Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

07 — 07 — 07 AZ AUTÓ HASZNÁLATRA KÉSZÜLT Volkswagenek a rendőrségen (Cíaál Béla felvétele) A magyar mentősök után végre a rendőrök is modern gépkocsikhoz jutnak a közeljövőben, a felvételün­kön látható Volkswagen Golf típu­sokból Bács-Kiskunba megérkeztek az első példányok. Amire, valljuk meg őszintén, szükség volt. A hatva­nas évek végét jelképező Ladák ki­szolgáltak. „Tisztességes”, magára valamit adó bűnöző sem használ már ilyet. Lépésváltásra kényszerül­tek a rendőrök is. De milyenek ezek a gépek? Az eddigi tapasztalatok szerint nagyon jók. Ké­nyelmesek, gyorsak, ruganyosak, sta­bilak, megbízhatóak. Mint általában a német gépkocsik. A keleti gyártmá­nyokhoz szokott autósnak hihetetlenül hangzik: a kocsi első felülvizsgálata 15 ezer kilométer megtétele után szüksé­ges. (Összehasonlításképpen: a 2107-es Ladáknál ugyanez 1500—2000 kilomé­ter után ajánlatos.) A műszaki eligazí­táson a rendőröknek jószerivel csak annyit mondtak: semmihez ne nyúlja­nak! Az ablaktöltő folyadékot után- tölthetik. Ez az autó tudniillik haszná­latra készült. . . KANTIN A BÖRTÖNBEN MAGYARORSZÁG: Sör még alkoholmentes sincs • f elvételünk a kecskeméti börtönben készült egy kora délutáni órában, amikor kiny itott a kantin. Az elítélt hölgyek sorban várakoznak a kis ablak előtt. A kisebbik képen Szabadszállási Tóbi Pál magánkereskedő látható árukészletével. PETŐFI NÉPE 1991. július 8., 5. oldal SPRINTER ÉS GAZDÁJA Aki lovas rendőr szeretett volna lenni Lehet, hogy a szódás veri a lovát, de a rendőr nagyon szereti. Gáli Dénes zászlós biztosan. Időnként végig simít rajta, amíg a fotózáshoz készül, majd indulna ki az istállóból. Sprinter, a ló inkább marad. — Na, légyszíves gyere! Tudom, hogy lusta vagy, de ennyi mozgás kell — kor­holja a pacit, míg az belátja a rendőr igazát. Lovas és paripa modellt állnak. Készül a fotó, közben a zászlós beszél. — Ez a Sprinter nagyon veszett jó­szágként került ide. Először a Szepesi Józsi kapta, de valamiért csak nem bol­dogult vele. Ágaskodott, nem állt rende­sen. Pedig a lovas rendőrnek társa kell. hogy legyen a lova. Csak annyit intéz­kedhet, amit a ló enged. Mondom ma­gamban, nem lehet igaz, hogy ez a gyö­nyörű jószág nem oldja meg a feladatát. Átvettem. Képzelheti, az összes szabad­időm ráment. A lovardában gyepáltam állandóan. Nem telt bele két hónap és gyönyörűségesen csinált mindent. Azért persze egy emberes ló maradt: nem csípi, ha más ül a hátán. Igyekszik belevágni a földbe, utána már szabadon futkáro- zik . . . Gáli Dénes elképzelni sem tudja a világot lovak nélkül. Hároméves lehe­tett, amikor először felült a nagypapa lovára, a Gusztira. Az öreg betanította a Gusztit, hogy lehajoljon, ha a kisfiú mellé állt a kantárfejjel. Letérdelt, be­dugta a fejét, mint egy engedelmes ku­tya. — Ott szerettem meg a lovat. Meg a könyvekben. Még most is meg van a teljes sorozat az indiánosokból. Szóba sem került más a továbbtanulásomkor, mint ez a terület. Nagykőrösön, a mező- gazdaságiban érettségiztem, másnap már a Rákóczi Téesz belovaglója vol­tam. Csikókat idomítottam eladásra. Bevonultam, leszereltem, folytattam ahol előtte. A fordulatot az életemben a Mezőgazdasági Világkiállítás hozta. A '75-ös, Budapesten. Ugye, a KISZ- szel felmentünk mi is, megnéztük a lo­vasbemutatót, két rendőrrel. Az egyik a hétszeres magyar bajnok Bálint Mihály volt. Megdobbant a szívem. Díjlovagol­tak, táncolt alattuk a paripa. Fegyelme­zett, gyönyörű állatok, ha én egyszer egy ilyenen ülhetnék! De hát hogyan? A szerencse segített: az egyik gondozó­nak a téeszben szomszédja volt a pesti • Ló és lovas. (Gaál Béla felvétele) lovas rendőrök állatgondozója. Rögtön rákaptam: mutass be neki! Nem telt el egy hét, és én is lovas rendőr lettem. Gáli Dénes a fővárosba került. Foci- meccseket biztosított, elvitték Nagyvá- zsonyba a várjátékokra. Szilvásvárad­ra, Kecskemétre a fogathajtó világbaj­nokságokra. Lovával ott volt a Hunga- roring megnyitásánál is. De nem csak ilyen kellemes pillanatok, hanem nehéz percek is jutottak a szolgálat alatt. Több mint tíz év telt el az életéből Pes­ten, mígnem váratlan ajánlatot kapott — szervezzen Kecskeméten is lovascso­portot. — Habozás nélkül mondtam igent. Bár teljesen kezdők voltak a kollégáim, mégis három hét alatt -úgy-ahogy beta­nultak. Kijött a kapitány úr, megnézte mit tudunk, elismerően bólintott. Azóta mi is szolgálatot adunk. Feltűnnek a tanyáknál, ahol nagyon várják őket. Éjszaka razziáznak a föld- utakon, igazoltatják az autóst, a gyalo­gosokat. Szükség van rá: a tanyákon élő ember védtelen. A lovas rendőr tar­taná távol a „zsiványokat”. Bár, ha több lovas lenne ... Nem Gáli Dénesé- ken múlik. Pénz nincs elég. Jelentkező, ló lenne. Olyan büszke, gyönyörű, mint a Sprinter. Aki már embercsempészt is fogott... N. N. M. 05 - 05 - 05 Az év első öt hónapjában 465 tűzesethez riasz­tották a Bács- Kiskun megyei tűzoltókat. Ti­zenhármán lelték halálukat a lán­gok közt, és 18- an megsérültek. (Egyébként ta­valy egész évben nyolc halál tör­tént a lángok mi­att.) Kerekegyhá­zán, Bácsalmá­son, Lajosmizsén és Solton lakó­épületeket éget­tek fel szándéko­san, Kecskemé­ten egy butikot, Tázláron, betörés után, a Kati ven­déglőt, Kiskun- majsán egy tanya melléképületét, Fülöpszálláson egy kamrát. Ha­sonló sorsra ju­tott két gépkocsi is: Baja belterüle­tén egy lopott La­da, Kiskunhala­son százezreket érő BMW 316-os. A halálos áldoza­tokat követelő tüzek közül ki­Tüzes krónika • Archív felvétel. (Fotó: Straszer András) emelkedik az ágyban, dohányzás miatt meghaltak nagy száma. Négy alkalom­mal egyértelműen ez volt a halál köz­vetlen oka, egy esetben még nem tisz­tázták a körülményeket, de a nyomok itt is dohányzásra utalnak. posvárott rendezték meg, június 27. és 29. között. A II. Széchenyi Ödönről elne­vezett kupán Bács-Kiskun képviselői vá­rakozáson felül szerepeltek, a tűzoltó­csapat a negyedik helyezést érte el. Ajándékfelszerelés Kecelnek Tűzoltósiker Az állami tűzoltók versenycsapatai közötti országos bajnokságot idén Ka­Kecel német partnertelepülésé­nek négy önkéntes tűzoltója nem­rég tanulmányúton járt a magyar községben. A schwarzenbruckiak arra kerestek választ: milyen az it­teni technika? Vizsgálódásuk vég­eredménye talán leginkább a szegé­nyes kifejezéssel illethető. Egyetlen jellemző adat: míg a németországi testvérnél 14 jól felszerelt kocsi vár­ja a riasztást, addig ugyanezt Kece- len egy 28 és egy 26 esztendős Cse­pellel kénytelenek megoldani. A többiről már ne is szóljunk . . . Mindezeket látva a schwarzen- brucki önkéntes tűzoltóegyesület többféle felajánlást is tett Kecelen. Az eredetileg ide szánt — a látoga­tás során kipróbált, bemért — ri­asztórendszeren kívül, a náluk már leselejtezett, de még kitűnő állapo­tú szivattyúkból, védőruhákból, valamint elképzelhető, hogy ko­csikból is „ajándékcsomagot” állí­tanak össze partnertelepülésük­nek. Csak a riasztórendszer, mely tulajdonképpen személyhívó ké­szülék, a nyolc ügyeletes keceli tű­zoltót riasztja, cirka egy-másfél milliót ér. De az ajándék értéke ettől függetlenül felbecsülhetetlen. A 280 tagot számláló német egyesület 20-30 fős küldöttsége várhatóan augusztusban látogat legközelebb Kecelre. Az elképzelé­sek szerint az ajándékba szánt fel­szereléseket ekkor adják át magyar kollégáiknak. A magyarországi börtönökben mint a világon mindenütt —, úgynevezett kiétkeztetési boltok működnek. A kecskeméti bünte­tésvégrehajtási (BV) intézetben például mindennap vásárolhatnak a fogva tartottak a zárkacsarnok földszintjén található kantinban. A kínálat meglehetősen gazdag, s ezért érdemes alaposan meggon­dolniuk, hogy egy-egy alkalommal mennyire töltik meg bevásárló­szatyraikat. Ilyen célra ugyanis börtönmunkáltatásból származó keresményüknek hatvan százalé­kát fordíthatják, ami nagyjából havonta 1000—3000 forintot tesz ki. Ennyiért vehetnek cigarettát, kávét, teát, üdítőket, levélpapirt, süteményt, zöldségféléket, gyü­mölcsöt, csokoládét. (A felsorolás távolról sem teljes.) Ugyanakkor hiányoznak a listáról a börtön biz­tonságát veszélyeztető árufélesé­gek. Ilyenek: a gyógyszerek, a freo- nos spray-készítmények, a gázön­gyújtók, valamint a különböző al­koholféleségek, de az alkoholmen­tes sör is. Néhány éve ugyanis az egyik hazai börtönben valódi kőbányai árpalét töltöttek az alkoholmen­tesek palackjába, s ezt jelentős felárral értékesítették. Azóta a hazai bv-intézetek kiétkeztetési boltjaiból elpárolgott az alko­holmentes sör. A rovat szerkesztője: Noszlopy Nagy Miklós Hogyan hívjuk a mentőket? Balesetnél: mi történt? (példá­ul gázolás, ló­rúgás, égés) hány sérült van? honnan kell a sé­rültet elszállítani? ki jelenti? Betegszállításnál: ( Ez csak akkor kérhető, ha a beteg kezelőorvosa rendeli el, vagy ha előzőleg a beteg számára biztosították a kórházi ágyat. Az utóbbi esetben kivétel a közvetlen életveszély). — a beteg neve, kora? a betegség megnevezése?- honnan szállítandó a beteg, illetve mikor? — melyik kórházban van elhelyez­ve (kell szállítani) a beteg(et)? Ami a legfontosabb: nyugodtan és pontosan adjunk felvilágosítást a mentőállomásnak! DE JÓ LENNE, HA ÍGY LENNE! A bejelentéstől a mentő elindulásáig A gyakorlat, sajnos, nem egészen olyan, mint ahogyan azt a mentősök szeretnék. A bejelentések nagyon nagy százaléka hibás, vagy pontatlan. Ami könnyen tragikussá is válhat: hosszú perceket veszíthetnek emiatt a betegek­hez induló kocsik. Lássuk a tipikus hibákat. Gyakran előfordul, hogy azt küldik telefonálni egy balesettől, aki az égvilá­gon semmi konkrétumot sem tud. így, azonkívül, hogy „nagy baj történt, jöj­jenek gyorsan", támpontokat sem tud adni. Mire lenne szükség? Tudni szeret­nék, hogy voltaképpen mi történt, mennyi a sérültek száma, a telefonáló észlelt-e, és ha igen, milyen sérüléseket. Nem mindegy az sem, hányán ültek a kocsikban, mennyi mentőt mozgósítsa­nak. Ha már ezen túljutott a bejelentő, akkor a pontos hely megjelölése követ­kezik. Nincs probléma, amikor ismert útvonalról van szó. Itt is szükséges va­lamilyen támpont: kilométerszelvény. egy bolt, egy templom, tanyaközpont. A tanyáknál bonyolódik a helyzet. Legjobb, ha a telefonáló közli azt is, hogy hol várja a mentősöket. Sűrűn előfordul, amikor az egyéb­ként is ideges ember ezzel vág vissza, ha valamit nem tud: „Ne az érdekelje, hogy én ki vagyok, meg mi történt, ha­nem küldje már a kocsit". Igen ám, de milyet? Kevesen tudják ugyanis, hogy Magyarországon négyféle mentőautó szalad az utakon. A rohamkocsi, a mentőtiszti esetkocsi, az ápolói esetko­csi és a szállítóautó. A rohamkocsin mentőorvos, a mentőtiszti esetkocsin főiskolát végzett mentőtiszt ül. Ilyen jármű Bács-Kiskunban csak Kecskemé­ten van egy, s ugyanez megy a környék­re is. Az ápolói esetkocsin nagy gya­korlattal rendelkező, rutinos szakápo­ló teljesít szolgálatot. A betegszállító autón fiatalabb kollégája. (Egyébként nyugaton hasonló a szisztéma. Ott kü­lönböző mentőszervezetek vannak. Az egyik a mentésre, a másik a szállításra, a harmadik valamilyen speciális feladat­ra szakosodik.) Minden esetben, ami­kor a bejelentésből kideríthetetlen a sé­rülés foka, a szolgálatvezető „túlbizto­sít". Ilyenkor, ha mégsem indokolt, fe­leslegesen kivonják a mentőt a forga­lomból, jóllehet egyszerűbb megoldás­sal is célt értek volna. Végül az időről. Aki a mentőt várja, annak nagyon hosszúak a percek. A mentősök órája ugyanakkor csak a telefonkagyló letétele után indul. In­nentől nappal egy, éjszaka két percen belül elhagyják az állomást. Ezt na­gyon szigorúan veszik. A várakozók­nak, persze, az is „idő", amig a bejelen­tő telefonfülke után kutat. Előfordult, hogy Lajosmizse mellől, egy baleset helyszínéről autón ment el személyesen valaki a kecskeméti állomásig. Mire a mentősök kiértek, mindenki remegett az jdegességtől. És — ez ilyenkor természetes)?) a mentősöket szidták ... • Beteg­szállítás a kórházból, • A kecske­méti mentőállomás szolgálatveze- tésc. (Fotó: Straszer András)

Next

/
Oldalképek
Tartalom