talán egy percre sincs szüksége a két útlevél­kezelő határőr katonának. A vám­tisztek helybeliek, Horváth Zoltán főhadnagy, Ledenyák Imre és Horváth József zászlósok Tompán szolgálnak egyébként. Nem sokat vacakolnak: látszik, tudják, hol kell kereskedni, régóta csinálják a szakmát. — Jól látnak szemeim? — hu­nyorgók a felkelő nappal szemben. Fekete Dezső — a nyugdíjasként Bácsalmásra visszavonult könyv­tártudós — közeleg egy öreg ke­rékpáron. — Negyven évvel ezelőtt megfo­gadtam, hogy ha megérem a határ megnyitását, gyalog vagy biciklin teszem meg az utat. Az igazat meg­vallva, nem igen reméltem, hogy egyszer sor kerül rá. Most aztán ro­konlátogatóba megyek Bajmokra. Sűrűbb lesz a mozgás mindkét oldalon. Akik felénk közelednek, figyelmesen szemlélik a vadonatúj táblát a magyar címerrel és a Ma­gyar Köztársaság felirattal. A túloldalra igyekvőket pedig a Jugoszláv Köztársaság lobogója köszönti. Gál Zoltán TISZTELT SZERKESZTOSEG! Attilával többé sehova! Befizettünk az Attila Tours Kft. magánutazási irodánál egy londo­ni utat. A céget annak idején az Utazás kiállításon fedeztük fel, ahol is bemutattak egy MAN típu­sú, teljes komforttal bíró buszt, így kínálták angliai útjaikat. Az indulás reggelén egy 14 éves, meggyötört, rozsdás Ikarusz 250- es várt ránk. Szomorkodtunk, amit fokozott a beszállásnál ta­pasztalt szervezetlenség. A török­bálinti lankákon a busz alsó részé­ből furcsa neszek hallattszottak, mire az előttem ülő — valószínűleg sokat tapasztalt — útitársnőnk ki­jelentette; hogy szerinte ez a busz, ha odáig el is jut, nem tud felmenni a würtzburgi emelkedőn. Nem volt jó kedvünk, de annak örültünk, hogy nem süt a nap, mert a függö­nyök hiányoztak. Az út osztrák szakaszán még nem volt baj, egy­szer álltunk meg váratlanul, hogy a gázolajvezetéket az egyik tank­ból a másikba áttegye a vezető. Ekkor derült fény arra, hogy miért fértek be olyan nehezen a bőrön­dök a csomagtartóba. Azért, mert elfoglalta a helyet a több száz lite­res beépített tank. Megérthetjük, forintért olcsóbb tankolni, mint valutáért. Passau előtt eltört egy hűtővíz­cső, valahol a csomagtér fölött, el­áztatva a bőröndöket, különösen kettőt, melyek kinyitásakor a ru­hákból felcsapott a bűzös gőz. A hibát sikerült kijavítani és elpo- roszkáltunk egy kútig, ahol feltöl- töttük a rendszert. Nem is volt baj a következő száz kilométeren. Ek­kor megint tönkrement. Már este­felé járt, s mivel a sofőr közölte: nem tud az utazási szerződés azon kitételeiről, miszerint: ha műszaki hiba miatt az utazás késedelmet szenved, 5 óra elteltével az iroda meleg étkezést, a 10. óra után szál­lást biztosít, s ha akarná, sem tud­ná ezt nekünk megrendelni, lévén összesen 90 márkája. Kértük, érte­sítse az iroda tulajdonosát. Nehe­zen ment, s közben kiderült: a buszvezető nem alkalmazottja a cégnek, szabadságot vett ki, hogy beugorhasson erre a munkára, elő­ször megy ezen a vonalon, nincs térképe, nem tudja a telefonszámo­kat, nem beszél németül. A telefon eredménye: a tulaj kér­te, mivel néhány órai munkával sikerült a buszt üzemképessé tenni, induljunk tovább, várnak ránk. Egy útitársunk segítségével, aki is­merte a járást, eljutottunk a tenge­rig, de éjszaka, mikor egyszer el­aludt, máris eltévesztettük az utat. (Az iroda előzőleg kiadványában Nyugat-Európában nagy tapasz­talatokkal bíró buszvezetőket ígért utasainak.) A csatornaátkelésnél várt ben­nünket egy megbízott, aki arro­gáns fellépésével közfelháborodást váltott ki. Londonban minden remek volt, az iroda vezetője igyekezett min­dent elkövetni, hogy felejtsük az odaút kellemetlenségeit, csak egyet nem tett: hazafelé sem biztosított biztonságos szállítóeszközt. Doverben 3 órát vesztegeltünk, mert egyik emberünket London­ban felejtették. Aztán éjszaka 3 órakor újra kezdődtek a bajok egy kettős defekttel, később erről a ke­rékről az újonnan vásárolt gumi is cafatokban lógott, aztán beszorult a ventilátorcsapágy, majd a pillan­gószelep, mi pedig a múló órákat számoltuk hol egy pihenőben, hol az árokparton. Mivel késésünk már tetemes volt, értesítettük az utazási irodát, kérjük a szerződés biztosította étkezést, szállást, ha valami úton-módon ezt nem teszik meg, a buszt feljelentjük a német rendőrségen a beépített tank miatt. A budapesti képviselő megígérte, mivel a buszvezetőnek ismételten nem volt pénze, kocsiba ül és eljön kifizetni a számlát. Ekkor felme­rült: mi lesz, ha emberünk nem ér ide? Ki fog fizetni? Ott kel! marad­nunk zálogba? A csoport úgy hatá­rozott, hogy vacsorázik és egy ta­nár házaspár vállalta, hogy ott ma­rad túszként a pesti ember érkezé­séig. A szállásról, tekintve a 20 órás késést s a bizonytalanságot: reggel tudunk-e fizetni? — le­mondtunk. Elindultunk, s már a buszt már csak hátulról lehetett beindítani, s pótkerék sem volt — hazaértünk. Utunk során gyakran éreztük a szervezetlenséget, a nagy haszon reményében történő hazardíro- zást, miközben a műszakilag po­csék állapotú autóbusszal nemcsak utunkat, de biztonságunkat is ve­szély fenyegette. Úgy éreztük, hogy az Attila Toursnak nem az volt a legfontosabb, hogy utasai veszélyeztetettség nélkül célhoz ér­jenek, hanem csak az, valahogy a buszt működőképessé tegyék a kö­vetkező fuvarig. Közben az iroda a saját maga által írt szerződésről is megfeledkezik, ezért az utasok­nak szinte zsarolniuk kell. Ezek után gondolom érthető, miért vontuk le azt a következte­tést: Attilával többet soha, sehova! Tisztelettel: Varga László Kecskemét Zászló u. 9. Megnyílt a Regős vendéglő Orgovány központjában. DRINKBÁR és OLASZ FAGYLALTOZÓ Meghökkentően olcsó étel- és italárak. Minden héten műsor, diszkótáncosok, magyar nóta és bűvészek. Rendezvényeket, lakodalmakat vállalunk, utóbbinál hozott nyersanyagból is. Telefon: 76/76-374 43138 KÉRDŐJELEK • • Önarckép? Szegeden a magyarságkuta­tók tanácskoztak, történelmük során immár harmadszor. Bu­dapesten névsort tettek közzé azokról, akik főszerepet vállal­nak a magyarok 1992-re terve­zett világkongresszusán. A ju­goszláviai Magyarkanizsán a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségek sorsait vi­tatták. Mit tanulhattunk, ami fontos? A hungarológiai kongresszuson újból tapasztalhattuk a gönczi bölcsességet: nagyon kell ügyel­nünk, hogy sem a korábbi, sem a közvetlenül meghaladott kor­szak értékei közül ne vessünk el egyet sem. A 2 év múlva tartan­dó világkongresszus programja fel reméli rajzolni a világ ma­gyarságának helyét a XXI. szá­zad küszöbén. A déli szomszéd­ságban megrendezett fórum pe­dig — szerencsére — igazolta, hogy türelemmel feszült körül­mények között is lehet megol­dásokat keresni kényesebb nemzetiségi problémákra is. Mit tanulhattunk, ami még fontosabb? Hogy ahol hárman együtt vannak, háromfélekép­pen látják, melyek a múlt, a je­len és a jövő magyar értékei. Hogy a magyarság világkong­resszusának előkészítésekor az is téma, ki kivel nem hajlandó egy levegőt szívni. Hogy van­nak, akik azt is kifogásolják, ha a szomszédság nemzetiségi ügyekben illetékes politikusa rendszeresen tanácskozni kíván aktuális dolgokról. Mit tanulhattunk, ami a leg­fontosabb? Egy sok évtizede kül­földön élő magyarnak kellett felhívnia újból a figyelmet arra: azt nem kifogásolja a világ, hogy azt mondjuk a „Föld Isten kalapja”. Azt viszont nem sze­retik, ha hozzátesszük, hogy „mi vagyunk a bokréta rajt.” Szóval: legyünk magyarok. De ne magyarkodjunk, akkor se, ha vendégünk a pápa és nemzeti ünnepnapot ülünk. Kocsis Tamás Ferenczy Europress A valutatartalék nő Javult a folyó fizetési mérleg helyzete júniusban, így az első hat hónap során a deficit csupán 100 millió dollár volt. Hárshegyi Fri­gyestől, az MNB elnökhelyettesé­től megtudtuk, hogy míg május­ban — az első öthavi adatok össze­sítése után — a folyó fizetési mér­legben 130 millió dolláros hiányt mutatott, addig júniusban az egyenleg 30 millió dollárral javult. Mindez azt bizonyítja, hogy igen kedvezően alakulnak a pénzügyi folyamatok. A Magyar Nemzeti Bank kimu­tatásai szerint a külkereskedelmi mérleg félévi deficitje csupán 130 millió dollár volt, szemben az első öthavi 150 millió dolláros hiány­nyal. Továbbra is fennáll az a ked­vező helyzet, hogy a turizmusból származó bevételi többlet, vala­mint a láthatatlan bevételek fede­zik a külföldi adósságszolgálattal kapcsolatos kamatkiadásokat. Mivel a folyó fizetési mérleg hiá­nya az erre az időszakra tervezett 1 milliárd dolláros deficittel szem­ben csupán minimális mértékű, ez azt jelenti, hogy nem nő az ország eladósodása. Sőt, hónapról hó­napra bővülnek a jegybank deviza- tartalékai. Míg az első öt hónap­ban a devizatartalékok 1,4—1,5 milliárd dollár körül alakultak, jú­nius végén, július elején elérték az 1,7 milliárd dollárt, augusztusra megközelítik a 2 milliárd dollárt. Hárshegyi Frigyes szerint a fo­lyó fizetési mérlegben júniusban kialakult javulás júliusban tovább folytatódik, s augusztusban is ha­sonló irányzat tapasztalható. Fogszuvasodás nélküli 21. század? Egy Londonban szerdán nyilvá­nosságra hozott tanulmány szerint a fogorvos fúrójának legtöbbünk számára félelmetes berregése rövi­desen a múlté lehet. A tanulmány, amelynek elkészítését egy vezető angol fogpasztagyáros finanszíroz­ta, azt állítja, hogy a fogszuvaso­dás, a nyugati világ egyik legelter­jedtebb csapása, a 21. század elejé­re gyakorlatilag megszűnik problé­ma lenni. Ebben a tanulmányban szakér­tők azt jósolják, hogy 20-25 éven belül a fogak tömése szinte isme­retlen lesz és a fogorvosok dolga főleg abban áll majd, hogy megta­nítsák pácienseiket, miként mossa­nak fogat, és hogy elvégezzék a szükségessé váló fogpótlásokat. A helyenként már ma is alkalma­zott vagy még kísérleti stádiumban levő eljárások közé tartoznak a fogfelület védelme különféle műa­nyagokkal és olyan tartósan behe­lyezett gyógyszerek, amelyek fo­lyamatosan bocsájtanak ki fluort. Martin Curzon professzor, a Le- eds-i egyetem fogászati tanszéké­nek gyermekfogászatban különö­sen járatos tanára szerint napja­inkban az angolok mintegy húsz százaléka szenved fogszuvasodás­ban, de a megelőzés tökéletesítésé­vel ez az arány öt százalékra csök­kenthető. Curzon szerint a kutatá­sok azt bizonyítják, hogy az évszá­zadok során fokozatosan romlott az emberek fogazata, bár ez a fo­lyamat most kezd a visszájára for­dulni. Napjainkban fogászati szempontból a 16. század színvo­nalán vagyunk, de vissza kell térnünk a rómaiak előtti idők színvonalához — vélekedett a professzor. Készülőben a csendrendelet Egyre több panasz érkezik a kecskeméti önkormányzat illetékeseihez, a szóra­kozóhelyeken, utcán hangoskodók ellen, különösen akkor szaporodnak meg a panaszok, ha egy-egy utca vagy városrész nyugalmát tartósan zavarják meg. A soronkövetkező önkormányzati ülés elő kerül az a rendelkezéstervezet, amely pontosan szabályozni kívánja azokat az időpontokat, amelyek alatt sem zenével, sem motorzajjal hangoskodni nem szabad. Akiket a tűz nem éget meg • V mozdulatuk pontosságát kíséri figyelemmel kártyikné Benke I lka. (Galambos Sándor felvétele) Abban a táborban, amit a Vita­litás Egészségvédő Egyesület szer­vezett Kecskeméten, semmi sem kötelező, a résztvevők mégis min­denben összetartanak. Esténként például ki-ki mehetne, ahová akar, csinálhatna magának programot. Meg is próbálják, de a vége mindig az lesz, hogy inkább összeülnek arról beszélgetni, ami a táborba hozta őket. Nagyon is közös az érdeklődésük. Az egyesület minden évben meg­szervezi a 12 napos, Élj velünk! kurzust. Az ideinek a kecskeméti egészségügyi szakiskola adott he­lyet. A 35 résztvevő az ország leg­különbözőbb részéből érkezett. A társaság összetétele vegyes, fia­tal és idősebb, orvos, pedagógus, háziasszony és kétkezi munkás egyaránt van köztük. Neves termé­szetgyógyászoktól hallhatnak elő­adásokat a radiesztéziáról, a bio­energiáról, a fitoterápiáról, a bio­energia kiegyenlítéséről és gyűjté­séről az emberi szervezetben Ji- Gong helyzetben. Mindezzel a gyakorlatban is megismerkednek. Az idén ismét megszervezik aka­raterő-fejlesztő gyakorlatukat, a tűzön járást. Tavaly tizenkilencen estek át ezen a „tűzkeresztségen” (és senki sem égett meg), most is hasonló részvételre számítanak. A tábor étrendje a reformélet­módba illő: a tisztítókúra és a hús nélküli étkezés között, illetve ezek variációit lehet választani. Arról, hogy a látottak, hallottak be is épüljenek a résztvevők életmódjá­ba, Kártyikné Benke Etka gondos­kodik. Túl azon, hogy a természe­tes életmozgást tanítja nekik, a kurzus résztvevői tulajdonképpen Etka szellemében élnek 12 napig. Augusztus 21-én fejeződik be programjuk. a. m. Árubemutató * * és vásár t * a Svekisz bemutató- és * * kereskedelmi udvarban * Cím: Kecskemét, Erkel F. u. 6. * Telefon: 76/20-936. * * Megtekinthetők: * * Stephan GmbH félautomata élelmiszer-ipari * és húsfeldolgozó gépei ^ J Fischer GmbH lézerhegesztett, ^ * rozsdamentes csövei és profiljai; * * Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet * * kerti bútorai, létrái és egyéb termékei. * A kiállítás augusztus 31-éig tart. * * Nyitva: hétköznap 8—16 óra között. * * 43139 * * * Az erős ember — Kirámolok minden­kit, asztalostul, székestül! Majd én megmutatom, hogy velem nem lehet így beszélni! Mit képzelnek ezek ott bent? pfuj!.. . Nézem a robusztus, kö­zépkorú férfit. Karján fe­szül az izom a rövidujjú ingben. Reccsen a szék alatta, amint megmozdul. Micsoda erő! No igen, le­gény a gáton! Ez, ha egy­szer elereszti a kezét, lesz nemulass odabent. Repül a bútor, repül az iktató- könyv, s repülnek tán még az alkalmazottak is. Gyorsan kerítenék vala­honnan egy diszkoszt vagy egy erömérő műszert, hogy a csúcsformában lé­vő ember teljesítőképessé­géről egzakt adatokat nyerjek, de akkor látom csak: hiszen ez nem sport­egylet, nem edzőterem. Ez egy szociálpolitikai cso­port folyosója, ahol rend­kívüli és nem rendkívüli segélyekért lehet sorba állni. Azt, hogy ki kap, bent döntik el. — Uram — fordulok óvatosan az izgatott férfi­hoz —, mivel bosszantot­ták föl annyira, hogy ki akar rámolni mindent és mindenkit? — Azt mondták: vala­mit én is tegyek azért, hogy könnyebb legyen a megélhetésem. Dolgoz­zak. Közmunkát vagy gyümölcsszedést javasol­tak. Felháborító! Hát az...! (kohl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom