Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-18 / 167. szám

PETŐFI NÉPE 1991. július 18., 5. oldal HETI SOROZATUNK A kokat nmaffia 4. Sütemény, toll, hülzni • Egy brazil kábítószerező fiú. Neve ismeretlen. A kokaint nemcsak Dél-Amerikában tartották sok emberi bajtól megszabadító szernek, hanem felfedezé­se idején Európában is. Az utazók által hozott kokale- velek titkának megfejtésén számos neves kutató mun­kálkodott. A német Albert Niemann professzornak sikerült 1859—60-ban felfedeznie a hatóanyag, a ko- ka alapalkaloidját, amelynek a kokain nevet adta. Meghatározta vegyi képletét. Niemann felfedezése rendkívüli fontosságú eseménye az orvostudomány­nak: a kokain az első szer, amelyet tudományos ala­pon alkalmaztak helyi érzéstelenítésre. Addig az a vélemény uralkodott, hogy a műtéteknél lehetetlen a fájdalom megszüntetése. Azt az embernek el kell tudni viselnie, bármilyen elviselhetetlennek is érzi. A gyógyszer is méreg Az új szer hatalmas lelkesedést váltott ki a gyógyászok körében. Néhány év telt azonban el csupán, s rájöttek toxi­kus hatására. S arra, hogy erősen károsítja a központi ideg- rendszert. A kutatásokat folytatták. A legtöbben — a mérge­zések után — a lehető legegyszerűbb módszert választották: erősen hígították, hogy káros mel­lékkövetkezmé­nyei egyre kiseb­bek legyenek. Ez azonban nem ol­dott meg semmit. Kiderült, hogy a kokain bizony drog, amelynek legsúlyosabb kö­vetkezményei pszichés termé­szetűek, és első­sorban a központi idegrendszert ká­rosítják. Amíg végkép­pen elvetették mint gyógyszert, még sokáig hasz­nálták, főként az ideggyógyászat­ban és a szemé­szetben. Nem volt túlságosan nehéz hozzájutni: akik éppúgy elviselhetet­lennek érezték valamilyen kábítószer nélkül az életet, mint az indiánok a magukét, kokainnal igyekeztek „fel­dobni” magukat. A két világháború között — a főként orvosokból és gyógyszerészekből álló morfinisták csoportja mellett — a ko­kainjelentette a kábítószert Magyaror­szágon is. A prostituáltak körében kü­lönösen nagy számban voltak találha­tók a kokainisták: ezt az életmódot másként, mint „eufórikus” állapotban nehéz lett volna elviselni. Az alvilági nyelv „süteménynek” becézte. A Kábí­tószereket Ellenőrző Központi Szerv, a KEKSZ nevéből, annak kicsavarásá- vai. Mértékegysége akkoriban, a 30-as években a toll, a hülzni vagy a csomag. lőlük élő alvilág kisebb haszonnal is meg­elégedett, ha kebelbeli volt a vásárló. Akkoriban sokan töltötték maguk a cigarettájukat, olcsóbban jöttek ki, ha külön vették a papírhüvelyt és a do­hányt. A hülzni úgy jött létre, hogy a szopókába tömték a kokót, a tetejébe vattát gyümöszöltek. Ez nagyobb ada­got jelentett, öt-hat pengőt kértek érte a „havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel” években. Fél és egy gramm között lehetett a mennyisége. Olyan papírkapszulákban, amelyek­be a patikusok a kombinált porokat és más, ugyancsak por alakú gyógyszere­ket adagolták, körülbelül egy gramm­nyi kokaint töltöttek, és ugyancsak öt­hat pengőért árulták. Idő előtt — sírba Urak vették, pengőért A libatoll végét, amely olyan, mint egy kiscső, levágták és abba rejtették. Körül­belül két-három centigramm fért bele. Egy-egy adagért három-négy pengőt kér­tek az uraktól. Aszerint, hogy mennyire volt jól öltözött, mennyit néztek ki belőle. Nők már 2 pengőért, sőt 1 pengő 50 fillé­rért is megkaphatták: a kokaint áruló pesti kurvák és a körülöttük lebzselő, be­A rendszeres, ismerős vevők rendesen megkapták a pénzükért az adagjukat. Az idegenekre, alkalmi vásárlókra azonban a kokszosok (így hívták az áru­sokat) gyakran hamisított, vagy erősen felhígított árut sóztak rá. A kevertben csupán mutatóban lehetett kokaint ta­lálni. Szódabikarbóna, szalicilpor, sőt, igen gyakran csupán sima liszt, némi porcukorral meghintve, hogy ezüstösen csillogjon, színlelte a kábítószert. • Dr. Csáth Géza (1887—1919). Ragyogó tehetségű hegedűs, festő, orvos, író, Kosztolányi Dezső unokaöccse. Baján, a Moravcsik-klinika idegosztályán is dolgozott egy ideig. A ma­gyar irodalom nagy ígérete volt. A háborúból hazatérve a kábítószer (morfium) rabja. Feleségét megölte, önmagával — az elvonókúrák sikertelensége okán — többszöri kísérletre sikerült leszámolnia. A kokainisták nagy többsége szip­pantotta a gyilkos, de mégis oly jó ér­zést adó port, mint a múlt századbeliek a tubákot: a bal kéz hüvelyk- és muta­tóujja közé, a kis húspárnára szórták, és felszippantották. Erős pálinkát ittak rá, hogy hatását növeljék. Az úri társaságban is dívott: egész kokainista körök születtek magánlaká­sokon. A magánszanatóriumokban nem volt ritka az elvonókúrán lévő gazdag szépasszony, aki unalmában szokott rá a kokainra, és megpróbálta gyógyíttatni magát. Halálozási statisztika ebből az idő­szakból nem áll rendelkezésre. S a zö­mét adó prostituáltak ugyan nem soká­ig éltek, de — ne feledjük, antibiotiku­mok még nem léteztek! — annyiféle, korai halállal, teljes leromlással járó betegség pusztította őket,- hogy nehéz lett volna különválasztani a kokain ál­dozatait. Leszámítva azt az évi egy-két esetet, amikor kokainista szándékosan túladagolt kokainnal lett öngyilkos. Ez mindig szenzációt jelentett. A legérdekesebb az a történet, ami­kor egy öngyilkos orvos utolsó percéig feljegyzést írt: lejegyezte, mit érzett má­moros állapotban, mielőtt kiesett volna kezéből a ceruza. Pintér István A PÁPALÁTOGATÁS HELYSZÍNEI A negyedik nap: Szombathely A Szentatya magyarországi útja so­rán felkeresi Szombathelyet is. Azt a várost, püspöki székhelyet, amely Sa- baria vagy Savaria néven római telepü­lés volt, mint Esztergom vagy Pécs. Püspöksége azonban nem tartozik a Szent István által létesített egyházme­gyék közé, annál sokkal későbbi: Má­ria Terézia alapította, s VI. Pius pápa állította fel 1777-ben. Savaria első lakói kelták voltak, ne­ve a Savus (Száva) folyóra utal. Igazi történelmi szerephez azonban először a római hódítás alatt jutott, mert az ősi kereskedelmi út, az ún. „borostyánkő­ül” mentén feküdt. Savaria virágkora a 70-es években kezdődött, s hamaro­san központjává vált a provincia csá­szárkultuszának, ami számtalan pom­pás építmény létesítését jelentette. Csá­szári palotájában a IV. század folya­mán úgyszólván valamennyi római császár megfordult, sőt rendeleteket is adott ki ott. Savaria nem csupán kultu­rális, vallási és kereskedelmi központja Pannóniának, hanem fontos katonai állomáshely is volt. Savaria a 455. szeptember 7-ei nagy földrengés alkalmával pusztult el. A római uralom idején itt született 316-ban az a Martinus, aki kiváló ka­tona volt, majd kereszténnyé válva tours-i püspök lett, s Szent Mártonként a magyarok szentként tisztelik napjain­kig. A Római Birodalom megszűnte után a források hallgatnak Savariáról, bár tudjuk, hogy a népvándorlás minden erre vonuló népe megfordult ezen a helyen. A honfoglalás utáni századokban kevés említés történik Szombathelyről. 1237-től azonban egyre többször emlí­tik hivatalos iratokban. 1318-ban neve­zik először az oklevelek városnak, amelyet akkoriban Püspökszombatjá­nak hívtak, lévén Szombathely a győri püspöké. Máig is meglévő, 1407-ből származó, sokszor megerősített kivált­ságlevele szerint azonban évi 200 arany megfizetése fejében a város lakói a püs­pökkel szemben minden más kötele­zettségüktől mentesültek. A város a Szent Márton-plébánia- templom körül terült el (a templom Szent Márton szülőháza helyén állt), kicsit távolabb a vár, amely a mai szé­kesegyház—püspöki palota—szeminá­rium területén feküdt. A török megjelenése után biztonsági okból vált Szombathely Vasvár helyett megyeszékhellyé. Ide telepítették Vas­várról a káptalant is, így a város hiteles hellyé vált. Az 1777. esztendő merőben új kort nyitott a város történetében: püspöki székhellyé vált, mégpedig egy kiváló • A szombathelyi székesegyház. püspökkel, Szily Jánossal az egy­házmegye élén. Székfoglalóján ország­ra szóló ünnepséggel köszöntötték. És az új püspök tüstént hozzáfogott a munkához, hogy székvárosát egyház­fői székhelyhez méltóvá tegye. Műkö­désének igazán rövid és tömör össze­foglalását egy 1961-ben megjelent, több szerzőtől származó, Szombathely című monográfiából idézzük: „. .. A Szily-féle nagyszabású építkezések 1778 tavaszán kezdődnek. Elsőnek a puritán egyszerűségű, copf stílusú sze­mináriumi épület készül el. 1778 tava­szán kezdik meg a püspöki palota építését is. A püspöki palota és a szeminárium a középkori várnégyszög maradványainak keleti falára épült.. . 1779-ben megkezdik a tűzvész ál­dozatául esett plébániaház és a Zöldfa nevű püspöki vendéglő újjáépí­tését. Ugyanebben az évben épül fel, ismét Szily költségén és Hefele tervei szerint, a zanati fiókegyház temploma is... 1791-ben megkezdik Szily élete fő­művének, a székesegyháznak építését. Szily, Hefele javaslatára, elhatározta, hogy a már romos várpalota feláldozá­sával a püspöki palota és a szeminári­um közt építse fel székesegyházát. Ol­tárképei közül négyet Maulbertsch, kettőt Dorfmeistr festett, a kupolák mennyezetét — Maulbertsch halála mi­att — Winterhalder freskói díszítették. A város Szily halála után is dinami­kusan fejlődött, mert püspökei és pol­gárai ernyedetlen buzgalommal fára­doztak széppé tételén. A második vi­lágháború végén, 1945. március 4-én azonban súlyos légitámadás érte a vá­rost, s négy bomba telibe találta a szé­kesegyházat is. Hosszú évekig tartó munkával azonban sikerült nagyjából helyreállítani, illetőleg belső berende­zését pótolni. Dr. Csonkaréti Károly A nap információja: Magyarországra készül és enciklikát ír a pápa II. János Pál pápa munkával töl­ti szabadságát, az Aosta völgyében lévő les combes-i nyaralóban. Egy­részt készül a jövő hónapban sorra kerülő magyarországi látogatására, s ennek jegyében többek között magyarul tanul. Másrészt új encik- likát ír, amelyet az erkölcs témájá­nak szentel. Az erkölcs, az etika és az ideoló­gia összefüggéséről szóló mű leg­utóbbi vázlatát még VI. Pál pápa ké­szítette el „Humanae Vitae” címmel. A hívők közösségének készülő új út­mutatásban II. Janos Pál a katolikus egyházat foglalkoztató leglényege­sebb témákban kíván állást foglalni. Ezek közé tartozik pl. a születéssza­bályozás. A mű elkészítésében a pá­pa első számú munkatársa Tadeus Styczen lengyel professzor, aki nem­csak barátja II. János Pálnak, de egyben a pápa utóda is a lublini egyetem etikai tanszékén. Várható, hogy a pápa a tervezett enciklika egy-egy részletét magyaror­szági szentbeszedeiben és nyilatkoza­taiban is érinti majd. FEB — SAD A TÁRGYALÓTEREMBŐL Gépesített rablóbanda Az írásba foglalt ítélet, amelyet a Kiskőrösi Városi Bíróság a közelmúlt­ban hirdetett ki, huszonnyolc gépelt oldalt tesz ki. A hat vádlott közül öten keceli lakosok, egy pedig a megyeszékhelyen él. Az első három vádlott — Czár Ferenc Kecel, Béke útja 2., Vincze Zoltán Kecel, Arany János u. 2./A és Zsember László Kecel, Verseny utca 10. szám alatti lakos — már többször volt büntetve hasonló cselekmények miatt, így ők különös, illetve többszörös visszaesőnek számítanak. Másik három társuk — Irán Gábor Kecel, Verseny u. 3., Bányai János Kecskemét, Március 15. u. 5. II. em. 48. és Doszpod Zoltán Kecel, Csá­szártöltési út 39. szám alatti lakosok — büntetlen előéletűek. Éppen ezért tartja furcsának az ember, hogy egy húron pendülve az immár sokszorosan kipróbált másik három elkövetővel, meglehetősen mélyen és gátlástalanul keveredtek a rablások sorozatába, igaz, Doszpod Zoltán „csupán” a bűn­pártolás szintjéig. Zsákok az árokban A bűncselekmény-sorozat 1990. május 14-én éjszaka kezdődött. Abban az időben Czár Ferenc sor­katonai szolgálatot teljesített a kis­kőrösi Petőfi laktanyában, ahon­nan úgy engedték el, hogy éjfélre kellett visszaérkeznie. Czár ismerte Vincze Zoltánt, aki vállalta, hogy Kecelről Kiskőrösre fuvarozza a katonát. A laktanya előtti parko­lóba késő éjszaka érkeztek, s hogy valami hasznuk is legyen, közös erővel egy ott parkoló Dáciáról leszerelték a hórácsot, majd egy Zsiguli Combit felnyitottak és ab­ból rádiós magnót, kardánboxot, magnókazettákat és hangszórókat vittek el. Czár Ferencnek azonban na­gyon ketyegett az óra, be kellett mennie a laktanyába. Vincze Zol­tán viszont folytatta az autók fel­nyitását, a rablást. Még két autót nyitott fel erőszakkal, s azokból cipőt, magnókazettát, hangfalat, hórácsot, antennát vitt el. Czár Fe­renchez azonban más bűncselek­mények szálai is kötődnek. 1990 márciusában például valaki betört V. M.-né lakáskultúraboltjába és onnan zsákokban 125 ezer forint értékű holmit vitt el. Zsember László — a mostani ügy másod­rendű vádlottja — a késő éjszakai órákban a butiksor közelében egy árokban megtalált három zsákot, de mindet nem tudta elvinni, csak egyet. Ennek tartalmát részben magának megtartotta, részben Czár Ferencéknek ajándékozta, noha mindannyian tisztában vol­tak vele, hogy a tárgyak lopásból származnak. E tárgyakat V. M.-né az eljárás során visszakapta. Deszkaajtó lakattal A nagy buli tulajdonképpen ak­kor kezdődött, amikor Iván Gá­bor és Bányai János 1990 február­jában leszereltek sorkatonai szol­gálatukból. Szórakozni szerettek volna, s ehhez szerintük feltétlenül kellett egy színes televízió és video. Ivánnak volt gépkocsija, s április­ban, amikor egy éjszaka Bányaival együtt Tázláron jártak, megálltak a műszaki bolt előtt, s egy feszítő­vassal szabaddá tették a bejáratot, s elemeitek két színes televíziót, egy hifitornyot, két rádiómagnót, 25 darab videokazettát. Mindez körülbelül 95 ezer forintot ért. Vi­deomagnót azonban nem találtak, de nem akartak róla lemondani. Legközelebbi „beszerző" kőrút­juk során ez volt a fő cél. Kiskun­halason — természetesen éjszaka — találtak is egy műszaki boltot — T. L. tulajdonát —, amelynek raktára fából készült, s egyetlen lakat volt az ajtón. A rablóknak tehát nem jelentett nehéz feladatot a behatolás. Itt azután alaposan felpakoltak: elvittek három darab videomagnót, rádiómagnót, fej­hallgatót, távirányítót, vibrációs csiszolót, több mint nyolcvan vi­deo- és magnókazettát, összesen 116 ezer forint értékben. Ez után az akció után kapcsoló­dott be a további rendszeres üzlet­feltörésekbe Czár Ferenc, akinek egy alkalommal feltűnt, hogy kö­zeli szomszédja, Iván Gábor mennyire felszerelte magát műsza­ki cikkekkel. Iván töredelmesen bevallotta Czárnak, hogy bizony azokat ő lopta. Az ötlet természe­tesen nem volt új Czár Ferencnek, gyakorlata is volt benne, így hát csatlakozott a beszerző körutak­hoz. A továbbiakban azután Czár Ferenc, Zsember László és Iván Gábor személygépkocsival járták a környéket — természetesen éj­szaka — és fosztogattak. Mindent elvittek a feltört üzletekből, amit csak mozdítani lehetett. A tolvaj segélyben részesül Két hónap alatt — 1990. július 10-étől szeptember 6-áig, amikor is őrizetbe vették őket — a követke­ző üzletekbe törtek be: a keceli Hagyma kocsmába, a Soltvadkert és Vidéke ÁFÉSZ ruházati boltjá­ba, , a Kiskunhalas és Vidéke ÁFÉSZ 17. számú élelmiszerüzle­tébe, a homokmégy-halomszállási ital- és élelmiszerboltba, a borotai háztartási és vegyesboltba, majd ismét a homokmégyi boltba. De nem volt bennük még betyárbecsü­let sem. Megtörtént ugyanis, hogy Zsember László Iván Gábor laká­sába tört be és onnan rádiós mag­nót, melegítőt, farmert és faliórát vitt el. Bányai Jánosnak volt még egy külön, noha folyamatosan elköve­tett akciója is. 0 a Volán Vállalat kiskunhalasi telepén mint targon­cás dolgozott. E munkakörében darabárut rakodott a vasútállomá­son. Ezeket a rakományokat rend­szeresen megdézsmálta. Főleg koz­metikai és tisztálkodási szereket lopott: mosószereket, habfürdőt, rúzst, de egy alkalommal például 100 pár zoknira tett szert. Mind­ezek értéke 40-45 ezer forintra rú­gott. A rendőrség a házkutatás so­rán mindent megtalált és lefoglalt. Állásából természetesen elbocsá­tották, ami nem meglepő. A furcsa csupán az, hogy ezt követően havi hétezer forint munkanélküli­segélyben részesül... Úgy gondol­juk, hogy az effajta segélyt nem éppen az ilyen esetekre találták ki. Halmazati büntetés A Kiskőrösi Városi Bíróság Czár Ferencet, mint különös visz- szaesőt, halmazati büntetésként háromévi börtönre ítélte és továb­bi öt évre eltiltotta a közügyektől. Vincze Zoltán — szintén mint kü­lönös visszaeső — halmazati bün­tetésként nyolc hónapi börtönt ka­pott és egy évre eltiltották a köz­ügyek gyakorlásától. Zsember László büntetése, mint többszörö­sen visszaesőnek, négy és fél év fegyház és ötévi eltiltás. Iván Gá­bor két év négy hónap börtönt és öt év eltiltást kapott. Bányai Já­nost egyévi börtönre ítélte a bíró­ság és két évre tiltotta el a köz­ügyekben való részvételtől. Dosz­pod Zoltánt — aki csupán a bűn­pártolás vétségét követte el azzal, hogy Zsember László kérésének engedve segített elrejteni a lopott holmit — a bíróság egy évre pró­bára bocsátotta. Az Ítélet csak Doszpod vonatkozásában jogerős. Végül annyit talán érdemes megjegyezni, hogy a bünbanda összesen több mint félmillió forint értékű árut „mozgatott” meg, amelynek egy része — mert példá­ul nem volt biztosítva az üzlet — végleg odaveszett. S akkor még nem beszéltünk a nyomozás, a bí­rósági eljárás költségeiről. Igaz, a bíróság kötelezte a vádlottakat összesen mintegy kilencezer forint bűnügyi költség megfizetésére, de ezt ők bizonyára kacagva kifizetik. Az viszont már kétséges, hogy ha a biztositó pereli őket az általa kifi­zetett kártérítések behajtásáért, számíthat e sikerre. Aligha. Gál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom