Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-04 / 129. szám

PETŐFI NÉPE 1991. június 4., 5. oldal ELVONULTAK A KATÓNAK (1) Hamarabb távoztak a törököknél • Az utolsó nap Kecskeméten ... Felesleges agronómusok Nem időszerű már a régi nóta: „a gazdász gyerek sose kesereg". Az idén sárguló (ballagó) öregdiákok búsan énekelgették az elődeiktől tanult dalt. Nekik ugyanis van okuk a kesergésre, mert többségüknek nincs állása. Nem kelendő az agrárdiploma a magyar földön. Az agrároktatás fellegváraiból — Keszthely, Debre­cen, Gödöllő — kapott információk szerint munkanél­küliként kezdi pályafutását a végzős gazdászok tekin­télyes része. A három egyetemen megközelítően há­romszáz diák fejezi be tanulmányait, közülük ötvennek van társadalmi ösztöndíja, ami szinte biztos elhelyez­kedést kínál. A három intézménybe összesen hetven állásajánlat érkezett. Alighanem igaza van annak a keszthelyi tanárnak, aki azt állítja, hogy a végzősök hetven százaléka nem tudja, mihez kezd az államvizsga után. Törvényszerű volna a kilátástalanság? Valóban túl­képzés van az agrárszakmában? Előfordulhat, hogy csupán a pillanatnyi tervszerűtlenség, a politikai és a szakmai tudatlanság hozta hátrányos helyzetbe a dip­lomával együtt járó szaktudást. Ha a sokszor és példa­értékként emlegetett Nyugat felé fordulunk, az utóbbi kérdés áll a legközelebb a magyar valósághoz. A poli­tika az elmúlt hónapokban az elszenvedett sérelmek orvoslására figyelt, az eddigi struktúra, a nagyüzemek bomladozóban vannak, az új szerkezet pedig még nem mutatkozik. Néhány harcias, de az európai termelési viszonyokban járatlan, öreg gazda szava hangosabb, mint a nyugodtabban érvelő szakembereké. Nem kell megőrizni a kolhoztípusú szövetkezetei, de légvár, rózsaszín álom a nadrágszíjparcellás agrárter­melés is. A kettő között pedig a középbirtokok vannak, függetlenül azok szervezeti formájától. Működtetheti a százezer hektáros gazdaságokat szövetkezet, bérlő, vagy egyszemélyi tulajdonos: a szaktudást szerzett, gondolkodó, jövőbe látó szakembert egyik forma sem nélkülözheti. Nem túlképzés van tehát a mezőgazdasá­gi szakmákban, hanem a politikai eredetű huzavona miatt késik a hozzáértő emberek megbecsülése és szak­tudásuk hasznosítása. Az, persze, biztos, hogy nem nagyüzemi szemléletű, parancsolgató típusú szakembereket kell képezniük az egyetemeknek, ennek a gazdászvilágnak remélhetően végérvényesen befellegzett. Tulajdonosi gondolkodású agrárértelmiségre van szüksége a honi mezőgazdaság­nak is, mint tőlünk Nyugatra. Ha végre nem az indulat, hanem a józan ész vezér!) majd a hazai agrárfolyamatokat, évtizednyi távlatban nem kell keseregniük az idén végzett gazdászoknak, s az őket követő társaiknak. Éppen ellenkezőleg, egy napjainkban hanyatló műszaki színvonalú mezőgazda­ság a találékonyságot, a szellemi tőkét értékeli fel. V. Farkas József APEH-ELEMZÉS A MEGYEI GAZDÁLKODÓKRÓL Nem könnyű alkalmazkodni • Drasztikusan csökkent tavaly a megyei vállalatok nyeresége: munkásfelvétel helyett munkáselbocsátás lett a gyakoribb, bár utóbbiról nem a kapura kitett táblákról értesülhetnek az érdekeltek. (Fotó: Walter Péter) A második világháború végén még de Gaulle is bízott a kelet-közép-euró­­pai népek szabadságában, boldogulá­sában, bár ismerte a bolsevizmus ter­mészetét: „kihasználva szervezettségét és helyzeti előnyeit, minden valószínűség szerint megpróbálja majd saját rendsze­rét meghonosítani a Visztulánál, a Du­nánál és a Balkánon". Bölcsebbnek vél­te a szovjet politikusokat, az oroszo­kat. „Elmegy minden kedvük attól, hogy túllépjenek a határaikon. Ha a Kreml kitart hatalmi törekvései mellett, ez a befolyás alá vont nemzetek nemtetszésé­vel fog találkozni. Márpedig nincs az a rendszer, amely a nemzeti akarat ellené­ben hosszú távon fenn tudná tartani ma­gát. Azonkívül úgy gondoltam, hogy ha a nyugati szövetségesek idejében közbe­lépnek, amennyiben lépésük erélyes és összehangolt lesz, sikerül megvédelmez­ni a lengyelek, a csehek, a magyarok és a balkániak függetlenségét. Vegyük észre: sorsforduló Tévedett a legendás tábornok? Őt igazolta a történelem. Néhány évtize­des késéssel. Az Alpoktól keletre élő kis népek azonban iszonyú árat fizettek a históriai zsákutcáért. Csalódtak a békeszerződéstől ha­zánk teljes önállóságát, új felvirágzását remélők is. Kivonulnak az oroszok, ki­nyögjük a kegyetlen jóvátételt, behe­gednek a háború és a fegyverszüneti időszak sebei, hazatérnek a nemzetközi jog megcsúfolásával kint tartott hadi­foglyok, „kicsi robotra” elhurcolt tíz­ezrek. Minden rossznak vége szakad egy­szer. Április vége óta maradéktalanul ille­tékesnek tekinthetik magukat a Bács- Kiskun megyei önkormányzatok mű­ködési területükön. Eltűntek az utolsó idegen nyelvű „Belépni tilos!” táblák. 1944. március 19. óta, 17 178 nap után hivatalosan egy szál idegen katona sem állomásozik a két folyó között. Sokan mintha észre sem vennék: for­dul a történelem kereke. Expo-Genova Genova, ahol Kolumbusz Kristóf született, szerencsés fekvésű város: he­gyek karéjával, védett öblökkel, közép­kori városmaggal és kikötővel. Liguria tartomány a turizmusból él, épp ezért érzékenyen érintette a ciprusi olajszállí­tó hajó áprilisi katasztrófája. Eraldo Crespi, a tartomány vezetője erről a következőket mondotta: — Létkérdés számunkra, hogy őszinték legyünk. Nem tagadjuk a baj megtörténtét, de vitatjuk a mértékéről elterjedt híreket. Nézzék meg, hogy im­már tiszta és átlátszó a tenger, fürde­­nek benne az emberek. — Majd hozzá­tette: — Tavaly feltűnően sok, mintegy 18 ezer magyar látogatott el hozzánk. Az idén, a jugoszláviai helyzet követ­keztében is, jóval többre számítunk. Genovában jövőre világraszóló ün­nepségeket tartanak Amerika felfede­zésének 500. évfordulója alkalmából. Hatalmas építkezések zajlanak, helyre­állítják a régóta használaton kívüli kö­zépkori kikötőt, a szintén középkori óvárost, és három hónapig tartó Expót rendeznek. Odoardo Scaletti, a Colombo ’92 propagandaigazgatója szerint az olász állam 600 milliárd lírát adott a város­nak az évforduló méltó megünneplésé­re. Kérdésünkre, megéri-e a városnak és az országnak ez a befektetés, szá­munkra tanulságos választ adott (meg­jegyzendő, hogy nagyjából ennyit aján­lott meg a magyar kormány a mi világ­­kiállításunkra): — Tudjuk, hogy Genova nem a világ közepe, és az Expo után sem lesz az — mondta. — Nem számítunk nagy ugrásra, de az eddiginél többen tudják majd, hol van Genova, hogy páratlan műemléki együttessel rendelkező óvá­rosa és kikötője van. Ami erre az alka-Mit ér a szabadság? Még a híres művész is megértő fa­­nyalgassal sejtette a közelmúltban a képernyőn, hogy sokak számára töb­bet jelent a szabadságnál a jobb élet. Szavai igaza vitathatatlan, de egyet­értő, rokonérző hangsúlyai megbor­zongattak. Ő, pont ő ne tudná, hogy kiüresedett a haza, a szabadság, az igaz­ság fogalma az elmúlt évtizedekben? A török után . . . iszonyú éhínségek­kel, nélkülözésekkel fizettek elődeink a megszállásért. Embertelen erőfeszíté­sekkel vackoltak új kunyhót a földúlt helyett, magukat fogva az igába szelídí­tették termővé a felperzselt földeket, de a nyomorúságos önállóságot többre becsülték a már-már megszokott hó­doltságnál. Tudjuk, feljegyezték. Napjainkban is készítenek króniká­kat, irattárba kerülnek fontos kimuta­tások, de a napilapok negyedannyi he­lyet sem adtak a sorsfordító történelmi eseménynek és várható következmé­nyeinek, mint egy szaftos vagy fölfújt botránynak. Kétségtelen: tanulmá­nyok százai, könyvek tucatjai adhat­lomra megépül, az itt marad, és évtize­dekig minősít bennünket. Meglepő, hogy olyan turisztikai nagyhatalom, mint Olaszország, azon belül pedig az olasz Riviérát magáénak tudható Liguria tartomány mennyire határozottan számít a kelet-európai, elsősorban a magyar turistákra. Meg­­ingathatatlanok abban a véleményük­ben, hogy Kelet-Európa felszabadulá­sa és piacgazdálkodásra történő átállá­sa néhány év alatt kitermel egy jómódú középosztályt, amely náluk is szívesen látott vendég lehet. Az érintetlen sziget A világ élenjáró milliárdosai Cápá­tól átpártoltak Szardínia szigetére. A multimilliárdos Aga Khan ötlete volt, hogy a Caprihoz képest néptelen, csendes, tiszta levegőjű és vizű Szardí­nián üssön tanyát az egészségre és a zavartalan pihenésre kényes réteg. Megvásárolt egy jelentősebb földdara­bot, ahol mesevilágot épített fel. Gyér növényzetű hegyek, kies tenger­öblök, jó utak. A szardíniái turizmus alig évtizedes. Mivel hívta fel magára a figyelmet a sziget? A semmivel! Az érintetlenségé­vel. Ipartalanságával. Az elzártság miatt csodálatos bőségben megmaradt népvi­seletével, hagyományaival, népművé­szetével. Különleges (nurági, pun, szara­­cén és római kori) régészeti leleteivel. A szolgáltatások roppant skálája kö­zül választhat a vendég, más kérdés, hogy mit engedhet meg magának anya­gilag a magyar turista. Ám a szeré­nyebb helyeken is pompás a tenger, a természet. Nem tudni, persze, vajon mi megcsömörlöttünk-e már annyira a fertőzött levegőjű és vizű civilizációtól, hogy az érintetlenségért, az európai nagyvárosok zaja helyett a csendért ál­dozzunk ?! G. I. nak csak teljes képet a szovjet csapatok jelenlétének gazdasági, politikai, társa­dalmi, tudati következményeiről. (Nyilván az ide vezényelt hadosztá­lyokra is hatott, amit itt láttak, tapasz­taltak.) Kádár marasztalta őket Itt-tartózkodásuk minősítése sem könnyű. Több is, kevesebb is volt klasszikus értelemben mondott meg­szállásnál. Néhány évet kivéve közvet­lenül nem avatkoztak be közigazgatási, igazságszolgáltatási, gazdaságpolitikai ügyekbe. Ideológiai túlsúlyuk azonban fegyveres fölényüknél is nyomasztóbb volt. Még a legmegbízhatóbb párt­funkcionárius is retteghetett a szovjet­­ellenesség megbélyegző címkéjétől, ha védeni próbálta a magyar, a helyi érde­keket. A pártállam irányítói nem koc­káztatták a uralmukat szavatoló Vörös Hadsereg úgymond jóindulatát. (Maga Kádár János hárította el 1958-ban Hruscsov csapatkivonási javaslatait.) Heltai Nándor (Folytatjuk) Munka­­nélküliek — Angliában A munkanélküliség Angliában sokak számára nem ismeretlen — úgy tekintik, mint az élet kellemet­len, de olykor elkerülhetetlen sza­kaszát. Aki ideiglenesen az utcára kerül, biztos lehet abban, hogy — ha megfelel a nem olyan szigorúan szabott feltételeknek — semmikép­pen sem hal éhen, sőt. A munkanélküli-segélyt életkor­tól, családi állapottól és az eltartan­­dók számától . függően állapítják meg, figyelembe véve a mindenkori inflációt és a létminimumot is. Ez kiegészíthető a helyi önkormányzat segélyével, amely — mint minden más Nagy-Britanniában — norma­tív. Azaz, ha valaki megfelel a felté­teleknek, akkor biztos lehet abban, hogy megkapja a segélyt, ez tehát igazi járandóság. Időnként új ellátási formákat ve­zetnek be, speciális segélyeket. Ek­kor törvény írja elő a lehető legszé­lesebb körű tájékoztatást. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb példány­­számú lapoktól a helyi újságokig mindenütt kötelező megjelentetni olyan hirdetéseket, amelyekből minden érintett biztosan megtud­hatja, hogy igénybe veheti-e az új lehetőséget, sőt, kötelező egy minta formalap (igénylési űrlap) bemuta­tása is, magyarázatokkal. így még az esetleges felanalfabéták számára sem okoz gondot a kitöltés — külö­nösen, hogy őket egyébként is segí­tik úgynevezett social workerek, akiknek éppen ez is a munkájuk. A munkanélküli-segély adóköte­les, ám többnyire eleve a nettó ösz­­szeget utalják át az illető számlájá­ra. Ugyanúgy, mintha fizetést kap­na: hetenként. Az összeg az angliai árakhoz viszonyítva ugyan nem túl magas, de az ott szokásos életvitel­hez — ebbe pedig beletartozik egy autó tartása, napi egy-két sör a törzskocsmában stb.— feltétlenül elegendő, kis beosztással pedig még azt is megengedheti magának az ember, hogy befizessen egy hét végi kirándulásra Franciaországba, ugyanis egy ilyen út ennyire olcsó. Mindez nem jelenti azt, hogy az emberek szívesen vannak munka nélkül. Inkább vállalnak átképzést, tanulnak új szakmát, vagy költöz­nek egy jobban prosperáló vidékre. A rendszerben tehát a segélyezett jól felfogott érdekére és aktivitásá­ra is építenek és számítanak. Ezt — angol módra — így tekintik fair­nek. B. J. Háromszázhatvan, úgynevezett ket­tős könyvvitelt vezető megyei gazdál­kodó — vállalat, szövetkezet és gazda­sági társaság — tavalyi működéséről készített elemzést az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) Bács- Kiskun Megyei Igazgatósága. Az APEH-hez beérkezett adatok szerint rosszul áll é cégek szénája: a jövedelme­zőség tavaly valamennyi ágazatban csökkent. Veszteséggel zárt a gép-, a könnyű- és az építőipar, holott egy évj vei korábban még mindhárom ágazat nyereséget mutatott ki. A 360 gazdál­kodó által elért eredmény 2,2 milliárd forint, ám ebben jelentős szerepet ját­szottak a központi támogatások. Ezek összege 2,5 milliárd forinttal csökkent tavaly, de még így is elérte a 8 milliár­­dot. (A két legnagyobb mértékben tá­mogatott ágazat a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.) A teljes képhez tarto­zik, hogy az elvonások összege ezzel szemben gyakorlatilag alig mozdult: 13,5 milliárd 13,1 milliárd forintra csökkent. Az APEH-elemzés kiemeli: a „ha­gyományos” vállalatok száma nem vál­tozott, a gazdasági társaságoké viszont egy év alatt megkétszereződött. c Ványa lefogyott A gazdálkodók nettó árbevétele ta­valy alig négy százalékkal volt maga­sabb az előző évinél. Növekedett a me­ző- és erdőgazdálkodásban, a nem anyagi ágakban (például a pénzügyi szolgáltatásban), valamint a vegyi és gépiparban. A többi ipari ágazatban, valamint az élelmiszeriparban csök­kent. Különösen szembetűnő a vissza­esés az építőiparban, amely az előző évi nettó árbevételnek csak 78 százalékát produkálta 1990-ben. Az pedig, hogy az építőipari tervezés, szervezés, lebonyo­lítás fővállalkozás ágazatban a csökke­nés 81 százalék (!), jól mutatja, hogy az építőipar Bács-Kiskunban is súlyos helyzetbe került. A volt szocialista országokba irá­nyuló exportbevétel 32,3 százalékkal csökkent. Sajnos, még mindig nem „ta­rolunk” a nyugat-európai piacokon, bár 10 százalékkal nőttek az onnan származó bevételek. Büszkeségünk, az élelmiszeripar újabb sebeket szerzett: mindkét relációban több mint 20 száza­lékkal csökkentek exportbevételei. Az APEH megyei igazgatóságának elemzése kitér a költségek alakulására is. Eszerint az értékesítés önköltsége egy év alatt 2 százalékkal nőtt (orszá­gos szinten ez 9 százalék volt), ami iga­zán szolid emelkedés. Az egyéb ráfordí­tások viszont jóval meghaladták az or­szágos növekedés (12,7 százalék) dina­mikáját: 26 százalékkal nőttek. A bér­költség emelkedése 5,1 százalékos volt, a bérjellegű egyéb költségek növekedése ezzel szemben a megrázó 40 (!) százalé­kot mutatja. Ebből a kifizetett személyi jövedelemadó összege 25 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Ha már az adónál tartunk: az APEH a közkedvelt ványából (vállalkozási Olcsó padlószönyegek, • faliszőnyegek, • panorámafüggönyök, • paplanok, • kamasz sporttrikók, • női harisnyanadrágok, szupi üléshuzatok, • trikós üléshuzatok, • gépkocsiszönyegek, lakástextil. Kiskunfélegyháza, (A kéttornyú templomnál) 133 nyereségadó) 1990-ben 34 százalékkal kevesebbet kasszírozott a megyében, mint tavalyelőtt. Az ok nyilvánvaló: a nyereség is csökkent, amiből ványa „táplálkozik." Valamelyest csökkent tavaly az általános forgalmi adó össze­ge is. Részvényesek paradicsoma? A 360 gazdálkodó által befektetett eszközök értéke 10,5 milliárd forint. Ezen belül a belföldi részvények értéke megduplázódott. Érdemes megjegyez­ni, hogy nemzetgazdasági szinten ez a növekedés 27 százalék, azaz megyénk­ben jóval erőteljesebb részvényvásárlási ütem figyelhető meg. A külföldi tőke lassan-lassan felfedezi Bács-JCiskunt is. Négy évvel ezelőtt még csak 3-4 vegyes vállalat működött a megyében, 1990- ben már 22 gazdálkodó mérlegbeszámo­lójában szerepelt külföldi befektetés. Az alapítói vagyonból két esetben részese­dett rubelelszámolású külföldi vállalat. A nem rubelelszámolású külföldiek be­fektetése 1,3 milliárd forint volt, a leg­nagyobb összegű befektetés egy rész­vénytársaságnál fordult elő: 489 millió forint. Az APEH-elemzés összességében szomorú képet fest megyénk gazdálko­dóiról. Különösen elgondolkodtató a mérleg szerinti eredmény több mint öt­venszázalékos csökkenése, mint azt az alábbi táblázat mutatja. ___________________1989 = 100% Megnevezés M,e|f 0rTM — Nettó árbevétel, 1990 103.6 110,9 = nem rubel export­árbevétel 110,1 118,2 = rubel export-árbevétel ■ 67,7 66,1 — Mérleg szerinti ered­mény, 1990 44,4 93,7 (Kettős könyvvitelt vezető megyei gazdálkodók) A kicsiknek jobban megy Az APEH megyei igazgatója, Somo­­di Sándor véleménye szerint a közvetett gazdaság irányítási viszonyok között a rugalmas alkalmazkodásra képtelen gazdálkodók eredménye csökkent, a rugalmasabbaké emelkedett, s e folya­mat eredményeként nőtt a differenciáló­dás a gazdálkodók között. Érdemes összehasonlítani a-fenti táblázatot egy másikkal, amely ugyanezen adatokat tartalmazza, ám egy másik gazdálko­dói körre: a „kicsikre”, amelyeket álta­lában rugalmasabbpak tartunk. (Ki­sebb kft.-k, közkereseti és betéti társa­ságok, gmk-k, szakcsoportok, egysze­rűsített kettős könyvvitelt vezető egyé­ni vállalkozók.) 1989 = 100% Megnevezés Megyei (%) Országos (%) Nettó árbevétel 1990-ben 261,0 191,4 = rubel export-árbevé­tel 190,8 173,3 = nem rubel export­­árbevétel 479,9 249,5 Mérleg szerinti ered­mény, 1990 164,4 174,2 (Egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető megyei vállalkozások). Mint látható, itt már jóval szebb a kép. Igaz, arányaiban e gazdálkodói körben sem kevesebb a veszteséges vál­lalkozás, mint a „nagyoknál”, de az eredmény letagadhatatlanul jobb. Szá­mukra a kezdeti lépések a legnehezeb­bek: a 839 vállalkozásból 549 alakult 1990-ben, s a veszteségesek főleg az újak közül kerültek ki. M. A. TISZA-KUNSÁGI VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT árverésre meghirdeti a következő eszközeit: • 1 db ARO vegyes használatú gépkocsi, • 1 db Barkas kisteherautó, • 1 db ROBUR autóbusz (dlzelmeghajtású), • 1 db K—611 lánctalpas, hidraulikus kotrógép továbbá bontásból származó T—100 típusú traktor alkatrészeket. Árverés helye: Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulat tiszaalpári telephelyén. Cím: Tiszaalpár, Ady E. u. 3. Árverés időpontja: 1991. június 20., 9 órakor. Bővebb felvilágosítást személyesen vagy a 76/61-744 telefonon a főmérnöktől lehet kapni. i 2148 1992: KOLUMBUSZ-ÉVFORDULÓ Turisztikai olasz—magyar Az Utazás ’91 kiállításon tucat­hál is több olasz utazási iroda je­lent meg Buda­pesten az idén. Lehet, hogy az olasz utazási szakemberek ily dicséretesen gyorsan reagál­nak a magyar po­litikai-gazdasági kezdeményezé­sekre? Minden­esetre a nálunk tapasztaltak alapján kapott meghívást Ligu­ria tartományba (az olasz Riviérá­ra) és Szardínia szigetére néhány magyar újságíró. • Genovai városkép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom