Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

PETŐFI NÉPE 1991. június 17. oldal Kedves Olvasónk! Reméljük, Önnek is olyan örömet szerez autós oldalunk megjelenése, mint nekünk összeállítása. Kérjük, ha egyes cikkeink mellett (alatt) e jelet látja, értse úgy, hogy várjuk levelét, észrevételét, javaslatát tartalomra, formára, gyakoriságra. Megtisztelő figyelmét előre is köszönjük. A kétüteműek tovább élnek A Toyota „boszor­kánykonyhájában” 4 hengeres, 16 szelepes dí­zelmotorral kísérleteznek — jelenti a „Bild am Sonntag”. Ez a számító­gép-vezérlésű kétütemű meghökkentően halk és • kevésbé vibrál, mint négyütemű társai. Az égéshez szükséges leve­gőről már alacsony for­dulatszámnál is működő kompresszor gondosko­dik. Az autó fantasztiku­san gyorsul: alig valami­vel több mint 10 másod­perc alatt éri el a 100 km/ h sebességet! Ennél lé­nyegesebb azonban, hogy zökkenőmentes a sebességváltás és a négy­ütemű motornál kéthar­maddal kevesebb nitro­­gén-oxidot bocsát ki. A japán céggel egy idő­ben — pénzügyi okokra hivatkozva — az ameri­kai Chrysler is a kétüte­mű motorok korszerűsí­tésére vállalkozott. A cég kutatórészlege több mű­szaki megoldást vett át a jelenlegi kétüteműektől kompaktul megépített, könnyű három- és hat­hengeres motorjaihoz. A kipufogógáz-kibocsá­tás radikális csökentését olcsó oxidációs katalizá­torral oldják meg. Az év­tized közepén már gyár­tanak újfajta kétütemű motorral működő sze­mélyautót — Francois J. Castaing főmérnök sze­rint jóval hamarabb, mint a Ford és a General Motors képes lesz rá. F erenczy-Europress ▲ A Citréen 2 CV-barátok ki­lencedik világ­­találkozóját jli­­us 30. es au­gusztus 4. kö­zött tartják Svájcban, Has­­litalban. A Sus­­ten hágó mel­letti Stein­­gleccser lábánál készül s „kacsa­tábor” — vál­tozatos kultu­rális és kuliná­ris programok­kal. ■ A 2x25 Wattos MACROM autórádió nem­csak a megnetofonkazettákat játsza le, ha nincs érdekes rádióműsor, hanem digitális lemezjátszó­­bernenete is van. Rádiórésze 18 memóriás, az útiiiform adásait automatikusan veszi (már ahol van ilyen), s ami nem mellékes: gyorscsatlakozós szerelésű, így bármikor kiveheti a tulaj a helyéről. Igaz, a tolvaj is ... • A Mazda 121, a Fiat Panda, s más hasonló ko­csik köre bővül: vászon­tetővel is kapható a Ford Fiesta — neve Calypso. Apró hírek Midőn Don Quijote, a bús­képű lovag Rocinante nevű nemes lován, Sancho Pansa és annak szamara társaságá­ban elindult különféle hőstet­tek véghezvitele céljából, már világirodalmi bizonyosságot nyert, hogy az ember életében különleges helyet foglalnak el a távolságleküzdő készségek. Hozzávehetjük még ehhez Caligula szenátorrá kinevezett lovát, Ikarus szárnyait. Kurázsi mama kordáját és egyéb filozófiailag is meghatá­rozott közlekedési eszközöket, de ezek mind mélyen alul­maradnak az újkor kardinális tárgyával szemben. Ez pedig az autó, mint olyan. Ha idegen lények szállnának le a Földre, s látnák, hogy az itteni, viszonylag értelmes egyedek négykerekű jármű­veken szaladgálnak, melyeket egy úgynevezett robbanó­motor hajt, akkor valószínűleg azt hinnék, hogy ezek a szerkezetek a szóban forgó lények — történetesen emberek — helyváltoztatását szolgálják. így kozmikus távlatokból ez logikusnak is tűnik. És mégis mekkorát tévednének! Az autó esetében ugyanis ez csupán látszat, igazi lényege az emberrel való pszichológiai kapcsolatában fedezhető fel. Az utakon szaladgáló autók csupán asztráltestek, me­lyek az „autóság” materializálódásai. Egybevág ez a pla­tóm árnyékelmélettel, mely szerint a világ, amit látunk, csak árnyéka a valóságnak, mint a barlang falán a tűz okozta fényjáték. Ez idő szerint kétfajta ember van. Autós és autótlan. A kettő közötti lényegbevágó különbség a legrövidebben úgy írható le, hogy az utóbbi autót szeretne, az előbbi viszont új autót szeretne. A többi differencia szóra sem érdemes. Autót pedig azért akar a XX. század vége felé az ember, mert elért a genezis azon állomására, amikor kor­mány- és sebváltómarkolás, valamint pedáltaposás nélkül képtelen a fejlődés következő szakaszába lépni. Ez valószínűleg a gének bosszúja. A biológia törvényeit nagyon komolyan kell venni, a faj fennmaradásának felté­teleivel nem lehet könnyelműen bánni, nekünk magyarok­nak pedig különösen vigyázni kell, hogy el ne korcsosuljon nemzetünk. Autót tehát a magyarnak, hadd guruljon Árpád sarja! Igen ám, de miként? A Merkur — miként neve is mutatja — isteni eredetű, lévén a közelmúltban hirdette meg eredeti ötletére kidolgo­zott programját, mely szerint hitelre is lehet autót vásárol­ni. Ennek a forradalmi válto­zásnak a motívuma valószí­nűleg az lehetett, hogy a köz­ismerten csúcstechnikát kép­viselő kelet-európai autócso­dák (Polski Fiat, Trabant, Dacia, Wartburg stb.) ára az égi magasságokba emelke­dett, minek következtében egy minimálbéres magyar ál­lampolgár ötévi teljes fizetéséből vehetne hoci-nesze alapon egy Wartburgot. Pedig a minimálbéres magyar állampol­gár genetikai kódjai pont olyanok, mint egy milliomos magyar állampolgáré, tehát ö is kocsit szeretne. Mégse vehetett, de immár itt a hitel, kisütött a nap, a gond csupán az, hogy a körülbelül306 ezer forint befizetése után havi 13 ezer forintot kell lepergetni neki havonta. Számításaim szerint a fizetés és a törlesztés között némi hiány mutatkozik. Igen ám, de nem kell kizárólag az isteni eredetű Merkúrra hagyatkozni, hiszen automobilok soka­ságát kínálják ma már a magánkereskedők is, ráadásul elsősorban a napnyugatról származó gépkocsik csillognak udvaraikon. Sajnos, erről is eszembe jut valami. Az adóreform beve­zetésének felejthetetlen esztendejében nyilatkozott a rádió­ban egy pénzügyi szakember a sörről. Véleménye szerint a sörben nincs más, mint hab és forgalmi adó. Nos, félő, hogy az autók esetében kísértetiesen hasonló a helyzet. A négy kerék, meg esetleg a visszapillantó tükör értékén kívül mást se fizetünk érte, mint vámot, adót, illetéket. így, persze, a magánkereskedőknek se könnyű kielégíteni a mohó vásárlókat, hiszen többet kell kérniük a távolságle­küzdő szerkezetekért, mint amennyit érnek. Megmondom őszintén, nem szeretnék az autókereskedők helyében lenni, mert nagyon rossz lehet látni, amint csillogó szemű, ajku­kat nyalogató, potenciális vásárlók nyomják orrukat a felkínált autók szélvédőjéhez, a zsebükben meg csak cincog a krajcár. Szerintem kétféle megoldás kínálkozik. Vagy annyiért adják Magyarországon az autókat, amennyiért itt meg tudják venni — bár tudom, hogy ez ködevés, fellegjárás, szivárványrágás —, vagy át kell programozni a magyar emberek genetikai kódját, mely a sebészet mai tudományos állása szerint sokkal inkább tartozik a lehetőségek biro­dalmába, mint az előző, kissé utópisztikus változat. A gén­sebész beavatkozásával elérhető autóundor különben is kedvez a szittya magyar lelkűiéinek, hiszen köztudo­mású, hogy mi lóra termet­tünk. Nem véletlen, hogy Don Quijote sem autóval indult szélmalomharcot vívni. Hámori Zoltán Autó-matt Ez nem az a Suzuki (bár ki tudja?) . . . A legutóbbi Tokiói Szalonon nyolc japán gyártmányú futurisztikus járgányt mutattak be, s ebből egy a Suzuki Constellation. A háromképernyős műszerfal a vezető mun­káját, tájékozódását segíti, míg az összkényelmet, biztonsá­got a változtatható magasságú kocsiszekrény (minta: Citro­en 1955-től), automata váltó s több „apróság” szolgálja. A hathengeres, háromliteres motor 24 szelepes. Elöl, hátul hűtött tárcsafékkel s ABS-el szerelték fel az ötajtós kocsit, melyet a tervezők, Yuji Kataoka és Moriyoshi Hattori szá­guldáshoz és sítúrákhoz is ajánlanak. EZ MÉG AZ „ÁTKOSBAN” TÖRTÉNT. Hogyan osztott autót a Merkur? Sosem fogom elfelejteni azt a na­pot, amikor levelet kaptam a Mer­kúrtól. Mehetek a kocsiért! Ekkor már az sem bántott, hogy másfél évet késett a papír, hogy közben kétszer emelték fel az autók árát, sőt még az sem bosszantott, hogy reggel 8-ra vártak Csepelen és fogalmam sem volt, hogy mivel megyek fel. Megoldottam. Reggel 8-kor az asszonnyal és a gyerekkel izgatottan topogtunk a telepen. Másfél óra eltel­tével kicsit nyugtalan voltam, de es­küszöm, hogy 11-kor sem gondoltam még semmi rosszra, bár éhesek vol­tunk valamennyien. Körülöttem zaj­lott az élet: autók jöttek, autók men­tek, a tömegben elterjedt, hogy valaki már megkapta a járgányt, igaz, őt még tegnap behívták... Hogy teljen az idő, azt próbáltuk eltalálni: milyen színű kocsit kapunk. Pirosat, vagy netán pirosat, de ha a szerencsénkből futja, akkor — alig merem még most is leírni—elképzel­hető, hogy pirosat. Mert ezen a na­pon ilyen sok színből választhattunk. Másnap a fehér volt soron. Igaz, az aznapra behívottak eredetileg pirosat szerettek volna — de hát az vesse a Merkúrra az első követ, aki ennél jobban megszervezi az elosztást. Nem húzom az időt: alig ért véget a rádióban a déli krónika és mi máris a csarnokban álltunk, egy vízcsep­­pekkel borított, a neonlámpák fényé­ben ragyogóan sziporkázó, csodála­tos autó mellett. „Válasszanak” — mondta az átadó. „Kell vagy nem kell?'. Kellett. Felkerült a rendszám, megkaptam a kulcsot és a papírokat, majd birtokba vettem a „verdat”. Ez abból állt, hogy lehúztam az első ülés­ről a műanyag zsákot. Nem kellett volna. A műbőrön hatalmas szaka­dás éktelenkedett. „Deltát maga ra­gaszkodott hozzá” — háborgott a Merkur alkalmazottja és rövid úton kiraktak a telepről. Két év telt el. Addigra már bizo­nyos üzemelési tapasztalatokat sze­reztem a kocsiról (kis Polski volt), így a következőért abszolút magabizto­san indultam. Nyolcra hívtak, 11-re mentem, délután már szólítottak. Úgy látszik, a Merkúr is változtatott az átadási ceremónián, mert a szak­ember nem a csarnokba, hanem egye­nesen a tárolóplaccra vitt. Ez hason­latos, mondjuk, egy futballpályához, telis-tele kis Polskikkal. Rajtam kívül még vagy tizenöten válogattak, szin­tén érthettek a típushoz, mert szak­szerűen tették. Odamentek egy kocsi­hoz, kinyitották az ajtót... és hatal­mas lendülettel bevágták . Mivel a leg­több esetben a próba negatív lett, új autóhoz mentek és megismételték a dolgot. Képzelhetik azt az örömöt, amikor valaki rátalált az igazira. Be­csukódott az ajtó. Én is kiválasztottam egy ilyet és ha a Merkuros nem szól, hogy a teteje behorpadt, akkor el is hozom. Jóin­dulatú ember volt, innentől már együtt csapdostunk. Amikor megta­láltuk az igazit, csórtunk rá egy ab­laktörlőt a mellette állóról. Hát így jutottam én kis Polskihoz a Merkúrnál. Kétszer is. Noszlopy • Ez az ajtó tökéletesen zarva van. ARAK ALTALABAN BUDAPEST, SZABADPIAC Lada Szamara Polski Fiat 126 Volkswagen Golf KECSKEMÉTEN Autókereskedő 1. Trabant 2 ütemű 3.5 éves 65 000 Ft Dacia 2.5 éves 180 000 Ft Lada, új, kombi 300 000 Ft 8-9 éves 50—70 000 Ft P. Fiat 126, új 165 000 Ft 1-2 éves 350—400 ezer 6-8 éves 60—100 ezer 10 éves 250—300 ezer Autókereskedő II. 3 éves 70—80 000 Ft 2—3 éves 170—180 000 Ft 5 éves 100 000 Ft KÜLÖNLEGESSÉGEK: (?) Lada Niva 2—6 érés 100—250 ezer, totálkáros Polski 126-os 60 ezer, Ford Scorpio, 5 eres, H40 ezer forint. Kereskedő 11. nél: Golf, 11 eres, dízel: 230—310 ezer forint. Öltéit 3 érés 240 ezerért (valószínűleg ez a típus fut Axel név alatt a nyugat­európai utakon), Fiat Uno DS 1,5 éves, 640 ezerért. A tendenciát mutatja, hogy egy ötéves Renault 21-es ára 690 ezerről lement 640-re kedden az egyik kecskeméti autókereskedőnél. • Tóth Sándor archív felvételén az az autó látható, ami a kereskedőknél már nem kapható, ezért az árát sem tudjuk megmondani. AZ OLDALT IRTA, FÉNYKÉPEZTE: Hámori Zoltán^ Noszlopy Nagy Miklós, Tóth Sándor, Méhesi Éva, Straszer András. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Straszer András

Next

/
Oldalképek
Tartalom