Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-29 / 176. szám

peron népe 1991. július 29., 7. oldal KÉPZÉS — ÖT SZAKON Túljelentkezés a rendőrtiszti főiskolán 9 Kendörök négy keréken, négy lábun. A felvétel Atándon készült. HÁROMMILLIÓ HEKTÁRT OSZTOTTAK SZÉT Földügyeink A rendőrségen belüli átalakítások szükségességére napi események hívják fel a figyelmet. Ezzel pedig óhatatlanul együtt jár a személyi állománnyal szemben támasztott követelmények változása is. Hogyan módosítja ez a belügyi tisztképzést? — kérdeztük dr. Kratochwil Ferenctől, a Rendőrtiszti Főiskola főigazgatójától. Kell a rendőrségi törvény — A rendőrség jelenlegi gondjai nem a képzés hibáiból fakadnak. — Nagyon várjuk már a rendőrségi törvény megszületését, amely nemcsak a testület napi munkájához fontos és nélkülözhetetlen, hanem a főiskolai ok­tatásban is irányadó. Saját házunk tá­ján maradva: több lényeges kérdés vár eldöntésre. Az egyik legfontosabb: egy­általán hány tisztre van szüksége a ma­gyar rendőrségnek? Nálunk ugyanis rengeteg tiszthelyettesi feladatot végez­tetnek tisztekkel, ami az átvett szovjet modellből következik. A fejlett nyugati országokban a tisztek száma nem éri el a hivatásos állomány 20 százalékát, míg itthon ennél jóval több, 36 százalék. Ráadásul nálunk hosszú évekig kizáró­lag olyan hallgatókat vettek fel a főis­kolára, akik azt megelőzően rendőri szolgálatot teljesítettek — magyarázza a főigazgató. — Ma már érettségi után, az „utcáról” jött fiatalok is jelentkez­hetnek, s diákjaink 40 százaléka már ilyen. Az iskolának éppen ez okozza a legnagyobb gondot, hiszen az eltérő fel­készültségű hallgatók tudását kell ösz- szecsiszolnunk úgy, hogy a főiskoláról kilépve képzettségben ne legyen köztük különbség. Ezért fontolgatjuk, hogy a közvetlenül a középiskola után jelent­kezők számára a hároméves képzési időt meghosszabbítjuk. Marxizmus helyett rendőri etika — Mire készítik ma fel a főiskola hallgatóit? Hogyan igazítják az okta­tást a mostani igényekhez? — A tananyag a mai követelmé­nyeknek megfelelően módosult. A ko­rábbi politikai-ideológiai tárgyakat tel­jes .egészében kiiktattuk, helyettük olyan hasznos ismereteket és szakmai tárgyakat oktatunk, mint például a közgazdaságtan és a rendőri etika. Még ma is tart a vita arról, mennyire legyen szakosított a képzés a főiskolán. Többek véleménye szerint célszerű len­ne széjjelválasztani a bűnügyi és a köz- rendvédelmi szolgálatot. Szerintünk azonban ez nem lennejó megoldás, mert az itt végzettekből előbb-utóbb pa­rancsnokok lesznek, és abban a beosz­tásban egyaránt jól kell ismerni mindkét területet. Főiskolánkon jelenleg öt sza­kon folyik képzés, a legtöbben bűnügyi szolgálatra készülnek. Ezenkívül köz- rendvédelmi és igazgatásrendészeti fel­adatokra készítjük fel a hallgatókat, magyarán: ez az utcán látható egyenru­hás rendőröket és az útlevélosztályokon dolgozókat jelenti. Mi képezzük a bün­tetés-végrehajtás számára is a tiszteket, valamint a vámőrségnél foglalkoztatott vámnyomozókat. A tervek szerint a jö­vő évtől itt folyik majd a határrendésze­ti szakemberek oktatása is. Alaposabb gyakorlati oktatást — A sokat emlegetett fejlett európai normákhoz képest milyen a magyar rendőrtisztképzés? — A rendőrség átvilágítását most végezte egy nemzetközi cég, s vizsgál­ták a képzési rendszerünket is. Vélemé­nyük szerint tisztképzésünk európai összehasonlításban is magas színvona­lon, elméletileg megalapozottan folyik. Egyetlen kifogást említettek: a főisko­lai időszakon belül a gyakorlati oktatás viszonylag alacsony arányát. Az euró­pai rendőrképzésben sokkal több időt töltenek a hallgatók gyakorlati munká­val, mint nálunk. Ennek oka az a már említet sajátos tény, hogy hallgatóink többsége ötéves szolgálati tapasztalat­tal jön ide. Úgy érezzük, lehetne még növelni a gyakorlatot, de ez nem annyi­ra nekik hiányzik, mint az érettségi után felvételizőknek. Náluk vitathatat­lanul tapasztalható ilyen hiány. — A jelentkezőknek milyen kívánal­maknak kell megfelelniük? S egyálta­lán: vonzó-e a rendőrtiszti pálya a mai fiatalok szemében? Nem kell félniük a munkanélküliségtől — Felvételi vizsgát magyarból és történelemből kell tenni, ezenkívül az egészségügyi alkalmasság is követel­mény. Külön pszichológiai vizsgálat­nak is alávetjük a jeletkezőket, ahol azt nézzük, megfelelnek-e a rendőri mun­kára. Az idén különösen sokan szeret­nének főiskolánkra bekerülni, koráb­ban egy-kétszeres volt a túljeletkezés, most viszont hét és félszeres. Némelyik szakon még ennél is na­gyobb. Vámigazgatási képzésre példá­ul a felvehető 15 helyre 196-an jelent­keztek. A megnövekedett érdeklődés­nek számtalan oka van. Nyilván nagy szerepet játszik, hogy a demográfiai csúcs most érte el a középiskolákat. Az érettségizettek nehezen tudnak elhe­lyezkedni, s a mi hallgatóink hivatásos állományba kerülnek, tehát a főiskola ideje alatt is fizetést, ingyenes kollégiu­mi elhelyezést és étkezést kapnak. Vagyis jóformán családi támogatás nélkül szerezhetnek diplomát. Aztán a karrierbiztonság is nagy vonzerőt je­lent: hiszen érdemes idejönni: a végzet­teket nem fenyegeti a munkanélküliség. Gyerkó Katalin Napjainkban, amikor a tulajdonvi­szonyokban bekövetkező változásokat annyi vita és indulat kíséri, viszonylag ritkábban találkozhatunk olyan kiad­ványokkal, melyek az elmúlt negyven évet tényszerűen értékelik. A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben adott közre egy olyan elemzést, melyben a negyvenes évek végétől napjainkig mu­tatja be a földhasználat módjának, va­lamint tulajdonviszonyainak alakulá­sát, elsősorban a számok tükrében. Szétaprózott birtokok A jelenlegi tulajdonviszonyok a II. vi­lágháborút követő időszakra vezethe­tők vissza: az 1945 tavaszán végrehajtót földosztás során mintegy 642 ezer sze­mélyjutott földhöz. Összesen 3,2 millió hektárt osztottak szét, az ország termő- területének több mint egyharmadát. A földbirtokreform 3165 községet érin­tett, az összes község 96,1 százalékát. A földhöz juttatottak 28 százaléka gazdasági cseléd volt. 50 százalékot tett ki a mezőgazdasági munkások aránya, további 30 százalékot képviseltek a tör­pe- és kisbirtokosok. A kisiparosok, ké­pesített gazdák és erdészeti alkalmazot­tak minimális (1-2 százalékos) arányt képeztek, ám ők az átlagosnál — 5 kát. hold — nagyobb területet kaptak: 12 kát. holdat személyenként. A földhöz juttatottak közül több mint 57 ezren ko­rábban földnélküliek voltak,de közülük sokan csupán 1 kát. holdat, vagy ,még ennél is kisebb területet kaptak. így a földreformmal az addigi birtokrendszer erősen szétaprózódott, A termeléshez szükséges feltételek nem álltak rendelke­zésre, a kötelező terménybeszolgáltatás pedig kizárta, hogy a földhöz juttatott személy alapvető megélhetést biztosító gazdaságot alakíthasson ki magának. Ezért az új földtulajdonosok töme­gesen hagyták el földjeiket, és a kör­nyező városokban kerestek, elsősorban ipari területen, munkalehetőséget. 1949 nyarától 1953. március végéig több mint 1 millió hektár elhagyott föld került állami kezelésbe. E földeket szinte korlátlan mértékben, minimális térítés ellenében — sok esetben ingyen — adták bármilyen célú felhasználásra. Ez az állapot a mezőgazdaság kollekti­vizálásával 1958—61-ben szűnt meg. Központosítási törekvések Magyarországon az elmúlt évtizedek­ben elfogadott földtörvények a földtulaj­don és -használat centralizálására töre­kedtek. Jogszabály korlátozta az állami tulajdonban lévő földek termelőszövet­kezeti tulajdonba történő átengedését, melyet csak az 1987. évi földtörvény oldott fel, és lehetővé tette magánsze­mélyek részére is a termőföld megszer­zését 6000 négyzetmétertől 3 hektárig. A szövetkezeti tulajdon aránya 0,1 százalékról 61,1 százalékra emelkedett 1968 és 1989 között. A tagi tulajdon részaránya megyénként jelentős eltéré­seket takar: legnagyob Bács-Kiskun megyében (40,9%) és legkisebb Jász- Nagykun-Szolnok megyében (26,9%) volt 1989-ben. A szövetkezeti tulajdon aránya legnagyobb Fejér megyében (70,8%) és legkisebb Bács-Kiskun me­gyében (53,2%). A földreform időszakát követő más­fél évtizedben kialakult a nagyüzemi mezőgazdaság, a termelés legnagyobb része a vállalati gazdálkodás keretein belül történt, és megjelent a háztáji gaz­dálkodás intézménye. Jelenleg a két fő vállalati forma közül az állami gazda­ságok, kombinátok átlagosan 7600 hektáron, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 3800 hektáron gazdál­kodnak. Amíg nincs értéke A földhasználat alakulásában az egyes gazdálkodási formák között az elmúlt évtizedekben jelentős változá­sok figyelhetők meg. Legnagyobb mértékű változás a kis­termelői földhasználatban következett be: 1990-ben az összes kistermelői terü­let az I960, évinek megközelítően a fele volt, az 1970. évitől 5 százalékkal ma­radt el, majd ez utóbbit követő évek mindegyikét meghaladta már. Az ország földterületéből a mező- gazdasági terület és ezenbelül a szántó- terület nagysága a második világhábo­rú végétől egészen napjainkig egyre csökken. A kieső területek egy részét kivonták a művelés alól, félmillió hek­tárt erdőtelepítésre használtak fel, a többi terület nádas és halastó művelési ágba került. A mezőgazdasági terület csökkenése egyrészt az iparosodás, az infrastruktúra fejlődésének természetes következménye. Ugyanakkor, amíg a földnek nincsen valós értéke, addig ez a folyamat megállíthatatlan. Busch Irén közgazdász, KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága Tanácskozás Kassa bombázásáról A II. világhá­borúba való ma­gyar belépésre okot adó kassai bombázás 50. év­fordulója alkal­mából, kétnapos, nyilvános, nem­zetközi szimpózi­um kezdődött Kassán, a Kassai Magyarok Baráti Társasága rende­zésében, csaknem száz résztvevővel. A tanácskozáson nyolc neves törté­nész tartott elő­adást, és hátuk szerint — bár cá­folhatatlan bizo­nyítékok tovább­ra sincsenek — 1941. június 26- án szovjet repülő­gépek bombázták Kassát. A kétnapos tanácskozáson fél év­század tükrében megpróbálták a történészek a szinte lehetetlent, megtalálni, következtetések segítsé­gével, az okot és az okozatokat, azt, hogy kinek milyen érdeke fűződött a szörnyű merénylethez. Az előa­dók, a többi között felidézték a Kárpát-medence 1941. júniusi poli­tikai és stratégiai helyzetét, a hábo­rúnak a térség népeire gyakorolt hatását. Elemezték a magyar hon­védségnek, a hadvezetésnek a had­ba lépés előtti helyzetét, valamint a magyar légierő akkori állapotát, to­vábbá a szlovák légierő helyzetét. Áttekintették az eddig felszínre ke­rült tényeket, találgatásokat és bi­zonyítékokat. Szakemberek bizonyították, hogy a szlovák légierő nem rendel­kezett olyan gépekkel, amilyenek­kel a támadást végrehajtották. • Archív felvétel Kassa bombázásának következmé­nyeiről. A szlovák provokáció tehát kizár­ható. Nagy visszhangot váltott ki Ba­lassa Zoltán történésznek, a Kassai Magyarok Baráti Társasága elnö­kének az a bejelentése, miszerint 1941. június elején Serédi Jusztinián hercegprímást öt polgár felkereste, és arról tájékoztatta, hogy Aradon ismeretlen repülőgépek fel akarnak szállni Kassa bombázására. Serédi 10 nappal a bombázás előtt levelet intézett Bajcsy-Zsilinszky Endré­hez, hogy az információt tudassa Horthyval. A történészek azt is felvetették, hogy a szovjet haderő korábbi stra­tégiai terveiben szerepelhetett Kas­sa bombázása, s a tervet nem tud­ták, nem akarták, vagy elfelejtették leállítani. Az eredeti tervben való­színűleg a szovjetek ellencsapásnak szánták a bombázást. JAVULÓ KILÁTÁSOK AZ INFLÁCIÓ MEGFÉKEZÉSÉRE Nőtt a forint hazai ázsiója Szinte mindenkit foglalkoztat a kér­dés: folytatódik-e az elmúlt két évben tapasztalt viharos ütemű áremelkedés; van-e esély megfékezni ezt a folyama­tot? A szakemberek véleménye szerint a magyar gazdaságban már fölfedezhe­tek az inflációs tendenciák letörésére utaló jelek. A közgazdaság, a pénzü­gyek világában korábban kevés szó esett arról a pszichológiában régóta is­mert tényről, hogy az ember várakozá­sai „előfeltételezései” erősen befolyá­solhatják jövőjét, a látszólag kiszámít­hatatlan holnapot. Napjainkban pél­dául az infláció elleni küzdelem kime­netelét érdemben befolyásoló tényező­ként emlegetik, hogy a közvélemény miként ítéli meg az anyagi kilátásokat, a forint jövőjét. Egyértelmű ugyanis, hogy a külkereskedelmi aktívum kény­szere, s a költségvetési támogatások folyamatos leépítése mellett éppen az inflációs várakozás, a pénzzel és a pénztartással szembeni bizalmatlanság az, ami az árakat fölhajtja. A sajátos hatásmechanizmus köny- nyen érthetővé válik, ha meggondol­juk: a piacon áruk halmaza találkozik jövedelmekkel, elköltésre váró pénzek­kel. Ha az inflációtól tartva pénzünk mind nagyobb részének elköltésére tö­rekszünk, nem pedig a megtakarításra, a felhalmozásra, akkor a piacon mind több pénz áll szemben a változatlan mennyiségű árualappal. Az árukért fo­lyó versengésnek pedig az áremelkedés a következménye. Tavaly a dollárexport növekedése révén csaknem 1 milliárdos külkereske­delmi aktívumra tettünk szert. Ez ter­mészetesen az itthoni árualapok csök­kenését, a megszerzett árbevétel pedig az elköltésre váró pénztömeg emelke­dését jelentette. Az inflációs hatás nyil­ván csak akkor fogható vissza, ha mi, pénztulajdonosok, ellenállunk a csábí­tásnak, azaz fogyasztásunk bizonyos hányadáról lemondva megpróbáljuk jövedelmünk bizonyos hányadát meg­takarítani. Ilyen tendenciák az utóbbi hónapok­ban már érzékelhetőek! A lakosság megtakarításai (kivált a devizabetétek) a korábbi csökkenő irányzattal ellen­tétben nőttek; ez év márciusában pél­dául a betéti és értékpapír-megtakarí- tások összege 24 százalékkal, vagyis 86 milliárd forinttal haladták meg az egy évvel ezelőttit. Ez ugyan nem éri el az infláció 1990. évi szintjét, de ha figye­lembe vesszük, hogy ez idő alatt a la­kossági hitelállomány majdnem 30 mil­liárd forinttal csökkent; akkor jelentős fordulatról beszélhetünk. Nagy tartalé­kok mozdultak meg a kedvezményes lakáshitelek visszafizetésére, s a vállal­kozók körében is majdnem 50 száza­lékkal emelkedett a betétállomány. (Igaz, a részükre nyújtott hiteleknél is több mint 20 százalékos emelkedés re­gisztrálható.) A pénzügyi szakemberek a jó irányú változást egyebek között a lakossági devizaellátás 1989-es megszorításának, a vámok szigorításának, a belföldi be­tételhelyezés javuló jövedelmezőségé­nek tulajdonítják. A vállalatok köré­ben realitássá vált a felszámolás, a csőd veszélye, ami némiképp javította a fize­tési fegyelmet. S talán ennél is fonto­sabb, hogy míg korábban a kamatok emelkedése nem tántorította el a válla­latokat a hitelfelvételtől, addig a jelen­legi feltételek mellett kétszer is meg­gondolják, hogy mikor, mire és mennyi kölcsönt vegyenek fel. A hitelkereslet relatív csökkenését jelzi például a Pos­tabank kamatcsökkentési akciója is. A pozitív előjelű változásokat erősí­ti, hogy az Öböl-háborút követően kedvezően változott a kőolajszármazé­kok világpiaci ára. De az is, hogy a kötelező biztosítás költségei kikerülnek az üzemanyagárakból, ami minden bi­zonnyal együtt jár az energiaköltségek csökkenésével. Ugyanakkor néhány élelmiszer-ipari termék (tej, tőkehús) túltermelési problémája, a készletezés fölöttébb költséges volta kikényszerít­heti az eladási árak csökkentését. Mindent egybevetve, a közgazdá­szok „óvatos optimisták”, már csák azért is, mert úgy tapasztalják: mi, vá­sárlók is kezdjük elhinni, hogy az árak nem csupán egy irányban mozdulhat­nak el. S maga ez az előfeltételezés is javítja az infláció elleni harc kilátásait. FEP 8600 8600 840Ű 6800 Magyarország termőterületének alakulása 1000 hektár 8200 1860 1866 1860 1866 1970 1976 1980 1886 1890 ÉV A szövetkezetek használatában lévő földek tulajdonjogi megoszlása Szűvat.Kezet! 0.1 Tagi 72,2% Állami .27.7% 1966,év A diktátor hobbija A diktátoroknak nincs magánélete. Legalábbis addig nincs, amíg el tudják hitetni, hogy az élet forgalma ugyanazt jelenti a panelházakban, bérkaszár­nyákban, mint a biztonsági szolgálat által gondosan őrzött villákban. Albánia mostanában szembesült az igazsággal; a Zeri i populit — a volt pártlap — megírta, hogy milyen luxus vette körül a „nép atyját.” Aztán megszólalt az özvegy, tiltakozott, mondván, hogy a család mindig is egyszerű körülmé­nyek között élt. Újabb forduló, s az újság közreadta a leltárt. Enver Hodzsa palotájában 25 hűtőszekrény, 28 színes televízió szolgálta az egyszerű életet. A külvilággal való kapcsolatot viszont 19 telefonvonal biztosította, s a számla százezer dolláros nagyságrenddel fejezhető ki. Tekintsünk el annak a talány­nak a megfejtésétől, hogy mire kell 25 hűtőszekrény, és melyik műsort nézték a 28 tévén. Ennél izgalmasabb kérdés, hogy kinek telefonált Enver Hodzsa, átkos dollárokkal űzetve olyan országból, amely büszkén vállalta és hirdette a dicsőséget: Albánia, erődített szigetként, egyedül vívja harcát a kommuniz­mus végső győzelméért?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom