Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-13 / 163. szám

HETI SOROZATUNK

NYOLCVAN ÉVE TÖRTÉNT: FÖLDRENGÉS KECSKEMÉTEN

És megkezdődött az újjáépítés

• A/. íjkollcgium alapkövét 1911. április 18-án helyeztek a földbe. A nyáron bekövetkező földrengés azonban csak késleltette az építkezési munkálatokat.

(Archív felvétel)

/7» \ Azl911 novemberében ké- v'W szült írás ezután hosszan, oldalakon keresztül sorolja azoknak az adományozóknak a nevét, akik különböző összegekkel — akkor, még a pengő előtti világban Magyarország hivatalos pénze a korona volt — járultak hozzá a földrengés okozta károk helyreál- J lításának költségeihez. Igen érdekes és sok szempontból tanulságos lehetett akkoriban olvasni, bön- J gészgetni a listát. Magunk is sokat |j töprengtünk, vajon közöljük e a I hajdani adakozók névsorát, de úgy gondoltuk, nagy részük a mai embernek, a mostani olvasónak már nem sokat mondana. Természetesen megtalálhatók benne azok, akik mindössze egyetlen koronát tudtak felajánlani, ugyanakkor voltak, akik több száz, esetleg több ezer koronát küldtek a károsult városnak. Gróf Andrássy Dénes Krasznahorkáról például 5 ezer koronát, László Jenöné Kolinról viszont csupán egy koronát adományozott. Tudnunk kell, hogy akkor, 1911-ben, még „nagy Magyarország” volt hazánk, tehát Erdély és a Felvidék is ide tartozott. Igen sok erdélyi település, felvidéki város, falu ottani egyesületek, egyházak, takarékpénztárak siettek a kecskemétiek segítségére.

I

• •

Összefogással a helyrehozatalért

Természetesen olvashatunk olyan adományozó községeket, városokat is, amelyek a mai Bács- Kiskun megye területén vannak, így például: Fülöpszállás község i 326 koronát, Kiskunfélegyháza város 500 koronát, a Kiskunfélegyházi Népbank rt. 200 koronát,

J a kalocsai Kereskedelmi és Gazdasági Bank 50 koronát (Schönvald Lipót kalocsai lakos 1 koronát), Bátya község 200 koronát, a La- josmizsei Takarékpénztár rt. 200 koronát, Kiskunhalas város 300 koronát, Kunszentmiklós község 500 koronát, az Izsáki református

polgári kör 20 koronát, Alpár köz- ség_50 koronát küldött.

Összességében végül is több mint félmillió korona jött össze az adományozóktól s ez a pénz abban az időben bizony komoly summának számított, még akkor is, ha messze nem volt elegendő a károk helyrehozatalához.

Ólvassuk azonban tovább a korabeli krónikát:

Megszállták a mesterek a várost

Meg kell még emlékeznem arról is, hogy a földrengés okozta helyzetet az első időben mindenki ki akarta használni pénzszerzésre.. A kőműves vállalkozók és munkások éppen úgy, mint a napszámosok, nemkülönben az építési anyag kereskedők olyan horriblis árakat kértek, ami arra indította a hatóságot, hogy közbe lépjen és erélyes rendszabályok kilátásba helyezésével méltányos határok közé szorítsa a spekulációt. Végre aztán a munkásszervezetek központja is belátta, hogy túlságos, embertelen követelésekkel a szakszervezeti intézményt kompromitálni nem lehet, megállapodást létesítettek, mely a munkaadót és a munkást is kielégítette. A bérek óránként 60- 80 fillér között váltakoztak. Persze az amerikázás virágzott és sok károsult háztulajdonos sírva emlegeti az idegenből ideszakadt kőművesek naplopását, ami keservesebb nyomokat hagyott hátra igen sok helyen, mint maga a földrengés. A szőlő- és mezőgazdasági munkások bérét is nagyon befolyásolta a földrengés, mert az építkezések sok munkást elvontak és ott 2-3 forintra emlkedett a napszám, s a szőlő- és mezei munkások is ilyen bért követeltek és kaptak, sok esetben koszttal súlyosbítva.

Az építési vállalkozók egész raja lepte el a várost, akik közül többen végleg itt ragadtak, mert tetszett nekik a jó kereset és a város és annak színmagyar, vendégszerető népe.

Vége

Elnökhalál — rejtély 1850-ből

, Zachary Taylort, az Egyesült Államok 141 esztendővel ezelőtt elhunyt egykori elnökét mégsem mérgezték meg, mint korábban feltételezték — állapította meg a kiÍ terjedt laboratóriumi vizsgálatok eredményeit összegezvén, szerdán, az amerikai Louisville-ben George Nichols, Kentucky állam igazságügyi orvosszakértője.

Nichols elmondása szerint a sorrendben 12. amerikai elnök halálának oka a korábbi ismereteknek megfelelően — gyomor- és bélhurut volt. Taylor földi maradványait azért exhumálták, mert egy ame- rika írónő, Clara Rising kutatásokat folytatott készülő könyvéhez, és bizonyítékot akart szerezni arra vonatkozóan, hogy a néhai elnököt — a rabszolgaságot elutasító álláspontja miatt — arzénnel megmérgezték.

Egész Amerika izgatottan várta a

vizsgálatok eredményét, hiszen ha a feltevés igaznak bizonyul, át kell írni a történelemkönyveket: ebben az esetben ugyanis nem Abraham Lincoln lett volna az első amerikai elnök, akit meggyilkoltak. A haj-, köröm- és szövetminta-vizsgálatokat három laboratóriumban, három különböző módszerrel végezték el. Nichols megerősítette Rising állítását, hogy a szimptómák nagyon hasonlítanak egy akut arzénmérgezés tüneteihez.

Taylor 16 hónapi elnökség után váratlanul ágynak esett, amikor 1850. július 4-én, az amerikai függetlenség napján a washingtoni obeliszk alapkőletételénél túl sok hideg cseresznyét fogyasztott és jéghideg tejet ivót. Történészek és orvosok úgy vélték, hogy gyomor- és bélhurutját elkezelték. Az elnök már korábban is gyomor- és bél- bántalmakban szenvedett.

PETŐFI NÉPE

1991. július 13., 5. oldal

BORZÁK TIBOR RIPORTJA

vei . hogy huny példányra lenne vevő hazánkban. És ha még azt is meggondolja, hogy ilyen gazdagon díszített biblia (gót betűkkel, magyar nyelven) nincs is forgalomban, mint amit elkészítettem az évtizedek során, akkor érthetetlen az érdektelenség.

— Külföldön nem próbálkozott?

— Áh! Nem. Magyarországon szeretném megjelentetni a művemet, nem külföldön. Itt élek, itt szeretnék valamit adni is.

A világon is egyedüli szenvedély

Nem tudni, egyszer siker koronázza-e Baja Béla eddigi kitartó munkáját. A hűséges kódexmásolás befejeztével láthatja-e azt a bizonyos bőrbe kötött két kötetet. Annyi azonban biztos, nem azért fogott kezébe tollat annak idején, hogy könyvesboltban megvásárolható kódexet készítsen. Az is biztos, Baja Bélán kívül nem sokan foglalkoznak ezzel a türelmet igénylő tevékenységgel.

— Egyszer megkerestem Csapdiné Gárdonyi Klárát, aki kódexszakértő. Csak annyit szerettem volna, hogy tekintse meg az elkészült lapjaimat. Öt percet kértem tőle. Nem akart fogadni, talán szélhámosnak vélt. Nos, mégis találkoztunk. Én öt perc múlva felálltam, gondolván, lejárt a rám szánt idő. Marasztalt és tovább nézegettük a kódexemet. Az öt percből három és fél órás beszélgetés lett. A szakember jó véleménynyel volt munkámról. Akkor azt mondta, talán a világon sincs más, aki ilyesmivel foglalatoskodik, mint én.

— Bevallom őszintén, a kódexmásolókról azt gondoltam, még idejövet is, hogy gyertyafény mellett, szerzetesként dolgoznak.

— Nahát! Áz igaz, hogy kis cellához hasonlíthatja a műtermemet, de nem vagyok szerzetes. Precíz, pontos, rendszerető ember vagyok. Ha leülök a papír fölé, olykor visszapörgetem a történelem kerekét és magam előtt látom a hajdani kódexmásolókat. De nem hasonlítok rájuk! Elhiszi?

— Egyedid él?

Négy évvel ezelőtt vesztettem el a feleségemet. Két gyermekem Pesten lakik. Az övéké lesz majd a kódex, más örökséget nem tudok rájuk hagyni.

— Értékes hagyaték lesz.

— Igazából senki sem tudja megállapítani mennyit ér a kódexem. De nem is ez a lényeg. Különben felbecsülhetetlen értéket képez a több mint ezer oldal. Két évtized nehéz, hosszú, szorgos munkája van benne.

— Tervei?

— Az Ószövetségből még sok másolnivaló van. Ha futja a papír és az életem, szorgalmasan dolgozom. De már hetvenöt éves vagyok.

A mester alkot

Míg ismerkedtem a mai kódexíróval, odakinn besötétedett. Tudtam, Baja Bélától nem lehet könnyen megválni. Bár nem bő beszédű, a kódexlapjai mégis ott tartottak nála. Nem elég egyet-egyet megcsodálni, látni kell valamennyit. És ez időbe kerül.

A szürke toronyházat elhagyva visszanéztem, látok-e kiszűrődő fényeket a műterem pici ablakán. Igen, a mester alkotott. Sűrűsödtek a gól betűkkel rótt sorok, telt az újabb kódexoldal. Örülök, hogy megismerhettem készítőjét.

EGY MAI KÓDEXÍRÓ, FENN AZ EMELETEN

Darócruha nélkül

(l otú: Somos László és Walter Péter)

Felkerestem Kecskeméten az egyik tízemeletes panelház legtetején levő műtermet. Bekopogtattam lakójához. Egy mai kódexíróhoz. Igen: kódexíróhoz.

Izgatott a találkozás, mert nehezen tudtam elképzelni, hogyan alkothat a XXI. század küszöbén egy kódexíró. Elképzeltem a középkori jelenetet: sötét cellában, darócruhás szerzetes másolja a kódexlapokat. Egyik után a másikat, évek hosszú sora alatt. Csak nem egy mai szerzeteshez lesz szerencsém?

Nem. Baja Béla hófehér bajszos nyugdíjas nyitott ajtót. Egy kissé kimelegedtem, mert a lakásig hat emelet lépcsőjét kellett megmásznom, miután a liftet éppen javították. Hol is a sejtelmes sötét cella? Méghogy középkori hangulat! Darócruha? Gyertyafény? Vendéglátóm kifejezetten mai ember.

Találkozás régi-régi bibliákkal

A régi bútorokkal berendezett nappaliban forró kávét kavargatunk. Közben Baja Béla értékes és nem utolsósorban érdekes szenvedélyéről beszél. Halkan, szerényen.

— Egy tervezővállalatnál dolgoztam. Látom, máris tág szemekkel néz rám, hogyan is kerültem kapcsolatba a kódexekkel. Mindig szerettem festegetni, nézzen csak körül, itt, a szobám falán látható akvarelle- ket is én festettem. Még most sem restellek nyaranta elutazni a Balatonhoz, hogy megcsodáljam a természetet és ecsetet vegyek a kezembe. Na, de térjünk vissza a kódexekhez! A vállalatnál egy munkatársam. Kerekes Laci mutatott nekem egy régi-régi bibliát, mégpedig az 1700-as évekből származó latin betűkkel nyomtatott, díszítés nélküli Károli-bibliát. Úgy megtetszett, hogy azonnal kölcsönkértem. Lemásoltam magamnak. Ha azt vesszük, ez volt a kezdet, ekkor fordult figyelmem a csodálatos irodalmi érték felé. Később a református egyház könyvtárában láttam régi bibliát. 1981-ben pedig megjelent a vizsolyi biblia, Károli Gáspár fordításában, amely 1590-ben látott először napvilágot latinul, díszítés nélkül.

— Ön pedig elkezdte hűségesen másolni az oldalakat ?

— 1971 -ben kezdtem először munkához. Előbb csak a magam kedvére másoltam le a János jelenések könyvét, azután a János evangéliumát. Rájöttem, hogy Magyarországon még soha nem jelent meg kódexben a teljes Újszövetség, a Jordánszky-kódexben is csak részletek vannak. így hát egyfajta tudatos tevékenységhez láttam. Máté, Lukács, Márk evangéliumát még abból a bizonyos 1700-as évekből származó bibliából másoltam le, az Apostolok cselekedeteit viszont már az akkoriban kiadott. 1590-ből származó vizsolyi bibliából.

— Ha nem kerül a kezébe a biblia, talán eszébe sem jut kódexet készíteni?

— Meglehet. Fiatal koromban imakönyvet akartam tervezni, gót betűkkel megjeleníteni. Édesapámtól tanultam meg a gót betűket, az úgynevezett roundírást. Ma már nem használatosak a karcsú betűk, egyébként igen nehéz is olvasni ezeket, de csak kezdetben. Aki szereti, érti és olvassa.a bibliát, hamar eligazodik^ gót betűkkel rótt sorok között. Nos, az imakönyvből nem lett semmi, megfelelő papírom sem volt hozzá. Gyakran megfordultam Pesten. Soha nem mulasztottam el, hogy betérjek a művészellátó boltba. Mindig bevásároltam, festékeket, különleges papírokat, akkor is, ha nem volt éppen az időben szükségem rájuk. Otthon pedig apró- donként felhasználtam az anyagokat. Francia merített papírra kezdtem el Írni a kódexemet. A vásárláskor alábecsültem a mennyiséget, mert hamar elfogytak a lapok, közben pedig gyűítek az oldalak.

A kódexre áldoztam az életem

Máris sok minden szóba került, de mindeddig nem csodálhattam meg a beszélgetésünk tárgyát képező kódexeket. Baja Béla a műterembe invitál. Fenn. a

tizedik emelet felett, az egykori szárítóhelyiségben rendezkedett be az alkotómunkára. Gyertyafény? Darócruha? Még csak nyoma sincs. Régi bútorok, festőállvány, művészembertől megszokott rendetlenség. Frissen és régebben készült festmények a falakon. És a gondosan őrzött kódexlapok! A kódexek önállóak, külön-külön címlappal és befejező lappal készültek. Jézus mondásai pirossal, az evangélisták szavai szépia színnel olvashatók. Az Apostolok cselekedeteinél Péter és Pál mondásai piros, a többi szépia színűek. A lapméret: 200 x 240 milliméter. Minden

fejezet első betűje stilizált nagy gól betű., gazdagon díszítve, benne a fejezet legjelentősebb eseménye, mi- niatúrával illusztrálva. A kódexmásoló által fontosnak tartott jelenetek szöveg közben vagy lapszélen elvenednek meg, piciny képeken. Gyakran keretdíszben feszítenek a precíz gót betűk. A szöveg elhelyezését, az iniciálékat, a miniatúrákat Baja Béla tervezte és festette. Nem én készítettem számvetést, de érdemes idézni: az eddig elkészült kódex 635 oldalt tesz ki, ezeken 139 iniciálé díszük, 105 szövegközi és 109 lapszélre festett kép látható és egy pontos számolás szerint 1568 alakot fedezhetünk fel Baja Béla kódexében.

— Várjon csak! Nem pontos a számvetés! Ez csak az Újszövetségre vonatkozik, én pedig hozzákezdtem az Ószövetség másolásához is. Eszter könyve. Énekek éneke. Salamon bölcsességének könyve, Mózes első könyve — ezek már készen vannak. A Genezist most másolom, a századik oldalnál tartok.

— Gondolom, időközben szenvedélyévé vált a kódexírás.

Pontosan. Szinte nem is jut időm az akvarellfes- tésre, pedig nagyon szeretem. A kódexekre áldoztam az életem.

Fegyelmezett munkát kíván ?- Igen, csak fegyelmezetten lehet csinálni.

—- Mennyi ideig dolgozik a műtermében ?

Három-négy órát. Ennyi idő alatt készülök el egy oldal szöveggel. Muszáj együltömben befejezni, mert addig úgy sem nyugodnék, míg nem látom a teljesen kész oldalt. A díszítés ezután következik.

Türelem, fantázia nélkül hozzá sem kezdhetne ehhez a különleges munkához, ugye?

Bizony, mindkettő szükségeltetik. Nem vagyok ideges, szerencsére. Gondolja csak el, hárommilliméteres betűket kell írni oldalszámra itt, e nem túl világos helyiségben ... Precíz munka kell, nem lehet eltéveszteni, mert akkor elölről kezdhetném az egész oldalt. Radírozni sem szabad, mert az akvarell szétfut a papíron.

Soha nem tévesztette el az írást?

— Tizennyolc év alatt kétszer tévesztettem.

Tudnak az ön tevékenységéről, mondjuk a könyvkiadók?

— Sokan ismerik művemet, tudnak szenvedélyemről. A Petőfi Népében régebben felvetették már, hogy ki kellene adni az értékesnek tartott kódexemet. Igen ám, de ennek elsősorban pénzügyi akadályai vannak. Egyszer beszéltem a Petőfi Nyomda volt vezérigazgatójával, aki biztatott, vigyek ki néhány oldalt, hogy próbanyomatot készítsenek róla és majd kiderül, megoldható-e az egész kódex kivitelezése, illetve milyen költségekkel járna a megjelentetés. Elkészültek a próbanyomatok, gyönyörűek lettek. Megmutathatom, bár már nekem is csak ez az egy példány maradt.

Milyen ajánlatot adott a nyomda?

— A nyolcszázhatvanegy oldalt két könyvben, műbőr kötésben, négy bordával és kilencezer példányban lehetne kiadni. Ez mintegy 14 millió forintba kerülne. Azóta pedig biztosan többe. Gondolhatja, abban a pillanatban letettem a dologról, mivel nincsenek millióim.

— Senki sem lát fantáziát a csodálatos munka közkinccsé tételében?

—- Jártam a Helikonnál, a Corvina Kiadónál, de mindkét helyen nemleges választ kaptam. Igaz, megjegyezték, valóban gyönyörűek a kódexlapjaim. Egyelőre be kell érnem ennyivel. Pedig egykettőre fel lehetne mérni az igényt — előzetes csekkek kiküldésé-