Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

SPORT ■ SPORT E SPORT 1991. július 27., 11. oldal Két évig két keréken Három fiatalember őrültségnek tűnő vállalkozásba kezdett. A helvéciai Szakol- czai József és Molnár Pál, valamint a budapesti Maráz Ferenc elhatározták, hogy körbekerékpározzák a Földet. Az útiterv szerint 60 ezer kilométer megtétele után, 1992-ben érkeznek majd Barcelonába, a nyári olimpiai játékokra. Az expedíció 1990. szeptember 10-én vágott neki a nagyvilágnak. Hármójuk közül Szakolczai Józsefet Törökországban baleset érte, ezért haza kellett jönnie. Két társa azonban jelenleg is kerekezik. Ausztráliában azonban elváltak útjaik, így ezúttal egyikük beszámolóját közöljük. Egy hosszú nap Perth és Darwin közötti utamból egyetlen napot írok le, bár a körülmé­nyek ezen a napon a már megszokott 150 kilométeres, néha 200 kilométeres teljesítménytől is nagyobbra kényszerí­tettek. Hajnalban 3 órakor keltem — előző este korán lefeküdtem, bár ahogy ott­hon mondtuk, a verebekkel megyek aludni máskor is — gyorsan összefog­tam a hálózsákom és függőágyam, vi­zet töltöttem kulacsaimba és elindul­tam. Körülbelül 12 liter vizet tudok egyszerre betárolni, és erre szükségem is van a nagy melegben. Alig hagytam el a roudhaust ott volt a tábla, misze­rint a következő 310 kilométerre van. Sebaj! - gondoltam, hiszen vizem és élelmem bár nehéz, elégnek tűnt két napra. Úgy terveztem, hogy félúton al­szom egy parkolóban. Három-négy órányi kerékpározás után találkoztam az első kamionnal. Szokás szerint nagy sebességgel jött a néptelen úton. Szele majdnem mindent lesodort a kerékpá­romról. De nem okozott gondot, mert tudtam; egész nap csak néhány jármű­vel találkozók. Hét órakor álltam meg legközelebb reggelizni. A reggel még hűvös volt, nem mozogtak a legyek. Szinte egész nap nyeregben voltam. Kilométerjelzé­sek nem voltak az út mentén, de este egy bekötőútnál megállapítottam, hogy több mint a táv felét, 200 kilomé­tert megtettem. (Napközben nem teke­rek gyorsan, hiszen semmi értelme nem lenne a 40 Celsius-fokos hőségben.) Már kezdett az este éjszakába nyúl­ni, de még nem találtam fát, amire éj­szakára függőágyam felköthettem vol­na. Csak csenevész bokrok voltak. Ké­ső éjjel értem el egy folyót. Itt már voltak megfelelő fák. Megálltam, és ép­pen a függőágyam kötöztem a fára, miközben megpillantottam, hogy egy kígyó mászik rajta. Olyan méteres volt. Tudtam, hogy számos mérgeskígyó-faj él ezen a környéken. Elment a kedvem az alvástól, ezért újra nyeregbe száll­tam és tovább róttam a kilométereket, amelyek lassan fogytak, hiszen egyre sűrűbben álltam meg pihenni. Már na­gyon fáradt voltam. Kerékpározás közben családomra gondoltam: vajon mit csinálnak otthon? Aztán énekel­tem, hogy el ne aludjak. Egyébként sem zavartam vele senkit, hiszen ezen a 300 kilométeren egyetlen ház sem volt. Az eget kémleltem; melyek lehetnek azok a csillagképek, amelyeket nem lehet lát­ni az északi féltekéről. Abban a pilla­natban egy nagy eséssel visszatértem a földre. Egy elgázolt kengurutetemen buktam el. Kerékpárom — Edömér — minden baj nélkül megúszta az esést. A keze­men volt egy-két seb, és egy kicsit fáj­laltam az oldalam. A fényképezőgépem kezdtem vizsgálni, nem működött! Mérgemben belerúgtam a kengurúba, amit később szégyelltem, de éppen az a tárgyam ment tönkre, ami miatt már egy hónapja csak margarint és kenyeret ettem. Még Singapore-ban vásároltam, és amíg jó volt, éjszaka is fényképezhet­tem vele városokat vagy a holdvilágos tájat. Automatikája másodperceken át is exponált. A hátralevő körülbelül 50 kilométert nagyon rossz hangulatban tettem meg. Már hajnalodott, amikor elértem a roudhaust. Lefekvéshez készülődtem a parkolójában. Arra gondoltam, hogy a Katmandu előtti hegy megmászása óta mennyire megnőtt az önbizalmam. Az alföldről mentem fel 2453 méter ma­gasra, a mintegy 60 kilós Edömérrel, és ez a 310 kilométer közel sem volt olyan fárasztó, mint az a 85 kilométer. Neszezésemre kijött a benzinkutas és: „No sleep autside, showes 2 dollár, room 20 dollár” - mondta. Nézd ba­rátom, nem vagyok kezdő — gondol­tam, „Sorry my friend, Fm very tired” — és lefeküdtem. O pedig dünnyögve elment. Elalvás előtt Indiára gondol­tam, ahol minden nap kishotelben aludhattam. Milyen olcsó is volt! Mégiscsak mesés ország India! r Molnár Pál VISSZAÁLLÍTANIA SPORTÁG NEMZETKÖZI TEKINTÉLYÉT Félegyházán készül a válogatott Mostanában a víz mellett nyara­lóknak nem lehetett panaszuk az időjárásra, mert valósággal tom­bolt a nyár, miközben az aszta- liteniszválogatott-keret játékosai Kiskunfélegyházán, a Lenin Tsz SK szaunaforróságú pingpongter­mében a helybéliekkel együtt ké­szülnek az őszi versenyévadra. Az edzés szünetét kihasználva beszél­tünk Karsai Ferenccel, a Lenin Tsz SK edzőjével, aki a következőket mondta: — Miután Beczik Zoltán, a vá­logatott szövetségi kapitánya az if­júsági EB-n, Portugáliában tartóz­kodik, így hétfő óta, tiz napig, én irányítom a keret felkészülését. Naponta kétszer edzünk, délelőtt és délután is három-három órát és egy hét elteltével úgy látom, hogy a keret valamennyi tagja becsület­tel elvégezte a kiszabott munkát. Külön öröm számomra, hogy a félegyházi játékosok ilyen hosszú időn keresztül együtt készülhetnek a legjobbakkal, aminek remélem, hogy már a csapatbajnoki küzdel­mek során meglesz az eredménye. Harczi Zsolt, a válogatott éljáté­kosa, aki tavaly ősszel már majd­nem félegyházi játékos lett, de egy kecsegtetőbb ajánlat miatt végül mégis Bécsbe, az Eden Wien gár­dájához tette át a székhelyét, így összegezte az elmúlt hét munkáját s az előttük álló őszi feladatokat: — Úgy érzem, mindenki megér­tette, hogy ha eredményesebben akarunk szerepelni, akkor dolgoz­ni kell és nem is akármilyen szin­ten! Én két vasat is tartok a tűz­ben, ami azt jelenti, hogy egyénileg feljebb szeretném magamat tor­názni az európai ranglistán, hogy a későbbiekben legyen esélyem ki­jutni a barcelonai olimpiára. A vá­logatottal pedig jó lenne megka­paszkodni az idei feljutás után a Szuper Ligában ami a jelenlegi erőviszonyokat figyelembe véve nem ígérkezik éppen könnyű fel­adatnak. Most tehát az a célunk, hogy kihasználjuk a félegyháziak által biztosított ideális lehetősége­ket és mindannyian a lehető legko­molyabban készülődjünk. Szeret­nénk helyreállitani a mostanában alaposan megtépázott magyar férfi asztalitenisz nemzetközi tekinté­lyét . .. F. T. A gyakorlat elején Simon még nevetve emelgeti a súlyokat. Barcelona — egy évvel az olimpia előtt Elérkezett a nap, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az Olimpiai Charta előírásainak megfelelően csütörtökön postára adta az 1992. évi nyári olimpiai játékokra szóló meghívókat, s azért éppen ekkor, mert csupán már egy esztendő választ el 1992. július 25-étől, a XXV. újkori olimpia megnyitóünnepségétől. Barcelonában ezekben a napokban négy olimpiai sportág — birkózás, csel­gáncs, kézilabda és torna — úgynevezett előolimpiai versenyei folynak, a jövő évire csak hasonlító nagyságú és erősségű mezőnnyel. Spanyolország második városa igazi előolimpiai felvonulás lebonyolítására tehát nem vállalkozott, úgy ahogy azt tette két évvel a szöuli versenyek előtt az Ázsiai Játékok megrendezésé­vel Dél - Korea. Barcelonának nem jutott egy ilyen hatalmas versenysorozat, arról nem is beszélve, hogy a katalán fővárosban még sok a teendő: hónapok választanak el az olimpiai falu. néhány sportlétesítmény és a zavartalan közleke­dést biztosító új gyorsforgalmi utak átadásától. A teljes olimpiai készültséget 1992 áprilisára ígérik. Skandináv focisták Nagybaracskán Sokat megélt már Nagybaracska zöld gyepe, de hogy skandináv lábak tapossák, arra még nem volt példa. Egy nagy buszt megtöltő fiatal jött el Näv- lingéből edzőtáborozásra és természe­tesen azzal a céllal is, hogy kicsit megis­merjék Magyarországot. A szép szál szőke fiúk között hasonlóan szép és még szőkébb lányok is voltak, akik a női csapatot képviselték, de sajnos ne­kik nem akadt ellenfelük. Ők, de a töb­biek is, a tikkasztó, számukra nem mindennapos hőséggel birkóztak. Nüvlinge Malmőtől 90 km-re fekvő, alig ötszáz lelket számláló kisközség Svédországban. Náluk a bajnokságot hét osztályban rendezik és ők hasonló csoportban fociznak, mint a nagyba­racskaiak. Egyesületük elnökét. Lars Jonssont, illetve aki az egész kirándulá­sukat megszerezte; Tihanyi Mátyást kérdeztem. (Tihanyi úrról annyit illik tudni, hogy egy svéd gimnáziumban tanár és szülőfaluja Nagybaracska). — Ki finanszírozta az útjuktft? Mivel teljesen amatőr együttes vagyunk — még az elnök sem kap fize­tést —, utunk önköltséges. Persze, jó része az útravalónak a község gazdái­nak, farmereinek adományaiból jött össze, meg a bolhapiacaink bevételei­ből. — ??? — Például felajánl valaki 10 kg rén­szarvashúst és lehet rá licitálni. Vagy egy malacot, és fogadásokat kötnek rá, ki tudja eltalálni, hogy hány kilós. De hoznak ide bútorokat, sporteszközöket és még sok mást is. Általában mindent sikerül eladnunk, mert mindenki tudja, hogy mire áldoz ilyenkor. Merre jártak Magyarországon? — Budapesten megismerkedtünk a város nevezetességeivel és egy napot a Balatonnál, Siófokon töltöttünk. Szál­láshelyünk, a dávod-püspökpusztai Fortuna Szálló minden igényünket kie­légítette, így nem is nagyon kívánkoz­tunk máshová. Kipróbáltuk az itteni és a baracskai termálfürdőt is. Hamaro­san utazunk haza, feltöltődve sok cso­dálatos élménnyel és videofelvételllel. Magunk között már azt tervezzük, hogy tavaszra újra eljövünk. , — Hogyan „viselték" el a magyaros izeket ? — Kezdetben egy háromfős önkén tes csapat kóstolta a pörköltet és más, nekünk kissé fűszeres ételeket, de aztán már nem volt erre szükség. Mi egész évben nem használunk el annyi papri­kát, mint amennyit itt egy hét alatt ettünk. Azért nem mondtunk le ottho­ni szokásainkról sem, mert mi rengeteg salátát és gyümölcsöt fogyasztunk. Az utolsó, búcsúmenünk pedig halászlé lesz. * Majd’ elfelejtettem: a Nävlinge IF együttese 2:1-re győzött. A mérkőzést egy alkalmi, szó szerint mezítlábas „bí­ró” vezette, akinek nem volt idegen a síp, ugyanis civilben, illetve egyenruhá­ban rendőr. Somogyi Gábor RÖVIDEN • A Belügyminisztérium Területi Államháztartási és Közigazgatási In­formációs Szolgálat dolgozói országos szakmai és tömegsportversenyen vesz­nek részt Kecskeméten. A vetélkedő tegnap délután szellemi próbával kez­dődött, s szombaton-vasárnap labdarú­gással, sportlövészettel, asztalitenisz-, tenisz- és sakkversennyel folytatódik a GAMF létesítményein. A lövész­versenyt a Mindszenti úti lőtéren ren­dezik. • Előkészületi labdarúgó-mérkőzé­sek eredményei: KSC—Izsák 1—2 (0 —1). Gólszerzők: Pauk (11-esből), illet­ve Illés, Barna. Az Izsák kapuját Erdei, a KSC korábbi kapusa védte. Fájsz— Miske 1—4 (0—2). Gólszerzők: Han­gya, illetve Pécsi 2, Szekeres, Herner. Bajai FC—-Kisdorog 1—0 (0—0). • A kecskeméti ifjú Sinkó Lajos és Csikós Gábor az Inter Grand Prix és Lutra Kupa-sorozaton nyújtott jó tel­jesítménye alapján kiharcolta a BMX kerékpáros-világbajnokságon való részvétel jogát. A kerekesek augusztus 5. és 10. között a dániai Allborgban mérik össze felkészültségüket. • Július 28-án, vasárnap 17 órai kez­dettel a Jánoshalmi SE labdarúgó- csapata előkészületi mérkőzést játszik a Kunbaja együttesével. • Szinte pihenő nélkül folytatódik a pontvadászat a Forma 1-es autós gyorsasági világbajnokságon. Vasár­nap (14 ó.) Hockenheimben az 53. Né­met Nagydíjjal megkezdődik a 16 futa- mos sorozat második féléve. A labdarúgó NB II. keleti csoport sorsolása 1. forduló (augusztus 25., vasárnap 17 órakor): Bag—Kaba, Békéscsaba— Kazincbarcika, DMTE—Nyíregyhá­za, Szeged—Eger, Kecskeméti SC— Hatvan Deko, Hajdúnánás—Szolnoki MÁV MTE, Salgótarján—Szarvas, Miske—Debreceni VSC. 2. forduló (szeptember 1., vasárnap 16.30- kor): Kazincbarcika—Salgótar­ján, Szarvas—KSC, Nyíregyháza— Bag, Kaba—Békéscsaba, Eger— DMTE, Szolnok—Szeged, Hatvan De­ko—Miske, DVSC— Hajdúnánás. 3. forduló (szeptember 8., vasárnap 16.30- kor): Bag—Eger, Békéscsaba— Nyíregyháza, Kazincbarcika—Kaba, Miske—Szarvas, DMTE—Szolnok, Szeged—DVSC, Hajdúnánás—Hat­van Deko, KSC—Salgótarján. 4. forduló (szeptember 15., vasárnap 16.30- kor): Szarvas—Hajdúnánás, Sal­gótarján—Miske, Szolnok—Bag, Nyíregyháza—Kaba, Eger—Békéscsa­ba, Hatvan Deko—Szeged, DVSC— DMTE, KSC—Kazincbarcika. 5. forduló (szeptember 22., vasárnap 16 órakor): Miske—KSC, Kaba— Eger, Békéscsaba—Szolnok, Kazinc­barcika—Nyíregyháza, Bag—DVSC, Szeged—Szarvas, Hajdúnánás—Sal­gótarján, DMTE—Hatvan Deko. 6. forduló (szeptember 29., vasárnap 15 órakor): Szarvas—DMTE, Miske —Kazincbarcika, KSC—Hajdúnánás, DVSC—Békéscsaba. Eger - Nyíregy­háza, Salgótarján—Szeged, Szolnok- - Kaba, Hatvan Deko—Bag. 7. forduló (október 6., vasárnap 14 órakor): Bag—Szarvas, Kaba DVSC, Kazincbarcika—Eger, Békéscsaba— Hatvan Deko, DMTE—Salgótarján, Szeged—KSC, Hajdúnánás—Miske, N y íregyháza—Szolnok. 8. forduló (október 13., vasárnap 14 órakor): Szarvas—Békéscsaba, DVSC-Nyíregyháza, Salg. Síküveg—Bag, Miske—Szeged, KSC—DMTE, Haj­dúnánás—Kazincbarcika, Szolnok- Eger, Hatvan Deko—Kaba. 9. forduló (október 20., vasárnap 13.30- kor): Kazincbarcika—Szolnok, Békéscsaba—Salgótarján. Nyíregyhá­za—Hatvan Deko, Eger—DVSC, Bag —KSC, Szeged—Hajdúnánás, DMTE —Miske, Kaba—Szarvas. • 10. forduló (október 27., vasárnap 13.30- kor): Miske—Bag, Szárvas - Nyíregyháza, DVSC—Szolnok, Sze­ged - Kazincbarcika, Hajdúnánás - DMTE, KSC—Békéscsaba, Hatvan Deko—Eger, Salgótarján—Kaba. 11. forduló (november 2., szombat 13 órakor): Békéscsaba—Miske. (Novem­ber 3., vasárnap 13 órakor): Nyíregyhá­za— Salgótarján, Kaba—KSC, Ka­zincbarcika—DVSC, Szolnok—Hat­van Deko, Eger—Szarvas, Bag—Haj­dúnánás, DMTE—Szeged. ^ 12. forduló (november 10., vasárnap 13 órakor): DMTE—Kazincbarcika, KSC—Nyíregyháza, Salgótarján Eger, Hatvan Deko—DVSC, Szarvas —Szolnok, Szeged—Bag, Hajdúnánás —Békéscsaba, Miske—Kaba. 13. forduló (november 17., vasárnap 13 órakor): Szolnok—Salgótarján, Nyíregyháza—Miske, Kaba—Hajdú­nánás, Eger KSC, Bag—DMTE, Ka­zincbarcika— Hatvan Deko, Békéscsa­ba—Szeged, DVSC—Szarvas. 14. forduló (november 24., vasárnap 13 órakor): DMTE- -Békéscsaba, Sze­ged—Kaba, KSC—Szolnok, Salgótar­ján—DVSC, Szarvas—Hatvan Deko, Hajdúnánás—Nyíregyháza, Miske— Eger, Bag—Kazincbarcika. 15. forduló (november 30., szombat 13 órakor): Békéscsaba—Bag, DVSC —KSC. (december 1., vasárnap 13 óra­kor): Nyíregyháza—Szeged, Kaba— DMTE, Kazincbarcika—Szarvas, Hatvan Deko—Salgótarján, Eger— Hajdúnánás, Szolnok—Miske. A focicsapat helyet kér a középmezőnyben Sportcsarnokot építenek Akasztón Akasztó közel négyezer lakosá­val igazán nem tartozik a nagyköz­ségek közé, a sportéletben mégis magasra kapaszkodott. Labdarú­gócsapata kisebb megszakítással csaknem évtizede tagja a megyei I. osztálynak. — Örömmel mondhatom, hogy az egykori elöregedő községből hamarosan a fiatalok közössége le­het, hiszen megállt az egykori fo­lyamatos elvándorlás — mondta Gyuris György alpolgármester, a helyi sportkör elnöke. — A fiata­lok újra jövőt látnak a mezőgazda­ságban, mert szüleiktől a föld be­csületét, szeretetét örökölték. Er­dei Ferenc azt írta a Puszták népé­be, hogy ha a világ elpusztul is, az akasztói ember háromszáz évvel túléli. . . — A sportban hogyan nyilvánul meg az összefogás? — kérdeztem. — Ez jellemző a sportéletre is. Amikor a kiesés veszélye fenyeget­te a csapatot, akkor sem hagyták cserben. A hazai mérkőzéseinken négy-ötszázan is szurkoltak. Na­gyon jó kapcsolat alakult ki a kis­kőrösiekkel, akik kölcsönadták néhány játékosukat. Mi pedig úgy döntöttünk, azokat a tehetségein­ket irányitjuk a Petőfi Spartacus- ba, akik kinövik a megyei I. osztá­lyú szintet. A jövőt azonban min­denképpen a saját nevelésű játéko­sokban látjuk. Következetes neve­lést kezdtünk, serdülő- és ifjúsági csapatunkban csak helybeliek ta­nulják a labdarúgást. — Milyen forrásokból teremtik meg a sportolás anyagi alapjait? — A helybeli sportszerető embe­rek, az önkormányzat az Acker Plusz Kft., a baráti kör és a szak- szövetkezet segítségével. Ennek tu­lajdonítható az is, hogy a régen tervezett sportcsarnoképítést végre elkezdhettük, s reméljük, hogy még az idén át is adhatjuk. Az új létesítmény mintegy ötszáz általá­nos iskolás testnevelésére és sport­jára nyújt majd lehetőséget. Ézen- kívül pedig minden olyan igényt kielégít, amely a község lakóinak egészséges életmódjával, mozgási igényével összefügg. Amikor az önkormányzatban a létesítmény építéséről döntöttünk, biztosak voltunk benne, hogy jó helyre tesz- szük a pénzünket, mert az egészsé­gen keresztül mindenki visszakap­ja. Kellemes meglepetés volt, hogy olyanok is támogatták a tervün­ket, akik nem álltak közel a sport­hoz. Biácsi Sándor, a megyei I. osztá­lyú labdarúgócsapat edzője né­hány évvel ezelőtt a II. osztályból vitte fel a csapatot. Következetes munkát végez, fegyelmet, rendet tart a csapat háza táján. — Rendkívül sportszerető, me­legszívű emberek élnek itt — mondta —, akik labdarúgóként és szurkolóként is segítőkészek, elkö­telezettek az akasztói színek képvi­seletéért. Nemcsényi János is közé­jük tartozik, aki évtizedek óta lel­kes támogatója a helybeli sport­életnek. A folytatásról az edző elmond­ta, hogy megkezdték a felkészülést az őszi idényre, s abban bíznak, hogy nem a kiesés elkerüléséért kell majd harcolniuk, hanem bérelt helyük lesz a középmezőnyben. Az akasztóiak sportszeretetét, küzdőképességét ismerve, ez a cél sem tűnik elérhetetlennek ... Banczik István TENISZ A vigaszágon sem termett sok babér a magyar csapatnak a női teniszezők nem hivatalos csapat-világbajnokságán, a Federation Kupán. A nottinghami viadalon a bolgároktól elszenvedett vere­ség után a Temesvári Andrea nélkül felálló magyarok a vigaszágon a hollandoktól is kikaptak. Hollandia - Magyarország 2:0. Jager- man—Muzamel Ágnes 7:6, 6:2; Bollegraf—Csurgó Virág 6:1, 6:3. A párost nem játszották le.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom