Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-17 / 166. szám

PETŐFI NÉPE 1991. július 17., 5. oldal HETI SOROZATUNK A kokainmaffia 3. Don Tobis különös haciendája Welsche és a magát Carlos Lopeznek nevező, Hamburgban megismert ba­rátja Miamiból Santa Cruzba utazott. Ez sem volt egyéb kéjutazásnál. Igaz. a szállodában, ahol laktak és amely — állítólag — Carlos Lopez tulajdonában állt, fegyveresek őrizték őket. És test­őrök kísérték el őket, amikor mulatni,, szórakozni indultak. A bolíviai kirándulás során, ha ad­dig talán még a gyanútlanság egy szik­ráját meg is őrizték, Lothar Welsché- nek már „leesett a húszpfenniges”. Nemcsak gazdag, hanem nagy hatalmú ember is az, aki őt barátjának válasz­totta és vendégül látja. Utána következett maga Kolumbia, Cali, a kikötőváros, amelyről az egész világ tudja, hogy — Medellin mellett — a kábítószer-világkereskedelem erődje. Welsche ott is jól szórakozott Carlos Lopez társaságában. Utólag azt mond­ta a vallomásában: nyilvánvaló, hogy ezért tartott olyan sokáig a luxustúra. mert alaposan meg akarták őt ismerni. Ellenőrizni, nem áll-e kábítószer-elle­nes nemzetközi szervezetek valamelyi­kének szolgálatában, nem álcázott ügynök esetleg? Az első, Caliban töltött hét után ki­rándultak aztán egyet Don Fabio ran- chára. És a St. Pauliból származó egy­kori bordélynegyedbeli utcagyerek most megismerhette: milyen szívélyes vendéglátó is egy kolumbiai feudális nagyúr. Hogyan készül a kokain? Jót ettek és ittak, aztán Don Fabio meginvitálta őket: nézzenek körül egy kicsit a birtokon. És Welsche megis­merhette, miként készül a kokacserje szárított leveléből a kokain. Az indián munkások készítették, úgy taposva a leveleket, mint ahogyan évszázadokkal ezelőtt Európában szüretkor a szőlő­szemekből kipréselték annak nedvét, a mustot. Aztán aznap megvárják, amíg a napon elpárolog a nedvesség nagy réS»é;* végül összegyúrják, mint aho­gyan a kelt tésztát szokták. Sőt, ha kelL éppúgy nyújtják is: végül olyan formá­júra alakítják a masszát, ahogyan a legkedvezőbb szállítani. Néhány héttel később Koppenhágában, amikor Welsche már maga is részese volt az „üzletágnak”, a legtöbbször cipőbetét- alakúra formázott kokaint vett át és továbbított. A lábbeliben rejtve volt a legegyszerűbb átrepülni vele az óce­ánt ... A munkát indiánok végezték, és idő­ről időre „kokáda”-szünetet tartottak. Ők nem a maguk gyártotta terméket, hanem magát az alapanyagot fogyaszt­ják. Úgy, ahogy őseiktől látták, akik­nek ősei szintén „coqueró”-k voltak. A kokacserje, amely vadon terem és semmiféle gondozást nem igényel, iste­ni eredetű és áldott hatásúnak tartott levelével évszázadok óta nagy barát­ságban élnek az indiánok. Már a XV. század végén, a XVI. század elején fel­jegyezték. hogy az indiánok egy bizo­Egy gombóc „elfogyasztása" mintegy negyven percig tart: ennyi idő alatt 3-4 kilométer emelkedőn 2 kilométert lehet megtenni. Az indián így kokádában méri a távolságot. Sőt, a munkaidőt is: hiszen időről időre kokádaszünetet tar­tanak: a haciendák népe eszerint robo­tol. A kokacserje levele űzi el éhségér­zetét, adja élete értelmét. És egyben meg is rövidíti azt. Don Fabio láthatólag büszke volt a birodalmára. Egy darab őstermészet a technika pusztította világban. Carlos Lopez, miután a hacienda megtekinté­se után vacsorához ültek vendéglátó­juk házának teraszán, a szivar és a ko­nyak mellett felajánlotta Lothar Wel- schének: legyenek üzlettársak. Külön1 böző „gyarmatáruk” németországi és svédországi vezérképviseletéről van szó. • Kolumbiában a különleges osztagot a kokacserjck ellen is gyakorta bevetik. nyos cserje levelét rágják, majszolják, s ettől élénkebbé, vidámabbakká vál­nak. A zöld gombócoknak üdítő hatá­sú és kellemes közérzetet kiváltó levelé­től aztán az indián a „kokáda” máso­dik felében mély apátiába esik: ezt az indiánok isteni eredetű aluszékonyság- nak vélték, amelyben megjelenhetnek előtte sorsának természetfeletti védel­mezői. Egy gombóc két kilométer A kokáda évszázados hagyománya nyomán hódolói a kokádával mérik a pihenést, az időt, sőt, a távolságot is. Mielőtt Caliból hazarepült vol­na, Lopez megkérte: mielőtt a nagy üzlet megindulna, töltsön né­hány hónapot Koppenhágában. Oda érkeznek ugyanis folyamato­san a kokainszállítmányok. A do­log teljesen veszélytelen: kap egy telefont: mikor érkezik a futár re­pülőgépen, és aztán át kell venni tőle es továbbítani a szállítmányt Németországba. Ott leadni egy címre. Senki nem tudhat meg sem­mit. S bár Welsche már tudta, hogy mibe keveredett, de hát nem mondott nemet... Pintér István SAJÁTOS HELYZETBEN A KECSKEMÉTI VÁROSI BÍRÓSÁG Fél évig kell várni, míg megindul a per... Elterjedt az a szóbeszéd, hogy a Kecskeméti Városi Bíróságtól jó néhány bíró távozott az alacsony fizetés és a rengeteg munka miatt, s ezért, aki például keresetet nyújt be, annak bizony hónapokig kell várnia, amíg ügyének tárgyalására sor kerülhet. Mi ebben az igazság? — ezzel a kérdéssel kerestük meg dr. Varga Miklósnét, a városi bíró­ság elnökét. — Azt hiszem, itt is érvényes az a megállapítás, hogy az igazság a részletekben van. Hadd kezdjem azzal, hogy a korábbi években is általában 2-3 biró ment el tőlünk, és én ezt elfogadható fluktuáció­nak tartom. Abban a megfogalma­zásban, hogy „elment”, természe­tesen benne van az is, akit a megyei bírósághoz neveztek ki, az is, aki a cégbírósághoz távozott, és az is, aki elköltözött, vagy éppen mert más munkahelyet talált, hát fel­mondott. Ebben az évben, ponto­sabban jelenleg, három felmondás van érvényben és ez a három bíró július 30-áig van nálunk. — Hány bíróval dolgozik a kecs­keméti bíróság, és be van-e töltve minden státus? — 1991. január 1 -jétől a Kecske­méti Városi Bíróság bírói státusa 23. Korábban huszonnégy volt, de egy státust a január 1-jével megala­kult Kunszentmiklósi Városi Bíró­ság kapott meg, s igy eggyel keve­sebben maradtunk. Ebben a hu­szonháromban benne van a három vezető — elnök és két helyettese —, de ők is tárgyalnak. A büntető­ügyekre kilenc státusunk van, de csak hetet tudtunk betölteni, ebből is egy kollégánk teljesen új, egy pedig most ment át a cégbíróság­hoz; A polgári ügyszakban 11 a bírói státus, de csak hat polgári bírónk van. Némi remény mutat­kozik a helyzet javulásában azál­tal, hogy 17 fogalmazó kezdte meg felkészülését a szakvizsgára a kö­zelmúltban, de legjobb esetben is csak egy év múlva lesz belőlük kez­dő bíró. Annak a feltételezésébe most ne bocsátkozzunk, hogy kö­zülük hányán maradnak tényleg a birói pályán, és hányán éppen itt, Kecskeméten. — Pedig a bírói fizetést a közel­múltban rendezte az Országgyűlés, meghatározva, hogy a kezdő bíró fizetése 30 ezer forint havi bruttó. — Igen, valóban így van, de ezt az összeget 1992. január 1-jéig fo­kozatosan kell elérni. És, ugyebár, ez a bruttó azt jelenti, hogy tényle­gesen az illető kézhez kap 16-17 ezer forintot, és semmiféle másod­állása, mellékfoglalkozása nem le­het. Viszont, ha jogtanácsos mondjuk egy kft.-nél, ahol az itteni nettónak két-háromszorosát kap­ja, még mellékesre is szert tehet. — És lehet, hogy mindezt keve­sebb munkával, kisebb leterheléssel. — Sőt, biztos, hogy nem lesz ennyi dolga. Mert nálunk például jelenleg egy bíróra havonta 140- 160 ügy jut. Ez pedig borzasztóan sok. Rengeteg. Más városi bírósá­gon ez a szám 40-50 ügy havonta. — Miért ez a nagy különbség? — Természetesen nem azért, mert Kecskemét nagyobb város, mint mondjuk Baja. Mert ha csak ez lenne, akkor nem volna gond, hiszen a státusokat korábban az ügyforgalomhoz alakították. De azóta nem bővítették. Ugyan­akkor a Kecskeméti Városi Bíró­ság olyan szerepet is betölt, mint például a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Tehát nemcsak a város területén illetékes, hanem ide tar­tozik a megye öszes közlekedési ügye, a fiatalkorúak ügyei, a devi­za- és vámügyek, az államigazga­tási határozatok megváltoztatásá­val összefüggő perek, és hamaro­san az egész megyéből valamennyi közigazgatási határozat elbírálása. Innen a havi 140-150 ügy egy-egy bíróra, és akkor még sok egyébről nem beszéltünk. — Miről például? — Például arról, hogy az összes polgári perek hatvan százaléka az úgynevezett családjogi per. És na­gyon sokan tudják, hogy ez mivel jár: szakértőket kell bevonni, mert ma már az embereknek komoly ingó- és ingatlantulajdonaik van­nak. Egy-egy szakértői vélemény 3-4 hónap alatt készül el, s az ügy­felek csak azt látják, hogy a bíró­ság lassan dolgozik. Ugyanakkor — ez is köztudmású — megszapo­rodtak a bűnelkövetések, sokszo­rosára emelkedett az ingatlanfor­galom és ebből eredően az ezzel összefüggő perek száma is nőtt. Szóval: rengeteg munkánk van, és bizony elég mostoha körülmények között dolgozunk. — Úgy tudom, elköltözik innen a városi bíróság.-— Igen! Az Igazságügyi Mi­nisztérium megvásárolta a megyei rendőrkapitányság volt székházát, a Rákóczi úton. Most folyik a fel­újítás, átalakítás. A tervek szerint 1993 végén költözünk. De az még nagyon messze van ... Gál Sándor A hit és a hagyomány erőt ad a harchoz Kalocsai beszélgetés Erdély püspökével A Haynald-centenárium kalocsai ünnepségein érdek­lődéssel és szeretettel fogadták a vendéglátók az erdélyi katolikusok delegációját, élén Bálint Lajos gyulafehér­vári püspökkel. Az unióért — Magyarország és Erdély egyesítéséért — a szabadságharc leverése után is bátran vitázó, a népért az ország vezetőivel gyakran szembekerülő — püspöki székéről éppen ezért lemondatott — Haynald Lajos példáját ma is nagyra értékelik Gyulafehérváron. A káptalan úgy döntött: egykori főpapjuk sírját, halálá­nak 100. évfordulóján, a megyéspüspökük koszorúzza meg. A találkozás alkalmával Bálint Lajos püspök úr vála­szolt a Petőfi Népe kérdéseire ... • Bálint Lajos gyulafehérvári megyéspüspök. (Walter Péter felvétele) Az egyháznak és a hazának szolgálni — A gyulafehérvári székesegy­ház volt az erdélyi országgyűlések színhelye; nagy fejedelmek nyug­szanak kriptáiban, a püspöki palo­tában a XVII. században Erdély uralkodói laktak. Mártír elöljárók ültek az 1981-ben megörökölt püs­pöki széken. Hogyan hat ez a múlt ma? — A múltunk és a hitünk egy­aránt kötelez! Én is — a nagy elő­dökhöz hasonlóan — hazámnak és egyházamnak szeretnék tisztesség­gel szolgálni. Természetes, hogy munkatársaimmal és a hívekkel fi­gyelünk a semmivel sem pótolható értékes örökségre. Históriánk jele­sei úgy adtak erőt, mint a világegy­háznak Krisztus: mérce és példa a történelem. A szétszórattatásban, az üldözések idején megerősítés, ha a Szent István alapította, Hu­nyadi János, Fráter György, Bocs­kai István és a két Rákóczi György testét befogadó, román stílusú szé­kesegyházban imádkozhatunk. Hit és hagyomány különös ötvö­ződése reményt es vigaszt kínál. A maradandót alkotó püspök elő­dök pedig méltók voltak ehhez a testamentumhoz, művük ma is együtt él a sorsüldözött, százszor próbált néppel... — Méltán sokat hallunk manap­ság a hívők és a hitetlenek, a protes­tánsok, a zsidók és a kommunisták által egyaránt nagyrabecsült Már­ton Áronról, aki az Ön közvetlen elődje,volt... — Érthető ez a tisztelet. De bíz­va ajánlhatom: menjünk mesz- szebbre is az időben. Nemrég emlé­keztünk meg a nagy humanista Batthyány Ignácról, a világhírű könyvtárunk, iskoláink és obszer­vatóriumunk alapítójáról. Kovács Miklós az 1848—49-es szabadság- harc idején támogatta Kossuth ügyét. A „pártütők” regulázására hozzánk küldött Haynald Lajos pedig kényes időkben szállt szem­be Béccsel. Majláth Gusztáv Ká­roly századunk első harmadában, viharos időkben, negyvenegy évig szolgált, korán felfigyelt Márton Áron tehetségére ... Próba próba után — A hívők közösségei pedig erőt adtak papjainknak a harchoz ... — Köszönöm ezt a közbeve­tést . . . Eddig ugyanis csak neves elöljárókról, jeles történelmi sze­mélyiségekről beszéltünk. Most szólhatok a gyakran méltatlanul elfelejtett ezrekről é,s a névtelen kö­zösségvezetőkről. Állhatatos, buz­gó testvéreimről. Akik az egyház szilárd építőkövei voltak a viharos időkben éppúgy, mint történel­münk fényesebb éveiben. Ha egy népcsoport kiszakad természetes közösségéből, olyan feladatokkal kell szembenéznie, amelyek erősen E róbára teszik életképességét. Fo- ozottan így van ez, ha ezzel egy időben elveszíti gondolkodó főjei- nek legjavát. Amint az az első vi­lágháború, illetve 1985 után tör­tént. Hit és hűség próba, újra meg újra! De a mi egyenes gerincű né­pünk követte a Szózat főparan­csát! Különös karizmáról tett ta­núbizonyságot. Kellett a kemény­ség, hiszen egyházunkban látta a végleg kiirtandó veszélyes ellensé­get a diktátor. Tartott Rómától, a világegyház erejétől. A Kínától kölcsönzött államegyház gondo­latba mi fértünk be a legkevésbé. Minket akart a legelszántabban megtörni. De mivel hiteles maradt a nép és a papság szövetsége, ereje nem fogott ki rajtunk. A nép bojkottálta a békepapokat — Magyarországon a békepapi mozgalommal próbálták lejáratni az egyházat... — Nálunk a nép következetes akciói és a papok töretlen hűsége okán nem tudott kialakulni — a magyarországihoz hasonló — a papi békemozgalom. Mártírok so­rát említhetném, akik az egyházül­dözés idején nem vpltak hajlandók közösködni a lélekirtókkal; vállal­ták inkább a börtönt és a kényszer- munkát. A szatmári egyházmegye korábbi püspöke, Schieífer János 1952-ben börtönben halt vértanú- halált. Szintúgy Sándor Imre és Boga Alajos. Maczalik Győző püspök testvérem szintén áldozata lett az egyházüldözésnek. 1949-től 1,955-ig börtönben volt Marton Áron, és később is korlátozták sza­badságát. A pásztorok tudták: a nyáj mellettük van. A konspirá­cióra hajló papokat bojkottálták a hívek. Ugyanakkor nem féltek fel­emelni a hangjukat. Márton Áron püspök urat a tömegek nyomására engedték ki a börtönből. A ki­sebbségi lét valahogy jobban meg- edzi a gerincet. Mindig egyértelmű volt: nem a közösség van az intéz­ményért, hanem az intézmény van a hívekért. És hogy hit és magyar­ság egyet jelentett és jelent. Ma a gyulafehérvári egyházmegyének 547 ezer híve van; ebből körülbelül 3 ezer német és ötezer román ajkú. A szemináriumunkban 129 kispap növendék van, 69 elsőéves. Hosszú idő után végre lehetőségünk volt, hogy Tempfli József nagyváradi és Reizer Pál szatmári megyéspüs­pökkel együtt részt vegyünk az „ad limina” látogatáson Romában. El­mondhattuk gondjainkat, kérése­inket a Szentatyának. Hogy ne vándoroljanak el a hívek ... — 1989 karácsonyán a romániai forradalom megbuktatta a diktatú­rát. A magyar katolikusok is visz- szanyerték szabadságukat? — Nehéz erre a kérdésre vála­szolni. Püspöktársaimmal febru­árban hívtak audienciára az ál­. lamelnökhöz. Ott is felmerült ez a kérdés; idézem az elhangzotta­kat: a kormány legnagyobb tette az lenne, szabadságunkat csak úgy nyerhetnénk vissza, ha olyan légkört teremtene az országban, ami megszüntetné hiveink elván­dorlását. — Mi a legégetőbb gondjuk? — Az iskola! Régi ügy ez, Tria­non óta létkérdés. A megmaradás záloga. A többségében magyar ka­tolikusok több száz iskolát vesztet­tek az államosítás során. Olyan in­tézményektől kellett megválnunk, ahol gyermekkortól magyarul ta­nulhattak a gyerekek hittant, iro­dalmat, matematikát és történel­met. Azért vagyok bizalmatlan a mai román vezetéssel, mert jól ér­zékelhető: tudatosan halogatják a döntéseket. Pedig szabadságról, a nemzetiségek egyenjogúságáról csak akkor beszélhetünk majd, ha lesznek ismét iskoláink. És a föld­törvényt is meg kell majd változ­tatni, ha azt akarjuk, hogy intéz­ményeinkben színvonalas munka folyjon. A mostani törvény a falusi plébániáknak és szerzetesházak­nak 10, illetve 5 hektárt ad vissza. De a katolikus magyar közösségek általában városon vannak. Ezek­nek a mostnai szabályozás szerint semmi sem jár ... — Hittant oktathatnak az állami iskolákban? — Az indulásnál kéthetenként csak egy-egy óra juthatott, de sike­rült továbblépni. Hetente járha­tunk az osztályainkba. A templo­mi hitoktatás folyamatos. Papok, lelkészek dolgozhatnak a kórhá­zakban és a börtönökben. Éppen úgy, mint Magyarországon ... Találkozás a pápával — Az egyetemes magyarság ün­nepe lesz II. János Pál augusztusi magyarországi látogatása. A ren­dezők várják a határainkon kívül élő magyar testvéreket is. Az erdé­lyi csoportok melyik pápai misén vesznek részt? — Ez a zarándoklat az egyház­zal és a magyar közösséggel való gazdagító találkozásnak ígérkezik. Nagyon készülünk rá, és fájlaljuk: nem sikerült Szegeden vagy Kalo­csán pápai szertartást rendezni. Ősi kapcsolataink fűznek ezekhez a székhelyekhez. Nem felekezeti kérdés: a debreceni ökumenikus is­tentisztelet nem igazán nekünk szerveződik. A mi közösségünk most, végre intimebb találkozást szeretett volna, de nem sikerült. Ez a mi sorsunk! Ennek ellenére bí­zunk, hogy a találkozás értékter­mő lesz a történelem viharait Isten kegyelméből túlvészelő erdélyi hí­vek számára is.... Farkas P. József LEHET, HOGY VILÁGCSÚCS? A lehető legcsendesebb körülmények között érkezett haza a 38 esztendős ifjabb Kopár István tengerésztiszt, a Mahart munkatársa. Teljesítette, amit maga elé tűzött. Egyedül, egy éven belül egyetlen kikötéssel vitorlázta körül a Földet úgy, hogy az öt legdélebbi fokot mind északra látta magától. 1990. június 16-án szállt vízre Pulában, július 28-án indult Gibraltárból, 'a nyugat-auszt- .ráliai Freemantlc-ben kötött ki egy hónapra. Idén május 14-én Gibraltárnál 63 ezer kilométer meg­tételével teljesítette a feladatot, de azért elvitorla- zott még Puláig, és pontosan egy évvel az indulás után, június 16-án szállt partra. — Mennyit ér az útja a nemzetközi vitorlázás szintjén? — Lehet, hogy világcsúcs. Ilyen kis vízi jármű­vel, ilyen gyorsan valószínűleg még soha senki nem kerülte meg a Földet. Az adatokat elküldtem Londonba, várom a hitelesítést. Anyagilag vi­szont semmit sem ért az út, mert pillanatnyilag csak adósságaim vannak. Igaz, az élmény, a sok tapasztalat belülről gazdagabbá tett. Kicsit példát szerettem volna mutatni az itthoniaknak. Ha egy­szer valamit erősen elhatározunk, keményen fel­készülünk rá és következetesen végrehajtjuk, ak­kor nem létezhet lehetetlen feladat. — Mik voltak a legnagyobb élményei? — Végig a déli óceánokon hajóztam, több mint egy hónapig fagypont alatti hőmérsékleten, hava­zásban, a jéghegyek birodalmában, fütetlen ka­binnal. Ilyen körülmények között találkoztam februárban, két héttel a Horn-fok előtt, a BOC- versenyen hajózó Fa Nándorral. Azt hiszem, azon a tájon két magyar még nemigen akadt össze. Rengeteg megfigyelést végeztem, de csak a fejem­ben raktároztam a tapasztalatokat, mert az Írásra nem maradt időm és erőm. A legizgalmasabb három napomban Nyugat-Afrikától vagy 1000 mérföldre egy kalózgyanús hajó követett. Ha nincs szerencsém, és nem jön egy vihar, könnyen a tengerbe pottyanthattak volna, hogy azután a hajómat eladják egy afrikai kikötőben. — Legnagyobb öröme? — A hazaérkezés. Most a feleségem segítségé­vel idézem fel az emlékeket, együtt írjuk a köny­vet, ami valószínűleg karácsonyra jelenik meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom