Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-15 / 164. szám

PETŐFI NÉPI 1991. július 15., 5. oldal A Petőfi Népe Renault Clio-tesztje Renault Clio. Egy kicsit — természetesen —_ az összes többi, számító­géptervezte autóra is emlékeztet, egy kicsit pedig a legendás elődökre: az R—4-esre illetve az R—5-ösre. Ugyanakkor mégis teljesen új: a XX. század végének európai normái alapján épített férős, biztonságos, korszerű kisautó — amely magyar viszonyok között a középkategóriába tartozik. Amikor tavaly a szakemberek a Cliónak ítélték az 1991-es Év autója címet, a kor szelleméhez illő formát, az alacsony üzemeltetési költségeket hono­rálták; azt a körülményt, hogy egy megfizethető árú, azaz nagy tömegek számára elérhető családi kisautó született. Ez az érv, persze, magyar viszonyok közepette másképpen hangzik: a Clio a két-háromszoros árú nagykocsikhoz képest vonzo — a francia kocsik közül 1991 első felében az eladási toplista éllovasává küzdötte magát Nyugat-Európában —, itthon az egymillió forinton felüli ára, igazság szerint, magasnak tűnik. A Cliónak teljesen új a karosszé­riája (cw = 0,32), ám tervezői sok mindent fölhasználtak építéséhez a nagy sikerű R—19-esből. Ennek is a 19-eshez konstruált 1,4 1-es Energy motor a lelke. Bizonyos értelemben az egyesülő Európa jel­képe is: a keréktárcsa, a műszerfal például olasz gyártmány. Magyarországra — figyelembe véve az itteni fizetőképes keresletet — olyan modellt is szállítanak, amely máshová nem készül: amit csak lehet, elhagynak a luxusból, ám nem a biztonság rovására. A „legfapadosabb” Clio 1,1-es, négysebességes, háromajtós. Az a kocsi, amelyet egy hónapig tesztel­hettünk, két extrával rendelkezik: ötajtós, ötsebességes, egyébiránt RL, azaz alapfölszereltségű. (Az RN a komfortos, az RT a luxus). Az is az olcsóságra törekvés követ­kezménye, hogy katalizátor nélkü­li — a kibocsátott kipufogógáz azonban természetesen jóval keve­sebb szennyezőanyagot tartalmaz, mint a keleti autók. Első — és sokadik — pillantásra is bizony meglehetősen kicsi autó­nak látszik a Clio, mondjuk egy Szamarához képest. Belülről azon­ban elképzelhetelenül tágas: sok száz kilométert tettünk meg öt sze­méllyel, és még hátrahúzott első ülések mögött is jutott jócskán hely a hátsó utasnak. A csomag­tartóba kényelmesen elfér három- négy .közepes bőrönd, ám ha más­képp pakolunk — például szaty- fdk bit, zsákokba — a helyet még jobban ki lehet használni. (A hátsó ülések előredöntésével pedig, ter­mészetesen, megsokszorozható a hely.) A Cliót elöl és hátul is automata biztonsági övékkel szerelték föl (a középső utasnak hátul a hagyomá­nyos szíjat kell magára fűznie); a két első ülésnél az övmagasság több fokozatban állítható, ennek hasznát is vettük. A kocsira gyárilag fölszerelik a tetőantennát — a rádió azonban már nincs benne az árban, csak a doboz, ahová beépíthető. Amikor átvettük a Cliót, né­hány perc alatt megmutatták: mi hol található. A pótkerék például a csomagtartó alatt, kurblival kell leengedni. Ezenkívül a kocsiemelő­re hívták föl figyelmünket (a mo­tortér egy zugában rögzítették), ám az autóhoz magához egyetlen csavarhúzót sem adtak — ha egy­szer az első szerviz 10 000 kilomé­ternél esedékes, akkor persze jobb is, ha nem piszkál bele sehová sem az ember. Az egész autóhoz egyet­len — mindent nyitó — kulcs jár: zár, indít, benzintankot nyit. Az 1,1 1-es RL változat belülről szinte teljesen műanyag borítású. Nem valami szép, ám előnyére ír­ható, hogy nem zörög. Az üléshu­zatok textilből készültek (a két első üléshez fejtámla is tartozik, állítha­tó magasságú). A keleti típusok­hoz szokott ember számára igazi meglepetés: az ajtókat nem csapni, hanem csukni kell, könnyedén, franciás lezserséggel. A műszerfal a kormánytól kitű­nően látható. Gyakorlatilag sokfé­le funkciót mutat, ám mérni csak a sebességet, a napi- és az összkilo- métert méri. No, meg a benzin­tankban lévő üzemanyag mennyi­ségét — erről csak annyit, hogy meglehetősen siet: amikor már ré­gen nullán áll, még mindig van 13- 14 literes tartalék. A különféle egyéb lámpák csak visszajelző funkciót töltenek be, ez különösen a vízhőfokmutató esetében furcsa: 3400 kilométer alatt akkor égett, amikor a motor még nem műkö­dött, egyébként soha nem gyulladt föl a lámpa. Itt található a kézi szívató, illetve a motorháztető nyitókarja is. Köz­vetlenül a kormányoszlop két olda­lán a szabvány kapcsolók (balról in­dex, duda, fénykürt, lámpák), jobb­ról az ablaktörlő működtetői: kézre esnek, egy ujjal elérhetők. Az ablak­törlő három fokozatú (egyik a sza­kaszos működés), nyitott ablaknál viszont veszélyes dolog megvizezni haladás közben a szélvédőt, mert azonnal a sofőr arcába csapódik vissza a folyadék. A műszerfal foly­tatásaként három további kapcsoló található (elakadásjelző, ablakfü- tés, ködfénylámpa), mellettük pe­dig a hamutartó, benne a szivar­gyújtó helyével: az extra. Az iratos- fiók kicsi és, sajnos, nem zárt (bár ennek is van előnye: így legalább biztosan nem hagy semmit a kocsi­ban az ember). A szellőzés azonban kitűnő, első fokozatban hoz annyi levegőt, mint a Szamaráé harma­dikban. A kocsi pöccintésre indul. Nem kell másodszor próbálkozni, gáz­pedállal játszadozni: minden kísér­let sikeres. Igazi nyári időszakban volt a használatunkban, de akkor is érdekes: a szívatót még hajnal­ban is csak a beindításhoz kellett használni (mellesleg: összesen két­szer), a többi alkalommal a kocsi motorja azonnal működőképes volt, rángatás nélkül képes volt in­dulásra. A sebességfokozatok nagyon könnyen kapcsolhatók — az autó meglepően fürge. Pesten, csúcsfor­galmi időben, lámpánál, nagyobb teljesítményű kocsi sem volt ellen­fél, a Clio ugrósnak bizonyult. Az ötödik sebességet elvileg 80—100 között lehet kapcsolni. Gyakorlat­ban már 60-nál is elbírja, de, per­sze, innen nincs értelme gyorsitani. Igen kár viszont, hogy nincs fordu- latszámmérő vagy valami más mű­szer, mert a kerekek keltette zaj nagyobb a motor hangjánál, így az ember csak érzéssel tud vezetni, nem pedig füllel. A Clio sikerrel nevezhetett volna be az Ismerd meg hazádat mozga­lomba: az egy hónap alatt Egertől Szegedig bejárta a fél országot. Kényelmes utazótempónak bizo­nyult a 110-120 közötti sebesség. Alapvetően azonban nem gyilkol­tuk a kocsit, általában a forgalom megkívánta ütemet próbáltuk föl­venni. Két alkalommal kivételt tet­tünk. Egyszer — a teszt legvégén — arra voltunk kíváncsiak, mit tud sebességben. Nos, Pestről jövet a sztrádán, már a 145-nél táncolt a nlutató és volt még játéka a gáz­pedálnak, ám elöl rendőrautó tűnt föl, így számunkra ez maradt a rekord (megegyezik egyébként a gyári adattal). Egy másik napon arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen fogyasz­tást lehet produkálni tartós 90 km/ óránál. (Erre nézve a gyár 4,7 litert mond). Nos, egy személlyel, 30 ki­lométernyi fővárosi utat beleszá­mítva, 4,23 literes átlagos fogyasz­tást számoltunk ki —- ez azért ön­magáért beszél: a 43 literes tartály ezek szerint valamivel több mint ezer kilométerre lenne elegendő ennél a tempónál. Az összesen megtett 3476 kilométer alatt egyébként 194,66 liter extrát tan­koltunk, a 100 kilométerre jutó át­lag pontosan 5,6 liter — legkeve­sebb két literrel kisebb, mint bár­mely keleti típusé ebben a kategó­riában. Végösszegzésünk nagyon kedve­ző: a kis Clio nagyon-nagyon ké­nyelmes, végtelenül takarékos, rá­adásul gyors útitársnak bizonyult. A hatéves gyári garancia a karosz- szériára, az „Ev autója” cím, mind-mind azt mutatja: ezzel a ko­csival hosszú-hosszú ideig találko­zunk majd az utakon. Abban per­sze csak reménykedhetünk, hogy vajon keresünk-e valahá annyit, hogy ilyen autót a nagy tömegek is képesek legyenek megvenni. Min­denesetre ma úgy látszik, a gyárak és a kereskedők bíznak a jövőben, hiszen máris forgalmazzák. Ballai József • Elöl- és hátulnézet: gömbölyű, célszerű formák. Motor: négyhengerü, soros, elöl ke­resztben beépítve Lökettérfogat: 1108 cm3 Sűrítési arány: 8,8:1 Furatlöket: 70 x 72 mm Porlasztás: Solex 32 BIS karburá­tor Katalizátor: nincs Teljesítmény: 49 LE (35 kW) Hajtás: első kerék Váltó: öt előre + hátra Fékrendszer: elöl tárcsa, hátul dob Benzintartály: 43 liter Saját tömeg: 850 kg Maximális tömeg: 1250 kg (öt sze­mély) Csomagtér: 265/1055 liter Hosszúság: 3709 mm Magasság: 1395 mm Szélesség: 1850 mm Legnagyobb sebesség: 145 km/h Fogyasztás: 4,6/6,2/6,9 1 (gyári adat) Üzemanyag: 98 oktános, ólmozott Fogyasztói ár: 1011 929 Ft Szállító: Korona Kft., Tiszakécske, ügyvezető igazgató: Katona György — RENAULT Kecskemét • A csomagtartóban találni a pótkerék leeresztő csavarját — ehhez kurbli kell, az egyetlen szerszám, amit a Clióval adnak. • \/ automata ió magassága állítható. • A műszerfal nagyon jól áttekinthető. • Kinyitva a hátsó ajtó: látható, hogy nem is olyan kicsi a csomag­tér. • A hátrameneti sebességet egy kis gyűrű felemelésével kapcsolhatjuk — a véletlen kizárt. • A hátsó ülésen is kényelmesen elfér az utas. • Az iratosfiókra nagyon elkelne egy takaróajtó. • A takarékos, 1,1 1-es motor keresztben van elhelyezve, az első kereket hajtja. • A visszapillantó tükrök belülről állíthatók. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom