Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-23 / 171. szám

PETŐFI NÉPE 1991. július 23., 5. oldal HETI SOROZATUNK Kiskőrösről a világ végére 1. Sokba került volna a tűzhányó • A világutazó. (Straszer András felvétele) Ésszerűen cselekedett a kiskőrösi dr. Dankó Miklós, amikora soltvad- kerti Szabó Attilával üzent családjá­nak? Rádióamatőr barátja 10 perces kényelmes autózás után továbbít­hatta a belgyógyász szakorvostól kapott információkat. A férj kicsit körülményesebben mondhatta vol­na el feleségének, gyerekeinek köz­lendőit. A legmodernebb utasszállí­tó repülőgéppel is több mint egy na­pig tartott volna az út, még akkor is, ha a lehető legrövidebbet választ­hatja. A 46 éves világutazó rádióamatőr ugyanis a polinéz szigetvilágból kér­te baráti szívességre ismerősét. —Hogyan került olyan messze ho­nunktól? — kérdeztem hazatérése után néhány héttel a koránál fiata­labb, kisportolt orvostól. — Eredetileg Kermadec szigetére készült Bielek Elemér, a Miskolcon élő rádióamatőr-bajnok. Megtisz­teltetésnek éreztem felkérését: tart­sak vele. A több nyelven beszélő, ki­tűnő közgazdász megállapodott a magyar televízióval, hogy 40 ezer dollárral támogatják az utat és kül­denek velünk egy operatőrt. —Miért éppen a nálunk ismeretlen szigeten akartak forgatni? — Két okból. Részben szigorúan védett természeti környezete, műkö­dő tűzhányója miatt, részben külön­legesen érdekesnek tartottuk mint rádióamatőrök is. — Miért adták föl eredeti tervei­ket? — A remélt amerikai támogató visszalépett, a televízió sem tudott volna előleget adni. Csupán a sziget megközelítéséhez szükséges hajó bérleti díjáért 34 ezer dollárt kértek. Soroljam? Mindenképpen utazni akartunk, noha nagyon kevés támo­gatást remélhettünk. — Azt hiszem, hogy egy jó mene­dzser sokat segíthetett volna; nem mindennapi feladatra vállalkoztak. Miért döntöttek ügy, hogy kettesben mégiscsak nekivágnak a bizonytalan­nak? W Szenvedélyes rádióamatőrök lévén olyan helyekről akartunk for­galmazni, ahonnan még senki sem próbálkozott összeköttetések te­remtésével. Elég jól ismernek mind­kettőnket a kollégák, tagjai vagyunk a DXCC-klubnak. A világért se sze­retném hosszas szakmai magyaráza­tokkal untatni az olvasókat, ezért csak annyit mondok, hogy a nagy tá­volságú, 10 ezer kilométeren felüli rádióösszeköttetések létrehozásá­ban érdekeltek tömörültek külön­böző klubokba. Ha jól értem, annak van a legna­gyobb szakmai tekintélye, az a baj­nok, aki a legtöbbet forgalmaz távoli állomásokkal. — Jól, gondolja. Az Amerikai Egyesült Államok és Japán rádiósai állnak az élen. Bielek Élemért már régóta elismerik, nekem az utolsó években sikerült felküzdenem ma­gam a nemzetközi élvonalba. Indu­lásunk előtt nemzetközi szaklapok­ban tudattuk tervünket, hívójelün­ket. Az utunkat segítő Kiskőrösi Ál­lami Gazdaság és egy német rádió­amatőr alapítvány révén készíttet­hettük el a forgalmazást visszaiga­zoló több ezer levelezőlapot. — Milyen útvonalon repültek Új- Zélandba? _ — A jugoszláv légitársaság Belg­rad—Szingapúr járatával,mentünk. Onnan utaztunk tovább Új-Zéland- ba, ahol egy rokonomnál lakhat­tunk. Segített a szükséges formasá­gok elintézésében is. Kitűnően érez­tük magunkat a békességes állam­ban, de alig vártuk, hogy megkezd­hessük a forgalmazást. Eddig mi va­dásztunk a DX-ekre, azaz a 10 ezer kilométernél távolabbi adóállomá­sokra, most majd ők vadásznak ránk. Izgatott, várakozó bizonyta­lansággal szálltunk fel súlyos cso­magjainkkal a távoli Chatham szi­getre induló járatra. Heltai Nándor ( Folytatjuk) Konferencia az állam és egyház szétválasztásának elveiről Az Egyházfórum Alapítvány au­gusztus 2-án és 3-án konferenciát ren­dez a Kossuth Klubban (Budapest Vili- Múzeum u. 7.), erről a ma külö­nösebben időszerű témáról, az állam és egyház szétválasztásának elveiről az ál­lamosított egyházi javak visszaadásá­nak kérdéséről. A konferencia augusztus 2-án, pén­teken 9 órakor kezdődik Wildmann Já­nosnak, az alapítvány elnökének meg­nyitó szavaival. Az első napon Szántó Komád ferences főiskolai tanár az egy­házi vagyon eredetéről beszél. Mészá­ros István ny. egyetemi docens történeti elemzésének címe: Egyházak és isko­lák. A Magyar Katolikus Püspöki Kar képviselője szól a mai katolikus egyhá­zi álláspontról. Végül Mészáros István László (SZDSZ) országgyűlési képvise­lő az egyházak finanszírozásának kér­déseit mutatja be az állam és egyház szétválasztásának elve alapján. Augusztus 3-án, szombaton 9.30-tól Harmati Béla evangélikus püspök a nemkatolikus keresztény egyházak szempontjait ismerteti, Farkas Beáta szegedi egyetemi docens pedig az egyházi javak visszaadásának gazda­sági kérdéseit mutatja be. Az elő­adásokat vita követi. Az utolsó elő­adást Anton Pelinka innsbrucki poli­tológus tartja: Egyház és állam: partnerek vagy ellenségek? címmel, nyugati tapasztalatokat adva közre. (OS). _________-____________________________________________ __________________________._________ A RENDELETTŐL NEM VÁRNAK CSODÁT Szükségtelen szükséglakások? A lakásügyi jogszabályok helyi vég­rehajtásáról szóló rendelet módosításá­nak tervezetét hétfőn elfogadta a Kecs­kemét Megyei Jogú Város Közgyűlése. Ennek részleteiről dr. Sarkadi Zsolttal, a lakás- és ingatlangazdálkodási bi­zottság elnökével beszélgettem. — A tervezet készítésekor szem előtt tartottuk, hogy a szűkös költségvetés­ből minél több rászorulót tudjunk tá­mogatásban részesíteni. Részben emi­att bizonyos mértékig visszaállítjuk a volt többszörös lakás-visszatérítési dí­jat. Ez nem adomány lesz, mint régen. Aki a szociális bérlakásából ki szeretne jönni, és lakást kíván vásárolni vagy építeni: az a lakás alapterülete és kom­fortfokozata alapján támogatást kap. A másik fontos kérdés a fiatal házasok otthonának (a Petőfi Sándor utcán és a Széchenyi sétányon) lakóinak sorsa. Közülük többen öt évnél régebben köl­töztek be. Katasztrofális anyagi hely­zetben vannak. Ezelőtt még létezett a 150 ezer forintos első lakáshoz nyújtott támogatás, amit a kormány biztosított. Ezt követően azonban, tavaly decem­berben, a parlament úgy döntött, hogy az önkormányzatok fizessék ezt, ha van rá lehetőségük. Természetesen Kecskemét erre törekszik. — Hogyan? — Aki a fiatal házasok otthonában lakik, 200 ezer forintot megkap támo­gatásként lakásvásárlásra vagy -építés­re. Ezt azonban vissza kell fizetni. Ki­vétel, ha az egy főre jutó, KSH által meghatározott létminimumszint alatt van a jövedelmük. Ez vonatkozik egyébként azokra is, akik a szociális bérlakásukat adják vissza. Ezentúl még támogatni szeretnénk azokat az első lakáshoz jutókat, akiknek alacsony a jövedelme és szociális bérlakásra jogo­sultak lennének, valamint akik leg­alább öt éve Kecskeméten laknak és a jövedelmük a létminimumot 12,5 szá­zalékkal nem haladja meg. Ez persze — az inflációt és az elszegényedést fi- gyelembevéve — változtatható, mégpe­dig úgy, hogy még nagyobb rétégre ter­jesztjük ki. Ez természetesen a költség- vetéstől függ. — Az ön véleménye szerint milyen helyzetben vannak, akik ma lakás­hoz szeretnének jutni vagy építeni? — Igen nehéz helyzetben. Az infláció miatt a lakásárak nőttek, ugyanakkor az eddigi anyagi források rendkívüli mértékben elapadtak. A törlesztések a napi megélhetést kérdőjelezik meg. Rá­adásul az önkormányzatnak korábban jóval nagyobb lehetősége volt támoga­tásra. így tavaly még 100—120 millió forintot költött ilyen célra, ezzel szem­ben ma a fele áll rendelkezésre. — A kérelmek elbírálása válto­zatlan maradt? — Nem. Fölmerült egy pontozásos rendszer alkalmazásának lehetősége. Tehát bizonyos körülmények, bizo­nyos számú pontot érnének, s így tör­ténne a rangsorolás. Csakhogy ez sze­mélytelenné tenné az elbírálást, katego­rizálná az embereket, no és a technikai feltételek sem adottak. S az élet olyan dolgokat produkálhat, amelyeket nem lehet kategóriákba sorolni. Tehát egy több személyből álló bizottság tevé­kenységét sokkal humánusabbnak tar­tom. Munkájukhoz elengedhetetlen azonban a korrekt, részletes környezet- tanulmány. — Kik a bizottság tagjai? — Erre inkább a munkacsoport a megfelelő szó. Tagjai választott képvi­selők. Ketten a lakásosztályon dolgoz­nak, s környezettanulmányokat készí­tenek. A többiek önként jelentkezők, jórészük a volt társadalmi lakásügyi bizottság tagjaként tevékenykedett. Szükség volt a tapasztalatukra. Most öttagú a bizottság, de én szerettem vol­na minél több képviselőt bevonni a döntésekre. Ezt azonban a képviselő- testület nem fogadta el. — Mi változott még a rendelet­ben? Mert az nem új keletű, hogy az önkormányzat, támogatásképpen, a fiatal házasok otthonában öt évig szállást ad a rászorulóknak, ha tud. — Most azonban megszigorítjuk a feltételeket. Korábban akik az otthon­ban laktak, igényt tarthattak arra, hogy a tanács biztosít majd nekik vala­mi végleges lakhatási lehetőséget. Erre ma már nem számíthatnak. Az OTP gazdasági szervezet, és legfeljebb 10-20, esetleg 30 lakást ad át nekünk újra­elosztásra. Ez pedig nem sok. Egyéb­ként az otthonból öt év után minden­képpen ki kell majd költözniük. Két­éves hosszabbítást csak az kaphat, aki lakást épít. Ám aki a szerződést meg­köti az általunk adott támogatásra, de nem költözik ki, attól a bérleti díj öt­szörösét kérjük majd. Ráadásul rossz­hiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó lesz, vagyis bármikor ki lehet költöztet­ni. A régebbi lakókat ez még nem érin­ti, de siettetni fogjuk a távozásukat, az biztos. Nekik csak a 200 ezer forint támogatást tudjuk felajánlani. — S akikkel szerződést kötöttek ? — Az otthonba beköltöző fiatalok havi ifjúsági takarékbetét részletét 1500 forintról 2500 forintra emeljük, így majd a fölvehető kedvezményes kölcsönnel együtt 200—250 ezer forin­tot jelent vagy még többet. Aztán meg­kapják még a 200 ezer forintos önkor­mányzati támogatást, ami alanyi jogon jár a lakás visszaadásáért. Ezzel egy olyan induló helyzetet teremtünk a szá­mukra, amelyből már közepes, tehát nem alacsony(l) árfekvésű lakást tud­nak vásárolni. — Négyszázötvenezer forintból? — Ehhez még jön a különböző OTP- kölcsön. Bele kell számolni a kiemelt törlesztési támogatással felvehető hi­telt, az esetleges munkahelyi kölcsönt és a szociálpolitikai támogatást. — Nem vagyok benne biztos, hogy egy fiatal házaspár keres any- nyit, amennyiből, mondjuk jövőre, törleszteni tudja az egymillió forin­tos hitelét. — Az OTP-nél nem tudom mennyi erre az összegre a törlesztőrészlet. De az általunk adott 200 ezer forintot tíz év alatt kamat nélkül kell visszafizetni. Egyébként pedig hitel nélkül a többség képtelen lakást venni. Szerintem az a fontos, hogy fedél legyen a feje fölött, aztán majd hajt, mint mindenki más. Tény, hogy elsősorban azokat tudjuk segíteni, akiknek van némi saját tőké­jük. — A szociális bérlakásokkal kap­csolatban a rendelet 80 négyzetmé­ternél húzza meg a legfelső határt, amelyet a visszaadáskor figyelembe vesznek. Miért? — Maximálnunk kellett a kifizetés összegét. Ez most 360 ezer forint, ami­hez még hozzá lehet számolni az egy­szeri lakáshasználati díjat is. Ennél többet azonban nem tudunk fizetni. — A szükséglakásokról nincs szó a rendeletben. — Ezekre az önkormányzatnak nincs szüksége. Folyamatosan fel kell számolni őket és az ott élőket maga­sabb komfortfokozatú lakásba kell költöztetni. — Ez azonban, gyaníthatóan, nemcsak anyagi, de egy összetett társadalmi kérdés, gond is. — Szerettem volna összehívni az érintett bizottságok — szociális, gazda­sági, adott esetben oktatási — elnökeit és együtt tárgyalni erről a dologról. Az ügyet mindenképpen globális kérdés­ként kell kezelni. Itt végül is fölmerül­het, hogy munkahelyekre van szükség, vagy kulturális miliőt kell teremteni és a többi. A lényeg az, hogy ez igazán nem is lakáskérdés, de mindig ezen a területen csapódik le. Mindenesetre fel akarjuk számolni a városban ezeket a gócpontokat, s a területeket értékesíte­ni. Ä rendelettől nem várunk csodát, de bízunk abban, hogy megindul valami­féle lakásmobilizáció. Bencze Andrea HATVAN ÉVE TÖRTÉNT Endresz és Magyar óceánrepülése • Magyar Sándor, mellette jobbra Endresz György Bicskén, a gép odaérkezése után. A trianoni béke (1920. június 4.) 10. évfordulójára óceánrepüléssel kíván­ták az amerikai magyarok a világ fi­gyelmét felhívni, de — a géppel kapcso­latos rengeteg nehézség miatt — erre a rendkívüli repülőteljesítményre csak jóval később kerülhetett sor. A kezde­ményezés az amerikai magyarok érde­me volt, akiknek az erre a célra alakí­tott Magyar Oceánrepülő Bizottságuk 1930 nyarán vehette át a Lockheed re­pülőgépgyárban a Sirius típusú gépet. Hadd jegyezzük fel, hogy szerepel itt a három évtizeddel előbb kivándorolt Szalay Imre hentesmester 10 ezer dollá­ros adománya, Rothermere lord köz­benjárása és az a 10 ezer dolláros juta­lom, melyet az Amerikából, leszállás nélkül, Budapestre repülő pilóták szá­mára tűzött ki. Az első rekord A feladat végrehajtására az ameriká- sok itthonról Endresz György (1893 —1932) pilótát, a Magyar Aero Szö­vetség oktatóját kérték ki, akinek nevé­hez négy légi győzelem fűződött. Navi­gátorának a 33 éves Magyar Sándort jelölték ki, aki a világháborúban megfi­gyelőtiszt volt, 1920/21-ben Szegeden pilótavizsgát tett, majd 1925-ben Ka­nadába vándorolt ki. Az ő javaslatukra aztán a gépen több jelentős átalakítást hajtottak végre s en­nek munkálatai egy évet vettek igénybe. Befejeztükkel 1931. júniusában Detroit- ból New Yorkba repültek. Ekkor az itte­ni repülőtér teljes oceánrepülési lázban égett, a különböző nemzetiségű pilótá­kat a rádióriporterek, a filmoperatőrök lesték, nehogy valamelyikük interjú nél­kül tudjon elszökni a tenger felé ... In­nen az USA legkeletibb repülőterére, Harbour Grace-be repült és a 2000 kilo­méteres szárazföldi útvonalat 7 óra 20 perc alatt berepülve, már helyi rekordot állított fel. Az időjárás nem megfelelő Július 13-án reggel a New York-i meteorológiai központ az időjárás né­mi javulását jósolta, de Harbour Gra- ce-ben az idő változatlanul kedvezőtlen volt. A pilóták, ennek ellenére, az ideg­tépő várakozást tovább nem vállalva július 15-én, délután 5 óra 20 perckor felszálltak. Á 400 lóerős motor alig bír­ta a 4000 kilogrammos túlterhelést s a sűrű ködben még a repülőtér épületeit, a környező erdők fáit a gép éppenhogy csak túl tudta szárnyalni. Az éjjelt az óceán felett töltötték a viharos időben, csupán az iránytűre hagyatkoztak. Három alkalommal si­került helymeghatározást kapniuk, először a Canadian Pacific „Auraria” gőzösétől, majd 7 óra 40 perckor az Írország partjaitól nem messze haladó hajótól, végül a La Mancha-csatorna feletti áthatolhatatlan ködben a Maya gőzöstől. Innen Strassbourg, a Bodeni- tó melletti Fridrichshafen következett, majd amikor Ulmnál elérték a Dunát, a ragyogó időben már pihenhetett a navigátor. Ehettek volna, ha a Harbour Grace-i vendéglősnő ehető dolgokat csomagolt volna be részükre, de az uborka- és paradicsomszendvicseket kidobálták a gépből. . . Linz, majd Bécs felett ha­ladtak el, ahonnan Magyar Sándort egy volt katonabajtársa rádión üdvö­zölte. Győr táján köhögni kezdett a motor és Bicske felett — üzemanyag­fogytán — leállt. Utóbb állapították meg, hogy a bu­dapesti végcél előtt 30 kilométerrel még száz liter üzemanyag volt az egyik tar­tályban, csak éppen a műszer hiány­zott, ami mutatta^volna, hogy melyikre kell átkapcsolni. így 5770 kilométer be­repülése után, 60 évvel ezelőtt, 1931. július 17-én a bicskei kukoricaföldön landolt a gép. Óriási siker Ennek ellenére a siker óriási lett, mert a gép az első volt, amely az óceán átrepülése után ilyen mélyen hatolt be az európai szárazföld belsejébe, felállít­va ezzeí a 26 óra 20 perces világrekor­dot. A hős óceánrepülőket Felcsútról re­pülőgép hozta Budapestre. A sok izga­lomtól azonban ágynak estek s csak július 20-án üdvözölhette őket gróf Bethlen István miniszterelnök. Mind­ketten katonaruhában jelentek meg az ünnepségen, Endresz Györgyöt őr­naggyá, Magyar Sándort századossá léptették elő. Megkapták Rothermere lord 10 ezer dolláros jutalmát, amit Szalay Imre, derék amerikai hazánkfia, még 300 ezer pengővel toldott meg. Epilógus Epilógusként megjegyezzük, hogy 1932-ben Endresz György Bittay Gyu­la rádiós tiszttel Rómába repült az óce­ánrepülők kongresszusára. Gépük má­jus 21-én, a leszálláskor, szárnyvégével a littoriai repülőtér javítására kihor­dott dombba ütközött és földhöz csa­pódva, utasaival együtt, elégett. K. A. • A mai Szingapúr. • Antenna. • Új-zéiandi viszontlá­tás. A rokon­nál. (A szerző felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom