Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

VÁLLALKOZÁS 1991. július 27. 5. oldal A TEJTERMELÉST IS ELÉRTE A VÁLSÁG Vargáék még reménykednek Az okos pénzügyi szakemberek kita­lálták évekkel ezelőtt, hogy a piaci ka­matok csak az inflációt növelnék, tehát azokat mesterségesen alacsony szintre kell lenyomni. Ugyanakkor az eleve alacsony kamatokat, húszszázalékos kamatadóval kell terhelni. Majd ha már nem lesz infláció és nem lesz költ­ségvetési hiány, be lehet vezetni a pénz­piaci módszereket — hitetgetik a lakos­ságot. Már négy éve folyik ez a bölcs kamatpolitika, de eközben egyre na­gyobb lesz az infláció, és egyre na­gyobb a költségvetési hiány. Ebből az egyszerű, de józan emberek azt a követ­keztetést vonnák le, hogy rossz a mód­szer. A szakemberek azonban a mind nagyobb inflációban és a mind na­gyobb költségvetési hiányban csak a módszerek fenntartásának további in­dokát látják. A nép azonban nem hagyja magát, és végül ez esetben is bebizonyítja iga­zát. A szakemberek egyelőre még nem döntötték el, pozitív vagy negatív je­lenségnek tekintsék, hogy a nép nem forintba, hanem nyugati devizába fek­teti a pénzét. Örülnek annak, hogy e deviza többségét magyarországi ban­kokban helyezik el, arról pedig nem vesznek tudomást, hogy jelentős össze­gek kerülnek külföldi bankok számlái­ra vagy jönnek vissza külföldi név alatt vegyes vállalatokba. Arról sem igen mernek panaszkodni, hogy csökken a forintbetétek reálértéke, vagyis azonos vásárlóerejű forintban csökken a hazai betétállomány. Azt még maguknak sem fogalmazzák meg, hogy az infláció mértékénél lassabban gyarapodó fo­rintbetétek tényleges csökkenést jelen­tenek. Az az igazság, hogy a mi kamat­adónk egyedülálló ostobaság a vilá­gon. Elsősorban sehol sem magasabb 1,5 százaléknál a betéteket sújtó adó, már ahol egyáltalán van. Nálunk ezzel szemben már megközelíti a 7 százalé­kot. Vagyis nálunk a takarékosságot legalább ötször jobban adóztatják, mint az utánunk következő országban. Aztán ez az adó együtt nő az infláció­val, tehát minél nagyobb az infláció, annál jobban adóztatjuk azt a naiv ál­lampolgárt, aki forintját teszi a bank­ba. Az állampolgárok azonban gondol­kodnak. A megtakarított pénzük egyre nagyobb hányadán feketén vásárolnak nyugati devizát és azt teszik a bankok­ba. Ók ki tudják számolni azt, amit a szakemberek nem akarnak tudomásul venni, hogy a nyugati devizában elhe­lyezett betétek után mintegy 12 száza­lékkal magasabb kamatot kapnak, mint a forintbetétek után. Közben a pénzügyi szakembereink azért panaszkodnak, hogy csökken a lakosság megtakarítási hányada. Ez azonban csak az ő kancsal szemükben van így, amellyel csak azt látják, amit nekik takarítanak meg. A valóságban azonban megtakarítás minden le nem kötött jövedelem. Ha igaz az, hogy a lakosság hazai devizabetétjének felényi összeget kül­földön helyeztek el a bankokban amit én reálisnak tartok —, akkor az­zal kell számolni, hogy a lakosság az elmúlt évben mintegy 80 milliárd fo­rintnyi megtakarítást ért el. Ugyanis mintegy egymilliárd dollárral több de­vizát vásárolt annál, mint amennyit el­költött. Az is megtakarítás, amit a lakosság beruház. A lakás- és nyaralóépítésre, -bővítésre az elmúlt évben becslésem szerint mintegy 100 milliárd forintot fordítottak. Húszmilliárdra lehet tenni a behozott gépkocsik értékét. Ehhez járul még legalább ekkora egyéb beru­házás a kisvállalkozásokba. 1990-ben tehát a lakosság 200 milli- árdnál többet takarított meg. Ez maga­sabb jövedelmi hányadot jelent, mint bármelyik nyugat-európai országban. Természetesen ennek megítélése szem­lélet kérdése is. A mi szakembereink csak azt tekintik megtakarításnak, amit a lakosság az ő rendelkezésükre bocsát, tehát forintban helyezi el, en­nek megfelelő kamatért és fizeti a csilla­gászati kamatadót. Azt, ami ennél sok­kalta hatékonyabb megtakarítás, azt nem számolják. Szerencsére már nincsenek zárva a határok, már nem lehet ellenőrizni a lakosság devizavásárlását. így viszony­lag gyorsan kiderül, hogy a nép úgyis megtalálja a szakmai ostobaságok ki­játszásának útjait. Kopátsy Sándor Varga László tejtermelő magángaz­dával január 31-én, az országos tejde­monstráció napján ismerkedtem meg. Kecskeméten, a Domus Áruház előtti téren ingyen osztogatta a tejet. Most Helvécián, a Korhánközi dűlőben be­szélgetünk, a karámok mellett felállí­tott sátorban, amely lakóhelyül szol­gál. Az állatokat nem lehet magukra hagyni. Tíz évvel ezelőtt választotta feleségé­vel együtt megélhetésül az állattartást. Előtte a Malévnál volt repülőgép­szerelő, felesége pedig orvos asszisz­tensként dolgozott egy rendelőintézet­ben. Sertéshizlalással kezdték, számítá­saik beváltak, szép házat építettek a faluban. Tavaly év elején, amikor a sertéskrach első jelei mutatkoztak, a hizlalást azonnal abba hagyták és átáll­tak a tejtermelésre. A tehénállományt azonban nem lehet háznál tartani, így most árulják az épületet és a Korhán­közi dűlőben szeretnének tanyát építe­ni. Az ingatlanforgalom azonban itt is, máshol is — áll. De nemcsak ez okoz gondot Varga Lászlónak, hanem hogy hiába váltott, a tejtermelést is elérte a válság. Amikor a termelőket a tejtermelés csökkentésére szólították fel. azt ter­vezte, hogy hitelt vesz fel, épít egy kis tejüzemet és még a környékbeliektől is felvásárolja a tejet. Erről azonban ha­mar le kellett mondania, mert horribilis összegbe került volna a beruházás. — Én, sajnos, nem érzem, hogy a kormány támogatni akarja a kisterme­lőket mondja Varga László, majd kis töprengés után folytatja: — Ketten a feleségemmel napi 10-12 órát dolgozunk és nincs több jövedel­münk, mint ha munkanélküli-segélyből élnénk. De kényszerpályán vagyunk. Ezt a nagy értékű állományt nem lehet felszámolni, mint a sertéshizlalást. Most 12 tehenet fejünk, egyet már beje­lentettem vágásra, a másikat leadtam, mivel felszólítottak bennünket, hogy csökkentsük a termelést. Amit lead­tam, az is napi 15-18 liter tejet adott, a többiek még jobbak. A legdrágább te­henemet 65 ezer forintért vettem, a leg­olcsóbbat 47 ezerért. Holstein-fríz te­heneim vannak, jól tejelnek, a zsirszá- zalék is 4—4,2 között mozog. Ha ne­kem ezt az állományt fel kellene szá­molnom, az katasztrófa lenne, pedig most is csak vegetálunk. A bevételre nem panaszkodom, a tejiparra sem, mert jó partner, átveszi tőlem a tejet, de kevés a haszon. Drágán veszem a sze­mestakarmányt, sokba kerül a lucerna is, amit bérelt földön termelek. Varga László nem túl optimista, de nem adja fel. Azt tervezi, hogy kiváltja a vállalkozói igazolványt és Start-hitelt vesz fel, gépeket vásárol, mert mint mondja, a gépi munka megfizethetet­len. Most ugyanis több mint 5 ezer forintba kerül egy hektár lucerna gépi munkája az első kaszálásig. Ezt szeret­né kiváltani, persze nem új gépekkel, hanem használtakkal, mert azokhoz olcsóbban hozzájut. Ha ez sikerül, lesz kitartása várni. De mire? — Nem várok gyors változást, de nem tudom elképzelni, hogy előbb- utóbb ne kerülhessen a magyar csalá­dok asztalára annyi tej, amennyit el tudnak fogyasztani. Abban bízom, hogy az átmeneti csökkenés után ná­lunk is emelkedni fog a tej- és a tejter­mék-fogyasztás, mert most az európai átlagtól több mint száz literrel vagyunk lemaradva az egy főre jutó fogyasztást illetően. Fizikai erőm van, bírom a munkát, de néha már attól félek, hogy idegileg nem fogom bírni. Más utat azonban nem látok és azt remélem, hogy napi 10-12 órás kemény munkán­kat előbb-utóbb meg fogják becsülni. B. N. É. TÖBBET . EGY CSAPASRA A kecskeméti Referencia Alapítvány Az igazán jó ötletek annyira ké- zenfekvőek, olyan egyszerűek, hogy az ember nem is érti: valaki­nek miért nem jutott ez már előbb az eszébe. így utólag szinte magá­tól értetődőnek tűnik a kecskeméti vállalkozók „Referencia Alapítvá­nya” is, amelyről alig pár hetes működése óta kiderült, hogy sok­kal több bajt orvosol, mint eredeti­leg gondolták. Az alapítvány ötlete tulajdon­képpen abból a tapasztalatból szü­letett, hogy kisiparos egy-egy hosz- szabb időre biztos kenyeret jelentő nagyobb beruházás elvégzéséért nem versenyezhet. Hiába dolgozik a nagy cégeknél jóval olcsóbban, ha csupán egyetlen szakmához ért, az építtetők pedig általában olyan kivitelezőt keresnek, amelyik a ter­vezéstől a kulcsátadásig mindent elvállal. Néhány iparos úgy vélte: együtt esélyesek lehetnének a ver­senytárgyalások elnyerésére. Ha még többen lennének. Ha bevon­nák a kezdő vállalkozókat is, akik­nek éppen azért, mert még kezdők és ismeretlenek, bizonyára csak csurran-cseppen a munkalehető­ség. A töprengést tett követte. Az öt kecskeméti kisiparos és a Liberális Polgári Szövetség (Vállalkozók Pártja) helyi csoportja létrehozta a „Referencia Alapítványt”. Össze­adtak százezer forintot, amelyből vásároltak egy számítógépes rend­szert a szabad kapacitások és a megrendelések nyilvántartására. Az alapítványhoz néhány hét le­forgása alatt csaknem száz vállal­kozó csatlakozott. Van köztük építész-, gépészmérnök, kőműves, ács, bádogos, festő, víz-, gázszere­lő és egyéb építőipari szakember. A szövetkezett magánzók ter­mészetesen nem csak a nagy meg- re^M^pk^J^ytanak, a fcúwbb, megbízásokat sem akarják elsza- lqS2tätii; "Mint bebizonyosodott: e kis munkákból sűrű forintok lesz­nek, hiszen aki elégedett volt az alapítvány által ajánlott kőműves­sel, nyilvánvalóan ide fordul akkor is, ha vízvezeték-szerelőre, aszta­losra van szüksége. Annál is in­kább, hiszen ilyen szakemberek után egyébként is sokat szaladgál­na a javításra szoruló állampolgár. Éppen a lakossági szolgáltatások utáni nagy kereslet miatt érlelődik már az alapítvány következő terve: várhatóan az ősztől bevezetik a szakemberek hét végi ügyeletét. Ezzel a viszonylag kis pénzzel létrehozott ötlettel végül is nyertek a nagybani és a kezdő vállalkozók, de talán legtöbbet nyertek a lako­sok. Az alapítványnak ugyanis van egy igen fontos feltétele: a munkák közvetítésével csak addig segíti a vállalkozókat, ameddig nincs kifo­gás ellenük. Ha igen — akárcsak a hírnevükre sokat adó céhek tették egykoron —: kizárják tagjaik sorá­ból a megbízhatatlannak bizonyu­ló vállalkozót. K. K. Privatizációra várva A piacgazdaságra való átállás nem varázsütésre megy végbe. Feltehetően hosszú folyamat lesz, amelynek elen­gedhetetlen feltétele a privatizáció. Ez se tűnik azonban egyszerűnek. Speciális területe a privatizációnak a szövetkezeti mezőgazdaság. Itt ugyanis a földterület 50-55 százalékának meg van a tulajdonosa — ők a tsz-tagok —, a terület 41-46 százalékának pedig meglesz a tulajdonosa a kárpótlási tör­vény végrehajtásával. Ha a föld privati­zációja megtörténik, és a szövetkezetek a felhalmozott termelő vagyonukat fel­osztják a tagok között — közkeletű szóhasználattal: nevesítik a vagyont — megnyílik az út ahhoz, hogy magán- tulajdonon alapuló közösségekké ala­kulnak át. Ebben a formában a tagok közvetle­nül fogják érzékelni munkájuk, és főleg a piachoz való alkalmazkodóképessé­gük hatását. A piaci mechanizmusok azonban máris éreztetik hatásukat. Elsősorban a fizetőképes kereslet szűkülésével, de az ipari eredetű anyagok árának emelé­sével, a központi újraelosztó csatornán visszajuttatott támogatások csökkené­sével, vagyis: a jövedelmezőség kritikus szintre való esésével. Ennek jelei jól láthatók voltak már tavaly. Ezért a szövetkezetek — bár a pri­vatizációra még várniuk kell — olyan szervezeti változtatásokat hajtottak végre, amivel nagyobb teret engednek az egyéni érdekeltségnek és ezáltal a piaci hatások érvényesülésének. Külö­nösen érvényes ez a Kiskunságra, ahol a 70 szövetkezetből 65 kedvezőtlen adottságú földeken gazdálkodik. A kft.-k és más önálló vállalkozások létrehozása tehát nem a vagyonátmen- tést szolgálja, hanem az alkalmazko­dást. A Kiskunság területén sok szö­vetkezetben működnek kft.-k, és arra is van példa, hogy az egész tevékenysé­get ilyen formában működtetik. Saj­nos, arra kevés példa van, hogy az emberek a saját pénzük befektetésére is vállalkoztak volna, így a kft.-k indu­lótőkéjét a szövetkezet adta, illetve adja. De nem adta oda a kft.-knek a termelőeszközöket, megmaradtak kö­zös tulajdonban, amit a kft.-k bérleti díjért használnak. Ez ma a legelterjedtebb formája a vállalkozásoknak itt, a Kiskunságban. Sokat vitatkoznak róla, hogy mennyire szövetkezetkonform. Erről valóban le­het vitatkozni, és nem is biztos, hogy ennek a formának túl kell élnie az át­meneti törvényt, ami a jelenlegi szövet­kezetek új típusú szövetkezetekké válá­sát szabályozza majd. Egyet azonban nem lehet: a piaci hatásokat feltartóz­tatni. Úgy tűnik — mivel egyelőre nincs jobb —: ezek a magántulajdon nélkül működő kft.-k is alkalmasak arra, hogy vállalkozóvá nevelődésünket elő­segítsék. A tapasztalatok kevés kivétel­től eltekintve azt mutatják, hogy a sze­mélyes felelősségüket jobban érzékelik az emberek. A mai viszonyok között nem feltétlenül abban, hogy jövedel­mük több, hanem abban, hogy ha vala­mit nem tudnak eladni, nem érdemes megtermelni, és ha meg akarnak élni, tudniuk kell: mit milyen áron lehet el­adni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsősorban az ipari tevékenységben, a szolgáltatásban és a kereskedelemben hoztak létre kft.-két. De van példa rá a mezőgazdasági termelésben is, sőt, néhány helyen kft.-ben működtetik még a háztáji integrációt is. Ennek ugyan nem feltétlenül örülnek a kister­melők, mert azt jelenti, hogy nekik kell kitermelni a költségeket is, ami, ugye, eddig elveszett a nagykalapban. De hát az egész vállalkozói rendszernek az a lényege, hogy az egyén számára érzé­kelhetőbbé váljanak a költségek, le­gyen értelme takarékoskodni és éssze­rűbb megoldásokat keresni. Ezért hoz­tak létre belső vállalkozásokat, önel­számoló egységeket, ezért adták műve­lésbe a szőlőket és gyümölcsösöket is. A Kiskunság mezőgazdasági szövet­kezeteiben — a szövetség nemrég készí­tett felmérése szerint — kedvező ta­pasztalatokat hoztak a vállalkozást élénkítő belső átszervezések. Hatására erősödött a piacorientáltság, a költség- érzékenység, csökkent az irányítói és a termelői létszám is. de ez csak részben függ össze a hatékonyság javulásával, részben, sajnos, az eltartóképesség csökkenésének következménye. Ez is olyan hatás azonban, amihez alkal­mazkodni kell. B. Nagy Éva TŐZSDEHÍREK m S3 €SZRK - mfiGyflRORSZÁGI INNOVÁCIÓS CíflTRUm /PARK/Rt. Az átlagembereknek ma még kissé misztikusnak tűnő tőzsde egyre komolyabb szerepet játszik a gazdaságban. Szerkesztőségünk ezért a jövő­ben Tőzsdehírek címmel alkalmanként tájékoztatjuk olvasóinkat a forga­lomról, árfolyamokról. (A szerk.) Az utóbbi hetekhez hasonlóan az el­múlt héten is álmos tőzsdenapoknak lehetett tanúja a Budapesti Értéktőzsde kis létszámú közönsége. A tőzsdeindex folyamatosan zuhan, az év eleji Öböl­háború kezdetén regisztrált szinttel egyezik meg. Előrejelzések szerint még további csökkenés várható. A mérsé­kelt piaci érdeklődést mutatja a bróke­rek fogyatkozó száma is. A FOTEX-részvények forgalma to­vábbra is dominál, napi 20-60 kötéssel. Az árfolyama azonban jelentősen esett, a múlt heti 207 Ft-ról 199 Ft-os átlag­árra. Az IBUSZ-papírok árfolyama alacsony. Vételi szándék van, de a tu­lajdonosok nem akarnak 4200 Ft körü­li áron megválni pakettjüktől. A TERRAHOLDING-részvények árfolyamgörbéje a kezdeti stabilitás után lefelé tart. Feltehetően szerepet játsza­nak ebben a jugoszláviai események is. A KONZUM-papírok néhány kö­tésben, alacsony — 1200—1300 Ft kö­zötti - átlagáron forognak. A kínálat dominál. A SZÖVETKEZETI SÖRGYÁR-, valamint a SZTRÁDA-SKÁLA-rész- vények az évi átlagárfolyamhoz képest alacsony áron és kis számban cserélnek gazdát. A STYL RUHAGYÁR papírjai mélypontra kerültek a múlt pénteken. Mindössze 3050 Ft-ot adtak értük. A BONBON HEMINGWAY- és a BUDAFLAX-részvények tartják köze­pes árfolyamukat. A SKÁLA-COOP részvényekre szintén alacsony, 22 625 Ft-os átlag­áron kötöttek üzletet. AZ AGR1MPEX, a DUNAHOL- DING, a MÜSZI, a NITROL és a NOVO TRADE papírjaira vagy vételi vagy eladási szándék volt, de nem jött létre kötés. Pap Gyula • Varga Lászlóné az állatok között. (Tóth Sándor felvétele) JÚLIUS 1-JÉTÖL A KERESKEDELMI BÁNKOKNÁL A Start-hitel pályázati feltételei A helyi ipartestületek ügyeletéi előtt kígyózó sorok bizonyítják: a vállalkozni szándékozó állampolgá­rok zöme tud arról a 100 millió már­ka összegű bankközi hitelszerződés­ről, amit hazánk kedvezményes felté­telekkel kötött Németországgal. Az alábbiakban ennek feltételeit ismer­tetjük a Tőzsde Kurír információja alapján. Ä sokat emlegetett Start-hitelt a Deutsche Ausgleichsbank nyújtja a magyar jegybanknak. A megállapo­dás értelmében az idén legfeljebb 40 millió márka hívható le, amit az MNB ugyanilyen mértékű forint­résszel egészít ki. A német bank előírásai alapján a Start-hitel csak a devizajogszabá­lyok szempontjából belföldinek szá­mító magánszemélyeknek nyújtható. A kft.-k, rt.-k, gazdasági társaságok tehát nem pályázhatnak. A Deutsche Ausgleichsbank szi­gorúan szabályozza a hitelkonstruk­ció felhasználóinak körét. Eszerint kölcsönt - a pályázatok benyújtása és elbírálása alapján - csak az indu­ló, illetve a három évnél nem régeb­ben kis- és középvállalkozói tevé­kenységet folytató, szabadfoglalko­zást űző vagy mezőgazdasági mun­kát végző vállalkozók kaphatnak. A hitel mértéke maximum 11 mil­lió forint, azaz 250 ezer márka. A hi­telezés lebonyolítása — a hitelképes­ség ellenőrzésétől az odaítélésig — a bankok hatáskörébe tartozik. Fede­zete pénzintézetenként változhat. A pályázatok benyújtásához szük­séges nyomtatványokhoz ingyene­sen, a lakóhelyhez legközelebb eső ipartestületnél lehet hozzájutni. Á Start-hitel pályázati feltételeit ösz- szefoglaló tájékoztató (150 forintért) ugyanitt kapható. A kérelmeket a kijelölt helyi pénzintézeteknél lehet benyújtani. A bank döntését, elutasí­tó vagy elfogadó határozatát a Ma­gyar Nemzeti Bank és a Deutsche Ausgleichsbank fogja ellenőrizni. A németek jelezték: a pénzintézetek­től havonta kérnek összesítő jelen­tést. Az már biztos, hogy a Budapest Bank, az Innofinance, az Ipari Fej­lesztési Bank, a Konzumbank, a Re­albank, a Magyar Hitel Bank Szé­chenyi István Főigazgatósága, a Me­zőbank, a Merkantil Bank, a Ma­gyar Hitel Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, az Országos Takarék- pénztár és Kereskedelmi Bank, vala­mint a Postabank vesz részt a hitel elosztásában. Még folynak a tárgya­lások arról, hogy csatlakoznak-e újabbak hozzájuk. A kölcsönkérel­meket egyébként csak a pénzintéze­tek hitelezéssel foglalkozó fiókjainál lehet benyújtani. A hitel igényelhető vállalkozás alapításához, de vállalkozás átvéte­léhez is, amennyiben a pályázó a vál­lalkozás működéséhez szükséges anyagi és nem anyagi feltételeket át­veszi, és elődjének tevékenységét nagyjából változatlanul hagyja. Felhasználható már működő vál­lalkozásba való belépéshez is, amennyiben az vállalkozói tevékeny­séget tesz lehetővé, vagyis a vállalko­zó részt vesz az irányításban, de a vállalkozásnak nem egyedüli tulaj­donosa. Egy további feltétel: az eg­zisztenciateremtéssel kapcsolatos be­ruházásokat három éven belül meg kel! kezdeni. A hitelek odaítélését nem befolyá­solja. hogy a pályázó saját vagy bé­relt helyiségben akarja-e folytatni te­vékenységét. A pályázat benyújtásá­ra mindazok jogosultak, akik a ter­vezett tevékenység megvalósításához dokumentumokkal bizonyított enge­déllyel rendelkeznek. A Start-hitel jóváhagyására jogigény nem tá­masztható. A forintban felvehető kölcsön pá­lyázójának a tervezett összköltség legalább 30 százalékát saját, illetve egyéb forrásból kell finanszíroznia, s a saját forrás részesedése nem lehet kisebb az összköltség 10 százaléká­nál. Mit kell tudni a hitelkondíciókról? A kifizetés teljes egészében forint­ban történik. A kamatláb nagyságát - ami a jegybanki alapkamatláb 75 százaléka (jelenleg 16,5 százalék) plusz a folyósítást végző pénzintézet kamatrése — a német bank írta elő. A kamatrés a garanciaalap által rész­ben szavatolt hiteleknél 1, minden más esetben 2 százalék, azaz 17,5 vagy 18,5 százalék a kamat. A fu­tamidő a tevékenység milyenségétől függően 10-től 15 évig terjed. A türelmi idő, a hitel igénybevételé­től számítva, maximum 2 év. A bankok a hitel végső felhaszná­lójának gazdasági körülményeit mindenre kiterjedően figyelembe ve­szik. A Start-hitelt forintban, egyen­lő havi vagy féléves részletekben kell törleszteni, ám minden előzetes beje­lentés nélkül határidő előtt is vissza­fizethető részben vagy egészben. A teljes összeget vissza kell fizetni, ha a vállalkozó nem az előre jelzett célokra használja fel a pénzt, továb­bá, ha a hitelnyújtás feltételei utólag megváltoznak. Végül is mit kell benyújtani a pá­lyázat elbírálásához? Dokumentálni kell a pályázó szakmai életrajzát, a tervezett tevékenység leírását, a be­ruházási és finanszírozási tervet, a várható forgalom és jövedelem ala­kulásának adatait. Mindezeken kí­vül, amennyiben vállalkozás átvéte­léről van szó, be kell nyújtani a véte­li, illetve az átvételi szerződést vagy annak tervezetét és az utolsó két üz­leti év zárómérlegét. Az IPOSZ-tól nyert információ szerint a tényleges hitelezés július 1- je után kezdődik meg, és a bankok két hét alatt folyamatosan elbírálják a beérkezett pályázatokat. Az első tényleges hitelkihelyezésre valószí­nűleg július második felében kerül sor. Nincs módunk arra, hogy a köl­csönkérelem kitöltéséhez szakmai se­gítséget nyújtó valamennyi tanács­adó cég nevét és címét felsoroljuk. Ezek teljes névsora megtalálható az IPOSZ A Start-hitel című kiadvá­nyában. Figyelmébe ajánljuk azonban a pá­lyázóknak: kérjenek tanácsot arról is, hogy — tekintettel az egyes adózási formákra — célszerű-e egyáltalán a Start-hitelt igénybe venniük. G. R. A valutázás igazi okai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom