Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
PETŐFI NÉPE 1991. július 25., 5. oldal HETI SOROZATUNK Kiskörösről a világ végére Niue Island 3. Bosszút állt a tenger szelleme? — Ültem már jó néhányszor repülőgépen, tapasztaltam, hogy fentről milyen szép a világ. De olyan gyönyörűséget sem Európában, sem Amerikában nem láttam, mint Niue-szigetére utazva. Hihetetlenül kéken csillogott az óceán. Gyöngyszemként emelkedett a víz szintje fölé az úti célunknak választott atoll. — Vagyis korallsziget. Valóban virágállatokból képződnek a természeti csodák? — Apró, alig néhány milliméter átmérőjű kis állatkák milliói szorosan összetapadva telepszenek le a tengerfenékre. Zátonyokat, padokat, szigeteket alkotnak a szöveteikben képződő mész segítségével. Szét- választódással szaporodnak. Az új egyed azonnal mészréteggel övezi magát. Még puha, lágy az állatok b'élsó részé, de külseje gyarapszik, keményedik. Színpompás alakzatokat, víz alatti Kerteket hoznak létre. — Leszállás után is olyan elragadó volt a korallzátony? — Még most is riasztóak a néhány évvel korábbi tájfun nyomai. 15-16 méteres hullámokat kavart a több mint 200 km-es sebességgel a szigetre zúduló légáramlat. Épületeket döntött össze, a partról mint egy óriási porszívó felszippantotta az utóbbi évszázadokban összegyűlt homokot. Halálos áldozatokat is követelt az ítéletidő. — Nyilván csak papucsban strandolhatnak az éles szikladarabok miatt. — A Niue-szigetieket ősi hiedelem tiltja a fürdéstől. Engem is kértek, hogy ne sértsem meg a tenger szellemét. Sajnos, nem hallgattam rájuk. — Sajnos? — Nyilván szomorú tapasztalatokat fejez ki a vallásos parancs. Misztikus okokkal próbálták megmagyarázni a kiszámíthatatlan hullámzás miatt bekövetkezett tragédiákat. Úsztam már veszélyesnek mondott vizekben, szeles tengerben, de csak ennél a korallszigetnél villant agyamba, hogy a víz erősebbnek bizonyul nálam. Hosszú ideig képtelen voltam megbirkózni a partról kifelé rohanó hullámokkal. Végül egy sziklafalhoz csapódva alaposan fölsértettem a lábaimat. Ráadásul szállásadóm is szóvá tette hiányos öltözékemet. (Fürdőruhában mentem le a partra.) Bármilyen furcsának tűnik, férfiak nem mutatkozhattak felsőruházat nélkül nyilvánosan. — Kinél találtak szállást? — Egy tanítónál. A többi szigetlakóhoz hasonlóan, barátságosan viselkedett. Szinte hihetetlen, hogy nagyapjuk, dédapjuk még emberevő lehetett. — Miért falták föl egymást? A természet nagy asztalánál mindnyájan jóízüeket lakmározhattak volna. — Valóban, a koplalás ismeretlen fogalom a szigeteken. Magam is annyi, annyiféle banánt szedhettem, amennyit akartam. Megkedveltem a pápáját. Négy langusztát vagy rákot foghattam ki hetenként. Ananászt, kókuszt annyit ehettem, amennyi belém fért. Elsősorban vallási okokból ették meg ellensé- gejket- ügy gondolták, hogy igy beléjük költözik a legyőzött harcos ereje, ügyessége. Hosszú tengeri útjaikon azonban olykor az éhség kényszeritette emberhús fogyasztásra a szigetvilág lakóit. — Az eddig hallottak szerint • Ilyen környezetben dolgoztak a korallszigeten. • Munka közben. mintha csak gyümölcsökkel, halakkal élnének a mai polinéziaiak. — Szó sincs róla. Máig sem tudom, hogy mit sütöttek abban az umuban, amiből engem is megkínáltak. Az umu: földbe ásott tűzhely. Az ételeket gyümölcsfák leveleibe csomagolva helyezik el a téglákkal, vasdarabokkal bélelt égéstérben. A lassú parázson még a csontok is porhanyóssá puhulnak. — Más szokásokat, hiedelmeket is őriznek az atoll-Iakók? — Hisznek a varázslókban. Először vele füstöltetik a betegeket, csodát várnak a szertartásoktól. Vonzódnak a titokzatos magyarázatokhoz. — Csodálható ? A műveltnek mondott Európában, Amerikában a huszadik század végén horoszkópokkal és más badarságokkal szédítik a pénzért mindenre hajlandó újságok, tévéadók az embereket. — Súlyosabb betegeknek orvosságot is vesznek a sziget mindenesboltjában és ha éppen van Niue- szigetén orvos, neki is megmutatják a gyógyításra várót. — Szavaiból nosztalgiát érzek a trópusi sziget iránt. — Sokszor igazat adtam nekik. Miért rohanunk itt Európában javakért, hobbikért, politikáért? Azt sem nagyon értették, hogy miért ülünk 40 fokos párás hőségben félnapokat a rádiókészülékeknél. Fájó szívvel búcsúztunk Niue atolltól. Heltai Nándor ( Folytatjuk) • A kannibál unokája. • Jó lesz uzsonnára ... NE DOBJÁK SZEMÉTRE A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI TERVEKET Csak a lakosság egyetértésével Városaink, falvaink túlnyomó többségének van általános településfejlesztési terve. Csakhogy ezeket 10- 20 évvel ezelőtt készítették, így felettük már eljárt az idő. Néhol már — mint a pártállami idők maradványát — „ad acta” is tették ezeket, mondván: piaci és önkormányzati viszonyok között nincs szükség településtervezésre. Az ENSZ szakmai szervezeteiben viszont gyakran napirendre tűzik a településtervezés, a regionális tervezés korszerűsítésének kérdéseit, hiszen a fogyatékosságai mindenütt érzékelhetők, ahol ilyen munka egyáltalán folyik. Mit tegyenek településeink meglevő hosszabb- rövidebb távlatra szóló terveikkel? A kérdéssel dr. Lackó Lászlót, az Államigazgatási Főiskola tanárát, a földrajztudományok doktorát, az MTA regionális tudományos bizottságának az elnökét kerestük fel. Ne dobják el a régi terveket! — Ami a dolog praktikus részét illeti, az önkormányzatoknak azt tanácsolnám, minél többet tartsanak meg a régi tervekből. Természetesen ne változtatás nélkül, felül kell vizsgálni azoknak a folyamatoknak a tükrében, amelyeket már ismer az önkormányzat. Már csak azért sem érdemes új terveket készíttetni, mert ezek meglehetősen drágák. (Magyarországon évente 250 millió forintot fordítottak ilyen célra). Nem célszerű a tervezés az önkormányzati vagyon, a földtulajdon, a kárpótlás következményeinek bizonytalansága miatt sem. — Településtervezésre tehát most is szükség van? — Feltétlenül. Az ellenérzés, ami a múltbeli településtervezést övezi, abból fakad, hogy ezt a területet az építészek uralták, akik a hagyományos tervezés szabályozó, tiltó, rendet teremtő oldalát hangsúlyozták. Mint dr. Lackó Sándor elmondta, a településfejlesztésben is az alkotó szemléletnek kell érvényesülnie. A rendelkezésre álló területet és a meglevő műszaki infrastruktúrát csak akkor lehet megfelelő módon a településfejlesztés szolgálatába állítani, ha a szigorúan vett tervezői munka kiegészül az adott vidékre vonatkozó társadalmi, gazdasági és szociológiai felmérésekkel. A korábbi gyakorlat éppen azért volt rossz, mert az egyeztetés nem az érintettek körében, hanem „fent” történt meg, s gyakran teljesen figyelmen kívül maradtak a realitások. Emiatt sok rossz kompromisz- szum is született, egyes területek — érdemtelenül — előnyhöz jutottak, mások pedig hátrányt szenvedtek. A településfejlesztés politikai ügy is Ami a hosszú távú tervezést illeti, erről a professzor azt mondta: — A településfejlesztésben ma már szóba sem jöhetnek 20-30 éves időtávlatú elképzelések. Csak azoknak a terveknek van létalapjuk, amelyek a legfontosabb tennivalókra összpontosítanak és a lehető legkevesebb megkötést tartalmazzák. Ez új tervezési technikát is igényel. Ajánlható például a hollandok úgynevezett „szcenáris” tervezési módszere, amely — teszem azt — egy városközpont kialakításához többféle variációt is ad. Bármelyiket is válasszák végül a városatyák, a megoldás módszerét illetően ugyancsak több változat közül dönthetnek a szerintük legmegfelelőbb mellett. A regionális tervezés persze elsősorban nem is az építészek és tervezők gondja, hanem politikai ügy. Hiszen a települések életében ágazatok, csoportok érdekeit érinti, olykor szembe is állítja a területfejlesztési politika, s a helyi politika irányítóinak az így megjelenő konfliktusok ellenére kell dönteniük. Nehezíti a helyzetet, hogy Magyarországon nincs semmilyen országos vagy nagyobb településegységi koncepció. Ennek megfogalmazásától — a jelek szerint — a mai kormányzat is ódzkodik, pedig a kisebb-nagyobb • Meg kell őrizni mindent, amit érdemes ... tájak terveinek országosan egységes elképzeléssé kellene összeállnia. Ha van jó terv, odatalál a tőke is — Manapság számos önkormányzat szálloda vagy bevásárlóközpont megteremtésével véli megtalálni gazdagodása forrását, remélve, hogy az építésbe külföldi tőkét is sikerül bevonnia. Csakhogy, település- fejlesztési terv ide vagy oda, ilyenkor a tőkés diktál, ő választja ki a létesítmény helyét, ő szabja meg a méreteit. Mi erről a véleménye? — Könnyebb helyzetben lennének az önkormányzatok, ha a településeknek is lenne (olcsón előállítható) fejlesztési elképzelésük, amely szakmai bázissal szolgálna a képviselői döntéseknél. És amikor jelentkezik fejlesztési szándékkal—a tőkét a terv szolgálatába lehetne állítani. Most azonban a helyi vezetés tetszése szerint határozhat. És vissza kellene helyezni a társadalmi viták intézményét, amelyet furcsa módon éppen a demokratizálódásra való hivatkozással szüntettek meg. Azért kell a vita, mert mindenféle tervezés, fejlesztés, településpolitika csak a lakosságegyetértésével ésérdekében valósulhat meg. Akáregy falusi iskola, akár a világkiállítás létesítményeiről legyen 1SSZÓ' K.M. • Vajon kellemesebb a banditának, ha gyöngéd női kezek fogják? NEM SZERETEM A CSIPKÉKET ... A testőrnő Ha Kruj Kata mellettem alkudozna egy kiló újkrumplira a piacon, bizony még azt is megkérdezném tőle, hol szokta venni a szép karajt — annyira háziasszonynak látszik. És nincs is tévedés. Két fia van, az egyik 16, a másik 13 éves és húsz éven át alig volt több gondja, mint a vasárnapi ebéd. Csak álmai voltak, szokatlan és megvalósulatlan álmai, amelyektől nem tudott megszabadulni. — Rendőr akartam lenni, nyomozó. De 20 éves koromban férjhez mentem, másfél év múlva pedig szültem és ezzel vége is volt az ábrándozásnak. Egy nyomozó nem mondhatja, hogy kérem, én nem tudok most helyszínelni egy gyilkossághoz, mert a gyereknek középfülgyulladása van és orvoshoz kell vinnem. . . A nagykőrösi születésű Kruj Kata fodrász lett, aztán pedig régiségkereskedő, méghozzá az egyik legsikeresebb maszek. Pierre Cardin-kosztümben járt, tanyát vett a hegyekben, öröklakást vásárolt a gyereknek, de az álmai továbbra sem hagyták nyugton. — Tavaly véletlenül megláttam egy hirdetést, hogy indul egy testőrképző tanfolyam. Semmiféle előképzésem nem volt, úgy mentem felvételizni. In- telligenciateszt volt, aztán szóbeli vizsga és egészségügyi, meg gyakorlati. Ki hány fekvőtámaszt tud csinálni, meg ilyenek .. . Meglepett, hogy én voltam az egyetlen nő, s aztán még jobban meglepődtem, amikor kiderült, hogy még férfiakat is kiütöttem a vizsgán. 60-an felvételiztünk, 50-en kerültünk be és 40-en végeztünk három hónappal később. Egy unatkozó úriasszony számára nyilván üdítő kikapcsolódás lehetett a heti három óra karate, pszichológia, antiterrorizmus-történet, jog. De Kruj Kata komolyan gondolta, hogy tanul. Testőr lesz, méghozzá az első és a máig egyetlen testőrnő. S ha lediplomázik, állást keres. Csakhogy egy karateórán eltörték a lábát. Telefonált az oktató, hogy visz- szaadják a tanfolyam díját, de Kata közölte, hogy folytatni akarja a tanulást. Gipszelt lábbal karatézni ugyan nem tudott, de kétszer olyan lelkesen tanult, és amikor begyógyult a lába, folytatta a karatét. Megkapta a diplomáját és elhelyezkedett. Munkát a Re- ferenc Kft.-nél talált. — Testőrökre elsősorban olyan vállalatoknak van szükségük, ahol fontos a biztonság. Szerződésünk van néhány bankkal, és az a dolgunk, hogy éjszakánként ellenőrizzük az éjjeliőrt. Előfordul, hogy egy másik kliensünk, egy bank, pénzt szállít, ott is szükség van ránk. Aztán a masszázsszalonok is alkalmaznak minket biztonsági őrnek, mert sok minden történhet az éjszakában. De vállalunk személyi őrizetet is, vagyis azt, hogy állandóan ott vagyunk valaki mellett, akinek fontos, hogy ne jöjjenek a közelébe. Kata erős, de fegyelmezett. Ütnie ■ csak akkor szabad, ha a védelemre bízott személyt megtámadják. Jelenlegi foglalkozása nem veszélytelen, de a félelem említésére csak mosolyog. — Én egy békát sem tudok eltaposni, de ha rám van bízva valaki, akkor ott nincs mit macskázni. Igazán éles helyzetbe még nem kerültem, de ha arról lenne szó, bizony nem reszketnék. Ebben a szakmában az a jó, hogy mindig más, mindig új. Én pedig — bármilyen furcsán hangzik is egy szolid, kétgyerekes anya szájából — sose szerettem a csöndet, a nippeket, a porcelánokat, a csipkéket, a kispolgári életet... Magyarországon a nyilvántartás szerint körülbelül 200 testőr működik. De csak egy tesfőrnő van a szakmában, Kruj Kata. Megbízásonként fizetik, nem kap havi fizetést. S közben továbbra is szorgosan jár a piacra, újkrumpliért. N. A. (Megjelent a Pest Megyei Hírlap 1991. július 10-ei számában.)
