Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151ám)

1991-06-18 / 141. szám

PETŐFI NÉPE 1991. június 18., 5. oldal APÁCZAI CSERE-DÍJAS Világbajnokokat nevelt j\/tinck köszönhető, hogy a gyorsírás hazai meghonosodása óta mindig bekerül M néhány kecskeméti a honi élvonalba ? A múlt század hatvanas éveiben a református gimnáziumban sajátította el a Gaszner-féle módszert Feuer László, a későbbi országgyűlési gyorsíró. A kegyesren­dieknél tanult a híres Bódogh János, századunk közepén Boksánvi Nándor, minden idők egyik legnagyobb magyar gyorsírója. (Néhány esztendeje külföldön, a Szabad Európa Rádió munkatársaként hunyt el.) A felsorolást sokáig folytathat­nám, de ennyi is elegendő követ­keztetésem igazolására. Úgy vélem ugyanis, hogy a gyors- és gépírás­ban a jószerencse mindig megaján­dékozta a hírős várost csodálatos pedagógusokkal. Markovits Iván, Csilléry Benő, Gerecze Ambrus, dr. Szombathy István (Jókai, Cser- nátory és más képviselők beszédét írta ifjan a parlamentben), dr. Haj­nóczy Iván nevét a szakirodalom és a várostörténet egyaránt jegyzi. Szép hagyományként a tanítvá­nyok mindig túl akartak tenni mesterükön. Jobbágy Olgát is bol­doggá tették ügyes tanítványának, Saskői Ernőnének, született Tóth Klárának versenyeredményei. — Olvastam valahol, hogy gim­nazistaként elnyerte a délkerület legjobb leány versenyzője címet. — Negyedikes gimnazistaként az angolkisasszonyoknál, dr. Kő­rösiné Harcsa Máriánál ismerked­tem-meg a gyorsírással. Mivel köz­ben kitört a második világháború, apám — akkor nyomdaigazgató volt — átvitt a női felsőkereskedel­mibe. Azt akarta, hogy kenyér le­gyen a kezemben, akkor is, ha őt valami érné és nem tudna tovább taníttatni. Végül is nem jártam rosszul, ma is nagy szeretettel gon­dolok az iskolára, egykori tanára­imra. Jobbágy Olga néni már má­sodikos koromban leültetett a har­madikosokkal, negyedikesekkel versenyezni. Megnyertem az előbb említett címet. — Mikor vált élethivatásává a gyors- és gépírás tanítása? A közgazdasági egyetemen a közgazdaságtan-könyvvitel szakos tanári diplomát szerettem volna megszerezni. Akkor polgármester apám már 1947-ben érezte helyzete elbizonytalanodását, ezért is irat­koztam be mellékesen dr. Radnai Béla szaktanári képesítést adó tan­folyamára. Amitől féltünk, bekö­vetkezett, 1948-ban lemondatták apámat. — Megviselte Tóth Lászlót az üldözés? — Nagyon, nagyon. Akkor lett cukros. Szerencsére, az akkor még magániskolát fenntartó dr. Radnai Béla alkalmazott, nem törődött politikai szempontokkal. — Mikor került vissza szülőváro­sába? — Hamarosan férjhez mentem. Visszahúzott a család, meg mi ta­gadás, a pesti lakáshiány. Évekig titkárnőként dolgoztam. Előbb egy volt magániskolában kaptam állást, majd 37 éve helyeztek át a felnőttek gyors-, gép- és szépíró­iskolájába. — Ki volt első, igazán sikeres tanítványa? — 1975-ben Hegedűs Éva, akkor a városi tanács dolgozója az ifjúsá­gi kategóriában harmadik helye­zést ért a világbajnokságon. Végte­len okosságával és kombinatív készségével emelkedett ki a me­zőnyből. Gyönyörűen írt ő is. meg méltó társa, Fekete Erika is. O 1979-ben világbajnok lett, most a Köztársasági Hivatalban dolgozik. 1985-ben Lestár Éva, két éve pedig Sárai Szabó Irén lett világbajnok. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó gyorsíró legyen? — Kiemelkedő eredmény, tehát 300 szótagos, vagy annál is na­gyobb sebesség csak különleges képességekkel érhető el. Nem ele­gendő az önfegyelem, az összpon­tosító és kombinálókészség. Még az emlitetteken kívül a tájékozott­ság, a gyors felfogóképesség birto­kában lévők is csak akkor kerül­hetnek a legjobbak közé, ha sokat gyakorolnak, fejlesztik önálló rö­vidítésalkotási készségüket. — A jellemet is fejleszti a gyors- ír ászát? — Természetesen. H. E.-nél te­hetségesebb diákkal nem találkoz­tam négy évtizedes pedagógusi pá­lyafutásom során. Sajnos, kitartás, szorgalom híján sohasem tudott az élvonalba kerülni. Itt említem meg, hogy sikeres versenyző tanít­ványaimnál is büszkébb vagyok a mindenkori jó osztályátlagokra. — Tanít még? — A Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolában helyettesítet­tem a kisgyermekükkel otthon ma­radt fiatalasszonyokat. Naponta foglalkozom a közeli brüsszeli vi­lágversenyre készülő, a gyors- és gépírásban még ifjúságinak számí­tó kitűnő Sárai Szabó Irénnel és Gál Gabriellával. Eddig saját pén­zemen jutottam el néhány világ- versenyre, most a tanintézet segít­ségével talán támogatást is kapok a kiutazáshoz. — Nyilván sokan gratuláltak a Saskői Ernőnét méltán megillető Apáczai Csere János-díjhoz, noha, sajnos, lapunkban most olvasható először kitüntetése. — Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy a 15 díjazott közül ketten Bács-Kiskun megyeiek. Papp Ist­vánná, a Magyar Ilona Általános Iskola tanára is részt vehetett a szép parlamenti ünnepségen. Mi tagadás, sírva fakadtam, amikor másnap megkaptam dr. Kappa Györgynek, Magyarország örökös gyorsíróbajnokának, nagy gyors­írástudósának üdvözlő táviratát. „Szívből gratulálok sokszorosan megérdemelt kitüntetéséhez.” Kö­szöntött külön is Kökény Sándor, a gépírás legnagyobb tekintélye. Heltai Nándor Mikroelektronika mindenütt Ma már életünk szinte minden terü­letén meglelhetjük a parányi elektroni­kus elemeket, áramköröket, amelyek munkánkat, pihenésünket, szórakozá­sunkat segítik, könnyítik. Miniatüri­zált eletronika dolgozik a dallammal keltő ébresztőórában, a programozha­tó sütőben, a különféle önműködő vi­lágítóberendezésekben, a távirányítású televízióban, a videókban, lemezját­szókban. Mikroelektronikai áramkö­rök segítik az autózást, a közlekedés­irányító rendszereket, a programozha­tó szerszámgépeket, az ipari robotokat, az orvosi technikát, a folyamatszabá­lyozó berendezéseket, és még sokáig lehetne folytatni a felsorolást. Napjaink mikroelektronikájának fő­szereplője a mikroprocesszor, az az in­tegrált elemekből felépített, logikai áramkörrendszer, amely el tudja végez­ni mindazokat a feladatokat, amelye­ket egy számítógép központi egysége képes elvégezni. A mikroprocesszor te­hát műveleti és memóriarészeket is tar­talmaz. A számoláson kívül azonban sokféle program kódolható, s közülük azt hajtja végre, amelyre impulzussal utasítást kap. A mikroprocesszor mű­ködését külső emlékezőegységekkel is támogathatjuk, bemeneti és kimeneti egységek is kialakíthatók hozzá. Ám a különleges áramkörök techni­kájának megtervezői nemcsak a mik­roprocesszorok létrehozásánál bábás­kodhattak, hanem a nyomtatott áram­körök (NYÁK) rendszerének kialakí­tásánál is, melyekkel elkerülhető a bo­nyolult huzalozás, ami a jelenlegi sűrű­ségben már nem is lenne alkalmazható. Az, hogy az elektromos és elektronikus készülékeink mindegyike ma már cse­rélhető részegységekből;— panelekből — építhető össze, a fejlett NYÁK-tech- nikának köszönhető. INDIA Népességóra a parlamentben Négy és fél milliárd dollárra lenne szükség azonnal, hogy a vészesen nö­vekvő népszaporulatot a családterve­zés, a különböző nevelőprogramok re­mélt eredményeként 2000-ben az ijesz­tőnek tartott 6,4 milliárdos lélekszám alatt lehessen tartani — állapítja meg az ENSZ szakintézményének tanulmá­nya. A Le Monde tudósítója India sza­porodásáról írja, hogy számítások sze­rint, amennyiben nem sikerül fékezni a szaporodást, 2025-ben India lesz a Föld legnépesebb országa. Jelenleg ugyanis évi 19 millióval gyarapszik a lakosság, s ha az ütem nem csökken, súlyos társadalmi, gazdasági és kör­nyezeti következményekkel kell szá­molni. Voltaképpen katasztrófahelyze­tet ígér a jövő. Az említett ENSZ-intéz- mény 90 millió dollárral száll be a né­pességcsökkentési program megvalósí­tásába. Eszerint 1995-ig, egyebek kö­zött, elterjesztik a fogamzásgátló sze­rek használatát, amitől azt remélik, hogy 4 százalékkal kevesebb gyerek születik majd. S hogy a számok ne csak azok számára legyenek beszédesek, akik olvasni tudják a statisztikát, a fő­városban öt hatalmas népességórát he­lyeznek el, azért, hogy minden pillanat­ban figyelmeztessen: az idő a robbanást hozza közelebb. A számlapon megjele­nő adatokat a folyamatosan működő számítógép szolgáltatja. Minthogy a legutóbbi népszámláláskor 830 millió ember élt Indiában, a számlapról bárki leolvashatja a szaporulatot: 1,2 másod­percenként születik egy gyerek, 50-nel többen lesznek percenként, 3 ezerrel óránként és 72 ezerrel naponként... A nagy ötlet azonban annak a hon­atyának a fejéből pattant ki, aki azt javasolta, hogy a népességórát a parla­mentben is helyezzék el, szemben a padsorokkal. Hogy pártállásra való te­kintet nélkül minden képviselő tudja, „hány óra”. • Képünk hazánk egyik legkorszerűbb nyomtatott áramkörü lapokat előállító üzemében, Sárisápon készült, ahol éppen szemrevételezik az egyik elkészült produk­tumot. (MTI-fotó) ÁREMELÉS UTÁN Meddig elég a dunna ? Szokatlanul nyugodt képet mutat­nak megyeszerte a Tüzép-telepek a háztartási energiahordozók árának fel­emelése óta. Pedig néhány napja még komoly ostromot kellett kiállnunk. Aki csak tehette, megpróbált a régi áron tűzrevalóhoz jutni. Bócsán egy csütörtöki napon szerel­tünk yolna szétnézni a helyi Tüzép- telepen. de a kaput zárva találtuk. Nyitva tartás: kétnaponként „Hétfőn, szerdán és pénteken 7—13 óráig. Kedd, csütörtök, szombat zár­va” — hirdeti a tábla a lakat felett. — így van ez már jó ideje — kom­mentálja a látottakat egy termetes asz- szony, aki nem árulja el a nevét, ám a tüzelőanyag-beszerzésről szívesen be­szél. — A soltvadkerti áfészhez tartozik a telepünk. Meg kell mondanom, na­gyon gyenge az ellátás. Nézzen csak be a kerítésen! Láthatja, most is csak az a parányi kupac szén — 3—4 mázsa — árválkodik az egész telepen. Mindez egy háromezer lakosú községnek!? Szó­val, Vadkertről jönnek ki kétnapon­ként, s akkor sem sok mindent lehet kapni. Még szerencse, hogy a helyi ma­gánfuvarozók a tavasszal hoztak sze­net a faluba, egyenesen a dorogi szén­bányából. Ezzel sokunknak segítettek. Már persze annak, akinek volt akkor pénze. Faragó Jánosnééknak nem volt, és még most sincs. Talán ha a szőlőt sikerülne eladni, akkor megvehetnénk drágábban is mondja, majd lemondóan legyint: Csakhogy én már nem hiszek ebben, mert még a tavalyi termésért sem kap­tuk meg a pénzt. Van még tűzrevaló a kamrájuk­ban? Fa akad bőven. Szenünk is ma­radt egy kevéske. De abból elfüstöl­tünk legalább 50 mázsányit. Bizony, kellene még venni... Kecskemét határában, a távfűtéses lakások szomszédságában, a Máriahc- gyen egész falut alkotnak a régi, kertes házak, amelyeket többnyire ugyancsak fával, szénnel fütenek. Özvegy Pavlovics Istvánná és élettár­sa, Lajos Gyula nyugdíjasok. Ők még az áremelés előtt megvásárolták a fát. amely az udvaron, a kerítés mellett, katonás rendbe rakva várja a hidegebb napokat. Szénből mindössze egymá- zsányi maradt tavalyról. A férfi el­mondja, hogy akartak ők venni még az áremelés előtt, de olyan hitvány poro­sat kínáltak nekik, hogy inkább ké­sőbbre halasztották a vásárlást. A né­met brikettet tartják a legjobbnak, mert az jó meleget ad, és alig marad utána salakolni való. Poros utalványok Nem tudom, most mennyire emelték — mondja az asszony —, ha igaz, a háromszorosára. Régebben ilyenkor mindig leadtuk a hizlalt disz­nóinkat. Az sokat segített. Most meg rajtunk maradt öt darab, ott híznak az ólban. Csak esznek, esznek. Nem hoz­zák a pénzt, csak viszik. Ezzel együtt is mi még ketten csak összekuporgatjuk valahogy a tüzrevalóra a pénzt. De mi lesz a szegény, egyedülálló nyugdíja­sokkal?- A közelben lakó, 79 esztendős Varga Gézemé, Ida néni ilyen. Egyedül él, a nyugdíja 6100 forint. Annak ide­jén éppen a hozzá hasonló helyzetű, kispénzű emberek megsegítésére talál­ták ki a tüzelőutalványt. Kérdem is tőle: volt-e utalványa és sikerült-e azzal vásárolnia még a régi áron? — Nem szoktam utalványt íratni, mert port és homokot adnak érte — magyarázza Ida néni. — Inkább meg­próbálom magam összekuporgatni a rávalót. — Mennyi tüzelője van most? Van 15 mázsányi akácfám. Ah­hoz még veszek három mázsa szenet. Többre semmiképp sem futja. — De hát az nem lesz elég! — Remélem, átvészelem vele a telet. — Hogyan?- A szobában nem fűtök. Ugyan ki győzné azt? Élni is kell valamiből. Csak a konyhában rakok tüzet. Ott van az ágyam is. Van egy vastag dunnám. Az alatt nem fázom annyira. Korán lefek­szem, így spórolok ... A megyeszékhely legnagyobb Tü- zép-telepe a Kiskőrösi úti. A Kecske­méti Tüzép Kereskedelmi Kft. a déli órákban teljesen kihaltnak tűnik. Mint ahogy Fazekas István ügyvezető igaz­gatótól megtudjuk, még az áremelés előtt egy átlagos napon 80-100 tüzelő­anyag-vásárlót szolgáltak ki, addig ma jó, ha négyen-öten felkeresik őket. Igaz, akinek volt pénze, már bevásá­rolt. Árusítás vagonokból Néhány napja még nagy mozgás volt nálunk — mondja az ügyvezető igazga­tó. — Az áremelés előtt egy héttel kezd­tük meg a nyugdíjas- és dolgozói tüze­lőutalványok beváltását, rá két napra pedig a készpénzes értékesítést. Előfor­dult, hogy nyújtott műszakot kellett szerveznünk, de végül is május 31-éig minden hozzánk érkező utalványt be­váltottunk. Az utolsó napon 11 órára fogytak el a vevőink. — Úgy tudom, sokaknak nem jutott brikett. — Én erről nem tudok. Elmondha­tom viszont, hogy 22 ezer mázsa bri­kettet számláztunk le a régi áron. Ezt a mennyiséget előre eladtuk, de csak ezután — július 30-áig — érkezik be hozzánk. — Az utalványokkal kapcsolatban azt hallottam, hogy az ilyen ügyfelek gyakran port kapnak a papírjukért cse­rébe. Nálunk ez lehetetlen, mert gya­korlatilag alig van készletünk. Kis túl­zással azt is mondhatnám, egyenesen a beérkező vagonokból adjuk el a szenet. Persze, nem állítom, hogy nincsenek olyan telepek, ahol sok a por. — Sokan szeretik a német brikettet. Mennyibe kerül ez az áremelés után? — Eddig 300—420 forintot kértünk mázsájáért. Éppen most ismertem meg a legújabb árajánlatot: 921 forint nettóban! Ehhez jön még a fuvar, a kirakodás költsége, valamint a keres­kedelmi árrés. Vagyis jó, ha a végső ár megáll 1200 forintnál! Nem tudom, ki lesz képes ennyi pénzt adni érte. — És ha már a pénznél tartunk, el kell mondanom: sajnos, nincs megold­va az idős nyugdíjasok, a nagycsaládo­sok számára az áremelés tisztességes kompenzációja. Félek tőle, hogy akik eddig nem tudtak venni tüzelőt, az emelt áron nem lesznek majd képesek megvásárolni. Úgy gondolom, az igazi problémák csak ősszel jelentkeznek emiatt. Gaál Béla • A kecskeméti. Kiskőrösi úti Tüzép-telcpcn van választék, csak vásárló nincs az áremelés óta. „Forintos” javaslatok Kössék az ECU-hoz a közép-európai valutaárfolyamot Az ECU-hoz kellene kötni saját valutájuk árfolyamát a kelet-európai országoknak — köztük Magyaror­szágnak —•, mert ez lenne a leggyor­sabb út ahhoz, hogy gazdaságukat a fejlett Európába integrálják — vélik az OECD szakértői. A volt szocialista országoknak az észak-európai példa követését ajánl­ják. Finnország most csatlakozott Norvégia és Svédország már koráb­ban alkalmazott módszeréhez, hogy az Európai Közösség országaival folytatott kereskedelmében—elkerü­lendő a nem kívánt árfolyamingado­zásokat — ECU-ban számolják el a finn márkát. Hasonló lépést a követ­kező években főleg Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia ré­széről logikusnak tartanának — mondja Henning Christopher, az EK tisztviselője —, hiszen ezeknek az or­szágoknak a kereskedelme egyre in­kább a Közös Piac felé tolódik el a ko­rábbi fő partnertől, a Szovjetuniótól. A Der Standard című bécsi lapban Jacques Attali hasonló álláspontot fejtett ki. Az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank elnöke szerint az ECU-hoz kapcsolódás kifejezetten elősegítené a közép-európai országok EK-felvételét. Úgy véli: elkerülendő a keletnémethez hasonló gazdasági összeomlás, célszerű a volt szocialista országok valutáinak árfolyamát fo­lyamatosan alakítani, figyelembe vé­ve, hogy a térség országai kénytele­nek magasabb inflációt elviselni. Ezért számukra évente 5-10 százalé­kos valutaértékelési lehetőséget kelle­ne teremteni. Ferenczy Europress I

Next

/
Oldalképek
Tartalom