Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

8. oldal, 1991. július 20. PETŐFI MUNKANÉLKULI-JARULEK Augusztustól levonják A március l-jével életbe lépett foglalkoztatási tör­vény értelmében a munkanélküliek ellátását a „Munkanélküliek Szolidaritási Alapjából” fizetik, amely biztosítási alapokra helyezi az állástalanok segélyezését. Az alap a költségvetésből juttatott 9 milliárd forinttal jött létre, aminek fenntartásához — a biztosítási elveknek megfelelően - - az érdekelt felek, így a munkaadók és a munkavállalók is hozzá­járulnak. Az előbbiek dolgozóik bruttó keresete után 1,5 százalékot, míg a munkavállalók bruttó ke­resetük 0,5 százalékát fizetik be az alapba. Csak főállásra vonatkozik Bár a foglalkoztatási törvény már március óta érvényben van, a parlament döntése alapján mun­kanélküli-járadékot első ízben csak a júliusi kere­setek után kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy mivel egy adott hónapra járó munkabért mindig utólag fo­lyósítják, a járulékot először az augusztus elején kézhez kapott fizetésekből vonják majd le. A munkavállalók 0,5 százalékos járulékát a bruttó, tehát az adózás előtti munkabér alapján számítják ki és vonják le. A járulék a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében adó­mentes, így az után a dolgozóknak nem kell szemé­lyijövedelemadót fizetniük. A dolgozó által befize­tendő járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le és fizeti be az adóhatósághoz, amely azt átutalja a szolidaritási alapra. A Munkanélküliek Szolida­ritási Alapját az Országos Munkaügyi Központ kezeli. A fizetési kötelezettség csak a főállású munkavi­szonyból származó keresetre vonatkozik, a másod­állás, mellékfoglalkozás után nem kell járulékot fizetni. Munkanélkülijárulék-fizetési kötelezettség ter­hel minden munkavállalót, aki Magyarországon munkaviszonyt létesít. Kivétel ez alól a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 26. §-ának (2) bekezdése alapján az a külföldi munkavállaló, aki külföldi részvétellel működő gazdasági társasággal áll munkaviszony­ban. Nem kell járulékot fizetnie a munkavállalónak, ha munkaviszonyt öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítása mellett léte­sít. Ugyancsak mentesül a járulék fizetése alól az a dolgozó is, aki bár nyugellátásra való jogosultsá­gát megszerezte, de azt nem veszi igénybe, hanem tovább dolgozik. Hogyan jár a járadék? Kivétel a külföldi A munkanélkülijárulék-fizetés szempontjából nincs jelentősége a teljesített munkaidőnek. Ebből adódóan a részfoglalkozású munkaviszony után kapott mukabér is járulékköteles, ha a munkavi­szony főállásnak minősül. Több részfoglalkozás esetén — a munkajogi szabályok értelmében — meg kell határozni, hogy melyik számít főállású munkaviszonynak. A munkanélküli-járulék alapjaként a törvény a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó keresetet határozza meg. Bérjellegű juttatásként kell figye­lembe venni a munkáltató által fizetett munkabért, ide értve az időbért, teljesítménybért, a havi bért és a különféle bérpótlékokat, valamint a termé­szetbeni bérjellegű juttatást, a prémiumot, a jutal­mat, a jutalékot, az év végi részesedést, és a szövet­kezeti tagoknál az osztalékot. Járulék terheli az átképzési támogatást is. A foglalkoztatási törvény értelmében a szoli­daritási alapból fizetendő munkanélküli-járadék folyósitásának, illetve folyósíthatóságának idő­tartamát annak az időszaknak függvényében kell megállapítani, ameddig az érintettek a munkanélkülivé válásukat megelőző négy év alatt fizették a járulékukat. Tekintettel azonban arra, hogy a járulékfizetés bevezetésére csak 1991 júliusától került sor, 1995 júliusáig járu­lékfizetési időként a munkanélkülivé válást megelőző négy éven belüli munkaviszony idő­tartamát kell figyelembe venni. Az elkövetke­zendő négy év tehát egy átmeneti időszak. E négy évig a munkaviszony időtartamának meghatározásánál fontos azt tudni, hogy ebben az esetben csak a ténylegesen fennálló munkavi­szony (munkavégzési kötelezettséggel járó szö­vetkezeti tagsági, bedolgozói jogviszony) időtar­tama vehető figyelembe. 99 Jelentések az alagútból 99 A Pénzügykutató Rt. tanulmánya az Antall-kormány első évéről Az Antall-kormány első éve egyszer­re mutatott kimagasló eredményeket és mély válságba torkolló folyamatokat, elszalasztott lehetőségeket. A kor­mányzatnak adható osztályzat azért közepes, mert nem követett el súlyos hibákat, de elmulasztotta azt a lélekta­nilag és társadalmilag mutatkozó al­kalmat, hogy hiteles, reális, éppen ezért magabiztos programmal, világos, egyértelmű intézkedésekkel önerősítő folyamatokat indítson be. A veszély ma ugyan kisebb, de továbbra is fenn­áll, hogy a feltételekkel számot vetni nem tudó, intrikákkal, pozícióharcok­kal bajlódó kormányzati irányvonal formálódik ki. Ismét kimaradt egy, a kül- és belpolitikai körülmények ked­vező együttállása miatt kivételes lehe­tőségeket kínáló esztendő — derül ki a Pénzügykutató Részvénytársaság „Je­lentések az alagútból'’ című, a közel­múltban közzétett tanulmányából, amelyet a független kutatóintézet mun­katársai sajtótájékoztatón ismertettek. Petschnig Mária Zita, a tanulmány szerkesztője a sajtótájékoztatón hang­súlyozta: bár a kormány számos ered­ményt ért el egyéves tevékenysége so­rán, várható, hogy a mainál is súlyo­sabb nehézségekkel nézhet szembe a jövőben. így folytatódik az állami szektorban tapasztalható recesszió és a munkanélküliség is növekedhet. A gazdaság minden gondja nem írható a számlájára, hiszen 40 év súlyos örök­ségével kell megküzdeni, de a problé­mák növeléséhez ez a kormány is hoz­zájárult az elmúlt év során. A Pénzügykutató Rt. munkatársai szerint az Antall-kormány a viszonylag jó örökséggel nem jól sáfárkodott, a ráhagyományozolt tartalékokat majd­nem felélte, megtorpant a gazdasági rendszerváltás, a privatizáció üteme el­maradt a várttól, az államháztartási reformot még nem dolgozták ki. A gazdasági rendszerváltást nagy­ban hátráltatta, hogy a kormányzat ré­széről mindenki tisztában volt ugyan a gazdaság gondjaival, a kormány meg­határozó része azonban előbbrevaló- nak tartotta az új rendszer (régi—új) ideológiai alapjainak lefektetését. A kabinet az első 100 napra felvállalt programjából egyetlen egyet, a köz­ponti költségvetés „rendezését” teljesí­tette a közvetlenül és közvetetten is inf­lációt erősítő pótköltségvetés elkészíté­stől — áljnjűíja meg a Pénzügykutató Rt. tanulmánya. LENGYEL ÜZLETI ZSENIK Cadíllacen járnak, kastélyban laknak Három fiatalember nevétől visszhangzik a lengyel sajtó, ám ezúttal nem popsztárok és nem is politikusok, hanem üzletembe­rek azok, akikre mindenki kíván­csi. A fegyvertény, amit végrehaj­tottak, valóban rendkívüli; két év alatt a semmiből 300 millió dollá­ros vállalkozásig jutottak, nem­régiben pedig megmentették az összeomlástól a 21 ezer embert foglalkoztató Ursus traktorgyá­rat, az egykori szocialista nagy­ipar szimbólumát. A nevezetes lengyel yuppiek — akikről most a Der Spiegel közöl terjedelmes cikket — leg- idősebbike is csak most 35 éves, a legifjabb pedig mindössze 28. Korábban dzsesszt játszottak együtt és azért kezdtek vállalkoz­ni, mert új hangszereket akartak venni. Ám az első üzlet a vártnál jobban sikerült, és a szabad 300 dollárjukkal azonnal belevetet­ték magukat az épp felszabadí­tott lengyel importbizniszbe. Ad­tak, vettek szovjet kőolajat, ko­reai építőanyagot, középkori táblaképeket, mikor mi hozott nagy hasznot. Egészen az idei nyár elejéig csak a szűk üzleti világban volt is­mert az Art B International Corp. LTD, a három lengyel üzleti zseni vállalkozása. Ekkor azonban, mindenkit elképesztő dolgot mű­veltek: 17 millió dollár készpén­zért (!) megvették a csődbejutott Ursus traktorgyárat. A hetvenes évek szocialista iparosításának valóságos szörnyszülötte ez a ha­talmas kombinát, amely tulaj­donképpen jól is működhetett volna, hiszen már korszerű nyu­gati technológiára alapozták, ám a végeredmény mégis az, hogy csak 70 százalékos dotációval tu­dott termelni. Ráadásul a lengyel parasztok az elmúlt években olyannyira elszegényedtek, hogy még ilyen feltételekkel sem voltak vevők az Ursus gépeire. Az új tulajdonosok most el­kezdték részletre adni az áhított erőgépeket. A kereslet óriási, hi­szen a lengyel parasztgazdaságok kétharmadában még ma sincs traktor. A hitelezést is az Art B bonyolítja, s csodák csodája, náluk ez is jövedelmező. Az ambiciózus fiatalemberek kifogyhatatlanok az ötletekből. Az Ursus traktoraiból hamaro­san Argentínába fognak expor­tálni hús és bor ellenében. Izrael­ből tejfeldolgozókat, gabonasiló­kat és elemekből összeállítható lakóházakat hoznak be hamaro­san, ezek ugyanis hiánycikkek Lengyelországban. Az Art B tulajdonosai szenve­délyesen szeretik az amerikai au­tókat és a kastélyokat, követke­zésképpen hatüléses Cadillacen meg Pontiacon járnak, és az álta­luk megvásárolt kastélyban, Var­só mellett élnek. Úgy tervezik, hogy három év múlva rajta lesznek a világ ezer legnagyobb vállalatát tartalmazó toplistán. Ehhez az kell, hogy vállalatuk vagyona elérje a 2,5 milliárd dollárt. Ám a távolabbi jövőben valószínűleg visszavonul az üzlettől a legsikeresebb lengyel vállalkozótriász. Egyikük orvos­ként akarja folytatni hivatását, másikuk a jövő menedzsereinek felkészítésében akar részt venni, a harmadik pedig egyszerűen jól akar élni a vagyonából. SZEGÉNYEDÉSÜNK JELEI A BOLTOKBAN Alig veszünk ruhát, csökken az élelmiszer-forgalom Ez év első három hónapjában — az előzetes adatok szerint — újabb 15 százalékkal csökkentek a lakosság vásárlásai, az előző év azonos időszakához képest. Ezzel folytatódott, sőt, felgyorsult a fo- gyasztásicikk-forgalom, 1988-ban elkezdődött szűkülése. így a lakos­ság ma már alig több mint három­negyedét vásárolja annak, amit 1987-ben még megengedhetett ma­gának. Az eladások értékben folyó áron számolva — persze, tö­retlenül emelkednek. Az első ne­gyedévben 17,4 százalékkal többet költöttünk élelmiszerre, mint egy évvel korábban. vásárlása mérsékeltebben esik vissza. Figyelemre méltó változást jelez az előző három évhez képest az iparcikkek iránti kereslet mint­egy 30 százalékos visszaesése az év elején. Emlékezzünk még az 1988 —89. évi bevásárlóturizmusra, a Gorenje-lázra, a bécsi elektronikai boltokat elözönlő magyar „turis­tákra”. Nos, ez a bevásárlási láz már megszűnt, de mire az importlibera­lizáció bekövetkezett, addigra a pi­ac részben telítődött. Gorenjét Bécsből Nem igazi áruházi láncok Ami a fogyasztás szerkezetét il­leti, 1991 elején ebben is jórészt a megelőző évek irányzatai folyta­tódtak. Továbbra is drasztikusan csökken a ruházati forgalom, a la­kosság már alig több, mint fele­annyi ruházkodási cikket képes megvásárolni az idén, mint négy évvel korábban. Az élelmiszerek Az áruházi forgalom külön számbavétele viszont érdekes je­lenségre mutat rá. Az adatok sze­rint 1991 elején az áruházak eladá­sai csökkentek a legnagyobb mér­tékben: január- március között a lakosság 30 százalékkal keveseb­bet vásárolt az általános áruházak­ban, mint egy évvel korábban. En­nek oka feltehetően az, hogy az áruházi monstrumok tudtak a leg­kevésbé alkalmazkodni a változó kereslethez. Ugyanakkor mégis so­kan előszeretettel érvelnek amel­lett, hogy ezeket a hálózatokat a privatizáció során sem szabad szétverni. A nyugati országok többségében ugyanis a boltok és bolthálózatok erőteljes koncentrá­ciója tapasztalható: folyamatosan csökken a kisboltok száma és ará­nya a forgalomban, s a kereskede­lem mind nagyobb részét bonyolít­ják le a nagy bolthálózatok. Ez igaz ugyan, de azt is látnunk kell, hogy ezek a bolthálózatok egészen más jellegűek, mint a magyar áru­házi hálózatok többsége. Az ipari országokban kialakult nagy keres­kedelmi vállalatok egységes arcu­latot hordozó, bizonyos vásárlói kört megcélzó boltokból állnak, amelyek beszerzést, raktározást központilag és számítógépes fel­dolgozással végezve, rendkívül hatékonyan dolgoznak. A köz­ponti intézkedésekkel összera­gasztott, de szervezetlenül műkö­dő, nagyságuk előnyeit kihasz­Viharos átalakulás ma is. A gazdasági rendszerváltás egyik alappillérét a tulajdoni szerkezetnek a privatizáció útján történő átalakulása jelentette volna, amely azonban a kor­mánykoalíció tisztázatlan elképzelései­nek és hozzájuk kapcsolódó intézkedé­seinek áldozatává vált. Miközben a Kádár-korszak utolsó kormányai a társadalmi tulajdon lebontásában és az arra vonatkozó elgondolások kidolgo­zásában jelentős lépéseket tettek, addig az Antall-kormány javaslatai és intéz­kedései vagy a korábbi keretekbe illesz­kedtek, vagy igen ellentmondásosak voltak. A tulajdonosi átalakulás mö­gött nincs társadalmi konszenzus, a koncepciókat nem vitatták meg a tár­sadalom széles köreiben. Az elmúlt év valódi sikerágazata a külkereskedelem volt. A dollárelszá­molású külkereskedelmi mérleg egyen­lege 1990-ben a magyar gazdasági fej­lődést tekintve (az 1989-es rendkívül rossz bázishoz viszonyítva is) elismer- hetően magas összeget ért el. A tavalyi 945 millió dollár összegű külkereske­delmi aktívum ráadásul az 1989-ben megkezdett liberalizálásShT^ptffó’lÚtTf. azaz az import fokozatos emelkedése mellett következett be. Az infláció 1990-ben minden mu­tatószám alapján — növekedést jelzett. A fogyasztói árszint az előző évi 17 százalékos növekedéssel szemben 29 százalékot, az ipari termelői árak emel­kedése az előző évi 15,4 százalékos nö­vekedés után 24 százalékos emelkedést mutatott. A GDP tavaly 4,3 százalék­kal csökkent (3,1 százalékkal nagyobb mértékben, mint 1989-ben), belföldön felhasználható értéke 5,3 százalékkal elmaradt az előző évitől. A lakossági fogyasztás aránya 3,7 százalékkal emelkedett, hozzá hasonlóan nőtt a kö­zösségi fogyasztás aránya is. A Pénzügykutató Rt. szakértői sze­rint az infláció idén meghaladja a 35 százalékot, mivel a termelői árak terü­letén valóságos árrobbanás tapasztal­ható. Az év eddig eltelt időszakában a növekedés 39 százalékot mutatott. Kü­lönösen jelentősen emelkedtek az ener­gia- és nyersanyagárak, és e tény nega­tívan hat majd a fogyasztói árakra is. ■ tMTI)' \ I nálni nem tudó magyar áruházi láncok ezektől jelentősen külön­böznek. Ma Magyarországon a nemzet­közi irányzatokkal némiképp el­lentétes változások zajlanak. Amíg 1990. március 31-én a belkereske­delemben mindössze 1676 kft. mű­ködött (egy évvel korábban pedig 209), addig az év első negyedévé­nek végére számuk meghaladta a 8000-et. Ilyen viharos átalakulás a gazdaság egyetlen másik ágazatá­ban sem ment végbe. Igaz, a gyors növekedés egy részét a korábbi ál­lami kereskedelmi egységek kft.-vé alakítása hozta magával, azonban rohamosan nő a magánboltok szá­Mindez kedvező fejleménynek tekinthető még akkor is, ha ez nem vág egybe legalábbis átmeneti­leg — a külföldi tendenciákkal. Palócz Éva Csak úgy, hobbiból Valamelyik nap belémhasí- tott az önmarcangoló gyanú, hogy valami baj lehet velem, mert nekem egyáltalán nincs hobbim, mint ahogy például a többi normális embernek van. Hobbi nélkül pedig könnyen úgy járhat az ember, mint Lady Machbet, aki ahelyett, hogy hímzéssel foglalta volna le ma­gát, vérfürdőt rendezett. Mindenképpen devianciát je­lent a hobbitlanság, ezt már a fogalom vázlatos története is bizonyítja. Ha az ősembert tel­jesen lefoglalta volna a lét fenn­tartásához szükséges javak elő­teremtése, akkor fölösleges lett volna az egész genezis, mert hi­szen azt az ázalag is nagyon jól csinálja. A szédületes karriert az ember azért tudta befutni, mert már kezdetben is volt hob­bija. Az egyik figyelte a mada­rak röptét, a másik hallgatta a csermely csevegését, a harma­dik pedig minden második ős­nőt berángatott a barlang leg­sötétebb részébe, ahol még a platóni árnyék sem látszik. A társadalmi rétegződés is az­zal indult útjára, hogy némelyik ősünk már bolond volt kezdetle­ges eszközökkel nagytestű vada­kat hajkurászni, hanem inkább a hobbira szakosodott. Például egybeterelte a csermelycsevegés- kedvelőket és azt mondta nekik, hogy ezentúl egy csevely egy tap­ló. Á másik meg a madárröpné- zőket fogta kordába azzal, hogy nézhetik ugyan dülledt szemük­kel az eget, de ha előtte nem ad­nak neki egy marék mamuthúst, akkor holt biztos, fölgáncsolja őket hátulról. Az ősnőket sötét­be ráncigálókról már fölösleges is beszélni, hiszen mindenki tud­ja, hogy mi a világ legősibb mes­tersége. Az úgynevezett történelem folyamán az embert úgy hajtot­ta előre a hobbiszükséglet, mint pulikutya a nyájat egyenletes talajon. Egyiptomban például balzsa­moztak — ez a minden célsze­rűséget nélkülöző hobbi típusa, az ókori Hellászban meg egye­bek között drámákat írtak, amiről még a ma embere is alig tud leszokni. A középkorban mintha lelas­sult volna az emberi progresz- szió hobbik diktálta üteme, va­lószínűleg ezért ragadt erre a korra a sötét jelző. Azóta, ahogy az ember oko­sodott, egyre jobban tudatosult benne, hogy legjobb üzlet a hobbi. Manapság már a gyerek is tudja, hogy sokkal jobb üzlet golflabdát gyártani, mint tank­hajót és ezerszer inkább megéri a riói karneválon üstdobot ver­ni, mint erdőt irtani a tajgában. Ez a mély filozófiai fölismerés már a XX. század alapvetően financiális központú eszmevilá­gának a gyümölcse. Mi pedig itt élünk Európa közepén és vállalkozni aka­runk, vállalkozásainkban pedig nyerni, pénzt a bőrünk alá is. Tiszta szívből ajánlhatom hon­fitársaimnak, hogy vigyázó sze­müket a hobbira vessék, mert ott a fény. Ha a történelmi átte­kintés nem győzte meg önöket — pedig kincseket rejt múltnak kútja — hallgassák meg egy ba­rátom történetét. Már zsenge gyermekkorában odavolt a kedvteléseiért, példá­ul sokat játszott, később szalvé­tát és bélyeget gyűjtött, még ké­sőbb kártyázni kezdett, kocs­mába járt, a lóversenyt is kipró­bálta. S lám a kitartás, az aka­rat, a koncentráció, különösen ha ambícióval és tettrekészség- gel párosul, meghozza a sikert. Ma ő — érdeklődési körének és értékes tapasztalatainak megfe­lelően — egy nagy szabadidő­park tulajdonosa. Itt mindenki hódolhat hobbijának, a mini­golf, a vízisi, a teke és játékka­szinó oly természetes része az intézménynek, mint börtönnek a sötétzárka. Tessék. Mint látható, ideve­zet a rátermettség. Meg talán az az ötvenezer dollár, amit a nagynénikéjétől kapott Okla- homából. Áz idős asszonynak ugyanis az a hobbija, hogy pénzzel tömi a rokonait. Nekem meg, ha lenne hob­bim, egy ilyen nagynénit válasz­tanék a szabad idő hasznos, tartalmas eltöltése céljából. Hámori Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom